Eljárás : 2015/2977(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1240/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-1240/2015

Viták :

PV 25/11/2015 - 21
CRE 25/11/2015 - 21

Szavazatok :

PV 26/11/2015 - 11.7
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0418

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 161kWORD 113k
20.11.2015
PE567.742v03-00
 
B8-1240/2015

a B8-1108/2015. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról (2015/2977(RSP))


Linda McAvan a Fejlesztési Bizottság nevében
MÓDOSÍTÁSOK

a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról (2015/0000(RSP))  
B8-0000/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi egyezményre,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i egyezményére és az egyezményhez fűzött, a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló 2000. májusi, a gyermekprostitúcióról és gyermekpornográfiáról szóló 2002. januári és a bejelentési eljárásokról szóló 2011. decemberi fakultatív jegyzőkönyvre,

–  tekintettel az ENSZ fegyveres erőkkel vagy fegyveres csoportokkal kapcsolatba kerülő gyermekekről szóló 2007. februári elveire és iránymutatásaira (párizsi elvek),

–  tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának a gyermek jogairól szóló, a gyermek mindenek fölött álló érdekét elsődleges szempontnak tekintő 14(2013). sz. általános megjegyzésére,

–  tekintettel az ENSZ „A gyermekekhez igazított világ” című cselekvési tervére,

–  tekintettel a Lisszaboni Szerződés 208. cikkére, amely létrehozta a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét, előírva, hogy a fejlődő országokat nagy valószínűséggel érintő szakpolitikákban vegyék figyelembe a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit,

–  tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és az Európai Bizottság által elfogadott, „A humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzus” című 2008. január 30-i közös nyilatkozatra,

–  tekintettel „A gyermekek különleges helyzetének figyelembevétele az Európai Unió külső fellépéseiben” című bizottsági közleményre (COM(2008)0055),

–  tekintettel a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló (2008-ban frissített) uniós iránymutatásokra,

–  tekintettel a nemzetközi védelmet kérelmezők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 2013/33/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás),

–  tekintettel a Nobel-békedíjra, amelyet 2012. december 10-én vett át az Európai Unió, valamint a díjjal járó pénzösszegre, amelyet a „Béke Gyermekei” nevű uniós kezdeményezésre fordítottak,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Az oktatáshoz való jog vészhelyzetekben” című, 2010. július 9-i 64/290. sz. határozatára és a többek között az UNICEF és az UNESCO által arra vonatkozóan kiadott iránymutatásokra,

–  tekintettel az Oktatási Világfórum által 2000. április 26–29-én elfogadott, „Oktatást mindenkinek” elnevezésű dakari cselekvési keretprogramra és az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

–  tekintettel az „Incshoni nyilatkozat. Oktatás 2030-ig” című, az Oktatási Világfórum által 2015. május 19–22-én elfogadott nyilatkozatra,

–  tekintettel az Oktatási Világfórum 2015. július 6–7-én Oslóban tartott oktatásfejlesztési csúcstalálkozóján elfogadott „oslói nyilatkozatra”,

–  tekintettel a veszélyhelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról szóló, a Bizottsághoz intézett szóbeli kérdésre (O-000147/2015 – B8-1108/2015),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az ENSZ becslései szerint 1 milliárd gyermek él konfliktusok sújtotta területeken, közülük 250 millió 5 évnél fiatalabb, és nem gyakorolhatja az oktatáshoz fűződő alapvető jogát; mivel becslések szerint a szükséghelyzetek és elhúzódó válságok miatt mintegy 65 millió 3 és 15 év közötti életkorú gyermek van kitéve annak a kockázatnak, hogy megszakadnak iskolai tanulmányai, és a válság sújtotta országokban mintegy 37 millió azon gyermekek száma, akik nem járnak iskolába, de koruk szerint általános iskolában vagy a középiskola alsó tagozatán lenne e helyük; mivel a világon az összes iskolába nem járó gyermek kb. fele konfliktus sújtotta területeken él; mivel az arab államokban az iskolába nem járó gyermekek 87 %-a érintett valamely konfliktusba, és a becslések szerint évente kb. 175 millió gyermeket sújt valószínűleg természeti katasztrófa; mivel a konfliktus sújtotta vagy bizonytalan helyzetekben bizonyos csoportok, például a szegénységben élő gyermekek, a lánygyermekek, a fogyatékossággal élő gyermekek eleve nem túl bíztató kilátásai még tovább romlanak;

B.  mivel majdnem 10 millió menekült gyermek van, és a világon kb. 19 millió gyermek saját hazáján belül lakóhelye elhagyására kényszerült valamely konfliktus miatt;

C.  mivel minden gyerek elsősorban és legfőképpen gyermek, akinek a jogait megkülönböztetés nélkül tiszteletben kell tartani, függetlenül szülei etnikai származásától, állampolgárságától és szociális, migrációs vagy tartózkodási jogállásától;

D  mivel az oktatás alapvető jog, amely minden gyermeket megillet; mivel az oktatás elengedhetetlen minden más szociális, gazdasági, kulturális és politikai jog korlátlan gyakorlásához;

E.  mivel az oktatás az alapja a felelősségteljes állampolgárságnak, átalakíthat egy társadalmat és hozzájárulhat a társadalmi, gazdasági, politikai és nemek közötti egyenlőséghez, továbbá fontos tényező a lányok és nők társadalmi, kulturális és szakmai emancipációja szempontjából, valamint a nők és lányok elleni erőszak megelőzése tekintetében;

F.  mivel az oktatás alapvetően fontos a fogyatékossággal élő és/vagy sajátos nevelési igényű gyermekek integrációja és életkörülményeik javítása szempontjából;

G.  mivel az ingyenes alapfokú oktatás olyan alapvető jog, amely mellett elkötelezték magukat a kormányok a gyermek jogairól szóló 1989-es ENSZ-egyezmény keretében; mivel 2015-re annak biztosítása a célkitűzés, hogy minden fiú és lány elvégezze az általános iskolát; mivel a fejlődő világban némi előrelépéstől eltekintve e célkitűzés távol van a megvalósulástól;

H.  mivel a dakari keret és a millenniumi fejlesztési célok mozgósították a nemzetközi közösséget az alapfokú oktatáshoz való egyetemes hozzáférés, a nemek közötti egyenlőség és a minőségi oktatás biztosítása érdekében, de a kitűzött időpontban – 2015-ben – az említett célok egyike sem teljesül;

I.  mivel az állami biztonsági erők és nem állami fegyveres csoportok a világ legalább 30 országában támadják az oktatást; mivel az iskolák állami vagy nem állami fegyveres csoportok általi támadásoktól és katonai célú felhasználástól való védelme megfelel a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozatnak és az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásoknak;

J.  mivel a gyermekek, a serdülőkorúak és a fiatalok különösen a nem stabil államokban egyre nagyobb veszélyekkel szembesülnek és aránytalanul kiszolgáltatottak; mivel az iskolába nem járó gyermekeket és serdülőkorúakat jobban fenyegeti a korai házasság és terhesség kockázata, illetve az, hogy fegyveres erőkhöz vagy csoportokhoz csatlakoznak, hogy emberkereskedelemnek esnek áldozatul, és hogy a munkaerőpiacon kizsákmányolják őket; mivel a háborús övezetekben egyedül a humanitárius segélyek révén biztosítható, hogy a gyermekek folytathassák tanulmányaikat és javíthassák a jövővel kapcsolatos kilátásaikat, ami ugyanakkor segít megvédeni őket a visszaélésekkel és a kizsákmányolással szemben;

K.  mivel szükséghelyzetekben a minőségi oktatás biztosítása nem része minden humanitárius válaszintézkedésnek, elsősorban az alapfokú oktatásra összpontosít, és még mindig másodlagos fontosságúnak tartják az élelem, a víz, az orvosi ellátás és a menedék biztosításához képest, és mivel így a konfliktusokban vagy természeti katasztrófákban érintett gyermekek kimaradnak az oktatásból;

L.  mivel kevés az oktatásnak nyújtott humanitárius segély és a bőkezűbb fejlesztési segélyek későn érkeznek vagy meg sem jönnek; mivel az elosztó rendszerek koordinálása gyenge és magasak a tranzakciós költségek, továbbá nincsenek a válaszintézkedésekhez megfelelő kapacitással rendelkező partnerek;

M.  mivel a menekültek oktatásának tervezése többnyire alacsony színvonalú, a tanár-diák arány 1:70, és igen sok a szakképzetlen tanár;

N.  mivel az új fenntartható fejlesztési célok és a hozzájuk kapcsolódó célok olyan átfogó, ambiciózus új oktatási menetrendet határoztak meg, amelynek 2030-ig kell megvalósulnia;

O.  mivel az általános hozzáférés a magas színvonalú közoktatáshoz, nemcsak az alapfokú, hanem az ugyanolyan jelentőséggel bíró közép- és felsőoktatáshoz is, kulcsfontosságú az egyenlőtlenségek leküzdése és a fenntartható fejlesztési célok elérése szempontjából;

P.  mivel az EU 2014 és -2020 között 4,7 milliárd eurót fordít az oktatásra a fejlődő országokban, és ez több, mint a 2007 és 2013 között e célra fordított 4,4 milliárd euró;

Q.  mivel az incshoni nyilatkozat aláírói aggodalommal jegyzik meg, hogy az erőszakos konfliktusok, a természeti katasztrófák és az egyéb válságok továbbra is akadályozzák az oktatást és a fejlesztést, továbbá elkötelezik magukat „a befogadóbb, a problémákra választ adó és rugalmas oktatási rendszerek” fejlesztése mellett, és rámutatnak „a biztonságos és támogató, erőszakmentes tanulási környezet” szükségességére;

R.  mivel „A béke gyermekei” elnevezésű uniós kezdeményezés 26 országban konfliktus- és szükséghelyzetben élő mintegy 1,5 millió gyermek számára biztosítja az iskolába járás lehetőségét, így biztonságos környezetben tanulhatnak és pszichológiai támogatást is kapnak;

S.  mivel az EU több partnere, például az ENSZ közel-keleti palesztin menekülteket segélyező hivatala (UNRWA) kidolgozta a szükséghelyzetekben megvalósuló oktatás innovatív, befogadó és holisztikus megközelítéseit, hogy a tartós konfliktusokban érintett menekült gyermekek számára biztosítsa a magas színvonalú oktatáshoz való hozzáférést; mivel ez a megközelítés összekapcsolja a gyermekek rövid távú humanitárius és hosszú távú fejlesztési igényeit, és beletartozik az interaktív, önálló tanulásra építő tananyagok kidolgozása, a pszicho-szociális támogatás, a biztonságos tanulási környezetek és rekreációs terek, valamint a védelemmel és biztonsággal kapcsolatos tudatosság fokozása és a kapacitásépítő tevékenységek;

T.  mivel becslések szerint évente 8 milliárd dollár szükséges a szükséghelyzetben élő gyermekek oktatásának támogatásához, és mivel az érintett kormányok által a szükséghelyzetben folyó oktatásra biztosított hazai pénzügyi támogatás ettől az összegtől 4.8 milliárd dollárral elmarad;

U.  mivel e hiány pótlásához a fejlesztési és humanitárius finanszírozás növelésére van szükség, és a bizonytalan helyzetű államoknak is növelniük kell az oktatásra fordított közkiadásokat; mivel a bizonytalan helyzetű államok költségvetési kiadásaiban az oktatásra fordított összegek részaránya az elmúlt években csökkent, és továbbra is messze elmarad a nemzetközi ajánlásoknak megfelelő 20%-tól;

V.  mivel az oslói nyilatkozat megállapítja, hogy meg kell vizsgálni a globális segélyezési rendszert annak érdekében, hogy az oktatás területén áthidalható legyen a humanitárius fellépés és a hosszú távú fejlesztési beavatkozások közötti szakadék, és javasolja, hogy e célból a 2016. évi humanitárius csúcstalálkozó előtt kellő időben hozzanak létre egy új platformot és egy új pénzügyi alapot vagy más új eszközt a szükséghelyzetekben biztosítandó oktatás számára;

1.  hangsúlyozza a magas színvonalú, általános közoktatás jelentőségét a fejlesztés olyan katalizátoraként, amely javítja az egészségügyben, a higiénés körülmények terén, a katasztrófák kockázatának csökkentésében, a munkahelyteremtésben, a szegénység csökkentésében és a gazdasági fejlesztésben megvalósuló más beavatkozások kilátásait; hangsúlyozza az oktatás szerepét, amely hatékony eszközként ahhoz szükséges, hogy a normalitás érzetét biztosítsa, tudatosítsa a jogokat és segítse a gyermekeket, a serdülőket és a fiatalokat a traumák leküzdésében, a társadalomba történő visszailleszkedésükben a konfliktusokat követően, továbbá abban, hogy elsajátítsák a társadalmuk újjáépítéséhez, valamint a békeépítéshez és megbékéléshez szükséges készségeket;

2.  hangsúlyozza, hogy a minőségi oktatásnak hosszú távon döntő szerepe lehet a konfliktus utáni társadalmak újjáépítésében, mivel növelheti a gyermekek keresőképességét, képessé teheti őket arra, hogy javítsák családjuk egészségi állapotát, valamint hogy kitörjenek a generációról generációra örökített szegénységből;

3.  hangsúlyozza, hogy szükséghelyzetekben a megfelelő oktatáshoz való hozzáférés tekintetében soha nem szabad hátrányosan megkülönböztetni a lányokat és a többi hátrányos helyzetű gyermeket, köztük a fogyatékossággal élő gyermekeket;

4.  hangsúlyozza az oktatás pozitív szerepét a gyermekek fejlesztésében és jólétében, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a fiatal serdülők számára biztosítsák a megszakítások nélküli, élethosszig tartó tanulást; úgy véli, hogy ezzel is csökken annak lehetősége, hogy fegyveres csoportokhoz csatlakozzanak vagy szélsőséges irányzatokat kövessenek;

5.  elismeri a millenniumi fejlesztési célok elfogadása óta tett előrelépést, de fájlalja, hogy a kitűzött célok nem fognak teljesülni 2015-ben; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy belpolitikáikban és a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban abszolút elsőbbséget biztosítsanak e céloknak; hangsúlyozza, hogy e célok – különösen a szegénység felszámolása, az oktatáshoz való általános hozzáférés és a nemek közötti egyenlőség – csak a mindenki számára elérhető közszolgáltatások fejlesztése révén fognak megvalósulni; üdvözli a fenntartható fejlesztési célokban meghatározott új oktatási menetrendet, és továbbra is hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a legkiszolgáltatottabb csoportok is méltányosan hozzáférjenek a magas színvonalú oktatáshoz;

6.  aggodalommal állapítja meg, hogy az oktatás a konfliktus sújtotta országokban, valamint a bizonytalan helyzetű és konfliktus sújtotta államokban a fejlődik a leglassabban vagy egyáltalán nem fejlődik, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ezekben az országokban megerősítsék az oktatási rendszerek rugalmasságát és válságok idején biztosítsák a megszakítások nélküli tanulást; hangsúlyozza ezért az EU, a tagállamok és minden más, különböző szinteken érintett érdekelt fél nagyobb elkötelezettségének szükségességét annak érdekében, hogy az ilyen válság sújtotta országokban biztosítsák a fejlődést és a széles körben elterjedt oktatást szolgáló eszközöket;

7.  hangsúlyozza, hogy gyermekek millióit kényszerítették menekülésre, és kiemeli, hogy a menekült gyermekek oktatáshoz való hozzáférése rendkívül fontos; felszólítja a fogadó országokat, biztosítsák, hogy a menekült gyermekek teljes mértékben hozzáférjenek az oktatáshoz, és amennyire lehetséges, segítsék elő a nemzeti oktatási rendszerekbe való beilleszkedésüket és befogadásukat; felszólítja a humanitárius és a fejlesztési közösségeket is, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet a lakóhelyüket elhagyni kényszerülők közösségéhez és a befogadó közösségekhez tartozó tanárok oktatásának és képzésének, felszólítja továbbá a nemzetközi donorokat, hogy a menekültügyi válságra adott válaszintézkedések során biztosítsanak elsőbbséget az oktatásnak olyan programok révén, amelyek célja a migráns gyermekek bevonása és lelki támogatása, valamint a befogadó országban beszélt nyelv elsajátításának elősegítése a menekült gyermekek nagyobb mértékű, megfelelő szintű integrációjának biztosítása érdekében;

8.  hangsúlyozza, hogy a középfokú oktatásra és a szakképzésre, valamint az alapfokú oktatásra kell összpontosítani; rámutat, hogy a menekült közösségeken belül a 12 és 20 év közötti fiataloknak kevés lehetőségük van, míg elsősorban őket veszik célba katonai szolgálathoz és a fegyveres konfliktusokban való részvétel más formáihoz; Afganisztán példáját említi, ahol a Világbank szerint a nagyszámú aktív népesség ellenére a 15 éves vagy annál idősebb embereknek csak 30% írástudó, és ahol az évtizedekig tartó háború miatt radikális hiány alakult ki a szakképzett munkaerő terén;

9.  felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a kíséret nélküli gyermekek és a gyermekeiket egyedül nevelő anyák befogadását szolgáló egyedi terveket;

10.  emlékezteti a tagállamokat, hogy a gyermekek védelme, valamint a visszaélések és az emberkereskedelem megelőzése attól függ, hogy részt vesznek-e iskolai és oktatási programokban, továbbá hogy a 2013/33/EU irányelvben foglaltaknak megfelelően rendelkezéseket kell hozni a fogadással, befogadással és a nyelvi segítéssel kapcsolatos, egyértelműen meghatározott normákról;

11.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az átutazó menekült diákokat többek között a különböző nemzetközi szervezetekkel való együttműködés révén;

12.  felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre „oktatási folyosókat” annak biztosítása érdekében, hogy a konfliktus sújtotta országokból, különösen Szíriából, Irakból és Eritreából származó diákokat felvegyék az egyetemekre;

13.  felszólítja az EU-t és humanitárius hivatalait, hogy szisztematikusan illesszék be a teljes szükséghelyzeti reagálási ciklusba a gyermekek oktatását és védelmét, valamint elhúzódó válságok esetén biztosítsanak rugalmas, több évre szóló pénzalapot;

14.  üdvözli a Bekou alapot, a Madad alapot és az Afrikáért létrehozott Szükséghelyzeti Alapot, amelyek hatékonyan kezelik a humanitárius és a fejlesztési finanszírozás közötti szakadékot az olyan összetett és elhúzódó szükséghelyzetekben, ahol a politikai, gazdasági és humanitárius problémák egymással szorosan összefüggnek; felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy az uniós segélyalapokból biztosított források elosztásakor a gyermekek oktatását tekintse prioritásnak;

15.   elismeri, hogy szükséghelyzetekre az oktatás terén adott válaszintézkedések aggasztóan hiányosak, különösen mivel a korai beavatkozás nem csupán az érintett gyermekek javára válna, hanem a szélesebb körű humanitárius fellépés hatékonyságát is fokozná; újra kijelenti, hogy támogatja, hogy az iskolákat a gyermekek számára biztonságos tereknek tartsák meg, és ezzel összefüggésben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az oktatást megvédjék a támadásoktól; felszólítja az EU-t és tagállamait, kötelezzék el magukat az átfogó iskolai biztonsági keret elveinek támogatása mellett, valamint az oktatás támadásoktól és katonai célú felhasználástól való védelme mellett a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozatnak és az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásoknak megfelelően;

16.  felszólítja az EU-t, hogy működjön együtt a partnerországokkal, más donorokkal, a magánszektorral és a civil társadalommal a konfliktushelyzetekben és más szükséghelyzetekben élő fiatalok oktatási lehetőségeinek javítása érdekében, mivel a fiatalok fontos szerepet játszhatnak a konfliktust követő stabilitás megteremtésében azon képességek révén, amelyeket az infrastruktúra, az alapszolgáltatások, az egészségügyi létesítmények és az oktatási rendszerek újjáépítésével kapcsolatban adott esetben elsajátítottak, ugyanakkor ezzel csökken annak kockázata, hogy a fiatal munkanélküliek társadalmi felfordulást okoznak vagy újra az erőszak ördögi körébe kerülnek;

17.  üdvözli „A béke gyermekei” elnevezésű uniós kezdeményezést, melynek célja humanitárius oktatási projektek finanszírozása szükséghelyzetekben, és kéri a Bizottságot, hogy erősítse meg e kezdeményezést; üdvözli a „Ne legyen elveszett generáció” elnevezésű uniós kezdeményezést, amelyet számos donor és humanitárius és fejlesztési szervezet, köztük az EU indított el annak érdekében, hogy Szíriában és a szomszédos országokban hozzáférést biztosítson az oktatáshoz több millió gyermek számára;

18.  sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy jóllehet az oktatás szükséghelyzetekben jelentős szerepet játszik, e szakpolitikai terület 2014-ben a humanitárius támogatások kevesebb mint 2 %-át kapta meg; ezért reméli, hogy az uniós alapok elosztásának átalakítását célzó új program keretében a gyermekeknek szóló oktatási programokat többek között a háború vagy általános szükséghelyzet sújtotta harmadik országokban is ki lehet egészíteni és növelni lehet;

19.  felszólítja az összes humanitárius szereplőt, hogy tekintettel a jelenlegi válságok elhúzódó jellegére, az oktatást tegyék humanitárius válaszintézkedéseik szerves részévé, és fokozzák az oktatás iránti elkötelezettségüket azáltal, hogy szükséghelyzetek esetén már a korai szakaszban mozgósítják az oktatás eszközeit, megfelelő forrásokat biztosítva erre a célra; felszólítja őket, hogy fordítsanak külön figyelmet a kiszolgáltatott csoportokra, például a lányokra, a fogyatékossággal élő személyekre és a szegényekre, hogy vegyék figyelembe azokat az otthonuk elhagyására kényszerült gyermekeket és fiatalokat, akik befogadó közösségektől menedéket kaptak, valamint kellőképpen gondolják végig a középfokú oktatást, hogy a serdülők ne szoruljanak ki az oktatásból;

20.  üdvözli, hogy szükséghelyzetek esetén egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap az oktatás, és különösen üdvözli a humanitárius segítségnyújtásért és a válságkezelésért felelős uniós biztos bejelentését, amely szerint célja, hogy 2019-ig az uniós humanitárius segítségnyújtásra szolgáló költségvetés 4%-át a szükséghelyzetben levő gyermekek oktatására fordítsák;

21.  felszólítja az uniós tagállamokat, hogy támogassák a Bizottság azon célját, hogy a szükséghelyzetekben biztosítandó oktatásra fordított humanitárius alapok arányát az uniós humanitárius segítségnyújtási költségvetés 4%-ára növelik olyan beruházásként, amely minimálisan szükséges a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek minőségi oktatásának biztosításához; felszólítja őket, hogy saját humanitárius fellépéseik keretében szenteljenek nagyobb figyelmet az oktatásnak és növeljék finanszírozását, de hangsúlyozza, hogy mindez nem mehet más elsődleges szükségletek kárára; felszólítja az EU-t, hogy a megfelelő országok körében mozdítsa elő a felkészültség és a reagálási stratégiák tekintetében bevált gyakorlatokat, amelyek válsághelyzetekben támogatják az oktatást, valamint hogy segítse az ezzel kapcsolatos kapacitásépítést, például költségvetés-támogatási programokkal;

22.  hangsúlyozza, hogy szükséghelyzetekben egyre fontosabb az új információs és kommunikációs technológiák (ikt) szerepe az oktatási szektorban, és ezekben a helyzetekben javíthatják a szereplők munkáját többek között e-tanulási és e-tanítási platformok révén;

23.  hangsúlyozza, hogy a humanitárius finanszírozás fokozására szükség van, de önmagában nem elég a pénzügyi forráshiány kezeléséhez; felszólítja az Európai Uniót és a többi adományozót, hogy a bizonytalan helyzetű államokban erősítsék meg az oktatás szerepét, fokozva a nemzeti oktatási rendszerek ellenálló képességét; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, valamint más humanitárius szereplőket, hogy járuljanak hozzá az általános közoktatás – amelynek része a közép- és felsőoktatás – megerősítéséhez, összehangolva ily módon a szükséghelyzeti reagálás tervezését a fenntartható fejlődés hosszú távú tervezésével;

24.  felszólítja az Uniót, hogy támogassa a harmadik országok azon kormányzati kötelezettségvállalásait, hogy a katasztrófahelyzetek esetén a nemzetközi fellépésekben alkalmazandó jogszabályok, szabályok és alapelvek nemzetközi programja alapján az ellenálló képességre, a megelőzésre és a katasztrófa- és kockázatkezelésre nemzeti jogi kereteket alakítsanak ki, valamint hogy a gyermekek oktatásba történő visszakerülése érdekében biztosítsák, hogy a kormányzati szervek, az iparágak és a civil társadalom egyaránt rendelkezzenek kockázatkezelési kapacitással;

25.  hangsúlyozza a magánszektor fontosságát, amely az oktatás lehetséges innovatív finanszírozási forrásaként az oktatási szolgáltatások és a szakképzés, valamint a jövőbeni munkaerő-piaci igények közötti potenciális szakadék áthidalását szolgálja; a magánszektorral új szövetségek és újfajta partnerkapcsolatok kialakítását szorgalmazza az oktatási folyamatban, amelyek az innováció és a technológiai rugalmasság tényleges forrásai lehetnek, és amelyek különböző formákat ölthetnek: létesítmények és elektronikus eszközök biztosításától kezdve egészen az elektronikus távoktatási (e-learning) programokig, a tanárok szállításáig és elszállásolásáig;

26.  hangsúlyozza, hogy a szükséghelyzetekben vagy bizonytalan körülmények között biztosítandó oktatás olyan konkrét terület, ahol a humanitárius és a fejlesztési szereplőknek szorosan együtt kell működniük egymással a segélyezés, a helyreállítás és a fejlesztés összehangolása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki mechanizmusokat a saját és partnerei tevékenységei keretében adható hatékony válaszokra, és vegyen részt a nemzetközi platform munkájában, amely a 2016. évi humanitárius csúcstalálkozóval összefüggésben konkrét eszközöket hoz létre a szükséghelyzetekben biztosítandó oktatás számára; támogatja a meglévő alapok koordinálását és a szükséghelyzetekben biztosítandó oktatást szolgáló globális finanszírozási mechanizmus létrehozását;

27.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy a humanitárius csúcstalálkozón támogassák a szükséghelyzetben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásának kérdését, és biztosítsák, hogy a téma megfelelő helyen szerepeljen a csúcstalálkozó záródokumentumában; felszólítja őket arra is, hogy a tanulási keretre vonatkozóan szorgalmazzanak közös szabványokat, a legjobb gyakorlatok terjesztésére pedig az önképzési és távoktatási anyagokhoz hasonló alternatív tanulási módokat; hangsúlyozza, hogy a humanitárius segítségnyújtás, a fellendülés/átmenet és a fejlődés keretében mechanizmusokat, eszközöket és képességeket kell kidolgozni az oktatási tervek és költségvetések koherenciájának biztosítása érdekében;

28.  hangsúlyozza, hogy – tekintettel a humanitárius válságok növekvő számára és arra, hogy a II. világháború óta most kényszerül a legtöbb ember lakóhelye elhagyására – a nemzetközi közösségnek az oktatást a humanitárius segítségnyújtás központi elemének kell tekintenie, amely katalizátorként fokozhatja az általános fellépés hatékonyságát, és egyúttal közép- és hosszabb távon is hozzájárulhat az érintett lakosság helyzetének javításához;

29.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat