Eljárás : 2015/2723(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0658/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0658/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 09/07/2015 - 12.11
CRE 09/07/2015 - 12.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0275

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 145kWORD 84k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0657/2015
1.7.2015
PE559.018v01-00
 
B8-0658/2015

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a burundi helyzetről (2015/2723(RSP))


Louis Michel, Gérard Deprez, Pavel Telička az ALDE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a burundi helyzetről (2015/2723(RSP))  
B8‑0658/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–       tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–       tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–       tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára (ACDEG),

–       tekintettel a béke és a megbékélés érdekében 2000-ben kötött arushai megállapodásra,

–       tekintettel a Burundi Köztársaság Alkotmányára,

–       tekintettel az Európai Tanácsnak a választások előtt Burundiban kialakult helyzetről szóló 2015. március 16-i következtetéseire,

–       tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának 2015. április 15-i nyilatkozatára,

–       tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló 2015. április 17-i nyilatkozatára és 2015. június 4-i felhívására,

–       tekintettel a Kelet-afrikai Közösség tagországainak államfői által tartott rendkívüli csúcstalálkozón 2015. május 31-én tett, a burundi helyzetről szóló nyilatkozatra,

–       tekintettel a volt burundi államfők, politikai pártok és civil társadalmi szervezetek által 2015. május 28-án, Bujumburában tett rendkívüli felhívására,

–       tekintettel a főképviselő/alelnök 2015. június 9-i nyilatkozatára,

 

–       tekintettel az Afrikai Unió Béke- és Biztonsági Tanácsának 2015. június 13-i határozataira, valamint az Afrikai Unió Közgyűlésének 2015. június 14-én és 15-én Johannesburgban tartott huszonötödik rendes ülésére,

–       tekintettel a EU tagállamainak külügyminisztereit tömörítő Külügyek Tanácsa által 2015. június 22-én Luxembourgban tett nyilatkozatára,

–       tekintettel az az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének 2015. június 14-i határozatára, amelyben az országban uralkodó helyzet miatt felfüggeszti a burundi parlament választási megfigyelő küldöttségének tevékenységét,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel 2015. április 26-án tiltakozások kezdődtek amiatt, hogy Pierre Nkurunziza elnök harmadszor is indulni kíván az elnökválasztásokon; mivel a rendőrség túlzott erőszakot alkalmazott a tüntetések leverésére, jóllehet a tüntetők békésen viselkedtek és részükről semmi sem utalt fenyegetésre; mivel a tüntetések során a rendőrök több tüntetőt agyonlőttek; mivel a rendőrség adatai szerint április 26. és május 12. között a tüntetésekkel összefüggésben 892 személyt tartóztattak le, és közülük 568-at bocsátottak később szabadon; mivel 280 fogva tartott személyt államügyészi eljárás alá helyeztek;

B.     mivel a tiltakozások erőszakosabbá váltak, az elnyomó intézkedések pedig folytatódtak, és a helyzet odáig fajult, hogy 78 ember vesztette életét a tüntetések során, illetve az ott elszenvedett sebesülések következtében; mivel a kormánypárt – a Nemzeti Tanács a Demokrácia Védelmére / Erők a Demokrácia Védelmére (CNDD-FDD) – ifjúsági szervezetéhez kapcsolódó „Imbonerakure” fegyveres csoport részt vett a tüntetők szétverésében és az ellenzék tagjainak megfélemlítésében;

C.     mivel a folyamatos zavargások, valamint a tüntetők és a rendőrség közötti szakadatlan összecsapások következtében 2015. május 13-án sikertelen katonai puccskísérletre került sor, miközben Nkurunziza elnök a Kelet-afrikai Közösség (EAC) tagállamai állam- és kormányfőinek a tanzániai Dar es Salaamban tartott, a burundi válsággal foglalkozó rendkívüli csúcstalálkozóján vett részt;

D.     mivel Zedi Faruzi ellenzéki vezetőt és testőrét 2015. május 23-án, mozgó autóból leadott lövésekkel megölték; mivel e gyilkosság körülményeit még nem tisztázták; mivel e gyilkosság elrejtőzésre kényszerített más ellenzéki vezetőket, aktivistákat és a rendszert bíráló újságírókat; mivel attól tartva, hogy az erőszak a fővároson (Bujumburán) kívül is elharapózik, több mint 100 000 burundi polgár hagyta el az országot; mivel a burundi menekültek áradata aggasztó humanitárius szükséghelyzetet teremtett a szomszédos országokban (a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ruandában és Tanzániában);

E.     mivel négy független rádió- és televízióállomást (Radio PA, Isanganiro, Bonesha and Radio-Télévision Renaissance) kézigránátokkal támadtak meg, legalább egy rádióállomás teljesen leégett, így az állami tulajdonban lévő média az egyetlen hírforrás számos burundi számára, aki nem Bujumburában él; mivel a támadásokat szemtanúként átélő újságírók elmondása szerint az elkövetők a kormányzati titkosszolgálat tagjai és rendőrök voltak;

F.     mivel a politikai zavargások arra késztették a burundi katolikus egyházat, hogy visszarendelje a választások megszervezéséhez segítségül kijelölt papokat arra hivatkozva, hogy „nem tud támogatni olyan választásokat, amelyek körül ennyi a hiányosság”; mivel az öt tagból álló független nemzeti választási bizottság (CENI) két magas rangú választási tisztviselője – Spes Caritas Ndironkeye, a bizottság alelnöke és Illuminata Ndabahagamye, a bizottság ügyvitelért és pénzügyekért felelős tagja – lemondott, és elmenekült az országból; mivel Aimé Nkurunziza parlamenti képviselő, a parlament politikával, külügyekkel és a kormányzással foglalkozó bizottságának elnöke ugyancsak elhagyta az országot, kijelentve, hogy nem támogatja a szavazások manipulálását; mivel Gervais Rufyikiri, Burundi második elnökhelyettese 2015. június 17-én önkéntes száműzetésbe Belgiumba vonult;G.  mivel az ENSZ főtitkára Abdoulaye Bathily személyében új közvetítőt nevezett ki Szaid Dzsinnit, az afrikai Nagy-tavak régiójáért felelős különmegbízott helyett, aki lemondott a kormánypárt és Pierre Nkurunziza harmadszori jelölésének ellenzői között folytatott párbeszéd keretében betöltött közvetítői szerepéről; mivel a kormánypárt nem hajlandó részt venni az új közvetítő, valamint az ENSZ, az Afrikai Unió (AU), a Kelet-Afrikai Közösség (EAC) és a Nagy Tavak régiójával foglalkozó nemzetközi konferencia (ICGLR) részvételével megalakult „közvetítői csoport” által kezdeményezett politikai párbeszédben;

H.     mivel a kormány a nemzetközi közösség határozott kérése ellenére sem hajlandó későbbi időpontra halasztani a választások időpontját; mivel a „közvetítői csoport” 2015. június 24-én végleges javaslatot nyújtott be minden választás 2015. július 31-ig történő elhalasztása tekintetében;

I.      mivel a kézigránátokkal elkövetett támadások számának növekedése és a fokozódó nyomás olyan szintet ért el, amely a Burundiban a múltban elkövetett etnikai erőszaktettek ismeretében súlyos atrocitások kockázatát idézi elő;

1.      mély aggodalmának ad hangot a Burundiban kialakult helyzet miatt, amelyet az erőszak elharapózása még tovább ronthat, tekintettel az ország közelmúltbeli történelmére és a az etnikai megosztottság feléledésének veszélyére Burundiban, ami veszélybe sodorhatja a béke és a megbékélés érdekében 2000-ben kötött arushai megállapodást, és katasztrofális következményekkel járhatna az egész régió biztonságára;

2.      mélységes aggodalmának ad hangot a burundi kormány azon döntése miatt, hogy az eluralkodott kritikus politikai és biztonsági körülmények ellenére mégis megtartja a választásokat;

3.      elítéli a jelenlegi választásokat, amelyen az ellenzék nem vehet részt;

4.      igen mély sajnálatát fejezi ki e választások nem átlátható, nem demokratikus és nem tisztességes jellege és kimenetele miatt;

5.      felszólít az erőszakos cselekmények azonnali beszüntetésére, szabad mozgástér nyitására a média számára, valamennyi száműzött ellenzéki vezető visszatérésének biztosítására, valamennyi politikai fogoly feltétel nélküli szabadon bocsátására, valamint a civil társadalom zaklatásának haladéktalan felszámolására;

6.      elítéli a puccskísérletet, emlékeztetve arra, hogy az erőszakkal és katonai erővel kikényszerített kormányváltás alkotmányellenes és antidemokratikus, és határozottan elítéli mind a „Imbonerakure” milicistáinak polgári személyeket megfélemlítő fellépését, mind pedig a lőfegyverek és éles lőszerek bevetését a tüntetőkkel szemben; elítéli az erőszakos cselekmények minden formáját, bárki alkalmazza is vagy áll felbujtóként ezek hátterében; ismételten kijelenti, hogy az emberi jogok súlyos megsértéséért felelős egyetlen személy sem maradhat büntetlenül, valamint felszólít nemzeti és nemzetközi büntetőeljárások lefolytatására e személyekkel szemben;

7.      üdvözli a Kelet-afrikai Közösség államfői által és az Afrikai Unió rendkívüli csúcstalálkozóján tett nyilatkozatokat, és teljes mértékben támogatja az ENSZ, az Afrikai Unió (AU), a Kelet-Afrikai Közösség (EAC) és a Nagy-tavak Régió Nemzetközi Értekezlete (ICGLR) erőfeszítéseit;

8.      támogatja az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun nyilatkozatait; nyomatékosan kéri a burundi kormányt, hogy biztosítsa az ENSZ-megfigyelők biztonságát;

9.      nyomatékosan kéri a burundi kormányt, hogy garantálja az emberi jogok tiszteletben tartását, beleértve a véleményalkotás és a véleménynyilvánítás szabadságát is; megjegyzi, hogy a nem állami médiában közvetített független vélemények hiánya hozzájárul a feszültségekhez; emlékeztet arra, hogy a lakosság atrocitásokkal szembeni védelme a kormány elsődleges felelőssége;

10.    felszólítja a burundi kormányt, pártvezetőket, egyházi méltóságokat és a civil társadalom valamennyi kulcsfontosságú szereplőjét, valamint a médiaorgánumok tulajdonosait és az újságírókat befolyásuk felhasználására annak érdekében, hogy megakadályozzanak minden olyan fellépést, amely növelheti az egyénekkel vagy csoportokkal szemben etnikai vagy vallási hovatartozásuk, illetve politikai nézeteik alapján elkövetett erőszak kockázatát; felszólít valamennyi felet, hogy kezdjen nyílt párbeszédet annak érdekében, hogy megoldást találjanak a válságra és csökkenték a feszültségeket;

11.    hangsúlyozza, hogy tiszteletben kell tartani az arushai megállapodást, mivel a tartós béke és a nemzeti egység biztosításának ez az egyetlen módja; emlékeztet az alkotmány elsődleges jogerejére és arra, hogy az alkotmány szerint az elnöki tisztet két ciklusnál több időre senki sem töltheti be;

12.    felhívja a burundi kormányt, hogy tegyen eleget a politikai pártokkal szövetséges valamennyi fegyveres ifjúsági csoport, különösen az „Imbonerakure” milícia leszerelésére vonatkozó követelménynek, mivel ez kulcsfontosságú tényező egy olyan környezet kialakításához, amely lehetővé teheti a békés párbeszéd folytatását és minden vitás kérdés – közöttük a harmadszori elnökjelöléssel kapcsolatos kényes kérdés – megvizsgálását;

13.    teljes mértékben egyetért az Európai Tanács Burundiról szóló 2015. május 18-i következtetéseivel, és kéri az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a Burundiban kialakult kritikus helyzet tekintetében az emberi jogokra vonatkozó uniós stratégiai kerettel összhangban álló világos, elvi alapokon álló politika álljon rendelkezésre, amely nem hagyja figyelmen kívül az emberi jogok megsértésének azóta elkövetett eseteit, hogy Nkurunziza elnök bejelentette (tüntetéseket és zavargásokat váltva ki ezzel), hogy harmadszor is indulni kíván az elnökválasztásokon;

14.    teljes mértékben egyetért az Európai Tanács Burundiról szóló 2015. június 22-i következtetéseivel, és emlékeztet a Cotonoui Megállapodás értelmében az emberi jogok, a demokratikus értékek és a jogállamiság tiszteletben tartása tekintetében fennálló kötelezettségekre, valamint a megállapodás 96. cikkének megfelelően a konzultációs eljárások megindításával kapcsolatos lehetőségre;

15.    nagyrabecsülését fejezi ki a szomszédos országoknak a Burundiból érkező menekültek befogadásáért, valamint a humanitárius ügynökségeknek az általuk nyújtott támogatásért; kéri a Bizottságot annak megvizsgálására, miként lehetne segítséget nyújtani a lakóhelyüket elhagyó és a szomszédos országokba menekülő személyek számára;

16.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Burundi kormányának és az afrikai Nagy-tavak régió országai kormányainak, az Afrikai Uniónak, a Kelet-afrikai Közösségnek, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat