Eljárás : 2014/2844(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0132/2014

Előterjesztett szövegek :

B8-0132/2014

Viták :

Szavazatok :

PV 18/09/2014 - 10.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2014)0028

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 235kWORD 71k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0111/2014
16.9.2014
PE537.034v01-00
 
B8-0132/2014

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az líbiai helyzetről (2014/2844(RSP))


Charles Tannock, Anna Elżbieta Fotyga, Geoffrey Van Orden, Ruža Tomašić az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport nevében

az Európai Parlament állásfoglalása a líbiai helyzetről (2014/2844(RSP))  
B8‑0132/2014

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a líbiai helyzettel kapcsolatos korábbi állásfoglalására,

–       tekintettel a 2014. júniusi líbiai parlamenti választásokra,

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának 2174. számú határozatára, amely azonnali tűzszünetre szólít fel Líbiában, valamint inkluzív politikai párbeszédre és a fegyverek átadására,

–       tekintettel az Európai Tanács 2014. augusztus 30-i rendkívüli ülésének következtetéseire,

–       tekintettel az Arab Liga Líbiával foglalkozó különmegbízottjainak, az Európai Uniónak, Franciaországnak, Németországnak, Olaszországnak, Máltának, Spanyolországnak, az Egyesült Királyságnak és az Egyesült Államoknak az Egyesült Nemzetekkel július 24-én tartott találkozójára, amelyen megvitatták a közelmúltban végbement líbiai fejleményeket,

–       tekintettel az Európai Unió és az Arab Államok Ligájának 3. miniszteri ülésére, amelyet 2014. június 11-én tartottak Athénban,

–       tekintettel az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjének, az ENSZ líbiai különleges támogató missziója (UNSMIL) elnökének, Bernardino Leónnak legutóbbi, 2014. szeptember 11-i észrevételeire,

–       tekintettel a 2014. szeptember 4-i ENSZ-jelentésre, amely részletesen beszámol az emberi jogok súlyos megsértéséről Tripoliban és Bengáziban,

–       tekintettel a déli szomszédságban az elkövetkező évekre meghatározott együttműködési prioritásokra, ahogyan az az Európai Szomszédsági Támogatási Eszközben (ENI) Líbia vonatkozásában szerepel,

–       tekintettel az EU és Líbia közötti keretmegállapodás megkötésére irányuló tárgyalásokról szóló, a Tanácshoz intézett 2011. január 20-i ajánlására,

–       tekintettel a Földközi-tenger térségét érintő migrációs áramlásokról szóló 2013. október 23-i állásfoglalására(1),

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel 2011-ben véget ért Moammer Kadhafi tábornok 42 évig tartó önkényuralmi rendszere, amelyet hat hónapon át felkelés és polgárháború követett; mivel ugyanezen év októberében a legnagyobb ellenzéki csoport, a Nemzeti Átmeneti Tanács (NTC) kijelentette, hogy az ország hivatalosan „felszabadult”, és ígéretet tett egy pluralista, demokratikus líbiai állam létrehozására; mivel 2012 augusztusában az NTC átadta a hatalmat Líbia újonnan megválasztott parlamentjének, az általános nemzeti kongresszusnak;

B.     mivel a líbiai népnek a 2011-es forradalom ihlette törekvéseit hatalmi űr, erőszak és politikai instabilitás váltotta fel; mivel ennek következtében számos, saját területét irányító milícia jött létre, Tripoliban pedig egymást követő kormányok harcoltak a hatalom gyakorlásáért; mivel Líbia politikai vezetése sok olyan milíciát nem tudott ellenőrzése alatt tartani, amelyek a 2011-es felkelés során megbuktatták Moammer Kadhafit;

C.     mivel a 2014. júniusi parlamenti választásoknak mind ez idáig nem sikerült stabilizálniuk a líbiai helyzetet, orvosolniuk a politikai és a fegyveres csoportok közti megosztottságot, valamint békésebb, befogadóbb és demokratikusabb útra vezetniük az országot;

D.     mivel a rivalizáló felek közötti harcok következtében a líbiai fővárosban, Tripoliban 2014. július közepétől hat egymást követő héten keresztül az erőszak uralkodott; mivel Líbia más városaiban és falvaiban is a milíciák közötti rivalizálás és erőszak volt tapasztalható;

E.     mivel augusztusban a magas rangú kormányzati tisztviselők és a megválasztott parlament arra kényszerültek, hogy biztonsági okokból kifolyólag Tripoliból az ország keleti részén fekvő Tobrukba költözzenek; mivel 2014. szeptember 1-jén a milíciák állítólag elfogták a líbiai kormány minisztereinek többségét Tripoliban;

F.     mivel Katar és az Egyesült Arab Emírségek jelenleg támogatják a rivalizáló feleket a súlyosbodó líbiai belső zavargások során;

G.     mivel a harcok során civileket, köztük nőket, gyermekeket és külföldi állampolgárokat fogtak el; mivel ezen erőszakos cselekmények elkövetői láthatólag nem törődnek tetteik ártatlan civilekre kifejtett lehetséges hatásával;

H.     mivel a közelmúltbeli harcok a líbiai életkörülmények általános romlását eredményezték, többek között hiány van élelmiszerből, üzemanyagból, vízből és elektromos áramból; mivel a külföldi egészségügyi szakemberek eltávozása és az orvosi felszerelések hiánya a civil lakosság helyzetét még kritikusabbá tette;

I.      mivel a közelmúltbeli harcok a terrorista csoportok még nagyobb elterjedését valószínűsítik; mivel, amennyiben ez nincs kellően ellenőrizve, súlyosbodhat a már így is ingatag helyzet a tágabb régióban;

J.      mivel 2013 decemberében a biztonsági helyzet romlásával több külföldi állampolgárt megöltek vagy elraboltak; mivel 2014 augusztusában több uniós tagállam kormánya csatlakozott az Egyesült Államokhoz, és határozottan elítélte a Líbiában jelenleg tapasztalható erőszakot;

K.     mivel a jelentések szerint Tripoliban és Bengáziban több tucat civil áldozatot erőszakkal eltávolítottak kizárólag tényleges vagy feltételezett törzsi, családi vagy vallási hovatartozásuk miatt;

L.     mivel 2014-ben eddig az olasz haditengerészet 60 000, hajón Észak-Afrikából Európa irányába tartó migránst mentett meg; mivel feltételezések szerint e hajók elsősorban Líbiából jönnek; mivel az ENSZ menekültügyi hivatala szerint közel 2 000 leendő migráns fulladt vízbe, köztük legutóbb több mint 200 ember vesztette életét, amikor hajójuk Tripolitól keletre, Tajoura közelében elsüllyedt; mivel félő, hogy további 500 migráns halt meg, miután hajójuknak állítólag egy másik hajó Málta közelében nekiütközött;

M.    mivel a líbiai parlamenti képviselők 2014. augusztus 13-án állásfoglalást fogadtak el, melyben az ENSZ beavatkozását kérik a civil lakosság védelme érdekében az országban folyó harcok során; mivel 2014. augusztus 27-én az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatot fogadott el, melyben felszólít arra, hogy haladéktalanul hirdessenek tűzszünetet Líbiában, és léptessenek életbe szankciókat azok ellen, akik a rivális milíciák közötti erőszakhullámban részt vesznek;

N.     mivel sürgősen helyre kell állítani a líbiai politikai folyamat hitelességét; mivel a líbiaiak között széles körben elterjedt szkepticizmus a hitelesség elvesztéséhez és a legutóbbi választások alacsony részvételi arányához vezetett; mivel a demokratikus folyamat veszélyeztetése, amely Kadhafi tábornok megdöntését követően kezdődött, a legutóbbi erőszakos események miatt egyre nagyobb mértékű;

O.     mivel a harcok miatt a becslések szerint legalább 100 000 líbiai kényszerült az országon belül elhagyni lakhelyét, beleértve Távurgá város lakóit, akik már 2011 óta menekülttáborokban élnek; mivel további 150 000 személy, köztük sok migráns munkavállaló, elhagyta az országot;

P.     mivel 2011 óta az Európai Unió több mint 80,5 millió EUR összegű humanitárius segítséget nyújtott az alapvető szükségletek kielégítésére, a sérültek kezelésére, a menekültek támogatására és az emberi jogi visszaélések megelőzésére Líbiában;

1.      úgy véli, hogy a líbiai nép válaszút előtt áll, és hogy a nemzetközi támogatás és a nemzeti megbékélés segítségükre lehet a közös elképzeléseken és elveken alapuló, befogadó, konstruktív politikai elkötelezettség kialakításában, és az erőszak felszámolásában;

2.      attól tart, hogy egy ilyen nemzeti egység hiányában Líbia hosszan elnyúló káosszal, politikai és társadalmi töredezettséggel, erőszakkal és gazdasági stagnálással nézne szembe; attól tart, hogy a legutóbbi erőszakos események egy totális polgárháború előzményei lehetnek Líbiában;

3.      aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelek szerint alig vagy egyáltalán nem tapasztalható a válság megoldását célzó magas szintű nemzetközi közvetítés sem a nyugati hatalmak, sem a regionális szervezetek, mint például az Arab Liga és az Afrikai Unió részéről;

4.      sürgősen felszólítja a konfliktusban érintett valamennyi felet, hogy hagyjanak fel a fegyveres összetűzésekkel, és kötelezzék el magukat egy, az emberi jogok tiszteletén, a demokrácián és a jogállamiságon alapuló széles körű politikai párbeszédben;

5.      felhívja a figyelmet arra, hogy Líbia számára súlyos következményeket jelentenek a folyamatos harcok, a politikai polarizáció és a szektarianizmus egy olyan időszakban, amikor minden egyénnek, közösségnek és csoportnak együtt kell működnie a nemzeti egység, a demokratikus megújulás és a líbiai nép biztonsága érdekében;

6.      elítéli az olyan területeken zajló közelmúltbeli harcokat, mint Tripoli és Bengázi, valamint a lakóterületek és az állami létesítmények válogatás nélküli bombázását; elítéli továbbá a légi járművek ilyen katonai műveletekre történő használatát;

7.      komoly aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a jelentések szerint az Egyesült Arab Emírségekből jövő harci repülőgépek légi támadásokat intéznek Tripoliban található célpontok ellen, és figyelmeztet arra, hogy ezek a cselekedetek a jelenlegi erőszakos események drámai eszkalációját jelzik, ami azzal a veszéllyel jár, hogy más regionális szereplőket is magukkal rántanak a harcokba; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy Katar iszlamista milíciákat támogat, ideértve azokat, amelyek Tripoli alternatív, nem hivatalos parlamentjében képviseltetik magukat;

8.      felszólítja az ideiglenes líbiai kormányt és a képviselőházat egy inkluzív kormány kialakítására, amelynek célja az erőszak megállítása és a líbiai nép jogainak és biztonságának védelme; elutasít és illegálisnak tart egy feltehetőleg Tripoliban megalakított alternatív parlamentet;

9.      felszólítja az alkotmányozó gyűlést, hogy sürgősen zárja le – a polgárok körében a lehető legszélesebb körű támogatást élvező – líbiai alkotmány létrehozására irányuló munkáját; úgy véli továbbá, hogy az alkotmánynak egy, a jogállamiság és az emberi jogok elveire épülő, az ország hosszú távú politikai stabilitásához hozzájáruló, fenntartható és demokratikus jövőt kell biztosítania Líbia számára;

10.    mély aggodalmát fejezi ki a menekültek láttán, akik a líbiai partokról nem biztonságos hajókon Európa felé menekülnek; mély sajnálatát fejezi ki, hogy több százezren meghaltak az átkelés során, és attól tart, hogy még többen fognak meghalni az ilyen átkelések során;

11.    kéri az EU-t, hogy a migráció és a humanitárius nyomás kiváltó okainak megszüntetése érdekében továbbra is nyújtson humanitárius, pénzügyi és politikai segítséget Észak-Afrika és a Közel-Kelet válság sújtotta területein;

12.    elismeri, hogy Líbia stabilitása a tágabb régió és az Európai Unió számára is fontossággal bír, többek között az EU-ba irányuló migrációs áramlás útvonalaként betöltött szerepe tekintetében;

13.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Afrikai Uniónak, az Arab Ligának, valamint a líbiai képviselőháznak.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0448.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat