ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a burundi helyzetről
9.12.2015 - (2015/2973(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Hilde Vautmans, Louis Michel, Beatriz Becerra Basterrechea, Dita Charanzová, Ivan Jakovčić, Ilhan Kyuchyuk, Jozo Radoš, Marietje Schaake, Jasenko Selimovic, Pavel Telička az ALDE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1348/2015
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Burundiról szóló korábbi állásfoglalásaira és különösen a 2015. július 9-i állásfoglalására[1],
– tekintettel a felülvizsgált Cotonoui Megállapodásra, különösen annak 96. cikkére,
– tekintettel a Burundira vonatkozó, a békét és a megbékélést célzó arushai megállapodásra,
– tekintettel a Burundi Köztársaság alkotmányára,
– tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICCPR),
– tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára (ACHPR),
– tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezményre,
– tekintettel az ENSZ burundi választási megfigyelő missziójának (MENUB) 2015. július 27-i előzetes nyilatkozatára,
– tekintettel az Afrikai Unió 2015. október 17-i nyilatkozatára,
– tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára (ACDEG),
– tekintettel a Kelet-afrikai Közösség választási megfigyelő missziójának a Burundi Köztársaságban 2015. július 21-én tartott elnökválasztásról kiadott előzetes nyilatkozatára;
– tekintettel az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés Elnökségének 2015. június 14-i határozatára, amelyben az országban uralkodó helyzet miatt felfüggeszti burundi választási megfigyelő missziójának tevékenységét,
– tekintettel az EU emberi jogok védelmezőiről szóló iránymutatásaira és az EU véleménynyilvánítás szabadságára vonatkozó emberi jogi iránymutatásaira, valamint a Tanács 2014. júniusi következtetéseire, amelyekben kötelezettséget vállalt arra, hogy fokozza az emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatos munkáját,
– tekintettel az EU Tanácsának Burundiról szóló 2015. június 22-i következtetéseire, valamint a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Federica Mogherininek a burundi elnökválasztást követően 2015. július 23-án az EU nevében kiadott nyilatkozatára,
– tekintettel az afrikai Nagy-tavak régióval foglalkozó nemzetközi küldöttekből és képviselőkből álló csoport 2015. augusztus 28-i, a burundi helyzetről szóló nyilatkozatára,
– tekintettel a burundi helyzetre tekintettel hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2015. október 1-jei (KKBP) 2015/1763 tanácsi határozatra[2],
– tekintettel a Tanács által 2015. október 26-án jóváhagyott levélre, amelyben az EU az AKCS–EU partnerségi megállapodás (Cotonoui Megállapodás) 96. cikke szerinti konzultációkat kezdeményez Burundival, melyekre az említett cikk értelmében a megállapodás alapvető elemeinek – nevezetesen az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság – megsértése esetén kell sort keríteni,
– tekintettel a Tanács Burundiról szóló 2015. november 16-i következtetéseire,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2015. november 12-i 2248. (2015) számú határozatára,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel Nkurunziza elnök 2015. április 26-i bejelentését követően, miszerint harmadszor is indul az elnökválasztáson, az országban zavargások és széles körű tiltakozások kezdődtek, és az ellenzék egy csoportja 2015. május 13-án államcsínyt kísérelt meg, mely nem járt sikerrel; mivel különböző intézményi szervek több magas rangú tagja, köztük a nemzetgyűlés elnöke, az alelnök, a független országos választási bizottság (CENI) két tagja, és az alkotmánybíróság egyik vezető bírája ezt követően elmenekült az országból, egyhangúlag arra hivatkozva, hogy veszélyben érzik a biztonságukat; mivel a politikai feszültség több százezer embert késztetett az ország elhagyására; mivel az EU felfüggesztette választási megfigyelő missziójának tevékenységét;
B. mivel a választások során nem érvényesültek a demokratikus elvek, és azok sértették az arushai megállapodás betűjét és szellemét, ezért az ellenzéki pártok és a civil társadalom bojkottálta azokat; mivel Nkurunziza burundi elnök megkezdte harmadik elnöki ciklusát annak ellenére, hogy a nemzetközi adományozók tiltakozásuknak adtak hangot, az ENSZ burundi választási megfigyelő missziója pedig nyilatkozatban jelentette ki, hogy a választás nem volt sem hiteles, sem szabad;
C. mivel a 2015. július 21-i elnökválasztás óta erőteljesen fokozódott az állami elnyomás, valamint a véleménynyilvánítási és gyülekezési szabadság korlátozása; mivel az UNCHR 2015. szeptember 28-i jelentése szerint szeptember eleje óta riasztó mértékben megnőtt a letartóztatások, őrizetbe vételek és gyilkosságok száma, ezért az UNCHR felszólította az ország hatóságait, hogy számolják fel a büntetlenséget; mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Zeid Ra’ad elmondása szerint „Bujumbura egyes külterületein szinte naponta látni halottakat az utcán” és „az áldozatokon található sérülések sok esetben arra utalnak, hogy közvetlen közelről lőtték le őket. A holttesteken esetenként kínzás nyomai is felfedezhetők, és jellemzően úgy találnak rájuk, hogy hátra van kötve a kezük”;
D. mivel Bujumburában a fokozódó politikai erőszak és bizonytalanság odáig fajult, hogy mind az ellenzéki pártok, mind a kormányzó párt bizonyos tagjai után hajtóvadászat folyik, és többeket már meg is gyilkoltak; mivel a helyzet romlott, hiszen immár – mindkét oldal soraiból – közismert személyiségek ellen is történtek gyilkossági kísérletek: Adolphe Nshimirimana tábornok, Nkurunziza elnök egyik jobbkeze 2015. augusztus 2-án rakétatámadás áldozata lett; a rákövetkező napon Pierre Claver Mbonimpa emberi jogi jogvédőt lőtték meg, és súlyosan megsebesült; Jean Bikomagu ezredest, a hadsereg korábbi vezérkari főnökét 2015. augusztus 15-én agyonlőtték; Patrice Gahungut, az Unió a Békéért és a Fejlődésért (UPD) nevű ellenzéki párt szóvivőjét 2015. szeptember 7-én megölték; Prime Niyongabo tábornok, a burundi hadsereg vezérkari főnöke ellen 2015. szeptember 11-én merényletet követtek el, de túlélte; Charlotte Umugwaneza ellenzéki vezető, a korrupció elleni kampány aktivistája holttestét a Gikoma folyóban találták meg 2015. október 18-án, egy nappal azután, hogy bejelentették eltűnését;
E. mivel október 3-án Bujumbura főváros északi kerületeiben – Mutakura, Ngagara és Cibitoke –, melyek a Nkurunziza elnök harmadik elnöki ciklusát ellenző csoportok központjaként ismertek, ismét erőszakos összecsapásokra került sor, melyekben nyolc vagy talán még több polgári lakos lelte halálát; mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa Hivatalának jelentése szerint csak szeptember eleje óta 134 ember vesztette életét, több száz esetben került sor önkényes letartóztatásra (704 eset) és őrizetbe vételre; mivel 215 000 ember elmenekült az országból;
F. mivel a különböző források, például a FIDH, a Human Rights Watch stb. beszámolói szerint a rendőrség rendkívül brutális eszközöket vetett be, túlzott és aránytalan mértékben alkalmazott erőszakot, sőt csoportos és bírósági eljárás nélküli kivégzéseket is végrehajthatott; mivel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa 2015. október 2-án határozatot fogadott el Burundival kapcsolatban, amelyben felszólít a burundi emberi jogi helyzet alakulásának mostantól kezdődő és 2016-ban folytatólagos nyomon követésére;
G. mivel az Afrikai Unió Béke és Biztonsági Tanácsa 2015. október 17-én javaslatot tett azon tervének felgyorsítására, hogy Burundiba csapatokat küldjön, amennyiben az országban fokozódik az erőszak, továbbá felszólított a jogsértések kivizsgálására, és bejelentette, hogy átfogó vizsgálatot indít a burundi polgárok emberi jogainak megsértése és a polgári lakosság elleni erőszakos fellépések ügyében;
H. mivel az Afrikai Unió azonnali párbeszéd megkezdését szorgalmazza Kampalában vagy Addisz-Abebában valamennyi – így pl. az országon kívül tartózkodó – burundi szereplő és a civil társadalom részvételével; mivel az EU támogatja az inkluzív párbeszéd szorgalmazását, és mivel az ENSZ főtitkára ugyanígy felszólított az inkluzív párbeszédre;
I. mivel a burundi hatóságok azt állítják, hogy készek megbeszéléseket folytatni az ellenzékkel, és az elnök 2015. szeptember 23-án aláírt egy rendeletet a Burundin belüli párbeszédért felelős nemzeti bizottság felállításáról; mivel azonban a Nkurunziza elnök harmadik mandátumát ellenző ellenzéki vagy civil szereplők többsége ellen eljárás folyik lázadás és a 2015. május 13-i államcsíny-kísérletben való bűnrészesség vádjával; mivel az új nemzetgyűlés elnöke, Pascal Nyabenda kijelentette, hogy „az államcsíny megszervezésében és végrehajtásában részt vevő személyek (...) nem vonhatók be a párbeszédbe”;
J. mivel, bár az ugandai közvetítők bejelentették, hogy a párbeszéd novemberben folytatódik, a burundi hatóságok nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki az ellenzék tagjai ellen, kiadatásukat kérve három országból: Belgiumból, Hollandiából és Ruandából;
K. mivel a válság megszüntetésére irányuló regionális erőfeszítések mindeddig nem voltak elégségesek ahhoz, hogy tárgyalóasztalhoz ültessék az ellenzéket és a burundi kormányt, és a nem kormányzati szervezetek eddig akadályoztatva voltak munkájukban; mivel a biztonsági erők és fegyveresek közötti összecsapások szinte napi eseménnyé váltak, és félő, hogy az erőszak drámai szintű fokozódása az országot újra polgárháborúba taszítja;
1. mélységes aggodalmának ad hangot a burundi politikai és humanitárius helyzet és annak az egész alrégió stabilitására gyakorolt következményei kapcsán; felszólítja a burundi hatóságokat a további emberi jogi jogsértések megakadályozására; határozottan elítéli az erőszak és a visszaélések minden formáját, és hangsúlyozza, hogy az erőszakért felelős személyeket felelősségre kell vonni és bíróság elé kell állítani; e tekintetben támogatja a Nemzetközi Büntetőbíróság főügyésze, Fatou Bensouda november 6-i nyilatkozatát;
2. elítéli a május 13-i államcsínykísérletet, továbbá az elkövetők kilététől függetlenül elítél minden erőszakos cselekményt és az alkotmányos renddel ellentétes bárminemű fellépést, és emlékeztet arra, hogy az AU, az EU és az ENSZ is figyelmeztette az érintett burundi feleket annak fontosságára, hogy nézeteltéréseiket békés eszközökkel rendezzék.
3. sürgeti a burundi kormányt, hogy teljesítse a regionális és nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalásait, valamint minden eszközt biztosítson az AU emberi jogi megfigyelői és az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága (OHCHR) Burundiban folytatott tevékenységeinek megerősítésére;
4. sürgeti az összes burundi felet – a kormányt, az ellenzéket és a civil társadalmat –, hogy állítsák helyre a bizalmat, és kezdjenek inkluzív párbeszédet a helyzet minden további romlásának megakadályozása érdekében; emlékeztet arra, hogy csak érdemi tárgyalások keretében kialakított konszenzusos megoldás révén érhető el fenntartható politikai eredmény, amely előmozdítja a burundi nép és a demokrácia érdekeit, és kimozdítja az országot a jelenlegi holtpontról, megakadályozva, hogy újra polgárháborúba süllyedjen, ami kétségkívül negatív hatást gyakorolna a Nagy Tavak szélesebb régiójának biztonságára, és veszélyeztethetné a választásokat a KDK-ban és Ruandában;
5. megismétli a Kelet-afrikai Közösségnek (EAC), az Afrikai Uniónak (AU) és az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának – a 2015. november 12-i 2248. (2015) számú határozatában is kifejtett – azon álláspontját, hogy a burundi nép érdekeit szolgáló tartós politikai megoldás elérése csak párbeszéd és konszenzus kialakítása révén lehetséges, összhangban az arushai megállapodással és a burundi alkotmánnyal;
6. felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy támogassák a Kelet-afrikai Közösség és az Afrikai Unió arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a burundi felek közötti párbeszéd keretében tartós politikai megoldás szülessen; üdvözli az EU Tanácsa által négy olyan burundi személlyel szemben elfogadott szankciókat, akik tevékenysége veszélyezteti a demokráciát és akadályozza a válság politikai megoldására irányuló erőfeszítéseket;
7. üdvözli az EU arra irányuló kezdeményezését, hogy pozitív szellemben érvénybe léptesse a Cotonoui Megállapodás 96. cikkében foglalt védzáradékot, hogy pozitív eredményt érjen el azáltal, hogy konzultációra szólítja fel a burundi hatóságokat egy valamennyi fél számára elfogadható megoldás megtalálása érdekében, hogy helyreállítsa az emberi jogokat, a demokratikus elveket és a jogállamiságot ért sérelmeket, valamint azért, hogy gyors megállapodás szülessen az erőszak eszkalálódását megakadályozó rövid távú intézkedésekről, amelyek megteremtik a feltételeket ahhoz, hogy jelentős előrelépések történjenek a válság megszüntetésére és a megbékélést előmozdító közeg megteremtésére, elhárítva a háború veszélyét;
8. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fontolják meg a burundi kormánynak juttatott összes nem humanitárius célú segély befagyasztását mindaddig, amíg a kormányerők nem hagynak fel az erőszak túlzott alkalmazásával és az emberi jogok megsértésével – melyet az OHCHR is jelzett –, és a burundi felek közötti tényleges párbeszéd nem eredményez politikai megoldást;
9. felhívja az Európai Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ további – többek között az ENSZ-jelenlét megerősítésére irányuló – intézkedéseit, amennyiben a burundi helyzet tovább romlana;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, Burundi kormányának, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Nagy-tavak régió kormányainak, a Kelet-afrikai Közösség tagállamai kormányainak, az ENSZ főtitkárának, valamint az AKCS-EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és a Pánafrikai Parlamentnek.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0275.
- [2] HL L 257., 2015.10.2., 37. o.