Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0536/2015Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0536/2015

    ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a magyarországi helyzetről

    3.6.2015 - (2015/2700(RSP))

    benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
    az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

    Birgit Sippel, Péter Niedermüller, Tanja Fajon, Jörg Leichtfried, Sylvie Guillaume, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Kashetu Kyenge, Marju Lauristin, Soraya Post, Josef Weidenholzer, Hugues Bayet, Vilija Blinkevičiūtė, Miltiadis Kyrkos, Emilian Pavel, Kati Piri, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Elly Schlein, Eider Gardiazabal Rubial, Eric Andrieu, Andi Cristea, Viorica Dăncilă, Victor Negrescu, Peter Simon, Tibor Szanyi, Pedro Silva Pereira, Georgi Pirinski, Jakob von Weizsäcker, Renata Briano, Eugen Freund, Miroslav Poche, Doru-Claudian Frunzulică, Sergio Gutiérrez Prieto, Jens Nilsson, Alessia Maria Mosca, José Blanco López, Nikos Androulakis, Francisco Assis, Siôn Simon, Nicola Caputo, Csaba Molnár, Nicola Danti, Demetris Papadakis, Brando Benifei, Maria Grapini, Goffredo Maria Bettini, Gabriele Preuß, Anneliese Dodds, Carlos Zorrinho, Iris Hoffmann, Elena Gentile, Caterina Chinnici az S&D képviselőcsoport nevében

    Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0532/2015

    Eljárás : 2015/2700(RSP)
    A dokumentum állapota a plenáris ülésen
    Válasszon egy dokumentumot :  
    B8-0536/2015
    Előterjesztett szövegek :
    B8-0536/2015
    Viták :
    Elfogadott szövegek :

    B8‑0536/2015

    Az Európai Parlament állásfoglalása a magyarországi helyzetről

    (2015/2700(RSP))

    Az Európai Parlament,

    –       tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) preambulumára, különösen annak második és negyedik–hetedik francia bekezdéseire,

    –       tekintettel az EUSZ 2. cikkére, 3. cikke (3) bekezdésének második francia bekezdésére, 6. és 7. cikkére, valamint az EUSZ és az Európai Unió működéséről szóló szerződés EUMSZ) azon cikkeire, amelyek az alapvető jogok EU-ban való tiszteletben tartásához, előmozdításához és védelméhez kapcsolódnak,

    –       tekintettel az Európai Unió 2007. december 7-én Strasbourgban kihirdetett és a Lisszaboni Szerződéssel 2009 decemberében hatályba lépett 2000. december 7-i Alapjogi Chartájára,

    –       tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezményre (EJEE), az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatára, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének, Miniszteri Bizottságának, emberi jogi biztosának és Velencei Bizottságának egyezményeire, ajánlásaira, határozataira és jelentéseire,

    –       tekintettel „Az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok (az Európai Parlament 2012. február 16-i állásfoglalása alapján)” című, 2013. július 3-i állásfoglalására,[1],

    –       tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban (2012)” című 2014. február 27-i állásfoglalására[2],

    –       tekintettel a Bizottság „A jogállamiság megerősítésére irányuló új uniós keret” című, 2014. március 19-i közleményére (COM(2014)0158),

    –       tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosának 2014. július 1–4-i magyarországi látogatását követően készített, 2014. december 16-i jelentésére,

    –       tekintettel az Európai Unió Tanácsának és a Tanács keretében ülésező tagállamoknak a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosításáról szóló 2014. december 16-i következtetéseire,

    –       tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságnak az emberi jogok magyarországi helyzetéről szóló 2015. január 22-i meghallgatására,

    –       tekintettel az Európai Parlamentben 2015. február 11-én tartott, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok uniós keretéről szóló plenáris vitán a Tanács és a Bizottság által tett nyilatkozatokra,

    –       tekintettel az Elnökök Értekezletének 2015. április 30-i határozatát követően 2014. május 7-én az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által tartott eszmecserére, amelynek témája az volt, hogy milyen következményekkel kell számolnia egy uniós tagállamnak többek között jogaira és státuszára nézve, ha a halálbüntetés visszaállítása mellett dönt,

    –       tekintettel az Európai Parlamentben a magyarországi helyzetről tartott 2015. május 19-i plenáris vitán a Tanács és a Bizottság által tett nyilatkozatokra,

    –       tekintettel a magyarországi helyzetről tartott 2015. május 19-i plenáris vitán Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke által tett kijelentésekre, amelyek szerint a halálbüntetés visszaállítása ellentétes az EU alapvető értékeivel és elindíthatja az EUSZ 7. cikkének alkalmazását, amelynek értelmében valamely tagállam megfosztható a Tanácsban őt megillető szavazati jogtól,

    –       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

    A.     mivel az Európai Unió az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok – többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogai – tiszteletben tartásának értékein alapul, és mivel ezek az értékek közösek a tagállamokban, a pluralizmus, a megkülönböztetés tilalma, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás, valamint a nők és a férfiak közötti egyenlőség társadalmában;

    B.     mivel annak érdekében, hogy az EU a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, belső határok nélküli térséggé váljon, különösen fontos a tagállamok közötti kölcsönös bizalom, továbbá minden uniós polgár és nemzeti hatóság valamennyi többi tagállam jogrendszerébe, különösen a jogállamiság működésébe vetett bizalma; mivel a jogállamiság képezi az előfeltételét annak, hogy tiszteletben tartsák a Szerződésekből és a nemzetközi jogból eredő valamennyi jogot és kötelezettséget;

    C.     mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja, hogy tilos minden megkülönböztetés, így különösen a nem, faj, bőrszín, etnikai vagy társadalmi származás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés, politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbséghez tartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés;

    D.     mivel elfogadhatatlan, hogy bárkit halálra ítéljenek vagy kivégezzenek;

    E.     mivel a menekültek helyzetéről szóló, 1951. július 28-i Genfi Egyezménynek, illetve az ahhoz kapcsolódó 1967. január 31-i jegyzőkönyvnek megfelelően, valamint összhangban az Európai Közösséget létrehozó szerződéssel biztosítani kell a menedékhez való jogot;

    F.     mivel a közelmúltbeli és különösen az elmúlt tizenkét hónapban bekövetkezett magyarországi fejlemények miatt nagymértékben rosszabbodott a helyzet a média szabadsága és a pluralizmus, az intolerancia és a megkülönböztetés elleni küzdelem, a bevándorlók, menedékkérők és menekültek emberi jogai, a gyülekezési és egyesülési szabadság, a civil társadalmi szervezetek függetlensége, a kisebbségekhez tartozók jogai és az igazságszolgáltatás függetlensége tekintetében;

    G.     mivel a magyar kormány 2015. április 24-én bejelentette, hogy nemzeti konzultációt indít a bevándorlásról, és közzétett egy 12 kérdésből álló, minden 18 évnél idősebb magyar állampolgárhoz intézett kérdőívet, és mivel a kérdések nagy része egyértelműen befolyásoló és retorikai jellegű, továbbá tendenciózus és közvetlen összefüggést teremt a migrációs jelenségek és a biztonsági kockázatok között;

    H.     mivel Orbán Viktor magyar miniszterelnök, miután már 2002-ben is hasonló javaslatokat tett, 2015. április 28-án Pécsett mondott beszédében kijelentette, hogy a halálbüntetés kérdését Magyarországon újra napirendre kell tűzni, és mivel 2015. május 1-jén ismét hasonló kijelentéseket tett a nemzeti rádiónak adott interjújában, hozzátéve, hogy a halálbüntetés újbóli bevezetésével kapcsolatos döntésnek a tagállamok kizárólagos hatáskörébe kell tartoznia; mivel a halálbüntetésről kezdeményezett vita veszélyes és káros;

    I.      mivel rosszhiszemű és helytelen, valamint előítéleteket gerjeszt, hogy a „nemzeti konzultáció” összefüggésbe hozza a migrációt a terrorizmussal tekintettel arra, hogy az emberek a migránsokban nem lehetőséget, hanem fenyegetést fognak látni;

    J.      mivel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság által tartott eszmecsere során a képviselőcsoportok többsége egyetértett azzal, hogy elfogadhatatlan a halálbüntetés visszaállítása, éppúgy mint a nyilvános konzultáció keretében feltett kérdések;

    K.     mivel az Európai Parlamentben a magyarországi helyzetről tartott 2015. május 19-i plenáris vitán tett nyilatkozatában az Európai Unió Tanácsának elnöksége kijelentette, hogy a Tanács nem tárgyalta meg a magyarországi helyzetet, és ezért hivatalosan nem foglalt állást az ügyben;

    L.     mivel a magyarországi helyzet napirendre tűzése nem egy adott tagállam vagy kormány ellen irányul, hanem valamennyi uniós intézmény, különösen pedig a Szerződések őreként a Bizottság azon kollektív kötelezettségnek tesz eleget, hogy az Unió egészében és a tagállamok összességében biztosítsák a Szerződések és a Charta alkalmazását és az azoknak való megfelelést;

    1.      kitart amellett, hogy a halálbüntetés nem egyeztethető össze az emberi méltóság tiszteletben tartásával, a szabadsággal, a demokráciával, az egyenlőséggel, a jogállamisággal és az emberi jogok tiszteletben tartásával, amelyek az Európai Unió alapvető értékei, valamint hogy a Szerződések és az Alapjogi Charta megsértését jelentené, ha valamelyik tagállam visszaállítaná a halálbüntetést; emlékeztet arra, hogy az EUSZ 2. cikkében említett értékek valamely tagállam által történő súlyos megsértése a 7. cikk szerinti eljárást vonja magával;

    2.      határozottan elítéli, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök több alkalommal tett olyan kijelentéseket, amelyek a halálbüntetés lehetséges magyarországi visszaállításáról szóló vitára ösztönöznek, intézményesítve és támogatva ezzel egy olyan elgondolást, amely nyilvánvalóan ellentétes az Unió alapját képező értékekkel; elítéli, hogy egy tagállam kormányfője tudatosan megkérdőjelezi az emberi méltóság és az emberi jogok tiszteletben tartásának elvét azzal, hogy elsősorban belpolitikai céloktól vezérelve elindít egy ilyen vitát;

    3.      a leghatározottabban elítéli a magyar kormány által a bevándorlás kérdéséről indított nemzeti konzultációt, amely idegengyűlöletből fakadó tévképzeteken alapul, a menedéket kereső migránsokat biztonsági kockázatként kezeli, megbélyegzi a menedékkérőket mint megélhetési migránsokat, és tudatosan félreértelmezi az EU menekültügyi és migrációs politikáit; elítéli a kormány által szervezett és finanszírozott nemzeti konzultáció elfogultságát és arra történő felhasználását, hogy az Unió alapértékeivel összeegyeztethetetlen, gyűlöletre uszító retorikát terjesszen; felszólítja a magyar kormányt, hogy azonnal vessen véget a jelenlegi konzultációs folyamatnak;

    4.      sajnálattal állapítja meg, hogy a Tanács nem reagált a legutóbbi magyarországi fejleményekre, és kifogásolja, hogy a tagállamok nem kötelezték el magukat a jogállamiság tiszteletben tartásának biztosítása mellett, ahogy azt az Európai Unió Tanácsának 2014. december 16-i következtetései meghatározzák; felkéri az Európai Unió Tanácsát és az Európai Tanácsot, hogy soron következő ülésükön vitassák meg a magyarországi helyzetet, és fogadjanak el következtetéseket e témában;

    5.      sürgeti a Bizottságot, hogy aktiválja a jogállamiság megerősítésére szolgáló uniós keret első szakaszát, és haladéktalanul kezdje meg a magyarországi demokrácia, jogállamiság és alapvető jogok mélyreható nyomonkövetési eljárását, amelynek révén értékelni lehet, hogy sor került-e az EUMSZ 2. cikke szerint az Unió alapját képező értékek rendszeres és súlyos megsértésére; kéri a Bizottságot, hogy 2015 szeptembere előtt nyújtson be a fenti kérdésről szóló jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak;

    6.      felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatot a demokráciára, a jogállamiságra és az alapvető jogokra vonatkozó uniós eredménytábla létrehozásáról, amely közös és objektív mutatókon alapul, és évente értékeli az egyes tagállamokban az alapvető jogok helyzetét és az EUSZ 2. cikke szerinti uniós értékek tiszteletben tartását, és amelyhez megfelelő kötelező érvényű és korrekciós célú, több fokozatból álló mechanizmusok kapcsolódnak;

    7.      utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, Magyarország elnökének, kormányának és parlamentjének, a tagállamok és a tagjelölt államok kormányainak és parlamentjeinek, az EU Alapjogi Ügynökségének, az Európa Tanácsnak és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek.