Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0211/2014Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0211/2014

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről

5.11.2014 - (2014/2921(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Charles Tannock az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0211/2014

Eljárás : 2014/2921(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0211/2014
Előterjesztett szövegek :
B8-0211/2014
Viták :
Elfogadott szövegek :

B8‑0211/2014

Az Európai Parlament állásfoglalása a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetében feszültséget keltő török lépésekről

(2014/2921(RSP))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a ciprusi alkotmányra vonatkozó londoni és zürichi megállapodásra,

–       tekintettel az 1960. augusztus 16-án ratifikált ciprusi alkotmányra,

–       tekintettel a 2003-as csatlakozási szerződésre, és különösen annak Ciprusról szóló jegyzőkönyvére,

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának (ENSZ BT) 1964. évi 186. számú határozatára, valamint az ENSZ ciprusi békefenntartó erőinek (UNFICYP) megbízatására,

–       tekintettel az ENSZ BT 1983. évi 541., valamint 1984. évi 550. számú határozataira, illetve az ezeket követő, Ciprusról szóló további ENSZ BT-határozatokra,

–       tekintettel az ENSZ Tengerjogi Egyezményére,

–       tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár 2014. október 23-i megjegyzéseire,

–       tekintettel az Európai Tanács 2014. október 24-i következtetéseire,

–       tekintettel a Törökországról szóló korábbi eredményjelentéseire és állásfoglalásaira, többek között a Törökország által elért eredményekről szóló 2013. évi jelentésről szóló, 2014. március 12-i állásfoglalására[1],

–       tekintettel a ciprusi görög és török közösség vezetői, Níkosz Anasztasziádesz és Derviş Eroğlu által tett 2014. februári közös nyilatkozatra,

–       tekintettel a Törökország uniós tagságáról szóló tárgyalások megindításáról szóló 2002. december 12-i tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikkére, valamint a 6. cikk (1) bekezdésében lefektetett elvekre,

–       tekintettel az Európai Közösség és tagállamai 2005. szeptember 21-i nyilatkozatára,

–       tekintettel a „Bővítési stratégia és legfontosabb kihívások 2013–2014” című, 2013. október 16-i bizottsági közleményre (COM(2013)0700),

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel Ciprus kettéosztottsága 1974 óta tart, amikor Törökország a görög kormány által támogatott katonai puccsra való válaszlépésként elfoglalta a földközi-tengeri sziget északi részét; mivel az ország azóta is ketté van osztva, és északi harmadát ciprusi törökök és a török szárazföldről származó telepesek, a fennmaradó részt pedig ciprusi görögök lakják;

B.     mivel az ENSZ égisze alatt tevékenykedő békefenntartó erők ütközőzónát tartanak fenn a két oldal között, mely „zöld vonal” néven ismert; mivel 1983-ban a törökök által felügyelt rész Észak-ciprusi Török Köztársaság néven kikiáltotta a köztársaságot; mivel Észak-Ciprus önállóságát csak Törökország ismeri el, és megközelítőleg 30 000 fős hadsereget állomásoztat a sziget északi részén;

C.     mivel az elmúlt öt évtizedben számtalan diplomáciai kísérlet született a ciprusi helyzet tartós, békés, politikai megoldására; mivel Ciprus jövője Törökország uniós tagságra irányuló törekvései szempontjából továbbra is fontos tényező;

D.     mivel annak ellenére, hogy Törökország uniós tagjelölt ország, az ENSZ-tagállamok közül ő az egyetlen, amely nem ismeri el a Ciprusi Köztársaságot, és mivel Törökország nem részes fele az ENSZ Tengerjogi Egyezményének, melyet Ciprus aláírt és ratifikált;

E.     mivel az ENSZ Tengerjogi Egyezménye olyan átfogó jogi keretet határoz meg, amely fenntartja a közrendet, és szabályokat határoz meg az óceánok és annak erőforrásai bármilyen felhasználása tekintetében;

F.     mivel az ENSZ Tengerjogi Egyezményét, mely a világ valamennyi térségét, valamennyi jogi és politikai rendszerét, illetve a társadalmi-gazdasági fejlődés valamennyi szintjét képviselő több mint 150 ország több mint 14 éven át tartó munkájának betetőzése volt, 1982. december 10-én nyitották meg aláírásra; mivel az ENSZ Tengerjogi Egyezménye – 308. cikkének megfelelően – 1994. november 16-án hatályba lépett;

G.     mivel az uniós joganyag előírja az ENSZ Tengerjogi Egyezményéhez való csatlakozást; mivel a Parlament az EU–Törökország csatlakozási tárgyalások előtti út megnyitásáról szóló bizottsági éves jelentés elfogadása keretében több alkalommal felszólította Törökországot, hogy írja alá az ENSZ Tengerjogi Egyezményét;

H.     mivel a térségben található olaj- és gázkitermelés ürügyén Ciprus és Törökország hosszú ideje tartó vitát folytat kizárólagos gazdasági övezeteinek kiterjedéséről;

I.      mivel Törökország ellenzi, hogy Ciprus – a nemzetközi tengerjog értelmében elfogadott követelése alapján – víz alatti fúrásokat végezzen, annak ellenére, hogy az ígéretek szerint az erőforrásokból valamennyi ciprusi lakos egyenlő mértékben részesül;

J.      mivel 2014. október 20-án a Barbaros nevű török kutatóhajó belépett Ciprus kizárólagos gazdasági övezetébe; mivel két segédhajó és egy török hadihajó (fregatt) Ciprus déli partjának legkeletibb részétől, a Görög-foktól 30 kilométerre délre állomásozott;

K.     mivel Törökország NAVTEX üzenetben bejelentette, hogy a Barbados 2014. október 20. és december 30. között a földgázmezők feltárása céljából szeizmikus vizsgálatokat folytat a Földközi-tengeren;

L.     mivel a tudományos vizsgálatok becslései szerint a Ciprustól délre fekvő térség akár 5 milliárd köbméternyi földgázt is rejthet magában;

M.    mivel Törökország számos alkalommal megfenyegette Ciprust azzal, hogy nem járul hozzá a sziget déli vizeiben található szénhidrogén-lelőhelyek kiaknázásához; mivel Törökország óva intette a nemzetközi olajvállalatokat attól, hogy a vitatott övezetekben feltárási és termelési tevékenységet folytassanak, a törökországi üzleti tevékenységekből való kizárással fenyegetve őket;

N.     mivel a már amúgy is ingatag helyzetű térség további destabilizációjának megelőzése érdekében Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár mindkét felet felszólította a feszültségek csillapítására;

O.     mivel a jelenlegi vita azt eredményezte, hogy a Ciprussal kapcsolatos, régóta tartó vita rendezésére irányuló tárgyalások megszakadtak;

1.      komoly aggodalmának ad hangot a Ciprus és Törökország között a közelmúltban kiújult feszültségek miatt, és felszólítja a két felet, hogy a jelenlegi nézeteltérések rendezése érdekében tanúsítsanak teljes önmérsékletet;

2.      úgy véli, hogy a ciprusi kérdés megoldása során mindkét közösség aggályait és érdekeit figyelembe kell venni, mivel ezek kulcsfontosságúak az egyéb fennmaradó problémák megoldásához;

3.      csalódottságának ad hangot amiatt, hogy ismételten meghiúsultak a kétoldalú kapcsolatok javítása érdekében Törökország és Ciprus által tett erőfeszítések, melyek végső célja a Ciprussal kapcsolatos, régóta fennálló nézeteltérés felszámolása lett volna;

4.      szorgalmazza az ENSZ égisze alatt folytatott tárgyalások mihamarabbi, előfeltételek nélküli újraindítását, és sürgeti az Uniót, hogy jószolgálati tevékenysége és erőforrásai révén segítse ezt a folyamatot, gondoskodva arról, hogy az időben és pozitív eredménnyel záruljon;

5.      felszólítja Törökországot, hogy tartsa tiszteletben a Ciprusi Köztársaság szuverén jogait, beleértve az annak kizárólagos gazdasági övezetéhez kapcsolódó, valamint az annak területén vagy felségvizein a természeti erőforrások feltárásához és kiaknázásához kapcsolódó jogot;

6.      ismételten kinyilvánítja azon meggyőződését, hogy Törökország továbbra stratégiai szövetségese a déli szomszédságban, valamint hogy az energiapolitika, a külpolitika és a biztonság szempontjából elengedhetetlen a baráti kapcsolatok fenntartása;

7.      követeli a Ciprus kizárólagos gazdasági övezetébe tartozó vizekben és azok környékén tevékenykedő török hajók azonnali visszavonását; sürgeti továbbá Törökország kormányát, hogy vessen véget a görög légtér és felségvizek sorozatos megsértésének, valamint vonja ki a török katonai repülőgépeket a görög szigetek feletti légtérből;

8.      aggodalmának ad hangot a Ciprus, Oroszország és Izrael közötti térségben a közelmúltban folytatott hadgyakorlatok miatt, és óva int a jelenlegi feszültségeket esetlegesen tovább szító további gyakorlatok folytatásától;

9.      sürgeti a két felet, hogy kezdjék újra a tartós és békés megoldás mihamarabbi megoldását célzó tárgyalásokat; meggyőződése, hogy kizárólag ilyen tárgyalások révén lehet megoldást találni;

10.    üdvözli Níkosz Anasztasziádesz ciprusi elnök és Derviş Eroğlu ciprusi török vezető közös nyilatkozatát, amely az évtizedes megosztottság rendezését célzó, tisztelettel és megbékéléssel jellemezhető új időszak nyitánya lehet;

11.    emlékezteti Törökországot az Európai Közösségnek és tagállamainak 2005. szeptember 21-i nyilatkozatára, többek között arra a rendelkezésre, hogy a csatlakozási folyamat szükséges eleme az összes tagállam elismerése;

12.    felszólítja a török kormányt, hogy késlekedés nélkül írja alá és ratifikálja az ENSZ Tengerjogi Egyezményét; emlékezteti továbbá Törökországot, hogy az ENSZ Tengerjogi Egyezményének aláírása az uniós joganyag értelmében az uniós tagság előfeltétele;

13.    támogatja Ciprus jogát arra, hogy hivatalos panaszt nyújtson be az ENSZ-hez és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezethez, amennyiben megsértik szuverén területét vagy vizeit;

14.    elutasítja azokat a török állításokat, melyek szerint a Ciprus által saját felségvizeiben folytatott földgáz-feltárások provokációnak tekinthetők; egyetért az ENSZ-szel abban, hogy amennyiben tartós politikai megoldást születik a konfliktus felszámolására, az esetlegesen feltárt földgáz mindkét közösség javát szolgálná; úgy véli, hogy a térségben esetlegesen feltárt jelentős szénhidrogénkészletek, amennyiben megfelelően gazdálkodnak velük, javíthatják a két ciprusi közösség közötti gazdasági, politikai és társadalmi kapcsolatokat;

15.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a Török Köztársaság kormányának és parlamentjének.