Állásfoglalásra irányuló indítvány - B8-0161/2016Állásfoglalásra irányuló indítvány
B8-0161/2016

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a vallási kisebbségek ISIS általi szisztematikus és tömeges legyilkolásáról

27.1.2016 - (2016/2529(RSP))

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján

Lars Adaktusson, Cristian Dan Preda, Elmar Brok, Andrej Plenković, Antonio Tajani, Michael Gahler, Mariya Gabriel, David McAllister, Michèle Alliot-Marie, Esther de Lange, Kinga Gál, Tunne Kelam, György Hölvényi, Teresa Jiménez-Becerril Barrio, Lorenzo Cesa, Roberta Metsola, Philippe Juvin, Adam Szejnfeld, Davor Ivo Stier, Therese Comodini Cachia, Barbara Matera a PPE képviselőcsoport nevében

Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0149/2016

Eljárás : 2016/2529(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot :  
B8-0161/2016
Előterjesztett szövegek :
B8-0161/2016
Viták :
Elfogadott szövegek :

B8-0161/2016

Az Európai Parlament állásfoglalása a vallási kisebbségek ISIS általi szisztematikus és tömeges legyilkolásáról

(2016/2529(RSP))

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, az iraki helyzetről szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására[1], az Irakban és Szíriában uralkodó helyzetről, valamint – a kisebbségek üldözését is beleértve – az Iszlám Állam által indított offenzíváról szóló, 2014. szeptember 18-i állásfoglalására[2] és különösen annak 4. bekezdésére, az „Irakról: Nők elrablása és a velük való rossz bánásmód” című, 2014. november 27-i állásfoglalására[3], az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal (ISIS) összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására[4] és különösen annak 27. bekezdésére, az ISIS/DÁIS által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására[5] és különösen annak 2. bekezdésére, „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására[6] és különösen annak 129. és 211. bekezdésére, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására[7] és különösen annak 66. és 67. bekezdésére, „a világban zajló keresztényüldözésről azzal összefüggésben, hogy az as-Sabáb iszlamista terrorista csoport Kenyában diákokat végzett ki” című, 2015. április 30-i állásfoglalására[8] és különösen annak 10. bekezdésére, valamint a kulturális javak IS/Dáis általi lerombolásáról szóló, 2015. április 28-i állásfoglalására[9],

–  tekintettel a nők fegyveres konfliktusokban kialakult helyzetéről, valamint a konfliktust követő helyzetben lévő országokban az újjáépítésben és a demokratikus folyamatban játszott szerepükről szóló 2006. június 1-i állásfoglalására[10],

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, az ENSZ védelmi felelősségre vonatkozó elvéről (R2P) szóló, 2013. április 18-i ajánlására[11],

–  tekintettel a Szíriára és Irakra, valamint az ISIL/Dáis jelentette veszélyre vonatkozó uniós regionális stratégiáról szóló, 2015. március 16-i, a szíriai és iraki ISIS/Dáis-válságról szóló, 2014. október 20-i, az Irakról és Szíriáról szóló, a Szíriáról szóló, 2014. augusztus 30-i és 2015. október 12-i, valamint az Irakról szóló, 2014. augusztus 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló 2003. május 8-i 2003/335/IB tanácsi határozatra[12],

–  tekintettel a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra, a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatásokra, a nők elleni erőszakról, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről szóló uniós iránymutatásokra, az EU harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájára vonatkozó iránymutatásokra, a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról szóló uniós iránymutatásokra, a gyermekek jogainak előmozdításáról és védelméről szóló uniós iránymutatásokra és az online és offline véleménynyilvánítás szabadságáról szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra,

–  tekintettel az Uniónak az ENSZ Emberi Jogi Tanácsán belüli, 2015. március 25-i felszólalására (interaktív párbeszéd az Emberi Jogi Főbiztosság Irakról szóló jelentéséről),

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Irakról és Szíriáról szóló nyilatkozataira, valamint az alábbiakkal kapcsolatos parlamenti kérdésekre adott válaszaira: „a szíriai görögkeleti vallásúak elleni népirtás” (E-004733/15), válasz 2015. június 1-jén; „Irak: halálra kínzott és vagyonuktól megfosztott keresztények” (E-004152/15), válasz 2015. június 30-án; „keresztények üldözése és népirtás” (P-012721/15), válasz 2015. október 30-án; „szíriai keresztények elrablása” (E-004156/15) és „a közel-keleti keresztény közösségek megőrzése” (E-004001/15), közös válasz 2015. november 10-én,

