Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0111/2014Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0111/2014

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a líbiai helyzetről

16.9.2014 - (2014/2844(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Barbara Lochbihler, Tamás Meszerics, Judith Sargentini, Ernest Urtasun, Bodil Ceballos, Ernest Maragall a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0111/2014

Eljárás : 2014/2844(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0111/2014
Előterjesztett szövegek :
B8-0111/2014
Viták :
Elfogadott szövegek :

B8‑0111/2014

Az Európai Parlament állásfoglalása a líbiai helyzetről

(2014/2844(RSP))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiáról szóló, például a 2174 sz. 2014. augusztus 27-i határozatára,

–       tekintettel az az ENSZ-főtitkár különleges képviselője és az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) vezetője által az ENSZ Biztonsági Tanácsa számára tartott 2014. augusztus 27-i beszámolóra;

–       tekintettel az UNSMIL és az ENSZ OHCHR „A nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog megsértése a Líbiában folyó erőszak során” című, 2014. szeptember 4-i jelentésére,

–       tekintettel az EU Külügyek Tanácsa Líbiáról szóló, például a 2014. augusztus 15-i következtetéseire,

–       tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a déli szomszédságról, és különösen Líbiáról szóló 2011. március 10-i[1], valamint a líbiai helyzetről szóló 2011. szeptember 15-i[2] állásfoglalására,

–       tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Líbiáról szóló közelmúltbeli nyilatkozataira,

–       tekintettel az EU tagállamai líbiai misszióvezetőinek 2014. június 27-i, Bugaighis úr meggyilkolásáról szóló helyi nyilatkozatára,

–       tekintettel Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter 2014. szeptember 9-i nyilatkozatára,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel Líbiában drámai politikai, intézményi és biztonsági válságok követték egymást Muammar Kadhafi NATO-erők által támogatott lázadó csoportok által kivitelezett 2011. évi megbuktatása óta;

B.     mivel május közepe óta harcok dúlnak a keleti Bengázi városában és körülötte, miután Halífa Haftar nyugalmazott tábornok fegyveres hadműveletet indított az Anszár as-Saría dzsihádista csoportot és más fegyveres erőket is magában foglaló iszlamista milíciák koalíciója ellen;

 

C.     mivel 2014. július 13-án harcok törtek ki a Tripoli nemzetközi repülőtere feletti ellenőrzés miatt zintáni fegyveres milíciák és szövetségeseik, illetve a főleg miszrátai iszlamista milíciákból álló „Líbiai Hajnal” koalíció között; mivel a „Líbiai Hajnal” erői 2014. augusztus 24-én átvették a hatalmat Tripoli repülőtere felett, és azóta is ellenőrzésük alatt tartják Tripoli nagy részét, beleértve a minisztériumokat és az intézményi központokat;

D.     mivel a 2014. június 25-i parlamenti választások az egykor domináns iszlamista pártok vereségét eredményezték; mivel az új parlament, a képviselőház felváltotta az általános nemzeti kongresszust, és biztonsági megfontolások miatt Tripoliból a keleti városba, Tobrukba költözött; mivel a képviselőház külföldi beavatkozást kért a biztonsági helyzet megoldására;

E.     mivel a „Líbiai Hajnal” koalíciós erők vitatták a képviselőház elköltöztetését, azt állítva, hogy alkotmányellenesen ruházták fel hatalommal az új parlamentet; mivel 2014. augusztus 25-én ismét összeült az általános nemzeti kongresszus, és az iszlamista támogatottságú Omar al-Hászit választotta meg miniszterelnöknek és kérte fel „nemzeti megmentő” kormány alakítására;

F.     mivel a képviselőház terroristának ítélte a „Líbiai Hajnal” és az Anszár as-Saría néven harcoló csoportokat; mivel a „Líbiai Hajnal” és szövetségesei Kadhafi korábbi támogatói által irányítottnak ítélték a képviselőházat;

