Eljárás : 2015/2572(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0229/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0229/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 12/03/2015 - 8.9
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 211kWORD 170k
4.3.2015
PE552.204v01-00
 
B8-0229/2015

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról (2015/2572(RSP))


Marie-Christine Vergiat, Dimitrios Papadimoulis, Kostas Chrysogonos, Javier Couso Permuy, Marina Albiol Guzmán, Paloma López Bermejo, Ángela Vallina, Sofia Sakorafa a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalásra irányuló indítványa az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról (2015/2572(RSP))  
B8‑0229/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és az emberi jogok európai egyezményére (1953),

–       tekintettel az ENSZ 2000. szeptember 8-i Millenniumi Nyilatkozatára (A/Res/55/2), valamint az ENSZ Közgyűlésének határozataira,

–       tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsáról (EJT) szóló korábbi állásfoglalásaira,

–       tekintettel az emberi jogokról szóló sürgősségi állásfoglalásaira,

–       tekintettel az EJT közelgő, 28. ülésszakára, amelyre 2015. március 2. és 27. között kerül sor az ENSZ Genfi Hivatalában,

–       tekintettel a Biztonsági Tanács 1325. számú, a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló határozatára, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (CEDAW), a népek nemzetközi konferenciája a fejlődésért akcióprogramjára (Rio+20), valamint a pekingi cselekvési platformra,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A. mivel hatvan évvel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának közzétételét követően a hátrányos megkülönböztetés különböző formái elleni, és a valamennyi – szociális, gazdasági, kulturális, polgári és politikai – emberi jog teljes körű érvényesítését célzó küzdelem továbbra is napi szinten folytatódik;

 

B. mivel a gazdasági, szociális és kulturális jogok az emberi jogok szerves részét képezik, és mivel tiszteletben tartásuk legalább a 2000. évi millenniumi fejlesztési célok alábbi 8 célkitűzésének maradéktalan teljesítéséhez vezet: a rendkívüli mértékű szegénység és az éhínség felszámolása, az alapfokú oktatáshoz való egyetemes hozzáférés, a nemek közötti egyenlőség és a nők emancipációjának előmozdítása, a gyermekhalandóság csökkentése, az anyák egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének javítása, a HIV/AIDS, a malária és más betegségek elleni küzdelem, elkötelezettség a fenntartható fejlődés mellett és globális partnerség kialakítása a fejlesztés érdekében; mivel ambiciózus ütemterv készült e célok 2015-ig történő elérésére, de jelenleg e célok még távolról sem teljesültek;

 

C. mivel az OECD-országokat sújtó pénzügyi válság következtében a gazdasági tevékenység 1930-as évek óta tapasztalt legsúlyosabb lassulásával kell szembenéznie a világnak; mivel a WHO becslései szerint az élelmiszerek és az energia árának emelkedése miatt több mint 100 millióan süllyedtek szegénységbe; mivel a gyakran pénzügyi és gazdasági válságnak nevezett jelenség valójában egy rendszerszintű globális válság, amely a társadalom valamennyi rétegét érinti, és kihatással van valamennyi területre, például a politikai, a szociális, a környezeti, az élelmezési, az energetikai stb. kérdésekre;

 

D. mivel az Európai Unió és tagállamai EJT-n belüli helyzetének megerősítése és hitelessé tétele érdekében az Európai Uniónak és tagállamainak mind belső, mind külső politikáikban biztosítaniuk kell az emberi jogok tiszteletben tartását és ezek koherenciáját;

 

E. mivel – ahogyan az Emberi Jogi Tanács, illetve azt megelőzően annak elődszervezete, az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága korábbi ülései esetében is – az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának küldöttsége idén is Genfbe utazik az Emberi Jogi Tanács 28. rendes ülésére;

 

F. mivel most nyolc tagállam képviselteti magát az Emberi Jogi Tanácsban, nevezetesen Németország (2015-ig), Észtország (2015-ig), Franciaország (2016-ig), Írország (2015-ig), Lettország (2017-ig), Hollandia (2017-ig), Portugália (2017-ig) és az Egyesült Királyság (2017-ig); mivel a 2014. december 8-i előkészítő ülése során az Emberi Jogi Tanács megválasztotta a 2015. január 1-től december 31-ig tartó kilencedik ciklus elnökségi tagjait, köztük a Tanács elnökét, Joachim Rückert (Németország);

 

G. mivel meg kell erősíteni az EJT-vel közösen és az EJT-n belül az EU és a tagállamok által végzett munkát nem csak annak érdekében, hogy érvényesíteni lehessen az emberi jogok oszthatatlanságának elképzelését, hanem azért is, hogy jobban figyelembe lehessen venni az EJT ajánlásait, és hatékonyabban meg lehessen valósítani azokat az EU emberi jogi szakpolitikájában, az EU-n belül és kívül egyaránt;

 

H. tekintettel a 28. ülésszak napirendjére, nevezetesen a napirend 3. (valamennyi emberi, polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jog előmozdítása és védelme, ideértve a fejlődéshez való jogot is) és 7. (az emberi jogok helyzete Palesztinában és a többi, megszállás alatt lévő arab területen) pontjára;

 

Az EJT munkája és felépítése

 

1.  ismételten felkéri az Európai Unió tagállamait, hogy tevékenyen lépjenek fel minden olyan kísérlet ellen, amely kikezdené az emberi jogok egyetemességének, oszthatatlanságának és egymással való összefüggésének elvét, valamint hogy tevékenyen ösztönözzék az EJT-t a megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre, függetlenül attól, hogy min alapulnak;

 

2.  óva int az EJT eszközként való felhasználásától; hangsúlyozza az egyes országokra vonatkozó határozatainak jelentőségét az emberi jogok súlyos megsértése elleni küzdelemben; hangsúlyozza az emberi jogi helyzet megbízható információkon, párbeszéden, teljes lefedettségen és valamennyi állammal való egyenlő bánásmódon alapuló, részrehajlástól mentes, átlátható, nem szelektív, építő, nem konfrontatív módon történő értékelésének fontosságát; felszólítja az EU tagállamait, hogy aktívan járuljanak hozzá az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával kapcsolatban elfogadott elvek végrehajtásához;

 

3.  hangsúlyozza annak fontosságát, hogy egyes országokban a politikai instabilitás kiváltó okait a millenniumi fejlesztési céloknak megfelelő fejlesztési politikák, továbbá más olyan társadalmi-gazdasági, politikai és kulturális intézkedések révén kezeljék, amelyekkel kizárólag békés eszközök segítségével megteremthető a konfliktus kiújulásának megelőzéséhez szükséges környezet, és amelyek célja a szegénység felszámolása, a gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődés ösztönzése, az intézményi és igazgatási kapacitások megteremtése, a lakosság életminőségének javítása és a jogállamiság megerősítése;

 

4.  tudomásul veszi az Emberi Jogi Tanács tagjelöltjeinek listáját, melyet a tanácsadó csoport fog ismertetni; sajnálja, hogy az emberi jogok és a nemzetközi társaságok, illetve más cégek kapcsolatával foglalkozó munkacsoport egy tagja lemondott, és hangsúlyozza e munkacsoport fontosságát a vállalkozásokra vonatkozó kötelező emberi jogi előírások kidolgozása terén; üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának jelentésében szereplő alábbi tematikus prioritásokat: a nemzetközi emberi jogi mechanizmusok megerősítése; az egyenlőség és a diszkrimináció elleni küzdelem erősítése; a büntetlenség elleni fellépés, a beszámolási kötelezettség és a jogállamiság erősítése; az emberi jogok integrálása a fejlesztésbe és a gazdaság világába; a gazdasági térség és a gyorsriasztási rendszerek kibővítése, és az emberi jogok védelme a konfliktusokban, erőszakos és bizonytalan helyzetekben; hangsúlyozza a migrációnak biztosított prioritás jelentőségét;

 

5.  üdvözli az öt független szakértőből álló kiegészítő szakértői mechanizmus létrehozását, amely tematikus szakértelmet biztosít az őshonos népek jogaival kapcsolatban; tudomásul veszi, hogy a tanácsadó csoport javaslatot fog tenni a Tanács elnökének az öt független szakértő közül az egyik afrikai tagot felváltó jelöltek listájára, mivel előbbi mandátuma 2015 márciusában lejár;

 

6.  megállapítja, hogy Szaúd-Arábia 2016-ig az Emberi Jogi Tanács tagja; határozottan elítéli, hogy Szaúd-Arábia rendszeresen megsérti az emberi jogokat; megismétli felhívását a halálbüntetés egyetemes eltörlésére, és a halálbüntetés végrehajtására vonatkozó azonnali moratórium bevezetésére hív fel ebben az országban; elítéli, hogy Szaúd-Arábia számos, ott bűnnek tartott cselekmény vonatkozásában továbbra is alkalmazza a halálbüntetést, például a homoszexualitás, a kábítószerekkel kapcsolatos kihágások, a hit elhagyása vagy a boszorkányság esetében; határozottan kéri a szaúdi hatóságokat, hogy szüntessék be a testi fenyítéseket, és ültessék át nemzeti jogszabályaikba a nemzetközi emberi jogi normákat; kéri továbbá a szaúdi hatóságokat, hogy azonnal engedjenek szabadon minden meggyőződése miatt bebörtönzött személyt, köztük Raif Badavi bloggert;

 

7.  hasonlóképpen megállapítja, hogy Kazahsztán 2015-ig az Emberi Jogi Tanács tagja; rendkívüli módon aggódik a civil társadalmi szervezetekre és a független szakszervezetekre Kazahsztánban gyakorolt folyamatos nyomásról szóló beszámolók miatt, amint az a békés gyülekezési és egyesülési joggal foglalkozó ENSZ-különmegbízott, Maina Kiai 2015. januári kazahsztáni látogatása után kiadott nyilatkozatban is szerepel; elítéli a politikai foglyok – például Vlagyimir Kozlov, az ALGA nevű ellenzéki párt vezetője, Vagyim Kuramsin, emberi jogi ügyvéd és a bebörtönzöttek jogaiért küzdő aktivista és Aron Atabek költő és író – folyamatos bebörtönzését; felhívja az Emberi Jogi Tanácsot, hogy aktívan támogassa azonnali kiszabadulásukat, és minden politikai indokkal letartóztatott és megvádolt fogoly kiszabadulását; kéri az Emberi Jogi Tanácsot, hogy foglaljon határozottan állást a fogvatartottak jogaival kapcsolatban; felhívja a kazah hatóságokat – különösen annak tekintetében, hogy Kazahsztán a 28. ülés során tagja az Emberi Jogi Tanács Elnökségének –, hogy teljes körűen hajtsák végre az ENSZ és a Kínzás Elleni Bizottság egyetemes időszakos felülvizsgálatának ajánlásait, és mutassanak elköteleződést az emberi jogok helyzetének javítása iránt országukban;

 

Az ENSZ emberi jogi főbiztosának éves jelentése, valamint a Főbiztosság és a főtitkár jelentései

 

8.  üdvözli az ENSZ emberi jogi főbiztosának éves jelentését; rendkívül fontosnak tartja a jelentés 5. pontját, amely az alábbiakat rögzíti: „A növekvő egyenlőtlenségek és a marginalizált csoportok politikai, gazdasági és szociális kirekesztése számos országban sérti a népek méltóságát és jogait, és nagyrészt ezek okozzák a fent idézett problémákat és konfliktusokat. A gazdasági, szociális és kulturális jogok, valamint a fejlődéshez való jog az aránytalan módon a szegényeket és a marginális helyzetűeket sújtó politikai megszorítások és a korrupció miatt csorbultak; nem biztosítottak elsőbbséget a közszolgáltatásoknak és nem voltak hajlandók elismerni a népek jogát az életüket befolyásoló döntések meghozatalában való részvételre. A migránsok továbbra is hatalmas szenvedéseket éltek át, és a legutóbb a tengereken bekövetkezett események az emberi élet és az emberi jogok cinikus semmibevételéről tanúskodnak.” kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy bocsássanak rendelkezésre elegendő emberi, anyagi és pénzügyi erőforrást azon tevékenységek számára, amelyek egyedüli célja a tengeri mentés; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy nyissanak törvényes lehetőségeket a menedékjogkérőknek, például a menekültek visszailleszkedését szolgáló helyek és a humanitárius vízumok számának jelentős növelésével, és dolgozzák ki a legális gazdasági bevándorlás módozatait;

 

9.  rendkívül fontosnak tartja, hogy a jelentés figyelmet fordít az egyenlőség és az – akár kisebbségekkel szembeni faji, nemi alapú, szexuális irányultságon vagy önazonosságon, esetleg fogyatékosságon alapuló – diszkrimináció elleni küzdelem erősítésére; hangsúlyozza továbbá, hogy az Uniónak és a tagállamoknak végre kell hajtaniuk az ENSZ emberi jogi főbiztosának ajánlásait;

 

10. tudomásul veszi a főbiztos jelentését az emberi jogok kolumbiai helyzetéről (A/HRC/28/3/Add.1–3); üdvözli a béketárgyalások decemberi újraindulását és a Kuba által az országban dúló polgárháború befejezésében játszott szerepet; megállapítja azonban, hogy a szakszervezeti és politikai tevékenység tekintetében továbbra is Kolumbia a világ egyik legveszélyesebb országa, valamint hogy az emberi jogi jogsértések, melyek az egyetemistákat, az ellenzéki pártok aktivistáit, a gazdálkodókat, a nőket és a gyerekeket is érintik, szinte semmilyen jogkövetkezménnyel nem járnak; ezért ellenzi a szabadkereskedelmi megállapodás ratifikálását ezzel az országgal; határozottan elítéli azt, hogy a hírszerzés (DAS), amely közvetlenül a Köztársasági Elnök alá van rendelve, rendszeres lehallgatásokat és törvénytelen akciókat hajtott végre, amelyek célja a legmagasabb rangú bírák, az ellenzéki parlamenti képviselők és az emberi jogok védelmezőinek lejáratása volt; emlékeztet rá, hogy hasonló műveleteket folytattak az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottsága, Európában élő személyek, valamint nem kormányzati szervezetek ellen is; kéri, hogy ezek a súlyos bűncselekmények ne maradjanak büntetlenül; felszólítja az Uniót, hogy hajtsa végre a Kínzás Elleni Bizottság jelentésében Kolumbiával kapcsolatban megfogalmazott ajánlásokat;

 

11. üdvözli, hogy a Tanács elé került a főbiztosnak az emberi jogok ciprusi helyzetével kapcsolatos jelentése; újfent elítéli az emberi jogok ismétlődő megsértését, ami abból adódik, hogy a Ciprusi Köztársaság területének 37%-a folyamatos megszállás alatt van, továbbá azt, hogy Törökország negyven éve tartósan megsérti a nemzetközi humanitárius jogot a ciprusi görögökkel és törökökkel szemben; aggodalmát fejezi ki többek között a menekültek, a beékelt területen élők és az eltűnt személyek hozzátartozói helyzete kapcsán; elítéli a földtulajdonhoz jutás és a földhasználat korlátozását; elítéli, hogy Törökország megszorító intézkedéseket alkalmaz a katonai ellenőrzése alatti területen élő ciprusi törökökkel szemben, megsértve alapvető gazdasági és szociális jogaikat; kéri az Unió és a tagállamok küldöttségeit, hogy hívják fel a figyelmet e tartós jogsértésekre, ítéljék el a török csapatok és telepesek jelenlétét, követeljék a ciprusi területek török hadsereg általi megszállásának azonnali megszüntetését, valamint a Ciprusi Köztársaság demográfiai helyzetének megváltoztatására irányuló politika felfüggesztését; hangsúlyozza, hogy ezek a jogsértések háborús bűntettnek minősülnek; elítéli, hogy Törökország áttelepíti eltűnt személyek tömegsírjait; kéri Törökországot, hogy tegye lehetővé a belépést az összes katonai övezetbe és a harci cselekményekkel kapcsolatos irattárakba annak érdekében, hogy kutatásokat lehessen folytatni az eltűnt személyek után;

 

12. tudomásul veszi a „Srí Lanka-i megbékélést, a felelősség megállapítását és az emberi jogi helyzet javítását” célzó pontot; emlékeztet, hogy 2014. márciusában az Emberi Jogi Tanács felállított egy vizsgálóbizottságot a emberi jogok Srí Lanka-i megsértésének kivizsgálására, különös tekintettel a polgárháború legutóbbi szakaszaira, melyek során brutálisan meggyilkoltak mintegy 40 000 (főként tamil) polgári személyt; úgy véli, hogy a valódi megbékélési folyamatnak Srí Lankán elengedhetetlen feltétele egy, az elkövetőket, beleértve a magas rangú katonatiszteket is igazságszolgáltatás elé állítani igyekvő hiteles és független vizsgálóbizottság; elégedetlenségének ad hangot amiatt, hogy a jelentés 2015 márciusára tervezett megjelentetését 2015 végére halasztották; hangsúlyozza, hogy ehhez az elégedetlenséghez társul az áldozatok és családjaik felháborodása az ENSZ és az uniós tagállamok kormányainak határozatlansága miatt, mivel vonakodnak kivizsgálni a súlyos népirtással és a büntetlenséggel kapcsolatos vádakat Srí Lankán; ezzel kapcsolatban hivatkozik a Srí Lanka északi részén és másutt lezajlott nagy tüntetésekre, melyek során kérték a jelentés azonnali közzétételét, és felhívja az Emberi Jogi Tanácsot döntése felülvizsgálatára; tudomásul veszi az újonnan megválasztott Srí Lanka-i kormány arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy együttműködik az Emberi Jogi Tanáccsal; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy ennek az együttműködésnek hasznosnak kell lennie és hozzá kell járulnia a megbékélési folyamathoz; ragaszkodik ahhoz, hogy a Srí Lanka-i kormánynak sürgősen lépéseket kell tennie annak érdekében, hogy megszűnjön a sziget északi és keleti részének katonai megszállása, szabadon kell engednie valamennyi politikai foglyot, fel kell számolnia valamennyi korlátozást – beleértve az utazási tiltásokat is – és a politikai aktivistákra nehezedő nyomást, továbbá biztosítania kell a demokratikus jogok szabad gyakorlását;

 

13. tudomásul veszi az emberi jogok helyzetének alakulását Irakban, annak fényében, hogy az Iraki és Levantei Iszlám Államnak nevezett szervezet és társult csoportjai milyen jogsértéseket követnek el; határozottan elítéli az e szervezet által az iraki és szíriai nép ellen elkövetett támadásokat, a brutális kivégzéseket, a rombolást és a civil lakossággal szembeni erőszakot; teljes szolidaritásáról és részvétéről biztosítja az áldozatok családjait; kéri az e terrorcsoport által túszként fogva tartott valamennyi személy azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását;

 

14. rendkívül fontosnak tartja a digitális korszakban a magánélethez való jogról szóló vitaülés nyomán készült jelentést; sajnálja, hogy többek között az európai információs és kommunikációs technológiákat és szolgáltatásokat harmadik országok arra használják, hogy megsértsék az emberi jogokat, például cenzúra vagy tömeges megfigyelések révén; ugyanígy elítéli az egyesült államokbeli National Security Agency által végzett, több millió embert érintő tömeges kémkedéseket is; aggodalmát fejezi ki a megfigyelési és beépülési technológiák terjedése miatt, amelyek egyre nagyobb fenyegetést jelentenek az emberi jogi aktivistákra nézve és gyakran sértik a magánélethez való jogot; kéri, hogy e napirendi pont tárgyalása során vegyék figyelembe ezeket az aggodalmakat;

 

Valamennyi emberi, polgári, politikai, gazdasági, szociális és kulturális jog előmozdítása és védelme, ideértve a fejlődéshez való jogot is

 

Gazdasági, szociális és kulturális jogok

 

15. üdvözli, hogy az EJT 28. ülésszakán ekkora jelentőséget tulajdonítanak a gazdasági és szociális jogok előmozdításának és védelmének, valamint az emberi jogok egymástól való függése kérdésének; ismételten kiemeli, hogy a gazdasági, szociális, kulturális, polgári és politikai jogokat egyenlően kell kezelni; rámutat, hogy a munkanélküliség magas szintje, a szegénység mértékének növekedése, a társadalmi kirekesztés és az ésszerű áron elérhető egészségügyi, oktatási, lakhatási, közlekedési és kulturális közszolgáltatásokhoz való egyre nehezebb hozzáférés, illetve ezek minőségének romlása jelentős kihívásokat támaszt; hangsúlyozza, hogy a privatizáció és a liberalizáció szerepet játszott abban, hogy e jogok némelyike egyre nehezebben érvényesíthető, valamint kiemeli, hogy ezt a tendenciát vissza kell fordítani, és hogy a javak jobb elosztása, a megfelelő jövedelem és a minőségi foglalkoztatás biztosítása fontos eszközei e problémák megoldásának; megállapítja továbbá, hogy a mind az uniós országokban, mind más országokban, többek között az Unió nyomására bevezetett megszorító intézkedések csak fokozták az egyenlőtlenségeket és a szegénységet;

 

16. hangsúlyozza továbbá, hogy a demokráciának (emberi jogi záradékoknak) az Unió által a harmadik országokkal kötött szabadkereskedelmi megállapodásokba való belefoglalása kudarc volt, mert azokat alig vették figyelembe, sőt a szabadkereskedelmi megállapodások a gazdasági és szociális jogok megsértéséhez, az érintett közösségek elszegényedéséhez, valamint az erőforrások multinacionális vállalatok általi monopolizálásához vezettek; úgy véli, hogy az ilyen záradékokon kívül szükség van új együttműködési formák megvalósítására is annak érdekében, hogy az Unió előmozdítsa a harmadik országoknak az adott ország lakosságának igényei alapján történő gazdasági és társadalmi fejlődését; úgy véli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogokkal kapcsolatos megszorító intézkedések hatásán kívül meg kellene vizsgálnia a jelenlegi szabadkereskedelmi megállapodások hatásait is, és fel kellene hívnia ezekre is a figyelmet;

 

17. megjegyzi, hogy a minden év januárjában Davosban ülésező Világgazdasági Fórum 2015-ben rávilágított arra, hogy a világ népességének 1%-a rendelkezik a világ összes vagyonának 48%-ával, míg 2009-ben ez az arány „csak” 44%-os volt, és hangsúlyozza, hogy az érték 2016-ban valószínűleg meg fogja haladni az 50%-os küszöböt is; hangsúlyozza, hogy a válság megerősítette a jelenlegi gazdasági és politikai rendszer veszélyeit, és fokozta az amúgy is drámai szociális egyenlőtlenségeket, méghozzá a legmagasabb szintű jövedelmek javára, amelyek az átlagos jövedelmekhez képest rendkívüli mértékben növekedtek; úgy véli, hogy a javak világban való megoszlásának kérdését kellene proritásnak tekinteni az EJT 28. ülésszakán, mivel elsősorban ez akadályozza a gazdasági és szociális jogok érvényesülését, továbbá hogy az Unió és a tagállamok küldöttségének minden eszközt meg kell ragadnia e cél elérése érdekében;

 

18. üdvözli a megfelelő lakhatásnak mint a megfelelő életszínvonalhoz való jog egyik elemének tulajdonított fontosságot; felkéri az Unió és a tagállamok küldöttségét, hogy alapvető jogként mozdítsák elő a minőségi lakhatást valamennyi ember számára, megkülönböztetés nélkül, továbbá hogy az elmúlt években tovább súlyosbodó probléma megoldása melletti elköteleződés érdekében vizsgálják meg, mi jellemzi az Európai Unió lakosainak lakáshoz jutását (elsősorban a válság kezdete és a megszorítási intézkedések bevezetése óta); ismételten megerősíti, hogy a több tagállamban jellemző jelenlegi válság megoldása érdekében le kell foglalni az üres lakásokat és moratóriumot kell hirdetni a kilakoltatásokra vonatkozóan;

 

