Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0045/2015Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0045/2015

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről: újságírók és médiavezetők közelmúltbeli letartóztatásáról és a sajtóval szembeni rendszeres nyomásgyakorlásról

12.1.2015 - (2014/3011(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Charles Tannock, Mark Demesmaeker, Angel Dzhambazki az ECR képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0036/2015

Eljárás : 2014/3011(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0045/2015
Előterjesztett szövegek :
B8-0045/2015
Viták :
Elfogadott szövegek :

B8‑0045/2015

Az Európai Parlament állásfoglalása a véleménynyilvánítás szabadságának törökországi helyzetéről: újságírók és médiavezetők közelmúltbeli letartóztatásáról és a sajtóval szembeni rendszeres nyomásgyakorlásról

(2014/3011(RSP))

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–       tekintettel az Általános Ügyek Tanácsa 2014. december 16-i következtetéseire,

–       tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, valamint az európai szomszédságpolitikáért és a csatlakozási tárgyalásokért felelős biztos 2014. december 14-i közös nyilatkozatára,

–       tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2014. december 15-i nyilatkozatára,

–       tekintettel a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi, 2014. október 8-án közzétett jelentésre,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel 2014. december 14-én a török rendőrség újságírókat és médiavezetőket tartóztatott le, köztük Ekrem Dumanlıt, a Zaman nevű újság főszerkesztőjét, valamint Hidayet Karacát, a Samanyolu műsorterjesztési csoport igazgatóját; mivel egy isztambuli bíró által kibocsátott végzés szerint bűnügyi nyomozás indult ellenük amiatt, hogy olyan szervezetet alkottak, amely „nyomásgyakorlással, megfélemlítéssel és fenyegetéssel megpróbálta magához ragadni az államhatalmat”, és ezt „hazugságon, az emberek szabadságuktól való megfosztásán és dokumentumok meghamisításán” keresztül tették;

B.     mivel a 2014 decemberében letartóztatott személyek közül azóta többet szabadon bocsátottak; mivel 2014. december 19-én az egyik isztambuli bíróság kihirdette Ekrem Dumanlı feltételes szabadlábra helyezését és a bűnügyi nyomozás lezárásáig utazási tilalom elrendelését; mivel ennek ellenére Hidayet Karacát a nyomozás ideje alatt továbbra is fogva tartják;

C.     mivel ezek a letartóztatások annak az általános leszámolásnak a részét képezik, amelyet a török hatóságok indítottak az Egyesült Államokban élő, a Törökországban „párhuzamos állam” vezetésével vádolt Fethullah Gülen vallási vezető hálózata és állítólagos támogatói ellen;

D.     mivel az elmúlt években Törökország egyre lejjebb csúszott a sajtó és a média szabadságát mérő mutatók alapján készített listákon, mivel egyre több újságírót, bloggert, médiatulajdonost és egyéb személyt fenyegetnek és félemlítenek meg vagy akár zárnak börtönbe Erdogan török elnök és a Davotuğlu-kormány bírálásáért;

E.     mivel az Unió és tagállamai határozottan bírálták a 2014. december 14-én lezajlott letartóztatásokat, kijelentve, hogy azok „összeférhetetlenek az európai értékekkel” és „összeegyeztethetetlenek a médiaszabadsággal”; mivel Erdogan elnök ugyanakkor azt üzente az Uniónak, hogy „foglalkozzon a saját dolgával, és tartsa meg magának a véleményét”;

F.     mivel a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentés megállapítja, hogy az emberi jogok európai egyezménye megsértésének megakadályozására irányuló cselekvési terv elfogadásával és az előzetes letartóztatás hosszának csökkentésével pozitív lépések történtek, és ezeket követően számos újságírót szabadon bocsátottak; mivel a Bizottság ugyanakkor azt is megállapítja, hogy olyan jogszabályokat fogadtak el, amelyek tovább korlátozzák a véleménynyilvánítás szabadságát, ideértve az internetet is, és e szabadság, valamint a sajtószabadság tényleges gyakorlását a gyakorlatban is akadályozzák;

G.     mivel Törökország 1999 óta uniós tagjelölt ország, és a csatlakozási tárgyalások 2005-ben megindultak; mivel az ország fontos feltörekvő gazdaság, a NATO és a G20 tagja, illetve az Unió egyik kulcsfontosságú partnerének tekinthető;

1.      elítéli a Törökországban a közelmúltban levezényelt rendőrségi razziákat és több újságíró és médiaszemélyiség őrizetbe vételét; hangsúlyozza, hogy ezek a fellépések megkérdőjelezik azt, hogy az országban érvényesülnek-e az olyan demokratikus alapelvek, mint például a média szabadságának tiszteletben tartása;

2.      hangsúlyozza, hogy a török jogi keret egyes rendelkezései és ezeknek a bírói kar általi értelmezése továbbra is akadályozza a véleménynyilvánítás – többek között a média – szabadságát; emlékeztet arra, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiapluralizmus a demokratikus társadalom nélkülözhetetlen elemei, mivel lehetővé teszik a polgárok számára, hogy tájékozott módon aktívan részt vegyenek a közös döntéshozatali folyamatokban, és így erősítik a demokráciát; mélységes aggodalmának ad hangot amiatt, hogy sok újságíró van előzetes letartóztatásban, és felszólítja a török igazságügyi hatóságokat, hogy a lehető leggyorsabban vizsgálják felül és oldják meg ezeket az eseteket; hangsúlyozza, hogy a csatlakozási tárgyalások előrehaladása a jogállamiság és az alapvető jogok tiszteletben tartásától függ;

3.      megállapítja, hogy – ahogyan azt a Törökország által elért eredményekről szóló 2014. évi jelentés is hangsúlyozza – az újságírók és az írók ellen folytatott bírósági eljárások, valamint az újságírók tömeges elbocsátása továbbra is a médiatulajdonosok és az újságírók széles körben elterjedt öncenzúrájához vezet, olyan közérdekű kérdésekben is például, mint a korrupciós vádak;

4.      sürgeti, hogy a török kormány fordítson hátat eddigi politikájának, és dolgozzon ki olyan reformokat, amelyek biztosítják a fékek és ellensúlyok megfelelő rendszerét, maradéktalanul garantálva a szabadság, többek között a gondolatszabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága és a médiaszabadság, valamint a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartását, ezzel lehetővé téve, hogy Törökország megvesse a lábát a nyugati demokratikus, gazdaság és biztonsági szférában;

5.      megjegyzi, hogy – ahogyan azt a Tanács 2014. december 16-i következtetéseiben megfogalmazta – a 2014–2020-as időszakra szóló Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA II) gondoskodik az uniós pénzügyi támogatás és az előcsatlakozási stratégia végrehajtásában elért általános előrehaladás közötti nagyobb koherencia bevezetéséről;

6.      tudomásul veszi az emberi jogok európai egyezménye megsértésének megakadályozására irányuló cselekvési terv elfogadását, amely célul tűzi ki a török büntető törvénykönyv egyes, a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot korlátozó rendelkezéseinek felülvizsgálatát azokon a területeken, amelyekben az Emberi Jogok Európai Bírósága úgy találta, hogy Törökország megsérti az emberi jogok európai egyezményét;

7.      utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, valamint Törökország parlamentjének és kormányának.