Eljárás : 2016/2529(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0162/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0162/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 04/02/2016 - 8.10
CRE 04/02/2016 - 8.10
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0051

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 205kWORD 112k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0149/2016
27.1.2016
PE576.523v01-00
 
B8-0162/2016

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a vallási kisebbségekhez tartozók ISIS általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról (2016/2529(RSP))


Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Isabella Adinolfi, Rolandas Paksas az EFDD képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a vallási kisebbségekhez tartozók ISIS általi tömeges és szisztematikus lemészárlásáról (2016/2529(RSP))  
B8-0162/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az EUSZ 2. és 3. cikkére, valamint 21. cikkének (1) bekezdésére,

–  tekintettel az 1948-ban elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 18. cikkére,

–  tekintettel az 1950-ben elfogadott Emberi Jogok Európai Egyezményének 9. cikkére,

–  tekintettel az 1966-ban elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikkére,

–  tekintettel a valláson vagy meggyőződésen alapuló intolerancia és megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről szóló 1981-es ENSZ-nyilatkozatra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló, 1948. december 9-i egyezményére,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Alapokmányára, különösen annak 5. és 14. cikkére,

–  tekintettel az EU 2015. március 25-i fellépésére az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában (az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala által készített, Irakról szóló jelentéssel kapcsolatos interaktív párbeszéd),

–  tekintettel az EU szíriai és iraki regionális stratégiájáról, valamint az ISIL/Dáis jelentette fenyegetésről szóló 2015. március 16-i, az ISIL/Dáis által Szíriában és Irakban előidézett válságról szóló 2014. október 20-i, az Irakról és Szíriáról szóló 2014. augusztus 30-i, a Szíriáról szóló 2014. április 14-i és 2015. október 12-i, valamint az Irakról szóló 2014. augusztus 15-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a népirtással, az emberiség elleni bűncselekményekkel és a háborús bűncselekményekkel kapcsolatos nyomozásról és büntetőeljárásról szóló, a 2003. május 8-i 2003/335/IB tanácsi határozattal megerősített 2002/495/IB tanácsi határozatra,

–  tekintettel a következőkre: az EU iránymutatásai a vallás és a meggyőződés szabadságának előmozdításáról és védelméről; az EU iránymutatásai a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról; az EU iránymutatásai a nők elleni erőszakról, valamint a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemről; iránymutatás az EU harmadik országokra irányuló, a kínzással és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmóddal vagy büntetéssel kapcsolatos politikájáról; az EU iránymutatásai a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kapcsolatáról;

–  tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének (alelnök/főképviselő) Irakról és Szíriáról szóló nyilatkozataira, valamint az alábbi címekkel benyújtott kérdésekre adott válaszaira: „A szíriai görögkeleti vallásúak elleni népirtás” (E-004733/15), válasz 2015. június 1-jén; „Irak: halálra kínzott és vagyonuktól megfosztott keresztények” (E-004152/15), válasz 2015. június 30-án; „Keresztények üldözése és népirtás” (P-012721/15), válasz 2015. október 30-án; „Szíriai keresztények elrablása” (E-004156/15) és „A közel-keleti keresztény közösségek megóvása” (E-004001/15), közös válasz 2015. november 10-én,

–  tekintettel a Bizottság és az alelnök/főképviselő az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett, „A Szíriára és Irakra, valamint a Dáis jelentette veszélyre vonatkozó uniós regionális stratégia elemei” című közös közleményére,

–  tekintettel a következő korábbi állásfoglalásaira: az Irakban kialakult helyzetről szóló, 2014. február 27-i állásfoglalására(1), az Irakban és Szíriában kialakult helyzetről, az ISIS által indított offenzíváról, többek között a kisebbségek üldözéséről szóló, 2014. szeptember 18-iállásfoglalására(2) és különösen annak 4. bekezdése, az „Irakról: nők elrablása és bántalmazása” című, 2014. november 27-i állásfoglalására(3), az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal (ISIS) összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(4) és különösen annak 27. bekezdésére, az ISIS/Dáis által a közelmúltban a Közel-Keleten, elsősorban az asszírok ellen végrehajtott támadásokról és emberrablásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(5) és különösen annak 2. bekezdésére, „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(6) és különösen annak 129. és 211. bekezdésére, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában 2015-ben képviselendő uniós prioritásokról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(7) és különösen annak 66. és 67. bekezdésére, „A világban zajló keresztényüldözésről azzal összefüggésben, hogy az as-Sabáb iszlamista terrorista csoport Kenyában diákokat végzett ki” című, 2015. április 30-i állásfoglalására(8) és különösen annak 10. bekezdésére, valamint a kulturális javak ISIS/Dáis általi lerombolásáról szóló, 2015. április 28-i állásfoglalására(9),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a több mint 100 asszír ISIS általi elrablását elítélő, 2015. február 25-i nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának „Etnikai vagy vallási alapon elkövetett támadások és visszaélések áldozatai a Közel-Keleten” című, 2015. március 27-i nyílt vitáján Sztávrosz Lambrinídisz, az EU emberi jogi különleges képviselője által az Európai Unió nevében tett nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának az al-Kaida nemzetközi békét és biztonságot veszélyeztető terrorista cselekményei által okozott fenyegetésekről szóló, 2199 (2015). számú határozatára,

–  tekintettel az ISIS által elkövetett közelmúltbeli terrortámadásokat elítélő, 2249 (2015). számú határozatra,

–  tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa által 2014. szeptember 3-án elfogadott, „Az emberi jogi helyzet Irakban az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a hozzá társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében” című S-22/1. sz. határozatra,

–  tekintettel a következőkre: a Nemzetközi Bíróságnak a népirtás bűntettének megelőzéséről és megbüntetéséről szóló egyezmény alkalmazásával kapcsolatos ügyben hozott 2007. február 26-i ítéletére (Bosznia és Hercegovina kontra Szerbia és Montenegró), a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Elsőfokú Tanácsának 2001. augusztus 2-i ítéletére (ügyész kontra Radislav Krstic), és az ugyanazon ügyben a Fellebbviteli Tanács által hozott 2004. április 19-i ítéletre,

–  tekintettel az ENSZ különleges tanácsadója hivatalának a népirtás megelőzésére vonatkozó elemzési keretére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a népirtás megelőzésével foglalkozó különleges tanácsadója és a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadója által az iraki helyzetről tett 2014. augusztus 12-i nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ iraki segítségnyújtási missziójának (UNAMI) a polgári lakosság iraki fegyveres konfliktusok során való védelméről szóló, a 2014. szeptember 11. és december 10., illetve a 2014. december 11. és 2015. április 30. közötti időszakot felölelő jelentéseire,

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosa hivatalának 2015. március 27-i jelentésére az emberi jogi helyzetről Irakban az úgynevezett Iraki és Levantei Iszlám Állam és a társult csoportok által elkövetett visszaélések fényében, és különösen annak 16., „Az ISIL által elkövetett jogsértések: vallási és etnikai csoportok elleni támadások” című bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ főtitkára két különleges tanácsadójának, a népirtás megelőzésével foglalkozó, illetve a védelmi felelősséggel foglalkozó különleges tanácsadó 2015. október 13-i nyilatkozatára a vallási indokkal erőszakra való uszítás szíriai megfékezésével kapcsolatos felelősségről;

–  tekintettel az ENSZ emberi jogi főbiztosának az emberi jogok Irakon belüli előmozdítása és védelme érdekében nyújtott technikai segítségnyújtásról szóló, 2015. július 27-i jelentésére és különösen annak 18. bekezdésére,

–  tekintettel az ENSZ Szíriai Arab Köztársasággal foglalkozó független nemzetközi vizsgálóbizottsága által az Emberi Jogi Tanács 2015. augusztus 13-i ülésén ismertetett jelentésre, különösen annak 165–173. bekezdéseire,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a Dáis továbbra is széles körben rendszeresen megsérti az emberi jogokat, elsősorban olyan kisebbségi csoportokat véve célba, mint a jezidita, keresztény, türkmén, síita, sabak, szábeus-mandeus, kakae és kurd kisebbségek; mivel a Dáis nemcsak az emberekkel szemben lép fel erőszakkal, de lerombolja a valláshoz kötődő szentélyeket és a régészeti leleteket is;

B.  mivel a demokrácia előmozdítása és az emberi jogok és a polgári szabadságjogok tiszteletben tartása az Európai Unió alapelvei és alapvető céljai, és azok a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatainak közös alapját képezik; mivel az európai integrációt előmozdító egyik legfontosabb tényező a háborúk és az emberiesség elleni bűncselekmények megismétlődésének megelőzésére irányuló szándék;

C.  mivel a nemzetközi emberi jogi normák és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 18. cikke értelmében mindenkinek joga van a gondolat és a lelkiismeret szabadságához, valamint a vallásszabadsághoz, ideértve a vallás vagy a meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, továbbá ahhoz, hogy vallását vagy meggyőződését mind egyénileg, mind közösségben, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben kifejezésre juttassa imádság, szertartások, vallásgyakorlat és oktatás keretében; mivel az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága szerint a lelkiismereti és vallásszabadság az összes meggyőződést védi, ideértve a teisztikus, a nem teisztikus és az ateista meggyőződéseket is;

D.  mivel az általa ellenőrzött területen az ISIS/Dáis kampányt indított minden olyan vallási és hitközösség felszámolására, amely az iszlámot nem az ő általuk vélt értelmezésben gyakorolja, és ezen közösségek tagjait megölték vagy elűzték, szent helyeiket, műemlékeiket és műtárgyaikat − köztük az UNESCO által a világörökség részének nyilvánított egyedülálló és pótolhatatlan örökségeket − lerombolták;

E.  mivel az ISIS/Dáis különbségtétel nélkül veszi célba a keresztény, jezidita, türkmén, síita, sabak, szábeus-mandeus, kakae, kurd és más etnikai és vallási kisebbségeket, szándékosan azzal a céllal, hogy az általa ellenőrzött területen teljes mértékben felszámolja fizikai és kulturális jelenlétüket;

F.  mivel a szélsőségesség és a kisebbségek folyamatos üldözése az egyre nagyobb méreteket öltő tömeges migráció és a belföldi lakóhelyelhagyás jelenségét kiváltó egyik jelentős tényező; mivel az ISIS az 1,1 millió szíriai keresztényből több mint 700 000 főt kényszerített lakóhelye elhagyására, és alig 250 000 keresztény maradt Szíriában; mivel körülbelül 250 000 keresztény maradt Irakban, szemben a 2003-ban ott élt mintegy 1,5 millióval; mivel a jelentések szerint az ISIS keresztre feszített, lefejezett, megerőszakolt keresztényeket, és arra kényszerítette őket, hogy térjenek át az iszlám vallásra, valamint rabszolgának eladja a keresztény gyermekeket;

G.  mivel a becslések szerint 2014 óta 5 000 jeziditát öltek meg, míg sokan másokat megkínoztak vagy erőszakosan áttérítettek az iszlám vallásra; mivel legalább 2 000 jezidita nő él rabszolgasorban, kényszerházasságban és esett az emberkereskedelem áldozatául; mivel hatéves lányokat erőszakoltak meg, és a jezidita gyermekeket erőszakkal besorozták a Dáis hadseregébe; mivel egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre az ISIS/Dáis által elrabolt jeziditák tömegsírjaira vonatkozóan;

H.  mivel az ISIS/Dáis online folyóiratának legfrissebb számában totális háborút hirdetett a síita muzulmánok ellen, és összehangolt erőfeszítésre szólított fel a közel-keleti síita lakosság kiirtása érdekében;

I.  mivel az ISIS/Dáis meg kívánja tagadni egész emberi csoportok létezéshez való jogát; mivel egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre az ISIS/Dáis által elkövetett tömeggyilkosságokra és a keresztény és jezidita lányok és nők elleni módszeres nemi erőszakra és szexuális rabszolgatartásra vonatkozóan;

J.  mivel az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja, Zainab Hawa Bangura 2014. július 15-én kijelentette, hogy Irakban az etnikai és vallási kisebbségek folyamatosan fizikai támadásoknak és szexuális erőszaknak vannak kitéve; mivel az ENSZ különmegbízottja 2015. augusztus 3-án, a Szindzsárban bekövetkezett tragédia első évfordulója alkalmából kijelentette, hogy az elkövetett bűncselekmények háborús bűnöknek, emberiesség elleni bűncselekményeknek és/vagy népirtásnak minősülhetnek;

K.  mivel az ENSZ Iraki Segítségnyújtási Missziója által készített, az iraki fegyveres konfliktusok során a polgári személyek védelméről szóló jelentés (2014. december 11.–2015. április 30.) szerint az ISIS/Dáis néha rendkívül kegyetlen és minden képzeletet felülmúló módon továbbra is üldözi, megcsonkítja és legyilkolja az etnikai és vallási kisebbségek tagjait, az újságírókat, a hadifoglyokat, az aktivisták és másokat;

L.  mivel az ENSZ-főtitkár konfliktusok során elkövetett nemi erőszak kérdésével foglalkozó különmegbízottja, Zainab Hawa Bangura és az ENSZ-főtitkár Irakkal foglalkozó különmegbízottja, Nyikolaj Mladenov 2014. augusztus 13-án közös nyilatkozatot adott ki, megerősítve, hogy az ISIL feltehetőleg mintegy 1 500 keresztény és jezidita nőt rabolt el és kényszerített szexuális rabszolgaságra; mivel e nyilatkozatban a két különmegbízott elismerte, hogy kifejezetten a nőket és gyermekeket szemelték ki célpontul, és hogy a Dáis barbár cselekedeteket követett el az ellenőrzése alatt álló területeken élő kisebbségek ellen;

M.  mivel – ahogyan azt az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2249 (2015). számú határozata is elismeri – az úgynevezett „ISIS/Dáis” erőszakos és szélsőséges ideológiája, az általuk elkövetett terrorcselekedetek, civilek ellen irányuló folyamatos, súlyos, rendszeres és széles körű támadások, emberi jogi visszaélések és a nemzetközi humanitárius jog többek között vallási vagy etnikai alapon történő megsértése, a kulturális örökség elpusztítása, valamint a kulturális javakkal folytatott kereskedelem globális és példa nélkül álló fenyegetést jelentenek a nemzetközi békére és biztonságra;

N.  mivel a népirtás, az emberiesség elleni bűncselekmények és a háborús bűncselekmények, bárhol és bármikor kövessék is el őket, nem maradhatnak büntetlenül, és mivel esetükben a hathatós büntetőjogi eljárásokat nemzeti szinten hozott intézkedésekkel és a nemzetközi együttműködés fokozása révén kell biztosítani ;

O.  mivel összhangban a 2003. június 16-i 2003/444/KKBP tanácsi közös állásponttal, valamennyi uniós tagállamnak együtt kell működnie e bűncselekmények megelőzése érdekében és azért, hogy véget vessenek az elkövetők büntetlenségének;

P.  mivel a népirtás nemzetközi jogi meghatározása a népirtás bűntettének megelőzéséről és büntetéséről szóló 1948-as ENSZ-egyezmény II. cikke szerint az alábbi: „a következő cselekmények bármelyikének elkövetése valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport mint olyan teljes vagy részleges megsemmisítésének szándékával: a) a csoport tagjainak megölése; b) a csoport tagjainak súlyos testi vagy lelki sérelem okozása; c) a csoportra olyan életfeltételek szándékos ráerőszakolása, amelyek feltehetően a csoport teljes vagy részleges fizikai megsemmisüléséhez vezetnek; d) a csoporton belüli születéseket megakadályozó intézkedések rákényszerítése a csoportra; és e) a csoport gyermekeinek más csoporthoz való erőszakos átvitele”; mivel az egyezmény III. cikke szerint nemcsak a népirtás büntetendő, hanem a népirtás elkövetésére irányuló szövetkezés, a közvetlen és nyilvános felbujtás népirtás elkövetésére és a népirtásban való bűnrészesség is;

Q.  mivel a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Elsőfokú Tanácsának a srebrenicai népirtás (ügyész kontra Radislav Krstic) ügyében hozott 2001. augusztus 2-i ítéletének 580. bekezdése kimondta, hogy „a megcélzott csoport kulturális és egyházi vagyona és jelképei elleni egyidejű támadások szintén […] jogszerűen tekinthetők az arra vonatkozó szándék bizonyítékának, hogy a csoportot fizikailag megsemmisítsék”;

R.  mivel a volt Jugoszlávia területén 1991 óta elkövetett, a nemzetközi humanitárius jogot súlyosan sértő cselekményekért felelős személyek megbüntetésére létrehozott Nemzetközi Törvényszék Fellebbviteli Tanácsának a srebrenicai népirtás (ügyész kontra Radislav Krstic) ügyében hozott 2004. április 19-i ítélete kimondta, hogy „a csoport megcélzott részének létszáma szükségszerűen a vizsgálat lényeges kiindulópontját jelenti, ám nem minden esetben jelenti annak végpontját. A megcélzott egyének számát nemcsak abszolút értelemben, hanem a teljes csoport méretéhez viszonyítva is vizsgálni kell. A megcélzott rész létszáma mellett hasznos lehet figyelembe venni annak a csoporton belüli jelentőségét is. Amennyiben a csoport meghatározott része a csoport egésze szempontjából jelképes jelentőségű, az alátámaszthatja azt a megállapítást, hogy az adott rész a 4. cikk értelmében jelentősnek minősül”;

1.  megdöbbenéssel és sajnálattal veszi tudomásul az ISIS/Dáis szélsőséges erőinek a keresztény, jezidita, türkmén, síita, sabak, szábeus-mandeus, kakae, kurd és más etnikai és vallási kisebbségek elleni brutális fellépését, és kifejezi szolidaritását azokkal, akiket az ISIS/Dáis üldöz;

2.  határozottan elítéli az ISIS/Dáist és az emberi jogok példátlan megsértését, és rendkívül aggasztja az, hogy a terrorista csoport kifejezetten célba vette az általa ellenőrzött területen élő valamennyi vallási kisebbséget az annak érdekében tett erőfeszítései részeként, hogy kiirtson egész embercsoportokat és szétverje identitásukat; megerősíti, hogy emberiesség elleni és népirtásnak minősíthető bűncselekményt követnek el mindazok, akik etnikai és vallási kisebbségek ellen, köztük a keresztény, jezidita, türkmén, síita, sabak, szábeus-mandeus, kakae, kurd kisebbség ellen összeesküvést szőnek, ellenük kegyetlenkedéseket és nemzetközi bűncselekményeket terveznek, ezekre felbujtanak, ilyeneket elkövetnek vagy megkísérelnek elkövetni, támogatnak vagy ezekben bűnrészesként részt vesznek, továbbá akik szándékosan és kifejezetten etnikai vagy vallási okokból célba veszik e kisebbségeket;

3.  elismeri, támogatja, valamint követeli valamennyi vallási és etnikai, őslakos vagy más, Irakban és Szíriában élő kisebbség ahhoz fűződő elidegeníthetetlen jogának tiszteletben tartását, hogy továbbra is méltóságban, egyenlőségben és biztonságban élhessen saját történelme és hagyományai szerinti szülőföldjén, és teljes körűen és szabadon gyakorolhassa vallását, anélkül, hogy bármilyen kényszert, erőszakot vagy megkülönböztetést kellene elviselnie;

4.  hangsúlyozza, hogy az ENSZ-egyezmények és egyéb nemzetközi jogi egyezmények rendelkezései szerint nem maradhat büntetlenül egyetlen elkövető sem, köztük azok sem, akik e bűncselekmények végrehajtása érdekében összeesküdtek, ezeket megtervezték, ezekre felbujtottak, ezeket elkövették vagy megkísérelték elkövetni, valamint hogy a felelősöket az illetékes nemzeti vagy nemzetközi bíróság elé kell állítani; felszólítja az Egyesült Nemzetek Szervezete népirtás bűntette megelőzéséről és büntetéséről szóló, 1948-as egyezményének, valamint a háborús bűncselekmények, az emberiesség elleni bűncselekmények és a népirtások megelőzését és büntetését célzó más nemzetközi megállapodások szerződő feleit, különösen azon országok illetékes hatóságait és állampolgárait, amelyek ezeket a bűncselekményeket bármilyen módon támogatják, e bűncselekményekkel kapcsolatban együttműködnek, ezeket a bűncselekményeket finanszírozzák, vagy e bűncselekményekben bűnrészesek, hogy maradéktalanul tegyenek eleget az egyezmény, valamint a többi nemzetközi megállapodás értelmében fennálló jogi kötelezettségeiknek;

5.  hangsúlyozza, hogy a népirtások és az emberiesség elleni bűncselekmények időben történő megelőzésének és hatékony megbüntetésének a nemzetközi közösség és az Európai Unió fő prioritásai között kell lenniük; úgy véli, hogy a térségben élő őslakos népek szenvedéseinek és tömeges elvándorlásának megakadályozása érdekében elengedhetetlen a térség politikai és vallási vezetőinek világos és egyértelmű nyilatkozata;

6.  felszólít minden kormányt és hatóságot, köztük az EU-t (különösen a Tanácsot és az EKSZ-t) és tagállamait, az Egyesült Nemzetek Szervezetét és az Egyesült Nemzetek főtitkárát, a különmegbízotakat és a különleges előadókat, az ENSZ emberi jogi főbiztosát és a többi nemzetközi szervezetet és intézményt, valamint ezek vezetőit és képviselőit, hogy az úgynevezett „ISIS/Dáis” által a keresztény, jezidita, türkmén, síita, sabak, szábeus-mandeus, kakae, kurd és bármely más őshonos vallási kisebbség ellen elkövetett kegyetlenkedésekre az alábbi megfelelő kifejezést használják: „emberiesség elleni bűncselekmények ” és „népirtás”;

7.  határozottan meg van győződve arról, hogy nem kétséges, hogy az ISIS/Dáis által elkövetett atrocitások a népirtás jogi fogalommeghatározásának hatálya alá tartoznak a népirtás bűntette megelőzéséről és büntetéséről szóló egyezmény 2. és 3 cikkében és a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumának 6. cikkében foglaltaknak megfelelően; hangsúlyozza, hogy népirtás minden olyan cselekmény, amelynek célja valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport teljes vagy részleges megsemmisítése; hangsúlyozza, hogy népirtásnak minősül valamely nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport csak egy részének megsemmisítése is; hangsúlyozza továbbá, hogy e rendelkezések szerint a népirtásnak nem kell feltétlenül egy csoport tagjainak pusztulását okoznia, mivel népirtásnak minősül az is, ha valamely csoport kiirtását célul kitűző politika részeként súlyos testi vagy mentális sérülést okoznak, ideértve trauma okozását, a kínzást, a nemi erőszakot, a szexuális erőszakot és a csonkítást, valamint a gyermekek áthelyezését; végezetül hangsúlyozza, hogy a népirtásra irányuló puszta összeesküvés, a közvetlen és nyilvános felbujtás népirtásra és a népirtásban való bűnrészesség is egyenértékű a népirtás bűntettével még azelőtt, hogy a tömegmészárlás megkezdődik;

8.  úgy véli, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság van a legjobb helyzetben ahhoz, hogy eljárást indítson azok ellen, akik felelősek a fent említett bűncselekmények elkövetéséért, mivel a szír és az iraki állam nem hajlandó vagy nem képes a hiteles nyomozásra és büntetőeljárásra, noha mindez az ő elsődleges felelősségük lenne;

9.  szorgalmazza, hogy – mivel Szíria és Irak nem részes felei a Nemzetközi Büntetőbíróságnak – a Római Statútum 13. cikkének b) pontja alapján az ENSZ Biztonsági Tanácsa utalja az ügyet a Nemzetközi Büntetőbírósághoz annak érdekében, hogy biztosítsa a Nemzetközi Büntetőbíróság számára a szükséges hatáskört a fent említett bűncselekmények kivizsgálására és a büntetések kiszabására; kéri ezért az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy azonnal utalja a szíriai helyzetet a Nemzetközi Büntetőbíróság elé annak érdekében, hogy a szíriai lakosság legalább ígéretet kapjon arra, hogy igazságot fognak szolgáltatni a számára; támogatja az ENSZ emberi jogi főbiztosa, a civil társadalmi szervezetek, valamint a Svájc által vezetett ötvennyolc ország felhívását arra, hogy a Biztonsági Tanács a Nemzetközi Büntetőbíróság elé vigye az ügyet;

10.  ösztönzi a tagállamokat és a harmadik országokat, hogy nyilvánosan csatlakozzanak az ügy Nemzetközi Büntetőbíróság elé történő utalására irányuló felhíváshoz, és felszólítja a Biztonsági Tanács állandó tagjait, hogy ne éljenek vétójogukkal; felszólítja a szíriai és az iraki kormányt, hogy fokozza erőfeszítéseit annak érdekében, hogy megakadályozza a kisebbségekhez tartozó személyek üldözését és elrablását, mivel ez elsősorban e kormányok feladata;

11.  sürgeti az Uniót és tagállamait, hogy foglalkozzanak egyes országok konfliktusban játszott ellentmondásos szerepének kérdésével, különösen azokban az esetekben, ahol ezek az országok tevékenyen vagy passzív módon hozzájárultak vagy jelenleg is hozzájárulnak az ISIS/Dáis és más szélsőséges csoportok erősödéséhez; különösen kéri a szomszédos országokat, köztük Törökországot, hogy vállaljon pozitív szerepet az ISIS/Dáis elleni küzdelemben, és haladéktalanul tegye lehetővé a Szíriából menekülő etnikai és vallási kisebbségek számára határai átlépését, hogy menedéket találjanak;

12.  felhívja a figyelmet arra, hogy nagyobb nemzetközi erőfeszítésre van szükség annak érdekében, hogy javuljon a konfliktus sújtotta területen élők humanitárius helyzete, és felszólít humanitárius folyosók kialakítására, hogy el lehessen érni a leginkább rászorulókat; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy független szükségletfelmérések alapján továbbra is nyújtsanak humanitárius segítséget, pártatlan intézkedések meghozatalára törekedve;

13.  felszólítja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy a nemzetközi és regionális partnerekkel dolgozzanak ki egy forgatókönyvet az ISIS/Dáis utáni időszakra vonatkozóan;

14.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Unió emberi jogokért felelős különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Szíria kormányának és parlamentjének, Irak kormányának és képviselőtanácsának, a kurdisztáni regionális kormánynak, az Iszlám Együttműködés Szervezetének (OIC), az Öböl-menti Együttműködési Tanácsnak (ÖET), az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának.

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0011.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0027.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0066.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0071.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0079.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0178.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0179.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat