ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY az örmény népirtás századik évfordulójáról való európai megemlékezésről
13.4.2015 - (2015/2590(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Fabio Massimo Castaldo, Laura Agea, Rolandas Paksas, Robert Jarosław Iwaszkiewicz, Ignazio Corrao az EFDD képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0342/2015
B8‑0343
Az Európai Parlament állásfoglalása az örmény népirtás századik évfordulójáról való európai megemlékezésről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az európai lelkiismeretről és a totalitarizmusról szóló korábbi, 2005. szeptember 28-i[1], 2002. február 28-i[2], 2000. november 15-i[3], 1987. június 18-i[4] és 2009. április 2-i[5] állásfoglalásaira
– tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló, 1948-as ENSZ-egyezményre,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európa egységesítését célzó mozgalom egyik fő indítéka a háborúk és az emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények újbóli előfordulásának megakadályozása Európában;
B. mivel 1987. június 18-i állásfoglalásában az Európai Parlament hivatalosan elismerte, hogy az 1915–1917 közötti, az örmények ellen az oszmán birodalom területén elkövetett tragikus cselekmények a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezmény értelmében népirtásnak minősülnek;
C. mivel az Európai Parlament 2009. április 2-i állásfoglalásában hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megőrizzük a múlt emlékezetét, mert igazság és emlékezet nélkül nem kerülhet sor megbékélésre;
D. mivel ez a népirtás a lakóhelyét elhagyni kényszerült lakosságra nézve mélyreható hosszú távú hatásokkal járt, különösen az Európai Unióban;
E. mivel az örmény népirtás még nagyobb jelentőséggel bír az első világháború századik évfordulójáról való megemlékezések fényében;
F. mivel Törökország 1950-ben ratifikálta a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló ENSZ-egyezményt,
G. mivel az örmény népirtást az oszmán birodalom tervezte meg és hajtotta végre 1915 és 1923 között, és ennek keretében mintegy 2 millió örményt deportáltak, akik közül 1,5 millió férfit, nőt és gyermeket öltek meg, fél millió túlélőt pedig elüldöztek otthonaikból, ezáltal sikerült felszámolniuk a több mint 2500 éves örmény jelenlétet az örmények történelmi hazájának számító területen;
H. mivel 1915. május 24-én az antanthatalmak (Nagy-Britannia, Franciaország és Oroszország) közös nyilatkozatot bocsátottak ki, amelyben a világtörténelemben először emberiesség elleni bűncselekmény elkövetésével vádoltak meg egy másik kormányt; mivel ez a közös nyilatkozat kimondta, hogy „tekintettel Törökország emberiesség és civilizáció elleni bűneire, a Szövetséges Kormányok nyilvánosan a Fényes Porta tudtára adják, hogy az oszmán kormány valamennyi tagját személyesen felelősnek tekintik ezekért a bűnökért éppúgy, mint a mészárlásokat elkövető katonákat”;
I. mivel az első világháború után a török kormány vád alá helyezte az örmény népirtás „megszervezésében és végrehajtásában”, illetve az „örmények lemészárlásában és megsemmisítésében” részt vevő vezetőket
J. mivel hadbírósági perek sorozatában vizsgálták és találták bűnösnek az örmény nép elleni mészárlás megszervezésében és végrehajtásában az ifjútörök kormányzat egyes tisztviselőit; mivel az örmény népirtás vezető szervezőit, Enver hadügyminisztert, Talaat belügyminisztert és Dzsemál tengerészeti minisztert halálra ítélték bűneikért, de a bírósági ítéletet nem hajtották végre;
K. mivel Raphael Lemkin, aki 1944-ben megalkotta a „népirtás” kifejezést, és aki elsőként tett javaslatot az ENSZ népirtás elleni egyezményét, az örmények esetét hozta fel a népirtások huszadik századi példájaként;
L. mivel az ENSZ által Lemkin sürgetésére elfogadott első népirtással kapcsolatos határozat, az ENSZ Közgyűlésének 1946. december 11-i 96(1) számú határozata, illetve maga az ENSZ népirtás elleni egyezménye is olyan bűncselekményként ismerte el az örmény népirtást, amely ellen az ENSZ fel kívánt lépni a meglévő normák kodifikálása révén;
1. elítéli az oszmán birodalom és az 1894 és 1923 közötti különféle török kormányzatok által megtervezett és elkövetett örmények elleni népirtás cselekményeit, az örmények szülőföldjükről való elűzését, az örmény lakosság kiirtását célzó mészárlásokat és etnikai tisztogatást, az örmény örökség elpusztítását, a népirtás tagadását, valamint minden olyan kísérletet, amely a felelősség elkerülésére, illetve arra irányult, hogy az elkövetett bűnök és következményeik feledésbe merüljenek;
2. az európai testvériség, szolidaritás és igazságosság szellemében részt vesz az örmény népirtás 100. évfordulójáról való megemlékezésben; megemlékezik az örmény népirtás 1,5 millió áldozatáról, és meghajol azon mártírok és túlélő hősök emléke előtt, akik az életükért és az emberi méltóságért küzdöttek;
3. nagyra becsüli azon oszmán és külföldi igaz emberek szabadságszeretetét és bátorságát, akik saját életük és szabadságuk veszélyeztetésével próbálták megmenti az oszmán birodalom által folytatott népirtásnak kitett örményeket;
4. felkéri az alelnököt/főképviselőt, a civil társadalmat, a választott és nem választott tisztviselőket, az egyesületeket és a médiát, hogy csatlakozzanak a megemlékezéshez, és egyesítsék erőfeszítéseiket a történelmi igazság helyreállítása és az örmény népirtás áldozatai előtti tisztelgés érdekében;
5. felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az uniós intézmények képviselőiként csatlakozzanak az Európai Parlamenthez a megemlékezésben annak érdekében, hogy koherensebben tudják képviselni a népirtások és az emberiesség elleni bűnök megelőzésének alapvető célkitűzését;
6. köszönetet mond mindazoknak, akik a nyitottság és a szolidaritás szellemében hozzájárultak és ma is hozzájárulnak az örmény népirtás elismeréséhez és az arról való megemlékezéshez, és felkéri őket, hogy tegyék ezt továbbra is; határozott támogatásáról biztosítja Örményországot és az örmény népet abban az elkötelezettségükben, hogy tovább folytatják a nemzetközi küzdelmet a népirtások megelőzése, a népirtás jogi elismerése, a népirtás áldozatává váló népek jogainak helyreállítása és a történelmi igazság helyreállítása érdekében;
7. javasolja a népirtásról való európai megemlékezés napjának létrehozását, ismételten emlékeztetve arra, hogy szerte a világon minden népnek és nemzetnek faji vagy vallási előítéletek nélkül joga van a békéhez és a méltósághoz;
8. fenntartja, hogy az örmény népirtás és egyéb emberiesség elleni bűncselekmények tagadása, valamint a rasszista indíttatású, idegengyűlöleten vagy vallási csoport elleni gyűlöleten alapuló cselekmények az emberi jogok és alapvető szabadságok egyértelmű megsértését jelentik, és ekként elítélendők;
9. az örmény népirtás 100. évfordulójához közeledve felhívja az összes uniós tagállamot, hogy jogilag ismerje el ezt a népirtást, és ösztönzi a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy továbbra is járuljanak hozzá az örmény népirtás elismertetéséhez;
10. kéri Törökországot, hogy nézzen szembe a történelemmel és hivatalosan ismerje az örmény népirtást és az örmények tulajdontól való megfosztását, kérjen bocsánatot, és európai törekvésekkel bíró országhoz méltó módon állítsa helyre az örmények jogait, ideértve többek között a szülőföldre való visszatérés jogát és a nemzeti hazájukkal való újbóli biztonságos kapcsolatfelvétel jogát, mivel a megbékélést kizárólag az igazság révén lehet elérni;
11. felkéri a török kormányt, hogy tartsa tiszteletben és teljes körűen hajtsa végre vállalt jogi kötelezettségeit, ideértve a kulturális örökség megőrzésével, és főként az előző évszázadban elpusztított vagy romba döntött örmény, görög, asszír és más kulturális örökség teljes körű, jóhiszeműen összeállított összegzésével kapcsolatos rendelkezéseket, és ennek alapján dolgozzon ki stratégiát a történelmi Nyugat-Örményország területén található ókori és középkori fővárosok, templomok, iskolák, erődök, temetők és egyéb kincsek elsőbbséget élvező felújítására irányulóan, és az említett kulturális és vallási intézményeket tegyek teljes mértékben működőképessé;
12. felkéri a török kormányt, hogy ismerje el és ítélje el az örmény népirtást, és kezdeményezze az örmény nemzeti örökség régóta várt megünneplését a török-örmény kapcsolatok normalizálása alapján, amely a történelem terhével való szembenézésen, a megoldatlan kérdések békés megoldásán, és a két ország kapcsolatainak teljes európaizálódásán alapszik, és kiindulópontként szolgálhat az örmény és a török nép történelmi megbékéléséhez;
13. felkéri Törökország kormányát, hogy Örményországgal közösen élesszék fel és ratifikálják a 2009. október 9-én Zürichben aláírt két egyezményt a diplomáciai kapcsolatok felvételéről és a kapcsolatok normalizálásáról;
14. emlékeztet rá, hogy az örmény népirtás hivatalos elismerése helyreállítja az örmény áldozatok és túlélők leszármazottainak méltóságát; emlékeztet rá, hogy a népirtás utolsó lépése a népirtás tagadása;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Törökország kormányának, Örményország kormányának és a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének.