ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a fiatalok foglalkoztatásáról
15.7.2014 - (2014/2713(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Inês Cristina Zuber, Thomas Händel, Patrick Le Hyaric, Neoklis Sylikiotis, Paloma López, Lynn Boylan, Rina Ronja Kari, Marie-Christine Vergiat, Lola Sánchez Caldentey, Younous Omarjee, Kateřina Konečná, Miloslav Ransdorf, Jiří Maštálka, Sofia Sakorafa, Dimitrios Papadimoulis, Kostas Chrysogonos, Emmanouil Glezos, Kostadinka Kuneva, Georgios Katrougkalos,a PPE képviselőcsoport nevében Pablo Iglesias, Pablo Echenique Robba, Carlos Jiménez Villarejo a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament,
– tekintettel a fiatalok társadalmi befogadására is kiterjedő strukturált párbeszéd folyamatának áttekintéséről szóló, 2014. május 20-i tanácsi állásfoglalásra,
– tekintettel az Európai Tanács 2014. június 26–27-i csúcstalálkozójára,
– tekintettel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek a fiatalok foglalkoztatásának előmozdításával történő megvalósításáról szóló, 2011. június 17-én Luxembourgban elfogadott tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az Európai Tanácsnak a növekvő ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem szükségességét kiemelő Növekedési és Munkahely-teremtési Paktumról szóló, 2012. június 28–29-i következtetéseire,
– tekintettel az Európai Tanácsnak az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezésről szóló, 2013. február 7-i következtetéseire,
– tekintettel az ifjúsági garancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásról a Tanács keretében elért, 2013. február 28-i politikai megállapodásra,
– tekintettel a „Franciaország és Németország – Együtt egy erősebb, stabil és növekvő Európáért” címmel 2013. június 27–28-án tartott tanácsi ülés előkészítése keretében a két érintett ország kormányai által 2013. május 30-án közösen kiadott dokumentumra,
– tekintettel a „2013. évi európai szemeszter: országspecifikus ajánlások – Európa kivezetése a válságból” című, 2013. május 29-i bizottsági közleményre (COM(2013)350) és az abban foglalt ajánlásokra,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Unióban a munkanélküliek száma 25,1 millió, a fiatalok 22,8%-a munkanélküli, egyes tagállamokban – nevezetesen Görögországban (57,7%), Spanyolországban (54%), Olaszországban (43%), Cipruson (36%) és Portugáliában (34,8%) – az ifjúsági munkanélküliség aránya meghaladja az európai átlagot, az inaktív 25 év alatti fiatalok száma 8,3 millió, a gyermekek 19%-át fenyegeti a szegénység, az emberek 8%-a súlyos anyagi nélkülözésben él, a gyermekek 15%-a a középiskola elvégzése előtt abbahagyja az iskolát, az emberek 24,2%-át veszélyezteti a szegénység, a szegénységben élő munkavállalók a szegénység kockázatának kitett munkaképes korú emberek harmadát teszik ki, és 410 000 hajléktalan ember él az Unióban;
B. mivel 2013-ban a 15 és 24 év közötti fiatalok 13%-a és a 25 és 29 év közötti fiatalok 21%-a a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő (NEET) fiatalok körébe tartozott; mivel becslések szerint a NEET-fiatalok ilyen nagy számából eredő gazdasági veszteség 153 milliárd euróra tehető, ami az uniós GDP 1,2%-ának felel meg[1];
C. mivel az ifjúsági munkanélküliség aránya egyes régiók 5% alatti adatától más régiók 60%-ot meghaladó arányáig terjed, ami mutatja az európai régiók közötti nagyfokú egyenlőtlenséget; mivel az ifjúsági munkanélküliség különösen sújtja a legkülső régiókat, ezt a helyzetet a távoli fekvés és a szigetjelleg tovább súlyosbítja;
D. rámutat arra, hogy a válság és az Unió megszorításokból és neoliberális strukturális reformokból álló, szerencsétlen gazdaságpolitikai kombinációja hozzájárult ahhoz, hogy a gazdaságban a magánszektor beruházási szintje történelmi mélypontra süllyedt, miután a tömeges vásárlóerő csökkent, a belső kereslet visszaesett, a jövedelmi különbségek és a szegénység pedig nőttek, ami a legdrámaibb módon a trojka gyámsága alatt lévő országokban mutatkozik meg;
E. mivel a munkaerőpiacok deregulációja az elmúlt évtizedekben a fiatalok többsége számára azzal a következménnyel járt, hogy főként határozott idejű szerződések, részmunkaidős állások, javadalmazásban nem részesülő munkavállalókat előnyben részesítő programok és általában bizonytalan formájú foglalkoztatás révén jutnak munkahelyhez, ellentétben azzal a korábbi várakozással, hogy a népesség elöregedése megkönnyíti majd számukra az állandó, teljes munkaidős, tisztes javadalmazással, jogokkal és szociális védelemmel rendelkező foglalkoztatáshoz való hozzájutást;
F. mivel az oktatási rendszerek – többek között a bolognai folyamat keretében végrehajtott – „reformjai” és a különböző tagállamokban bevezetett megszorító politikák miatt a hozzáférhetőbb oktatási rendszer felé tett számos előrelépés semmivé foszlott; mivel emiatt az állami tulajdonú, demokratikusan irányított, mindenki számára hozzáférhető és a felhasználók számára díjmentes oktatási rendszer létrehozása sürgetőbbé vált annak érdekében, hogy a fiatalok – különösen a legkiszolgáltatottabbak – hozzáférhető és minőségi oktatásban részesülhessenek;
G. mivel az ifjúsági munkanélküliség egyes tagállamokban jelentős mértékben hozzájárul a fiatalok kivándorlásának gyors felfutásához, leginkább az ún. „kedvezményezett országokban”, illetve például Spanyolországban és Olaszországban, ahonnan a fiatalok a gazdagabb tagállamok felé veszik az irányt; ezzel összefüggésben utal az Ír Nemzeti Ifjúsági Tanács (NYCI) egyik tanulmányára[2], amely kimutatta, hogy a megkérdezett fiatalok 70%-a elképzelhetőnek tartja, hogy a következő 12 hónap folyamán kivándorol; mivel ez a tömeges – gyakran a felsőfokú képzettséggel rendelkező fiatalokat érintő – kivándorlás megfosztotta ezen országokat legdinamikusabb polgáraik egy fontos rétegétől, és súlyosan rombolja a helyi közösségeket, valamint a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődést érintő jövőbeli kilátásaikat;
H. mivel az európai szemeszter keretében a Bizottság és a Tanács által 2010 óta szorgalmazott és a legtöbb tagállam – kivált a Bizottság–EKB–IMF „trojka” gyámsága alatt álló ún. „kedvezményezett országok” – által végrehajtott megszorítások, költségvetési szigorítások és neoliberális „strukturális reformok” növelték a már amúgy is törékeny, stagnáló uniós gazdaságra nehezedő deflációs nyomást, lenyomták a béreket, a belső keresletet és az adóbevételeket, szétzilálták az olyan „automatikus stabilizáló tényezőket”, mint a szociális védelmi rendszerek és az állami beruházások, és így az uniós gazdaság nagy részét elhúzódó stagnálásba és válságba taszították, egyúttal szertefoszlatva minden arra vonatkozó korábbi állítást is, amely szerint e megközelítéssel nemcsak az aktuális költségvetési hiány, de az államadósság/GDP arány is jelentős mértékben csökkenthető, és megvalósítható a költségvetési konszolidáció; hangsúlyozza, hogy meg kell tagadni minden szégyenletes és fenntarthatatlan adósság visszafizetését;
I. mivel a GMU megerősítése az euróövezet tagállamaiban – különösen az úgynevezett egyetértési megállapodással rendelkezőkben – tapasztalható hatalmas arányú munkanélküliségért felelős jelenlegi szakpolitikák elmélyítéséhez vezet;
J. mivel ezek a neoliberális politikák jelentős mértékben hozzájárultak általában a munkanélküliség és ezen belül különösen az ifjúsági munkanélküliség növekedéséhez, fokozva a társadalmi kirekesztést és a szegénységet, és ily módon súlyos szociális visszalépéshez és szegénységhez vezettek, tovább gyengítették a gazdaságot és destabilizálták az európai integrációt és a demokráciát;
K. mivel a 2013. júniusi csúcstalálkozón megállapodás született mintegy 8 milliárd euró – az ugyanazon év februárjában elkülönített 6 milliárd eurónál is nagyobb összeg – ifjúsági munkanélküliség elleni küzdelem céljára történő folyósításáról, amelynek legnagyobb részét a 2014-től kezdődő kétéves időszakon keresztül bocsátják rendelkezésre, a fennmaradó rész pedig a következő uniós költségvetés időtartamának teljes hét éve alatt érhető el; mivel az Európai Unió Tanácsának csúcstalálkozója idején egy uniós ország államfője elismerte, hogy az EU előző évben indított ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezése eladdig kudarcnak bizonyult;
L. mivel az EU elnökségének ifjúságról és foglalkoztatásról szóló konferenciáját az év végére napolták el, ezzel a jelenlegi elnökség bejelentett elsődleges célkitűzéseinek aktív megvalósítását is elhalasztották;
1. elítéli, hogy a strukturált párbeszédről és a fiatalok társadalmi befogadásáról szóló, május 20-i tanácsi állásfoglalás nem tükrözte a fiatalok legfontosabb üzeneteit és véleményét, így a minőségi foglalkoztatás, a jólét és a szolidaritás, a jóléti szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés, a szociális jogok és a szolidaritás igényét, valamint hogy az állásfoglalás nem tartalmaz kötelezettségvállalást semmilyen, a fiatalok jobb társadalmi befogadását célzó konkrét szakpolitika megvalósítása mellett;
2. határozottan bírálja, hogy a Tanács 2014. június 27-én az Unió és az új Bizottság stratégiai napirendjeként közzétett prioritásai nem tartalmaznak a fiatalok számára minőségi munkahelyek létrehozását segítő célzott intézkedéseket és befektetéseket;
3. hangsúlyozza, hogy tekintettel a fiatalokat sújtó válság következményeire, a fiatalok helyzetének javítása érdekében a tagállamok részéről rendszeres nyomon követésre és kötelezettségvállalásokra van szükség; ezzel összefüggésben felhívják a tagállamokat, hogy a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács (EPSCO) 2014. július 17–18-án Milánóban sorra kerülő következő, nem hivatalos ülésén foglalkozzanak az ifjúsági munkanélküliség kérdésével;
4. hangsúlyozza, hogy az Uniónak és a tagállamoknak radikálisan meg kell változtatniuk makrogazdasági politikájukat, és az állami szektort a gazdasági fellendülés húzóerejévé kell tenniük – minőségi foglalkoztatást, garantált munkavállalói jogokat és méltányos szociális védelmet biztosítva a gazdaság beindítása érdekében; követeli, hogy vessenek véget a megszorító politikáknak minden tagállamban;
5. hangsúlyozza, hogy a GMU megerősítése az euróövezet tagállamaiban – különösen az úgynevezett egyetértési megállapodással rendelkezőkben – tapasztalható hatalmas arányú munkanélküliségért felelős jelenlegi szakpolitikák elmélyítéséhez vezet;
6. határozottan bírálja a Bizottság által a munkanélküliség leküzdéséről szóló 2014-es országspecifikus ajánlásokról szóló közleményben kifejtett általános megközelítést, amely szerint tovább kell növelni a munkaerőpiac rugalmasságát és csökkenteni kell a munka relatív magas költségét stb.; rámutat arra, hogy ezek a tagállamok által követett neoliberális „strukturális munkaerő-piaci reformok” felelősek a bizonytalan foglalkoztatási formák drámai mértékű terjedéséért, a szociális védelem szintjének csökkenéséért és az alacsony bérezésű ágazatok terjeszkedéséért – amelyeket a Bizottság foglalkoztatási jelentésében olyannyira kárhoztat –, miközben e fejlemények elsősorban a fiatalokat és foglalkoztatási kilátásaikat érintik rendkívül hátrányosan;
7. hangsúlyozza, hogy az Uniónak ösztönző intézkedésekkel – például a fizetések, nyugdíjak és szociális jogok megnyirbálása nélküli korai nyugdíjazással és munkaidő-csökkentéssel – kellene előmozdítania a fiatalok foglalkoztatását és a munkahelymegosztást;
8. hangsúlyozza, hogy az ifjúsági garanciaprogramot már létre kellett volna hozni a 30 év alatti fiatalok számára, rögtön, amint munkanélkülivé válnak; rámutat arra, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés számára biztosított finanszírozás jóval alatta marad az ifjúsági munkanélküliség valódi befolyásolásához szükséges összegnek; ennek kapcsán utal az „Euróövezet munkaügyi válsága: trendek és politikai válaszok” című ILO-tanulmányra, amely szerint 21 milliárd euróra volna szükség ahhoz, hogy az ifjúsági munkanélküliség arányát befolyásolni lehessen;
9. hangsúlyozza, hogy az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés nem lehet akadálya annak, hogy a tagállamok az Európai Szociális Alapot is felhasználják a fiatalokat érintő, különösen a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos átfogóbb projektek finanszírozására; felkéri a Bizottságot, kísérje figyelemmel az ESZA-finanszírozás ifjúsági projektekre történő felhasználását;
10. hangsúlyozza, hogy ennek a programnak hozzá kell járulnia a munkahelyek kedvezményezett vállalatoknál való fenntartásának garantálásához, és a gyakornoki álláshelyek határozatlan idejű szerződésekké válásához; rámutat arra, hogy a vállalatoknak nyújtott támogatásnak átmenetinek kell lennie, a feleket egyértelműen definiálva – különösen a munkahelyek fenntartása tekintetében –, tiszteletben kell tartani a nemzeti jogszabályokban és a kollektív munkaszerződésekben meghatározott normákat, és teljesíteni kell az adó- és társadalombiztosítási kötelezettségeket;
11. javasolja valamennyi tagállam számára a munkajoggal és a foglalkozás-egészségüggyel kapcsolatos kötelező képzés bevezetését, többek között az oktatási rendszerben is;
12. sürgeti a tagállamokat és a szociális partnereket, hogy foglalkozzanak a bizonytalan munkalehetőségek kérdésével, és szabályozzák a munkaszerződésekben szereplő rendelkezéseket, áttekintve a munkaerőpiac polarizálódása okozta probléma megoldására alkalmas különböző megoldásokat, továbbá védelmezzék a fiatalokat a foglalkoztatásukat kísérő bizonytalan munkakörülmények ellen, és mozdítsák elő a határozatlan idejű munkaszerződések terjedését;
13. hangsúlyozza, hogy fel kell számolni az életkoron alapuló megkülönböztetést a szociális juttatásokhoz való hozzáférés tekintetében, ideértve a munkanélküli segélyekhez való feltételes hozzáférést is;
14. hangsúlyozza, hogy a válság és a megszorító gazdaságpolitika a fiatalok kényszerű migrációjának fokozódásához vezetett;
15. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak minőségi kereteket a gyakornoki munka számára, gondoskodva arról, hogy ezek a fiatalok szükségleteihez igazodjanak, és olyan méltányos díjazással, szociális védelemmel – ezen belül a jövőbeli nyugdíjat fedező megfelelő járulékokkal –, munka- és szakszervezeti jogokkal és munkakörülményekkel járjanak, amelyek nem veszélyeztetik a meglévő alkalmazottak munkahelyét, bérét és munkakörülményeit, és biztosítsanak ehhez pénzügyi támogatást és kötelező nyomon követést, valamint a gyakornoki munkára vonatkozó közös minőségi normákat; szorgalmazza a munkaügyi ellenőrzési mechanizmusok felderítőképességének fokozását a rendes munkavállalók gyakornokokkal való helyettesítésének korlátozása és a közös munkavédelmi biztonsági előírások garantálása érdekében;
16. sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a kényszervállalkozók létrejöttének megakadályozása érdekében, például szankcionálva és megbüntetve a korábbi alkalmazottaikat önfoglalkoztatóként alkalmazó vállalatokat, illetve a saját alkalmazottak nélküli vállalatokat és az ideiglenes munkaerő-kölcsönző cégeket igénybe vevő vállalatokat;
17. felhívja a tagállamokat segítségnyújtás biztosítására valamennyi támogatott munkanélküli számára, az egyes munkavállalók sajátos képzési, képesítési vagy adott esetben átképzési igényeinek meghatározása érdekében, az állásajánlatok értékelése és az állás elfogadása utáni átmeneti időszak során, a megállapított feltételek betartásának és a munkavállaló alkalmazkodási foka ellenőrzésének érdekében;
18. felszólítja a Bizottságot és az ügynökségeket – például az Eurofundot és a Cedefobot –, hogy elemezzék a már meglévő duális szakképzési rendszereket, és ezeket az információkat adják át más olyan tagállamoknak, amelyek önként érdeklődnek e rendszerek iránt az oktatás meglévő színvonalának lejjebb szállítása nélkül;
19. felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fenntartható növekedést – különösen a szociális és a közegészségügyi ágazatot, valamint az infrastruktúrát és a közoktatást – célzó kiterjedt állami beruházásokkal támogassák a munkahelyteremtést;
20. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek a nőkkel szembeni megkülönböztetés tilalmára vonatkozó jogszabályok megerősítéséért; felhívja a tagállamokat, hogy a diszkriminatív feltételek, például az „üvegplafon” megszüntetésével jogszabályban garantálják a fiatal nők számára az első munkahelyhez való egyenlő hozzáférést és az egyenlő feltételeket a szakképzésben, és tegyenek valós lépéseket a fiatal nők foglalkoztatás tekintetében történő emancipációja érdekében;
21. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy rendszeresen értékeljék az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés operatív programjainak eredményeit, és tegyék nyilvánosan elérhetővé valamennyi adatbázist;
22. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a nemzeti parlamenteknek.
- [1] Eurofound (2012), „NEETs – Young people not in employment, education or training: (Nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő „NEET-fiatalok”): Characteristics, costs and policy responses in Europe” (Jellemzők, költségek és szakpolitikai válaszlépések Európában). Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxembourg.
- [2] Ír Nemzeti Ifjúsági Tanács (2010), Youth unemployment in Ireland - The forgotten generation (Ifjúsági munkanélküliség Írországban – Az elfeledett generáció), http://www.youth.ie/sites/youth.ie/files/Youth_Unemployment_in_Ireland_web.pdf.