–  tekintettel a Sztávrosz Lambrinídisz, az EU emberi jogi különleges képviselője által az Európai Unió nevében az ENSZ Biztonsági Tanácsának „A Közel-Keleten etnikai vagy vallási alapon elkövetett támadások és visszaélések áldozatai” című, 2015. március 27-i nyílt vitáján tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének az ENSZ-csúcstalálkozó eredményéről szóló, 2005. október 24-i, 60/1. sz. határozatára (138–140. bekezdés) és az ENSZ főtitkárának „A védelmi felelősség végrehajtása” című, 2009. január 12-i jelentésére,

–  tekintettel Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár Irakról és a védelmi felelősségről szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár Irakkal foglalkozó különleges képviselője, Ján Kubiš által az ENSZ Biztonsági Tanácsa részére tartott 2015. november 11-i tájékoztatóra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay 2014. augusztus 25-i nyilatkozatára „az iraki polgári személyek által elszenvedett, borzalmas, széles körű és szisztematikus üldöztetésről”,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különleges képviselője, Zainab Hawa Bangura „Irakról: a harcoló felek katonai és politikai haszonszerzés céljából nem vethetnek be szexuális erőszakot” tárgyú, 2014. július 15-i és a szindzsári tragédia első évfordulójáról szóló, 2015. augusztus 3-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különleges képviselője, Zainab Hawa Bangura és az ENSZ-főtitkár Irakkal foglalkozó különleges képviselője, Nyikolaj Mladenov „Irak: az ENSZ tisztviselői követelik a szexuális erőszak iraki kisebbségekkel szembeni alkalmazásának haladéktalan beszüntetését” című, 2014. augusztus 13-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának Irakról és Szíriáról szóló közelmúltbeli határozataira, különösen az ISIS által elkövetett közelmúltbeli terrortámadásokat elítélő 2249(2015). sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2014. szeptember 3-án elfogadott, „Az emberi jogi helyzet Irakban az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a hozzá társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében” című S-22/1. sz. határozatra,

–   tekintettel az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel az 1966. évi Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára,

–  tekintettel az ENSZ 1989. évi gyermekjogi egyezményére és a gyermekek fegyveres konfliktusba történő bevonásáról szóló, 2000. május 25-i fakultatív jegyzőkönyvére,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1981. évi ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel a kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmód elleni 1984. évi ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló, 1948. december 9-i ENSZ-egyezményre,

–  tekintettel a Nemzetközi Bíróságnak a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény alkalmazásával kapcsolatos ügyben hozott 2007. február 26-i ítéletére (Bosznia és Hercegovina kontra Szerbia és Montenegró), a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Elsőfokú Tanácsának 2001. augusztus 2-i ítéletére (ügyész kontra Radislav Krstic), és az ugyanazon ügyben a Fellebbviteli Tanács által hozott 2004. április 19-i ítéletre,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára és különösen annak 5. és 8. cikkére,

–  tekintettel az ENSZ népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadójának hivatala (OSAPG) által kidolgozott elemzési keretre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadója által az iraki helyzetről tett 2014. augusztus 12-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ iraki segítségnyújtási missziójának (UNAMI) a polgári lakosság iraki fegyveres konfliktusok során való védelméről szóló, a 2014. szeptember 11. és december 10., illetve a 2014. december 11. és 2015. április 30. közötti időszakot felölelő jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának „az iraki emberi jogi helyzetről az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a hozzá társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében” tárgyú, 2015. március 27-i jelentésére és különösen annak 16., „Az ISIL által elkövetett jogsértések: vallási és etnikai csoportok elleni támadások” című bekezdésére,

–  tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2015. június 16-i jelentésére és különösen annak 11. bekezdésére,

–  tekintettel az Emberi Jogi Tanács 28., 2015. július 8-i üléséről szóló jelentésre és az iraki küldöttség által kifejtett álláspontra, különösen pedig annak 746. bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadója által a vallási alapú erőszakra uszítás Szírián belüli elharapózásáról tett, 2015. október 13-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának az emberi jogok Irakon belüli előmozdítása és védelme érdekében nyújtott technikai segítségnyújtásról szóló, 2015. július 27-i jelentésére és különösen annak 18. bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának az iraki kormány kérésére készített, 2015. március 13-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottságának az Emberi Jogi Tanács 2015. augusztus 13-i ülésén ismertetett jelentésére, és különösen annak 165–173. bekezdéseire,

–  tekintettel a Ferenc pápa által a bolíviai Santa Cruz de la Sierrában, 2015. július 9-én tartott beszédre,

–  tekintettel a 2015. szeptember 8-i párizsi cselekvési tervre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel mint azt az ENSZ-főtitkár a Közgyűlés „Létfontosságú és tartós kötelezettségvállalás: a védelmi felelősség végrehajtása” tárgyú informális interaktív párbeszédéhez fűzött, 2015. szeptember 8-i észrevételeiben elismerte, a nemzetközi közösség a védelmi felelősség (R2P) elfogadása óta túlságosan sok kiszolgáltatott csoportot hagyott cserben;

B.  mivel a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények, bárhol és bármikor is kövessék el őket, nem maradhatnak büntetlenül, és mivel esetükben a hathatós büntetőjogi eljárásokat nemzeti szinten hozott intézkedésekkel és a nemzetközi együttműködés fokozása révén biztosítani kell;

C.  mivel a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények aggodalommal töltik el valamennyi uniós tagállamot, amelyeknek eltökélt szándéka, hogy együttműködjenek e bűncselekmények megelőzése és elkövetőik büntetlenségének megszüntetése érdekében, összhangban a Tanács 2003. június 16-i 2003/444/KKBP közös álláspontjával;

D.  mivel a Nemzetközi Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint „az állam azon kötelezettsége, hogy megelőzze [a népirtást] és az ebből eredő fellépési kötelezettség abban a pillanatban keletkezik, amelyben az állam értesül – vagy ésszerűen elvárható módon értesülnie kellett volna – a népirtás súlyos kockázatának fennállásáról”[13];

E.  mivel – ahogyan azt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2249 (2015). számú határozata is elismeri – az úgynevezett „ISIS/Dáis” erőszakos és szélsőséges ideológiája, az általuk elkövetett terrorcselekedetek, civilek ellen irányuló folyamatos, súlyos, rendszeres és széles körű támadások, emberi jogi visszaélések és a nemzetközi humanitárius jog többek között vallási vagy etnikai alapon történő megsértése, a kulturális örökség elpusztítása, valamint a kulturális javakkal folytatott kereskedelem globális és példa nélkül álló fenyegetést jelentenek a nemzetközi békére és biztonságra;

F.  mivel Irakban és Szíriában a keresztény közösség a legkiszolgáltatottabb csoport, amelyet az úgynevezett „ISIS/Dáis” állandó és szisztematikus támadásoknak vet alá, szándékosan arra törekedve, hogy az ellenőrzése alatt álló területeken megsemmisítse és kultúráját eltüntesse; mivel keresztényeket megölnek, lemészárolnak, megvernek, továbbá zsarolásnak, emberrablásnak és kínzásoknak vannak kitéve; mivel rabszolgaságra kényszerítik őket (kiváltképp a nőket és a lányokat, akiket a szexuális erőszak más formáival is sújtanak) és erőszakkal iszlám hitre térítik át őket, valamint kényszerházasság és emberkereskedelem áldozataivá válnak; mivel gyermekek erőszakos besorozására is sor kerül; mivel a keresztény templomokat, vallási és kulturális helyszíneket rongálnak meg;

G.  mivel a keresztények a világ legüldözöttebb vallási csoportját képezik, és mivel adatok szerint a meggyilkolt keresztények száma évente több mint 150 000, amint azt a világban zajló keresztényüldözésről szóló 2015. április 30-i állásfoglalásában a Parlament is elismerte; mivel a Parlament alelnöke, Antonio Tajani, aki az Európai Unió működéséről szóló szerződés 17. cikke értelmében a Parlament egyházakkal és vallási közösségekkel folytatott párbeszédért felel, a 2015. december 1-jei, „Keresztényüldözés a világban: Felhívás a fellépésre” tárgyú, magas szintű eseti találkozón kijelentette, hogy „egyetlen más vallási közösség sem képezi annyi gyűlölet, erőszak és szisztematikus agresszió tárgyát, mint a keresztények”; mivel a Parlament elnöke, Martin Schulz ugyanezen a találkozón hangoztatta, hogy a keresztényüldözést „alábecsülik”, és „eddig nem foglalkoztak vele megfelelően”;

H.  mivel a szélsőségesség és a keresztények folyamatos üldözése az egyre nagyobb méreteket öltő tömeges migráció és a belföldi lakóhelyelhagyás jelenségét kiváltó egyik jelentős tényező; mivel a szíriai és iraki keresztények üldözése miatt számuk drámai mértékben megcsappant: Irakban a 2003. évi 1 400 000-ről mintegy 300 000-re, Szíriában pedig a 2011. évi 1,25 millióról mindössze 500 000-re, az Aid to the Church in Need (ACN) pápai alapítvány által a „Üldöztetve és elfelejtve? Jelentés a hitük miatt elnyomott keresztényekről, 2013–2015” című jelentésben közölt és más megbízható nyilvános forrásokból származó adatok szerint;

I.  mivel a népirtás nemzetközi jogi fogalommeghatározása a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló 1948. évi ENSZ-egyezmény II. cikke alapján magában foglalja „a következő cselekmények bármelyikének, valamely nemzeti, népi, faji vagy vallási csoport, mint olyan, teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával való elkövetését”: „a) a csoport tagjainak megölése; b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása; c) a csoportra megfontolva oly életfeltételek ráerőszakolása, melyeknek célja a csoport teljes vagy részleges fizikai elpusztulásának előidézése; d) oly intézkedések tétele, amelyek célja a csoporton belül a születések meggátolása; e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele”; mivel az egyezmény III. cikke szerint büntetendő nemcsak a népirtás, hanem a népirtás elkövetésére irányuló szövetkezés, a közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésére és a népirtásban való bűnrészesség is;

J.  mivel a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Elsőfokú Tanácsának a srebrenicai népirtás (ügyész kontra Radislav Krstic) ügyében hozott 2001. augusztus 2-i ítélete kimondta, hogy „a megcélzott csoport kulturális és egyházi vagyona és jelképei elleni egyidejű támadások szintén […] jogszerűen tekinthetők az arra vonatkozó szándék bizonyítékának, hogy a csoportot fizikailag megsemmisítsék” (580. pont);

K.  mivel a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Fellebbviteli Tanácsának a srebrenicai népirtás (ügyész kontra Radislav Krstic) ügyében hozott 2004. április 19-i ítélete kimondta, hogy „a csoport megcélzott részének létszáma szükségszerűen a vizsgálat lényeges kiindulópontját jelenti, ám nem minden esetben jelenti annak végpontját. A megcélzott egyének számát nem csak abszolút értelemben, hanem a teljes csoport méretéhez viszonyítva is vizsgálni kell. A megcélzott rész létszáma mellett hasznos lehet figyelembe venni annak a csoporton belüli jelentőségét is. Amennyiben a csoport meghatározott része a csoport egésze szempontjából jelképes jelentőségű, vagy nélkülözhetetlen a csoport túléléséhez, az alátámaszthatja azt a megállapítást, hogy az adott rész a 4. cikk értelmében jelentősnek minősül”;

L.  mivel a srebrenicai muzulmán lakosság az 1995. évi elhurcolásuk előtt mintegy 40 000 főt számlált, akik közül 7-8 ezer muzulmán férfit gyilkoltak le, és e cselekedetet a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék népirtásnak nyilvánította;

M.  mivel az ENSZ népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadójának hivatala (OSAPG) által kidolgozott népirtás-elemzési keretben foglalt nem kumulatív tényezők nyolc kategóriájának többsége a Szíriában és Irakban üldözött keresztények esetében már fennáll (diszkrimináció és emberi jogi jogsértések; a népirtás megelőzésének képességét befolyásoló körülmények; illegális fegyverek és fegyveres erők jelenléte; az állam/régió vezető szereplőinek indítéka; a nemzeti, faji, etnikai és vallási csoportok közötti megosztottságot ösztönző fellépések; a népirtás elkövetését megkönnyítő körülmények; népirtási cselekmények; a „teljes vagy részleges megsemmisítés” szándékának bizonyítéka; és kiváltó tényezők);

N.  mivel az iraki keresztények ellen folyamatban lévő, kezdeti fázisban lévő népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények és háborús bűncselekmények érdemben 2003-ban kezdődtek keresztények meggyilkolásával, és mivel azóta számuk egyre növekszik, és hatókörük immár minden keresztényre kiterjed, vallási hovatartozásuk alapján; mivel a bűncselekmények elkövetői a legtöbb esetben kijelentették, hogy céljuk a keresztények Irakból való eltüntetése volt;

O.  mivel 2010. október 31-én 58 személyt, köztük 51 túszt és 2 papot gyilkoltak meg a bagdadi Üdvözítő Szűzanya szír katolikus templom elleni támadást követően; mivel egy, az „al-Kaida, Iraki Iszlám Államhoz” tartozó csoport kijelentette, hogy a keresztények „jogszerű célpontot jelentenek”; mivel a történtek után néhány héttel bombázássorozatot és halálos támadásokat intéztek Bagdad keresztény többségű területei ellen;

P.  mivel az elmúlt években az iraki keresztény templomokra irányuló szisztematikus bombázások során 66 templomot támadtak meg vagy bombáztak le (41-et Bagdadban, 19-et Moszulban, 5-öt Kirkukban és egyet Ramadiban); mivel két zárdát, egy kolostort és egy egyházi árvaházat szintén bombatámadás ért;

Q.  mivel 2014. augusztus 6-ra virradó éjszaka több mint 150 000 keresztény menekült el az úgynevezett „ISIS/Dáis” Moszulba, Karakosba és a Ninive-fennsík más falvaiba való benyomulása elől, minden vagyonukat elrabolták, és mivel azóta lakóhelyüktől távol élnek, bizonytalan körülmények között, Észak-Irakban;

R.  mivel az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különleges képviselője, Zainab Hawa Bangura 2014. július 15-én kijelentette, hogy Irakban „jelentések szerint etnikai és vallási kisebbségek fizikai támadásoknak, többek között szexuális erőszaknak is ki vannak téve”; mivel a szindzsári tragédia első évfordulóján, 2015. augusztus 3-án így nyilatkozott: „A következő napokban az ISIL borzalmas öldöklések közepette több száz, etnikai és vallási kisebbségekhez tartozó nőt és lányt vadászott le és ejtett foglyul, a szexuális erőszak, a rabszolgaság, az emberrablás és az emberkereskedelem olyan rendszerét hozva létre, amely mind a mai napig tart; […] a konfliktusok során elkövetett szexuális erőszak döbbenetes bűncselekményeit, amelyek háborús bűncselekményeknek, emberiesség elleni bűncselekményeknek és/vagy népirtásnak minősülhetnek, nem felejtjük el”;

S.  mivel az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különleges képviselője, Zainab Hawa Bangura és az ENSZ-főtitkár Irakkal foglalkozó különleges képviselője, Nyikolaj Mladenov 2014. augusztus 13-án közös nyilatkozatot adott ki, megerősítve, hogy az ISIL feltehetőleg mintegy 1500 keresztény és jezidita nőt rabolt el és kényszerített szexuális rabszolgaságra; mivel a két különleges képviselő e nyilatkozatban elismerte, hogy „a nők és gyermekek kifejezett célpontot jelentenek, és hogy az Iraki és Levantei Iszlám Állam barbár cselekedeteket követett el az ellenőrzése alatt álló területeken élő kisebbségek ellen”;

T.  mivel az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója és az ENSZ főtitkárának a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadója 2014. augusztus 12-én az iraki helyzettel kapcsolatban kijelentette, hogy »az „Iszlám Állam” által elkövetett tettekről hozzánk beérkező jelentések a népirtás kockázatára is utalhatnak«;

U.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának az iraki kormány kérésére készült 2015. március 13-i jelentése szerint „az ISIL által megcélzott etnikai és vallási csoportok közé tartoznak a jezidita, keresztény, türkmén, szábeus -mandeus, kakae, kurd és síita kisebbségek”, továbbá „indokolt a következtetés, hogy az [Irakban 2014–2015-ben történt] incidensek egy része népirtásnak minősülhet”;

V.  mivel az ENSZ Emberi Jogok Főbiztossága és az ENSZ iraki segítségnyújtási missziója és Emberi Jogi Hivatala által 2016. január 19-én közzétett, „a polgári lakosság védelme az iraki fegyveres konfliktusban: 2015 május 1-től október 31-ig” című jelentés az iraki helyzettel kapcsolatban így fogalmaz: „Továbbra is borzasztó méreteket ölt az iraki polgári lakosságot sújtó erőszak. Az úgynevezett „Iraki és Levantei Iszlám Állam (ISIL)” továbbra is szisztematikusan és széles körben követ el erőszakos cselekményeket, továbbá visszaél a nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogszabályokkal. E cselekedetek némely esetben háborús bűncselekményeknek, emberiesség elleni bűncselekményeknek és adott esetben népirtásnak minősülhetnek.”;

W.  mivel az úgynevezett „ISIS/Dáis” foglyul ejtette mindazokat, akik nem tudtak elmenekülni Moszulból és a Ninive-fennsíkról, és mivel nem muzulmán nőket és gyermekeket rabszolgaságra kényszerítettek, néhányukat eladták, míg másokat brutálisan meggyilkoltak, és az elkövetők erről filmfelvételt is készítettek;

X.  mivel az úgynevezett „ISIS/Dáis” és szélsőséges szíriai milicisták szándékosan és szisztematikusan keresztény templomokat és egyéb épületeket vettek célba, többek között a szíriai Aleppóban található Szt. Ferenc-templomot, amelyre 2015. október 25-én istentisztelet idején gránátokat hajítottak;

Y.  mivel a szíriai Kariatain 5. századbeli Szt. Elián-kolostorát a benne élő papok 2015. májusi elrablását követően lerombolták, és csak egyike volt annak a komoly kulturális jelentőséggel bíró számtalan keresztény épületnek, amelyeket az úgynevezett „ISIS/Dáis” elpusztított;

Z.  mivel az úgynevezett „ISIS/Dáis” a szíriai Kariatain elfoglalása után 230 – többségében keresztény – lakost rabolt el;

AA.  mivel az „ISIS/Dáis” 2015 februárjában az északkeleti el-Haszake tartományban, a Kabur folyó déli partján számos gazdálkodó közösséget lerohant és több mint 220 asszír keresztényt elrabolt, akik közül a mai napig csupán keveseket engedett szabadon, míg a többiek sorsa továbbra is ismeretlen;

AB.  mivel 2015. április 2-án a garisszai támadók szándékosan a nem muzulmánokat vették célba, és kifejezetten keresztényeket szemeltek ki, hogy brutálisan kivégezzék őket; mivel az as-Sabáb nyíltan és nyilvánosan kijelentette, hogy háborút folytat a térségben élő keresztények ellen;

AC.  mivel az ENSZ Emberi Jogi Főbiztossága „az iraki emberi jogi helyzetről az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a hozzá társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében” tárgyú, 2015. március 27-i jelentésének 16., „Az ISIL által elkövetett jogsértések: a vallási és etnikai csoportok elleni támadások” című pontja szerint „a polgári lakosság ellen valamely etnikai vagy vallási csoporthoz való tartozásuk vagy vélt tartozásuk okán elkövetett erőszakos cselekedetek […] az összegyűjtött információk fényében összességében […] népirtásnak minősülhetnek”;

AD.  mivel az ENSZ iraki segítségnyújtási missziójának az iraki fegyveres konfliktus során a polgári lakosság védelméről (2014. december 11-től 2015. április 30-ig) közzétett jelentése szerint „az ISIL továbbra is szisztematikusan és széles körben követ el erőszakos cselekményeket, továbbá visszaél a nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogszabályokkal. E cselekedetek némely esetben háborús bűncselekményeknek, emberiesség elleni bűncselekményeknek és adott esetben népirtásnak minősülhetnek.”;

AE.  mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa által közzétett, az emberi jogok Irakon belüli előmozdítása és védelme érdekében nyújtott technikai segítségnyújtásról szóló, 2015. július 27-i jelentés 18. bekezdése megállapítja, hogy „az UNAMI-hoz/az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságához továbbra is számos hiteles jelentés érkezik az ISIL által a polgári lakosság ellen elkövetett, nyilvánvalóan széles körű vagy szisztematikus, súlyos emberi jogi jogsértésekről és visszaélésekről, valamint a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéseiről. Ezek a cselekedetek némely esetben háborús bűnöknek, emberiesség elleni bűncselekményeknek és népirtásnak minősülhetnek”;

AF.  mivel az ENSZ emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak a terrorizmus elleni küzdelem vonatkozásában való előmozdításával és védelmével foglalkozó különleges előadója 2015. június 16-i jelentésének 11. bekezdése szerint „bizonyítékok vannak arra nézve, hogy az ISIL súlyosan megsértette a nemzetközi jogot, többek között népirtás, emberiesség elleni bűncselekmények, háborús bűncselekmények és az emberi jogi normák súlyos megsértése révén”;

AG.  mivel az iraki küldöttség az Emberi Jogi Tanács 28., 2015. július 8-i üléséről szóló jelentésben az iraki küldöttség megerősítette, hogy „a Dáis barbár bűncselekményeket követett el, amelyek népirtásnak, emberiesség elleni bűncselekményeknek és háborús bűncselekményeknek minősülhetnek a tömegmészárlások és foglyok, valamint az elkövetők ideológiáját elutasító fegyvertelen hadifoglyok, papok, gyermekek és nők tömeges kivégzése révén”;

AH.  mivel a védelmi felelősség (R2P) elve szerint amennyiben valamely állam (vagy nem állami szereplő) nyilvánvalóan elmulasztja lakosságának védelmét, vagy ténylegesen ilyen bűncselekményeket követ el, az ENSZ Alapokmánya értelmében a nemzetközi közösség felelőssége, hogy közösen fellépjen a lakosság védelme érdekében;

AI.  mivel az ISIS/Dáis által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról szóló 2015. március 12-i parlamenti állásfoglalás 2. bekezdése kimondta, hogy „határozottan elítéli az ISIS/Dáis terrorszervezetet és a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Római Statútuma szerint emberiesség elleni és háborús bűncselekménynek minősülő, égbekiáltó emberi jogi jogsértéseit, amelyek népirtásnak is nevezhetők”;

1.  a leghatározottabban elítéli az úgynevezett „ISIS/Dáist” és az általa elkövetett égbekiáltó emberi jogi jogsértéseket és a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértéseit, amelyek célja a keresztények és egyéb őshonos vallási és etnikai kisebbség szándékos kiirtása az általa ellenőrzött területekről;

2.  úgy véli, hogy mindazok, akik keresztények (káldeusok, asszírok és szírek, melkiták, örmények) és más etnikai és vallási kisebbségek, köztük a jezidita, türkmén, sabak, szábeus-mandeus, kakae és kurd kisebbség ellen összeesküvést szőnek, ellenük kegyetlenkedéseket és nemzetközi bűncselekményeket terveznek, ezekre felbujtanak, ilyeneket elkövetnek vagy megkísérelnek elkövetni, támogatnak vagy ezekben bűnrészesként részt vesznek, továbbá akik szándékosan és kifejezetten etnikai vagy vallási okokból célba veszik e kisebbségeket, emberiesség elleni bűncselekményeket, háborús bűncselekményeket és népirtásnak minősíthető bűncselekményt követnek el, és ezennel e bűncselekmények elkövetőinek és felelőseinek nyilváníttatnak;

3.  nyomatékosan felhívja a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló, 1948. december 9-én Párizsban aláírt ENSZ-egyezmény és az egyéb vonatkozó nemzetközi megállapodások részes feleit, hogy saját területükön belül előzzék meg a háborús bűncselekményeket, az emberiesség elleni bűncselekményeket és a népirtást; nyomatékosan felszólítja Szíriát és Irakot, hogy fogadják el a Nemzetközi Büntetőbíróság joghatóságát;

4.  nyomatékosan felszólítja az ENSZ népirtás bűntette megelőzéséről és büntetéséről szóló, 1948. évi egyezményének, valamint a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások megelőzését és büntetését célzó más nemzetközi megállapodások szerződő feleit, különösen azon országok illetékes hatóságait és állampolgárait, amelyek ezeket a bűncselekményeket bármilyen módon támogatják, vagy e bűncselekményekkel kapcsolatban együttműködnek, vagy ezeket a bűncselekményeket finanszírozzák, vagy e bűncselekményekben bűnrészesek, hogy maradéktalanul tegyenek elehet az egyezmény, valamint a többi nemzetközi megállapodás értelmében fennálló jogi kötelezettségeiknek;

5.  nyomatékosan felszólítja azon országok illetékes hatóságait, amelyek ezeket a háborús bűncselekményeket, emberiesség elleni bűncselekményeket és népirtásokat közvetlenül vagy közvetetten bármilyen módon támogatják, azokkal kapcsolatban együttműködnek, azokat finanszírozzák vagy azokban bűnrészesek, hogy maradéktalanul tegyenek eleget a nemzetközi jog szerinti jogi kötelezettségeiknek, és hagyjanak fel ezzel az elfogadhatatlan magatartással, amely hatalmas károkat okoz az iraki és a szíriai társadalomnak, különösen pedig a keresztényeknek és más vallási kisebbségeknek, továbbá súlyosan destabilizálja a szomszédos országokat, valamint a nemzetközi békét és biztonságot;

6.  nyomatékosan felhívja a nemzetközi közösség valamennyi országát, hogy javítsák jogi és igazságszolgáltatási rendszereiket annak megakadályozása érdekében, hogy állampolgáraik a helyszínre utazzanak az „ISIS/Dáis” szervezethez való csatlakozás és a keresztények és más iraki és szíriai vallási kisebbségek elleni háborús bűncselekményekben, emberiesség elleni bűncselekményben és népirtásban való részvétel céljából, illetve biztosítsák, hogy amennyiben e személyek ilyen bűncselekményeket követnek el, a lehető leghamarabb büntetőjogi eljárás induljon ellenük, az internetes gyűlöletkeltés és e bűncselekmények elkövetésének támogatásának esetét is beleértve;

7.  nyomatékosan felhívja valamennyi kormányt és közhatóságot, többek között az Uniót (különösen az Európai Külügyi Szolgálatot) és annak tagállamait, a nemzetközi szerveket és intézményeket, valamint azok vezetőit és képviselőit, hogy az úgynevezett „ISIS/Dáis” által keresztények és más őslakos vallási kisebbségekkel – többek között a jeziditákkal – szemben elkövetett atrocitásokat a jogszerű fogalmakkal élve „emberiesség elleni bűncselekményeknek”, „háborús bűncselekményeknek” és „népirtásnak” nevezzék;

8.  felhívja az ENSZ-t és főtitkárát, különleges képviselőit, különleges előadóit és emberi jogi főbiztosát, hogy az e helyszíneken az iraki és szíriai keresztényekkel és más vallási kisebbségekkel szemben elkövetett atrocitásokat a jogszerű fogalmakkal élve „emberiesség elleni bűncselekményeknek”, „háborús bűncselekményeknek” és „népirtásnak” nevezzék;

9.  elismeri, támogatja, valamint követeli valamennyi vallási és etnikai, őslakos vagy más, Irakban és Szíriában élő kisebbség ahhoz fűződő elidegeníthetetlen jogának tiszteletben tartását, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőségben és biztonságban élhessen saját történelme és hagyományai szerinti szülőföldjén, és teljes körűen és szabadon gyakorolhassa vallását anélkül, hogy bármilyen kényszert, erőszakot vagy megkülönböztetést kellene elviselnie; úgy véli, hogy a keresztények és a térségben élő más őslakos népek szenvedéseinek és tömeges elvándorlásának megakadályozása érdekében elengedhetetlen a térség politikai és vallási vezetőinek világos és egyértelmű nyilatkozata, amelyben támogatásukról biztosítják e csoportok további jelenlétét, valamint hogy országaik állampolgáraiként teljes körű és egyenlő jogok illessék meg őket;

10.  kéri a nemzetközi közösséget, beleértve az Uniót és tagállamait, hogy biztosítsák a szükséges biztonsági feltételeket és kilátásokat azon keresztények és más vallási kisebbségek tagjai számára, akik hazájuk elhagyására kényszerültek vagy akiket erőszakkal kitelepítettek, valamint hogy a lehető leghamarabb léptessék érvénybe jogukat arra, hogy visszatérhessenek hazájukba, megőrizhessék otthonaikat, földjeiket, ingatlanaikat és vagyontárgyaikat, valamint templomaikat, illetve vallási és kulturális helyszíneiket, valamint hogy méltóságteljes életük és jövőjük legyen;

11.  elítéli és elutasítja az iszlám tanítás minden olyan értelmezését, amely egy erőszakos, kegyetlen, totalitárius, elnyomó és expanzív ideológia felépítéséhez vezet, és amely legitimálja a keresztény kisebbségek kiirtását; nyomatékosan felhívja az Iszlám Együttműködés Szervezetét (OIC) és annak szerveit, az Öböl-menti Együttműködési Tanácsot (ÖET) és a muzulmán vezetőket, hogy őszintén ítéljék el az úgynevezett „ISIS/Dáis” által keresztények és más őslakos vallási kisebbségekkel szemben elkövetett atrocitásokat, és azokat a jogszerű fogalmakkal élve „emberiesség elleni bűncselekményeknek”, „háborús bűncselekményeknek” és „népirtásnak” nevezzék;

12.  kéri az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy amennyiben az egyéb nemzeti és nemzetközi mechanizmusok csődöt mondtak, vegye fontolóra az ENSZ Alapokmány VII. fejezetének alkalmazását olyan biztonságos menedékhelyek létrehozása céljából, amelyeken az erőszakkal kitelepített keresztények és más vallási kisebbségek ENSZ-felhatalmazással rendelkező erők védelmében részesülhetnek;

13.  kéri, hogy munkájuk során az Unió humanitárius segítségnyújtási és együttműködési egységei is teljes mértékben és közvetlenül működjenek együtt a keresztény egyházak és közösségek, valamint a többi célpontnak tekintett etnikai és vallási kisebbség elismert vezetőivel, és ne zárják ki őket a segélyekre irányuló terveikből, valamint azok gyakorlati végrehajtásából és elosztásából, hogy jobban ki tudják elégíteni e csoportok és általában a lakosság igényeit; úgy véli, hogy a helyes gyakorlat jó példája figyelhető meg az iraki Erbilben, ahol belső menekültek Basar Matti Varda káldeus katolikus püspök vezetésével olyan közösséget hoztak létre, amely az óvodától az egyetemig terjedő oktatási létesítményeket biztosít, és egy év elteltével a befogadó közösséget kiszolgáló kisebb üzleteket és vállalkozásokat nyitott;

14.  hangsúlyozza, hogy a fent említett ENSZ-egyezmények és megállapodások rendelkezései szerint nem maradhat büntetlenül egyetlen elkövető sem, köztük azok sem, akik e bűncselekmények végrehajtása érdekében összeesküdtek, ezeket megtervezték, ezekre felbujtottak, ezeket elkövették vagy megkísérelték elkövetni, valamint hogy a felelősöket az illetékes nemzeti vagy nemzetközi bíróság – meglévő és kifejezetten e célból létrehozandó bíróságok – elé kell állítani;

15.  feltétel nélkül elutasítja és illegitimnek tekinti az úgynevezett „ISIS/Dáis” vezetőjének bejelentését, amely szerint az ellenőrzésük alá vont területen „kalifátust” hoztak létre; hangsúlyozza, hogy az „Iszlám Kalifátus” létrehozása és terjeszkedése, valamint más szélsőséges csoportok tevékenysége a Közel-Keleten közvetlen fenyegetést jelent a térség és az európai országok biztonságára nézve, és a nemzetközi emberi jogi normák és a nemzetközi humanitárius jog egyértelmű megsértésének minősül;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Szíria kormányának és parlamentjének, Irak kormányának és képviselőtanácsának, a kurdisztáni regionális kormánynak, az Iszlám Együttműködés Szervezetének (OIC), az Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak (ÖET), az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.