ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés online megjelenítéséről
4.3.2015
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
(2015/2564(RSP))
Martina Anderson, Kateřina Konečná, Malin Björk, Lynn Boylan, Matt Carthy, Liadh Ní Riada, Dimitrios Papadimoulis, Kostas Chrysogonos, Sofia Sakorafa, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B8‑0227/2015
Az Európai Parlament állásfoglalása a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés online megjelenítéséről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló 1989. november 20-i egyezményére és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkére,
– tekintettel az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló 2001. november 23-i egyezményére,
– tekintettel az Európa Tanács 2007. október 25-i, a gyermekek szexuális kizsákmányolással és szexuális visszaéléssel szembeni védelméről szóló egyezményére,
– tekintettel a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra,
– tekintettel a gyermekek szexuális bántalmazása, szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia elleni küzdelemről, valamint a 2004/68/IB tanácsi kerethatározat felváltásáról szóló, 2011. december 13-i 2011/92/EU európai parlamenti és a tanácsi irányelvre,
– tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermek jogairól szóló 14. számú átfogó kommentárjára (2013), amely szerint a gyermek legjobb érdekét elsődleges szempontnak kell tekinteni,
– tekintettel az EU 2011 februárjában elfogadott gyermekjogi ütemtervére,
– tekintettel „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című bizottsági közleményre (COM(2008)0055),
– tekintettel a gyermek jogainak előmozdítására és védelmére vonatkozó uniós iránymutatásokra,
– tekintettel az emberkereskedelem felszámolására irányuló európai uniós stratégiára (2012–2016), különösen a gyermekvédelmi rendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozásának finanszírozásáról szóló rendelkezésekre és a legjobb gyakorlatok cseréjére,
– tekintettel a gyermekekkel szemben elkövetett internetes szexuális visszaélés elleni küzdelemről a 2015. február 12-i plenáris ülésen folytatott vitájára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés és a gyermekek szexuális kizsákmányolása – többek között a gyermekpornográfia – különösen súlyosan sérti az alapvető jogokat, kiváltképpen a gyermekeknek a jogaik érvényesítéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való jogát, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. évi egyezménye (UNCRC) és az Európai Unió Alapjogi Chartája rögzít;
B. mivel súlyos bűncselekmények – például a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia – olyan átfogó megközelítést tesznek szükségessé, amely kiterjed a gyermek áldozatok védelmére, a róluk való gondoskodásra, a jelenség megelőzésére és az elkövetők felelőségre vonására, ezért az államnak maradéktalanul érvényre kell juttatnia a gyermek jogairól szóló 1989. évi ENSZ-egyezményt (UNCRC), és különösen annak az „Általános elvek” részben foglalt 2. cikkét (a megkülönböztetés nélküli bánásmódhoz való jog), 6. cikkét (az élethez, a túléléshez és a fejlődéshez való jog) és 12. cikkét (a véleménynyilvánításhoz és meghallgatáshoz való jog);
C. mivel különösen érvényre kell juttatni az UNCRC 3. cikkét, vagyis az e bűncselekmények elleni küzdelem és az e bűncselekmények következményeinek kezelése céljaiból tett bármely intézkedés során a gyermek legjobb érdekét kell elsődleges szempontnak tekinteni, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt rendelkezések maradéktalan tiszteletben tartása mellett;
D. mivel a gyermeknek az UNCRC 13. cikkében foglalt, törvényes és szükséges korlátozások alá rendelt joga a véleménynyilvánítás szabadsága, többek között az információk kereséséhez, megszerzéséhez és megosztásához való jog; elismerve továbbá a gyermeknek az UNCRC 17. cikkében foglalt azon jogát, amely szerint hozzáférhet információkhoz és anyagokhoz különböző nemzeti és nemzetközi forrásokból, közöttük tömegtájékoztatási médiákból, amelyeket az állam kötelez arra, hogy megfelelő irányvonalakat dolgozzanak ki a gyermek védelme érdekében minden olyan információval és anyaggal szemben, amelyek jólétére veszélyt jelenthetnek;
E. mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermeknek az erőszak minden formájától való mentességéhez való jogáról szóló 13. számú átfogó kommentárja hangsúlyozza, hogy a gyermeknek joga van a meghallgatáshoz, és véleményét rendszeresen és kellő súllyal figyelembe kell venni minden döntéshozatali folyamatban, emellett a gyermekek szerepvállalását és részvételét központi jelentőségűnek kell tekintetni a gyermekek gondozásával és védelmével kapcsolatos stratégiákban és programokban[1];
F. mivel az ENSZ Gyermekjogi Bizottsága az üzleti tevékenységeknek a gyermekek jogaira gyakorolt hatásai tekintetében fennálló állami kötelezettségekről szóló 16. számú átfogó kommentárjában[2] emellett az internethasználatból fakadó veszélyekre is felhívja a figyelmet, és kötelezettségeket ró a gazdasági közösségekre a gyermekek és serdülők oly módon történő tájékoztatása tekintetében, amelynek alapján a gyermekek és serdülők hatékonyan kezelhetik a kockázatokat és tudják, hová fordulhatnak segítségért, a Gyermekjogi Bizottság továbbá azt az ajánlást teszi, hogy az üzleti közösség egyeztessen a tájékoztatatási és kommunikációs technológiai ágazattal, és alakítsanak ki és léptessenek életbe megfelelő intézkedéseket a gyermekek erőszakos és nem megfelelő online tartalmakkal szembeni védelmében;
G. mivel a gyermekkel szexuális céllal és a szexuális kizsákmányolás szándékával történő kapcsolatfelvétel olyan fenyegetés, amely az internet összefüggésrendszerében sajátos jellemzőkkel bír, az internet ugyanis minden eddiginél nagyobb mértékű névtelenséget biztosít a felhasználók számára, akik így meghamisíthatják tényleges személyazonosságukat és személyes jellemzőiket, például életkorukat;
H. mivel az internet veszélyeket rejthet a gyermekekre nézve azáltal, hogy teret ad olyan jelenségeknek, mint például a gyermekpornográfia, az erőszakkal kapcsolatos anyagok megosztása, az internetes bűnözés, a megfélemlítés, a zaklatás vagy a gyermekek elcsábítása, továbbá lehetővé teszi, hogy a gyermekek hozzáférjenek jogilag korlátozott vagy koruknak nem megfelelő árukhoz és szolgáltatásokhoz, továbbá ki vannak téve koruknak nem megfelelő, agresszív vagy megtévesztő reklámoknak, valamint átveréseknek, személyazonosság-lopásnak, csalásnak és ehhez hasonló, pénzügyi természetű fenyegetéseknek, melyek traumatikus élményeket okozhatnak;
I. mivel a gyermekek kizsákmányolása és a gyermekek internetes szexuális kizsákmányolása – többek között a gyermekeket szexuális értelemben kizsákmányoló tartalmak terjedése az interneten, illetve a gyermekek elleni internetes erőszak – nemzetközi jellegénél fogva továbbra is az egyik legfőbb probléma a bűnüldöző hatóságok számára, ráadásul a bűncselekmények széles skálája a szexuális zsarolástól és csábítástól a saját készítésű gyermekbántalmazó anyagokig és élő közvetítésig terjed, ami különösen nehézzé teszi a nyomozati tevékenységeket, tekintettel azon technológiai újításokra is, amelyek révén az elkövetők, többek között az interneten „vadászók” könnyebben és gyorsabban férhetnek hozzá az anyagokhoz;
J. mivel a tagállamok által az illegális online tartalmak ellen hozott intézkedések nem mindig hatékonyak, nem mindig rendelkeznek megfelelő forrással és végrehajtásuk nem mindig teljes, és a káros tartalmak megelőzésére irányuló intézkedésektől szükségszerűen eltérő megközelítést igényelnek; mivel továbbá a tagállamokban a gyermekek és a szülők számára tartott, a gyermekek biztonságos internethasználatának elősegítésére irányuló oktatási programok forrásai nem elégségesek;
K. mivel a digitális világban a kiskorúak védelmét szabályozási szinten kell biztosítani hatékonyabb intézkedések, közöttük kiegészítő finanszírozás révén, megkövetelve az illetékes tagállami testületektől tevékenységeik összehangolását a gyermekek internettel kapcsolatos kockázatokkal szembeni védelme érdekében, növelve a nyomozásra és az elkövetők felelősségére vonására szolgáló forrásokat;
1. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezen állásfoglalás szellemében juttassák maradéktalanul érvényre a jelen állásfoglalást és az UNCRC 12. cikkét, és folytassanak közvetlen konzultációt a gyermekekkel és a serdülőkkel, figyelembe véve véleményüket;
2. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális bűncselekményekért felelős személyek hálózatainak hatékonyabb kivizsgálása és felszámolása céljából erősítsék meg a bűnüldözési hatóságok együttműködését mind a tagállamokon belül, mind pedig a tagállamok között, az érintett gyermekek jogainak és biztonságának előtérbe helyezésével; minden ilyen tevékenység során a legfőbb megfontolásnak a gyermek legjobb érdekének kell lennie;
3. hangsúlyozza, hogy a gyermekek jogainak és legjobb érdekeinek a lehető legnagyobb mértékű védelme érdekében a tagállamokon belül és a tagállamok között egyaránt átfogó megközelítésre van szükség, a bűnözés elleni küzdelmet, az internet biztonságát, a fogyasztóvédelmet és az alapvető jogokat biztosító hatékony és következetes védelmi intézkedések révén;
4. elismeri az állam és az üzleti magánszféra különböző szerepeit, kötelezettségeit és felelősségét, többek között a tényfeltárás, a vádemelés, a magánélethez való jog és az adatvédelem terén; kéri, hogy megfelelő jogi és bírói felügyelet mellett, valamint a jogszerűség és a gyermek legjobb érdeke, illetve a gyermek interneten keresztüli szexuális kizsákmányolásának megelőzéséhez fűződő érdek tiszteletben tartásával alakuljon ki hatékony munkakapcsolat és információcsere a bűnüldöző szervek, más illetékes állami jogérvényesítő szervek és igazságügyi hatóságok között, valamint – amennyiben ez megfelelő és szükséges, és a jogszabályokkal összhangban áll – az ikt-ágazat, az internetes szolgáltatásnyújtók, a banki ágazat, a nem kormányzati szervezetek, így az ifjúsági és gyermekszervezetek között is azzal a céllal, hogy biztosítsák az internetet használó gyermekek jogait és védelmét, és a törvény oltalma alatt álló, kiszolgáltatott személyeknek tekintsék őket; kéri a Bizottságot annak kezdeményezésére, hogy valamennyi tagállam megtegye a szükséges lépéseket az online erőszak és zaklatás minden formájának felszámolása érdekében;
5. hangsúlyozza, hogy az alapvető jogokat az interneten korlátozó intézkedéseknek szükségeseknek és arányosaknak kell lenniük, összhangban kell állniuk a tagállami és uniós jogszabályokkal, valamint tiszteletben kell tartaniuk a gyermekeknek a UNCRC-ben rögzített jogait; emlékeztet arra, hogy az illegális online tartalmat megfelelő jogi eljárás alapján haladéktalanul el kell távolítani; ismételten emlékeztet arra, hogy az illegális online tartalom törlésére – amelyben az ikt-ágazat is bizonyos szerepet játszik – csak bírósági végzéssel kerülhet sor; hangsúlyozza a jogszerű eljárásokra és a hatáskörök elkülönítésére vonatkozó elvek tiszteletben tartásának jelentőségét;
6. biztatja a tagállamokat, hogy megfelelő források biztosítása mellett hozzanak létre nemzeti kapcsolattartó pontokat a büntetendő és ártalmas tartalmak és magatartás bejelentésére;
7. ismételten felhívja a tagállamokat arra, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket és biztosítsák a szükséges forrásokat annak érdekében, hogy azok a személyek, akik attól tartanak, hogy elkövethetik a szexuális visszaéléssel és a szexuális kizsákmányolással kapcsolatos bűncselekmények valamelyikét, indokolt esetben hozzáférhessenek olyan hatékony bűnmegelőzési programokhoz és intézkedésekhez, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy értékeljék az ilyen bűncselekmények elkövetésének kockázatát, és megelőzzék azok elkövetését;
8. kéri a Bizottságot, hogy végezzen további vizsgálatokat a kereskedelmi célú terjesztés üzleti modelljeiről a rejtett szolgáltatásokban, többek között átvilágítva a Deep Web és a Darknet illegális piacait annak megállapítása érdekében, hogy a gyermekek üzleti célzattal történő szexuális kizsákmányolásának internetet felhasználó terjedése lehet-e a hagyományos fizetési rendszerekről egy új, jórészt szabályozatlan digitális gazdaságra történő áttérés potenciális következménye;
9. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az alternatív fizetési rendszerek képviselőivel közösen törekedjenek a bűnüldöző hatóságokkal való jobb együttműködés lehetőségeinek meghatározására, többek között közös képzéseket szervezve a gyermekekkel szemben elkövetett visszaélésekkel kapcsolatos anyagok kereskedelmi célú terjesztésére használt fizetési módozatok eredményesebb felfedezése érdekében;
10. kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő nyilvános értékelést arról, hogy milyen mértékben hozták meg a tagállamok a szükséges intézkedéseket a 2011/92/EU irányelvnek való megfelelés érdekében, és jelentését 2015 júniusáig nyújtsa be az Európai Parlamentnek;
11. utasítja Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságát, hogy a továbbiakban is értékelje és kövesse nyomon a közelmúltbeli fejleményeket, valamint a 2011/92/EU irányelvről szóló végrehajtási jelentés formájában végezzen mélyreható elemzést a gyermekekkel szemben elkövetett szexuális visszaélés internetes megjelenítése elleni küzdelem jelenlegi politikai keretéről, és egy éven belül számoljon be erről a plenáris ülésen.