ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY a kolumbiai békefolyamatról
14.1.2016 - (2015/3033(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Rolandas Paksas az EFDD képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0041/2016
Az Európai Parlament,
– tekintettel Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által 2015. szeptember 24-én tett, a Kolumbiában alkalmazandó átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozó megállapodásról szóló nyilatkozatra,
– tekintettel az EU kolumbiai békefolyamattal foglalkozó különmegbízottjának 2015. október 1-jén történt kinevezésére,
– tekintettel Federica Mogherini alelnök/főképviselő által 2015. december 16-án tett, a kolumbiai konfliktus áldozataira vonatkozó megállapodásról szóló nyilatkozatra,
– tekintettel a 2015. június 10–11-én megtartott EU–CELAC csúcstalálkozóra és a Brüsszeli Nyilatkozatra,
– tekintettel az átmeneti igazságszolgáltatáshoz nyújtott uniós támogatásról szóló 2015. november 16-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel arra az ígéretre, hogy az EU a konfliktus utáni időszakra Kolumbia számára vagyonkezelői alapot hoz létre, és hogy az alapnak már készen kell állnia, amikor a megállapodás megszületik,
– tekintettel a kormány és a FARC (a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) 2015. szeptember 23-i közleményére, amely szerint megállapodásra jutottak egymással az átmeneti igazságszolgáltatás tekintetében,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a kolumbiai kormány és az ország legnagyobb baloldali felkelő csoportja, a FARC (a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők) kísérletet tesznek arra, hogy véget vessenek a több mint öt évtizede tartó fegyveres konfliktusnak, és 2012 novemberében a kubai fővárosban, Havannában hivatalos béketárgyalásokat kezdtek;
B. mivel bizonyos kulcsfontosságú kérdésekben már sikerült közös nevezőre jutni, így például megállapodás jött létre a földterületek visszaszolgáltatása, a politikai részvétel és a kábítószer-kereskedelem problémája tárgyában, és mivel a felek 2016. március 23-át tűzték ki a záródokumentum aláírásának határidejéül; mivel a végleges megállapodás szerint Kolumbiában népszavazásra kerül majd sor;
C. mivel a fegyveres konfliktusokban több mint 220 000 ember vesztette életét és 45 000 ember tűnt el – akiknek 80%-a polgári személy –, és mivel milliókat kényszerítettek erőszakkal az országon belül lakóhelyük megváltoztatására, sokukat elrabolták, megfenyegették vagy gyalogsági aknák okozta sebesüléseket szenvedtek a konfliktus során; mivel Kolumbia (Afganisztán mögött) a világon a második a gyalogsági aknák tekintetében leginkább veszélyes helyszínek között, és az elmúlt 15 év folyamán több mint 11 000 ember veszítette életét vagy szenvedett sérüléseket gyalogsági aknák felrobbanása következtében;
D. mivel az erőszaktettekért nem kizárólag a FARC lázadói felelősek, hanem számos gyilkosságot követtek el az eredetileg a FARC leküzdése céljával létrehozott jobboldali félkatonai szervezetek is; mivel különböző bűnbandák küzdenek egymással a kokaintermesztés feletti ellenőrzés megszerzéséért Kolumbiában, és e bandák jelenléte ugyancsak egyre erősebb fenyegetést jelent;
E. mivel 2015. december 15-én, kedden a felek megállapodást írtak alá abban a rendkívül nehéz kérdésben, miként kell elismerni és kárpótlásban részesíteni a több mint 50 éve folyó küzdelmek áldozatait; mivel az egyezség kárpótlást ígér az áldozatoknak, továbbá olyan „integrált rendszer” létrehozását irányozza elő, amely „érvényre juttatja az igazságot és a jogot, kárpótlást biztosít, és elejét veszi a történtek megismétlődésének”, azzal a céllal, hogy megfelelő keretek között végre lehessen hajtani ezen egyezség és az áldozatokkal kapcsolatos megelőző, szeptember 23-i megállapodást, amely többek között előírja tényfeltáró bizottság felállítását az erőszaktettek elkövetőinek megállapítása érdekében, különbíróságok felállítását a bűnösökkel szembeni megfelelő ítéletek kiszabása érdekében, valamint mindkét fél arra vonatkozó ígéretét is tartalmazza, hogy felkutatják az eltűnt személyeket;
F. mivel a szeptember 23-i megállapodás rendelkezése szerint a konfliktusban részt vevő azon harcosokra, akik önként bevallják a súlyos bűncselekmények elkövetését, öttől nyolc évig terjedő „szabadságkorlátozás” büntetését szabják ki; mivel e büntetésre e harcosok csak akkor lehetnek jogosultak, ha vállalják, hogy büntetésük időtartama alatt szociális rehabilitációban vesznek részt, amely lehet munkavégzés, képzésben való részvétel vagy tanulás; mivel azokat, akik vonakodnak bűnösségüket elismerni, öttől nyolc évig terjedő, „rendes körülmények között letöltendő” börtönbüntetéssel sújtják majd, azt pedig, aki nem hajlandó együttműködni és bűnösnek találják, akár 20 évig terjedő, börtönben letöltendő szabadságvesztésre is ítélhetik;
G. mivel a megállapodás emellett tartalmazza mind a kormány, mind a gerillacsapatok ígéretét annak biztosítására, hogy az erőszak többé nem fordul elő; mivel a tárgyalások során egyetlen kérdés maradt még nyitva, éspedig az úgynevezett „konfliktuslezáró megállapodás”, amelynek tárgyát a FARC leszerelésével, a fegyverek leadásával és a katonák társadalomba való visszailleszkedésével kapcsolatos gyakorlati teendők képezik;
H. mivel Jorge Fernando Perdomo tábornok, helyettes államügyész szerint nem kevesebb, mint 24 000 kolumbiai állami ügynök is érintett háborús bűnök elkövetésében, így ha sikerül békét kötni a FARC lázadóival, az átmeneti igazságszolgáltatásra vonatkozó egyezmény az ő hasznukra is válna;
I. mivel 2015. december 26-án Nicolás Rodríguez, a Nemzeti Felszabadító Hadsereg (ELN) – a második legnagyobb lázadó csoport – vezetője kijelentette, hogy ez a gerilla csoport és a kormány megállapodott egymással a béketárgyalásokra vonatkozó ütemterv tekintetében, egy jövőbeli békemegállapodás megkötése céljával; mivel az ország belügyminisztere szerint a kormány még egyezett bele ilyen tárgyalások megnyitásába az ELN-nel;
1. üdvözli a végleges békemegállapodás irányába tett előrelpést, és különösen elismerését fejezi ki a felek azon kötelezettségvállalása kapcsán, hogy a békefolyamat középpontjába az áldozatokat állítják majd;
2. elismeri a békefolyamat támogatásában Kuba és Norvégia mint garanciavállaló országok, valamint más szponzorok (Chile és Venezuela) és a békefolyamatot kísérő további országok által betöltött fontos szerepet;
3. üdvözli, hogy az áldozatokra vonatkozó megállapodás a béke megszilárdítása céljával előírja egy „különleges joghatóság” felállítását, amely meghallgatja a tanúvallomásokat, eljárásokat folytat le és elítéli a háborús bűnök és az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit, valamint hogy közleményt adnak majd ki, amelynek értelmében a biztonsági erők is e különleges joghatóság hatásköre alá esnek majd;
4. úgy véli ugyanakkor, hogy számos kérdés további pontosításra vár, és hogy maradt néhány, potenciálisan veszélyes hiányosság, többek között:
• a bűneiket bevalló személyekre váró „hatékony szabadságkorlátozás” fogalmának pontos meghatározása;
• a katonaság részéről elkövetett, az emberi jogokat sértő „hamis pozitív” bűncselekmények kezelése;
• a parancsnokok felelőssége;
• a „politikai bűncselekmények”, valamint a kábítószer-kereskedelem és a túszejtés vádjával elítélt foglyok kezelése,
• a FARC pénzügyi kárpótlása az áldozatok számára,
• annak meghatározása, milyen mértékben vehessenek részt a „szabadságkorlátozás” büntetését töltő személyek a politikai életben,
• a bíróság bíráinak kinevezése,
• szankciók a félkatonai szervezetek polgári személyek általi szponzorálása miatt;
5. nyomatékosan kéri a feleket, hogy a végleges megállapodás aláírása előtt, a Nemzetközi Büntetőbíróság és az Amerika-közi emberi jogi rendszer értékelését figyelembe véve végezzék el a szükséges pontosításokat és szüntessék meg a hiányosságokat, ekként gondoskodva a kevésbé egyértelmű, így a visszaélésekre leginkább alkalmas területek jobb meghatározásáról;
6. üdvözli a felek azon megállapodását, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények – közöttük az emberiesség ellen elkövetett bűntettek, tömeggyilkosság, súlyos háborús bűnök, túszejtés és a szabadságtól való önkényes megfosztás más módjai, a kínzás, a kikényszerített migráció, az erőszakos eltüntetés, bírósági eljárás nélküli kivégzés és a szexuális erőszak – esetében amnesztiára nem kerül majd sor, és elismerését fejezi ki ezért, mert ez döntő fontosságú előrelépés a büntetlenség elleni küzdelemben;
7. példa nélküli fejleménynek tartja, hogy nemi albizottság jön létre a nemek közötti egyenlőség szempontjának a tárgyalásokon való érvényre juttatása érdekében, és hogy a tárgyalásokon részt vesznek a szexuális erőszakot túlélő nők, illetve a nőjogi szervezetek vezetői is, és véleménye szerint ennek inspirációként kell szolgálnia a világban másutt folyó békefolyamatok számára is;
8. ismételten kifejezésre juttatja, hogy az EU erőteljesen támogatja a havannai béketárgyalásokat, és üdvözli egyrészt, hogy a Bizottság ígéretet tett a pénzügyi támogatás megerősítésére, másrészt, hogy uniós vagyonkezelői alapot kíván bevezetni a kolumbiai konfliktus utáni időszakra; úgy véli, hogy ez a vagyonkezelői alap csak akkor lehet hatékony eszköz, ha az EU tagállamai és más nemzetközi adományozók jelentős finanszírozásban részesítik, és ha mindenekelőtt az áldozatok megsegítésére, valamint a békemegállapodás végrehajtására irányuló programokra, például a gyalogsági aknák felszedését célzó projektekre összpontosítja figyelmét;
9. hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi szervezetek kulcsfontosságú szerepet játszanak majd a megállapodás megkötése után kialakuló helyzetben; úgy véli, hogy a helyi civil társadalmi szervezetek, közöttük az áldozatokat tömörítő, közösségi, vallási és emberi jogi csoportosulások erőteljes támogatása megkönnyíti a békeépítést, kiváltképpen az ország vidéki és elmaradott övezeteiben;
10. úgy véli, hogy kivételes támogatásban kell részesíteni azon etnikai közösségeket – és különösen az afro-kolumbiai és bennszülött közösségeket és személyeket –, amelyek és akik aránytalanul sokat szenvedtek a konfliktus alatt;
11. üdvözli, hogy az illegális kábítószer-kereskedelem tekintetében sikerült megállapodást elérni, és hogy határozat született a tiltott termények kiirtására és termőhelyük más növényekkel történő beültetésére vonatkozó politikák végrehajtása tekintetében; hangsúlyozza, hogy a vidéki közösségek fejlesztésére irányuló tervekre van szükség, többek között az elaknásított vidéki területek mentesítését célzó programokra, és üdvözli a megállapodások azon törekvését, hogy a tiltott terményeket termesztő mezőgazdasági termelőket a kábítószer-kereskedelem más szakaszaiban tevékenykedő bűnszervezetektől eltérő módon kezeljék, mivel ezeknek az embereknek esélyt kell adni arra, hogy visszailleszkedhessenek a kolumbiai társadalomba; kéri segítség nyújtását azok számára, akik a légi járművekkel végrehajtott füstölés során használt keverék legfőbb alkotóeleme, a rákkeltő glifozát következményeitől szenvednek;
12. úgy véli, hogy ha sikerül megállapodásra jutni, akkor a kolumbiai kormánynak új, korlátozottabb szerepet kell szánnia a fegyveres erők számára; úgy véli, hogy a fegyveres erőknek és a rendőrségnek egyaránt kiképzésben kell részesülniük a közösségi rendészeti technikák és az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében, és ezzel kapcsolatban erős felügyeleti mechanizmust is működtetni kell;
13. úgy véli, hogy a béke csak akkor szilárdítható meg Kolumbiában, ha az ELN-nel is megállapodás születik; sürgeti a feleket, hogy találják meg a párbeszéd módjait, és nyissák meg a hivatalos tárgyalásokat;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek, valamint Kolumbia kormányának és kongresszusának.