G.     mivel jelentések szerint azonosítatlan gépek hajtottak végre légi támadást Tripolinak a „Líbiai Hajnal” ellenőrzése alatt álló részein; mivel egyesült államokbeli források Egyiptomot és az Egyesült Arab Emírségeket gyanúsítják a támadásokkal; mivel Egyiptom tagadta, hogy légi támadást vagy más katonai műveletet indított volna Líbiában;

H.     mivel 2014. augusztus 25-én Líbia szomszédai találkozót tartottak, ahol Líbia nemzetközi védelmet kért az ország olajmezői és repülőterei számára, és azt állította, hogy nincs hatalmában megállítani a fegyveres csoportokat; mivel a résztvevő államok megállapodtak, hogy nem avatkoznak be Líbia belső konfliktusaiba, és nemzeti párbeszédre szólítottak fel;

I.      mivel eddig nem jártak sikerrel az ENSZ arra irányuló próbálkozásai, hogy tűzszünetet érjen el a hadban álló felek között, és nemzeti párbeszédet indítson; mivel Bernadino León, az ENSZ újonnan kinevezett különmegbízottja jelenleg Líbiában tartózkodik; mivel 2014. szeptember 9-én a francia védelmi miniszter arra figyelmeztetett, hogy Líbia terrorista csoportok gyülekezőhelyévé válik, és határozott nemzetközi fellépésre szólított fel;

J.      mivel a bengázi és tripoli konfliktusok az emberi jogi és humanitárius helyzet súlyosbodásához vezettek; mivel a hadban álló felek válogatás nélkül bombáztak civil területeket Tripoliban és Bengáziban, ami jelentős civil áldozattal járt, és jelentős károkat okozott a civil épületekben és infrastruktúrában; mivel mind az Amnesty International, mind a Human Rights Watch úgy nyilatkozott, hogy az ilyen bombázás háborús bűnnek számít; mivel 2014. június 25-én meggyilkolták a kiemelkedő emberi jogvédőt, Salwa Bugaighist;

K.     mivel a polgári lakosság az élelem, az üzemanyag és más alapvető szükségletek hiányával küzd Tripoliban és Bengáziban; mivel a biztonsági helyzet romlásával egy időben a jelentések szerint növekedett a bűnözés és a terrorista csoportok elterjedése;

L.     mivel az UNSMIL becslése szerint a harcok legújabb hulláma miatt legalább 100 000 líbiai kényszerült az országon belül elhagyni lakhelyét, és további 150 000 fő – köztük számos migráns munkavállaló – hagyta el az országot; mivel a külföldi humanitárius dolgozókat és a diplomatákat, köztük az EU és az USMIL személyzetét, hazatelepítették Líbiából; mivel Dzsumaa tunéziai ideiglenes miniszterelnök azt állította, hogy a Líbiából érkező tömeges menekültáradat nagy nyomást jelent az ország kapacitásaira nézve;

M.    mivel a jelentések szerint líbiai erőszak elől menekülő migránsok és menekültek százai vesztették életüket, miközben a Földközi-tengeren átkelve igyekeztek Európát elérni, ami súlyos menekültügyi válsághoz vezetett Olaszországban és Máltán; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint 1 600 fő halt meg június óta, miközben Európába próbáltak eljutni; mivel Líbia az Európába eljutni próbáló migránsok fő kiindulási pontja; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága becslése szerint 2014. augusztus 29-ig az Olaszországba érkező körülbelül 109 000 menekültből mintegy 98 000 fő valószínűleg Líbiából indult;

N.     mivel 2011. február 26-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elé utalta a líbiai helyzetet; mivel 2011. június 27-én a NBB letartóztatási parancsot adott ki Moammer Kadhafi, Szaif al-Iszlám és Abdullah asz-Szenúszi ellen emberiesség elleni bűntettek miatt; mivel a többi gyanúsított nincs a Bíróság őrizetében; mivel a líbiai hatóságok ragaszkodnak hozzá, hogy a líbiai belső jogrendszeren belül tárgyalják őket;

1.      mély aggodalmát fejezi ki a fokozódó erőszak és a fegyveres konfrontáció miatt Líbiában, elsősorban Tripoli és Bengázi városai körül; aggódik a helyzet miatt, amely súlyos következményekkel jár a civil lakosságra és intézményeire nézve, és fennáll a veszélye, hogy a szélesebb régió további destabilizációjához vezet;

2.      felszólítja a konfliktusban érintett feleket, hogy azonnal hagyják abba a fegyveres erőszakos cselekményeket, és kezdjenek inkluzív politikai párbeszédet; ezzel kapcsolatban teljes mértékű támogatását fejezi ki az ENSZ, nevezetesen Bernardino León különmegbízottnak a folyamat elősegítésére irányuló erőfeszítései iránt, melynek célja egy széleskörű nemzeti kiegyezést kialakító konszezusos intézményrendszer felállítása; ragaszkodik hozzá, hogy kellő figyelmet fordítsanak a nők és kisebbségek bevonására e folyamatokba;

3.      sürgeti az újonnan megválasztott képviselőházat, hogy jogalkotási feladatait inkluzív módon lássa el, és az egész líbiai lakosságot célozza meg;

4.      hangsúlyozza, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának legfrissebb határozata lehetővé teszi a nemzetközi szankciók hatókörének bővítését annak érdekében, hogy kiterjeszthessék a folyamatot akadályozókra bármely fél esetében;

5.      elítéli, hogy az elmúlt hónapokban a harcoló felek válogatás nélkül bombáztak civil területeket Tripoliban és Bengáziban; komolyan aggasztja az emberi jogi helyzet romlása az egész ország területén, többek között az újságírók, tisztviselők, politikai szereplők és emberi jogi aktivisták önkényes fogva tartása, elrablása, jogellenes kivégzése, kínzása és az ellenük irányuló erőszak, mint például a kiemelkedő aktivista, Salwa Bugaighis brutális meggyilkolása; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéseire vonatkozó elszámoltathatóságot;

6.      elítéli egyes regionális szereplők folyamatos burkolt beavatkozását Líbia belpolitikai ügyeibe, amely jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az ország fokozatosan politikai és katonai káoszba süllyedt; felszólítja Líbia szomszédait és más regionális szereplőket, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, ami kiélezhetné az országon belüli feszültségeket;

7.      emlékeztet arra, hogy a 2011. évi háborúba való beavatkozásuk miatt az EU-nak és tagállamainak különösen feladata a líbiai lakosság segítése;

8.      felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy mindent erejével támogassa az ENSZ általi és más nem katonai kezdeményezéseket a jelenlegi válság megoldása érdekében; különösen felhívja az EU-t arra, hogy fokozza humanitárius segítségnyújtását a líbiai lakosság helyzete miatt, különösen a leginkább érintett területeken, és készüljön fel a helyzet további esetleges romlására;

9.      úgy véli, hogy az EU elmulasztotta a Kadhafi utáni átmenet segítésére irányuló megfelelő, átfogó stratégia kidolgozását és végrehajtását; különösen sajnálja, hogy az uniós tagállamok Líbiával kapcsolatos politikáit továbbra sem koordinálják, és az EKSZ nem képes egy közös, hatékony uniós megközelítés kialakítását előmozdítani;

10.    különösen sajnálja az EU ambícióinak és hatékonyságának gyengeségét a biztonság terén; megkérdőjelezi a határigazgatásra és migrációkezelésre való összpontosítás szűk körét, amely nyilvánvalóan nem oldotta meg a líbiai bizonytalanság kiváltó okait; sürgeti az EU-t, hogy dolgozzon ki a líbiai biztonsági ágazat reformjára vonatkozó széles körű elképzelést, különös figyelemmel az ágazat parlamenti felügyeletére, erőteljes emberi jogi és humanitárius jogi képzési elemek beépítésével;

11.    emlékeztet arra, hogy számos tagállamból érkeztek fegyverszállítmányok Kadhafi biztonsági szolgálatai számára; úgy véli, hogy a tagállamok és az EU különös felelőssége, hogy támogassa a korábbi harcosok lefegyverzését, leszerelését és újrabeilleszkedését, valamint az illegális fegyverek begyűjtését és megsemmisítését az országban; felhív széles körű uniós programok létrehozására a lefegyverzés, leszerelés és újrabeilleszkedés, illetve az illegális fegyverek megsemmisítése terén;

12.    sürgeti az EU-t, hogy teljes mértékben aknázza ki a Stabilitási és Béketeremtési Eszközt a közvetítés, párbeszédteremtés és megbékélés terén, valamint hogy az ENSZ líbiai missziójával együttműködve sürgősen támogassa a közvetítést; emellett sürgeti az EU-t, hogy támogassa a civil társadalmi szervezetek, különösen a nők csoportjai szerepvállalását, azzal a céllal, hogy erőszakmentes megoldást találjanak az országban fennálló többféle válságra;

13.    hangot ad a líbiai migránsok, menedékkérők és menekültek sorsa feletti súlyos aggodalmának, akiknek korábban is bizonytalan helyzete tovább romlott; aggasztják azok a jelentések, amelyek a migránsok és menekültek ezreinek kormányzati fenntartású központokban való fogva tartása szörnyű körülményeiről szólnak; ragaszkodik ahhoz, hogy az EU és a tagállamok függesszék fel az ennek az ágazatnak nyújtott pénzügyi támogatást, amíg a visszaéléseket teljesen ki nem vizsgálták és meg nem szüntették;

14.    ellenzi az EU migrációs politikáinak harmadik országokba való kiszervezését, különösen fogadóközpontok létesítését olyan országokban, mint Líbia, amelyek nem írták alá a menekültek helyzetére vonatkozó genfi egyezményt, ezért nem biztosítják a védelem magas szintjét;

15.    felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy hatékonyan segítsék Olaszország dicséretes igyekezetét, hogy kezelni próbálja az Észak-Afrikából, különösen Líbiából érkező spirálszerű migrációs hullámokat; ragaszkodik a Mare Nostrum projekt folytatásához, és felkéri a tagállamokat, hogy támogassák azt; felszólítja az összes tagállamot, különösen Olaszországot, hogy szigorúan tartsa be az uniós és a nemzetközi menekültügyi jogszabályokat, beleértve a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartását és az egyes helyzetek egyéni értékelését;

16.    kifejezi aggodalmát a líbiai igazságszolgáltatás kudarcáról és a tisztességes tárgyalásokra vonatkozó szabályok betartásának hiányosságairól szóló jelentések miatt; felszólítja a líbiai hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és segítsék annak vizsgálatait, illetve hajtsák végre ítéleteit; kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a líbiai hatóságok képtelenek biztosítani a Nemzetközi Büntetőbíróság által vád alá helyezett Abdullah asz-Szenúszi és Szaif al-Iszlám Kadhafi tisztességes eljáráshoz való alapvető jogát; emlékeztet arra, hogy teljes mértékben ellenzi a halálbüntetést minden esetben, tekintet nélkül az elkövetett bűncselekmény jellegére, és felszólítja Líbiát, hogy törölje el a halálbüntetést; felszólítja az EU-t, hogy vegye fontolóra a Líbia jogállamiságának megerősítését célzó erőfeszítések támogatását;

17.    kéri a líbiai hatóságokat, hogy a belföldi kitermelői ágazatban biztosítsák az átláthatóság magas szintjét, hogy Líbia természeti erőforrásaiból nyert előnyöket az egész lakosság élvezze, és felszólítja különösen arra, hogy késedelem nélkül alkalmazzák a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) követelményrendszerét; kéri a Líbiában működő európai vállalkozásokat, hogy fedjék fel az energiaszektorban folytatott pénzügyi tevékenységeiket;

18.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a líbiai képviselőháznak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Közgyűlésének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.