Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0132/2014Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0132/2014

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az líbiai helyzetről

16.9.2014 - (2014/2844(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Charles Tannock, Anna Elżbieta Fotyga, Geoffrey Van Orden, Ruža Tomašić az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0111/2014

Eljárás : 2014/2844(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0132/2014
Előterjesztett szövegek :
B8-0132/2014
Viták :
Elfogadott szövegek :

B8‑0132/2014

az Európai Parlament állásfoglalása a líbiai helyzetről

(2014/2844(RSP))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a líbiai helyzettel kapcsolatos korábbi állásfoglalására,

–       tekintettel a 2014. júniusi líbiai parlamenti választásokra,

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2174. számú határozatára, amely azonnali tűzszünetre szólít fel Líbiában, valamint inkluzív politikai párbeszédre és a fegyverek átadására,

–       tekintettel az Európai Tanács 2014. augusztus 30-i rendkívüli ülésének következtetéseire,

–       tekintettel az Arab Liga Líbiával foglalkozó különmegbízottjainak, az Európai Uniónak, Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak, Máltának, Spanyolországnak, az Egyesült Királyságnak és az Egyesült Államoknak az Egyesült Nemzetekkel július 24-én tartott találkozójára, amelyen megvitatták a közelmúltban végbement líbiai fejleményeket,

–       tekintettel az Európai Unió és az Arab Államok Ligájának 3. miniszteri ülésére, amelyet 2014. június 11-én tartottak Athénban,

–       tekintettel az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjének, az ENSZ líbiai különleges támogató missziója (UNSMIL) elnökének, Bernardino Leónnak legutóbbi, 2014. szeptember 11-i észrevételeire,

–       tekintettel a 2014. szeptember 4-i ENSZ-jelentésre, amely részletesen beszámol az emberi jogok súlyos megsértéséről Tripoliban és Bengáziban,

–       tekintettel a déli szomszédságban az elkövetkező évekre meghatározott együttműködési prioritásokra, ahogyan az az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközben (ENI) Líbia vonatkozásában szerepel,

–       tekintettel az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokról szóló, a Tanácshoz intézett 2011. január 20-i ajánlására,

–       tekintettel a Földközi-tenger térségét érintő migrációs áramlásokról szóló 2013. október 23-i állásfoglalására[1],

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel 2011-ben véget ért Moammer Kadhafi tábornok 42 évig tartó önkényuralmi rendszere, amelyet hat hónapon át felkelés és polgárháború követett; mivel ugyanezen év októberében a legnagyobb ellenzéki csoport, a Nemzeti Átmeneti Tanács (NTC) kijelentette, hogy az ország hivatalosan „felszabadult”, és ígéretet tett egy pluralista, demokratikus líbiai állam létrehozására; mivel 2012 augusztusában az NTC átadta a hatalmat Líbia újonnan megválasztott parlamentjének, az általános nemzeti kongresszusnak;

B.     mivel a líbiai népnek a 2011-es forradalom ihlette törekvéseit hatalmi űr, erőszak és politikai instabilitás váltotta fel; mivel ennek következtében számos, saját területét irányító milícia jött létre, Tripoliban pedig egymást követő kormányok harcoltak a hatalom gyakorlásáért; mivel Líbia politikai vezetése sok olyan milíciát nem tudott ellenőrzése alatt tartani, amelyek a 2011-es felkelés során megbuktatták Moammer Kadhafit;

C.     mivel a 2014. júniusi parlamenti választásoknak mind ez idáig nem sikerült stabilizálniuk a líbiai helyzetet, orvosolniuk a politikai és a fegyveres csoportok közti megosztottságot, valamint békésebb, befogadóbb és demokratikusabb útra vezetniük az országot;

D.     mivel a rivalizáló felek közötti harcok következtében a líbiai fővárosban, Tripoliban 2014. július közepétől hat egymást követő héten keresztül az erőszak uralkodott; mivel Líbia más városaiban és falvaiban is a milíciák közötti rivalizálás és erőszak volt tapasztalható;

E.     mivel augusztusban a magas rangú kormányzati tisztviselők és a megválasztott parlament arra kényszerültek, hogy biztonsági okokból kifolyólag Tripoliból az ország keleti részén fekvő Tobrukba költözzenek; mivel 2014. szeptember 1-jén a milíciák állítólag elfogták a líbiai kormány minisztereinek többségét Tripoliban;

F.     mivel Katar és az Egyesült Arab Emírségek jelenleg támogatják a rivalizáló feleket a súlyosbodó líbiai belső zavargások során;

G.     mivel a harcok során civileket, köztük nőket, gyermekeket és külföldi állampolgárokat fogtak el; mivel ezen erőszakos cselekmények elkövetői láthatólag nem törődnek tetteik ártatlan civilekre kifejtett lehetséges hatásával;

H.     mivel a közelmúltbeli harcok a líbiai életkörülmények általános romlását eredményezték, többek között hiány van élelmiszerből, üzemanyagból, vízből és elektromos áramból; mivel a külföldi egészségügyi szakemberek eltávozása és az orvosi felszerelések hiánya a civil lakosság helyzetét még kritikusabbá tette;

I.      mivel a közelmúltbeli harcok a terrorista csoportok még nagyobb elterjedését valószínűsítik; mivel, amennyiben ez nincs kellően ellenőrizve, súlyosbodhat a már így is ingatag helyzet a tágabb régióban;

J.      mivel 2013 decemberében a biztonsági helyzet romlásával több külföldi állampolgárt megöltek vagy elraboltak; mivel 2014 augusztusában több uniós tagállam kormánya csatlakozott az Egyesült Államokhoz, és határozottan elítélte a Líbiában jelenleg tapasztalható erőszakot;

K.     mivel a jelentések szerint Tripoliban és Bengáziban több tucat civil áldozatot erőszakkal eltávolítottak kizárólag tényleges vagy feltételezett törzsi, családi vagy vallási hovatartozásuk miatt;

L.     mivel 2014-ben eddig az olasz haditengerészet 60 000, hajón Észak-Afrikából Európa irányába tartó migránst mentett meg; mivel feltételezések szerint e hajók elsősorban Líbiából jönnek; mivel az ENSZ menekültügyi hivatala szerint közel 2 000 leendő migráns fulladt vízbe, köztük legutóbb több mint 200 ember vesztette életét, amikor hajójuk Tripolitól keletre, Tajoura közelében elsüllyedt; mivel félő, hogy további 500 migráns halt meg, miután hajójuknak állítólag egy másik hajó Málta közelében nekiütközött;

M.    mivel a líbiai parlamenti képviselők 2014. augusztus 13-án állásfoglalást fogadtak el, melyben az ENSZ beavatkozását kérik a civil lakosság védelme érdekében az országban folyó harcok során; mivel 2014. augusztus 27-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadott el, melyben felszólít arra, hogy haladéktalanul hirdessenek tűzszünetet Líbiában, és léptessenek életbe szankciókat azok ellen, akik a rivális milíciák közötti erőszakhullámban részt vesznek;

N.     mivel sürgősen helyre kell állítani a líbiai politikai folyamat hitelességét; mivel a líbiaiak között széles körben elterjedt szkepticizmus a hitelesség elvesztéséhez és a legutóbbi választások alacsony részvételi arányához vezetett; mivel a demokratikus folyamat veszélyeztetése, amely Kadhafi tábornok megdöntését követően kezdődött, a legutóbbi erőszakos események miatt egyre nagyobb mértékű;

O.     mivel a harcok miatt a becslések szerint legalább 100 000 líbiai kényszerült az országon belül elhagyni lakhelyét, beleértve Távurgá város lakóit, akik már 2011 óta menekülttáborokban élnek; mivel további 150 000 személy, köztük sok migráns munkavállaló, elhagyta az országot;

P.     mivel 2011 óta az Európai Unió több mint 80,5 millió EUR összegű humanitárius segítséget nyújtott az alapvető szükségletek kielégítésére, a sérültek kezelésére, a menekültek támogatására és az emberi jogi visszaélések megelőzésére Líbiában;

1.      úgy véli, hogy a líbiai nép válaszút előtt áll, és hogy a nemzetközi támogatás és a nemzeti megbékélés segítségükre lehet a közös elképzeléseken és elveken alapuló, befogadó, konstruktív politikai elkötelezettség kialakításában, és az erőszak felszámolásában;

2.      attól tart, hogy egy ilyen nemzeti egység hiányában Líbia hosszan elnyúló káosszal, politikai és társadalmi töredezettséggel, erőszakkal és gazdasági stagnálással nézne szembe; attól tart, hogy a legutóbbi erőszakos események egy totális polgárháború előzményei lehetnek Líbiában;

3.      aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelek szerint alig vagy egyáltalán nem tapasztalható a válság megoldását célzó magas szintű nemzetközi közvetítés sem a nyugati hatalmak, sem a regionális szervezetek, mint például az Arab Liga és az Afrikai Unió részéről;

4.      sürgősen felszólítja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy hagyjanak fel a fegyveres összetűzésekkel, és kötelezzék el magukat egy, az emberi jogok tiszteletén, a demokrácián és a jogállamiságon alapuló széles körű politikai párbeszédben;

5.      felhívja a figyelmet arra, hogy Líbia számára súlyos következményeket jelentenek a folyamatos harcok, a politikai polarizáció és a szektarianizmus egy olyan időszakban, amikor minden egyénnek, közösségnek és csoportnak együtt kell működnie a nemzeti egység, a demokratikus megújulás és a líbiai nép biztonsága érdekében;

6.      elítéli az olyan területeken zajló közelmúltbeli harcokat, mint Tripoli és Bengázi, valamint a lakóterületek és az állami létesítmények válogatás nélküli bombázását; elítéli továbbá a légi járművek ilyen katonai műveletekre történő használatát;

7.      komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelentések szerint az Egyesült Arab Emírségekből jövő harci repülőgépek légi támadásokat intéznek Tripoliban található célpontok ellen, és figyelmeztet arra, hogy ezek a cselekedetek a jelenlegi erőszakos események drámai eszkalációját jelzik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy más regionális szereplőket is magukkal rántanak a harcokba; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Katar iszlamista milíciákat támogat, ideértve azokat, amelyek Tripoli alternatív, nem hivatalos parlamentjében képviseltetik magukat;

8.      felszólítja az ideiglenes líbiai kormányt és a képviselőházat egy inkluzív kormány kialakítására, amelynek célja az erőszak megállítása és a líbiai nép jogainak és biztonságának védelme; elutasít és illegálisnak tart egy feltehetőleg Tripoliban megalakított alternatív parlamentet;

9.      felszólítja az alkotmányozó gyűlést, hogy sürgősen zárja le – a polgárok körében a lehető legszélesebb körű támogatást élvező – líbiai alkotmány létrehozására irányuló munkáját; úgy véli továbbá, hogy az alkotmánynak egy, a jogállamiság és az emberi jogok elveire épülő, az ország hosszú távú politikai stabilitásához hozzájáruló, fenntartható és demokratikus jövőt kell biztosítania Líbia számára;

10.    mély aggodalmát fejezi ki a menekültek láttán, akik a líbiai partokról nem biztonságos hajókon Európa felé menekülnek; mély sajnálatát fejezi ki, hogy több százezren meghaltak az átkelés során, és attól tart, hogy még többen fognak meghalni az ilyen átkelések során;

11.    kéri az EU-t, hogy a migráció és a humanitárius nyomás kiváltó okainak megszüntetése érdekében továbbra is nyújtson humanitárius, pénzügyi és politikai segítséget Észak-Afrika és a Közel-Kelet válság sújtotta területein;

12.    elismeri, hogy Líbia stabilitása a tágabb régió és az Európai Unió számára is fontossággal bír, többek között az EU-ba irányuló migrációs áramlás útvonalaként betöltött szerepe tekintetében;

13.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Uniónak, az Arab Ligának, valamint a líbiai képviselőháznak.