Eljárás : 2015/2589(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0364/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0364/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 29/04/2015 - 10.66
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0175

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 152kWORD 97k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0363/2015
27.4.2015
PE555.138v01-00
 
B8-0364/2015

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum jelenlegi állásáról (2015/2589(RSP))


Gabriele Zimmer, Anne-Marie Mineur, Paloma López Bermejo, Patrick Le Hyaric, Marie-Christine Vergiat, Pablo Iglesias, Lola Sánchez Caldentey, Malin Björk, Eleonora Forenza, Kateřina Konečná, Rina Ronja Kari, Younous Omarjee, Curzio Maltese, Marisa Matias, Stefan Eck, Fabio De Masi, Josu Juaristi Abaunz, Marina Albiol Guzmán, Lidia Senra Rodríguez, Javier Couso Permuy, Ángela Vallina, Sofia Sakorafa, Kostas Chrysogonos, Helmut Scholz, Martina Michels a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a Rana Plaza összeomlásának második évfordulójáról és a bangladesi fenntarthatósági paktum jelenlegi állásáról (2015/2589(RSP))  
B8‑0364/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a „Folytatódó szerepvállalás: Fenntarthatósági paktum a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban” címmel 2013. július 8-án Genfben a bangladesi kormány, az Európai Unió és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) képviselői által aláírt közös nyilatkozatra,

–       tekintettel a „Folytatódó szerepvállalás: Fenntarthatósági paktum a munkavállalói jogok és az üzemek biztonságának folyamatos javításáról a bangladesi konfekció- és kötöttáru-iparban” című, 2014. július 8-i bizottsági technikai eredményjelentésre,

–       tekintettel a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (ITUC) „A 2013. évi bangladesi munka törvénykönyvének felülvizsgálata” című kiadványára,

–       tekintettel a bangladesi fenntarthatósági paktum nyomon követéséről 2014. október 20-án Brüsszelben tartott ülésre,

–       tekintettel „A bangladesi fenntarthatósági paktum értékelése” című, az ITUC, az UNI Global Union és az IndustriALL 2015 márciusában aktualizált közös kiadványára,

–       tekintettel a munkaügyi ellenőrzésről szóló 81. számú, az egyesülési szabadság és a szervezkedési jog védelméről szóló 87. számú, valamint a szervezkedési jog és a kollektív tárgyalási jog elveinek alkalmazásáról szóló 98. számú ILO-egyezményekre, amelyeknek Banglades is részes fele,

–       tekintettel a Rana Plazában bekövetkezett baleset áldozatai és családtagjaik részére történő kifizetésekkel kapcsolatos gyakorlati eljárásokról szóló egyetértési megállapodásra (a Rana Plazára vonatkozó megállapodás), amelyről 2013 novemberében született egyetértés,

–       tekintettel az üzemi balesetek esetén járó ellátásokról szóló 121. számú ILO-egyezményre,

–       tekintettel az ENSZ üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, irányadó alapelveire, valamint az OECD multinacionális vállalkozásoknak szóló iránymutatásaira,

–       tekintettel a 2013 májusában aláírt bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodásra,

–       tekintettel a Rana Plaza összeomlásának áldozatai számára fizetendő kártérítés megemelésére felszólító közös nyilatkozatra, amelyet Hollandia, Franciaország, Dánia, Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország és Spanyolország kormányai tettek 2014. június 26-án a párizsi OECD-ülésen,

–       tekintettel a fejlesztés európai évére, valamint a ruházati ágazat ellátási láncán belül a felelős gazdálkodásra vonatkozó kiemelt kezdeményezésre,

–       tekintettel az EU általános vámkedvezmény-rendszerére, amelynek alapján Banglades legkevésbé fejlett országként a „fegyver kivételével mindent” kezdeményezésen keresztül vám- és kvótamentesen férhet hozzá az európai piacokhoz,

–       tekintettel az Európai Közösség és a Bangladesi Népköztársaság között létrejött, a partnerségről és a fejlesztésről szóló együttműködési megállapodásra,

–       tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-án elfogadott határozatára, amely kormányközi munkacsoportot hoz létre, amelynek feladata a transznacionális társaságok tevékenységét szabályozó, jogilag kötelező erejű, nemzetközi eszköz kidolgozása,

–       tekintettel a Bangladesről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2013. január 17-i(1), 2013. március 14-i(2), 2013. november 21-i(3), 2014. január 16-i(4) és 2014. szeptember 18-i(5) állásfoglalására,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel 2015. április 24-én van a Rana Plaza (Sayar, Banglades) összeomlásának második évfordulója, amely szerencsétlenség során 1 134 ember életét vesztette, további 2 500 pedig megsebesült, közülük sokan örökre vagy átmenetileg munkaképtelenné váltak; mivel a Rana Plaza összeomlása a világ egyik legnagyobb ipari balesete volt, de Bangladesben nem az első olyan végzetes ipari baleset, amelynek oka az egészségügyi és biztonsági normák következetes és rendszeres figyelmen kívül hagyása, illetve a munkavállalók és a szakszervezetek jogainak mellőzése volt;

B.     mivel 2015. január 31-én legalább 13 dolgozó vesztette életét a Dakkában található műanyaggyárban bekövetkezett tűzesetben; mivel 2014. október 8-án hét ember vesztette életét a más bangladesi gyárakat szövettel ellátó Aswad Composite Mills gyár tűzesetében, amely gyárakban ruházati cikkeket készítettek olyan észak-amerikai és európai megrendelőknek, mint a Walmart, a Gap, a H&M és a Carrefour; mivel 2013. november 24-én 112 ember vesztette életét a Dakka városán kívüli Tazreen Fashion gyár tűzesetében, amelynek megrendelője volt a C&A is; mivel a „Clean clothes” (Tiszta ruhák) kampány és a SOMO jelentése szerint 2006 és 2013 eleje között közel 600 dolgozó vesztette életét a bangladesi ruhagyárak 245 tűzesetében;

C.     mivel a baleset bekövetkeztekor 29 globális ruházati márkának volt friss vagy közelmúltbeli rendelése a Rana Plazában működő textil- és ruházati gyáraktól; mivel az UNI Global Union szerint a 2013. április 23-t megelőző napon a Rana Plaza falain repedéseket fedeztek fel, ami az épületegyüttes ideiglenes bezárásához vezetett; mivel a Raza Plazában foglalkoztatott ruhaipari dolgozókat arra kényszerítették, hogy a rákövetkező napon újra munkába álljanak;

D.     mivel nincs az a pénz, ami kárpótolni tudná azok fájdalmát, akik elvesztették szeretteiket; mivel azonban a tragédia során elhunytak, illetve a sebesültek vagy munkaképtelenné válók családjai számára nyújtott pénzügyi kártérítés létfontosságú a gazdasági túlélésért vívott harcukban; mivel a Rana Plaza tragédiája után két évvel a kártérítés továbbra is rendkívül aktuális téma; mivel az összes igény teljesítésére meghatározott összeget 30 és 40 millió USD között állapították meg; mivel 2015 februárjában a hozzájárulásokból származó teljes összeg 21,5 millió USD volt, így legkevesebb 8,5 millió USD még hiányzik;

E.     mivel 2014 augusztusában a Tuba Group ruhaipari dolgozói éhségsztrájkot folytattak, miután három hónapon keresztül nem kaptak fizetést; mivel a Tuba Group ugyanaz a vállalat, amely a Tazreen Fashion tulajdonosa volt, amelynek gyárában több mint 100 dolgozó vesztette életét egy tűzesetben 2012-ben; mivel a gyár dolgozói azóta sem kaptak megfelelő kártérítést;

F.     mivel a Rana Plazában történt tragédia feltárta az ellátási láncok átláthatóságával és nyomonkövethetőségével kapcsolatosan meglévő hiányosságokat;

G.     mivel a bangladesi konfekcióipari ágazat 4 millió embert, 80%-ukban nőket foglalkoztat; mivel az EU és azt követően az USA a bangladesi ruházati termékek legnagyobb kiviteli célpontja;

H.     mivel a Rana Plazában történt tragédia és az azt követő közfelháborodás eredményeként a bangladesi konfekcióipari ágazat helyzetének javítására irányulóan számos kezdeményezést tettek; mivel ezek a kezdeményezések magukban foglalják az EU és Banglades által 2013 júliusában aláírt fenntarthatósági paktumot, a márkák és a szakszervezetek közötti, 2013 májusában aláírt tűz- és épületbiztonsági megállapodást, valamint a 2013 novemberében aláírt, a Rana Plazában bekövetkezett baleset áldozatai és családtagjaik részére történő kifizetésekkel kapcsolatos gyakorlati eljárásokról szóló egyetértési megállapodást (a Rana Plazára vonatkozó megállapodás);

I.      mivel a fenntarthatósági paktum a munkavállalói jogok és a munkahelyi biztonság tiszteletben tartása, valamint a felelősségteljes üzleti magatartás támogatása és előmozdítása tekintetében meglévő kötelezettségvállalásokra épül; mivel a tűz- és épületbiztonsági megállapodás egy öt évre szóló független, jogilag kötelező erejű megállapodás a világmárkák, a kereskedők és a szakszervezetek között, amely egy biztonságos és egészséges bangladesi konfekcióipar kiépítése érdekében jött létre; mivel a Rana Plazára vonatkozó megállapodás, amelyet az ILO elnökletével valamennyi fontosabb érdekelt fél képviselője aláírt, egy olyan hiteles, átlátható és független rendszer alapját képezi, amely – az üzemi balesetek esetén járó ellátásokról szóló 121. számú ILO-egyezményben meghatározott normákkal összhangban – támogatást nyújt a Rana Plaza áldozatainak, családjaiknak és eltartottjaiknak; mivel a kártérítést az adományozói vagyonkezelői alapon keresztül kell kifizetni;

J.      mivel a valamelyes előrelépés ellenére valamennyi nemzetközi szereplő széles körűen elismeri, hogy a munkavállalók és a szakszervezetek jogait Bangladesben továbbra is súlyosan és rendszeresen megsértik; mivel a bangladesi munka törvénykönyvének 2013. évi módosításai rendkívül korlátozottak voltak, és ezért az továbbra sem felel meg a nemzetközi normáknak az egyesülési szabadság, a sztrájkjog és a kollektív tárgyalási jog, valamint a szakszervezethez való csatlakozás joga tekintetében, és ez különösen az exportfeldolgozó övezeteket (Export Processing Zones) érinti; mivel ismételt ígérgetései ellenére a bangladesi kormány még mindig nem tette közzé az ezekre a módosításokra vonatkozó végrehajtási szabályokat; mivel az olyan programok, mint a foglalkoztatási körülmények javítására irányuló ILO-program (Better Work Programme) és a bangladesi megállapodás értelmében kialakított képzési program ezen szabályok közzétételétől függ;

K.     mivel annak ellenére, hogy vettek fel új munkaügyi ellenőröket, a kormány sem 2013 végére, sem mára nem tudta elérni a 200 ellenőr felvételére irányuló célját; mivel a munkaügyi ellenőrzésekről szóló beszámolók esetlegesek és nem teljesek;

L.     mivel az ITUC egyre nagyobb aggodalommal figyeli, hogy a munkáltatók ösztönzik az úgynevezett vállalat vagy igazgatóság által irányított szakszervezetek megalakítását a dolgozók által irányítottak helyébe; mivel a szakszervezet-alakításhoz szükséges 30%-os minimumkövetelmény továbbra is érvényes; mivel a szakszervezetek gyakorlatilag be vannak tiltva az exportfeldolgozó övezetekben, ahol durván 400 000 dolgozót foglalkoztatnak; mivel az exportfeldolgozó övezetekről szóló jelenlegi jogszabálytervezet fenntartja ezt a tilalmat, és az exportfeldolgozó övezeteket a nemzeti munkaügyi felügyelőség hatáskörén kívül tartja;

M.    mivel annak ellenére, hogy 2013 novemberében a minimálbért havi 3000 takáról (35 EUR) havi 5300 takára (62 EUR) emelték, a bangladesi ruhagyári munkások nem tudnak megélni a munkabérükből, és továbbra is a világon a legrosszabbul fizetettek közé tartoznak, és megélhetési nehézségekkel küzdenek; mivel a becslések szerint 8900 taka (104 EUR) szükséges az alapvető szükségletek fedezéséhez; mivel számos beszámoló szerint a ruhagyárak 40–80%-a nem fizeti a törvényben jelenleg előírt minimálbért;

N.     mivel 2015 a fejlesztés európai éve, és mivel Banglades az EU általános vámkedvezmény-rendszerének kedvezményezettje, amelynek alapján legkevésbé fejlett országként a „fegyver kivételével mindent” kezdeményezésen keresztül vám- és kvótamentesen férhet hozzá az európai piacokhoz;

O.     mivel az átláthatósági mutató szerint Banglades 177 ország közül a 136. helyen áll, és mivel a korrupció széles körben elterjedt a ruházati ágazat globális ellátási láncán belül, és benne mind a politikai vezetés, mind a helyi és multinacionális vállalatok részt vesznek;

P.     mivel a Világbank jelentése szerint a szegénységben élők száma Bangladesben az elmúlt évtizedben csökkent; mivel a hivatalos csökkenés ellenére a 160 milliós népességből még mindig 53 millió ember él szegénységben; mivel a humán fejlettségi mutató skáláján Banglades 187-ből a 142. helyen áll;

Q.     mivel a szakszervezetek és a munkavállalók jogai az emberi jogok szerves részét képezik; mivel a vezető emberi jogi szervezetek az emberi jogok bangladesi helyzetének komoly romlására hívják fel a figyelmet, különösen a 2014. januári választások óta; mivel az ITUC globális jogokra vonatkozó skáláján Banglades a legalacsonyabb pontszámot kapta, ami azt mutatja, hogy a gyakorlatban a jogokat egyáltalán nem garantálják;

R.     mivel a gyárakban történt tűzesetek, épület-összeomlások és a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági problémákkal kapcsolatos más balesetek nem kizárólag a bangladesi konfekcióipari ágazatra korlátozódnak, hanem aggodalomra adnak okot az olyan fejlődő és legkevésbé fejlett országokban is, ahol erős exportorientált konfekcióipari ágazat működik;

1.      elismeri, hogy régóta esedékes, jó irányba tett lépésekre került sor a munkakörülmények és a munkahelyi biztonság javítása érdekében; mélységes sajnálattal veszi tudomásul, hogy olyan léptékű tragédiára, mint a Rana Plaza-beli és az ezt követő közfelháborodásra volt szükség ahhoz, hogy megtörténjenek az első lépések a bangladesi konfekcióipar ágazati kapcsolatrendszerének megváltoztatására;

2.      emlékeztet arra, hogy a Rana Plaza koordinációs bizottság létrehozta a Rana Plaza adományozói vagyonkezelői alapot, hogy önkéntes adományokat gyűjtsön vállalatoktól és egyéb adományozóktól a Rana Plaza-beli tragédia áldozatainak és családtagjaiknak fizetendő kártérítésre, és hogy az összes igény költségeinek teljesítéséhez szükséges összeget 30 és 40 millió USD között állapították meg; megdöbbenésének ad hangot amiatt, hogy 2015 februárjáig az adományozói vagyonkezelői alapba önkéntes vállalati adományokból befolyt összeg csak 21,5 millió USD-t tett ki, ami a szükséges összegnél 8,5 millió USD-ral kevesebb;

3.      ismételten megerősíti a 2014. szeptember 18-i állásfoglalásában elfogadott álláspontját, mely szerint az adományozói vagyonkezelői alapba önkéntes alapon fizetett vállalati adományok elve nem vált be, és a Rana Plaza-beli tragédia áldozatait cserbenhagyták, ezért kötelező mechanizmus alkalmazására van szükség;

4.      kéri a Rana Plazában gyártató vagy Bangladessel szoros kapcsolatban álló összes márkát, valamint a bangladesi kormányt és a Bangladesi Ruhagyártók és Exportőrök Szövetségét (BGMEA), hogy gondoskodjanak róla, hogy az adományozói vagyonkezelői alapnak legalább a becsült 30 millió USD rendelkezésére álljon a Rana Plaza-beli tragédia második évfordulójára, hogy kifizethesse a kártérítést, amelyről megállapodtak;

5.      kéri a Bizottságot, az Európai Tanácsot és a tagállamokat, hogy a kártérítést tegyék a fenntarthatósági paktum szerves részévé, és a Rana Plaza összeomlásának második évfordulója alkalmából indítsanak kampányt azon cégek kipellengérezésére, amelyek a Rana Plazában gyártattak, de nem teljesítették befizetési kötelezettségvállalásukat az adományozói vagyonkezelői alapba, hogy végre kifizetésre kerüljön a régóta esedékes és megfelelő kártérítés a Rana Plaza-beli tragédia áldozatainak és családtagjaiknak;

6.      kéri az Európai Tanácsot és a tagállamokat, hogy az emberi és munkavállalói jogokat Bangladesben megsértő vállalatokat és leányvállalataikat zárják ki a közbeszerzési szerződésekből; véleménye szerint ugyanígy kellene tenni azokkal a vállalatokkal, amelyek a tragédia idejében a Rana Plazában gyártattak, és azóta sem fizettek be az adományozói vagyonkezelői alapba;

7.      kéri a Bizottságot, hogy teljesítse ellenőrzési kötelezettségét annak tekintetében, hogy Banglades csatlakozott-e az általános vámkedvezmény-rendszerben előírt emberi jogi, munkaügyi és környezetvédelmi egyezményekhez, és megállapításairól tegyen jelentést a Parlamentnek a fenntarthatósági paktum létrejöttének második évfordulójáig annak érdekében, hogy megfelelő intézkedésekre kerülhessen sor az általános vámkedvezmény-rendszerről szóló rendelet A. mellékletének III. részében felsorolt egyezményekben lefektetett elvek komoly és rendszeres megsértése esetén;

8.      elismeri, hogy eddig 200 divat- és kiskereskedelmi márka vállalta, hogy csatlakozik a jogilag kötelező érvényű tűz- és épületbiztonsági megállapodáshoz, és ezt az első fontos eredménynek tekinti, ugyanakkor sürgősen felhívja azokat a márkákat – köztük különösen az uniós székhelyűeket –, amelyek még nem csatlakoztak a megállapodáshoz, hogy késlekedés nélkül tegyék ezt meg;

9.      kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki hiteles és szilárd alapokon nyugvó javaslatokat és eszközöket az ellátási lánc átláthatóságának és nyomonkövethetőségének javítására; véleménye szerint az uniós piacra való belépés feltételeként az összes szállítói adat kötelező átadása jelentős előrelépés lenne e tekintetben;

10.    kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki jogilag kötelező érvényű és végrehajtható javaslatokat az emberi jogok terén tanúsítandó kellő gondosságról e jogok uniós székhelyű vállalatok ellátási láncában történő tényleges és lehetséges megsértésének megállapítása, valamint a ruházati ágazat ellátási láncán belüli felelős gazdálkodásra vonatkozó kiemelt kezdeményezés keretében nyújtandó hatékony jogorvoslat érdekében;

11.    kéri a Bizottságot, az Európai Tanácsot és a tagállamokat, hogy terjesszenek elő jogalkotási javaslatot az uniós székhelyű vállalatok és harmadik országokban működő leányvállalataik vállalati társadalmi felelősségvállalására vonatkozó, kötelező és végrehajtható mechanizmusra annak érdekében, hogy az uniós székhelyű vállalatok és leányvállalataik számára kötelezővé váljon a szociális, munkaügyi és környezetvédelmi előírások betartása az ellátási lánc egészében; sajnálattal állapítja meg, hogy egyes tagállamok nemmel szavaztak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 2014. június 26-án elfogadott határozatára, amely kormányközi munkacsoportot hoz létre, amelynek feladata a transznacionális társaságok tevékenységét szabályozó, jogilag kötelező erejű nemzetközi eszköz kidolgozása, és arra ösztönzi az európai intézményeket és tagállamokat, hogy e cél elérése érdekében szorosan működjenek együtt az ENSZ-szel;

12.    megállapítja, hogy a bangladesi munka törvénykönyvét a Rana Plaza-beli tragédiát követően módosították; mindazonáltal mélységes elégedetlenségének ad hangot amiatt, hogy a bangladesi kormány – számos ígérete ellenére – elmulasztotta kiadni a munka törvénykönyvére vonatkozó végrehajtási szabályokat; sürgeti a bangladesi kormányt, hogy további késedelem nélkül adja ki a szóban forgó végrehajtási szabályokat, és törölje a szakszervezetekkel szemben támasztott, minimum 30%-os tagságra vonatkozó követelményt; hangsúlyozza, hogy minden további késlekedést úgy fognak értelmezni, hogy a bangladesi kormány vonakodik megtenni a fejlettebb ágazati kapcsolatrendszer létrehozásához szükséges lépéseket;

13.    kéri a bangladesi kormányt, hogy 2015 júliusáig, a fenntarthatósági paktum aláírásának második évfordulójáig maradéktalanul tegyen eleget a paktum I. és II. szakaszában vállalt kötelezettségeinek; ismételten hangsúlyozza, hogy a 87. és 98. ILO-egyezményt maradéktalanul be kell tartani, és hatályukat ki kell terjeszteni minden munkavállalóra, ideértve az exportfeldolgozó övezetekben dolgozókat is, ahol a szakszervezetek továbbra is be vannak tiltva, és a munkakörülmények és az egészségügyi és biztonsági feltételek köztudottan rendkívül rosszak;

14.    csalódottságának ad hangot amiatt, hogy a bangladesi kormány nem tartotta be a további 200 ellenőr felvételére 2013 végéig kiszabott határidőt, sőt a mai napig sem teljesítette ezt a célkitűzést; megállapítja, hogy komoly hiányosságok vannak a jelentéstétel és az ellenőrzések nyomon követése terén, melyek alapvetően fontosak lennének az előrelépés és a jövőbeli tragédiák megelőzése érdekében; csatlakozik a nemzetközi szakszervezetek álláspontjához, mely hangsúlyozza, hogy a további munkaerő-felvétel és képzés, valamint a munkaügyi ellenőrök függetlenségének és pártatlanságának biztosítása alapvető fontossággal bír; kéri ezért a bangladesi kormányt, hogy tegye meg az említett célkitűzések elérése érdekében szükséges lépéseket;

15.    elismeréssel és örömmel veszi tudomásul, hogy a konfekcióiparban nőtt az elismert szakszervezetek száma (2013 óta 275), de rámutat, hogy e szervezetek csupán töredékét képviselik a több mint 4 millió fős munkaerőnek, amelynek nagy része nőkből áll, és a munkavállalók szétszórva, több mint 5000 ruhagyárban dolgoznak, az említet szakszervezetek többségétől pedig megtagadják a kollektív tárgyalásokhoz való jogot; rámutat arra is, hogy 2014-ben lelassult az elismerési folyamat, és a benyújtott kérelmek 26%-át látszólag önkényes indokok miatt utasították el;

16.    sürgeti a BGMEA-t, hogy tartsa tiszteletben és fizesse meg az ágazatban megállapított minimálbért; határozott véleménye, hogy a megállapított minimálbér még mindig nem elegendő az ágazatban alkalmazott munkavállalók alapvető szükségleteinek fedezésére, és tovább kell emelni a szakszervezetek kérésével összhangban; kéri a bangladesi kormányt, hogy gondoskodjon róla, hogy a ruhaipari munkáltatók késedelem nélkül fizessék ki az összes esedékes bért;

17.    döbbenettel figyeli a Bangladesben széles körben elterjedt szakszervezet-ellenességet és a szakszervezetek tönkretételét, amelyet a szakszervezeti tagsággal rendelkező munkavállalókkal szembeni, jól dokumentált megtorlások, valamint szakszervezeti vezetők és aktivisták ellen alkalmazott fizikai erőszak – köztük Áminul Iszlám szakszervezeti vezető meggyilkolása – támaszt alá; kiáll a bangladesi munkavállalók azon joga mellett, hogy független szakszervezeteket hozhassanak létre, jegyeztethessenek be, illetve ilyen szakszervezetekhez csatlakozhassanak, ideértve az exportfeldolgozó övezeteket is, és emiatt ne kelljen zaklatástól tartaniuk; felhívja a bangladesi kormányt, hogy biztosítsa ezeket az alapvető jogokat, és Áminul Iszlám gyilkosait állítsa bíróság elé;

18.    hangsúlyozza, hogy a munkavállalói és szakszervezeti jogok folyamatos semmibevétele tükrözi, hogy a jelenlegi, Sejk Haszina vezette bangladesi kormány működése alatt folyamatosan és egyre inkább megszűnnek az alapvető és demokratikus jogok; ismételten hangsúlyozza, hogy elítéli a kormány folyamatos és kemény fellépését a politikai ellenzék tagjai, a szakszervezeti tagok, az emberijog-védők és az újságírók ellen; hangsúlyozza, hogy az alapvető demokratikus jogokat, például a gyülekezési szabadságot és a szólásszabadságot mindig tiszteletben kell tartani;

19.    úgy véli, hogy a demokratikus szakszervezeti struktúrák léte a jobb egészségügyi és biztonsági feltételekért és általában a jobb munkakörülményekért – többek között a magasabb bérekért – folytatott küzdelem kulcsfontosságú eszköze; a megkötött megállapodásokat alapvetően fontos lépésnek tekinti a Rana Plaza-féle újabb tragédiák és következményeik elkerülése érdekében; ismételten hangsúlyozza, hogy ez nem csupán Bangladesre érvényes, hanem más országokra is, amelyekben hasonlóan bizonytalan a helyzet, különösen a konfekcióiparban;

20.    megállapítja, hogy a jelenlegi termelési mód és a multinacionális kiskereskedelmi láncok és márkák erőfölénye a bangladesi és más országokbeli konfekcióiparban komoly kérdéseket vet fel a globalizált kapitalista gazdaságban való túléléshez elegendő nyereség megtermeléséhez szükséges forgalom elérése érdekében a munkavállalói és szakszervezeti jogok nyilvánvaló semmibevételén, alacsony béreken és kizsákmányoláson alapuló gazdasági rendszer fenntarthatósága és igazolhatósága tekintetében; rámutat, hogy globális megoldásokra van szükség a konfekcióiparban annak megakadályozása érdekében, hogy a munkavállalókat kijátsszák egymás ellen;

21.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Banglades kormányának és parlamentjének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának, az ENSZ főtitkárának, valamint az ILO főigazgatójának.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0026.

(2)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0100.

(3)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0516.

(4)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0045.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0024.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat