Eljárás : 2014/3017(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0012/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0012/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 15/01/2015 - 11.7
CRE 15/01/2015 - 11.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0012

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 146kWORD 129k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0012/2015
12.1.2015
PE545.692v01-00
 
B8-0012/2015

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az egyiptomi helyzetről (2014/3017(RSP))


Victor Boștinaru, Richard Howitt, Afzal Khan, Josef Weidenholzer, Elena Valenciano, Ana Gomes, Neena Gill, Jeppe Kofod, Arne Lietz, Alessia Maria Mosca, Goffredo Maria Bettini, Brando Benifei, Michela Giuffrida, Miroslav Poche, Tonino Picula, Alessandra Moretti, Liisa Jaakonsaari, Nicola Caputo, Marlene Mizzi, Sorin Moisă, Ricardo Serrão Santos, Andrejs Mamikins, Pier Antonio Panzeri, Tanja Fajon, Javi López, Victor Negrescu, Zigmantas Balčytis, Boris Zala az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása az egyiptomi helyzetről (2014/3017(RSP))  
B8‑0012/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Egyiptomról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen az egyiptomi helyzetről szóló 2014. július 14-i állásfoglalására,

–       tekintettel az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

–       tekintettel az uniós választási megfigyelő misszió 2014. május 29-i előzetes nyilatkozatára az egyiptomi elnökválasztást követően,

–       tekintettel Ban Ki Mun, az ENSZ főtitkára és Navi Pillay, az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2014. június 23-i nyilatkozataira a számos újságíró elleni börtönbüntetésről és a Muzulmán Testvériség számos tagja és támogatója elleni halálbüntetés megerősítéséről,

–       tekintettel az EU és Egyiptom közötti, 2001. évi társulási megállapodásra, amely 2004-ben lépett hatályba, és amelyet a 2007. évi cselekvési terv megerősített, továbbá az ennek végrehajtása terén tett előrelépésről szóló 2013. március 20-i bizottsági jelentésre,

–       tekintettel a 2014. január 14–15-i népszavazással elfogadott egyiptomi alkotmányra, különösen annak 65., 70., 73., 75. és 155. cikkére,

–       tekintettel az 1966-os Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, amelynek Egyiptom részes fele,

–       tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a véleménynyilvánítás és gyülekezés szabadsága egy demokratikus és pluralista társadalom elengedhetetlen feltételei; mivel a sajtó és a média szabadsága alapvető elemek a demokráciában és a nyitott társadalomban; mivel a 2014-ben elfogadott egyiptomi alkotmány alapvető szabadságokat rögzít, köztük a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát;

B.     mivel a 2013. júliusi katonai puccsot követően Egyiptomban ijesztő méreteket öltött az alapvető szabadságjogok és az emberi jogok megsértése – többek között a politikai ellenfelek, békés tüntetők, újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők, civil társadalmi aktivisták és kisebbségek elleni erőszak, felbujtás, gyűlöletbeszéd, zaklatás, megfélemlítés és cenzúra az állami hatóságok, a biztonsági erők és szolgálatok, valamint más csoportok részéről;

C.     mivel parlament hiányában Abdel-Fattah asz-Szíszi elnök kormánya számos elnyomó törvényt fogadott el, így például az elnöki rendelettel létrehozott 2014. évi 136. sz. törvényt, amely minden közingatlant katonai létesítménynek minősít, aminek legközvetlenebb következménye az, hogy bármely, közingatlanon elkövetett bűncselekményt visszamenőleges hatállyal katonai bíróságok előtt tárgyalhatnak;

D.     mivel becslések szerint 1 400 tüntető halt meg a biztonsági erők által alkalmazott mértéktelen és önkényes erőszak következtében 2013 júliusa óta; mivel 2013. augusztus 14-én mintegy 1 000 tüntetőt öltek meg a Murszit támogató Rábia al-Adavíja és az al-Nahda téri ülődemonstrációk erőszakos feloszlatása során; mivel egyetlen biztonsági tisztviselőt sem vontak felelősségre e tettekért vagy a tüntetők ellen elkövetett más visszaélésekért az elmúlt év során;

E.     mivel a 136. sz. törvény alapján több mint 800 polgári személyt adtak át a katonai ügyészségeknek; mivel a törvény visszamenőleges alkalmazása ellentétes az egyiptomi alkotmány 95. cikkével, amelynek értelmében büntetéseket csak az azokat előíró törvény tényleges hatálybalépésének napját követően elkövetett tettekre lehet kiszabni; mivel az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Alapokmányának – amelynek Egyiptom részes fele – értelmezéséért felelős Afrikai Emberi Jogi és Népjogi Bizottság kimondta, hogy katonai bíróságok semmilyen körülmények között sem rendelkezhetnek joghatósággal polgári személyek felett; mivel az egyiptomi alkotmány 93. cikke kimondja, hogy törvényerővel bírnak azok a nemzetközi emberi jogi egyezmények és megállapodások, amelyeknek Egyiptom részes fele; mivel ennek megfelelően asz-Szíszi elnök 2014. októberi rendelete (a 136. sz. törvény) alkotmányellenes;

F.     mivel a semmitőszék, Egyiptom legfelsőbb bírósága, kimondta, hogy eljárási hibákat követtek el az al-Dzsazíra három újságírója – Mohamed Fahmy, Peter Greste és Baher Mohamed – perében; mivel a három újságíró ügyét újratárgyalják, és az ellenük felhozott vádakat – „hírek hamisítása,” „együttműködés a Muzulmán Testvériséggel” – nem ejtették;

G.     mivel 2014. december 2-án egy egyiptomi büntetőbíróság 2014-ben a harmadik tömeges ítélkezés keretében 188 vádlottra mondott ki feltételes halálos ítéletet; mivel a tömeges perek elsősorban a hatóságok által 2013 decemberében terrorszervezetnek nyilvánított Muzulmán Testvériség – Egyiptom legnagyobb ellenzéki mozgalma – tagjait célozták; mivel folytatódik a legalapvetőbb emberi jogok megsértése, melynek során a Muzulmán Testvériség több tízezer feltételezett tagját és támogatóját tartóztatják le önkényesen; mivel a bírósági eljárások a jogszerű eljárás legalapvetőbb normáinak sem felelnek meg, és vádak nélkül tartanak fogva személyeket, például az eltávolított Murszi elnök tanácsadóját, Abdulmagid Masálit;

H.     mivel jelenleg a 2011-ben megválasztott parlament alsó- és felsőházának 167 tagját tartják fogva;

I.      mivel a közelmúlt bírósági gyakorlata komoly kétségeket vet fel az igazságszolgáltatási rendszer függetlensége és az elszámoltathatóság biztosítására való képessége kapcsán; mivel ezek a halálbüntetéssel járó ítéletek alááshatják Egyiptom hosszú távú stabilitásra való kilátásait;

J.      mivel az Egyiptomban működő nem kormányzati és politikai szervezetekre vonatkozó szigorú korlátozások teljes mértékben elfojtják a civil társadalmat;

K.     mivel asz-Szíszi elnök kormánya több ízben is megsértette a demokrácia helyreállítására irányuló saját útitervét, különösen azon ígérete teljesítésének elmulasztásával, mely szerint az alkotmány 2014. január 15-i népszavazáson való elfogadását követően hat hónapon belül szabad és tisztességes parlamenti választásokat tart;

L.     mivel két különálló incidens keretében 20 egyiptomi állampolgárt – akik közül mindegyik kopt keresztény – raboltak el Líbiában; mivel egy líbiai törzsi vezető azt állította, hogy közülük 13-at szabadon engedtek, az Egyiptomi Külügyminisztérium azonban cáfolta e jelentéseket; mivel ezen események fényt vetnek Egyiptom geopolitikai környezetének instabilitására és a többek között Líbia széteséséből következő terrorista fenyegetés intenzitására;

M.    mivel az alapvető emberi jogok állami támogatással való megsértése Egyiptomban, és különösen a Sínai-félszigeten súlyosbítja a terrorista fenyegetést, mivel hozzájárul az „Iszlám Állam” terrorszervezetnek hűséget esküdött szélsőséges csoportok megerősödéséhez;

N.     mivel 2014. december 7-én férfiak nagy csoportját tartóztatták le egy kairói fürdőben „kicsapongó magatartás” miatt; mivel e férfiak ezt követő nyilvános megszégyenítése a médiában jól tükrözi a leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű (LMBT) közösség elleni kormányzati fellépés erősödését;

O.     mivel az átdolgozott európai szomszédságpolitikája és különösen a „többért többet” megközelítés alapján az EU Egyiptommal szembeni szerepvállalásának ösztönzőkön kell alapulnia, következésképpen az országnak a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a nemek közötti egyenlőség terén elért eredményeitől kell függenie;

1.      mélységes megdöbbenését fejezi ki amiatt, hogy a 2013. júliusi katonai puccs óta az egyiptomi hatóságok könyörtelen csapást mérnek az emberi jogokra, különösképpen a véleménynyilvánítás, az egyesülés és a gyülekezés szabadságára, a politikai pluralizmusra és a jogállamiságra, melyek az egyiptomi nép fő célkitűzéseit jelentették Hoszni Mubarak elnök 2011. februári sikeres eltávolításakor;

2.      ismételten felszólítja az egyiptomi hatóságokat minden olyan személy haladéktalan és feltétel nélküli szabadon bocsátására, akiket kizárólag a véleménynyilvánítás szabadságához és a békés gyülekezéshez fűződő joguk gyakorlása miatt tartanak fogva, ideértve Yara Sallam és Sanaa Ahmed Seif emberi jogi jogvédőket is; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy semmisítsék meg az Április 6. ifjúsági mozgalom betiltását és a szervezet aktivistái elleni ítéleteket, valamint hogy szüntessék meg a legfőbb ellenzéki tömörülés, a Muzulmán Testvériség terrorszervezetként való besorolását; ismételten hangsúlyozza, hogy kizárólag egy, a vélemények és életstílusok sokféleségét tiszteletben tartó, ténylegesen pluralista társadalom létrehozása biztosíthatja Egyiptom hosszú távú stabilitását és biztonságát;

3.      felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy vonják vissza a vádlottak jogait tiszteletben tartó jogszerű eljárást figyelmen kívül hagyva meghozott halálos ítéleteket, valamint az alapvető emberi jogokat és szabadságokat súlyosan korlátozó, elnyomó és alkotmányellenes törvényeket, különös tekintettel az elnöki rendelettel létrehozott 2014. évi 136. sz. törvényre; felszólítja a hatóságokat a 2013 júliusa óta a katonai bíróságok által civilek ellen hozott összes ítélet megsemmisítésére; felszólít a 2011-ben megválasztott parlament jelenleg fogva tartott 167 tagjának szabadon bocsátására;

4.      tudomásul veszi a semmítőszék ítéletét, mely szerint újra kell tárgyalni az al-Dzsazíra három újságírója – Mohamed Fahmy, Peter Greste és Baher Mohamed – ügyét; ugyanakkor megjegyzi, hogy ez az ítélet kizárólag eljárási okokon alapul, és hogy mindhárom újságírót azonnal és feltételek nélkül szabadon kell bocsátani, az ellenük felhozott vádakat – „hírek hamisítása,” „együttműködés a Muzulmán Testvériséggel” – pedig ejteni kell;

5.      megdöbbenését fejezi ki a kormány által az elnyomás eszközeként használt egyiptomi igazságszolgáltatás függetlenségének és pártatlanságának elvesztése miatt; hangsúlyozza a hatalmi ágak szétválasztásának, mint a demokrácia alapelvének fontosságát, és javasolja az igazságügyi hatóságokról szóló törvény reformját a hatalmi ágak valódi szétválasztásának biztosítása érdekében, ami független és pártatlan igazságszolgáltatást eredményezne;

6.      felhívja az illetékes egyiptomi hatóságokat, hogy vonják vissza vagy módosítsák a gyülekezési törvényt, és az egyiptomi alkotmány 65., 73. és 75. cikkével, a nemzetközi normákkal és az ország nemzetközi kötelezettségeivel összhangban vizsgálják felül a Szociális Szolidaritási Minisztérium által benyújtott, a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó törvényjavaslatot, továbbá biztosítsák, hogy az ország valamennyi jelenlegi és jövőbeli jogszabálya megfeleljen az alkotmánynak, valamint ezeknek a normáknak és kötelezettségeknek;

7.      határozottan elítéli a politikai ellenfelek, tüntetők, újságírók, bloggerek, szakszervezeti képviselők, nőjogi aktivisták, civil társadalmi szereplők és kisebbségek elleni erőszakot, felbujtást, gyűlöletbeszédet, zaklatást, megfélemlítést és cenzúrát az állami hatóságok, a biztonsági erők és szolgálatok, valamint más csoportok részéről, és felszólít e gyakorlat azonnali megszüntetésére; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy politikai nézetekre és hovatartozásra vagy vallásra tekintet nélkül minden polgár számára garantálják a biztonságot, továbbá garantálják, hogy a gyülekezés, az egyesülés, a véleménynyilvánítás, valamint a sajtó szabadságát önkényes korlátozások és cenzúra nélkül lehessen gyakorolni az országban; felszólítja az egyiptomi hatóságokat, hogy kötelezzék el magukat a párbeszéd és az erőszakmentesség, valamint az inkluzív kormányzás mellett;

8.      hangsúlyozza az emberi jogok megsértése pártatlan és független kivizsgálásának, valamint az elkövetők felelősségre vonhatósága biztosításának szükségességét; felhívja a Tanácsot, hogy fontolja meg célzott büntetések kiszabását olyan személyekre, akik tudvalevőleg részt vettek az emberi jogok súlyos megsértésében;

9.      komoly kétségeinek ad hangot a legkésőbb 2015 márciusára tervezett parlamenti választások tisztességességét, befogadó jellegét és hitelességét illetően, mivel az alapvető emberi jogokat és szabadságokat továbbra is korlátozzák, a felülvizsgált választójogi keretrendszer pedig nem biztosítja a kellőképpen pluralista és reprezentatív választási folyamatot; kéri, hogy amennyiben az EU-t felkérik a választások megfigyelésére, az alelnök/főképviselő készítsen jelentést a Parlament számára egy uniós megfigyelő misszió tanácsosságának és megvalósíthatóságának közös értékelése céljából, tekintettel a szabad és tisztességes választások alapvető garanciáinak jelenlegi hiányára;

10.    sürgeti az alelnököt/főképviselőt, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Egyiptomra irányuló uniós politikákat a „többet többért” és a „kevesebbet kevesebbért” elv alapján folytassa, az emberi jogok területén megvalósított előrelépésekre vonatkozó konkrét kritériumok megvalósításához kötve az egyiptomi kormány további – többek között pénzügyi – támogatását;

11.    felszólít a polgárokkal szembeni kémkedésre és az ő elnyomásukra használható beavatkozási és megfigyelési technológiák Egyiptomba való exportjának az EU egészére vonatkozó betiltására, továbbá a Wassenaari Megállapodással összhangban az olyan biztonsági eszközök kivitelének, illetve az olyan katonai támogatás tilalmára, amelyek a békés tüntetők elfojtására alkalmazhatók;

12.    teljes mértékű szolidaritásáról biztosítja az egyiptomi népet a terrorizmus és az erőszakos szélsőségek elleni küzdelmében; elismeri Egyiptom terrorizmus elleni küzdelemben betöltött elsődleges szerepét és az államkudarc következményeit Közel-Keleten és Észak-Afrikában, különös tekintettel Líbiára; felszólít a jelenleg Líbiában fogva tartott összes elrabolt egyiptomi állampolgár azonnali és feltételek nélküli szabadon bocsátására; ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az alapvető emberi jogok állami támogatással való megsértése – különösen a Sínai-félszigeten – súlyosbítja a terrorista fenyegetést, mivel a terrorszervezetek felé sodorja az igazságtalansággal sújtott és elidegenedett személyeket, akik közül néhányan már hűséget esküdtek az „Iszlám Állam” terrorszervezetnek;

13.    üdvözli Egyiptom aktív részvételét az Izrael és a palesztin csoportok közötti békeközvetítési erőfeszítésekben; hangsúlyozza azonban, hogy a közvetítésben rejlő lehetőséget csak akkor lehet teljes mértékben kiaknázni, ha maga Egyiptom is olyan országgá válik, ahol tiszteletben tartják az alapvető emberi jogokat és szabadságokat, és nem alkalmaznak megkülönböztetést semmilyen békés politikai erő ellen; aggodalmát fejezi ki továbbá amiatt, hogy a fegyverkereskedelem elleni küzdelem érdekében Gázában Egyiptom által létrehozott biztonsági zóna kiszélesítése az elérni kívánt hatással éppen ellentétes hatású lehet, mivel rengeteg ház lerombolásával és rafahi család kitelepítésével jár;

14.    sürgeti az egyiptomi hatóságokat, hogy szüntessék be az LMBT-személyek szexuális irányultságuk kifejezése és gyülekezési joguk gyakorlása miatti, a „kicsapongásról szóló törvény” alapján történő kriminalizálását, és bocsássák szabadon valamennyi, e törvény alapján letartóztatott és bebörtönzött LMBT-személyt; sürgeti az egyiptomi kormányt, hogy fogadjon el a nőkkel és az LMBT-személyekkel szembeni erőszak elleni küzdelemre, illetve a megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére irányuló nemzeti stratégiákat, biztosítva, hogy az egész folyamat során hatékony konzultációt folytassanak a nők és az LMBT-személyek jogait képviselő csoportokkal és egyéb civil társadalmi szervezetekkel, és bevonják őket ebbe a folyamatba;

15.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökének és ideiglenes kormányának.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat