ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a líbiai helyzetről
12.1.2015 - (2014/3018(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Barbara Lochbihler, Ernest Urtasun, Davor Škrlec, Jean Lambert, Bodil Ceballos, Jordi Sebastià, Igor Šoltes, Bronis Ropė, Josep-Maria Terricabras, Judith Sargentini a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0011/2015
Az Európai Parlament,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiáról szóló, többek között a 2174 sz. 2014. augusztus 27-i határozatára,
– tekintettel az az ENSZ-főtitkár különleges képviselője és az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) vezetője által az ENSZ Biztonsági Tanácsa számára tartott beszámolókra,
– tekintettel az UNSMIL és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) által készített, „A nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog megsértése a Líbiában folyó erőszak során” című, 2014. december 23-án frissített 2014. szeptember 4-i jelentésére,
– tekintettel az EU Külügyek Tanácsának Líbiáról szóló, például a legutóbbi 2014. december 15-i következtetéseire,
– tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2014. szeptember 18-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Frederica Mogherininek Líbiáról szóló, például 2014. december 16-i és 30-i, valamint 2015. január 10-i nyilatkozataira,
– tekintettel az uniós tagállamok líbiai misszióvezetőinek a Szalvá Búkaíkís meggyilkolásáról szóló 2014. június 27-i helyi nyilatkozatára,
– tekintettel az angol, az amerikai, a francia, a német, az olasz és a spanyol, külügyminiszter, valamint az alelnök/főképviselő és az ENSZ-főtitkár különleges képviselője által kiadott 2014. december 3-i közös nyilatkozatra,
– tekintettel a 13 ország, köztük az Egyesült Arab Emírségek, Egyiptom, Katar, és Törökország által kiadott 2014. szeptember 22-i közös közleményre, amelyben a líbiai ügyekbe való be nem avatkozás politikáját kérik,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Líbiában politikai, intézményi és biztonsági szempontból drámai válságok követték egymást, mióta Muammar Kadhafi diktátort a NATO-erők által támogatott lázadó csoportok 2011-ben megbuktatták;
B. mivel a 2011-es háborúban részt vevő uniós tagállamok és az EU egésze különleges felelősséggel bír a líbiai népesség megsegítésében és az ország békéjének és stabilitásának elérésére irányuló erőfeszítések támogatásában;
C. mivel a harcok kiterjedése az elmúlt hat hónap folyamán tönkretette az országot; mivel a konfliktusban elsősorban két laza és töredezett rivális csoport áll egymással szemben, egyrészt a Halífa Haftar nyugalmazott tábornok vezette „Méltóság” elnevezésű erők, amelyek szövetségben állnak az az-zintáni fegyveres milíciákkal, másrészt a „Líbiai Hajnal” elnevezésű koalíció, amelyet főleg a miszrátai milíciák és az amazigh kisebbség, valamint Nyugat-Líbia más városaiból származó iszlám csoportok és helyi milíciák alkotnak;
D. mivel 2014 májusában fegyveres konfliktus és más erőszakos cselekmények robbantak ki a kelet-líbiai Bengázi városban, illetve körülötte, továbbá a fővárosban, Tripoliban, majd továbbterjedtek az ország nyugati részére; mivel Líbia déli részén is felütötte fejét az erőszak; mivel az utóbbi hetekben harcok folytak Líbia legnagyobb olajterminálja ellen Szidrában, illetve legnagyobb olajfinomítója ellen Raasz Lánúfban, az ország keleti részén;
E. mivel a líbiai polgárháború miatt az emberi jogok és a humanitárius helyzet jelentősen romlott; mivel arról számoltak be, hogy mindkét fél a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog értelmében súlyos emberi jogi jogsértéseket és visszaéléseket követett el, több száz ember halálát okozva, tömeges elvándorlást és sok területen humanitárius válságot eredményezve; mivel az UNSMIL jelentései szerint a civil célpontokat válogatás nélkül bombázták és légicsapásokat hajtottak végre ellenük, továbbá kiterjedt támadást intéztek a létfontosságú infrastruktúra és a megválasztott intézmények ellen; mivel politikai és emberi jogi aktivisták, médiaszakemberek és más nyilvános szereplők tucatjait rabolták el vagy fenyegették meg, illetve lakóhelyüket kifosztották vagy felgyújtották; mivel a médiaszakemberek továbbra is célpontul szolgálnak; mivel az ENSZ-nek küldött beszámolók szerint mindkét fél élt az önkényes fogva tartás, kínzás és bántalmazás módszereivel; mivel a polgári lakosság az élelem, az üzemanyag és más alapvető szükségletek hiányával küzd Tripoliban és Bengáziban, valamint a Nafusza hegy térségében és Úbáriban;
F. mivel a két rivális csoport egymással ellentétes propagandát folytat, és legitimnek tartja magát Tripoliban, illetve Tobrukban székelő két rivális kormánnyal és parlamenttel; mivel 2014. november 6-án a líbiai legfelsőbb bíróság érvénytelennek nyilvánította a Tobruk városában ülésező, nemzetközileg elismert képviselőház megalakulását eredményező júniusi parlamenti választásokat;
G. mivel mindkét háborús felet külső erők célzottan segítik; mivel a jelentések szerint mind Egyiptom, mind az Egyesült Arab Emírségek légicsapást és különleges támadási műveleteket hajtott végre a dzsihádista erők ellen Bengáziban és Darnában, továbbá a „Líbiai Hajnal” állásai ellen Tripoliban; mivel Katar és Törökország állítólag támogatták a „Líbiai Hajnal” erőit;
H. mivel az Iszlám Állammal állítólag szövetségben álló milicista csoportok jelen vannak a keleten fekvő Darna városában, és azzal vádolják őket, hogy terrorcselekményeket folytatnak, többek között fiatal aktivistákat fejeznek le és 2014. december 30-án öngyilkos bombamerényletet követtek el a képviselőház ellen; mivel az al-Kaida Maghreb-országokban működő szervezetei állítólag logisztikai csomópontokat hoztak létre Líbia déli vidékein; mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Anszár as-Saría iszlám szélsőséges csoport Darnában, illetve Bengáziban működő két ágát az 1267. sz. ENSZ-határozat értelmében terrorista szervezetnek nyilvánította;
I. mivel Bernardino León, az ENSZ különmegbízottja aktívan közreműködik, hogy tárgyalások kezdődjenek a háborús felek között, és nemzeti párbeszéd induljon a megbékélési folyamat és egy nemzeti egységet képező kormány megalakulása érdekében; mivel a megbeszélések első fordulójára 2014. szeptember 29-én került sor Gadámeszben, majd október 11-én folytatódott Tripoliban, és az eredetileg 2015. január 5-re ütemezett további fordulót a két fél megegyezésének hiányában elhalasztották; mivel az UNSMIL bejelentette, hogy a líbiai pártok megállapodtak abban, hogy előreláthatólag 2015. január 14-én újabb megbeszéléseket tartanak Genfben; mivel eddig mindkét fél igen vonakodónak és kompromisszumra képtelennek bizonyult;
J. mivel Hiroute Guebre Sellassie, a Száhil övért felelős ENSZ-különmegbízott figyelmeztette az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy a líbiai válság azzal fenyeget, hogy az a közeljövőben a teljes régiót destabilizálja, továbbá kijelentette, hogy a líbiai terrorista és bűnözői hálózatok szorosabb kapcsolatokat alakítottak ki Malival és Észak-Nigériával, fegyverkereskedelmet és kábítószer-csempészetet, illetve egyéb illegális kereskedelmet folytatva;
K. mivel az UNSMIL becslése szerint a harcok legújabb hulláma miatt legalább 400 000 líbiai kényszerült az országon belül elhagyni lakhelyét, és további 150 000 fő – köztük számos migráns munkavállaló – hagyta el az országot; mivel a külföldi humanitárius dolgozókat és a diplomatákat, köztük az EU és az USMIL személyzetét hazatelepítették Líbiából; mivel a Líbiából a szomszédos Tunéziába érkező tömeges menekültáradat nagy nyomást jelent az ország kapacitásaira és saját stabilitására nézve; mivel a líbiai hatóságoknak nem sikerült megvédeniük a tawarghai közösséget a milíciák által elkövetett támadásoktól és rablásoktól, mióta azok 2011 augusztusában otthonaikat elhagyni kényszerültek;
L. mivel a jelentések szerint a líbiai erőszak elől menekülő migránsok és menekültek százai vesztették életüket, miközben a Földközi-tengeren átkelve igyekeztek Európát elérni, ami súlyos menekültügyi válsághoz vezetett Olaszországban és Máltán; mivel Líbia az Európába eljutni próbáló migránsok fő kiindulási pontja;
M. mivel 2011. február 26-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elé utalta a líbiai helyzetet; mivel továbbra is a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörébe tartozik az országban elkövetett emberi jogi jogsértések kivizsgálása és az elkövetők felelősségre vonása; mivel 2011. június 27-én az NBB letartóztatási parancsot adott ki Moammer Kadhafi, Szejf al-Iszlámés Abdullah asz-Szanúsziellen emberiesség elleni bűncselekmények miatt; mivel a többi gyanúsított nincs a Bíróság őrizetében; mivel a líbiai hatóságok ragaszkodnak hozzá, hogy a líbiai belső jogrendszeren belül tárgyalják őket; mivel az NBB az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalta a líbiai helyzetet, amiért az ország nem tett eleget a bíróság arra irányuló kérelmének, hogy működjön együtt Szejf al-Iszlámkiadatásában;
N. mivel az olaj Líbia állami bevételének 95%-át és az ország GDP-jének 65%-át teszi ki; mivel Líbia rendelkezik a világ ötödik legjelentősebb kőolajkészletével, ami az afrikai kontinensen a legnagyobb mennyiséget jelenti;
1. mélységes aggodalmának ad hangot Líbia értelmetlen polgárháborúba való süllyedése láttán; aggódik a helyzet miatt, amely súlyos következményekkel jár a civil lakosságra és az ország intézményeire nézve, és fennáll a veszélye, hogy a szélesebb régió további destabilizációjához vezet;
2. felszólítja a konfliktusban érintett feleket, hogy azonnal hagyják abba az erőszakos cselekményeket, és kezdjenek inkluzív politikai párbeszédet; ezzel kapcsolatban teljes mértékű támogatását fejezi ki az ENSZ, nevezetesen Bernardino León különmegbízottnak a folyamat elősegítésére irányuló erőfeszítései iránt, melyek célja egy széles körű nemzeti kiegyezést kialakító konszenzusos intézményrendszer felállítása; ragaszkodik hozzá, hogy kellő figyelmet fordítsanak a nők és kisebbségek e folyamatokba való bevonására;
3. elítéli az egész országban jelenleg zajló erőszakos cselekményeket és a nemzetközi humanitárius jog háborús felek általi megsértését; továbbra is komolyan aggasztja az emberi jogi helyzet romlása, többek között az újságírók, politikai aktivisták és emberijog-védők önkényes fogva tartása, elrablása, jogellenes kivégzése és megkínzása, valamint az ellenük irányuló erőszak;
4. hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéseire vonatkozó elszámoltathatóságot; rámutat az UNSMIL nyilatkozatára, miszerint a Líbiában elkövetett erőszakos cselekmények és visszaélések az NBB igazságszolgáltatási hatáskörébe tartoznak, és felszólít arra, hogy ez utóbbinak biztosítsák az e bűncselekmények kivizsgálását lehetővé tevő politikai, logisztikai és pénzügyi forrásokat; úgy véli, hogy a nemzetközi elszámoltathatósági mechanizmusok megerősítése eltérítheti a milíciákat attól, hogy további visszaéléseket és erőszakos cselekedeteket kövessenek el, és felszólít egy, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéseinek eseteit kivizsgáló ENSZ-vizsgálóbizottság vagy hasonló mechanizmus megalakításának megfontolására;
5. hangsúlyozza, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának legfrissebb határozata lehetővé teszi a nemzetközi szankciók hatókörének bővítését annak érdekében, hogy azokat bármely fél esetében kiterjeszthessék a folyamatot akadályozókra; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy hozzon azonnali intézkedéseket azokkal szemben, akik akadályozzák a párbeszédet, és hatékonyan érvényesítsék az ENSZ Líbiára vonatkozóan életbe léptetetett fegyverembargóját;
6. figyelmeztet a nemzetközi támogatásnak a konfliktusban részt vevő bármely fél számára történő általános kifejezésére, mivel ez azzal a veszéllyel jár, hogy tovább mélyíti és keményíti a pozíciókat és aláássa a megbékélési törekvéseket e kritikus ponton; különösen felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy a politikai megbékélési folyamat lezárulta előtt semmiképpen se nyújtsanak katonai segítséget a líbiai egységeknek;
7. úgy véli, hogy a radikális iszlám aggasztó líbiai katonai jelenlétére adott leghatékonyabb válasz végső soron olyan inkluzív belföldi intézmények létrehozása, amelyek képesek arra, hogy fenntartsák a jogállamiságot és hatékonyan fellépjenek az ország és a tágabb régió stabilitását veszélyeztető csoportosulások ellen;
8. üdvözli az alkotmányozó gyűlés tematikus bizottságainak első munkáit, és bátorítja az alkotmányozó gyűlést, hogy munkáját átlátható módon és befogadó szellemben végezze; kiemeli az alkotmányozó gyűlés munkájának jelentőségét, és felszólítja valamennyi líbiai polgárt, hogy továbbra is tartsa tiszteletben annak függetlenségét, hogy a gyűlés végrehajthassa megbízatását;
9. elítéli egyes regionális szereplők folyamatos burkolt beavatkozását Líbia belpolitikai ügyeibe, ami jelentősen hozzájárult az ország fokozatos széteséséhez; felszólítja Líbia szomszédait és más regionális szereplőket – konkrétan Egyiptomot és az Egyesült Arab Emírségeket –, hogy tartózkodjanak minden olyan fellépéstől, ami kiélezhetné az országon belüli feszültségeket; üdvözli a az Afrikai Unió által a 2014. december 3-i ülésen és az Arab Liga által 2015. január 5-én kibocsátott legutóbbi nyilatkozatokat;
10. hangsúlyozza a fontosabb líbiai intézmények – Központi Bank, Nemzeti Olajtársaság, Állami Vagyonalapok – semlegességének megőrzését, amelyek részére az ENSZ engedélyezte, hogy olajbevételeket kapjanak külföldről; felszólít ezzel kapcsolatban e bevételek – a fizetések költségei kivételével – befagyasztása érdekében egy nemzetközi felügyeleti mechanizmus létrehozására, amíg meg nem alakul egy nemzeti egységkormány, ami ösztönözné a harcoló feleket egy politikai kompromisszum elérésére;
11. kéri a líbiai hatóságokat, hogy a belföldi kitermelői ágazatban biztosítsák az átláthatóság magas szintjét, hogy a Líbia természeti erőforrásaiból nyert előnyöket az egész lakosság élvezze, és felszólítja különösen arra, hogy késedelem nélkül alkalmazzák a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) követelményrendszerét; ismételten kéri a Líbiában működő európai vállalkozásokat, hogy fedjék fel az energiaszektorban folytatott pénzügyi tevékenységeiket;
12. mélységes aggodalmának ad hangot a Líbia keleti részén zajló harcok következtében elpusztított olajtartályok környezetre kifejtett következményei miatt;
13. felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy minden erejével támogassa az ENSZ általi és más nem katonai kezdeményezéseket a jelenlegi válság megoldása érdekében; különösen felhívja az EU-t és tagállamait arra, hogy fokozzák humanitárius segítségnyújtásukat a líbiai lakosság helyzetének megoldása érdekében, különösen a leginkább érintett területeken, és készüljenek fel a helyzet további esetleges romlására;
14. úgy véli, hogy az EU elmulasztotta a Kadhafi utáni átmenet támogatására irányuló megfelelő, átfogó stratégia kidolgozását és végrehajtását; különösen sajnálja, hogy az uniós tagállamok Líbiával kapcsolatos politikáit továbbra sem koordinálják, és az EKSZ nem képes egy közös, hatékony uniós megközelítés kialakítását előmozdítani;
15. sürgeti az EU-t, hogy teljes mértékben aknázza ki a Stabilitási és Béketeremtési Eszközt a közvetítés, párbeszédteremtés és megbékélés terén, valamint hogy az ENSZ líbiai missziójával együttműködve sürgősen támogassa a közvetítést; emellett sürgeti az EU-t, hogy támogassa a civil társadalmi szervezetek, különösen a nők csoportjainak szerepvállalását azzal a céllal, hogy erőszakmentes megoldást találjanak az országban fennálló többféle válságra;
16. kifejezi aggodalmát a líbiai igazságszolgáltatás kudarcáról és a tisztességes tárgyalásokra vonatkozó szabályok betartásának hiányosságairól szóló jelentések miatt; felszólítja a líbiai hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és segítsék annak vizsgálatait, illetve hajtsák végre ítéleteit; kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a líbiai hatóságok képtelenek biztosítani a Nemzetközi Büntetőbíróság által vád alá helyezett Abdullah asz-Szanúszi és Szejf al-IszlámKadhafi tisztességes eljáráshoz való alapvető jogát; emlékeztet arra, hogy tekintet nélkül az elkövetett bűncselekmény jellegére teljes mértékben és minden esetben ellenzi a halálbüntetést, és felszólítja Líbiát, hogy törölje el a halálbüntetést; felszólítja az EU-t, hogy vegye fontolóra a Líbia jogállamiságának megerősítését célzó erőfeszítések támogatását;
17. hangot ad a líbiai migránsok, menedékkérők és menekültek sorsa feletti súlyos aggodalmának, akiknek korábban is bizonytalan helyzete tovább romlott; felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy hatékonyan segítsék Olaszország dicséretes igyekezetét, hogy kezelni próbálja az Észak-Afrikából, különösen Líbiából érkező spirálszerű migrációs és menekülthullámokat; úgy véli, hogy az újonnan kialakított Triton-művelet elnevezésű uniós program nem ad megfelelő választ a fennálló kihívásokra, és felszólít e program alapos felülvizsgálatára; felszólítja az EU-t és tagállamait, különösen Olaszországot, hogy szigorúan tartsák be az uniós és a nemzetközi menekültügyi jogszabályokat, beleértve a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartását és az egyes helyzetek egyéni elbírálását;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének/az Európai Bizottság alelnökének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a líbiai képviselőháznak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Közgyűlésének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0028.