az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
a srebrenicai népirtásról való megemlékezésről (2015/2747(RSP))
Igor Šoltes, Terry Reintke, Ulrike Lunacek, Davor Škrlec
a Verts/ALE képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalása a srebrenicai népirtásról való megemlékezésről(2015/2747(RSP))
B8‑0716/2015
Az Európai Parlament,
– tekintettel 2009. január 15-i, Srebrenicáról szóló állásfoglalására(1),
– tekintettel az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamaik, másrészről Bosznia-Hercegovina között Luxembourgban 2008. június 16-án aláírt és valamennyi uniós tagállam által megerősített stabilizációs és társulási megállapodásra,
– tekintettel a Külügyek Tanácsának Bosznia-Hercegovináról szóló, 2015. március 16-i következtetéseire,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 827 (1993)., 1551 (2004). és 1575 (2004). számú határozataira,
– tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 53/35. számú határozatát követően az ENSZ főtitkára által készített 1999. november 15-i, Srebrenica elestéről szóló jelentésre,
A. mivel 1995. július 11-én az ENSZ Biztonsági Tanácsának 819 (1993). számú határozatában védett övezetté nyilvánított kelet-boszniai várost, Srebrenicát Ratko Mladić tábornok vezetésével elfoglalták a boszniai Szerb Köztársaság akkori elnöke, Radovan Karadžić irányítása alatt álló boszniai szerb csapatok;
B. mivel a Srebrenica elestét követő, napokig tartó mészárlás során az ENSZ védelmi haderő (UNPROFOR) védelme alatt álló területen menedéket kereső több mint 8 000 muzulmán férfit és fiút végeztek ki a Mladić tábornok vezetése alatt álló boszniai szerb haderők és félkatonai egységek, köztük a Szerbiából Boszniába érkező szerb rendőrség szabadcsapatai, valamint az EU tagállamaiból érkező úgynevezett „önkéntesek”; mivel a tömeges méretű etnikai tisztogatások során mintegy 30 000 nőt, gyermeket és idős embert űztek el otthonaikból, a legsúlyosabb háborús bűncselekményt követve el ezáltal Európában a II. világháború vége óta;
C. mivel e tragédia, amelyet a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY) és a Nemzetközi Bíróság (ICJ) népirtásnak minősített, az ENSZ által biztonságos menedéknek nyilvánított helyen történt, és ezért annak jelképévé vált, hogy a nemzetközi közösség konfliktus esetén képtelen közbelépni és megvédeni a polgári lakosságot;
D. mivel az ENSZ főtitkára 1999-ben, a Srebrenica elestéről szóló jelentésében kijelentette, hogy az ENSZ kudarcot vallott küldetésének teljesítésében, különösen az úgynevezett „biztonságos övezetek” megvédésében, és ezért részben felelős a történtekért;
E. mivel a boszniai szerb csapatok Srebrenica muzulmán lakosaival szembeni fellépésük során – többek között nők, gyermekek és idős emberek ezreinek deportálásával és számos nő megerőszakolásával – többszörösen megsértették a genfi egyezményt;
F. mivel a tömeg- és egyéni sírok feltárására és kihantolására irányuló erőfeszítések ellenére mintegy 1 200 srebrenicai férfi és fiú holttestét mindmáig nem sikerült megtalálni és azonosítani;
G. mivel a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűncselekményeket vizsgáló Nemzetközi Törvényszék (ICTY) megerősítette a boszniai szerb hadsereg öt magas rangú, az 1995-ös srebrenicai népirtásban való részvétellel vádolt tisztjével szemben hozott ítéletet, és ezzel megszületett az első jogerős ítélet a népirtás ügyében; mivel az elítélt tisztek közül többen a boszniai Szerb Köztársaság hadseregének volt vezetője, Ratko Mladić közvetlen alárendeltjei voltak, aki jelenleg az ICTY előtt áll több bűncselekmény, közöttük népirtás vádjával;
H. mivel az EU döntéshozatali mechanizmusainak fogyatékosságai, valamint a szerves közös kül- és biztonságpolitika hiánya ugyancsak negatív szerepet játszottak az események láncolatában;
1. kegyeletteljes tisztelettel megemlékezik a srebrenicai mészárlás és a volt Jugoszláviában folyt háború során elkövetett atrocitások valamennyi áldozatáról; részvétéről és együttérzéséről biztosítja az áldozatok családjait;
2. hangsúlyozza, hogy a népirtások és az emberiesség elleni bűncselekmények időben történő megelőzésének és hatékony megbüntetésének az Európai Unió fő prioritásai közé kell tartoznia;
3. kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a rendelkezésükre álló minden eszközt használjanak fel annak érdekében, hogy Európában ilyen barbár rémtettek soha többé ne történhessenek meg, és vizsgálják ki, hogy uniós polgárok részt vettek-e népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények vagy háborús bűnök elkövetésében Bosznia-Hercegovina területén 1992 és 1195 között, illetve elősegítették-e ezek elkövetését;
4. kéri Bosznia-Hercegovina parlamenti közgyűlését, hogy fogadjon el állásfoglalást a srebrenicai népirtásról; üdvözli az Egyesült Királyság kezdeményezését, amely ENSZ-határozat elfogadását igényli e tárgyban;
5. támogatja a civil társadalmi szervezetek, például a Srebrenica és Žepa Enklávékbeli Anyák Egyesületét, amelyek központi szerepet játszottak a figyelem felkeltésében és az ország valamennyi polgára közötti megbékélés szélesebb alapjának megteremtésében; felhívja Bosznia-Hercegovina minden polgárát, hogy a srebrenicai mészárlás huszadik évfordulója által kínált alkalmat felhasználva erősítsék meg a megbékélést és az együttműködést, ez ugyanis a régió valamennyi országa számára az előrehaladás kulcsfontosságú előfeltétele az európai integráció útján; kéri a Bizottságot és a Bizottság akkori alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy ismerjék el a megbékélésre vonatkozó politikák jelentőségét, valamint hangsúlyozza, hogy a vallási hatóságok, a média és az oktatási rendszerek fontos szerepet játszanak ebben a nehéz folyamatban,
6. emlékeztet arra, hogy az ENSZ békefenntartó erőinek (UNPROFOR) nem sikerült megvédeniük a kijelölt biztonsági övezeteket; emlékeztet arra, hogy az EU bizonyos tagállamai számos alakulattal járultak hozzá az UNPROFOR csapataihoz, ezáltal jelentős részben elvállalták és viselniük kell a felelősséget is;
7. kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a srebrenicai-potočari népirtás évfordulójának előestéjén ismételten juttassák kifejezésre az EU elkötelezettségét a Nyugat-Balkán valamennyi országának európai perspektívája és a csatlakozási folyamat támogatása mellett, nem utolsósorban a regionális együttműködés megkönnyítése révén;
8. tudomásul veszi, hogy a daytoni megállapodás fontos eszköz volt a régió békéjének megteremtéséhez, de hangsúlyozza, hogy jelenleg kihívássá vált a működőképes politikai rendszer megszilárdítása tekintetében Bosznia-Hercegovinában; rámutat, hogy minden polgárnak felelősséget kell vállalnia az új alkotmányos rendezés sikere és a mindenkit befogadó életképes állam megteremtése érdekében; emlékeztet arra, hogy az Európai Unió és tagállamai részt vettek a daytoni megállapodás megszövegezésében, és hogy az EU és tagállamainak ezért különleges felelősséget viselnek az országban végrehajtandó reformok tekintetében;
9. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Bosznia-Hercegovina kormányának, parlamentjének és területi egységeinek, valamint a nyugat-balkáni országok kormányainak és parlamentjeinek.