ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről szóló, 2014. október 10-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről
10.12.2014 - (C(2014)07230 – 2014/2893(DEA))
Sven Giegold a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
B8‑0358/2014
Az Európai Parlament állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (Szolvencia II) kiegészítéséről szóló, 2014. október 10-i, felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletről
(C(2014)07230 – 2014/2893(DEA))
Az Európai Parlament,
– tekintettel a C(2014)07230 – felhatalmazáson alapuló bizottsági rendeletre,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkére,
– tekintettel az Európai Felügyeleti Hatóság (Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság) létrehozásáról szóló, 2010. november 24-i 1094/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre[1],
– tekintettel a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/138/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (Szolvencia II)[2],
– tekintettel a CEIOPS/EIOPA által a 2009/138/EK irányelvvel kapcsolatos, felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozóan nyújtott szakmai tanácsadásra a Solvency 2 kalibrációját (CEIOPS-SEC-40-10), a szavatolótőke besorolását és alkalmasságát (CP46), a részvénypiaci kockázati részmodul kialakítását és kalibrációját (CP69), a jövőbeli díjfizetések kezelését (CP30), és a kockázati ráhagyás kiszámítását (CP42) illetően,
– tekintettel arra, hogy a Gazdasági és Monetáris Bizottság nem terjesztett elő az eljárási szabályzat 105. cikkének (3) bekezdése értelmében a felhatalmazáson alapuló rendeletet kifogásoló állásfoglalási indítványt,
– tekintettel eljárási szabályzata 105. cikkének (4) bekezdésére,
A. mivel az EUMSZ 290. cikke kimondja, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok célja a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítése, illetve módosítása, illetve a jogalkotási aktusok rendelkezéseinek végrehajtására egységes feltételek meghatározása;
B. mivel a 2009/138/EK irányelv 101. cikke előírja, hogy a „szavatolótőke-szükségletet úgy kell kalibrálni, hogy minden olyan számszerűsíthető kockázatot figyelembe vegyen, amelynek a biztosító vagy viszontbiztosító ki van téve”, és hogy a „szavatolótőke-szükséglet a biztosító vagy viszontbiztosító alapvető szavatoló tőkéje egyéves időtávon mért, 99,5 %-os biztonsági szintű kockáztatott értékének felel meg”;
C. mivel az irányelv felhatalmazza a Bizottságot, hogy több konkrét területen felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el, és mivel a Bizottság megfelelő módon felkérte a CEIOPS/EIOPA-t, hogy nyújtson szakmai tanácsot az említett területekkel kapcsolatban;
D. mivel a CEIOPS/EIOPA benyújtotta a Bizottság számára végleges szakvéleményét: a Solvency 2 kalibrációját (CEIOPS-SEC-40-10), a szavatolótőke besorolását és alkalmasságát (CP46), a részvénypiaci kockázati részmodul kialakítását és kalibrációját (CP69), a jövőbeli díjfizetések kezelését (CP30), és a kockázati ráhagyás kiszámítását (CP42) illetően;
E. mivel 2014. október 10-én a Bizottság olyan, felhatalmazáson alapuló rendeletet fogadott el, amely az irányelv szerinti felhatalmazás sok területét lefedi, azonban számos fontos kérdést illetően jelentős mértékben eltér a benyújtott szakvéleményben megfogalmazottaktól, ami viszont a szavatolótőke-szükséglet (SCR) kiszámítására szolgáló standard formulában használt kockázati tényezők lényegesen alacsonyabb kalibrációját eredményezi, mint amit a CEIOPS/EIOPA javasolt;
F. mivel a Bizottság hivatalosan nem bocsátott rendelkezésre semmilyen bizonyítékot arra nézve, hogy ezek a kalibrációk a 101. cikkben meghatározott elven alapulnának, sőt ehelyett informálisan politikai okokra hivatkozott annak megindokolásakor, hogy miért tért el az CEIOPS/EIOPA eredeti szaktanácsától néhány intézkedést illetően;
G. mivel az EIOPA-rendelet 13. cikkének (1) bekezdése értelmében egy felhatalmazáson alapuló jogi aktus Bizottság általi elfogadását követően a Parlament és a Tanács három hónapon belül kifogást emelhet az adott jogi aktus ellen;
H. mivel ha a Parlament vagy a Tanács az ellenőrzési időszakban kifogást emel valamely szabályozástechnikai standarddal szemben, az nem lép hatályba;
I. mivel a Parlament eljárási szabályzata 105. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy amennyiben az illetékes bizottság nem nyújtott be állásfoglalási indítványt azon ülés kezdete előtt tíz munkanappal, amelynek szerdai napja az (5) bekezdésben említett határidő előttre és ahhoz a legközelebb esik, egy képviselőcsoport vagy legalább negyven képviselő állásfoglalási indítványt nyújthat be a kérdésről, hogy azt vegyék fel a fent említett ülés napirendjébe;
J. mivel a Gazdasági és Monetáris Bizottság 2014. december 5-ig nem terjesztett elő ilyen állásfoglalást, ami azt jelenti, hogy az eljárási szabályzat 105. cikkének (4) bekezdése alkalmazandó a 2014. decemberi plenáris ülésre előterjesztett állásfoglalás tekintetében;
1. kifogást emel a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelettel szemben;
2. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, és értesítse arról, hogy a felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet nem léphet hatályba.