ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a migrációról és a menekültek helyzetéről
7.9.2015 - (2015/2833(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Richard Howitt, Birgit Sippel, Claude Moraes, Sylvie Guillaume, Vincent Peillon, Josef Weidenholzer, Juan Fernando López Aguilar, Miriam Dalli, Patrizia Toia, Silvia Costa, Marlene Mizzi, Luigi Morgano, Kashetu Kyenge, Christine Revault D’Allonnes Bonnefoy, Tonino Picula, Miltiadis Kyrkos, Elly Schlein, Flavio Zanonato, Daniele Viotti, Evelyne Gebhardt, José Blanco López, Eric Andrieu, Tanja Fajon, Marju Lauristin, Mercedes Bresso, Enrico Gasbarra, Udo Bullmann, Ana Gomes, Inmaculada Rodríguez-Piñero Fernández, Afzal Khan, Simona Bonafè, Nikos Androulakis, Brando Benifei, Maria Arena, Pedro Silva Pereira, Pervenche Berès, Derek Vaughan, Andi Cristea, Maria Noichl, Liliana Rodrigues, Jonás Fernández, Hugues Bayet, Péter Niedermüller, Roberto Gualtieri, Sergio Gutiérrez Prieto, Demetris Papadakis, Pier Antonio Panzeri, István Ujhelyi, Michela Giuffrida, Tibor Szanyi, Isabelle Thomas, Elena Valenciano, Iris Hoffmann, Momchil Nekov, Kati Piri, Doru-Claudian Frunzulică, Claudia Tapardel, Theresa Griffin, Viorica Dăncilă, Elena Gentile, Matthias Groote, Goffredo Maria Bettini, Isabella De Monte, Gabriele Preuß, Susanne Melior, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Massimo Paolucci, Andrea Cozzolino, Renata Briano, Jutta Steinruck, Nicola Danti, Ricardo Serrão Santos, Caterina Chinnici, Jo Leinen, Lucy Anderson, Miapetra Kumpula-Natri, Arne Lietz, Damiano Zoffoli, Victor Negrescu, Nicola Caputo, Liisa Jaakonsaari, Knut Fleckenstein, Marita Ulvskog, Olle Ludvigsson, Anna Hedh, Jytte Guteland, Iliana Iotova, Javi López, Martina Werner, Neena Gill, Carlos Zorrinhoaz S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0832/2015
B8‑0842/2015
Az Európai Parlament állásfoglalása a migrációról és a menekültek helyzetéről
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,
– tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,
– tekintettel az 1951-es Genfi Egyezményre és annak kiegészítő jegyzőkönyvére,
– tekintettel az emberi jogok európai egyezményére (1950),
– tekintettel „A migráció az uniós fejlesztési együttműködés összefüggésében” című 2014. december 12-i, valamint az „Új globális partnerség a szegénység felszámolásáért és a fenntartható fejlődésért 2015 után” című 2015. május 26-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az EU–Afrika szarva migrációs útvonal kezdeményezésre (a „kartúmi folyamatra”), amelyet az Afrikai Unió és az EU tagállamai és intézményei 2014. november 28-án fogadtak el,
– tekintettel a Bizottság 2015. május 13-i európai migrációs stratégiájára,
– tekintettel a Földközi-tengeren bekövetkezett legutóbbi tragédiákról és az Európai Unió migrációs és menekültügyi politikáiról szóló 2015. április 29-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Európai Tanács 2015. április 23-i következtetéseire,
– tekintettel 2014. december 17-i állásfoglalására[2] a földközi-tengeri térségben kialakult helyzetről és a migrációval kapcsolatos átfogó uniós megközelítés szükségességéről,
– tekintettel az Európai Parlament elnökének 2014. október 2–3. között Lampedusán tett látogatása során, a 2013. október 3-i tragédia évfordulója alkalmából tartott beszédére,
– tekintettel a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottsága küldöttségének a szíriai menekültek helyzetének értékelését célzó, Lampedusa szigetén tett 2011. novemberi és Jordániában tett 2013. februári látogatásáról készült jelentésére, valamint – különösen a Szíriából érkezett – menedékkérők és menekültek helyzetének értékelését célzó, Bulgáriában tett, 2014. januári látogatásáról készült jelentésére,
– tekintettel a 2013. október 9-i plenáris ülésén a Földközi-tenger térségére vonatkozó uniós migrációs politikákról folytatott vitára, különös tekintettel a Lampedusa közelében történt tragikus eseményekre,
– tekintettel a jelenlegi parlamenti ciklus kezdete óta a Parlament Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottságában tartott vitákra, és különösen a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról 2014. július 22-én; a Frontex Földközi-tenger térségében folytatott tevékenységeiről és a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoportról 2014. szeptember 4-én; a Bizottságnak a bevándorlásról és a menekültügyről szóló ötödik éves jelentéséről (2013) (COM(2014)0288), valamint az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatalnak (EASO) az Európai Unió menekültügyi helyzetéről szóló éves jelentéséről (2013) 2014. szeptember 24-én tartott vitákra;
– tekintettel a Bizottság 2013. december 4-i közleményére a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról (COM(2013)0869),
– tekintettel az Európai Tanács 2013. december 20-i következtetéseire,
– tekintettel a földközi-tengeri térséggel foglalkozó munkacsoport munkájáról szóló közlemény végrehajtásáról készített 2014. május 22-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SWD(2014)0173),
– tekintettel az Európai Tanács által a 2014. június 26–27-i ülésén elfogadott következtetésekre, amelyekben meghatározta a jogalkotási és operatív programok tervezésére vonatkozó azon stratégiai iránymutatásokat, amelyeket az elkövetkező évek során a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés területén alkalmazni kell,
– tekintettel a Juncker elnök által a Parlament 2014. július 15-i plenáris ülésén ismertetett, a következő Bizottságnak szóló politikai iránymutatásokra,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az európai bevándorlási politikáról szóló, 2014. szeptember 11-i véleményére,
– tekintettel Dimitris Avramopoulos, a migrációs ügyekért, az uniós belügyekért és az uniós polgárságért felelős biztos által az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság előtti, 2014. szeptember 30-i meghallgatásán tett kötelezettségvállalásokra,
– tekintettel a „Fellépés a migrációs áramlások jobb kezelése érdekében” című, 2014. október 10-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének (PACE) „A Földközi-tengeren történt halálesetek: ki a felelős?” című 2012. áprilisi jelentésére,
– tekintettel az ENSZ migránsok emberi jogaival foglalkozó különleges előadójának éves jelentéseire, különösen „Az Európai Unió külső határainak igazgatása és annak hatásai a migránsok emberi jogaira” című 2013. áprilisi jelentésére, valamint a 2014 áprilisában közzétett, a migránsok munkahelyi kizsákmányolásáról szóló jelentésére;
– tekintettel az EASO éves jelentésére az Európai Unió menekültügyi helyzetéről (2014);
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a nyári időszakban ismét bebizonyosodott, hogy a migráció nem átmeneti jelenség – a jelek szerint a menekültek száma továbbra is nőni fog, mert az európai határok egyre bizonytalanabbak a Közel-Keleten és a Szubszaharai-Afrikában kialakult konfliktusok következményeképpen, amelyekhez az emberi jogok megsértésének kirívó esetei, az erőszak és a terrorizmus erős növekedése és az éghajlatváltozás romboló hatásai társulnak, ismét rámutatva arra, hogy sürgősen minden lehetőt meg kell tenni az országukból menekülő és veszélyben lévő emberek életének megmentése érdekében, és hogy a tagállamoknak be kell tartaniuk nemzetközi kötelezettségeiket, többek között a tengeri mentés kötelezettségét;
B. mivel 2015 februárjában a menedékkérők származási országát tekintve Szíria, Afganisztán, Eritrea és Irak állt vezető helyen, és mivel e menedékkérők több mint kétharmada jogosult menedékjogra vagy kiegészítő védelemre;
C. mivel az Európai Tanács legutóbb, 2015. június 25–26-án tartott ülésén, valamint ezt követően a Bel- és Igazságügyi Tanács 2015. július 20-án, Brüsszelben tartott ülésén az EU vezetői nem tudtak megállapodni a áttelepítéssel és az ezzel kapcsolatos újraelosztási mechanizmus tekintetében, és ehelyett önkéntes mechanizmus mellett döntöttek;
D. mivel Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke 2015. szeptember 3-án legalább 100 000 menekült újraelosztására szólított fel;
E. mivel a jelenlegi eseti döntéshozatal helyett a műveletekre vonatkozó hosszabb távú megközelítés szükséges;
F. mivel a különböző tagállamok eltérő álláspontjai továbbra is azt tükrözik, hogy az EU migrációs politikája 28 részre töredezett szét, és közöttük némelyek olyan kérdéses álláspontot képviselnek, amelyekkel – inkább előbb, mint utóbb – foglalkozni kell;
G. mivel a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, a Szerb Köztársaságban és Magyarországon jelenleg tapasztalható helyzet erős fényt vet a menedékkérőkkel szembeni szolidaritás zavarba ejtő hiányára, a nem megfelelő koordinációra és a következetes fellépés elmulasztására; mivel ez a helyzet káoszhoz és az emberi jogok folyamatos megsértéséhez vezet;
H. mivel egyes tagállamok vezetői és szélsőjobboldali pártok migránsellenes indulatok szítására használják ki a jelenlegi helyzetet és egyidejűleg az EU-t okolják a válságért, aminek következtében egyre nagyobb számban fordulnak elő a migránsok ellen elkövetett erőszakos cselekmények;
I. mivel a tagállamokban egységesen alkalmazandó menekültügyi eljárások és szabályok hiánya miatt az egyes tagállamokban más-más védelmi szintek alakultak ki, sőt, bizonyos esetekben egyáltalán nem állnak a menedékkérők rendelkezésére megfelelő biztosítékok;
1. mély szomorúságának és csalódottságának ad hangot a jelenlegi humanitárius válság miatt;
2. szolidaritását fejezi ki a számos migránssal és menekülttel, akik egy végeláthatatlan konfliktusnak, az emberi jogok súlyos és sorozatos megsértésének, durva kormányzási hibáknak és kíméletlen elnyomásnak az áldozatai;
3. sürgeti a tagállamokat, valamint az európai intézményeket és ügynökségeket, hogy tegyenek azonnali válaszlépéseket a földközi-tengeri térségben és az EU határai mentén kialakult válságra; e fellépésnek a szolidaritáson és a felelősség méltányos megosztásán kell alapulnia – amint azt az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 80. cikke előírja –, valamint olyan holisztikus megközelítést kell követnie, amely minden vonatkozást figyelembe vesz, többek között a biztonságos és legális migrációt, az alapvető jogok és az alapvető értékek maradéktalan tiszteletben tartását, a harmadik (nem uniós) országokkal folytatott együttműködést, továbbá visszaállítja az összhangot az alapvető jogokkal és a visszatoloncolás tilalmának elvével azáltal, hogy összehangolja az EU belső és külső politikáit, különösen a közös kül- és biztonságpolitikát, a kereskedelmi és a fejlesztési politikát;
4. felszólítja a közös európai menekültügyi rendszerben részt vevő valamennyi tagállamot, hogy gondoskodjon e rendszer gyors és maradéktalan átültetéséről és végrehajtásáról, ezáltal közös európai szabályokat biztosítva a meglévő jogszabályok keretében;
5. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Tanácsnak nem sikerült végrehajtania a Bizottság 2015. május 13-i migrációs stratégiájában javasolt kezdeményezéseket, amelyek olyan hiteles, uniós szintű, kötelező szolidaritási mechanizmus létrehozására irányultak, amely a tagállamok közötti sürgősségi áttelepítéssel egybekötött, kötelező letelepítési rendszert foglal magában; létfontosságúnak tartja ezzel összefüggésben a Dublini Rendelet felülvizsgálatát és azt követő alapos átdolgozását, uniós szinten kötelező áttelepítéssel, amely folyamatos, méltányos és ugyancsak kötelező elosztási mechanizmuson alapul; sürgeti a tagállamokat, hogy időközben éljenek teljes mértékben a Dublin III. Rendeletben előírt feltételekkel, például a kísérő nélküli gyermekekre és a családegyesítésre vonatkozó záradékokkal, ezáltal közös európai szabályokat biztosítva a meglévő jogszabályok keretében;
6. hangsúlyozza, hogy 2014-ben az Európába érkező és menedékjogot kérelmező személyek csaknem fele kapott menedéket vagy részesült kiegészítő védelemben, illetve jutott tartózkodási engedélyhez humanitárius okokból; hangsúlyozza ezért, hogy nagyobb mértékben kell igénybe venni a biztonságos és legális csatornákat, és meg kell erősíteni a Vízumkódexben a humanitárius vízum tekintetében előírt rendelkezéseket, felszólítva a tagállamokat, hogy használják gyakrabban e humanitárius vízumokat;
7. hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak a hathatós letelepedési programon túlmenően – és szem előtt tartva, hogy számos tagállamban nincsenek meg a szükséges emberi erőforrások – a tagállamoknak más jogi lehetőségeket is biztosítaniuk kell, például a családegyesítést, magánszponzori rendszereket és rugalmas vízum-megállapodásokat, többek között tanulmányi és munkavállalási célokra is;
8. emlékeztet arra, hogy a menedékjog nemzetközi jogszabályok által szavatolt alapvető emberi jog, amelynek érvényre juttatása minden tagállam számára kötelező; hangsúlyozza ezért, hogy a tagállamoknak fokozott mértékben kell alkalmazniuk a védelemre vonatkozó sürgős kérelmek feldolgozása tekintetében a rendelkezésükre álló eljárásokat, gyakrabban élve a meglévő jogi keret kínálta lehetőségekkel, ideértve a harmadik országokban működő konzulátusaikhoz benyújtott menekültügyi kérelmek megvizsgálását is;
9. emlékeztet arra, hogy a migráció globális és összetett jelenség, ezért hosszú távú megközelítést igényel, amely foglalkozik a kiváltó okokkal is, többek között a szegénységgel, az egyenlőtlenséggel, az igazságtalansággal és a fegyveres konfliktusokkal; sürgeti az EU-t, tagállamait és a nemzetközi közösséget, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a konfliktuskezelésben, különösen pedig járuljanak hozzá fenntartható politikai megoldások kialakításához a konfliktus sújtotta országokban, mint például a közel-keleti országokban, Szíriában és Líbiában, továbbá az inkluzív és demokratikus intézmények támogatása érdekében erősítsék meg a valamennyi emberi jogi vonatkozásra kiterjedő – többek között regionális szervezetekkel folytatott – politikai párbeszédet, fokozzák a helyi közösségek ellenálló képességét, valamint szilárdítsák meg a társadalmi és demokratikus fejlődést a származási országokban és azok népei között; sürgeti a Bizottságot ezzel összefüggésben, hogy vállaljon vezető szerepet és ültesse tárgyalóasztalhoz a világ országainak politikai vezetőit annak érdekében, hogy e kérdést a széles nemzetközi közösség szempontjából elsődleges fontosságúnak tekintve törekedjenek a megoldásra; várakozással tekint a migrációval foglalkozó Vallettai Konferencia elé, amely alkalmat teremt az építő jellegű párbeszédre az EU, az Afrikai Unió és a kulcsfontosságú országok között, amelyek együtt döntő lépéseket tehetnek a helyzet megfelelő kezelése érdekében;
10. felszólít humanitárius folyosók létrehozására a menekültek számára tranzitországokban (mind a földközi-tengeri térségben, mind a Nyugat-Balkánon) azzal a céllal, hogy humanitárius segítséget nyújtsanak, és biztosítsák a menekültek legalapvetőbb szükségleteinek kielégítését, valamint emberi jogaik tiszteletben tartását; kiemeli, hogy a menekültválságra adott humanitárius válasznak egy hosszabb távú terv részét kell képeznie, amely a menekültek származási országának szomszédságában található országok humanitárius támogatását is magában foglalja, megerősíti a korai helyreállítási és védelmi képességeket és az ENSZ égisze alatt működő szervezetek szerepét, és javítja a származási és tranzitországok politikai, szociális, emberi jogi és gazdasági helyzetét;
11. kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a migrációra vonatkozó új megközelítés az új fejlesztési keret és a fenntartható fejlesztési célokról 2015 szeptemberében, New York-ban tartandó ENSZ-csúcstalálkozó középpontjába kerüljön;
12. kéri a Bizottságot és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy hívjanak össze a menekültválsággal foglalkozó nemzetközi konferenciát, amelyen az EU, az uniós tagállamok, az ENSZ égisze alatt működő szervezetek, az Amerikai Egyesült Államok, rangos nemzetközi nem kormányzati szervezetek és arab államok vesznek részt többek között azzal a céllal, hogy közös globális humanitárius segítségnyújtási stratégiát hozzanak létre;
13. felhívja a tagállamokat, hogy erősítsék meg a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló nemzetközi egyezményt;
14. tudomásul veszi a földközi-tengeri térségben tevékenykedő embercsempészek és emberkereskedők elleni küzdelmet szolgáló „EUNAVFOR Med” művelet beindítását, amelynek keretét a válság leküzdésére és a tengeri életmentésre irányuló szélesebb körű erőfeszítések alkotják, valamint tudomásul veszi az alelnök/főképviselő által a védelmi miniszterek 2015. szeptember 3-i informális találkozóján tett javaslatot, amely szerint az embercsempészek letartóztatása, valamint hajóik elfogása és megsemmisítése érdekében növelni kell a művelet kapacitását a nyílt tengeren való fellépésre;
15. felhívja a Bizottságot, hogy a 2016. évi költségvetésben és a többéves pénzügyi keret rendelkezésein belül teremtsen jelentős költségvetési mozgásteret és hajlandóságot, gyorsabb és nagyobb mértékű támogatást téve ezáltal lehetővé a legtöbb érkezőt fogadó tagállamok számára, és emellett segítséget adva a tagállamok számára a menekültek befogadása és integrációja céljaira;
16. sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy emeljék fel az Európai Unión belül és kívül kialakuló humanitárius válságokra adandó válaszok céljaira elkülönített alapok és pénzügyi eszközök szintjét;
17. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek sürgősen lépéseket a migránsokat célba vevő erőszaktettek és gyűlöletbeszéd leküzdésére; felhívja továbbá az EU-t és a tagállamokat, hogy foglaljanak egyértelműen állást az európai szolidaritás, valamint a menedékkérők emberi méltóságának és jogainak tiszteletben tartása mellett;
18. tisztában van azzal, hogy – amint ez az európai migrációs stratégiában is szerepel – a kérelmezők közvetlen megérkezésekor nyújtott eljárási támogatás, többek között a nyilvántartásba vétel és az érkezésre vonatkozó adatok kezdeti feldolgozása szempontjából is értékes megközelítés az „internetes hotspot”, mivel ez a megoldás egyúttal ahhoz a vonatkozáshoz is kapcsolódik, miként osszák szét a menedékkérőket a tagállamok között, továbbá egyértelmű és hatékony, a nemek közötti egyenlőséget is figyelembe vevő mechanizmusokat teremt a speciális szükségletekkel rendelkező emberek azonosítására, és az ilyen személyeket a megfelelő szolgáltatásokhoz irányítja;
19. felhívja a Tanácsot és a tagállamokat az azonnali cselekvésre, és emlékeztet arra, hogy ezen állásfoglalás célja a Bizottság által már bejelentett, a szolidaritás növelését és a felelősség tagállamok közötti megosztását célzó kezdeményezések – többek között az EUMSZ 78. cikkének (2) bekezdése alapján létrehozandó állandó áttelepítési mechanizmusra vonatkozó új javaslat –végrehajtása, amelynek során a helyes irányba tett első lépés az áttelepítésre rendelkezésre álló helyek számának további növelése, szem előtt tartva, hogy az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelenleg dolgozik egy jelentés megszövegezésén, amely a Parlament közép- és hosszabb távú politikai iránymutatásait tartalmazza majd a migráció kérdésében; hangsúlyozza, hogy sürgős elsőbbséget kell biztosítani a menekültekkel kapcsolatban kialakult helyzetnek, mert ha ez a kérdés megoldatlan marad, akkor az EU-ba történő bejutásra tett szabálytalan és életveszéllyel járó kísérletek száma folyamatosan növekedni fog;
20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0176.
- [2] Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0105.