ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Virunga Nemzeti Park védelméről
9.12.2015 - (2015/2728(RSP))
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
Linda McAvan a Fejlesztési Bizottság nevében
B8-1346/2015
Az Európai Parlament állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Virunga Nemzeti Park védelméről
Az Európai Parlament,
– tekintettel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló, 1972. november 16-án, Párizsban az UNESCO általános közgyűlése által elfogadott egyezményre,
– tekintettel arra, hogy a Virunga Nemzeti Parkot az UNESCO 1979-ben a világörökség részévé, és 1994-ben veszélyeztetett világörökségi helyszínné nyilvánította,
– tekintettel a biológiai sokféleségről szóló, 1992. június 5-én a Rió de Janeiróban rendezett Föld-csúcstalálkozón elfogadott egyezményre,
– tekintettel a különösen a vízimadarak élőhelye szempontjából nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyekről szóló, 1971-ben Ramsarban elfogadott ENSZ-egyezményre,
– tekintettel az OECD multinacionális vállalkozások számára szóló, 1976-ban elfogadott iránymutatásaira (és annak frissítéseire), és az ENSZ üzleti és emberi jogokra vonatkozó, 1971-ben elfogadott irányelveire,
– tekintettel a WWF International és a SOCO International között a panaszt illetően 2014 júliusában létrejött megállapodás zárónyilatkozatára,
– tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság szénhidrogén-ágazatának jogi és szerződéses keretére, beleértve a következőket: „Ordonnance-Loi n° 81-013 portant législation générale sur les mines et les hydrocarbures” (a bányákra és szénhidrogénekre vonatkozó általános rendelkezéseket tartalmazó 81-013. számú rendelet), „Code minier” (bányászati törvénykönyv) és bármely jövőbeni „Code congolais des hydrocarbures” (szénhidrogénekre vonatkozó kongói törvénykönyv), valamint a „Contrats de Partage et de Production des hydrocarbures” (szénhidrogének megosztására és kitermelésére vonatkozó szerződések),
– tekintettel a Bizottsághoz intézett, a Kongói Demokratikus Köztársaságban található Virunga Nemzeti Park védelméről szóló kérdésre (O-0001082015 – B8 1111/2015),
– tekintettel a Fejlesztési Bizottság által benyújtott állásfoglalási indítványra,
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság Észak-Kivu tartományában és a ruandai és ugandai határnál lévő Orientale tartományban található Virunga Nemzeti Park Afrika legrégibb nemzeti parkja, az UNESCO világörökség része, és világszerte híres egyedülálló élőhelyeinek és gazdag biológiai sokféleségének köszönhetően, lévén Afrika legnagyobb biológiai sokféleséggel rendelkező parkja; mivel a park különösen híres az ott élő hegyi gorillák miatt, amely faj a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló, 1973. évi egyezmény (CITES) I. függelékében felsorolt, kipusztulással fenyegetett fajok közé tartozik;
B. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság által aláírt és ratifikált, a biológiai sokféleségről szóló egyezmény szerint a biológiai sokféleség megőrzése az emberiség közös ügye, és a fejlődés folyamatának szerves része; mivel az egyezmény jogilag kötelező, és aláíróinak végre kell hajtaniuk a rendelkezéseit;
C. mivel a Virunga Nemzeti Parkot a ramsari egyezmény és a Kongói Demokratikus Köztársaság nemzeti joga is védi, mivel az Európai Bizottság és egyes uniós tagállamok támogatást nyújtottak a park fenntartásához az utóbbi 25 év során;
D. mivel a Virunga Nemzeti Park a Kongói Demokratikus Köztársaság a ramsari egyezmény alá tartozó három területének egyike (a 787. számú); mivel a ramsari egyezmény értelmében a Kongói Demokratikus Köztársaságnak számos kötelezettséget kell teljesítenie az egyezmény listáján szereplő területekre vonatkozóan, többek közt a listán szereplő vizes élőhelyek megőrzéséről szóló terv kidolgozását, majd végrehajtását, és a területén található vizes élőhelyeknek a lehetőségekhez mért ésszerű használatát (a ramsari egyezmény 3. cikkének (1) bekezdése);
E. mivel a WWF 2013. évi, a Virunga Nemzeti Park gazdasági értékéről szóló jelentése szerint a park jelenleg évente 48,9 millió USD gazdasági értékkel bír; A park stabil körülmények között hozzájárulhatna a gazdaság és a turizmus növekedéséhez, évi egymilliárd USD értékkel bírhatna és 45 000 munkahelyet biztosíthatna;
F. mivel a parkot védett érintetlen természeti terület státusza ellenére évtizedek óta fegyveres csoportok fenyegetik, amelyek orvvadászatot, erdőirtást és az erőforrás-kiaknázás egyéb nem fenntartható és illegális formáit folytatják; mivel ennek következtében a Virunga Nemzeti Parkot veszélyeztetett világörökségi helyszínné nyilvánították; mivel a tömeges szegénységgel, a gyenge államszervezettel, a rossz kormányzással és a régió biztonságának hiányával összefüggésben fellépő „olajláznak” komoly társadalmi és környezeti destabilizációs hatása lehet;
G. mivel 2007 decemberében a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya a park területének 85 %-ára kiterjedő olajkitermelési jogot biztosított; és mivel egyelőre a Soco International PLC (SOCO) az egyetlen társaság, amely feltárást végzett a parkban;
H. mivel – jóllehet a Kongói Demokratikus Köztársaság törvénye tiltja a környezetkárosító tevékenységeket a védett területeken – a SOCO feltárási engedélye a törvényben biztosított kivételt használja ki, miszerint „tudományos tevékenység” végezhető a védett területeken;
I. mivel az emberi jogok tiszteletben tartásának kötelezettsége valamennyi társasággal szemben – működési helyüktől függetlenül – elvárt globális magatartási norma, amint erre az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek és a multinacionális vállalkozásoknak szóló OECD-iránymutatások is emlékeztetnek;
J. mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságban és környezetében több mint két évtizede erőszakos konfliktus zajlik; mivel az illegális bányászat, a park természeti erőforrásainak (fa, faszén) illegális kiaknázása és a veszélyeztetett fajok orvvadászata, valamint a természeti erőforrásokkal való egyéb illegális kereskedelem a lázadók és a hivatalos hadsereg számára is a finanszírozás forrása, miközben a potenciális olajmezők feltárása és kitermelése nagy valószínűséggel tovább szítja az erőszakot és az emberi jogok súlyos megsértését, és környezetszennyezéssel jár a régióban;
K. mivel a jó kormányzást nélkülöző területeken folyó kőolaj-kitermeléshez kapcsolódó legsúlyosabb környezeti kockázatok között szerepelnek a következők: a növényzet megsemmisítése, inváziós növények betelepítése, az élőhelyek fragmentálódása, az orvvadászat és az olajszivárgás okozta szennyezés valószínűségének növekedése, gázégetés, hulladéklerakás; mivel az „olajátok” kockázata a szegénységi és egyenlőtlenségi mutatók romlását eredményezheti, amint azt a Niger-deltáról készült esettanulmányok is mutatják;
L. mivel a Virunga Nemzeti Park földjének, vizének és élővilágának fenntartható kezelése közvetlen és közvetett gazdasági hasznot hoz azoknak a közösségeknek, amelyek jelentős mértékben támaszkodnak a park természeti erőforrásaira; mivel a WWF szerint egyedül a hegyi gorillákhoz kapcsolódó turizmus évente 30 millió USD-t hozhat, és több ezer munkahelyet biztosíthat;
1. hangsúlyozza, hogy feltétlenül meg kell akadályozni, hogy visszafordíthatatlan károk keletkezzenek a Virunga Nemzeti Parkban, amelyet az UNESCO 1979-ben a világörökség részévé, és 1994-ben veszélyeztetett világörökségi helyszínné nyilvánított;
2. helyteleníti, hogy a Virunga Nemzeti Park a világ egyik legveszélyesebb helyévé vált a vadon élő állatok és növények védelme tekintetében; mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy fegyveres csoportok kapcsolódtak be a park természeti erőforrásainak kiaknázásába bányászati tevékenység és faszén-előállítás révén, amiből katonai műveleteiket finanszírozzák és személyes haszonra tesznek szert; sajnálattal állapítja meg azt is, hogy a fegyveres csoportok nagy arányban űzik az orvvadászatot élelmezés és a háború támogatását szolgáló elefántcsont- és bozóthús-kereskedelem céljából; aggodalommal állapítja meg továbbá, hogy a fegyelem hiánya, a rendszertelen fizetések és az élelmiszerhiány miatt a katonai személyzet növekvő mértékben vesz részt az illegális tevékenységekben, többek között a kisipari bányászatban, a faszén-előállításban és a vadon élő állatok orvvadászatában; megjegyzi, hogy bár a park hatalmas, érintetlen természeti terület, kétmillió holdas (790 000 hektár) területe miatt védelme óriási akadályokba ütközik, különösen a korlátozott mértékű kormányzati támogatás mellett; megjegyzi, hogy ,2014. április 15-én a park fő vadőrét, Emmanuel de Merode belga herceget súlyosan megsebesítette három fegyveres, és az utóbbi évtized során több mint 140 vadőrt öltek meg a park területén szolgálat közben;
3. hangsúlyozza, hogy az olajmezőket feltáró és kitermelő illegális tevékenység révén visszafordíthatatlan kár keletkezhet a Virunga Nemzeti Parkban; elfogadhatatlannak tartja, hogy 2007-ben a francia TOTAL olajtársaság és a brit SOCO International olajtársaság olajkitermelési jogot nyert a Virunga Nemzeti Park területén, megsértve ezzel a világ kulturális és természeti örökségéről szóló párizsi egyezményt, a biológiai sokféleségről szóló 1992-es egyezményt, a ramsari egyezményt és a kongói jogszabályokat, emlékeztet arra, hogy míg a TOTAL ígéretet tett, hogy nem fog olajfeltárást végezni a Virunga Nemzeti Park területén (még akkor sem, ha a kongói kormány úgy dönt, hogy megváltoztatja annak határait), a SOCO International olajfeltárást végzett a Virunga Nemzeti Park területén, és 2014 júliusában szeizmikus felmérést folytatott, amelyek eredményeit a tervek szerint hamarosan átadják a kongói kormánynak, amely dönteni fog arról, hogy sor kerüljön-e további feltárásra;
4. tudomásul veszi a SOCO International és a WWF természetvédő csoport között 2014 júniusában létrejött megállapodást, amely a multinacionális vállalkozásoknak szóló OECD-iránymutatások SOCO általi be nem tartása miatt a WWF által az egyesült királysági nemzeti kapcsolattartó pontnál emelt panasz ügyében jött létre, és amely megállapodás értelmében a SOCO vállalja, hogy nem végez semmiféle feltáró vagy egyéb fúrást a Virunga Nemzeti Parkban, kivéve azt az esetet, ha az UNESCO és a Kongói Demokratikus Köztársaság megállapodik arról, hogy ez a tevékenység nem összeegyeztethetetlen a világörökségi státusszal; megállapítja, hogy az efféle feltételes megállapodás nem szavatolja a kőolajjal kapcsolatos bármiféle tevékenység megszüntetését a parkban; rámutat arra, hogy a SOCO International tisztázatlan szándékánál fogva fennáll annak a lehetősége, hogy a park védettségét egészben vagy részben megszüntetik az olajfúrások engedélyezése érdekében; megjegyzi, hogy a terület, ahol a SOCO engedéllyel feltárást végzett, az Edward-tóban és körülötte található, amely több tucat emblematikus (és egyes esetekben veszélyeztetett) faj otthona, beleértve a csimpánzokat, elefántokat, krokodilokat és oroszlánokat; ezért felhívja a Soco International PLC-t és a Kongói Demokratikus Köztársaságban bejegyzett vállalatát, hogy véglegesen állítsa le az összes feltárást és kitermelést a Virunga Nemzeti Parkban, és tartsa tiszteletben a park jelenlegi határait; ezenfelül felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a Világörökségi Bizottság kérésének megfelelően vonja vissza a Virunga Nemzeti Park területén történő kőolajfeltárásra kiadott engedélyeket;
5. hangsúlyozza, hogy a Rutanzige (Edward-) tóban folytatott halászat évente mintegy 30 millió dollárra becsült összeget termel a Virunga Nemzeti Park közelében élő helyi közösség javára, és hogy egy WWF által megrendelt független elemzés szerint több mint 50 000 család édesvíz-szükségletét a tóból szerzi be;
6. rámutat, hogy a Global Witness 2014 szeptemberében kiadott jelentése, amely a Spiegelben, a Telegraph-ban és a New York Times-ban jelent meg, olyan híresztelésekről számol be, hogy a SOCO International és alvállalkozói kenőpénzeket adtak, fegyveres felkelőket fizettek le, és hasznot húztak a kormány biztonsági erői által szított félelemből és erőszakból a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén, azzal a céllal, hogy olajfeltárási jogot szerezzenek Afrika legrégebbi nemzeti parkjában;
7. üdvözli az Albert-hasadék északi régiójában, többek közt a Virunga Nemzeti Parkban végzett olajfeltárás/kitermelés stratégiai környezeti vizsgálatát; úgy véli, hogy a vizsgálat alapján az érintett kormányoknak, beleértve a KDK kormányát, képesnek kell lenniük arra, hogy megalapozott döntéseket hozzanak a kőolaj feltárásának és kitermelésének hatásaira vonatkozó megfelelő elemzésre építve. sajnálatosnak tartja azonban, hogy a SKV folyamata elhúzódott, és az olajfeltárás már megkezdődött a Virunga Nemzeti Park területén, bár az SKV folyamata még nem fejeződött be;
8. hangsúlyozza, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban az olajkitermelés kérdését a nem megfelelő és nem hatékony jogalkotási és szabályozási rendszer jellemzi; felhívja a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy támogassák és tartsák be az ország azon jogszabályait és előírásait, amelyek tiltják a környezetkárosító tevékenységeket, például a kőolaj feltárását és kitermelését a védett területeken, köztük a Virunga Nemzeti Parkban, és hogy szüntessék meg a természeti erőforrások nemzeti parkokban és világörökségi helyszíneken végzett feltárását és kiaknázását lehetővé tévő kiskapukat a szénhidrogénekről és a természet védelméről szóló törvénytervezetekben;
9. elismerését fejezi ki a parkot irányító hatóságoknak arra irányuló erőfeszítéseikért, hogy fenntartható jövedelemre tegyenek szert természetes nap- és vízenergia-termelésből, ami a természeti terület rombolása nélkül növeli a helyi lakosság jelentős részének jövedelmét, és a világörökségi helyszín engedélyezett fejlesztésének keretein belül marad;
10. rámutat, hogy az 1990-es évek eleje óta egyes súlyos emberi jogi jogsértések és az erőszakos cselekmények nagy része a park területén élő fegyveres gerillákkal való összetűzések eredményei; rámutat, hogy a Ruandai Demokratikus Felszabadító Erők, az 1994 tavaszán a Ruandában bekövetkezett, majd a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részére is átterjedt népirtás során atrocitások elkövetésével vádolt gerillák csoportja 1996 óta él a nemzeti parkban, és még mindig a határ túlsó oldalán, Virungában bujkál, míg a Mai-Mai milíciák a hírek szerint szintén sokakat meggyilkoltak, megerőszakoltak, és megsebesítettek, és falvakat pusztítottak el, mindezt a park határain belül; sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság Kormányát, hogy fegyverezze le a lázadókat, és állítsa helyre a biztonságot a park régiójában; ezen túlmenően sajnálatosnak tartja, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban megnövekedett az emberi jogi aktivisták és újságírók elnyomása; ismételten sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság Kormányát, hogy ismerje el és tartsa tiszteletben a sajtó- és médiaszabadságot, és segítse elő a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülését;
11. emlékeztet arra, hogy a világ kulturális és természeti örökségéről szóló párizsi egyezmény szerint az olajfeltárás és -kitermelés nem egyeztethető össze a világörökségi státusszal; hangsúlyozza továbbá, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaságban számos veszélyeztetett faj honos, például az ikonikus hegyi gorillák, a bolygón az utolsókként, és az okapik, valamint hogy a veszélyeztetett fajok élőhelyeit szigorúan védeni kell; örömmel veszi tudomásul a Kongói Demokratikus Köztársaság azon döntését, hogy különleges, orvvadászat elleni különítményt hoz létre, felhívja azonban a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) titkárságával együttműködve azonosítsa az illegális kereskedelemben részt vevő bűnszövetkezeteket, és tegyen további jogi intézkedéseket az ellenük folyó küzdelem jegyében; általánosságban sürgeti a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát, hogy erősítse meg a parkőrség szerepét, és szankcionálja a parkban végzett illegális tevékenységeket;
12. hangsúlyozza, hogy a hírek szerint napirendre került a kongói kormány és a SOCO International között a Virunga Nemzeti Park határának megváltoztatása, a Virunga Nemzeti Park egyes részei vagy egésze védett státuszának megszüntetése révén, hogy legálisan lehessen olajkutakat fúrni, bár úgy tűnik, hogy a jelenlegi szakaszban a kormány még nem fordult hivatalos kéréssel az UNESCO-hoz;
13. kéri az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy koordinálja az uniós tagállamok és a Kongói Demokratikus Köztársaságban tevékeny más szóba jöhető adományozók diplomáciai válaszlépéseit, a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányának támogatása érdekében, hogy felhagyjon az olaj feltárásának és kitermelésének tervével a park határain belül, valamint a világörökség részének nyilvánított egyéb kongói területeken, és mondjon le a park határainak megváltoztatásáról és csökkentéséről;
14. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy őrizzék meg a park integritását, például növelve elkötelezettségüket a fenntartható környezetvédelem, valamint a környező régió fenntartható fejlődéséenek és diverzifikációjának finanszírozása iránt; különösen felhívja az Uniót, hogy támogassa a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányát a nyersanyag-kitermelést helyettesítő, fenntartható energetikai és gazdasági alternatívák felkutatása, a belföldi erőforrások – különösen méltányos és progresszív adórendszer révén való – mobilizálása és a kormányzás javítása terén, továbbá a orvvadászat, az illegális fakitermelés és bányászat, valamint a korrupció elleni küzdelemben, amelyek állandósult jelenségek, és fennáll a veszélye, hogy visszafordíthatatlan károkat okoznak a parkban;
15. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a stratégiai környezeti vizsgálat valódi szerepet kapjon a döntéshozatal során;
16. Hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak a nemzetközi és európai emberi jogi jogszabályok értelmében kötelességük biztosítani, hogy a joghatóságukon belül működő vállalatok ne okozzanak emberi jogi visszaéléseket, közvetlenül vagy közvetve, üzleti tevékenységük során, valamint hogy azok összhangban cselekedjenek az elfogadott magatartási kódexekkel, amelyek szociális és a környezeti teljesítményre vonatkozó normákat tartalmaznak, valamint az olyan eszközökkel, mint például a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 169. sz. egyezménye, az OECD multinacionális vállalatoknak szóló iránymutatásai és az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek ; Felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak kötelező érvényű intézkedéseket azon vállalatok tényleges felelősségre vonása érdekében, amelyekről bebizonyosodott, hogy megszegik a nemzeti jogszabályokat és nemzetközi szerződéseket;
17. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hatékony módon folytassák a fegyveres konfliktusok és a korrupció kiváltó okainak kezelését, és támogassák a fenntartható fejlődést és a békeépítést a Kongói Demokratikus Köztársaságban és a környező régióban;
18. kéri a Bizottságot, a tagállamokat, a Kongói Demokratikus Köztársaságot és a kitermelésben érdekelt olajtársaságokat, hogy a Virunga nemzeti Park jelenlegi határait és a parkkal határos területeket kíméljék meg a fosszilis tüzelőanyagok kiaknázásától;
19. felhívja az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegyen meg minden szükséges kezdeményezést annak érdekében, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság kormánya felderítse az országban tevékeny emberi jogi jogvédők elleni erőszakos cselekedeteket, különösen a Virunga Nemzeti Parkban, beleértve a park személyzetét is, és hogy minden tőle telhetőt megtegyen annak érdekében, hogy hasonló kegyetlenségek ne ismétlődhessenek meg;
20. sürgeti az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy tegyen meg minden szükséges intézkedést annak érdekében, hogy a Soco International PLC és a Kongói Demokratikus Köztársaságban bejegyzett vállalata, a SOCO Exploration and Production DRC Sprl (SOCO) nyilvánosan kötelezettséget vállaljon arra, hogy véglegesen beszünteti az erőforrások összes feltárását és kitermelését a Virunga Nemzeti Parkban;
21. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok és a Kongói Demokratikus Köztársaság, a Ruandai Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek, a Világörökségi Bizottságnak, amelyet az UNESCO-n belül hoztak létre, az az ENSZ Környezetvédelmi Programjának és a ramsari egyezmény titkárságának.