ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazásáról
14.1.2016 - (2015/3034(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Ioan Mircea Paşcu, Knut Fleckenstein, Richard Howitt, Victor Boştinaru, Gilles Pargneaux, Vincent Peillon, Ana Gomes, Afzal Khan, Tonino Picula, Neena Gill, Liisa Jaakonsaari, Sorin Moisă, Victor Negrescu, Boris Zala az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0043/2016
B8-0051/2016
Az Európai Parlament állásfoglalása az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazásáról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) V. címére, és különösen annak 42. cikke (7) bekezdésére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikkének (4) bekezdésére és 222. cikkére,
– tekintettel az EU kölcsönös védelmi és szolidaritási záradékairól: politikai és műveleti dimenziókról szóló, 2012. november 22-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, különösen VII. fejezete és annak 51. cikke rendelkezéseire,
– tekintettel a Francia Köztársaság elnökének 2015. november 16-án a francia Kongresszus előtt tett kijelentésére, miszerint Franciaország háborúban áll;
– tekintettel az Európai Tanács védelemről és biztonságról szóló, 2013. december 19–20-án és 2015. június 25–26-án elfogadott következtetéseire;
– tekintettel a Külügyek Tanácsa (védelmi miniszterek) 2015. november 17-i találkozójának következtetéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2015. november 13-án több terrorista támadásra került sor Párizsban, amelynek során legalább 130, több mint 26 különböző országból származó ember vesztette életét;
B. mivel a francia kormány hivatalosan kérte az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke (7) bekezdése szerinti kölcsönös védelmi záradék alkalmazását a 2015. november 13-i párizsi terrortámadásokat követően;
C. mivel a kölcsönös védelmi záradék alkalmazása iránti francia kérelmet követően a tagállamok kötelesek minden rendelkezésükre álló eszköz révén segítséget és támogatást adni, összhangban az Egyesült Nemzetek Alapokmányának 51. cikkével;
D. mivel az EU vagy tagállamai kizárólag akkor alkalmazhatnak erőszakot, ha ez az Egyesült Nemzetek Alapokmánya alapján jogszerűen indokolt; ezzel összefüggésben utal az az Egyesült Nemzetek Alapokmánya 51. cikkének értelmében vett egyéni vagy kollektív önvédelemhez való természetes jogra; hangsúlyozza, hogy a konfliktusok és támadások következményeire való reagálás helyett kívánatosabb az ilyen események megelőzése;
E. mivel a tagállamok közötti szolidaritás és kölcsönös segítségnyújtás – többek között az uniós források igénybevétele révén – az Európai Unió alapvető értékei közé tartoznak; mivel a tagállamok biztonsága nem választható el egymástól, és minden uniós polgárnak azonos biztonsági garanciákat és azonos szintű védelmet kell élveznie mind a hagyományos, mind a nem hagyományos fenyegetésekkel szemben, beleértve a terrorizmust, és az állami, illetve a nem állami szereplők felől érkező támadásokat;
F. mivel a nemzetközi terrorizmus elleni küzdelem az Unió egyik kiemelt célja, és a szolidaritás elvének érvényesítése mind belföldi, mind külföldi lépéseket szükségessé tesz, a nemzetközi joggal összhangban; mivel az EU biztonságának belső és külső dimenziói szükségszerűen és szorosan kapcsolódnak egymáshoz;
G. mivel a szerződésekben foglalt biztonsági és védelmi struktúra még nem került teljes mértékben végrehajtásra; mivel a Lisszaboni Szerződés a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében folytatott megerősített együttműködésről rendelkezik, ideértve egyedi feladatok és küldetések államok csoportosulásai számára való kijelölését, valamint a katonai téren való állandó strukturált együttműködés elvét; mivel a tagállamok feladata a biztonság és a védelem területén tett előrelépés megvalósítása az Unióban;
H. mivel Az EUSZ 42. cikkének állandó strukturált együttműködésről szóló (6) bekezdését kellene alkalmazni azon tagállamoknak, amelyek szoros együttműködést kívánnak folytatni egymással;
I. mivel az Uniónak meg kell erősítenie együttműködését az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével (NATO) annak érdekében, hogy a két rendszer keretei közt kialakított biztonság- és védelempolitikákat egyre inkább összeegyeztethetővé tegye, különösen abban az esetben, ha egy tagállamot területe elleni fegyveres támadás ér, amelybe beleértendők a terrorista támadások is;
J. mivel az uniós intézményeknek aktívabb szerepet kell játszaniuk a biztonsági és védelempolitika terén, és elő kell mozdítaniuk a Szerződések biztonság- és védelempolitikáról szóló rendelkezéseinek végrehajtását, többek között a NATO-nak az európai és a transzatlanti biztonság és védelem terén betöltött sajátos szerepére vonatkozóan; mivel erősíteni kell az EU és a NATO közötti stratégiai partnerséget; mivel az uniós intézményeknek támogatniuk kell a tagállamokat azon törekvéseikben, hogy ezeket a rendelkezéseket teljes mértékben végrehajtsák;
1. nagy megelégedéssel üdvözli a Franciaország számára valamennyi tagállam által nyújtott egyöntetű és teljes támogatást; üdvözli, hogy valamennyi tagállam kész volt biztosítani minden szükséges támogatást és segítséget;
2 rámutat arra, hogy az erőszak mindennemű alkalmazásának meg kell felelnie az ENSZ Alapokmányának, a nemzetközi emberi jogi normáknak és a nemzetközi humanitárius jognak;
3. emlékeztet arra, hogy a kölcsönös védelmi záradék első alkalommal került alkalmazásra; úgy véli, hogy a mostani eset precedensként fog szolgálni a kölcsönös védelmi záradék jövőbeni alkalmazása során, továbbá az európai biztonság és védelem erősítését kell szolgálnia;
4. nagy elégedettséggel veszi tudomásul, hogy miután Franciaország a kölcsönös védelmi záradék alkalmazását kérte, a tagállamok további erőforrásokat bocsátottak rendelkezésre a terrorizmus elleni küzdelemben; ösztönzi a tagállamokat, hogy mindaddig tartsák fenn hozzájárulásaikat, amíg szükséges; üdvözli, hogy Franciaország a katalizátor szerepét tölti be ebben a közös erőfeszítésben; ösztönzi az illetékes uniós intézményeket a szükséges támogatás nyújtására, illetve meghosszabbítására;
5. úgy véli, hogy a kölcsönös védelmi és a szolidaritási záradék Szerződéseknek megfelelő alkalmazása elsősorban politikai természetű kérdés; hangsúlyozza, hogy amennyiben e záradékot alkalmazzák, az Európai Tanács és az Európai Parlament a megfelelő helyszínek a politikai vita lefolytatásához;
6. emlékeztet arra, hogy korábbi állásfoglalásaiban felkérte a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy tegyen javaslatot gyakorlati intézkedésekre és iránymutatásokra a hatékony reagálás érdekében arra az esetre, ha valamely tagállam alkalmazná a kölcsönös védelmi záradékot, valamint, hogy elemezze az uniós intézmények szerepét a záradék alkalmazása esetén; sajnálja azonban, hogy sem elemzés, sem iránymutatások nem álltak rendelkezésre a kölcsönös védelmi záradék első alkalmazása során, így állt elő a jelenlegi helyzet, amely ad hoc intézkedéseket és ad hoc együttműködést tett szükségessé;
7. úgy véli, hogy a gyakorlati intézkedések és iránymutatások kidolgozása a kölcsönös védelmi záradék jövőbeni alkalmazásának esetére továbbra is sürgető prioritás; hangsúlyozza, hogy ezen iránymutatások kidolgozása során figyelembe kell venni a 42. cikk (7) bekezdésének első alkalmazása nyomán levont tanulságokat; megismétli, hogy a segítségnyújtás és a támogatás biztosítására vonatkozó kötelezettségnek a támadás alatt álló tagállamok támogatása érdekében – a tagállamok közötti politikai szolidaritás kifejeződéseként – biztosítania kell a gyors döntéshozatalt a Tanácsban; úgy véli, hogy az EUSZ 32. cikkének követelményei szerinti konzultáció ezt a célt szolgálná az egyes tagállamok azon jogának sérelme nélkül, hogy ezzel egy időben gondoskodjanak saját védelmükről;
8. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kölcsönös védelmi záradék szerinti segítségnyújtás és támogatás kezelése nem lehetséges kétoldalú alapon – mint a jelenlegi helyzetben – valamennyi tagállam esetében, ezért kéri az Európai Tanácsot, hogy mozdítsa elő a kölcsönös védelmi záradék továbbfejlesztését, és erősítse a megfelelő uniós intézmények közvetítőként betöltött szerepét;
9. kéri az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazásával kapcsolatos fejlemények figyelemmel kísérését, pl. egy olyan mechanizmus révén, mint a közös egyeztető ülések;
10. megjegyzi, hogy az EUMSZ. 222. cikkének szolidaritási záradéka lehetővé teszi, hogy az összes vonatkozó uniós eszközt Franciaország és a terrorizmus elleni küzdelemben közvetlenül érintett többi tagállam rendelkezésére bocsássák;
11. jobb koordinációra szólít fel a határellenőrzési, rendőri szervek és egyéb bűnüldöző és hírszerző ügynökségek között, továbbá hatékonyabb és strukturáltabb információcserét szorgalmaz a fenti testületek között; hangsúlyozza a tagállamok közötti koordinációt és kölcsönös segítségnyújtást szolgáló mechanizmus szükségességét, amelynek részét képezik a nagyszabású rendőrségi műveletek;
12. közös uniós külpolitika kidolgozását kéri Szíria és a tágabb közel-keleti térség jövőjével kapcsolatban, az összes érintett szereplővel együttműködésben; úgy véli, hogy e politika a jövőbeli globális uniós stratégia szerves része kell, hogy legyen; megjegyzi, hogy az említett területen zajló terrorizmus elleni küzdelemben részt vevő tagállamok közötti eddigi koordináción javítani kell; megjegyzi, hogy az ISIS/Dáis iraki, szíriai és líbiai előretörésének megakadályozására létrehozott koalíciónak nyújtott katonai támogatás az elégtelen szervezés és összehangolás miatt nem valósította meg az integrált európai megközelítésben rejlő lehetőségeket;
13. úgy véli, hogy az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének jelenlegi alkalmazása katalizátor szerepet tölthetne be a Szerződés összes biztonsággal és védelemmel kapcsolatos intézkedésében rejlő lehetőségek megvalósítása terén, aminek e bekezdés alkalmazásához hasonlóan kellene történnie; e tekintetben emlékeztet a védelmi csomag teljes körű és megfelelő alkalmazásának fontosságára, amely a védelmi beszerzésekről szóló 2009/81/EK irányelvet és a Közösségen belüli transzferekről szóló 2009/43/EK irányelvet foglalja magában;
14. felhív a lőfegyverek tiltott gyártásáról és kereskedelméről szóló ENSZ-jegyzőkönyv 10. cikkének végrehajtásáról szóló 258/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet teljes végrehajtására, amely rendelet a polgári felhasználásra szánt lőfegyverek átadásának hatékony ellenőrzését célozza; üdvözli a lőfegyverekről (ezen belül is a fegyverek hatástalanításáról, a közigazgatási szankciókról és a jelzőfegyverekről) szóló uniós jogszabályok felülvizsgálatát és a fegyvercsempészettel kapcsolatos, szomszédos országokkal folytatott rendőrségi együttműködés megerősítésére irányuló szándékot; ennek megfelelően kéri a Bizottságot az EUROPOL kapacitásainak megerősítésére e területen;
15. úgy véli, hogy a kölcsönös védelmi záradék alkalmazása, különös tekintettel a tagállamokat sújtó terrorista fenyegetésre és a környező régiókban zajló konfliktusok súlyosságára, egyúttal rámutat annak szükségére, hogy az EU hallassa hangját az ENSZ Biztonsági Tanácsában; úgy véli, hogy az EU-nak meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában előmozdítsa a nemzetközi humanitárius jog értelmezésének megújítását annak érdekében, hogy az tükrözze a jelenlegi, nem szokványos fegyveres fenyegetések, és a nem állami szereplők, köztük terrorista csoportok jelentette veszélyeket, és biztosítania kell, hogy ezek kezelése megfelelő helyet kapjon a hatályos nemzetközi jogban; úgy véli, hogy az EU-nak elő kell mozdítania a védelmi felelősség (R2P) nemzetközi biztonsági és emberi jogi normáját a sürgősségi humanitárius megelőző intézkedések és fellépés terén, a nemzetközi jognak megfelelően;
16. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanács elnökének, az Európai Bizottság elnökének, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a NATO főtitkárának, az ENSZ főtitkárának, az Egyesült Államok elnökének és az Egyesült Államok védelmi miniszterének.
- [1] HL C 419., 2015.12.16., 138. o