Eljárás : 2015/2833(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0835/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-0835/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 10/09/2015 - 8.4
CRE 10/09/2015 - 8.4
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 159kWORD 103k
7.9.2015
PE565.803v01-00
 
B8-0835/2015

benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a migrációról és a menekültek helyzetéről (2015/2833(RSP))


Marina Albiol Guzmán, Cornelia Ernst, Martina Anderson, Malin Björk, Kostas Chrysogonos, Marie-Christine Vergiat, Barbara Spinelli, Lynn Boylan, Matt Carthy, Javier Couso Permuy, Stefan Eck, Tania González Peñas, Takis Hadjigeorgiou, Josu Juaristi Abaunz, Stelios Kouloglou, Merja Kyllönen, Patrick Le Hyaric, Paloma López Bermejo, Liadh Ní Riada, Marisa Matias, Martina Michels, Younous Omarjee, Pablo Iglesias, Sofia Sakorafa, Lola Sánchez Caldentey, Lidia Senra Rodríguez, Neoklis Sylikiotis, Miguel Urbán Crespo, Ángela Vallina, Eleonora Forenza a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a migrációról és a menekültek helyzetéről (2015/2833(RSP))  
B8‑0835/2015

Az Európai Parlament,

–       tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

–       tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

–       tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–       tekintettel az 1951-es genfi egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,

–       tekintettel a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbb tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló 2015. április 30-i állásfoglalására(1),

–       tekintettel az Európai Tanács 2015. április 23-i következtetéseire,

–       tekintettel 2014. december 17-i állásfoglalására(2) a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről,

–       tekintettel elnökének 2014. október 2–3. között Lampedusán tett látogatása során, a 2013. október 3-i tragédia évfordulója alkalmából tartott beszédére,

–       tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága által küldöttségének a szíriai menekültek helyzetével összefüggésben Lampedusa szigetén tett 2011. novemberi és Jordániában tett 2013. februári látogatásáról készült jelentésére, valamint a menedékkérők és menekültek – különösen a Szíriából érkezők – helyzetével kapcsolatban Bulgáriában tett, 2014. januári látogatásáról készült jelentésére,

–       tekintettel a 2013. október 9-i plenáris ülésén folytatott, a Földközi-tenger térségére vonatkozó uniós migrációs politikákról szóló vitára, különös tekintettel a Lampedusa közelében történt tragikus eseményekre,

–       tekintettel a jelenlegi jogalkotási ciklus kezdete óta Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában tartott, a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról szóló 2014. július 22-i; a Frontex Földközi-tenger térségében folytatott tevékenységeiről és a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoportról szóló 2014. szeptember 4-i; valamint a Bizottságnak a bevándorlásról és a menekültügyről szóló ötödik éves jelentéséről (2013) (COM(2014)0288) és az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO) az Európai Unió menekültügyi helyzetéről szóló éves jelentéséről (2013) szóló 2014. szeptember 24-i vitákra,

–       tekintettel a Bizottság 2013. december 4-i közleményére a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról (COM(2013)0869),

–       tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i következtetéseire,

–       tekintettel a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról szóló 2014. május 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0173),

–       tekintettel az Európai Tanács által a 2014. június 26–27-i ülésén elfogadott következtetésekre, melyekben meghatározta a jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó stratégiai iránymutatásokat, amelyeket az elkövetkező évek során a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén alkalmazni kell,

–       tekintettel a Juncker elnök által a Parlament 2014. július 15-i plenáris ülésén ismertetett, a következő Bizottságnak szóló politikai iránymutatásokra,

–       tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai bevándorlási politikáról szóló, 2014. szeptember 11-i véleményére,

–       tekintettel a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztos, Dmitris Avramopoulos által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előtti, 2014. szeptember 30-i meghallgatásán tett kötelezettségvállalásokra,

–       tekintettel a „Fellépés a migrációs áramlások jobb kezelése érdekében” című, 2014. október 10-i tanácsi következtetésekre,

–       tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) „A Földközi-tengeren történt halálesetek: ki a felelős?” című 2012. áprilisi jelentésére,

–       tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának éves jelentéseire, különösen „Az Európai Unió külső határainak igazgatása és annak hatásai a migránsok emberi jogaira” című 2013. áprilisi, valamint a migránsok munkahelyi kizsákmányolásáról szóló 2014. áprilisi jelentésére;

–       tekintettel a nem kormányzati szervezetek és civil társadalmi szervezetek által a Földközi-tenger térségében végzett munkára, amely példát mutatott az emberi jogokon és a szolidaritáson alapuló nem fegyveres, polgári mentési műveletek tekintetében,

–       tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.     mivel a regionális instabilitás és a tartós konfliktus az újkori történelemben példátlan humanitárius válságot idéz elő, melynek során 2014-ben több mint 60 millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket; emlékeztet arra, hogy 2014-ben naponta mintegy 42 500 személy vált menekültté, menedékkérővé vagy belső menekültté, és hogy ezekre a mozgásokra főként a fejlődő országokban kerül sor, és mindössze ezek 13%-a érinti a fejlett országokat;

B.     mivel a legtöbb tagállam csökkentette részvételét az élelmiszersegély-programokban, ami élelmiszerhiányhoz vezetett a menekülteket elsőként befogadó országokban, különösen Jordániában és Libanonban;

C.     mivel a Szíriában és Líbiában zajló konfliktusok – amelyekben a tagállamok különböző szereplőket fegyvereztek fel és finanszíroztak – a menekültek számának drámai megugrását eredményezték, ismételten rávilágítva arra, hogy a tagállamoknak be kell tartaniuk a menekültek befogadására és tengeren történő mentésére vonatkozó nemzetközi kötelezettségeiket;

D.     mivel az Unió és tagállamai kerítések építésével, valamint külső határaik migránsok és menekültek előtti lezárásával elősegítik az embercsempészet bűncselekménynek számító és veszélyes üzemének fenntartását anélkül, hogy lehetőséget nyújtanának az Unióba történő biztonságos és jogszerű belépésre; mivel tehát az EU és tagállamai nem adnak megfelelő választ a Földközi-tengeren előforduló halálesetekre és a szomszédságunkban zajló menekültügyi válságra;

E.     mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) adatai szerint 2 778 nő, férfi és gyermek vesztette életét vagy tűnt el 2015-ben, miközben biztonságot keresve Európába próbált eljutni; mivel az EU proaktív kutató-mentő művelet létrehozása helyett a Frontex költségvetését növelte; mivel az Orvosok Határok Nélkül 2015. augusztus 5-i nyilatkozatában a megfelelő kutató-mentő műveletek súlyos hiányára mutatott rá;

F.     mivel az UNHCR adatai szerint 2015 januárja és augusztusa között Görögországba 229 460 menekült érkezett tengeri és szárazföldi útvonalon, Olaszországba pedig 115 500 fő jutott el a tengeren keresztül; elismerve Görögország erőfeszítéseit arra, hogy európai támogatás, különösen finanszírozás hiányában is javítsa a menekültek helyzetét;

G.     mivel 2015. szeptember 5-én Németország és Ausztria több ezer olyan menekült számára engedélyezte a belépést, akiknek vonatra szállását a magyar kormány megakadályozta Budapesten; mivel sajnálatos, hogy ugyanezen kormányok a humanitárius helyzet ellenére bejelentették a véletlenszerű határellenőrzések visszaállítását;

H.     mivel a polgárok és a helyi hatóságok részéről számos kezdeményezés született a menekültek támogatására szerte Európában, másféle migrációs és menekültügyi politikát szorgalmazva;

I.      mivel a Frontex adatai szerint 2015-ben eddig a menedékkérőket legnagyobb számban adó származási országok Szíria, Afganisztán, Eritrea és Irak voltak;

J.      mivel az 1951-es Genfi Egyezmény értelmében az emberek származási országuktól függetlenül menedékért folyamodhatnak valamely más országban, amennyiben ezt faji, vallási okok, nemzeti hovatartozásuk, illetve meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásuk, avagy politikai meggyőződésük miatti üldözéstől való megalapozott félelmük indokolja;

K.     mivel az Európai Tanács legutóbbi, június 25–26-i brüsszeli ülésén a vezetők nem tudtak megállapodni elegendő számú menedékkérőre vonatkozó önkéntes áttelepítési vagy letelepítési mechanizmusokról;

L.     mivel a jelenlegi eseti döntéshozatal helyett hosszabb távú megközelítés kidolgozására van szükség a határellenőrzéstől független, proaktív és nem katonai kutató-mentő műveletek tekintetében;

M.    mivel a jelenlegi görögországi, olaszországi és magyarországi helyzet rávilágít a Dublini Rendelet felfüggesztésének és az alternatív megoldások kidolgozásának sürgős szükségességére;

1.      megemlékezik azokról a férfiakról, nőkről és gyermekekről, akik az évek során életüket vesztették, miközben biztonságot keresve Európába próbáltak eljutni, és őszinte részvétét, együttérzését és támogatását fejezi ki az áldozatok családjainak; kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent a holttestek és az eltűnt személyek azonosítása és a hozzátartozók tájékoztatása érdekében;

2.      elítéli az EU tagállamai közötti szolidaritás és felelősségvállalás hiányát, valamint a migránsokkal és menekültekkel szemben Európa-szerte tapasztalható embertelen és megalázó bánásmódot, többek között a bűnüldöző hatóságok erőszakos fellépését; ezért radikális és azonnali változásokat sürget a migrációs és menekültügyi politika terén;

3.      legteljesebb mértékű együttérzését fejezi ki a véget nem érő konfliktusok, súlyos emberi jogi jogsértések, az éghajlatváltozás végzetes következményei, a szegénység és a durva elnyomás elől menekülő nagy számú menekült és migráns iránt; emlékeztet arra, hogy az EU és tagállamai – nem utolsósorban globális neoliberális gazdaságpolitikájuk, gyarmattartó múltjuk és jelenlegi neokolonialista politikájuk miatt – felelősséget viselnek a menekülteket és a migránsokat menekülésre késztető háborúért, káoszért, gazdasági nyomorért, éhezésért és halálesetekért;

4.      nagyrabecsülését fejezi ki a polgárok és a helyi hatóságok részéről az uniós és kormányzati támogatás és irányítás hiányában született számtalan kezdeményezés iránt, amelyek támogatást nyújtanak a menekültek számára szerte Európában; elismeri, hogy ezek a kezdeményezések azt mutatják, hogy számos polgár olyan szolidáris Európában kíván élni, amely szívesen látja a menekülteket és a migránsokat; különösen üdvözli a „menekültvárosok” hálózatának létrehozását Spanyolországban, és e példa követésére buzdítja a helyi hatóságokat;

5.      elismeri az ENSZ-támogatás szükségességét; ezért felhívja az ENSZ-t, hogy többek között a menedékkérők európai területre való gyors és biztonságos belépésének engedélyezéséről szóló biztonsági tanácsi határozat elfogadásával játsszon vezető szerepet a menekültválságra való reagálásban;

6.      sürgeti valamennyi tagállamot és európai intézményt, hogy tegyenek az Európai Unió működéséről szóló szerződés 80. cikkének megfelelően a szolidaritáson és a felelősség igazságos elosztásán, valamint a biztonságos és jogszerű migrációt és az alapvető jogok és értékek maradéktalan tiszteletben tartását figyelembe vevő holisztikus megközelítésen alapuló azonnali válaszlépéseket a Földközi-tenger térségében kialakult válsághelyzetre; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy amennyiben a Tanácson belül nem lehet ilyen elvek mentén egységes álláspontról megállapodni, hozzanak létre tagállamokból álló koalíciót egy progresszívabb és humánusabb uniós menekültügyi és migrációs politika előmozdítása érdekében, és kéri jelentős pénzeszközök biztosítását e terület számára egy ilyen megerősített együttműködés részeként;

7.      kéri az Uniót és tagállamait egy új, állandó, a civil társadalmi szervezetekkel szoros együttműködésben kialakított, valamint többek között a MOAS (Migrant Offshore Aid Station) és az Orvosok Határok Nélkül hasznos keresési és mentési tapasztalatait figyelembe vevő kutató-mentő polgári művelet sürgősséggel történő megszervezésére a Földközi-tengeren;

8.      sajnálja, hogy az Európai Tanácsnak nem sikerült egy olyan hiteles, kötelező erejű, az egész Unióra kiterjedő szolidaritási mechanizmust megvalósítania, amely a kötelező letelepítési rendszer mellett a tagállamok közötti sürgősségi áttelepítést is magában foglalná, figyelembe véve egyúttal a migránsok és menekültek azon jogát, hogy megválaszthassák, hogy hol kívánnak élni; felhívja a Bizottságot, hogy tartós áttelepítési rendszere vonatkozásában a 2015 során eddig a tengeren és szárazföldön át érkezők száma alapján tegyen javaslatot az első belépés helye szerinti országok jelenlegi igényeit kielégítő tartós áttelepítési helyek száma tekintetében;

9.      kéri a menedékkéréshez való hozzáférés tényleges lehetőségét nem biztosító Dublini Rendelet azonnali felfüggesztését;

10.    kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy haladéktalanul aktiválják az ideiglenes védelemről szóló irányelvet (2001/55/EK irányelv), tekintettel a menekültek jelenlegi beáramlása;

11.    hangsúlyozza annak szükségességét, hogy nagyobb mértékben kell igénybe venni a biztonságos és jogszerű megoldásokat, és erősíteni kell a humanitárius vízumok Vízumkódex szerinti kiadását, felszólítva a tagállamokat e humanitárius vízumok kiterjedtebb alkalmazására vagy a vízumkövetelmények felfüggesztésére a konfliktusövezetekből beutazók esetében;

12.    hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a hathatós letelepítési programon túlmenően más jogi lehetőségeket is biztosítaniuk kell, például a családegyesítést, a magánszponzori rendszereket és a rugalmas vízummegállapodásokat, többek között tanulmányi, munkavállalási és egészségügyi célokra is;

13.    elítéli a Tanács azon döntését, hogy minden tényleges erőfeszítést – a katonai erőfeszítéseket is beleértve – egy olyan küzdelemre összpontosít, amely sikertelensége mellett helytelen is, mivel a csempészek kihasználják a migránsok és menekültek rendelkezésére álló jogszerű utak hiányát; elítéli a Líbia és más észak-afrikai országok partjai mentén található hajók megsemmisítésére irányuló tervet, és kéri az Uniót és tagállamait, hogy vessenek véget az EUNAVFOR MED műveletnek;

14.    kéri a tagállamokat, hogy sürgősséggel állítsanak fel megfelelő fogadólétesítményeket a migránsok és menedékkérők számára, és további vizsgálat nélkül ismerjék el a konfliktusövezetekből menekülő személyeket menekültekként;

15.    sajnálja, hogy számos olyan személy, aki az emberi jogok megvonása miatt menekül a válságos helyzetben lévő vagy bukott államokból, nem kapja meg a menekültstátuszt, és okmányokkal nem rendelkező személlyé válik annak ellenére, hogy megalapozottan fél az üldözéstől;

16.    elítéli a „fókuszpontokról” történő tervezett – a „biztonságos” országok jegyzékén alapuló – kiutasítások végrehajtásának felgyorsítását; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy ez akadályozná, hogy ezen harmadik országok állampolgárai és lakosai menedékjog iránti egyéni kérelmeket nyújtsanak be; rámutat arra, hogy a „biztonságos országok” koncepcióján alapuló megközelítés veszélyezteti a kiszolgáltatott csoportokhoz tartozók, például a nemi alapú üldöztetés áldozataivá váló nők és az LMBTI-személyek emberi jogait; különösen elítéli Juncker elnök azon bejelentését, hogy az EU tagjelölt országai – köztük Törökország és a balkáni országok – biztonságos országnak tekintendők;

17.    elítéli a Bizottság azon álláspontját, hogy a kényszer- vagy fogva tartási intézkedések révén végrehajtott ujjlenyomat-rögzítés „bevált gyakorlatnak” tekintendő, amennyiben az arányos; felhívja a Bizottságot, hogy adjon tájékoztatást arról, hogy e gyakorlat miként tartja tiszteletben az emberi méltósághoz való jogot, és elítéli a tagállamok e kriminalizáló gyakorlatát;

18.    elítéli a migránsok őrizetbe vételét, és felszólít a fogva tartási központok megszűntetésére; támogatja az egyes tagállamokban ebbe az irányba tett erőfeszítéseket;

19.    kéri az alapvető emberi jogokat tiszteletben nem tartó országokkal fennálló valamennyi visszafogadási megállapodás felfüggesztését;

20.    felhívja a tagállamokat, hogy ne csak szóban, de tettekben is tegyenek eleget a visszaküldés tilalmára vonatkozó nemzetközi elvnek; emlékeztet arra, hogy a kollektív kiutasítás tilos;

21.    felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy azonnal függesszék fel az együttműködést azon harmadik országokkal, amelyek politikája a migránsok és menekültek biztonságos helyre, Európába való eljutásának megakadályozására és a határellenőrzések fokozására irányul; kéri mindennemű megállapodásra irányuló tárgyalás leállítását azon harmadik országokkal, amelyek nem garantálják a menekültek védelmét és az emberi jogok tiszteletben tartását – úgymint Eritrea, Szudán, Szomália, Etiópia és Egyiptom –, minden olyan országgal, ahonnan menekültek érkeznek, valamint a kartúmi és a rabati folyamatok felfüggesztését; kéri továbbá az egyiptomi és az eritreai rezsimnek nyújtott valamennyi pénzügyi támogatás felfüggesztését, tekintettel az ENSZ és nem kormányzati szervezetek jelentéseire az ezen országokban elkövetett emberi jogi jogsértésekről;

22.    elutasítja a tagállamok azon javaslatait, hogy menekültközpontokat állítsanak fel harmadik országokban, és hogy a menekültek elfogása és az afrikai partokra való visszaszállítása céljából bevonják az észak-afrikai országokat és Törökországot az európai kutató-mentő műveletekbe; kéri a Bizottságot, hogy ebben a tekintetben nyújtson be értékelést a Parlament számára e javaslatok nemzetközi joggal, különösen a genfi egyezménnyel való összeegyeztethetőségéről, illetve végrehajtásuk bármely más, gyakorlati vagy jogi akadályáról;

23.    emlékeztet arra, hogy a menedékjog nemzetközi jogszabályok által szavatolt alapvető emberi jog, amelynek érvényre juttatása minden tagállam számára kötelező; ezért hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak fokozott mértékben kell alkalmazniuk a védelemre vonatkozó sürgős kérelmek feldolgozása tekintetében rendelkezésükre álló eljárásokat, gyakrabban élve a meglévő jogi keret kínálta lehetőségekkel, ideértve a harmadik országokban működő konzulátusaikhoz benyújtott és a kérelmező Európába érkezésekor feldolgozott menedékkérelmeket is; emlékeztet arra, hogy a menedékkérelmek elfogadási aránya tagállamonként igen eltérő; ezzel kapcsolatban aggodalmát fejezi ki egyes tagállamok „elutasított menedékkérőkkel” szemben követett visszatartási és visszatérési politikája miatt;

24.    kéri az Uniót és tagállamait, hogy a korábbi katonai beavatkozások által a menekültek számának megugrására gyakorolt drámai hatás fényében külpolitikájuk alapjaként tartózkodjanak a harmadik országokban zajló konfliktusokban történő részvételtől, illetve ezek szereplőinek felfegyverzésétől és támogatásától, mozdítsák elő a békét, és utasítsák el az erőszakos beavatkozást; felhívja az Uniót és tagállamait különösen arra, hogy ne hajtsanak végre katonai beavatkozást Szíriában és Líbiában;

25.    emlékeztet arra, hogy a millenniumi fejlesztési célok keretében a tagállamok GDP-jük 0,7%-a erejéig fejlesztési segély finanszírozására vállaltak kötelezettséget sajnálja, hogy szinte az összes tagállam feladta e kötelezettségvállalás teljesítését; elítéli, hogy egyes tagállamok még csökkentették is részvételüket; ezzel összefüggésben kéri az uniós támogatás fokozását a civil társadalmi szervezetek és a helyi hatóságok számára valamennyi szinten;

26.    elítéli egyes tagállamok vezetőinek idegengyűlölő szavait és magatartását, valamint azt, hogy a szélsőjobboldali erők erőszakos üzenetük terjesztésére használják fel a jelenlegi válságot; elítéli azt is, hogy egyes tagállami vezetők továbbra is zavaró és megosztó magatartást tanúsítanak a menekültekkel, menedékkérőkkel és „gazdasági” migránsokkal szemben; különösen elítéli a jelenlegi magyar kormány minden olyan intézkedését, amely ellenkezik a menekültügyre vonatkozó nemzetközi joggal, beleértve a nemzeti menekültügyi jogszabályok módosításait, az új kerítés felépítését, valamint egy vonatnyi menekült erőszakos leszállítását, továbbá Orbán Viktor miniszterelnök közelmúltbeli kijelentéseit;

27.    támogatja a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alap jelentős növelését 2016-ra; kéri, hogy az ezen alap keretében rendelkezésre álló valamennyi összeget csoportosítsák át elsődlegesen a menekültügyre és az integrációra, különösen az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás terén, a társadalmi életben való egyenlő részvétel előmozdítása érdekében;

28.    felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre a tagállamok közötti szolidaritásra és felelősség megosztásra irányuló, a Bizottság által már bejelentett kezdeményezéseket, köztük az állandó áttelepítési mechanizmusra irányuló új javaslatot, a helyes irányba tett első lépésként az áttelepítési helyek számának jelentős növelése mellett, szem előtt tartva, hogy a Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság – az ilyen ügyekben illetékes bizottság – most készíti el a Parlament migrációval kapcsolatos közép- és hosszabb távú politikai iránymutatásait tükröző jelentését;

29.    kéri egy európai csúcstalálkozó sürgős megrendezését a migrációs és menekültügyi politikák tekintetében szükséges gyökeres változás vizsgálata céljából;

30.    utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0176.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0105.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat