Eljárás : 2015/2973(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1353/2015

Előterjesztett szövegek :

B8-1353/2015

Viták :

Szavazatok :

PV 17/12/2015 - 9.13
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2015)0474

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 148kWORD 84k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1348/2015
9.12.2015
PE573.395v01-00
 
B8-1353/2015

a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője által tett nyilatkozatról szóló vitát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a burundi helyzetről (2015/2973(RSP))


Mariya Gabriel, Davor Ivo Stier, Cristian Dan Preda, Bogdan Brunon Wenta, Michael Gahler, Maurice Ponga, Joachim Zeller, Eleni Theocharous, Kinga Gál, Anna Záborská, Fernando Ruas, Elisabetta Gardini, Lorenzo Cesa, Lara Comi, József Nagy, Ramón Luis Valcárcel Siso a PPE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a burundi helyzetről (2015/2973(RSP))  
B8-1353/2015

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló, 2248 (2015) sz. 2015. november 12-i határozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárhelyettesének, Jan Eliassonnak, az Afrikai Unió elnökének, Nkosazana Dlamini-Zumának, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek a Burundiról szóló 2015. november 12-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló 2015. június 13-i, október 17-i és november 13-i határozatára,

–  tekintettel az afrikai Nagy-tavak régióval foglalkozó nemzetközi küldöttekből és képviselőkből álló csoport 2015. október 24-i, az AU Béke- és Biztonsági Tanácsának a burundi helyzetről szóló nyilatkozatát támogató sajtóközleményére,

–  tekintettel az Uniónak a burundi politikai és biztonsági válságról szóló 2015. október 9-i helyi nyilatkozatára;

–  tekintettel a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2015. október 1-jei (EU) 2015/1755 tanácsi határozatra(1),

–  tekintettel Federica Mogherini alelnöknek/főképviselőnek a burundi elnökválasztást követően tett, 2015. július 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának az ENSZ burundi választási megfigyelő missziójáról szóló, 2015. július 7-i jelentésére,

–  tekintettel az AKCS Parlamenti Közgyűlése társelnökeinek a burundi helyzetről szóló 2015. június 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Biztonsági Tanács elnökének a burundi helyzetről szóló 2015. június 26-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a burundi helyzetről szóló 2015. március 16-i, május 18-i, június 22-i és november 16-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Kelet-afrikai Közösség államfői által 2015. május 31-én, a tanzániai Dar es-Salaamban kiadott nyilatkozatra,

–  tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó arushai megállapodásra,

–  tekintettel Burundi alkotmányára és különösen annak 96. cikkére,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a burundi alkotmány 96. cikke és a békét és megbékélést célzó arushai megállapodás 7. cikkének (3) bekezdése kimondja, hogy az elnök legfeljebb két cikluson át töltheti be e tisztséget; mivel Pierre Nkurunziza elnök 2005 óta van hivatalban, mivel 2010-ben újraválasztották egy olyan választás során, amelyet az ellenzék a kormányt megfélemlítéssel vádolva bojkottált;

B.  mivel Nkurunziza elnök 2015. április 26-án bejelentette, hogy harmadszor is indul az elnökválasztáson, és ezáltal a polgárháború vége óta a legsúlyosabb politikai válságba sodorta az országot; mivel a rendőrség a békés tüntetőkkel szemben túlzott erőszakot alkalmazott, ami számos élet kioltásával járt; mivel 2015. május 28-án az EU felfüggesztette választási misszióját, mivel a demokratikus választások lebonyolításának minimum feltételei sem teljesültek; mivel Pierre Nkurunzizát 2015. augusztus 26-án újraválasztották egy olyan választási folyamatot követően, mely a nemzetközi közösség megítélése szerint nem az egész társadalom bevonásával zajlott és nem volt hiteles;

C.  mivel ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala (OHCHR) szerint 2015 áprilisa óta legalább 198 embert öltek meg, köztük a 2015. október 13-án Ngarara Bujumbura szomszédságában bírósági eljárás nélkül, állítólag a rendőrség tagjai által kivégzett 9 civilt; mivel az ENSZ főtitkárának felhívását követően a burundi legfőbb ügyész vizsgálóbizottságot állított fel;

D.  mivel becslések szerint több mint 200 000 burundi menekült el Burundiból a szomszédos országokban keresve menedéket; mivel az ország egyre romló humanitárius helyzete miatt 2015 júliusában az EU megerősítette humanitárius támogatását és további 4,5 millió eurót mozgósított a lakóhelyüket elhagyni kényszerült emberek javára;

E.  mivel emberi jogi szervezetek az országban egyre jobban terjedő politikai erőszakról és büntetlenségről, súlyosan romló emberi jogi helyzetről, azonnali és bírósági eljárás nélküli kivégzésekről, többek között emberijogi jogvédők önkényes letartóztatásáról és fogva tartásáról, és – főleg a kormányzó hatóságok által elkövetett – kínzásokról és fenyegetésekről számolnak be; mivel egy ilyen cselekményt sem vizsgáltak ki, és elkövetőiket nem vonták büntetőjogi felelősségre;

F.  mivel az elmúlt hetekben a kormány fokozottabb nyomást gyakorolt a független médiára és újságokra; mivel számos újságírót súlyosan bántalmazott a rendőrség és zaklatott a bíróság; mivel 2015. november 23-án Burundi belügyminisztériuma felfüggesztette a főbb civil társadalmi csoportok és NGO-k működését;

G.  mivel Burundi – Ruanda és a Kongói Demokratikus Köztársaság mellett – a Nagy-tavak régiójában az egyik első ország, ahol választásokat rendeztek, ennélfogva azt remélték, hogy példát fog mutatni a régió fenntartható demokratizálódásához, békéjéhez és fejlődéséhez szükséges nemzetközi és alkotmányos rend tiszteletben tartása terén;

H.  mivel az Afrikai Unió a közelmúltban vizsgálatot indított a Burundiban tapasztalt emberi jogi visszaélésekkel kapcsolatban, és célzott szankciók alkalmazására szólított fel; mivel az Európai Unió és az Egyesült Államok is célzott és egyéni szankciókat fogadott el;

I.  mivel 2015. október 26-án az Unió kérte a Cotonoui Megállapodás 96. cikke szerinti konzultációk megkezdését a megállapodás lényeges elemei – nevezetesen az emberi jogok, a demokratikus alapelvek és a jogállamiság – megsértésének kivizsgálása céljából;

J.  mivel a Burundiban kialakult politikai patthelyzet, illetve a biztonsági és gazdasági helyzet romlása súlyos következményekkel jár a lakosságra nézve, és az egész térség stabilitását veszélyezteti;

K.  mivel a nemzetközi közösség az arushai egyezmények őreként fontos szerepet játszik a régióban; mivel azonban eddig a válság kezelésére és a politikai erők közötti párbeszéd helyreállítására irányuló regionális és szubregionális erőfeszítések nem hozták meg a várt eredményeket;

L.  mivel 2015. augusztus 1-jén Addisz-Abebában találkoztak a politikai ellenzék tagjai és civil társadalmi csoportok, hogy létrehozzák az arushai egyezmény és a jogállamiság helyreállítását célzó nemzeti tanácsot;

M.  mivel Nkurunziza elnök 2015. szeptember 23-án rendeletet írt alá a Burundin belüli párbeszédért felelős nemzeti bizottság létrehozásáról, melynek feladata, hogy hat hónapon keresztül tárgyalásokat folytasson; mivel a civil társadalom komoly kételyeinek adott hangot a bizottság által elérhető eredmények tekintetében;

N.  mivel 2015. november 31-én, az ENSZ Biztonsági Tanácsának írt, a tömeges atrocitások megelőzésére felhívó levélben az ENSZ főtitkára, Ban Ki Mun az országban való beavatkozás három lehetőségét vázolta fel, köztük egy esetleges békefenntartó műveletet is;

O.  mivel az Unió jelentős mértékben hozzájárul Burundi éves költségvetéséhez, amelynek közel fele nemzetközi segélyekből származik, és a közelmúltban 432 millió eurót irányzott elő Burundi – a világ egyik legszegényebb nemzete – számára a 2014–2020 közötti időre szóló Európai Fejlesztési Alapból;

P.  mivel egyre több támadás éri a humanitárius személyzetet;

1.  rendkívül aggasztónak találja a Burundiban kialakult súlyos biztonsági és politikai helyzetet, valamint a rohamos mértékben romló humanitárius helyzetet; kéri az erőszak és az ellenzék politikai megfélemlítésének azonnali beszüntetését, valamint a politikai pártokkal szövetkező fegyveres csoportok haladéktalan lefegyverzését; részvétét fejezi ki valamennyi áldozat családjának;

 

2.  emlékezteti a burundi hatóságokat azon kötelezettségükre, hogy az afrikai emberek és népek jogainak chartájában és más nemzetközi és regionális emberi jogi eszközökben foglaltak szerint garantálják az az alapvető jogokat;

3.  határozottan elítéli a békés, fegyvertelen tüntetőkkel szembeni bármiféle erőszak alkalmazását; nyomatékosan kéri a burundi hatóságokat, hogy vizsgálják ki a rendőrség és állami tisztviselők által elkövetett emberi jogi jogsértéseket, és megfelelő módon vonják felelősségre a felelős személyeket; felszólítja a burundi hatóságokat, hogy a nemzetközi jog és az emberi jogok szigorú tiszteletben tartása mellett tegyék meg a szükséges intézkedéseket az összes fegyveres csoport leszerelése érdekében; kiemeli, hogy a Burundiban tevékenykedő fegyveres csoportokon belül sok a fiatal, és ezért kéri a nemzetközi közösséget, hogy fordítson különös figyelmet újrabeilleszkedésük támogatására és a békés politikai folyamatban való részvételük elősegítésére;

4.  felhívja Burundi kormányát, hogy folytassa az ország demokratizálási folyamatát és tartsa tiszteletben, védje és segítse elő állampolgárai polgári és politikai jogainak érvényesülését, továbbá tartsa tiszteletben az alapvető szabadságokat, különösen a véleménynyilvánítás szabadságát,

5.  ismételten hangsúlyozza, hogy csak a burundi kormány, az ellenzék és a civil társadalom bevonásával zajló, az arushai megállapodással és a burundi alkotmánnyal összhangban álló párbeszéd és konszenzus révén lehet olyan tartós politikai megoldást találni, amely biztonságot kínál a burundi nép számára; üdvözli és támogatja ezért az Afrikai Unió, a Kelet-afrikai Közösség (EAC) és az ENSZ közvetítésre irányuló erőfeszítéseit, valamint az ENSZ Burundival foglalkozó különleges tanácsadójának kinevezését; kéri az emberi jogi megfigyelőket és a közvetítőt, hogy szenteljenek figyelmet a nők helyzetének és a politikai párbeszédbe történő bevonásuknak, valamint a nyugalom helyreállításának;

6.  emlékeztet arra, hogy az EU Burundival fennálló partnerségét a Cotonoui Megállapodás szabályozza, valamint hogy minden félnek tiszteletben kell tartania és végre kell hajtania a szóban forgó megállapodás feltételeit, különös tekintettel az emberi jogok tiszteletben tartására; megjegyzi, hogy a 96. cikk szerinti mechanizmus alkalmazása az Uniónak nemcsak az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia, hanem a burundi emberek melletti elkötelezettségét is mutatja;

7.  üdvözli, hogy az AU emberi jogi megfigyelőket és katonai szakértőket vetett be az emberi jogi helyzet figyelemmel kísérésére, és hangsúlyozza a velük annak érdekében való együttműködés fontosságát, hogy megkönnyítsék a megbízatásuk végrehajtását; felhívja az Afrikai Uniót és az ENSZ-t, hogy amennyiben tovább romlana a biztonsági és az emberi jogi helyzet Burundiban, fontolja meg békefenntartó misszió bevetését;

8.  mélységes aggodalommal tölti el a burundi menekültek egyre erősödő tömeges beáramlása a szomszédos országokba; ismételten támogatásáról és szolidaritásáról biztosítja a helyszínen működő valamennyi humanitárius szervezetet, valamint a szomszédos befogadó országokat; üdvözli ezért az Unió arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy fokozza a lakosság azonnali szükségleteinek kielégítését célzó pénzügyi támogatást és humanitárius segítséget;

9.  felszólítja az Afrikai Uniót és az Európai Uniót, hogy komolyan vegyék figyelembe a regionális dimenziót, és előzzék meg a térség további destabilizálódását, különösen a régió országai közötti – nem csak állami szintű, hanem a civil társadalmi szervezetek közötti, illetve az igazgatási és politikai szintű – folyamatos politikai párbeszéd fenntartása révén;

10.  megerősíti, hogy az országban a jogállamiság és emberi jogi helyzet romlására válaszul – az AU és az ENSZ döntéseivel összhangban – támogatja az EU által jóváhagyott célzott szankciókat;

11.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Burundi kormányának, a Nagy-tavak régió országai kormányainak, az Afrikai Uniónak, Kelet-afrikai Közösségnek, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.

(1)

HL L 257., 2015.10.2., 1. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat