ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY Palesztina államiságának elismeréséről
10.12.2014 - (2014/2964(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Tamás Meszerics, Margrete Auken, Bodil Ceballos, Bart Staes, Alyn Smith, Igor Šoltes, Ernest Urtasun, Molly Scott Cato, Davor Škrlec, Karima Delli, Jill Evans, Jordi Sebastià, Josep-Maria Terricabras, Ernest Maragall, Keith Taylor, Pascal Durand, Bronis Ropė, Judith Sargentini, Eva Joly, Yannick Jadot, Klaus Buchner, Philippe Lamberts, Heidi Hautala a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0277/2014
B8‑0309/2014
Az Európai Parlament állásfoglalása Palesztina államiságának elismeréséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Izrael és Palesztina közötti konfliktusról szóló korábbi állásfoglalásaira, beleértve a palesztin helyzetről szóló, 2011. szeptember 29-i[1] és a gázai helyzetről szóló, 2012. november 22-i[2] állásfoglalását,
– tekintettel az Európai Unió Külügyek Tanácsának a Közel-Keletről szóló, 2014. november 17-i következtetéseire,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek az izraeli és palesztin helyzetről szóló nyilatkozataira, köztük a 2014. november 15-i, 17- és 18-i nyilatkozataira,
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat által készített, a médiának 2014 novemberében kiszivárogtatott, a tagállamoknak a lehetséges kelet-jeruzsálemi fellépésekre vonatkozó álláspontjaira épülő nem hivatalos munkadokumentumra,
– tekintettel a svéd kormány 2014. október 30-i döntésére, amelyben elismeri a Palesztin Államot, valamint arra, hogy Ciprus, Csehország, Lengyelország, Magyarország, Málta, Románia és Szlovákia már korábban elismerte Palesztinát,
– tekintettel az Egyesült Királyság Alsóháza, az Ír Szenátus, a spanyol parlament és a Francia Nemzetgyűlés által a közelmúltban elfogadott, jogi kötelező erővel nem bíró állásfoglalásokra a Palesztin Állam elismeréséről,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az Izrael és Palesztina közötti konfliktusról szóló határozataira, különösen a 242., a 446. és az 1515. számú határozatokra,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 2012. november 29-i 67/19. számú határozatára,
– tekintettel az emberi jogokról szóló ENSZ-egyezményre, amelynek Izrael és Palesztina részes felei,
– tekintettel az Arab Liga Tanácsa által 2002 márciusában elfogadott arab békekezdeményezésre,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az ENSZ 193 tagállamából 135 diplomáciailag elismerte a Palesztin Államot;
B. mivel az EU több ízben elismerte Palesztina – többek között az államiság általi – önrendelkezéshez való jogát, amely „nem képezi vétó tárgyát”, amint azt 1999. márciusi következtetéseiben a Tanács kiemeli;
C. mivel az ENSZ 2012. november 29-én megadta Palesztinának a tagsággal nem rendelkező megfigyelő állam státuszt;
D. mivel az Izrael és Palesztina közötti konfliktus átfogó rendezésére irányuló tárgyalásokat 2014 áprilisában bizonytalan időre felfüggesztették, és kevés esély van arra, hogy azok az USA vezette oslói békefolyamat keretei között folytatódjanak;
E. mivel az izraeli kormány felgyorsította a területek elcsatolását és a telepek bővítését a megszállt palesztin területeken, ideértve az utóbbi 30 év legjelentősebb földkisajátítását, amelyet 2014.augusztus végén jelentett be;
F. mivel a folytatódó megszállás és az ahhoz kapcsolódó megaláztatás és jogsértések mélységes felháborodást keltenek és szenvedést okoznak az alávetett palesztin lakosság körében;
G. mivel az al-Aksza mecsettel kapcsolatos legutóbbi kelet-jeruzsálemi események azt a súlyos kockázatot hordozzák magukban, hogy a vallási csoportok újabb erőszakos cselekményeket követnek el, és folytatódik a térség destabilizációja, és mivel létfontosságú a vallási kegyhelyek feletti felügyelet jogára vonatkozó status quo fenntartása;
H. mivel több mint 100 nyugállományú és tartalékos ezredes és magas rangú biztonsági tiszt írta alá azt az izraeli miniszterelnöknek, Benjamin Netanjahunak címzett kérvényt, amelyben az izraeli–palesztin konfliktus regionális, a két állam elvén alapuló diplomáciai megoldását szorgalmazzák;
I. mivel több mint ezer prominens izraeli közszereplő – köztük korábbi miniszterek, parlamenti képviselők és művészek – a közelmúltban azzal a kéréssel fordult európai parlamentek parlamenti képviselőihez, hogy hivatalosan ismerjék el a Palesztin Államot;
J. mivel az izraeli hadsereg által 2014. július 8-án a Gázai övezet ellen indított támadás az enklávén belül eddig példátlan pusztítást eredményezett, és az áldozatok száma minden eddiginél magasabb volt; mivel a 2014. augusztus 26-án elért tűzszüneti megállapodást nem hajtották végre, többek között a blokád feloldása vonatkozásában sem;
K. mivel 2014 áprilisában létrejött a Hamász és a Fatah által jóváhagyott és az USA és az EU által támogatott palesztin egységkormány, amely elfogadta a kvartett által megállapított, erőszakmentességre, a korábbi megállapodások tiszteletben tartására és Izrael elismerésére vonatkozó elveket;
L. mivel Mahmúd Abbász, a Palesztin Hatóság elnöke bejelentette, hogy az ENSZ-en keresztül ütemtervet kíván kidolgozni a palesztin területek Izrael általi megszállásának három éven belüli megszüntetésére; mivel az Arab Liga támogatta az említett cselekvési tervet, és olyan nemzetközi konferencia megtartására szólított fel, amely az arab békekezdeményezés alapján törekszik a végleges rendezésre;
M. mivel a megszállt palesztin területekkel való európai uniós együttműködés és az EU által a palesztin népnek juttatott támogatás 2014. májusi értékelése – amelyet az Európai Bizottság megbízásából végeztek – arra a következtetésre jutott, hogy a jelenlegi együttműködési modell elérte határait, minthogy az EU számára nincs párhuzamos politikai út az izraeli megszállási és telepfejlesztési politikák jelentette akadályok, valamint Ciszjordánia és a Gázai övezet politikai megosztottságának felszámolására;
N. mivel az uniós tagállamok korábbi tapasztalatai a konfliktusok sikeres megoldása terén, nevezetesen az észak-írországi békefolyamat, képessé tehetik az Európai Uniót, hogy a korábbi konfliktusok során kialakult intézményi és politikai megoldások alkalmazásával vezető szerepet játsszon az izraeli–palesztin konfliktus megoldásában;
1. sürgeti valamennyi tagállamot, hogy ismerjék el a Palesztin Államot az 1967-es határok szerint;
2. meggyőződése, hogy a Palesztin Állam egész Európa általi elismerése kedvezően befolyásolja majd a békekilátásokat, és ösztönzi azokat az – egyebek mellet az izraeli civil társadalom által tett – erőfeszítéseket, melyek célja, hogy tárgyalások keretében megvalósuljon az izraeli–palesztin konfliktus két állam elvén alapuló megoldása;
3. üdvözli, hogy nemrégiben a svéd kormány is elismerte Palesztina államiságát; üdvözli, hogy ezt követően a francia, spanyol, ír és brit jogalkotó szervek döntő többséggel fogadtak el olyan állásfoglalásokat, amelyekben a saját kormányaikat sürgetik, hogy kövessék a svéd példát;
4. súlyosan aggasztja, hogy a közelmúltban az erőszakos események eszkalálódtak Jeruzsálemben, és egyöntetűen elítél a polgári lakosság ellen irányuló minden erőszakcselekményt, bármelyik oldal is követi el; elismeri mind az izraeli, mind a palesztin lakosság jogát ahhoz, hogy országuk elismert határain belül biztonságban élhessenek; felszólít a feszült helyzet fokozatos enyhítésére, mivel ellenkező esetben az az egész régióra kiterjedhet; ragaszkodik a felelősségre vonás biztosításához valamennyi civilek ellen elkövetett bűncselekmény esetében;
5. hangsúlyozza, hogy a palesztin területek izraeli megszállása sokkal inkább aláássa Izrael biztonságát, semhogy hozzájárulna annak megőrzéséhez, és kiemeli, hogy amennyiben nem sikerül lépéseket tenni a két állam elvén alapuló, tárgyalásos megoldása felé, az további erőszakot és vérontást eredményez majd;
6. határozottan elítéli az izraeli telepek folyamatos a bővítését, mivel az sérti a nemzetközi jogot, fokozza a palesztin oldal felháborodását, és aláássa a két állam elvén alapuló megoldás életképességét és megvalósításának esélyeit; felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy azonnal hagyjanak fel a telepekkel kapcsolatos politikájukkal, sőt, e politikák terén – beleértve a beduinok erőszakos kitelepítésére irányuló terveket – hajtsanak végre 180 fokos fordulatot;
7. elítéli a Hamász és más katonai csoportok által az izraeli civil lakosság ellen végrehajtott támadásokat, és felszólít ezek beszüntetésére;
8. hangsúlyozza, hogy a nemzetközi emberi jogi normák és humanitárius jogok valamennyi fél általi és minden körülmények közötti tiszteletben tartása továbbra is alapvető előfeltétele a méltányos és tartós békének; kiemeli Izrael mint megszálló hatalom nemzetközi jog szerinti felelősségét az iránt, hogy tiszteletben tartsa a nemzetközi humanitárius jogot és az emberi jogokat;
9. felszólítja az EU-t, hogy hajtsa végre a befolyással rendelkező szereplőként rá váró feladatokat, és indítson bátor és átfogó, az egész régiót érintő békekezdeményezést, többek között az arab békekezdeményezés alapján; felszólítja továbbá az EU-t, hogy dolgozzon ki új megközelítést a régió legfontosabb szereplőivel kapcsolatos jelenlegi kötelezettségvállalási politikájára vonatkozóan annak érdekében, hogy meglegyenek az eszközei egy ambiciózus békeprogram megvalósításához;
10. felszólítja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a két állam elvén alapuló megoldás megvalósíthatóságának védelmében, és segítsenek olyan pozitív légkört teremteni, amely előmozdítja a valódi béketárgyalások létrejöttét; e tekintetben felszólítja az EU-t, hogy az alábbiak révén válaszoljon az izraeli telepek folyamatos terjeszkedésére:
a) fokozza az uniós diplomáciai erőfeszítéseket;
b) értékelje át az Izraelnek nyújtott együttműködési támogatást a „kevesebbért kevesebbet” elv alapján;
c) szigorúan zárja ki a megszállt palesztin területeket az EU és Izrael közötti megállapodások alkalmazása alól;
d) erősítse az uniós polgároknak és vállalkozásoknak nyújtott, telepekkel és a telepek tevékenységeivel kapcsolatos tanácsadást, és tegyen lépéseket azon uniós vállalkozásokkal szemben, amelyek szerepet játszottak a telepekkel kapcsolatos jogsértésekben;
e) tegyen konkrét intézkedéseket a telepesekkel szemben, ideértve a kapcsolatok elutasítására irányuló politika és vízumtilalom elfogadását;
f) zárja ki a telepekről származó termékeket az uniós belső piacról;
g) a társulási megállapodás 2. cikke fényében értékelje újra az EU és Izrael közötti kapcsolatokat;
11. kéri az EU-t, hogy államépítési programokon keresztül és Palesztina nemzetközi szervezetekhez – többek között a Nemzetközi Büntetőbírósághoz – benyújtott tagfelvételi kérelmeinek támogatása révén továbbra is támogassa a palesztin államiságot, továbbá fokozza a civil társadalomnak nyújtott támogatását;
12. elindítja a „parlamenti képviselők a békéért” kezdeményezést, melynek lényege, hogy európai, izraeli és palesztin parlamenti képviselőket egyesítsen a béketerv előmozdítása, és az uniós diplomáciai erőfeszítések kiegészítése céljából;
13. felszólítja valamennyi felet a 2014. augusztusi tűzszünetben rögzített feltételek tényleges tiszteletben tartására; sürgeti különösen az izraeli hatóságokat, hogy haladéktalanul, feltétel nélkül és teljes mértékben szüntessék meg a Gázai övezet jogellenes blokádját;
14. örömmel fogadja a Palesztinán belüli megbékélés felé tett biztató lépéseket és a szakértői kormánynak a 2014. augusztusi izraeli katonai offenzívát megelőzően történő felállását; felszólít minden palesztin erőt, hogy tegyen új erőfeszítést a megbékélés érdekében; elítéli az e potenciálisan történelmi jelentőségű folyamat veszélyeztetésére irányuló kísérleteket, és felszólítja az izraeli hatóságokat, hogy bocsássák szabadon mindazokat, akiket 2014. június 12. óta letartóztattak, vagy emeljenek vádat ellenük elismert bűncselekmény alapján;
15. úgy határoz, hogy jelentést készít az uniós tagállamok és Izrael/Palesztina közötti fegyverkereskedelemről és más biztonsági eszközök kereskedelméről, valamint e kereskedelemnek európai uniós közös állásponttal való összeegyeztethetőségéről; átfogó ENSZ fegyverembargót szorgalmaz a régióban minden félre nézve a humanitárius jog és az emberi jogok további megsértéseinek megelőzése érdekében;
16. úgy dönt, hogy eseti küldöttséget küld Gázába/Palesztinába és Izraelbe a helyzet, valamint a konfliktus tartós megoldására vonatkozó kilátások helyszíni értékelése érdekében;
17. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a közel-keleti kvartett megbízottjának, az izraeli kormánynak, a Knesszetnek, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, valamint az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés szerveinek.
- [1] HL 56.E, 2013.2.26., 104. o.
- [2] Elfogadott szövegek, P7_TA(2012)0454.