Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–       tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2., 3. és 6. cikkére,

–       tekintettel a Külügyek Tanácsának a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, különösen 2015. február 9-i következtetéseire,

–       tekintettel az Európai Unió és az Arab Liga között különösen a 2014 júniusában Athénban tartott külügyminiszteri találkozókra,

–       tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat és az Arab Államok Ligája főtitkársága között 2015. január 19-én aláírt egyetértési megállapodásra,

–       tekintettel a főképviselő/alelnök 2015. január 19-i, a Külügyek Tanácsának ülését követő sajtótájékoztatón tett megjegyzéseire;

–       tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a terrorcselekmények következtében a nemzetközi békét és biztonságot fenyegető veszélyekről szóló 2014. szeptember 24-i, 2178 (2014) sz. határozatára,

–       tekintettel az Európai Unió 2005. évi terrorizmus elleni stratégiájára,

–       tekintettel „Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások” című, 2011. december 14-i állásfoglalására(1),,

–       tekintettel az Európai Uniónak a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló felülvizsgált stratégiájára,

–       tekintettel az Európai Unió belső biztonsági stratégiájára,

–       tekintettel a Szíria és Irak vonatkozásában 2014. október 20-án elfogadott, a terrorizmus elleni küzdelemre irányuló, illetve a külföldi harcosok kérdésének megoldását célzó stratégia lendületesebb végrehajtására, külön hangsúlyt helyezve a külföldi terrorista harcosokra, valamint az EU és a Maghreb-országok közötti kommunikációra,

–       tekintettel az Európai Bizottság „A terrorista radikalizálódás és az erőszakos szélsőségek megelőzése: Az EU válaszának megerősítése” című közleményére,

–       tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2015. január 29-én és 30-án Rigában tartott informális találkozójára,

–       tekintettel a terrorizmus leküzdését célzó intézkedésekről szóló 2015. február 10-i állásfoglalására, mivel a terrorizmus súlyos fenyegetést jelent a nemzetközi békére, a biztonságra és a demokráciára nézve, és célja a plurális civil társadalmak aláásása,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség jelentős fenyegetést jelentenek a biztonságra és a szabadságokra globális szinten, és mivel az alapvető jogok tisztelete a sikeres terrorizmusellenes politikák nélkülözhetetlen eleme;

B.     mivel a terrorfenyegetettség globális szinten tovább romlott; mivel Európa, az arab világ és az Arab Liga tagállamai is terrortámadások célpontjai voltak;

C.     mivel Európa és az arab világ közös kihívásokkal néznek szembe, köztük az arab világban uralkodó jelenlegi helyzettel, különösen Líbia, Irak, Szíria, Jemen, a közel-keleti békefolyamat és az Iszlám Állam (Dáis) által jelentett terrorfenyegetés tekintetében;

D.     mivel az EU számára súlyos és fokozódó fenyegetést jelentenek az úgynevezett „uniós külföldi harcosok”, azaz olyan személyek, akik – többek között fegyveres konfliktusokkal összefüggésben is – terrorcselekmények elkövetése vagy tervezése, illetve terrorista kiképzés tartása vagy az azon való részvétel céljából a lakóhelyük vagy állampolgárságuk szerinti országtól eltérő országba utaznak; mivel a becslések szerint 3500–5000 uniós állampolgár hagyta el hazáját, hogy külföldi harcosként részt vegyen a Szíriában, Irakban és Líbiában kirobbant háborúkban és erőszakban, óriási kihívást jelentve az uniós polgárok biztonsága szempontjából; mivel a közelmúltbeli, Párizsban és Koppenhágában történt terrorcselekményeket európai uniós állampolgárok követték el;

E.     mivel az EU és az Arab Liga közös érdeke a regionális békét és stabilitást biztosító tartós megoldás;

F.     mivel szükség van az együttműködés és az erősebb párbeszéd biztosítására a politikai és biztonsági kérdések, a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos együttműködés, a szervezett bűnözéssel szembeni küzdelem, továbbá a válságkezelés tekintetében, valamint szükség van az EU és az Arab Liga közötti erősebb kulturális párbeszédre;

G.     mivel 2015. január 19-én az EU főképviselője és alelnöke találkozott az Arab Liga főtitkárával, és az EKSZ és az Arab Liga közötti együttműködés elmélyítéséről szóló egyetértési megállapodást írtak alá;

H.     mivel nemcsak Európa, hanem az arab és a muszlim világ is szenved a terrorizmus következményeitől;

I.      mivel az Arab Liga régióját továbbra is súlyos és rendszeres emberi jogi jogsértések jellemzik, többek között a szólásszabadság súlyos korlátozásai, az állam által végzett tömeges megfigyelés, az emberi jogok védelmezőinek és az ellenzéki aktivistáknak a zaklatása, a visszaélésszerű bűnüldözési gyakorlatok, a független igazságszolgáltatás hiánya, valamint a jogszerű eljárás elvének megsértése;

1.      hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelem fokozásának szükségességét a növekvő fenyegetésre figyelemmel, azonban megismétli, hogy a hatékony terrorizmusellenes intézkedések és az emberi jogok tisztelete nem egymást kizáró, hanem inkább egymást kiegészítő és kölcsönösen megerősítő célok;

2.      hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy az Európai Unió, a tagállamok és a partnerországok a nemzetközi terrorizmus elleni stratégiájukat a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására építsék; rámutat továbbá, hogy a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem terén folytatott uniós külpolitikának elsősorban a megelőzésre kell irányulnia, és hangsúlyozza a különböző kultúrák és vallások közötti párbeszéd, tolerancia és megértés ösztönzésének szükségességét;

3.      rámutat arra, hogy a terrorizmus egy multinacionális és többdimenziós fenyegetés, és ekként a kulcsfontosságú szövetségesekkel és országokkal együttműködve kell szembeszállni vele; üdvözli az EU és az Arab Liga közötti egyetértési megállapodás 2015. január 19-i aláírását, és úgy véli, hogy ez fontos előrelépést jelent a két szereplőt közösen érintő számos kihívás tekintetében;

4.      úgy véli, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben szükség van egy belső és külső biztonságot összekapcsoló átfogó stratégiára; felszólít a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos politikák demokratikus és bírói felügyeletére, és úgy véli, hogy ennek gyakorlásában az Európai Parlamentnek is szerepet kell kapnia; hangsúlyozza, hogy a megtorló fellépések nem nyújtanak megoldást, és hogy a megkülönböztetés a radikalizálódást és az erőszak mintáit erősítheti meg;

5.      felszólítja az Uniót és az Arab Ligát, hogy kezeljék a szélsőségesség kiváltó okait, amelyek gyakran az országok társadalmi-gazdasági, kulturális és politikai helyzetében rejlenek, ne ösztönözzenek vagy támogassanak elnyomó tendenciákat, hanem fokozzák az olyan befogadó, plurális és működő államok támogatására irányuló erőfeszítéseiket, amelyek képesek arra, hogy igazságszolgáltatást és biztonságot nyújtsanak polgáraik számára és hogy olyan módon orvosolják a vallási szélsőségesség problémáját, amely összeegyeztethető az emberi jogi normákkal;

6.      úgy véli, hogy az Arab Ligának az EU-val közösen kulcsszerepet kell játszania az arab világban zajló konfliktusokban való közvetítés folyamatában, és tagjaival együtt azon kell munkálkodnia, hogy csökkentse a szunniták és a síiták közötti feszültségeket;

7.      óva int a tekintélyelvű rezsimekkel a biztonság, a stabilitás és a szélsőségesség elleni küzdelem nevében történő összejátszás korábbi szűk látókörű és nem hatékony gyakorlatához való visszatéréstől; úgy véli, hogy fontos azon országok és szereplők támogatására összpontosítani, amelyek valóban elkötelezettek a közös értékek és a reform mellett, különös tekintettel Tunéziára;

8.      üdvözli a harmadik országokkal folytatott jobb biztonsági együttműködést, és kitart amellett, hogy az ilyen együttműködésnek – a hírszerzési információk megosztásától kezdve a jogállamiságon és az igazságügyi reformon át a büntető igazságszolgáltatási programokig – szigorúan a nemzetközi jog betartása mellett kell megvalósulnia, és nem írhat felül más külpolitikai célkitűzést, különösen az emberi jogok, a jogállamiság és a demokratizálódás előmozdításának célját;

9.      hangsúlyozza különösen annak szükségességét, hogy az EU, a tagállamok és partnerországai a nemzetközi terrorizmus leküzdésére irányuló stratégiájukat a jogállamiságra és az alapvető jogok tiszteletben tartására alapítsák; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unió nemzetközi terrorizmus leküzdésére irányuló külső tevékenységének elsősorban a terrorizmus megakadályozására, leküzdésére és üldözésére kell irányulnia;

10.    e tekintetben felhív az EU és az Arab Liga fejlesztési és biztonsági szakértői közötti párbeszéd fokozására; emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen kezelni az erőszak és az instabilitás olyan mögöttes tényezőit is, mint a konfliktusok, a szegénység, a fegyverek elterjedése és az instabilitás, amelyek táptalajt biztosítanak a terrorista csoportok térnyeréséhez; hangsúlyozza, hogy a cselekvési tervekben, illetve az EU és partnerországai közötti politikai párbeszédekben a radikalizálódás megelőzésére és leküzdésére kell összpontosítani, valamint a társadalmi kirekesztődés elkerülésére és az integrálódás elősegítésére irányuló politikákat kell bevezetni a radikalizálódási folyamat megakadályozása érdekében, ideértve a civil társadalmi szereplőkkel a terrorista és radikális propaganda leküzdése érdekében folytatott együttműködést is;

11.    üdvözli a Tanács arra irányuló szándékát, hogy a terrorizmus elleni küzdelmet teljes mértékben beépítse az EU külpolitikájának fősodrába; kéri valamennyi kapcsolódó kezdeményezés lehető leghamarabbi megvalósítását, mindig összhangban az emberi jogokkal és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának határozataival;

12.    úgy véli, hogy az információcsere kulcsfontosságú a terrorizmus leküzdésében, feltéve hogy az a nemzetközi jog és az emberi jogi normák tiszteletben tartásával történik; üdvözli az EU és az Arab Liga közötti fokozott együttműködést, és kéri az EKSZ-t, a Bizottságot és minden uniós ügynökséget, hogy alakítsák ki az információcsere kereteit, és azokat a módokat, amelyek lehetővé teszik, hogy az uniós ügynökségek stratégiaibb jellegű együttműködést folytathassanak a régió országaival, összhangban a Tanács terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó következtetéseivel;

13.    kéri az alelnök/főképviselőt, hogy tegyen jelentést a Bizottság szervezeti egységei által az Arab Liga országaival közös terrorizmus elleni programjainak emberi jogi hatásairól végzett előzetes és utólagos értékelésekről, valamint az e programokba az emberi jogi normáknak való megfelelésük biztosítása érdekében beépített garanciákról;

14.    rendkívül fontosnak tartja, hogy a terrorizmus finanszírozásával szemben az érintett szereplőkkel – az Arab Ligát és tagjait is ideértve – együttműködve lépjenek fel; felhívja az EU-t, hogy szabjon ki szankciókat mindazokra (kormányokra, köz-vagy magánvállalatokra), akik közvetlenül vagy közvetve részt vesznek terrorista csoportok finanszírozásában, többek között az Iszlám Állam (Dáis) ellenőrzése alatt álló területen kitermelt olaj szállításában, átalakításában, finomításában és kereskedelmében, valamint felügyelje szigorúan a pénzmozgásokat annak megelőzése érdekében, hogy az Iszlám Állam (Dáis) gazdasági tevékenységet folytasson és kihasználja az adóparadicsomokat; felhívja az Arab Ligát, hogy tegyen többet annak biztosítása érdekében, hogy tagállamainak szereplői ne finanszírozzanak közvetve terrorista csoportokat, és kövesse nyomon, hogy tagállamai megfelelnek-e az ENSZ BT 2161 (2014) és 2170 (2014) sz. határozatainak, amelyek elítélnek az Iszlám Állammal vagy a hozzá kötődő csoportokkal folytatott minden közvetlen vagy közvetett kereskedelmet;

15.    kéri az Arab Ligát, hogy működjön együtt tagjaival az olyan közvetlen vagy közvetett hatások megelőzése érdekben, amelyek megnehezíthetik a líbiai, szíriai, iraki és jemeni konfliktusokban érintett felek számára a politikai megoldás elérését; hangsúlyozza, hogy minden áron el kell kerülni a „távháborúkat”;

16.    úgy véli, hogy az utasnyilvántartási-adatállomány további lehetséges hasznos eszköz lehet a terrorizmus elleni küzdelemben, mindaddig, amíg azt az alapvető jogokat nem sértő módon alkalmazzák, és amíg az teljes mértékben tiszteletben tartja az adatvédelmi szabályokat és nem veszélyezteti a polgárok magánéletét;

17.    úgy véli, hogy a közel-keleti békefolyamatban való előrelépés a régió egészének javára válna, és úgy véli, hogy az EU-nak és az Arab Ligának együtt kell működnie a kétállami megoldás elősegítése érdekében, a Palesztina államiságának elismeréséről szóló 2014. december 17-i állásfoglalásának megfelelően;

18.    kéri az EU-t és az Arab Ligát, hogy működjenek együtt az iszlám világ és a nyugat közötti civilizációs összecsapás gondolatának leküzdése érdekében, amely narratíva a fiatalokat radikalizálhatja és a terrorista szervezetekhez vonzhatja; ezzel összefüggésben fokozott együttműködésre hív fel a szociális integrációval és befogadással kapcsolatos, a kultúrák közötti párbeszéd elősegítésére irányuló programok és politikák kidolgozása érdekében;

19.    úgy véli, hogy az EU-nak szorosan együtt kell működnie a muszlim közösség egészével és más fontos szereplőkkel, például az Öböl-menti Együttműködési Tanáccsal, az Afrikai Unióval és az Iszlám Együttműködés Szervezetével;

20.    üdvözli a döntéseket, amelyek az érintett országokban működő uniós küldöttségekhez biztonsági attasék kihelyezésére, valamint az arab nyelvű népességgel való kommunikáció javítására vonatkoznak; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy kiemelkedően fontos a civil társadalommal való együttműködés az arab világból érkező üzenetek meghallgatása érdekében;

21.    határozottan úgy véli, hogy az EU és az Arab Liga közötti bármely együttműködés és kezdeményezés középpontjába az emberi jogok, a jogállamiság és a vonatkozó ENSZ határozatok tiszteletben tartását kell helyezni;

22.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, valamint az Arab Ligának.

(1) Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0577.