ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a líbiai helyzetről
12.1.2015 - (2014/3018(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Dario Tamburrano, Valentinas Mazuronis az EFDD képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0011/2015
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az ENSZ líbiai támogató missziójának és az ENSZ Emberi Jogok Főbiztosa Hivatalának „A nemzetközi emberi jogok és a humanitárius jog megsértése a Líbiában folyó erőszak során” című, 2014. december 23-i felülvizsgált jelentésére,
– tekintettel az UNSMIL „A líbiai politikai párbeszéd jövő heti, az ENSZ genfi hivatalában tartandó új fordulója” című 2015. január 10-i sajtóközleményére,
– tekintettel az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország, Németország, Olaszország és Spanyolország Líbiáról szóló 2015. január 10-i közös nyilatkozatára,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a legfrissebb líbiai fejleményekről szóló, 2015. január 10-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Unió nevében az alelnök/főképviselő által Líbiáról tett, 2014. december 16-i nyilatkozatra,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. március 13-i 2144 (2014) sz. határozatára az UNSMIL megbízatásának megújításáról,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. augusztus 27-i 2174(2014). sz. határozatára a célzott utazási tilalomra és vagyonbefagyasztásra irányuló intézkedésekről,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének a legutóbbi líbiai erőszakos eseményekről szóló, 2014. december 30-i nyilatkozatára,
– tekintettel az amerikai, angol, francia, német, olasz és spanyol és külügyminiszter, az alelnök/főképviselő és az ENSZ politikai ügyekért felelős főtitkár-helyettese által kiadott 2014. december 3-i közös nyilatkozatra,
– tekintettel az 1949. évi genfi egyezményekre és azok 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyveire, valamint a fegyveres konfliktus részes feleinek azon kötelezettségére, hogy minden körülmények között tartsák tiszteletben és tartassák be a nemzetközi humanitárius jogot,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek saját és kiegészítő személyzetének biztonságáról szóló egyezményre és annak fakultatív jegyzőkönyvére,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2014 során Líbia nem keveredett ki a belső politikai harcokból, amelyek erőszakos hatalmi küzdelemmé nőtték ki magukat a két rivális kormányzati székhely és számos, egymással versengő nacionalista, iszlamista, törzsi és regionális politikai erő között, ami lassan totális háborúvá válik;
B. mivel a két egymással versengő parlament és kormányzat felgyorsítja Líbia regionális kormányzati övezetekre bomlását, miközben maguk a kormányzatok továbbra is fegyveres csoportok érdekeinek túszai;
C. mivel Líbia továbbra is országszerte fegyveres konfliktusokat és erőszakot, a nemzetközi emberi jogok és humanitárius jog sorozatos megsértését éli át, ami súlyos emberáldozattal, a lakóhely tömeges elhagyásával és súlyos humanitárius válsággal jár,
D. mivel a líbiai politikai pártok megegyeztek abban, hogy folytatják a politikai párbeszédet annak érdekében, hogy véget vessenek az ország politikai és biztonsági válságának; mivel az ülésre, melynek házigazdája az ENSZ líbiai támogató missziója (UNSMIL) lesz, helyszíne pedig az ENSZ genfi hivatala, a jövő héten kerül sor;
E. mivel annak érdekében, hogy a párbeszédhez kedvező környezetet alakítson ki, Bernardino León, az ENSZ különleges képviselője azt javasolta a konfliktusban részt vevő feleknek, hogy néhány napra függesszék fel a katonai műveleteket;
F. mivel december 6-án a líbiai legfelsőbb bíróság úgy határozott, hogy a júniusban tartott parlamenti választások alkotmányellenesek voltak, és a szavazás nyomán megalakult parlamentet és kormányt fel kell oszlatni;
G. mivel 2014. október végén a Darna városát ellenőrzésük alatt tartó milíciák kinyilvánították elkötelezettségüket az Iszlám Állam (IS) mellett; mivel az Iszlám Állam kelet-líbiai ága bejelentette, hogy 2015. január 8-án kivégezték Szufján as-Súrábi riportert és Nadír al-Kitári operatőrt;
H. mivel 2015. január 4-én a Tobruk-kormányhoz hű erők líbiai repülőgépe egy görög üzemeltetésű, a part mentén lehorgonyzott olajszállító hajót bombázott, kioltva két ember életét és megsebesítve két másikat;
I. mivel az elmúlt hónapok során mindkét fél sorozatos támadásokat és ellentámadásokat, terrortámadásokat és légicsapásokat hajtott végre, ami tovább rontotta a helyzetet, és emberek százainak életét követelte, illetve százezreket kényszerített lakóhelyük elhagyására;
J. mivel a kikötők, légikikötők és olajmezők körül zajló válogatás nélküli küzdelem, amely során általában pontatlan, nem irányítható tölteteket (különösen Grad típusú rakétákat) használnak, nagyobb arányú járulékos veszteség kockázatához vezet, és a felszerelést alkalmazó személyzet is ki van téve a halál vagy sérülés veszélyének;
K. mivel az országban, különösen a líbiai olajiparhoz kapcsolódó kikötők körül zajló harcok 380 000 hordóra csökkentették Líbia napi olajkitermelését a 2011 előtti 1,6 millió hordó/naphoz képest; mivel az olajárak ezzel párhuzamos esése Líbia adósságának megduplázódásához vezetett;
L. mivel Líbia nemzetközileg elismert parlamentjének elnöke kijelentette, hogy ellenzi a nyugati katonai beavatkozást országában, és ha katonai segítségre lesz szükségük, inkább az arab államokat fogják felkérni;
M. mivel Haftar tábornok erői állítólag jelentős, több millió dolláros fegyverkereskedelmi szerződést kötöttek egy kelet-európai országgal, ezáltal korszerű fegyverekhez juthatnak;
N. mivel az országban működik az ENSZ által terrorista csoportnak nyilvánított Anszár as-Saría is, amely a közelmúltban szövetségre lépett a Líbia Pajzsának 1. egységével, amely névleg a Líbia Pajzsa erőihez tartozik;
O. mivel mostanáig a líbiai központi bank megőrizte semlegességét, az olajbevételekből ténylegesen pénzelve a konfliktusban részt vevő mindkét fél milíciáit;
P. mivel a konfliktus központi eleme a Líbiai Nemzeti Olajtársaság ellenőrzése és irányítása; mivel a konfliktusban részt vevő mindkét fél kinevezte saját olajügyi miniszterét, arra törekedve, hogy maguknak juttassák az olajból származó bevételeket;
Q. mivel független megfigyelő szervezetek eddig több mint 2700 áldozatról számoltak be;
R. mivel nagy a veszélye, hogy Líbia délkeleti része biztonságos menedékké válik a terroristaszervezetek számára, amelyek könnyedén átcsempészhetnek fegyvereket az ország nem létező határain;
S. mivel 2014. december 23-án az ENSZ vezető emberi jogi tisztviselője, Zajd Raasz al-Husszein kijelentette, hogy a líbiai civilek válogatás nélküli bombázása háborús bűntettek miatti bírósági eljáráshoz vezethet;
T. mivel jelentések szerint mind a Líbiai Hajnal erői, mind pedig a Haftar tábornokhoz tartozó fegyveresek civilek tucatjait rabolták el tényleges vagy feltételezett törzsi, családi vagy vallási hovatartozásuk miatt; mivel a legtöbb esetben a fogvatartottakat állítólag megkínozták, és úgy tudni, ennek következtében többen meghaltak;
U. mivel 2015. január 3-án kopt keresztényeket raboltak el Közép-Líbiában álarcos fegyveresek, akik előbb megnézték a jelenlévők iratait és csak a keresztényeket vitték el, hét másik keresztény néhány nappal azelőtti elrablását követően;
V. mivel számos, különösen a szubszaharai Afrikából származó migránst is veszélyeztet, hogy különböző fegyveres csoportok önkényesen fogva tartják őket, és sokszor fizikai munkára kényszerítik őket;
W. mivel komoly károk keletkeztek az infrastruktúrában, többek között iskolákban, bankokban, hivatalos kormányépületekben, magánházakban és kórházakban, amit elsősorban a válogatás nélküli bombázás, illetve a rakéták és bombák bevetése okozott;
X. mivel 2015. január 5-én az Arab Liga bejelentette, hogy támogatja a líbiai képviselőházat;
Y. mivel a Frontex előzetes számításai szerint 2014-ben 280 000 illegális migráns és menedékkérő érte el az EU-t, ebből 170 000-en érkeztek Olaszországba, túlnyomórészt Líbiából; mivel közülük 3200-an a Földközi-tengerbe vesztek, miközben próbálták elérni az olasz partokat; mivel noha a Triton program, amely a sikeres Mare Nostrum programot követte, 2014. november 1-jei elindítása óta több mint 12 000 migráns életét mentette meg, viszonylag kis költségvetése és képességei nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy a Mare Nostruméhoz hasonló sikerrel birkózzon meg az összetett helyzettel;
1. mélyen elítéli az erőszak líbiai fokozódását, különösen a civilek ellen irányuló erőszakot, amely komolyan veszélyezteti a békés megegyezés jövőbeni kilátásait; határozottan támogatja az ENSZ közreműködésével szervezett párbeszédet, és felkéri a konfliktusban részt vevő minden felet, hogy fogadják el Bernardino Leónnak, az ENSZ különleges képviselőjének javaslatát, hogy függesszék fel a katonai műveleteket a párbeszédhez kedvező környezet kialakítása érdekében;
2. felkéri az összes érintettet, hogy építő módon és jó szándékkal vegyenek részt a genfi párbeszédben annak érdekében, hogy először is megtörténjenek a szükséges biztonsági intézkedések azért, hogy véget vessenek az ország különböző területein zajló fegyveres erőszakos cselekményeknek, másodsorban pedig megegyezésre jussanak az átmeneti időszak hátralévő részének irányítására vonatkozóan, többek között egy egységes, széles támogatottságot élvező kormány kialakításáról, valamint egy új, végleges alkotmány elfogadásához vezető alkotmányozási folyamathoz szükséges stabil környezet megteremtéséről;
3. felszólítja a szomszédos országokat és regionális szereplőket, hogy támogassák a folyamatot és ne tegyenek semmit, ami veszélyeztetné a Genfben tervezett megbeszéléseket;
4. úgy véli, a tárgyalások útján elért békés megoldás az egyetlen megoldás, és kéri a szomszédos országokat, valamint a regionális és nemzetközi szereplőket, hogy ne bocsátkozzanak háború közeli állapotba; mélyen elítél minden egyoldalú külső fellépést a folyamatban lévő konfliktus kapcsán, amely tovább fokozná a jelenlegi megosztottságot; felkéri ugyanakkor a szomszédos országokat, hogy növeljék a határellenőrzéseket annak érdekében, hogy megakadályozzák a fegyvercsempészetet;
5. úgy véli, hogy a jelenlegi helyzetre, a legfelsőbb bíróság határozatára, a 2014. júniusi választásokon való alacsony részvételre és az általános nemzeti kongresszus illegitim voltára való tekintettel politikai megoldást kell találni a felek között annak érdekében, hogy egységes kormány jöjjön létre, ami alkotmányozási folyamathoz, új alkotmány elfogadásához és új választásokhoz vezet;
6. mélyen elítéli és terrorcselekménynek minősíti, hogy az IS megölt két tunéziai újságírót; részvétét fejezi ki az elhunytak családtagjainak;
7. emlékeztet arra, hogy a líbiai harcokban részt vevő feleket kötik a vonatkozó nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogi rendelkezések, különösen a civilekre és civil létesítményekre irányuló közvetlen támadások végrehajtására és a válogatás nélküli támadásokra vonatkozó szigorú tilalom, valamint a támadások indítása előtt elővigyázatossági intézkedések elfogadásának kötelezettsége;
8. elítéli az asz-szidrai olajlétesítmények elleni támadást és annak környezeti hatását, a tobruki terrortámadást és a miszrátai légitámadásokat, amelyeket Tobruk-kormánnyal névlegesen szövetséges Haftar tábornok erői hajtottak végre;
9. kéri az alelnököt/főképviselőt, az Európai Külügyi Szolgálatot és a Bizottságot, hogy álljon készen korlátozó intézkedések kezdeményezésére a politikai megoldás kilátásainak veszélyeztetőivel szemben, és kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vegyen fontolóra további intézkedéseket a párbeszéd akadályozóival szemben, amennyiben a genfi tárgyalások nem vezetnek eredményre;
10. kéri a nemzetközi társaságokat, hogy mielőtt a líbiai nép tulajdonát képező líbiai olajra vonatkozóan bármilyen ügyletbe kezdenek, bizonyosodjanak meg arról, hogy ezen ügyletek nem finanszírozzák – közvetlenül vagy közvetetten – a háborúzó milíciákat; újra kéri a Líbiában működő nemzetközi vállalkozásokat, hogy fedjék fel az energiaszektorban folytatott pénzügyi tevékenységeiket;
11. megállapítja, hogy az EU líbiai határőrizeti missziójának nem állnak rendelkezésére a misszió végrehajtásához szükséges feltételek; úgy véli, hogy az országot érintő bármilyen beavatkozás hatékonyabb lenne az ENSZ, mégpedig a megerősített UNSMIL-misszió keretében, a határőrizetre vonatkozó kiterjesztett megbízatással;
12. tudomásul veszi a Líbiára vonatkozó uniós stratégia eddigi kudarcát, és kéri az alelnököt/főképviselőt, hogy készítsen világosabb ütemtervet az EU jövőbeni kötelezettségvállalásairól a Kadhafi utáni időszakban gyakran figyelmen kívül hagyott, romló helyzetben lévő országban;
13. kéri az EU-t, az alelnököt/főképviselőt, a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy összpontosítsanak elsősorban a humanitárius segítségnyújtásra, és újból kéri a konfliktusban részt vevő erőket, hogy biztosítsanak akadálytalan bejutást az országba a humanitárius segítségnyújtás érdekében; emlékeztet rá, hogy a humanitárius segítségnyújtásban vagy békefenntartásban részt vevő személyzet ellen irányuló támadások háborús bűncselekményeknek minősülnek a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma értelmében;
14. mély aggodalommal tölti el a konfliktusból fakadó humanitárius válság, a több mint 200 000 ember meggyilkolása és lakhelyelhagyásra kényszerítése, a súlyos élelmiszer- és orvosieszköz-hiány, valamint a házak, gazdaságok és más vállalkozások lerombolása, ami még nehezebbé teszi az ország jövőbeni átalakulási folyamatát és helyreállítását;
15. mélyen elítéli az érintett személy egyéni vagy csoportidentitása alapján történő emberrablásokat, a túszejtést és a szabadság önkényes megvonását, továbbá fogva tartást, és emlékeztet arra, hogy az ilyen fellépések tilosak, illetve a fogvatartottakkal – civilekkel és ellenséges harcosokkal egyaránt – emberségesen kell bánni;
16. felszólítja a harcolókat és vezetőiket, hogy tartózkodjanak az olyan cselekményektől, amelyek háborús bűntettnek vagy az emberiesség elleni bűncselekménynek számítanak, beleértve a válogatás nélküli támadásokat, az orvosi létesítmények elleni támadásokat, az erőszakos eltüntetéseket, gyilkosságot, túszejtést, kínzást és a bántalmazás más formáit, illetve a tulajdon lerombolását; kéri a fegyveres csoportok vezetőit, hogy mozdítsák el az aktív szolgálatból azon tagjaikat, akik a gyanú szerint ilyen jogsértéseket követtek el, és számoltassák el őket;
17. úgy véli, hogy az ilyen súlyos jogsértésekért, valamint az emberi jogok és humanitárius jog megsértéséért felelős minden felet el kell számoltatni, függetlenül hovatartozásuktól, és rámutat, hogy a nemzetközi jog szerint bűncselekményt elkövető személyek – többek között azon politikai vezetők és a fegyveres csoportok azon vezetői, akik ilyen bűncselekmények végrehajtását rendelik el, vagy nem akadályozzák meg, illetve nem büntetik azokat – büntetőjogi felelősséggel tartoznak, többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt;
18. különös aggodalommal tölti el Líbia határainak szétesése és a dzsihadisták fegyvercsempészete Dél-Líbia, Észak-Mali és Csád között;
19. tudomásul veszi a líbiai legfelsőbb bíróság határozatát, ám megjegyzi, hogy a bíróság a fővárosban, Tripoliban hozta meg ítéletét, amelyet iszlamistákkal szövetséges milíciák tartanak ellenőrzésük alatt, és hogy ez további kérdéseket vethet fel abban a tekintetben, vajon a milíciák nyomására hozták-e ezt az ítéletet;
20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak, az Európai Bizottságnak, Európai Külügyi Szolgálatnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, valamint Líbia képviselőházának és általános nemzeti kongresszusának.