Eljárás : 2015/2530(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0127/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0127/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 11/02/2015 - 9.18
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0032

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 150kWORD 99k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0122/2015
4.2.2015
PE547.532v01-00
 
B8-0127/2015

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a terrorizmus leküzdését célzó intézkedésekről (2015/2530(RSP))


Birgit Sippel, Jörg Leichtfried, Claude Moraes, Enrique Guerrero Salom, Juan Fernando López Aguilar, Miriam Dalli, Ana Gomes, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Viorica Dăncilă az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a terrorizmus leküzdését célzó intézkedésekről (2015/2530(RSP))  
B8‑0127/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3., 6., 7. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 4., 16., 20., 67., 68., 70., 71., 72., 75., 82., 83., 84., 85., 86., 87. és 88. cikkére,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, különösen annak 6., 7. és 8. cikkére, 10. cikke (1) bekezdésére, valamint 11., 12., 21., 47–50., 52. és 53. cikkére,

–       tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című 2011. december 14-i állásfoglalására(1),

–       tekintettel a foglyok CIA általi állítólagos szállításáról és európai országokban történő illegális fogva tartásáról szóló 2013. október 10-i állásfoglalására(2),

–       tekintettel a 29. cikk alapján létrehozott adatvédelmi munkacsoport 01/2014. számú véleményére a szükségesség és az arányosság fogalmának alkalmazásáról és az adatvédelemről a bűnüldözési ágazatban,

–       tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2012)” című 2014. február 27-i állásfoglalására(3),

–       tekintettel az egyesült államokbeli NSA megfigyelési programjáról, a különféle tagállamokban megfigyelést végző szervekről és az uniós polgárok alapvető jogaira gyakorolt hatásukról, valamint a transzatlanti bel- és igazságügyi együttműködésről szóló 2014. március 12-i állásfoglalására(4),

–       tekintettel a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról és a 2001/220/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló 2012. október 25-i 2012/29/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre(5),

–       tekintettel az EU belső biztonsági stratégiájának megújításáról szóló 2014. december 17-i állásfoglalására(6),

–       tekintettel a Bizottság „Az EU igazságügyi eredménytáblája – A hatékony igazságszolgáltatás és a növekedés előmozdításának eszköze” című közleményére (COM(2013)0160),

–       tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió antikorrupciós jelentése” című 2014. február 3-i jelentésére,

–       tekintettel a Külügyek Tanácsa 2015. január 19-i, a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos következtetéseire, és különösen arra a döntésre, mely szerint fokozni kell a partnerországokkal folytatott információcserét, valamint elő kell mozdítani az arab és a földközi-tengeri országokkal folytatott megerősített együttműködést, például az Arab Ligával kötendő egyetértési megállapodás révén;

–       tekintettel az emberi jogokra és demokráciára vonatkozó, 2012. június 25-én elfogadott uniós stratégiai keretre és cselekvési tervre,

–       tekintettel a Bíróság C‑293/12 és C-594/12. sz. Digital Rights Ireland Ltd és Seitlinger és társai egyesített ügyekben hozott 2014. április 8-i ítéletére, és jogi szolgálatának erre az ítéletre adott értelmezésére(7),

–       tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2014. szeptember 24-i, 2178 (2014). számú határozatára,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel a terrorizmus, a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség biztonságunkra és szabadságainkra jelentős fenyegetést jelentenek; mivel az uniós polgárok megvédése az Európai Unió és tagállamai közös felelőssége;

B.     mivel a terrorizmusellenes politikák sikerének nélkülözhetetlen eleme az alapvető jogok tiszteletben tartása;

C.     mivel a 2001. szeptember 11. óta Európa területén történt több súlyos terrorista támadás – legutóbb 2015 januárjában – jelentős hatással volt az EU polgárainak és lakosainak biztonságérzetére;

D.     mivel a világszerte történt terrorista támadások, és az, hogy a támadásoknak civil áldozatokkal jártak, az Unión belül is komoly aggodalomra adnak okot;

E.     mivel manapság a terrorfenyegetés magában foglalja az állam által támogatott és az állam által finanszírozott terrorizmust, a gazdasági terrorizmust, az információs terrorizmust és hadviselést, valamint a kibertámadásokat is;

F.     mivel a rasszizmus növekedése, az antiszemitizmus és az iszlamofóbia növekedését is ideértve tovább fokozza a biztonság hiányának érzetét az uniós polgárok körében;

G.     mivel 2011. szeptember 11. óta az Unió 239 terrorizmusellenes intézkedést hozott: 26 cselekvési tervet és stratégiai dokumentumot, 25 rendeletet, 15 irányelvet, 11 kerethatározatot, 25 határozatot, 1 együttes fellépést, 3 közös álláspontot, 4 állásfoglalást, 111 tanácsi következtetést és 8 nemzetközi megállapodást(8);

H.     mivel sürgősen szükség van a „terrorizmus” fogalmának egységes jogi meghatározására a jogbiztonság növelése érdekében;

I.      mivel sürgős szükség van a „profilalkotás” fogalmának – a vonatkozó alapvető jogok és adatvédelmi előírások alapján történő – egységes jogi meghatározására az azzal kapcsolatos bizonytalanság csökkentése érdekében, hogy mely tevékenységek tiltottak, és melyek nem;

J.      mivel az igazságszolgáltatás hatékonyságával foglalkozó európai bizottság (CEPEJ) adatai szerint jelentős különbségek vannak a tagállamok között a büntető igazságszolgáltatási rendszereikbe való befektetés terén,(9)

1.      őszinte részvétét fejezi ki a közelmúltban Párizsban, az Île-de-France régióban és világszerte történt terrorista támadások áldozatainak és családtagjaiknak;

2.      hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem elengedhetetlen részét kell, hogy képezzék az áldozatok és családtagjaik védelmére és támogatására irányuló politikák; kéri ezért a tagállamokat, hogy megfelelően ültessék át a bűncselekmények áldozatainak jogaira, támogatására és védelmére vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló 2012/29/EU irányelvet;

3.      határozottan és kategorikusan elutasít minden terrorcselekményt, a terrorista propagandát, a terrorizmusban részt vevők dicsőítését és a szélsőséges erőszakos ideológiák pártolását, bárhol is történnek vagy pártolják őket a világban; hangsúlyozza, hogy biztonság nélkül nincs szabadság, és szabadság nélkül nincs biztonság;

4.      megerősíti, hogy a terrorizmus – annak minden formájában és megnyilvánulási módjában – a nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető legsúlyosabb fenyegetések közé tartozik, valamint hogy bármely terrorcselekmény bűncselekménynek minősül és semmivel sem indokolható, akárki, akármikor és akármilyen indokkal követi is el,

5.      megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy megvédje a polgárok biztonsághoz és szabadsághoz való alapvető jogát;

6.      megerősíti elkötelezettségét a véleménynyilvánítás szabadsága, az alapvető jogok, a demokrácia, a tolerancia és a jogállamiság védelme mellett;

7.      hangsúlyozza különösen, hogy az EU-nak, tagállamainak és partnerországaiknak a nemzetközi terrorizmus leküzdésére irányuló stratégiájukat a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletére kell alapítaniuk, az alapvető jogokkal kapcsolatos európai vívmányoknak és a nemzetközi emberi jogi normáknak megfelelően; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unió nemzetközi terrorizmus leküzdésére irányuló külső tevékenységének a terrorizmus megakadályozására, leküzdésére és büntetőeljárás alá vonására kell irányulnia;

8.      rámutat arra, hogy a terrorista támadások elkövetői a biztonsági hatóságok előtt gyakran ismertek, és gyakran folyt már ellenük nyomozás vagy voltak felügyeleti intézkedések alanyai; aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy milyen mértékben lett volna lehetőség az e személyekre vonatkozóan meglévő adatok biztonsági hatóságok, és adott esetben más tagállambeli kollégák közötti megosztására; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák a terrorizmus elleni küzdelem szempontjából fontos információk cseréjét, egymás között és szükség esetén harmadik országokkal is, hatékonyan felhasználva az uniós adatbázisokat az uniós ügynökségekkel való fokozottabb együttműködés révén;

9.      felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szakosított ügynökségekkel, különösen az Eurojusttal és az Europollal való teljes mértékű együttműködést annak érdekében, hogy a lehető legjobban támogassák az európai terrorista támadásokkal kapcsolatban folyamatban lévő nyomozásokat; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a jelentések szerint a tagállamok a terrorizmussal és a szervezett bűnözéssel kapcsolatban rendelkezésükre álló információknak csak 50%-kát adják át az Europolnak és az Eurojustnak;

10.    felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy végezzék el az EU terrorizmusellenes és kapcsolódó intézkedéseinek átfogó értékelését, különösen azoknak a tagállamok jogában és gyakorlatában történő érvényesítése, és a tagállamoknak az e területen az EU ügynökségeivel, különösen az Europollal és az Eurojusttal való együttműködésének mértéke tekintetében, és végezzenek egy kapcsolódó értékelést a fennmaradó hiányosságokról az EUMSZ 70. cikke szerinti eljárás alkalmazásával, valamint hogy ezt az értékelést a biztonságra vonatkozó európai menetrenddel együtt 2015 májusában tegyék közzé; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy értékelje a bűnüldözés tekintetében fennmaradó esetleges hiányosságokat is;

11.    felszólít a terrorizmusellenes politikák és titkosszolgálati munka szigorú demokratikus és bírói felügyeletére; rámutat arra, hogy világosan el kell határolni a bűnüldözési és a hírszerzési információk gyűjtésére irányuló tevékenységeket; hangsúlyozza, hogy hatályon kívül kell helyezni azokat terrorizmus leküzdésére irányuló intézkedéseket, amelyek utólag nem bizonyultak szükségesnek, hatékonynak vagy arányosnak, hogy ki kell vizsgálni és orvosolni kell az alapjogi jogsértéseket, valamint hogy ki kell alakítani a demokratikus ellenőrzés új formáit a Lisszaboni Szerződés által az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek adott jogosítványok alapján; ragaszkodik ahhoz, hogy az ilyen intézkedésekbe és megállapodásokba foglaljanak bele hatályvesztésre vagy időközönkénti újraengedélyezésre vonatkozó záradékokat;

12.    úgy véli, hogy elengedhetetlen egy Unió-szerte harmonizált, új bűncselekményekre vonatkozó megközelítés támogatása azon aggodalomra okot adó jelenséggel kapcsolatban, hogy uniós polgárok külföldre utaznak abból a célból, hogy ott terrorista szervezetektől kiképzést kapjanak és ilyen szervezetekért küzdjenek;

A radikalizálódás elleni küzdelem és a terrorizmus elleni küzdelem átfogó megközelítése

13.    rámutat arra, hogy már minden tagállamban hatályban vannak vonatkozó terrorizmus elleni és kapcsolódó intézkedések:

– az utasok útlevéladatait (előzetes utasinformációs rendszer, röviden APIS) már egybevetik az ismert bűnözők és a belépésre nem jogosult személyek adatbázisával;

– a bűnüldöző hatóságok hozzáférhetnek a gyanúsítottak, vagy akár gyanúsítottak csoportjainak telefon- és utasadataihoz, ha konkrét fenyegetéssel hozhatók összefüggésbe, továbbá

– a Schengeni Információs Rendszer lehetővé teszi egyének diszkrét megfigyelését és gyors őrizetbe vételét és kiadatását abban az esetben, ha veszélyeztetik a biztonságot, bűncselekményt szándékoznak elkövetni, vagy bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják őket;

felszólítja az EU bűnüldöző hatóságait, hogy használják ki teljes mértékben ezeket a lehetőségeket és fokozzák az együttműködést, többek között közös nyomozócsoportok létrehozásával, és az uniós ügynökségek, például az Europol, az Eurojust és az Európai Rendőrakadémia (CEPOL) segítségével;

14.    úgy véli, hogy a fegyverkereskedelem elleni küzdelmet az EU-nak a súlyos és szervezett nemzetközi bűnözés elleni küzdelemben prioritásként kell kezelnie; úgy véli különösen, hogy tovább kell erősíteni az együttműködést az információcsere-mechanizmusok, valamint a tiltott fegyverek nyomonkövethetősége és megsemmisítése terén; úgy véli továbbá, hogy a katonai technológia és felszerelések kivitelének ellenőrzésére vonatkozó közös szabályok meghatározásáról szóló közös álláspontot (2008/944/KKBP) a tagállamoknak szigorúan be kell tartaniuk; felhív a fegyverek megszerzésének és tartásának ellenőrzéséről szóló irányelv (a 2008/51/EK irányelvvel módosított 91/477/EGK irányelv) felülvizsgálatára;

15.    felhív a pénzmosás elleni irányelvek megfelelő végrehajtására annak érdekében, hogy lehetővé váljon a terrorizmus finanszírozásának és a bűnözői hálózatoknak és szervezeteknek a korai azonosítása;

16.    rámutat arra, hogy – a veszély mértékének függvényében – már most is lehet célzott ellenőrzést végezni a szabad mozgás jogával élő személyek esetében, amikor azok a külső határokat egy meghatározott időszakban, meghatározott utakon vagy meghatározott határátkelőkön lépik át; ragaszkodik ahhoz, hogy a tagállamok teljes mértékben és jobban használják ki a schengeni keretrendszert, és hogy biztosítsák e rendszer számára a szükséges erőforrásokat ahelyett, hogy a meglévő lehetőségeken túl a határellenőrzés újbóli bevezetésére törekednének;

17.    felszólítja a Bizottságot, hogy a Bíróság által az adatmegőrzési irányelvvel kapcsolatos ítéletben meghatározott kritériumok figyelembevételével formálisan vizsgálja felül az uniós utas-nyilvántartási adatállományról szóló javaslatot; utasítja jogi szolgálatát, hogy az ezen állásfoglalás elfogadásától számított hat héten belül végezzen hasonló felülvizsgálatot; arra sürgeti a tagállamokat és az EU intézményeit, hogy vizsgálják felül a polgári magánrepülőgépek schengeni térségbe való belépését engedélyező rendszereket;

18.    felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, milyen veszélyek származnak a több tagállam által is elfogadott „aranyvízum” politikákból, amelyek megkönnyítik bűnözői szervezetek belépését és letelepedését, továbbá terrorista célokra is felhasználhatók;

19.    hangsúlyozza, hogy az alapvető jogoknak a terrorizmus elleni küzdelem céljából az interneten történő korlátozására irányuló intézkedéseknek szükségesnek és arányosnak, az Unió és a tagállamok jogával összhangban lévőnek kell lenniük, és a terrorizmus megfelelő fogalommeghatározásán kell alapulniuk, amely jelenleg még nem létezik; hangsúlyozza továbbá, hogy a büntetendő tartalmakat bírói engedély alapján kell eltávolítani, nem pedig az internetszolgáltatók önrendelkezése révén;

20.    elutasítja a titkosításnak a terrorizmus elleni küzdelem nevében történő tiltását; ismételten felszólít a kommunikáció általános titkosításának előmozdítására, ideértve az elektronikus levelezést és az sms-közléseket is(10); hangsúlyozza, hogy a titkosítás tiltása hátrányos lenne a kommunikációs, kereskedelmi és pénzügyi hálózatokon, valamint a kormányzati rendszereken és kritikus infrastruktúrák rendszerein keresztül továbbított személyes adatok védelmére nézve, és lehetővé tenné ezek bűnözők és mások általi lehallgatását;

21.    felszólít az adatvédelmi csomag mihamarabbi elfogadására, többek között a 95/46/EU irányelvben lefektetett minimumszabályokkal összhangban lévő általános megközelítés Tanács általi elfogadása révén;

22.    felszólítja a tagállamokat, hogy a rendelkezésre álló uniós eszközök, például az Európai Bűnügyi Nyilvántartási Információs Rendszer (ECRIS), az európai elfogatóparancs és az európai nyomozási határozat segítségével fokozzák a kölcsönös igazságügyi együttműködést, tiszteletben tartva mindeközben az arányosság elvét és az alapvető jogokat; felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy mihamarabb állapodjanak meg az eljárási jogokról szóló ütemtervnek megfelelően javasolt valamennyi intézkedésről, és következő lépésként foglalkozzanak az előzetes letartóztatásról és a börtönkörülményekről szóló határozatokkal;

23.    hangsúlyozza, hogy széles körben elfogadott, hogy a börtönök a radikalizálódás és a szélsőséges nézetek melegágyai, és felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak több tőkét és humánerőforrást annak biztosítására, hogy börtönrendszereik – és általában a büntető igazságszolgáltatási rendszerük – az elkövetők rehabilitációját célozza, és segítse őket abban, hogy a bűnözéstől és az erőszakos szélsőségességtől eltávolodjanak, ahelyett hogy azokhoz még közelebb kerülnének;

24.    felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági és szociális politikák segíthetik a kirekesztődésnek, a szegregációnak és a gyors társadalmi-gazdasági változások hatásainak enyhítését, ezek ugyanis olyan sérelmekhez vezetnek, amelyeket az erőszakos szélsőségesek gyakran kihasználnak; ezért olyan politikai megoldásokat kér, amelyek arra irányulnak, hogy új módokat találjanak a gazdasági és társadalmi befogadás, az integráció és az egyenlőség előmozdítására;

25.    kéri a tagállamokat, hogy ruházzanak be olyan oktatási rendszerekbe, amelyek már fiatal kortól kezdve segítik az emberi méltóság, a tolerancia és az esélyegyenlőség tiszteletét, és csökkentik a társadalmi diszkriminációt; hangsúlyozza, hogy ebbe beletartozik a tanárok társadalmi kérdésekkel és sokszínűséggel kapcsolatos képzése;

26.    figyelmeztet arra, hogy a szegénységre, munkanélküliségre és társadalmi kirekesztettségre visszavezethető hosszú távú kilátástalanság ahhoz vezethet, hogy az egyének tehetetlennek érzik magukat, és akár a destruktív önérvényesítés felé fordulhatnak dzsihádista csoportokhoz vagy szélsőjobboldali mozgalmakhoz való csatlakozás révén; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák a szegénység csökkentésére, a foglalkoztatási lehetőségek biztosítására, valamint az egyének és közösségek érvényesülésének ösztönzésére és tiszteletben tartására irányuló erőfeszítéseiket;

27.    hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés megerősítheti a radikalizálódás és az erőszak mintáit; hangsúlyozza, hogy az egyenlőségre és megkülönböztetésmentességre vonatkozó normák mellett a rasszizmus, többek között az antiszemitizmus, az iszlamofóbia és a gyűlöletbeszéd valamennyi formáját kezelő konkrét politikai stratégiákat is ki kell alakítani; kéri ezért a Bizottságot, hogy alaposan vizsgálja meg a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló 2008/913/IB tanácsi kerethatározat felülvizsgálatának esetleges szükségességét, a gyűlöletbeszéd súlyos, különösen az EU vallási és egyéb kisebbségei ellen irányuló formáinak terjesztése elleni hatékonyabb fellépés érdekében;

28.    aggodalmának ad hangot a 2001. szeptember 11-i eseményeket követő gyakorlatoknak a célközösségeket érintő aránytalan hatásai, különös tekintettel a faji alapú profilalkotás használata miatt;

29.    hangsúlyozza, hogy az egyes tagállamok érintett közösségeivel folytatott együttműködés bevezetése és megerősítése a konkrét kockázatok azonosítása érdekében, valamint a radikalizálódás elleni általános stratégia részeként is elengedhetetlen; hangsúlyozza, hogy az ilyen programokba komoly beruházásokat kell eszközölni; támogatásáról biztosítja azokat a programokat, amelyek lehetővé teszik az etnikai és vallási kisebbségek számára, hogy segítsék közösségeik közép-, illetve hosszú távú társadalmi és gazdasági státuszának javítását, helyi és regionális szinten egyaránt; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az Unióban a radikalizálódás nem korlátozódik egyes konkrét etnikai vagy vallási csoportokra;

30.    hangsúlyozza, hogy speciális intézkedésekre van szükség annak a problémának a leküzdéséhez, hogy uniós polgárok külföldre utaznak azért, hogy terrorista szervezetek mellett harcoljanak; megerősíti, hogy míg egyes esetekben lehet büntetőeljárást lefolytatni, más eszközöket kell alkalmazni a radikalizálódás megelőzésére, az európai és más idegen harcosok utazásának megakadályozására és a visszatérők kezelésére; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy alakítsanak ki bevált gyakorlatokat az e területen sikeres stratégiákat, cselekvési terveket és programokat elfogadó tagállamok bevált gyakorlatai alapján;

Külső dimenzió

31.    hangsúlyozza, hogy a terrorizmus leküzdése globális kihívás, és hogy az Uniónak a többi fontos szereplővel és regionális partnerrel együtt vezető szerepet kell játszania e fenyegetés világszerte történő kezelésében;

32.    hangsúlyozza egy olyan koherens, egységesített és proaktív közös külpolitika szükségességét, amely az olyan harmadik országokkal való együttműködésre helyezi a hangsúlyt, amelyek a terrorizmus elleni küzdelemben potenciálisan értékes partnerré válhatnak;

33.    hangsúlyozza, hogy az EU-nak meg kell erősítenie a politikai párbeszédet a különböző vallási közösségekkel annak érdekében, hogy megszüntesse a terrorizmus és a vallás összekapcsolását, ami a jelenlegi nyilvános vitákat uralja; ismételten hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet szorosan össze kell kapcsolni az instabilitás, a fejlődés és a társadalmi befogadás kérdéseivel;

34.    megerősíti, hogy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretén belül el kell fogadnunk és végre kell hajtanunk egy olyan terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó megközelítést, amely annak ideológiai gyökereire irányul, és világos álláspontra kell helyezkednünk azzal kapcsolatban, hogy hogyan lehet visszaszorítani a terrorizmus finanszírozását; ezért szorosabb uniós együttműködést szorgalmaz az igazságszolgáltatás, a biztonság, valamint a vallási szélsőségek kezelése terén valamennyi uniós külső tevékenységre kiterjedően, nevezetesen a közös biztonság- és védelempolitikában (KBVP), a fejlesztéspolitikában, a humanitárius segítségnyújtási és a kereskedelempolitikában, az uniós és az emberi jogi normákkal összeegyeztethető módon;

35.    hangsúlyozza, hogy fokozni kell a külső kapacitás-építésre irányuló erőfeszítéseket, a radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére összpontosítva, és gondoskodni kell arról, hogy ez a munka integrálódjon a cselekvési tervekbe és az EU és partnerországai közötti politikai párbeszédekbe a nemzetközi együttműködés megteremtése, a meglévő programok és kapacitások kihasználása révén, továbbá az olyan országok civil társadalmi szereplőivel folytatott együttműködés által, amelyek érdekeltek a terrorizmus és az internetes és más kommunikációs eszközökön keresztüli radikális propaganda leküzdésében;

36.    sürgeti az EU-t és tagállamait, hogy javítsák az illegális lőfegyverekkel kapcsolatos nemzetközi szintű információcserét;

37.    hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a hagyományos fejlesztési eszközökbe és megállapodásokba, köztük az oktatási programokba, foglaljanak bele a radikalizálódás és az erőszakos szélsőségesség megelőzésére irányuló stratégiákat, különösen az erőszakos szélsőségesség tekintetében a legnagyobb kihívásokkal szembenéző államokban;

38.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg szankciók elfogadásának lehetőségét a terroristák és/vagy a terrorista szervezetek finanszírozásáért felelős államokkal és kormányokkal szemben;

39.    hangsúlyozza, hogy megfelelő és gyors eljárásokra van szükség valamely egyénnek vagy csoportnak a terroristák uniós jegyzékébe való felvételére vonatkozó határozatok tekintetében; ragaszkodik ahhoz, az ilyen határozatok tekintetében az érintett egyén vagy szervezet számára vezessék be a megfelelő bírósági felülvizsgálatot, hogy az eljárást összhangba hozzák az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával;

40.    hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni intézkedéseknek az uniós tagállamok EU-n kívül található eszközei elleni esetleges terrorista támadásokra is figyelmet kell fordítaniuk;

41.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

HL C 168 E, 2013.6.14., 45. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0418.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0173.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0230.

(5)

HL L 315., 2012.11.14., 57. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0102.

(7)

SJ-0890/14.

(8)

Lásd: http://secile.eu/catalogue-eu-counter-terrorism-measures/

(9)

A tagállamok igazságszolgáltatási rendszereinek működéséről szóló tanulmány az alábbi címen érhető el: http://ec.europa.eu/justice/effective-justice/files/cepj_study_scoreboard_2014_en.pdf

(10)

Lásd a Parlament fentebb említett 2014. március 12-i állásfoglalásának 107. pontját.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat