Eljárás : 2015/2530(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0124/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0124/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 11/02/2015 - 9.18
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 432kWORD 93k
4.2.2015
PE547.529v01-00
 
B8-0124/2015

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a terrorizmus leküzdését célzó intézkedésekről (2015/2530(RSP))


Cornelia Ernst, Barbara Spinelli, Marie-Christine Vergiat, Marina Albiol Guzmán a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a terrorizmus leküzdését célzó intézkedésekről (2015/2530(RSP))  
B8‑0124/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–       tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 6. cikkére,

–       tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) vonatkozó cikkeire,

–       tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című 2011. december 14-i állásfoglalására(1),

–       tekintettel a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és európai országokban történő illegális fogva tartásáról szóló 2013. október 10-i állásfoglalására(2),

–       tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2012)” című 2014. február 27-i állásfoglalására(3),

–       tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i állásfoglalásra(4),

–       tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) „Megkülönböztetéssel, társadalmi kirekesztéssel és erőszakkal kapcsolatos tapasztalatok: muzulmán és nem muzulmán fiatalokról három uniós tagállamban készített összehasonlító tanulmány” című 2010. október 27-i jelentésére,

–       tekintettel az Európai Unió Bíróságának (EUB) az adatmegőrzési irányelv megsemmisítésére vonatkozó 2014. április 8-i ítéletére,

–       tekintettel arra, hogy a Parlament a közelmúltban az Európai Bíróság elé utalta az utas-nyilvántartási adatállományról (PNR) szóló EU–Kanada megállapodást,

–       tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (4) bekezdésére,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel a terrorizmusellenes politikák sikerének központi eleme az alapvető jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása;

B.     mivel a rasszizmus, köztük az iszlamofóbia és az antiszemitizmus utóbbi időben tapasztalt megerősödése rendkívül aggasztó, és nem segíti elő a befogadásról folytatandó konstruktív párbeszédet, hanem további megosztottságot szít;

C.     mivel kutatások bizonyították, hogy a hátrányos megkülönböztetés és a társadalmi kirekesztés olyan tényezők, amelyek meghatározó szerepet játszanak az erőszakos magatartás kialakulásában; mivel a legutóbbi kutatások arra utalnak, hogy a vallásos háttér nem szerepel az erőszakos magatartás indokai között(6);

D.     mivel sürgős szükség van a „profilalkotás” fogalmának – a vonatkozó alapvető jogok és adatvédelmi előírások alapján történő – egyértelmű jogi meghatározására az azzal kapcsolatos bizonytalanság csökkentése érdekében, hogy mely tevékenységek tiltottak, és melyek nem;

E.     mivel a Bíróság a közelmúltban az arányosság hiányára hivatkozva érvénytelennek nyilvánította az adatmegőrzési irányelvet, és ítéletében olyan egyértelmű feltételeket határozott meg, melyeknek valamennyi nagyszabású adatgyűjtésre és -megőrzésre vonatkozó intézkedésnek eleget kell tennie ahhoz, hogy kiállja a jogszerűség próbáját;

1.      elítél mindenfajta terrortámadást, a világ bármely részén is következzen be; őszinte részvétét fejezi ki a közelmúltban Párizsban történt terrortámadások áldozatainak és családtagjaiknak, valamint a terrorizmus áldozatainak világszerte;

2.      kéri a tagállamokat, hogy megfelelően ültessék át a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU irányelvet;

3.      megerősíti elkötelezettségét a véleménynyilvánítás szabadsága, az alapvető jogok, a demokrácia, a tolerancia, a jogállamiság, valamint az ENSZ Alapokmányában, illetve a nemzetközi jogban rögzített egyéb fontos alapelvek védelme mellett;

4.      felszólítja az összes tagállamot, hogy függesszék fel a terrorista tevékenységekben részt vevő vagy azokat megtűrő rezsimeknek vagy terroristacsoportoknak nyújtott politikai, gazdasági vagy katonai támogatásukat; hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy az Unió, a tagállamok és a partnerországok a nemzetközi terrorizmus elleni stratégiájukat – a bűnözés összes egyéb formájához hasonlóan – a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására építsék; rámutat továbbá, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott uniós külső fellépéseknek elsősorban a megelőzésre és a katonai beavatkozás bármely formáját elutasító politikára kell irányulnia, alaposan újragondolva az Unió nemzetközi tárgyalásokon képviselendő álláspontját, és hangsúlyozza a különböző kultúrák, civilizációk és vallások közötti párbeszéd, tolerancia és megértés ösztönzésének szükségességét;

5.      rámutat arra, hogy – a korábbi támadásokhoz hasonlóan – a párizsi támadások elkövetői a biztonsági hatóságok előtt ismertek voltak, és korábban nyomozás folyt ellenük vagy felügyeleti intézkedések alanyai voltak; továbbra is úgy gondolja, hogy ez felveti azt a kérdést, hogy nem használhatták-e volna jobban a hatóságok az e személyekre vonatkozóan birtokukban lévő információkat;

6.      ismét felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy végezzék el az EU meglévő terrorizmusellenes és biztonsági intézkedéseinek átfogó értékelését, különösen a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában, illetve az emberi jogok európai egyezményében rögzített emberi jogok és polgári szabadságjogok tiszteletben tartása tekintetében, az EUMSZ 70. cikke szerinti eljárás alkalmazásával, valamint hogy ezt az értékelést a biztonságra vonatkozó európai menetrenddel együtt tegyék közzé;

7.      megismétli a terrorizmusellenes politikákra vonatkozó demokratikus és bírói felügyeletre, illetve elszámoltathatósági mechanizmusokra irányuló határozott követelését, hangsúlyozva, hogy hatályon kívül kell helyezni azokat az intézkedéseket, amelyek utólag nem bizonyultak szükségesnek, hatékonynak vagy arányosnak a terrorizmus leküzdéséhez; hangsúlyozza, hogy ki kell vizsgálni és orvosolni kell az alapjogi jogsértéseket, valamint hogy ki kell alakítani a demokratikus ellenőrzés új formáit a Lisszaboni Szerződés által az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek adott jogosítványok alapján;

A radikalizálódás és a terrorizmus elleni küzdelem átfogó megközelítése

8.      meggyőződése, hogy az erőszakos radikalizálódás elkerülése érdekében minden társadalomnak elsődleges célként a befogadásra, valamint a kulturális, etnikai és vallási meggyőződések kölcsönös megértésére kellene törekednie, ezzel előmozdítva a tartós toleranciát;

9.      felszólítja a tagállamokat, hogy fektessenek be olyan oktatási rendszerekbe, amelyek tiszteletben tartják az esélyegyenlőséget, és már a korai iskolai szakasztól kezdve csökkentik a társadalmi megkülönböztetést, többek között azáltal, hogy társadalmi kérdésekkel és a sokszínűséggel kapcsolatos képzéseket nyújtanak a tanároknak;

10.    figyelmeztet arra, hogy a hosszú távú perspektíva hiánya, amely a szegénységből, a munkanélküliségből, a külvárosi részek gettósodásából és egész külvárosi negyedek elidegenedéséből fakad, oda vezethet, hogy egyes emberek tehetetlennek érzik magukat és dzsihádista vagy szélsőjobboldali szervezetekhez csatlakozva akár destruktív, önhatalmú magatartást vesznek fel; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák a szegénység csökkentésére, a foglalkoztatási kilátások biztosítására, az egyének érvényesülésére és tiszteletben tartására irányuló erőfeszítéseiket, és függesszék fel a szociális védelem és a közszolgáltatások megnyirbálását, ami rendkívül súlyosan érintette a helyi, regionális és állami hatóságok reszocializációra irányuló munkáját, illetve a leghátrányosabb külvárosi negyedekben élő személyek és családok megfelelő támogatásának biztosítását;

11.    kiemeli, hogy a hátrányos megkülönböztetés erősíti a radikalizációt és az erőszakos viselkedésformákat; hangsúlyozza, hogy az egyenlőségre és megkülönböztetésmentességre vonatkozó normák mellett a rasszizmus, beleértve az antiszemitizmus és az iszlamofóbia valamennyi formájára irányuló konkrét politikai stratégiákat is ki kell alakítani;

12.    elutasítja a terrorizmusellenes intézkedésekhez kapcsolódó egyes csoportok beazonosítását célzó faji, etnikai és vallási alapon történő „profilalkotás” használatát, mert ez ellentétes a törvény előtti egyenlőségre és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó alapvető demokratikus elvekkel; felhívja a figyelmet a 2011. szeptember 11-i eseményeket követő gyakorlatok muzulmán közösségeket érintő aránytalan hatásaira;

13.    támogatja az állam és a helyi civil társadalmi szervezetek összefogásával közösen finanszírozott olyan programokat, amelyek lehetővé teszik az etnikai és vallási kisebbségek számára, hogy hozzájáruljanak közösségeik közép-, illetve hosszú távú társadalmi és gazdasági státuszának javításához;

A jogállamiságot tiszteletben tartó, megfelelően célzott biztonsági intézkedések

14.    elutasítja a „biztonság vagy szabadság” hamis ellentétbe állítását; úgy véli, hogy az egyének szabadsága és az alapvető jogok tiszteletben tartása minden társadalmon belül a biztonság egyik alapeleme és előfeltétele;

15.    emlékeztet arra, hogy bármely biztonsági intézkedést – beleértve a terrorizmusellenes intézkedéseket is – úgy kell kidolgozni, hogy azok garantálják az egyéni szabadságot, teljes mértékben megfeleljenek a jogállamiság elvének és az alapvető jogokkal – köztük a magánélettel és az adatok védelmével – kapcsolatos kötelezettségeknek, és minden esetben lehetőséget kell biztosítaniuk a jogorvoslatra;

16.    hangsúlyozza, hogy bármely, az alapjogokat és alapvető szabadságokat korlátozó intézkedés szükségességét és arányosságát az Alapjogi Chartában rögzített jogi követelmények alapján kell eldönteni; ennek kapcsán ellenzi azt a tendenciát, mely szerint minden egyes biztonsági intézkedést átfogóan a terrorizmus és a súlyos bűncselekmények elleni küzdelemre való általános hivatkozás segítségével indokolnak;

17.    megismétli, hogy az adatgyűjtő intézkedéseket kizárólag olyan koherens jogi adatvédelmi keretre lehet alapozni, amely a személyes adatok védelmét szolgáló, jogilag kötelező erejű előírásokat tartalmaz, különösen a célhoz kötöttség, az adatminimalizálás, a tájékozódás, a hozzáférés, a kiigazítás, a törlés és a jogorvoslat tekintetében;

18.    ellenzi azt a jelenlegi hangulatot, amely a paranoiás félelem keltésére épül, és amelynek célja, hogy minél több terrorizmusellenes intézkedést – mint például az uniós utas-nyilvántartási adatállományról szóló intézkedést – mihamarabb, a jogi szükségszerűség vagy a jelenlegi terrorizmusellenes intézkedések értékelésének elvégzése nélkül keresztül lehessen vinni; felhívja a figyelmet arra, hogy már jelenleg is jelentős mennyiségű terrorizmusellenes jogszabály és azokhoz kapcsolódó intézkedés létezik az összes tagállamban, úgymint:

–  az utasok útlevéladatai, melyeket már most egybevetnek az ismert bűnözők és a belépésre nem jogosult személyek adatbázisával;

–  bűnüldöző hatóságok, amelyek hozzáférhetnek gyanúsítottak, vagy akár gyanúsítottak csoportjainak telefon- és utasadataihoz, amennyiben e személyek vagy csoportok konkrét fenyegetéssel hozhatók összefüggésbe;

–  a Schengeni Információs Rendszer, amely lehetővé teszi egyének megfigyelését és gyors őrizetbe vételét és kiadatását abban az esetben, ha veszélyeztetik a biztonságot vagy bűncselekményt szándékoznak elkövetni;

19.    ezért hangsúlyozza, hogy a bűnüldöző hatóságoknak ki kell használniuk ezeket a már meglévő lehetőségeket, és mindenekelőtt erősíteniük kell az együttműködést;

20.    úgy véli, hogy a fegyverkereskedelem elleni küzdelmet az EU-nak a súlyos és szervezett nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben prioritásként kell kezelnie; úgy véli, hogy az együttműködést tovább kell erősíteni az információcsere-mechanizmusok, valamint a tiltott fegyverek nyomonkövethetősége és megsemmisítése terén; rámutat ezzel kapcsolatban arra a számos tagállam által alkalmazott elítélendő kettős mércére, miszerint bizonyos válságterületen lévő csoportoknak fegyvereket és katonai eszközöket adnak el, ugyanakkor elítélik az erőszak alkalmazását;

21.    felszólít a közelmúltban elfogadott pénzmosás elleni irányelv mihamarabbi végrehajtására;

22.    rámutat arra, hogy – a veszély mértékének függvényében – már most is lehet célzott ellenőrzést végezni a szabad mozgás jogával élő személyek esetében, amikor azok a külső határokat egy meghatározott időszakban, meghatározott utakon vagy meghatározott határátkelőkön lépik át; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok teljes mértékben és jobban használják ki a schengeni keretrendszert ahelyett, hogy a meglévő lehetőségeken túl a határellenőrzés újbóli bevezetésére törekednének;

23.    felszólítja a Bizottságot, hogy az Európai Unió Bírósága által az adatmegőrzési irányelvvel kapcsolatos ítéletben meghatározott, a szükségességre és arányosságra vonatkozó kritériumok figyelembevételével formálisan vizsgálja felül az uniós utas-nyilvántartási adatállományról szóló javaslatot; utasítja jogi szolgálatát, hogy az ezen állásfoglalás elfogadásától számított hat héten belül végezzen hasonló felülvizsgálatot;

24.    ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy nincs közös meghatározás a terrorizmus fogalmára, ami még kétértelműbbé teszi a javasolt terrorizmusellenes intézkedéseket;

Informatikai biztonság

25.    emlékeztet arra, hogy a terrorizmus elleni küzdelem céljából az interneten alapvető jogokat korlátozó intézkedéseknek szükségesnek és arányosnak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy az állítólagos büntetendő tartalmakat kizárólag a törvény által meghatározott egyértelmű kritériumok, illetve bírói engedély alapján és megfelelő eljárási biztosítékok mellett szabad eltávolítani, nem pedig az internetszolgáltatók önrendelkezése révén; ezzel összefüggésben emlékeztet az Alapjogi Chartában rögzített véleménynyilvánítás szabadságára, és az egyes harmadik országokban, illetve tagállamokban alkalmazott cenzúra veszélyes gyakorlatára, ami minden valószínűség szerint visszatartó erővel hat a polgárok szabad és nyílt demokratikus részvételére;

26.    hangsúlyozza, hogy a titkosítás alkalmazása a kormányok, vállalkozások és polgárok részéről az európai informatikai biztonság alappillére; felszólítja a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a titkosítás használatának szabályozása révén az informatikai biztonság gyengítésére irányuló törekvésektől; hangsúlyozza, hogy a titkosítás alkalmazásának tiltása csökkenti a biztonságot, és sérülékenyebbé tesz a kibertámadásokkal szemben;

27.    kiemeli az ingyenes és nyílt forráskódú szoftverek használatának az informatikai biztonság terén betöltött jelentőségét, hiszen egy nyilvánosan hozzáférhető forráskódot könnyen és független módon lehet ellenőrizni;

28.    emlékeztet az Unió és a tagállamok amelletti elkötelezettségére, hogy az adatvédelmi jogszabályokban alkalmazzák a beépített adatvédelem elvét;

29.    felszólít az adatvédelmi csomag mihamarabbi elfogadására, többek között a 95/46/EU irányelvben lefektetett minimumszabályokat tiszteletben tartó általános megközelítés Tanács általi elfogadása révén;

Igazságügyi vetület

30.    felszólítja a tagállamokat, hogy a rendelkezésre álló uniós eszközök, például az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS), az európai elfogatóparancs és az európai nyomozási határozat segítségével erősítsék az igazságügyi együttműködést, tiszteletben tartva mindeközben az arányosság elvét és az alapvető jogokat; felszólítja a tagállamokat, hogy – az eljárási jogokról szóló ütemtervnek megfelelően – mihamarabb állapodjanak meg az összes javasolt intézkedésről, és következő lépésként foglalkozzanak az előzetes letartóztatásról és a börtönkörülményekről szóló határozatokkal;

31.    meggyőződése, hogy a büntető igazságszolgáltatási rendszer célja az egyének rehabilitációja annak érdekében, hogy ne jelentsenek kockázatot a társadalom számára, amikor visszatérnek; felszólítja a tagállamokat, hogy fektessenek be a szükséges emberi erőforrásokba annak érdekében, hogy elősegítsék a börtönből szabadult személyek rehabilitációját és társadalomba való visszailleszkedését;

32.    felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki vagy erősítsék meg a visszaéléseket bejelentő személyek védelmét célzó rendszereket, különösen a nemzetbiztonsági és hírszerzési tevékenységek terén;

Külső dimenzió

33.    óva int a tekintélyelvű rezsimekkel a biztonság, a stabilitás és az erőszakos szélsőségesség elleni küzdelem nevében történő összejátszás korábbi szűk látókörű és nem hatékony gyakorlatához való visszatéréstől;

34.    határozottan bírálja azt a szerepet, amelyet az utóbbi években történt nyugati beavatkozások játszottak bizonyos személyek radikalizációjában, különösen a Közel-Keleten és a szomszédos déli országokban; hangsúlyozza, hogy az ilyen politikák elősegítik, nem pedig leküzdik a terrorizmust, ezért ezeket be kell szüntetni;

35.    aggodalmának ad hangot az Unió terrorizmusellenes politikáiban a katonai „megoldásokra” helyezett hangsúly miatt, minek eredményeképpen számos, a katonai kapacitásuk erősítését célzó, és ezzel elnyomó politikáikat támogató katonai támogatási programot biztosítottak tekintélyelvű rezsimeknek;

36.    rámutat arra, hogy számos tagállamban összességében véve tilos a fegyveres erők országon belüli bevetése; hangsúlyozza, hogy a szolidaritási klauzulára (az EUMSZ 222. cikke) nem lehet hivatkozni az ilyen nemzeti korlátozások megkerülése érdekében; felhívja a figyelmet arra a veszélyre, hogy a szolidaritási klauzulát arra is lehetne használni, hogy egy tagállamon belül katonákat vessenek be az „ember által okozott katasztrófa” leküzdését célzó terrorizmusellenes fellépés ürügyén, ami esetleg magában foglalhatja a tüntetéseken részt vevő embereket is, stb.; hangsúlyozza, hogy a szolidaritási klauzula ilyetén értelmezését határozottan el kell utasítani;

37.    úgy véli, hogy az európai szomszédságpolitika jelenleg zajló felülvizsgálatának részeként az Uniónak alaposan felül kell vizsgálnia külpolitikáját, különösen a dél-mediterrán térséggel kapcsolatos stratégiáját, ami kudarcot vallott; felszólítja az Európai Uniót, hogy az európai vállalati érdekek számára hasznos szabadkereskedelmi területek létrehozásán alapuló társulási megállapodások helyett alakítsa ki az említett országokkal és régiókkal fenntartott kapcsolatok új keretét, amelynek alapelve a belügyekbe való beavatkozás tilalma és a szuverenitás tiszteletben tartása, célja pedig a szomszédos régiók fejlődésének támogatása, a foglalkoztatás és az oktatás ösztönzése;

38.    ismételten hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak és – adott esetben – az Uniónak az emberi jogokkal és a nemzetközi joggal összeegyeztethető módon kell kezelniük az erőszakos szélsőségesség kiváltó okait, ahelyett, hogy elnyomó rezsimeket vagy csoportokat ösztönöznének vagy támogatnának ezekben az országokban;

39.    kitart amellett, hogy a biztonsági együttműködésnek – a hírszerzési információk megosztásától kezdve a jogállamiságon és az igazságügyi reformon át a menekültügyi politikák kiszervezéséig (pl. a kartúmi folyamat esetében) – szigorúan a nemzetközi jog betartása mellett kell megvalósulnia;

40.    úgy véli, hogy a biztonság területén az Uniónak a radikalizálódás visszafordítására és – adott esetben – az erőszakos szélsőségességgel szembeni fellépésre összpontosító együttműködési programokra kell szorítkoznia, és tartózkodnia kell attól, hogy külpolitikáján keresztül szuverén államokra kényszerítse gazdasági vagy politikai eszméit;

41.    ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy elutasította az EU és Izrael közötti társulási megállapodást, tekintettel arra a kettős játszmára, amelyet az EU és számos tagállama játszik az Izrael és Palesztina közötti konfliktusban, ami továbbra is a kettős mércén alapuló és a muzulmán-/arabellenes felfogást erősíti;

42.    nagyobb átláthatóságot és komolyabb elszámoltathatóságot követel a terrorizmus elleni küzdelemhez kapcsolódó külpolitikai döntésekben; hangsúlyozza, hogy megfelelő igazságügyi eljárásokra van szükség annak érdekében, hogy egyének vagy szervezetek kérhessék a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) bármely őket érintő határozatának bírósági felülvizsgálatát;

43.    határozottan ellenzi a terrorizmussal gyanúsított személyek drónok használatával történő törvénytelen kivégzését, és követeli a drónok polgárok megfigyelésére és rendfenntartásra történő használatának betiltását;

44.    kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alaposabban vizsgálják ki, milyen mértékben vett részt Európa az Amerikai Egyesült Államok által kidolgozott kínzási és kiadatási programokban, és tegye lehetővé, hogy – az amerikai szenátus hírszerzési jelentésének példája nyomán – a nyilvánosság tudomást szerezhessen arról, hogy kormánya milyen mértékben vett részt és vált bűnrészessé ezekben a szörnyű törvénytelen gyakorlatokban;

45.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL C 168 E, 2013.6.14., 45. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0418.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0173.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.

(5)

HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(6)

Lásd az FRA „Megkülönböztetéssel, társadalmi kirekesztéssel és erőszakkal kapcsolatos tapasztalatok: muzulmán és nem muzulmán fiatalokról három uniós tagállamban készített összehasonlító tanulmány” című jelentését.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat