benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
a burundi helyzetről (2015/2723(RSP))
Charles Tannock, Mark Demesmaeker, Geoffrey Van Orden
az ECR képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a burundi helyzetről(2015/2723(RSP))
B8‑0657/2015
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,
– tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,
– tekintettel a békét és a megbékélést célzó arushai megállapodásra,
– tekintettel az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának 2015. június 13-i közleményére,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2015. május 28-i nyilatkozatára a burundi választási megfigyelő küldöttség felfüggesztéséről,
– tekintettel az EKSZ szóvivőjének Burundiról szóló 2015. június 5-i és 17-i nyilatkozatára,
– tekintettel a Tanács Burundiról szóló 2015. május 18-i és 2015. június 22-i következtetéseire,
– tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által 2015. június 10-én tett, a burundi helyzetről szóló nyilatkozatára,
A. mivel Burundi április vége óta válságban van amiatt, hogy Nkurunziza elnök harmadszor is jelölteti magát az ötéves elnöki mandátumra, megsértve ezzel az arushai megállapodást és a burundi alkotmányt;
B. mivel azzal, hogy ragaszkodik a hatalomhoz, jelentősen megosztotta a társadalmat és a politikai szereplőket; mivel még egy, a hatalmon lévő CNDD-FDD párton belüli jelentős személyiség, az ország második alelnöke, Gervais Rufykiri is sürgette az elnököt, hogy „a burundi nép érdekeit a saját érdekei elé helyezve vonja vissza elnökjelöltségét, mivel az sérti az alkotmányt”, majd ezt követően Belgiumban keresett menedéket;
C. mivel mintegy 70 embert öltek meg a harmadik elnöki ciklus elleni több hetes tüntetések során, amelyeket brutálisan levertek, kiváltva ezzel több mint 110 000 burundi elmenekülését a szomszédos országokba (Tanzániába, Ruandába és a Kongói Demokratikus Köztársaságba);
D. mivel a Bizottság Humanitárius Segély és Polgári Védelem Osztálya már 1,5 millió eurót szabadított fel a Ruandába érkező burundi menekültek azonnali szükségleteinek kielégítése céljából;
E. mivel egy 2015. június 9-én kiadott közleményben az ENSZ emberi jogi főbiztosa kifejezte aggodalmát a kormányhű milíciák egyre erőszakosabb és fenyegetőbb fellépése miatt, és sürgette a hatóságokat, hogy hozzanak azonnali és konkrét intézkedéseket ezek megfékezésére;
F. mivel Burundi hatalmon lévő pártja bojkottálja az ENSZ-közvetítésű válságmegbeszélések újraindítását,
G. mivel a média felett szinte teljes ellenőrzést gyakorolnak, miután május közepén bezárták az összes magántulajdonban lévő műsorszolgáltatót, tömegesen elvándoroltak az újságírók, a Burundiban maradók pedig folyamatos fenyegetésnek vannak kitéve;
H. mivel 2015. június 1-jén a független nemzeti választási bizottság (INEC) alelnöke és adminisztrációért és pénzügyekért felelős biztosa lemondtak posztjukról, kijelentetve, hogy „az uralkodó politikai és biztonsági helyzet nem biztosítja a szükséges feltételeket” a szabad, tisztességes és hiteles választások megtartásához, és hogy a 2015. május 30-i elnöki rendelet olyan változtatásokat vezetett be a döntéshozatali folyamatban, amelyek értelmében az INEC-ben immár nincs szükség konszenzusra a döntéshozatalhoz;
I. mivel 2015. június 29-én helyhatósági és parlamenti választásokra került sor Burundiban a július 15-i elnökválasztást megelőzően, annak ellenére, hogy az Afrikai Unió és a Kelet-afrikai Közösség is arra figyelmeztetett, hogy „a választások megtartásának feltételei jelenleg nem teljesülnek”, valamint a Kelet-afrikai Közösség csúcstalálkozója kérte a választások elhalasztását a jelenlegi hatóságok alkotmányos mandátumát meg nem haladó ideig, továbbá kérte az erőszak felszámolását olyan körülmények kialakítása érdekében, amelyek szabad, tisztességes és hiteles választások megszervezését teszik lehetővé;
J. mivel a jelenlegi helyzet kihat Burundi lakosainak gazdasági és társadalmi életére; mivel a fővárosban, Bujumburában a legtöbb iskolát és egyetemi kampuszt bezárták az erőszakos demonstrációk miatt, a helyi valuta leértékelődött és nőtt a munkanélküliség, az adóbevételek pedig csökkentek, mivel bezártak a kereskedelmi központok és lassult a szomszédos államokkal folytatott kereskedelem;
1. úgy véli, hogy a Burundiban 2015. június 29-én tartott választások nem tekinthetők szabad, tisztességes, hiteles és inkluzív választásnak, mivel a választási folyamatot súlyos mértékben beszennyezte a független média korlátozása, a tüntetők ellen alkalmazott túlzott erőszak, az ellenzéki pártokkal és a civil társadalommal szemben alkalmazott megfélemlítés, és a választási hatóságok iránti bizalom hiánya, továbbá sürgeti a burundi hatóságokat, hogy halasszák el a 2015. július 15-i elnökválasztást, és vonják be az összes érdekelt felet az olyan környezet kialakítására irányuló erőfeszítésekbe, amely elősegíti a békés, hiteles, szabad és tisztességes választásokat;
2. sürgeti az összes burundi érdekelt felet, hogy vegyék fel újra a párbeszédet minden nézeteltéréssel terhelt témában, mivel csakis az arushai megállapodás és a burundi alkotmány tiszteletben tartásán alapuló párbeszédre és konszenzusra támaszkodva lehet utat nyitni a tartós politikai megoldás előtt, amely megszilárdítaná és megőrizné a békét és a biztonságot Burundiban, illetve a stabilitást a Nagy Tavak régiójában, elmélyítené a demokráciát és a jogállamiságot, valamint a békés és biztonságos környezetet biztosítana, amely ösztönözné a menekültek hazatérését;
3. emlékeztet az emberi jogok, a demokratikus értékek és a jogállamiság tiszteletben tartását illetően a Cotonoui Megállapodásban előírt kötelezettségekre, valamint a Megállapodásban – és így többek között annak 96. cikkében – előirányzott konzultációs eljárások megindításának a lehetőségére;
4. felszólítja a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy támogassa az Afrikai Unió, a Kelet-afrikai Közösség és az ENSZ által a közvetítés érdekében tett erőfeszítéseket;
5. felkéri a Bizottságot, hogy a Humanitárius Segélyek és Polgári Védelem Főigazgatósága révén továbbra is szorosan kísérje figyelemmel a helyzet alakulását, és vegye fontolóra további humanitárius segélyek lehetőségét annak érdekében, hogy ki lehessen elégíteni a szomszédos országokban tartózkodó burundi menekültek szükségleteit;
6. emlékeztet a Tanács által a 2015. június 22-i következtetésekben kifejtett kötelezettségvállalásra, hogy szükség esetén korlátozó intézkedéseket fogad el azokkal szemben, akik tevékenységükkel erőszakos cselekményeket és elnyomást, az emberi jogok súlyos megsértését idézik vagy idézhetik elő, és/vagy akadályozhatják a politikai megoldás keresését az AU és az EAC kialakította keretek között;
7. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Burundi kormányának, az Afrikai Uniónak, a Kelet-afrikai Közösségnek, az ENSZ főtitkárának, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.