Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0057/2016Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0057/2016

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a kölcsönös védelmi záradékról (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése)

14.1.2016 - (2015/3034(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Sabine Lösing, Neoklis Sylikiotis, Rina Ronja Kari, Fabio De Masi, Marina Albiol Guzmán, Martina Anderson, Sofia Sakorafa, Lynn Boylan, Matt Carthy, Liadh Ní Riada, Kostas Chrysogonos, Stelios Kouloglou, Kostadinka Kuneva, Dimitrios Papadimoulis, Javier Couso Permuy a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Eljárás : 2015/3034(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0057/2016
Előterjesztett szövegek :
B8-0057/2016
Viták :
Elfogadott szövegek :

B8-0057/2016

Az Európai Parlament állásfoglalása a kölcsönös védelmi záradékról (az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése)

(2015/3034(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 42. cikkének (7) bekezdésére,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az „Iszlám Állam/Dáis” 2015. november 13-án Párizsban több terrortámadást hajtott végre, és e támadásoknak 130 halottja és 352 sebesültje volt, utóbbiak közül sokan maradandó sérüléseket szenvedtek, és sokan pszichológiai segítségre szorulnak;

B.  mivel e támadásokat követően 2015. november 17-én a Külügyek Tanácsának ülésén Franciaország kérte az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének alkalmazását; mivel ez volt az első alkalom, hogy a 42. cikk (7) bekezdése alkalmazásra került;

C.  mivel az uniós védelmi miniszterek egyhangúlag teljes körű támogatásukról biztosították Franciaországot, és kijelentették, hogy készek a 42. cikk (7) bekezdése értelmében minden szükséges segítséget és támogatást megadni, megállapítva egyben, hogy egy jogszabály sem ír elő hivatalos tanácsi határozatot vagy következtetést a kölcsönös segítségnyújtás megindításához;

D.  mivel a nyomon követést kétoldalú államközi együttműködés szintjén végzik, amely nem igényli sem a Tanács, sem a Bizottság közreműködését; mivel néhány tagállam kötelezettséget vállalt arra, hogy segítséget nyújtson Franciaországnak, mások esetében a cselekvéshez parlamenti jóváhagyásra van szükség, megint mások pedig nem tettek ilyen irányú lépéseket;

E.  mivel, ahogy azt az Egyesült Államok, a NATO és szövetségeseik által 2001 óta viselt, ún. „terror elleni háború” bebizonyította, a háborúknak nincs más következményük, mint még több terrorizmus, megsemmisülő államok és emberi veszteségek;

F.  mivel a Parlamentnek nincsenek jogi eszközei ahhoz, hogy parlamenti ellenőrzést gyakoroljon a 42. cikk (7) bekezdésének alkalmazására irányuló folyamat felett;

G.  mivel Franciaország egyrészt a képességek összevonása és megosztása révén támogatást kért iraki és szíriai műveleteihez, másrészt támogatást kért egyéb olyan helyszíneken, ahová francia csapatok vannak vezényelve, másutt való bevetésük lehetővé tétele érdekében;

H.  mivel az EUSZ 42. cikkének (7) bekezdése előírja, hogy a tagállamok valamelyikének területe elleni fegyveres támadás esetén a többi tagállam köteles e tagállamnak segítséget és támogatást nyújtani; mivel ez kétoldalú kormányközi együttműködés szintjén történik, és összhangban kell lennie az ENSZ Alapokmányával;

I.  mivel az EUSZ 42. cikke (7) bekezdésének nincs címe, ezért a „kölcsönös segítségnyújtási záradék” kifejezés nem jogi fogalom;

J.  mivel a 42. cikk (7) bekezdése a Nyugat-európai Unió Brüsszeli Szerződésének 5. cikkéből ered, és az EUSZ-ba először 2009-ben a Lisszaboni Szerződés emelte be;

1.  elutasítja a 42. cikk (7) cikkének alkalmazását, és rámutat arra tényre, hogy e lépés az Európai Uniót katonai szövetséggé alakítja; figyelmeztet rá, hogy ez nem teremthet precedenst a jövőbeli esetekre;

2.  messzemenően nem ért egyet az említett cikk azon értelmezésével, miszerint kötelezettség lenne Franciaországot katonailag, katonai műveletekben támogatni, vagy hogy e cikk igazolná vagy legitimálná a folyamatban lévő vagy már tervbe vett katonai fellépéseket; elutasítja továbbá a párizsi merényletek háborús cselekményként való feltüntetését a katonai válaszlépés legitimálása érdekében, és hangsúlyozza, hogy az ún. „Iszlám Állam/Dáis” a nemzetközi jog szerint nem állam;

3.  hangsúlyozza, hogy katonai műveletekkel soha nem sikerült a terrorizmust feltartóztatni vagy megállítani, éppen ellenkezőleg, ezek további áldozatokat követeltek, nyugtalanságot okoztak és rontottak az érintett népek helyzetén; követeli, hogy vessenek véget az ún. „terror elleni háborúnak”, és ragaszkodik ahhoz, hogy a terrorista tevékenységet a jogállamiság keretein belül, a rendőrségi nyomozás és bűnüldözés eszközeivel kezeljék; hangsúlyozza, hogy a terrorizmus elleni küzdelem semmiképpen sem szolgálhat ürügyként az egyéni szabadságjogok és az alapvető jogok korlátozására, és elítél minden olyan politikát, amelynek célja a lakosság egyes részeinek származása vagy vallása alapján történő hátrányos megkülönböztetése;

4.  felhív a nemzetközi jog szigorú betartására, az államok belügyeibe való katonai vagy egyéb beavatkozás mellőzésére és a konfliktusok békés megoldására;

5.  követeli, hogy kerüljön sor átfogó felülvizsgálatra az Unió külpolitikáját illetően, amelyből teljes mértékben ki kell zárni a katonai beavatkozásokat és intézkedéseket, és kizárólag polgári intézkedésekre, a szegénység enyhítésére és kiváltó okai elleni küzdelemre, valamint a társadalmi és gazdasági fejlődésre és a szimmetrikus együttműködésre irányulhat;

6.  felszólít arra, hogy vessenek véget az uniós fegyverkereskedelemnek, valamint a fegyverek és katonai felszerelések konfliktus sújtotta övezetekbe irányuló exportjának;

7.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Tanácsnak és a Bizottságnak.