19. ugyanígy üdvözli az élelemhez való jogról szóló jelentést és a témával foglalkozó különmegbízott mandátumának három évvel való meghosszabbítását azzal a céllal, hogy megvizsgálja a globális élelmezési válság által ezen jog érvényesülésére gyakorolt hatásokat; rámutat, hogy az ENSZ-tagállamoknak jobban elő kellene mozdítaniuk a természeti és létfontosságú erőforrásokhoz, illetve a termőföldhöz való hozzáférést, valamint az élelmiszer-szuverenitást és az élelmezésbiztonságot mint a szegénység és a munkanélküliség csökkentésének eszközeit; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy nagyon sokan nem, vagy már nem férnek hozzá egyes erőforrásokhoz, köztük olyan alapvető javakhoz mint a víz, annak következtében, hogy ezeket az erőforrásokat olyan vállalkozások vagy magántársaságok szerezték meg, amelyek az érintett államok politikai hatóságainak támogatását élvezik, ami élelmiszerhiányt és az élelmiszerárak emelkedését idézi elő; ezért felszólítja az Európai Unió és a tagállamok küldöttségét, hogy tegyék meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy különösen európai vállalkozások ne szerezhessék meg ezeket az erőforrásokat, többek között a termőföldeket, a nemzetközi és regionális fórumokon és konferenciákon (Világbank, WTO, UNCTAD, IMF, OECD stb.) pedig támogassák az alapvető közjavak elismerésére és egy külön ENSZ-egyezménybe való felvételükre irányuló javaslatokat; kéri ezenkívül az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ Közgyűlésének 2010. július 28-i 64/292. számú határozatát, amely alapvető jogként ismeri el a vizet, és tegyenek meg mindent a határozat végrehajtása és kötelező jogi erővel való felruházása érdekében;

 

20. hangsúlyozza az államok külföldi adósságának és az ehhez kapcsolódó egyéb nemzetközi pénzügyi kötelezettségeinek valamennyi emberi jog teljes körű érvényesülésére gyakorolt hatásainak fontosságát, és riasztónak tartja, hogy az adósságszolgálat manapság az országok többségét érinti és ürügyként szolgál a megszorító intézkedések, más néven strukturális kiigazítási intézkedések életbe léptetésére; megerősíti álláspontját, különösen a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság összefüggésében, miszerint nem csak a harmadik világ országainak, hanem a legnagyobb nehézségekkel küzdő más országoknak (ideértve az EU tagállamait is) az adósságait is el kellene engedni, hogy elkerüljük a válság elmélyülését és biztosítsuk a gazdasági, szociális és kulturális jogok megfelelő érvényre jutását;

 

21. úgy véli, hogy az Európai Unió – figyelemmel az ún. „arab tavasz” országaiban lezajlott népi felkelésekhez vezető gazdasági, társadalmi és politikai helyzetben játszott szerepére és egyes uniós tagállamok szerepére – tartozik azzal, hogy segíti ezen országok intézményeit hiteleik átvilágításában, különös tekintettel az európai hitelekre, ezen adósságok nem a lakosság javát szolgáló jogellenes részének meghatározása érdekében; rámutat továbbá, hogy az Uniónak mindent el kell követnie e jogellenes adósságok gyors eltörlése érdekében is; ismételten sürgeti az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek további jelentős erőfeszítéseket annak előmozdítása érdekében, hogy az előző rezsimek által eltulajdonított vagyon ésszerű időn belül visszakerülhessen az arab tavasz országai népeinek birtokába; aggódik, hogy a korábban folytatott megbeszélésekhez képest fennmarad-e a kontinuitás a partnerségek irányvonalaiban;

 

22. hangsúlyozza, hogy az Unió migrációs politikái, valamint a nem demokratikus rezsimeknek a felelősségteljes kormányzás leple alatt nyújtott támogatás és a tisztán gazdasági partnerségi megállapodások alkalmazása sérti az emberi jogokat és aláássa az Unió hitelességét a nemzetközi színtéren; ebben az értelemben elítéli az Unió olasz elnöksége által kezdeményezett „kartúmi folyamatot”, valamint az EU–Afrika szarva migrációs útvonal kezdeményezés jövőbeli életbe léptetését, amely magával vonja többek között az eritreai és a szudáni rezsimmel való együttműködést; ismételten felhívja az Unió tagállamait, hogy valamennyi nemzetközi megállapodásban alkalmazzanak demokráciával és emberi jogokkal kapcsolatos záradékokat, függetlenül a megállapodás jellegétől, továbbá saját belső és külső politikáikban biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását, ha ugyanis ezt elmulasztják, akkor ezzel gyengítik az Unió helyzetét az Emberi Jogi Tanácsban és minden egyéb nemzetközi emberi jogi fórumon;

 

Polgári és politikai jogok

 

23. minden államot felszólít a kínzás elleni küzdelemre, a tagállamok saját területén is; kéri, hogy az Unió és a tagállamok küldöttségei a kínzásról és egyéb embertelen, megalázó büntetésekről és bánásmódokról folytatott megbeszélésbe foglalják bele a kínzóeszközként használható termékek kereskedelmi forgalmazásának tilalmát az Unión belül és azon kívül;

 

24. hangsúlyozza a terrorizmus elleni küzdelem keretében való titkos fogva tartás igénybevételével kapcsolatban világszerte alkalmazott gyakorlatokat érintő munka folytatásának fontosságát; felhívja az Európai Unió tagállamait, hogy megfelelő módon használják fel a rendelkezésre álló jelentéseket, az Európai Parlament e tárgyban korábban elfogadott – és különösen az európai országoknak a CIA által foglyok szállítására, illegális fogva tartására és kínzására való igénybe vételéről szóló – állásfoglalásaiba foglalt álláspontjaival összhangban; hasonló módon elítéli a kínzás Egyesült Államok általi szisztematikus alkalmazását a guantanamói katonai támaszponton; ismételten hangsúlyozza, hogy e támaszpont működése jogellenes, és követeli haladéktalan felszámolását, továbbá területének Kuba részére történő maradéktalan visszaszolgáltatását;

 

25. felkéri az Unió és a tagállamok küldöttségeit, hogy ismételten erősítsék meg a halálbüntetés elleni álláspontjukat annak általános eltörlése érdekében, valamint azért, hogy az ezt a büntetést még alkalmazó országok haladéktalanul moratóriumot hirdessenek ennek kapcsán; aggodalommal látja, hogy a halálbüntetéseket korábban felfüggesztő egyes országok folytatják a kivégzéseket;

 

26. ragaszkodik ahhoz, hogy az Emberi Jogi Tanács jelenlegi ülésszakán foglalkozzanak az egyesülési szabadság és az elnyomás minden formája elleni küzdelem kérdésével, ideértve a szakszervezeti, politikai és közösségi aktivisták, művészek és emberi jogi jogvédők meggyilkolását;

 

27. tudomásul veszi a vallás és a meggyőződés szabadságáról szóló jelentést és emlékeztet arra, hogy a szóban forgó szabadság egyaránt magában foglalja a hithez és a hit elutasításához való jogot, valamint a vallási meggyőződések népszerűsítéséhez és a meggyőződés megváltoztatásához való jogot; ismételten hangsúlyozza a szekularizmus mint egyes államok és kultúrák alapvető jellegzetessége iránti elkötelezettségét, amelyet a politikai és vallási hatalom szigorú szétválasztása határoz meg, továbbá magában foglalja a kormányzat működésébe való mindenféle vallási beavatkozás, illetve a vallási ügyekbe való mindenféle politikai beavatkozás elutasítását, kivéve a közbiztonság és a közrend fenntartása (beleértve mások szabadságának tiszteletben tartását) érdekében, valamint annak biztosítását, hogy mindenki (hívők, agnosztikusok, illetve ateisták) egyenlő mértékű lelkiismereti szabadságot élvezzen és szabadon kinyilváníthassa meggyőződését;

 

A népek, csoportok és egyének jogai

 

28. ismételten kiemeli, hogy a népeknek elidegeníthetetlen joguk van az önrendelkezéshez és ahhoz, hogy saját politikai, gazdasági és társadalmi irányvonalaikról külső beavatkozás nélkül döntsenek; kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy az Emberi Jogi Tanács 28. ülésszaka alkalmából az aktuális politikák helyett e jog előmozdításáért tegyen határozott erőfeszítéseket; elutasítja ugyanakkor, hogy az Unió és az Egyesült Államok – geopolitikai és gazdasági érdekeik védelme érdekében – szankciókat vezessenek be harmadik országokkal szemben, tekintet nélkül azok humanitárius helyzetére;

 

29. ismételten aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy világszerte – többek között az Unióban is – különböző formákban és különböző mértékben romlik az emberi jogi jogvédők, emberi jogi aktivisták, szervezetek és intézmények, valamint az újságírók helyzete;

 

30. hangsúlyozza az őslakos és törzsi népek a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 169. egyezményében meghatározottak szerinti alapvető jogai tiszteletben tartásának fontosságát; mély aggodalmát fejezi ki a mapuche nép és az őslakos népek helyzete miatt különböző országokban, többek között Guatemalában; elítéli az őslakos vezetők ellen irányuló elnyomást és a szakszervezeti vezetők meggyilkolását, és követeli, hogy a guatemalai büntetlenség elleni ENSZ-bizottság működése ne érjen véget 2015 szeptemberében;

 

31. üdvözli, hogy a 28. ülésszakon ekkora jelentőséget tulajdonítanak a gyermekek jogainak, és hogy a 25/6. sz. határozat értelmében három évvel meg kívánják hosszabbítani a gyermekkereskedelem, a gyermekprostitúció és a gyermekeket ábrázoló pornográfia kérdésével foglalkozó különmegbízott megbízatását; hasonlóképpen üdvözli a Tanács azon rendelkezését, mely szerint a 28. ülésszak alkalmával a 25/6. sz. határozatnak megfelelően vitanapot szentelnek „a gyermekek jogaiba történő jobb beruházás” témájának, amelyen megtárgyalják, hogy milyen módon lehet felgyorsítani a nemzetközi fellépést annak érdekében, hogy véget lehessen vetni a gyermekek elleni erőszaknak;

 

32. felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy elsőbbségi kérdésként lépjenek fel annak érdekében, hogy az Emberi Jogok Tanácsa konkrét intézkedéseket hozzon a polgári lakosság – különösképpen a nők és gyermekek – emberi jogai háborús helyzetben és erőszakos konfliktusok során való megsértésének megszüntetésére; kéri, hogy minél előbb hajtsanak végre olyan fellépéseket, melyekkel véget vetnek a gyermekkatonák toborzásának és biztosítják védelmüket;

 

33. elutasítja a „védelmi felelősség” fogalmát, mivel sérti a nemzetközi jogot, és nem nyújt megfelelő jogalapot az erő egyoldalú alkalmazásának indoklásához, amikor a cél sok esetben a rezsimváltás; elítéli a világ csendőre szerepének egyoldalú feltevését, amelyet a hatalommal rendelkező államok – például az Egyesült Államok – és szervezetek – például a NATO – tulajdonítanak maguknak; ugyanígy elítéli az úgynevezett „szelektív” légitámadásokat, valamint a külföldi csapatok helyszíni jelenlétét; kifogásolja a NATO-nak a csak az ENSZ-közgyűlés keretében, széleskörű konszenzussal végrehajtható béketeremtési és stabilizációs feladatok helyettesítésére tett kísérletét; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy egyre több alkalommal toboroznak gyermekeket és ifjakat; emlékeztet a fegyveres konfliktusban érintett gyermekek és nők szükséges védelmére;

 

Az emberi jogok és az emberi jogokhoz kapcsolódó tematikus kérdések összefüggése

 

34. rendkívül fontosnak tartja „Az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelme a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában” napirendi pontot; igen nyugtalanítónak tartja az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus és egyre inkább a súlyos bűncselekmények elleni küzdelem ürügyén történő korlátozását anélkül, hogy e fogalmakat egyértelműen meghatározták volna, ami az Unión belül éppúgy megvalósul, mint bizonyos olyan államokkal kötött specifikus megállapodások keretében, ahol az emberi jogi normákat nem alkalmazzák; különösen aggasztónak tartja e területen az adatok védelmével és a magánélet tiszteletben tartásával kapcsolatos normák megsértését;

 

35. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nemzetközi közösség még mindig nem kezdte meg a tárgyalásokat egy, a személyes adatok védelméről szóló nemzetközi megállapodás megkötéséről, amely az Európa Tanács 108. számú egyezményén alapulhatna, és felkéri az Unió és a tagállamok küldöttségeit, hogy nemzetközi kollégáikkal együttműködésben törekedjenek egy ilyen keret kidolgozására;

 

36. ismét elítéli, hogy az úgynevezett biztonságpolitikák keretében igen gyakran fordulnak katonai vagy biztonsági magánvállalkozásokhoz, holott ebben az esetben kizárólag az államok hatáskörébe tartozó hatáskörről van szó, és kéri az Európai Uniót és tagállamait, hogy fokozzák az e gyakorlatok megszüntetésére irányuló erőfeszítéseiket; véleménye szerint a magán katonai és biztonsági vállalkozásoknak e területen és az államok felelősségvállalása mellett alkalmazniuk kell az emberi jogi normákat, különösen az adatvédelem és a magánélet tiszteletben tartása vonatkozásában; úgy véli, hogy mivel ilyenkor közszolgálati feladatok átruházására kerül sor, mind az államot, mind a vállalkozásokat felelősség terheli abban az esetben, ha e vállalkozások személyzete megsérti az emberi és a humanitárius jogokat;

 

37. hangsúlyozza továbbá, hogy a rosszul szabályozott, ellenőrizetlen és átláthatatlan fegyverkereskedelem emberi szenvedést okozott, táplálta a fegyveres konfliktusokat, az instabilitást és a korrupciót, aláásta a béketeremtő folyamatokat, demokratikusan választott kormányok megdöntéséhez vezetett, továbbá a jogállamiság, az emberi jogok, illetve a nemzetközi humanitárius jog megsértését eredményezte; hangsúlyozza ezért, hogy az ülésszak alkalmával foglalkozni kell ezzel a kérdéssel;

 

38. ugyanígy rendkívül fontosnak tartja az emberi jogokkal és a környezettel foglalkozó napirendi pontot, és úgy véli, hogy ez szorosan kötődik a népek azon jogához, hogy szabadon rendelkezzenek természeti erőforrásaik és földterületeik felett, és hogy rendelkezzenek fenntartható környezetgazdálkodási rendszerrel; ezért alapvető fontosságot tulajdonít a kiotói folyamat – és az e jogok tényleges gyakorlását lehetővé tévő minden további nemzetközi egyezmény – valamennyi fél általi megerősítésének és végrehajtásának;

 

Az emberi jogokkal kapcsolatos, a Tanács figyelmére számot tartó helyzetek

 

39. tudomásul veszi a Tanács azon döntését, hogy meghosszabbítja a 25/23. sz. független nemzetközi vizsgálóbizottság megbízatását, annak érdekében, hogy kivizsgálja a 2011 márciusa óta elkövetett valamennyi nemzetközi jogi és emberi jogi jogsértést; határozottan elítéli a vegyi fegyverek szíriai lakosság elleni bevetését; sajnálja a 2. genfi konferencia kudarcát, és hangsúlyozza, hogy Szíria jövőjének alakítását egyértelműen a szíriai népre kell bízni; támogatja a válság bárminemű külföldi beavatkozás nélküli, szíriaiak által történő politikai megoldását, amely olyan befogadó jellegű nemzeti párbeszédet tenne lehetővé, amelynek célja a szír nép politikai és demokratikus változásokkal kapcsolatos jogos törekvéseinek és aggodalmainak hathatós kezelése;

 

40. megállapítja, hogy Iránban az emberi jogok helyzete továbbra is romlik; megállapítja, hogy Iránban mindennapos a békés tüntetők és másként gondolkodók (többek között diákok, tudósok, az emberi jogok védelmezői), nőjogi aktivisták, ügyvédek, újságírók, blogszerzők és egyházi személyek elnyomása; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi közösségnek kulcsszerepet kell játszania a béke biztosításában; mély aggodalommal tölti el Iránban az emberi jogok helyzetének folyamatos romlása, a politikai foglyok és a meggyőződésük miatt bebörtönzöttek egyre növekvő száma, a kivégzések továbbra is magas aránya, ideértve a kiskorúak kivégzéseit is, a kínzás, a tisztességtelen bírósági eljárások és az óvadékként megkövetelt összegek túlzott mértéke, valamint a tájékozódás, a véleménynyilvánítás, a gyülekezés, a vallás, az oktatás és a mozgás szabadsága tekintetében érvényesített korlátozások szigora; üdvözli a Tanács azon döntését, hogy egy évvel meghosszabbítja az Iráni Iszlám Köztársaságban kialakult emberi jogi helyzettel foglalkozó különmegbízott megbízatását;

 

41. elismeri a Mianmarban végbement politikai és polgári jogi reformok állhatatosságát, ugyanakkor arra ösztönzi a hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket, nevezetesen a politikai foglyok szabadon bocsátása révén, és lépjenek fel sürgősen a közösségek közötti erőszak ellen; mély aggodalmának ad hangot az Arakan államban folyó erőszak miatt, amely a rohingjákkal szemben alkalmazott diszkriminatív politikák hosszú távú következménye; üdvözli a mianmari emberi jogi helyzettel foglalkozó különmegbízott megbízatásának további egy évvel történő meghosszabbítását;

 

42. sajnálja, hogy a Latin-Amerikában, különösen Hondurasban és Paraguayban kialakult helyzet nem került be e vitába; kéri az államcsíny óta Hondurasban és Paraguayban kialakult emberi jogi helyzet valódi nyomon követését, valamint hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az országban helyreálljon a demokrácia és a jogállamiság; felhívja az Unió küldöttségét és a tagállamok küldöttségeit, hogy lépjenek fel az államcsínyek elítélése érdekében, valamint hogy ne ismerjék el a de facto kormányokat, és követeljék a bűnösök felelősségre vonását; kéri továbbá, hogy folytassanak vizsgálatot a többi latin-amerikai országban (pl. Ecuadorban vagy Venezuelában) megkísérelt államcsínyekkel kapcsolatban, és találják meg a felelősöket, illetve ezen belül tisztázzák a harmadik országok felelősségét;

 

43. ugyanígy sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az emberi jogok mexikói helyzetének kérdésével nem foglalkoznak az ülésszakon, holott egyre többen tűnnek el, és egyre több a bírósági tárgyalás nélküli kivégzés, a nők meggyilkolása, és a hatóságok felelőssége bizonyítást nyert; rendkívüli aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy Mexikóban továbbra is büntetlenség jellemző, ahol több mint 22 000 személy tűnt el, az esetek több mint fele az elmúlt években történt, és a bűncselekmények 98%-a büntetlenül marad; elítéli a diákok, újságírók, társadalmi aktivisták, paraszti és szakszervezeti vezetők bűnelkövetőkké nyilvánítását és elnyomását, továbbá eltüntetésüket és meggyilkolásukat; felkéri az Unió és a tagállamok küldöttségeit, hogy a 28. ülésszak alkalmával támogassák a nem kormányzati szervezetek azon kérését, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyészsége és a hágai bíróság szenteljenek kiemelt figyelmet a Mexikóban elkövetett bűncselekményeknek, és szükség esetén indítsanak nemzetközi vizsgálatot;

 

44. hasonlóan sajnálatosnak tartja, hogy az emberi jogok törökországi helyzete sem került be a vita napirendjébe; különösen aggódik a demokrácia helyzetének Törökországban tapasztalt romlása és a demokratákkal, a választott politikusokkal és a politikai aktivistákkal, a szakszervezeti aktivistákkal, az újságírókkal, az emberi jogi jogvédőkkel és a művészekkel szembeni elnyomás erősödése miatt; megállapítja, hogy ez az elnyomás különösen a kurdok ellen irányul; kéri az Unió küldöttségét, ügyeljen arra, hogy ez a kérdés napirendre kerüljön az EJT 28. ülésszakán, valamint hogy kifejezett támogatást kapjon a békefolyamatról szóló eszmecsere újraindítása;

 

45. ugyanígy kéri, hogy Egyiptom helyzete is szerepeljen a Tanács figyelmére számot tartó kérdések között; rendkívül aggasztónak tartja, hogy az országban általánosak az emberi jogi jogsértések; aggodalmának ad hangot a tüntetéseket korlátozó törvény miatt, és felszólítja Egyiptomot, hogy tegyen eleget a vonatkozó nemzetközi emberi jogi kötelezettségeinek; emlékeztet rá, hogy a békés tüntetéseken való részvétel vagy a kormány bírálata nem jelenthet alapot fogva tartásra vagy vádemelésre; felhívja az egyiptomi hatóságokat, hogy vessenek véget az aktivistákkal, az újságírókkal, a politikai ellenzékhez tartozókkal, az emberi jogi jogvédőkkel és a szakszervezeti aktivistákkal szembeni zaklatásoknak és elnyomásnak; súlyos aggodalmát fejezi ki a tömeges halálos ítéletek állam általi, önkényes és politikai indíttatású üldözés eszközeként, a politikai ellenvélemények visszaszorítása érdekében történő szándékos alkalmazása miatt;

 

46. rendkívül aggasztónak tartja a közeljövőben Szudánban és Burundiban megtartandó választások várható körülményeit; emlékeztet rá, hogy a választásokat és azok szervezését minden esetben a kormány, az ellenzék és a civil társadalmak széles körű konszenzusának kell kísérnie; kéri, hogy a választások nemzetközi támogatását feltétlenül tegyék függővé az emberi jogok tiszteletben tartásától, adott esetben a konfliktus azonnali felszámolásától, valamint a választási folyamat átláthatóságától, szabadságától és tisztességességétől;

 

Az emberi jogok helyzete Palesztinában és a többi, megszállás alatt lévő arab területen

 

47. üdvözli, hogy az EJT említett, 28. ülésszakán kiemelt figyelmet kap a Palesztinában és a többi, megszállás alatt lévő arab területen kialakult emberi jogi helyzet, többek között a palesztin nép önrendelkezési jogának, valamint egy független és életképes állam 1967-es határok mentén történő létrehozásának kérdése; határozottan ösztönzi az Unió küldöttségét, hogy ítélje el a kolonializmus minden formáját, különösen Palesztinában, úgy Ciszjordániában, mint Kelet-Jeruzsálemben;

 

48. elítéli a telepek terjeszkedését ösztönző politika tartós folytatását, valamint Ciszjordánia és Kelet-Jeruzsálem izraeli megszállást, amely sérti a nemzetközi jogot; határozottan elítéli a beduin közösségek őseik földjéről való kiűzését a Negevben és Kelet-Jeruzsálem környékén, valamint a beduinokkal szemben folytatott izraeli kitelepítési politikát; elítéli a palesztin házak módszeres lerombolását, ami a tömeges büntetés és a kolonizáció eszköze; hangsúlyozza, hogy ez a politika a palesztin föld kisajátítását, a mezőgazdasági földterületek kiaknázásának megakadályozását és a közösségek szétrombolását jelenti; elítéli ezt a politikát, mivel annak ellehetetlenítését célozza, hogy az ENSZ határozataival összhangban Kelet-Jeruzsálem központtal létrejöhessen egy palesztin állam; sürgősen kéri a tagállamok és az Unió küldöttségeit, hogy ítéljék el ezt az izraeli politikát, követeljék azonnali leállítását, és minden szükséges intézkedést hozzanak meg e célból;

 

49. emlékeztet az Egyesült Nemzetek Szervezete által a palesztin területeken kialakult emberi jogi helyzetről készített jelentés fontosságára, amely elítéli, hogy „Izrael Ciszjordániában és a Gázai övezetben folytatott politikája a jelek szerint apartheidhez vezet, mivel a palesztin nép szisztematikus elnyomását és földjeik de facto kisajátítását eredményezi”, elítéli a palesztinok alapvető jogainak az izraeli erők általi megsértését, valamint a kelet-jeruzsálemi etnikai tisztogatást, amelyben az izraeli hatóságok azon kísérlete nyilvánul meg, hogy judaizálják Jeruzsálem városát annak kisajátítása céljából; hangsúlyozza, hogy hatéves helyszíni vizsgálódást követően Richard Falk ENSZ különmegbízott riasztó megállapításokat tett közzé a palesztinai helyzetről, és határozottan elítéli az izraeli megszállást; hangsúlyozza, hogy a különmegbízott a fenti állami tevékenységek miatt az állam elleni szankcióként az izraeli termékek bojkottját javasolja;

 

50.  üdvözli az Amnesty International 2014–2015-ös jelentését, amelyben a szervezet elítéli az izraeli katonák Ciszjordániában elkövetett erőszakos cselekményeit, és emlékeztet a palesztin területek Izrael általi brutális megszállására; hangsúlyozza, hogy különböző jelentések szerint az izraeli hadsereg palesztinokkal szembeni bánásmódja kimeríti a háborús bűncselekmény fogalmát; elítéli az orvosi szakma azon képviselőinek az izraeli hadsereggel való cinkosságát, akik rossz ellátásban részesítik a palesztin foglyokat;

 

51.  elítéli a palesztin foglyok helyzetét az izraeli börtönökben; kéri Izrael államot, hogy haladéktalanul vessen véget a tömeges bebörtönzés gyakorlatának, szüntesse be az adminisztratív fogva tartást, a politikai foglyok megszállt területeken kívülre történő átszállítását, amely megfoszja őket a családtagjaik által tett látogatásoktól, a rossz bánásmódot és a kínzásokat, valamint a megfelelő és indokolt orvosi ellátás elutasítását, melyek mind a nemzetközi jog látványos megsértését jelentik; ismételten elítéli a kínzás és a rossz bánásmód valamennyi formáját; kéri Izraelt, hogy haladéktalanul garantálja az ENSZ kínzás elleni egyezményének betartását, mivel ennek Izrael állam is részes fele; elítéli a gyermekek fogva tartását és a velük szemben tanúsított rossz bánásmódot, és követeli a bebörtönzött nők és gyermekek azonnali szabadon bocsátását; elítéli az izraeli bíróságok által a gyermekekkel szemben tanúsított bánásmódot;

 

52. elítéli a palesztin foglyok helyzetét, és kéri szabadon bocsátásásukat; emlékeztet 2013. március 14-i állásfoglalására, amelyben felkérte az izraeli kormányt, hogy tartsa tiszteletben a palesztin foglyok jogait, valamint óvja egészségüket és életüket; aggódik a vádemelés nélkül fogva tartott palesztin foglyok sorsa miatt; hangsúlyozza, hogy e foglyokkal szemben vádat kell emelni és bírósági eljárást kell lefolytatni, aminek során a foglyokat a nemzetközi normákkal összhangban jogi garanciák illetik meg, ha pedig ez nem történik meg, akkor mihamarabb szabadon kell őket bocsátani; mély aggodalmának ad hangot a hosszas éhségsztrájkot folytató palesztin foglyok helyzete és egészségi állapota miatt; felszólítja Izraelt, hogy az éhségsztrájkot folytató foglyok számára korlátozások nélkül tegye lehetővé a megfelelő orvosi ellátást;

 

53.  fegyverembargó elrendelését kéri Izrael állammal szemben, tekintettel az emberi jogi jogsértésekre; kéri az Uniót és tagállamait, hogy az Európai Védelmi Ügynökség és a Horizont 2020 keretében Izraellel folytatott mindennemű együttműködést szüntessenek meg; elítéli az Izrael által 2014 júliusában és augusztusában elkövetett agressziót, valamint a Gázai-övezet lakossága ellen elkövetett számos háborús bűncselekményt; kéri, hogy azonnal hagyjanak fel a Gázai-övezet ostromával;

 

54. sajnálatosnak tartja, hogy a nyugat-szaharai kérdés nem szerepel az EJT 28. ülésszakának napirendjén; úgy véli, hogy a nyugat-szaharai konfliktus dekolonizációs kérdés, továbbá hogy a nemzetközi jog szerint a Marokkói Királyság semmilyen joghatósággal nem rendelkezik a Nyugat-Szaharában, így ott megszálló hatalomnak minősül; elítéli a szahravi nép emberi jogainak tartós megsértését, továbbá felhív a nyugat-szaharai lakosság alapvető jogainak védelmezésére, ideértve az egyesülési szabadságot, a szólásszabadságot és a tiltakozáshoz való jogot; felszólít minden szahravi fogoly azonnali szabadon bocsátására; hangsúlyozza a nyugat-szaharai emberi jogi helyzet nemzetközi felügyelet alá vonásának szükségességét; kéri Marokkót és a Polisario Frontot, hogy folytassák a tárgyalásokat a nyugat-szaharai konfliktus békés és tartós megoldása érdekében, és újból megerősíti a szahravi nép önrendelkezési jogát, amelyről demokratikus népszavazás révén kell határoznia az Egyesült Nemzetek 34/37. és 35/19. számú határozatainak megfelelően;

 

A rasszizmus, a faji alapú megkülönböztetés, az idegengyűlölet és az ezzel összefüggő intolerancia – a durbani nyilatkozat és cselekvési program nyomon követése és végrehajtása

 

55. üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 28. ülésszakán e kérdéseknek szentelt kiemelt figyelmet; ismételten elítéli a rasszista, antiszemita, homofób, xenofób erőszakot és a migránsok elleni erőszakot, amely a hatóságok határozott fellépésének hiányában egyes tagállamokban riasztó mértéket ölt; rendkívül aggasztónak tartja, hogy egyre gyakoribb a kisebbségekkel és emberek csoportjaival szembeni gyűlöletbeszéd és megbélyegzés, illetve hogy a gyűlöletbeszéd és a megbélyegzés bizonyos tagállamokban egyre nagyobb befolyást gyakorol a médiára, valamint a politikai mozgalmakra és pártokra, sőt bizonyos tagállamokban a legmagasabb szintű politikai vezetők is átveszik az ilyen kijelentéseket, és mindez korlátozó jogi aktusok elfogadását eredményezte;

 

56. sajnálatosnak tartja, hogy a konferencia nem foglalkozik külön a nőket érintő hátrányos megkülönböztetéssel; hangsúlyozza, hogy továbbra is politikai prioritásnak kell tekinteni az egészségügyi ellátáshoz és a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés kérdését, ideértve a szexuális oktatáshoz és a fogamzásgátló módszerekhez való szabad hozzáférést, valamint az abortuszhoz való jogot; hangsúlyozza, hogy a nőkkel és fiatal lányokkal szembeni erőszak felszámolását, csakúgy, mint a szexuális kizsákmányolás és az emberkereskedelem elleni küzdelmet kiemelt feladatként kell kezelni, amelynek célja a nők és a férfiak közötti egyenlőség elérése; következésképp kéri az Emberi Jogi Tanácsot és a nemzetközi közösséget, hogy hajtsa végre az ICPD+20, a Peking+20 és a Rio+20 folyamatokat; hasonlóképp hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok és az Unió hajtsák végre az Emberi Jogi Tanács nemzetközi védelem tárgyában közzétett 2002-es ajánlásait a nemi alapú üldözés tekintetében, többek között a bevándorlási politikák keretében;

 

57. ugyanígy sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a konferencia nem foglalkozott az LMBTI személyek jogait érintő kérdésekkel sem; elítéli az LMBTI személyekkel szembeni, világszerte megvalósuló erőszakcselekményeket és diszkriminációt; elítéli ezen belül a transznemű személyek erőszakos sterilizálását, amely számos államban – az Európai Unión belül is – ma is gyakorlat, és felszólít ezen emberi jogi jogsértés azonnali megszüntetésére; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy gondolkodjon azon, miként illeszkedhet e személyek családhoz való joga a családi trendek és formák mai alakulásához, ideértve az azonos neműek összeházasodását és az általuk kezdeményezett örökbefogadás lehetőségét; hangsúlyozza, hogy a leszbikusoknak gyakorta többszörös diszkriminációval kell szembenézniük (nőként és leszbikusként), ezért a teljes egyenjogúság és megkülönböztetésmentesség megvalósulása érdekében az LMBTI személyek egyenjogúságának előmozdítását célzó fellépéseknek együtt kell járniuk a nők és fiatal lányok egyenlőségének elérését célzó intézkedésekkel;

 

58. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az utóbbi időben nőtt a szexuális irányultság vagy a nemi identitás alapján megkülönböztető jogszabályok és gyakorlatok száma, valamint erősödött az egyes személyekkel szemben ilyen okokból alapján elkövetett erőszak; szorgalmazzaa Nigériában és Gambiában kialakult helyzet szorosabb ellenőrzését, ahol a közelmúltban bevezetett LMBTI-ellenes törvények a szexuális kisebbségekhez tartozók életét fenyegetik; rendkívül aggasztónak tartja a véleménynyilvánítás és a gyülekezés szabadságát korlátozó úgynevezett „propagandaellenes” törvényeket, amelyek például Oroszországban és Litvániában vannak hatályban, vagy amelyet a kirgiz parlament tanulmányoz; üdvözli az EJT 2014. szeptember 26-án elfogadott, a szexuális irányultságon és a nemi identitáson alapuló bármiféle erőszak vagy megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló határozatát; sajnálatosnak tartja a család védelméről szóló EJT-határozat 2014. június 26-i elfogadását, mivel az sértheti az emberi jogok egyetemességének és oszthatatlanságának elvét; ismételten támogatásáról biztosítja az emberi jogi főbiztos által az LMBTI személyek emberi jogainak előmozdítása és védelme érdekében végzett munkát, amely többek között nyilatkozatokban, jelentésekben és a „Szabadság és Egyenlőség” kampány formájában valósul meg; ösztönzi az ENSZ Főbiztosságát, hogy a továbbiakban is lépjen fel a diszriminatív törvények és gyakorlatok ellen;

 

Technikai segítségnyújtás és kapacitásépítés

 

59. tudomásul veszi az emberi jogok terén Afganisztánban megvalósított technikai együttműködésről szóló pontot; felkéri az Unió küldöttségét és a tagállamok küldöttségeit, ítéljék el, hogy Afganisztán NATO általi megszállása csak rontotta az emberi jogok helyzetét az országban; kéri az Emberi Jogi Tanácsot, hogy lépjen fel egy a NATO fennhatósága alatt működő vizsgálóbizottság létrehozása érdekében, továbbá azért, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság előtt büntetőeljárás induljon az Irakban és Afganisztánban elkövetett háborús bűncselekmények, valamint a polgári lakosság elleni atrocitások és gyilkosságok ügyében;

 

60. tudomásul veszi a Líbiának nyújtott emberi jogi technikai segítséggel kapcsolatos napirendi pontot; ismételten elítéli a NATO fennhatósága alatt Líbiában végrehajtott fegyveres beavatkozást, és hangsúlyozza, hogy a helyzet a háború „hivatalos befejezése” óta a stabilizálódás helyett inkább romlik, magával vonva az ország több részre szakadását, az állam tehetetlenségét az erőszakos cselekmények megakadályozására, a rasszista indíttatású bűncselekmények számának növekedését, valamint az igazságszolgáltatás és a demokrácia hiányát; azt szeretné, ha az EJT független és részrehajlástól mentes vizsgálatot folytatna le az emberi jogok líbiai helyzetével kapcsolatban, rávilágítva a konfliktusban részt vevő valamennyi erő felelősségére; kéri az Eurobam határellenőrzési segítségnyújtási misszió és a líbiai hatóságok közötti együttműködés azonnali felfüggesztését, amelyek keretében a katonai és rendőri erők számára kiképzést és csúcstechnológiájú felszereléseket biztosítanak a célból, hogy megakadályozzák valamennyi migráns és menekült távozását egy olyan országból, ahol általánossá váltak a gerillaállapotok, és ahol nem biztosított a migránsok és a menekültek jogainak védelme; kéri, hogy sürgősen kerüljön sor olyan összehangolt támogató intézkedésekre a polgári lakosság körében és a hatóságoknál, melyek előmozdítják egy, a menedékkérők, a menekültek és a migránsok emberi jogait tiszteletben tartó nemzeti menekültügyi rendszer létrehozását;

 

61. tudomásul veszi a Dél-Szudánnak nyújtott emberi jogi technikai segítséggel és kapacitásfejlesztéssel kapcsolatos napirendi pontot; rendkívüli aggodalmának ad hangot a jelenlegi konfliktus miatt, amely polgári áldozatokat követel, és amelynek keretében gyermekeket kényszersoroznak; azonnali tűzszünetet szorgalmaz a konfliktusban érintett két fél között, és olyan semleges közvetítés bevonását kéri, amely lehetővé teszi, hogy minél hamarabb megállapodás szülessen; támogatja a civil társadalom felhívását a probléma békés, politikai úton történő megoldására; a belső ellentétek erőszakmentes, politikai megoldására szólít fel, és sürgeti a milícia leszerelését; felszólít a harcokban rekedt és a térségből menekülő civil lakosságnak juttatott humanitárius segélyek növelésére; felszólítja mindkét oldalt, hogy biztosítsák az ENSZ segélyszervezetek akadálytalan mozgását; kéri az EU-t és tagállamait, hogy növeljék a szomszédos országoknak nyújtott támogatásaikat, hogy meg tudjanak birkózni a beáramló menekültáradattal; kéri az EU-t és tagállamait, hogy nyissák meg határaikat a dél-szudáni válság elől menekülők előtt;

 

62. tudomásul veszi az Elefántcsontparttal folytatott emberi jogi jellegű kapacitásfejlesztéssel és technikai együttműködéssel kapcsolatos napirendi pontot; ebben az esetben is úgy véli, hogy objektív és részrehajlástól mentes módon értékelni kell az emberi jogok helyzetének alakulását az országban, kiváltképp az ország francia hadsereg általi megszállásának időpontjától fogva;

 

63. üdvözli az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának említett 28. ülésszakán Haitinak szentelt kiemelt figyelmet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a humanitárius helyzet az országban továbbra is elkeserítő, illetve amiatt, hogy az okozott károkat a 2010. évi hurrikán óta nem sikerült helyrehozni; hangsúlyozza, hogy az országban tapasztalható rendkívüli mértékű szegénység tovább fokozta a természeti katasztrófák romboló hatását, így az évtizedek óta legsúlyosabb humanitárius katasztrófát okozva; újfent elítéli azt az adósságot és óriási mértékű adósságszolgálatot, amelyet az országra Franciaország és a nemzetközi intézmények (mindenekelőtt a Nemzetközi Valutaalap) vetettek ki, és amely felelős az ország elmaradottságáért; üdvözli a Haitinak nyújtott segélyben megmutatkozó nemzetközi szolidaritást, és kiváltképp a térség szolidaritását, amely a következőkben nyilvánult meg: Kuba orvosokat és szakértőket küldött, akik tízezreket kezeltek kolera ellen; az ALBA humanitárius alapítvány által Haitinek nyújtott pénzügyi segítség; a Petrocaribe révén nyújtott folyamatos energetikai segítség és humanitárius segítségnyújtásban részt vevő gépjárművek közvetlen üzemanyag-ellátására létrehozott különleges terv; az élelmiszerellátás biztosítására irányuló mezőgazdasági kezdeményezések, termelési tervek kidolgozása és az újraerdősítési kampány elindítása; követeli annak kivizsgálását, hogy bizonyos, főként az Európai Unióból érkező segélyszállítmányok talán meg sem érkeztek Haitibe, valamint azt, hogy vizsgálják ki a segélyszállítmányok elosztási rendszerének hatékonyságát; kéri továbbá, hogy a ténylegesen kifizetett segélyekről készüljön kimutatás;

 

64. tudomásul veszi az Emberi Jogi Tanács határozatát, amellyel egy évvel meghosszabbította a mali emberi jogi helyzettel foglalkozó független szakértő mandátumát annak érdekében, hogy segítse a mali kormány által az emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében tett erőfeszítéseket, illetve felkérte a független szakérőt, hogy a Tanács 28. ülésszakán tegyen jelentést; átfogó értékelést kér a Maliban jelenlévő valamennyi erő által elkövetett atrocitásokról és bűncselekményekről; kéri az Európai Unió és a tagállamok küldöttségeit, hogy vállaljanak kötelezettséget a kialakult konfliktus békés megoldásának előmozdítása mellett az olyan, egyoldalú fegyveres beavatkozás helyett, mint amilyenre Maliban került sor;

 

65. üdvözli az emberi jogok Közép-Afrikai Köztársaságban kialakult helyzetét vizsgáló független szakértő mandátumának egy évvel történő meghosszabbítását; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a 2013. decemberi francia beavatkozás kezdete óta romlott a közép-afrikai humanitárius és emberi jogi helyzet; elítéli a lakosság egészét, különösen a nőket és a gyermekeket érő atrocitásokat; sajnálatát fejezi ki a lakosság lakhelyelhagyásra kényszerítése és az egészségügyi helyzet miatt; felhívja a nemzetközi közösséget és a donorokat, hogy nyújtsanak több támogatást a humanitárius segélyekhez;

 

o

o o

 

66. megbízza az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának huszonynyolcadik ülésszakán részt vevő európai parlamenti küldöttséget, hogy fejtse ki az ebben az állásfoglalásban megfogalmazott álláspontokat, és felhívja a küldöttséget, hogy látogatásáról tegyen jelentést az Emberi Jogi Albizottság számára, valamint célszerűnek ítéli, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa megfelelő üléseire a jövőben is indítsanak európai parlamenti küldöttséget;

 

67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a főképviselőnek/alelnöknek, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 69. Közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Külügyi Bizottság által létrehozott EU–ENSZ munkacsoportnak.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat