Eljárás : 2016/2537(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0170/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0170/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 04/02/2016 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0048

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 279kWORD 93k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0146/2016
1.2.2016
PE576.531v01-00
 
B8-0170/2016

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a líbiai helyzetről (2016/2537(RSP))


Barbara Lochbihler, Igor Šoltes, Ernest Urtasun, Bronis Ropė, Klaus Buchner, Bodil Valero a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a líbiai helyzetről (2016/2537(RSP))  
B8-0170/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2015. január 15-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a Líbiáról szóló határozataira, többek között a 2015. december 23-i 2259. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár különleges képviselője és az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) vezetője által készített jelentésekre és nyilatkozataikra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának Líbiáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a Federica Mogherini, a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője (alelnök/főképviselő) által Líbiáról tett közelmúltbeli nyilatkozatokra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel Líbia politikai, intézményi és biztonsági válságok drámai sorozatát szenvedi el, mióta Moammer Kadhafi diktátort a NATO-erők által támogatott lázadó csoportok 2011-ben megbuktatták;

B.  mivel a 2014 óta tönkretették az országot az egyre terjedő harcok, melyekben elsősorban két laza és töredezett rivális csoport áll egymással szemben, egyrészt a Halífa Haftar nyugalmazott tábornok vezette „Méltóság hadművelet” elnevezésű erők, amelyek szövetségben állnak az az-zintáni fegyveres milíciákkal, másrészt a „Líbiai Hajnal” elnevezésű koalíció, amelyet főleg a miszrátai milíciák és az amazigh kisebbség, valamint Nyugat-Líbia más városaiból származó iszlám csoportok és helyi milíciák alkotnak;

C.  mivel a két rivális csoport felfogása egymással szöges ellentétben áll, és mindkettő legitimitást követel, két rivális, Tripoliban és Tobrukban székelő kormánnyal és parlamenttel; mivel állítólag mindkét háborús felet külső erők segítik;

D.  mivel az úgynevezett Iszlám Államhoz köthető milicista csoportok a polgárháborút és a hatalmi űrt kihasználva elterjeszkedtek az országban, és egyre több terrorcselekményt indítnak és brutális támadást intéznek a helyi lakosság ellen; mivel 2016 januárjának elején e csoportok offenzívát indítottak a közép-keleti tengerparton található fontosabb olajipari létesítmények ellen, és elkövették Líbia 2011 óta legsúlyosabb terrortámadását, melynek során Zliten városában több tucat újonc rendőrt öltek meg; mivel a líbiai terrorista és bűnözői hálózatok egyre szorosabbra fűzik kapcsolataikat Malival és Észak-Nigériával – az illegális kereskedelem egyéb formái mellett – a fegyverkereskedelmi és kábítószer-kereskedelmi ügyletek terén;

E.  mivel 2015. december 17-én a két rivális parlament, az önkormányzatok és a civil társadalom képviselői aláírtak egy ENSZ-közvetítéssel létrejött hatalommegosztási megállapodást; mivel e megállapodás értelmében kineveztek egy kilenctagú elnöki tanácsot, melynek elnöki teendőit miniszterelnökként Fajez asz-Szarradzs üzletember látja el, és melynek feladata a nemzeti egységkormány kinevezése;

F.  mivel 2016. január 25-én a nemzetközileg elismert, tobruki székhelyű parlament elutasította az elnöki tanács által létrehozott kabinetet, és tíznapos határidőt adott arra, hogy a kabinet vagy alakítson új, kisebb kabinetet, vagy mondjon le;

G.  mivel a líbiai polgárháború megindulása óta az emberi jogi és humanitárius helyzet jelentősen romlott; mivel a jelentések szerint valamennyi harcban álló fél számos, a nemzetközi emberi jogi és humanitárius jogi normák értelmében vett jogsértést követett el, több száz ember halálát okozva, tömeges lakóhelyelhagyást és sok területen humanitárius válságot eredményezve; mivel politikai és emberi jogi aktivisták, médiaszakemberek és más nyilvános szereplők tucatjait rabolták el vagy fenyegették meg; mivel az ENSZ-nek küldött beszámolók szerint mindkét fél élt az önkényes fogva tartás, kínzás és bántalmazás módszereivel;

H.  mivel 2011. február 26-án az ENSZ Biztonsági Tanácsa a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) elé utalta a líbiai helyzetet; mivel továbbra is a Nemzetközi Büntetőbíróság hatáskörébe tartozik az országban elkövetett emberi jogi jogsértések kivizsgálása és az elkövetők felelősségre vonása; mivel 2011. június 27-én az NBB letartóztatási parancsot adott ki Moammer Kadhafi, Szejf al-Iszlám Kadhafi és Abdullah asz-Szanúszi ellen emberiesség elleni bűncselekmények miatt; mivel a többi gyanúsított nincs a Bíróság őrizetében; mivel a líbiai hatóságok ragaszkodnak ahhoz, hogy a líbiai jogrendszernek megfelelően tárgyalják őket;

I.  mivel az UNSMIL becslése szerint a harcok legújabb hulláma miatt legalább 400 000 líbiai kényszerült az országon belül elhagyni lakhelyét, és további 150 000 fő – köztük számos migráns munkavállaló – hagyta el az országot; mivel a külföldi segélyszervezetek munkatársait és a diplomatákat, köztük az Unió és az USMIL személyzetét, evakuálták Líbiából; mivel a Líbiából a szomszédos Tunéziába érkező tömeges menekültáradat továbbra is nagy nyomást jelent az ország kapacitásaira és saját stabilitására nézve;

J.  mivel Líbia az Európába eljutni próbáló, főként szubszaharai afrikai migránsok fő tranzitországa és kiindulási pontja;

K.  mivel az olaj egykor Líbia állami bevételének 95%-át és az ország GDP-jének 65%-át tette ki; mivel Líbia rendelkezik a világ ötödik legjelentősebb kőolajkészletével, ami az Afrikai kontinensen a legnagyobb mennyiséget jelenti; mivel mióta a milíciák országszerte átvették az olajmezők, csővezetékek és exportlétesítmények feletti ellenőrzést, az olajbevételek jelentősen zuhantak;

L.  mivel számos uniós tagállam – köztük Olaszország, az Egyesült Királyság és Németország – elkötelezte magát amellett, hogy kiképzik a jövőbeli egységkormány új biztonsági erőit;

M.  mivel a különböző táborokhoz tartozó líbiai döntéshozók többször is elutasították a külföldi katonai beavatkozást;

N.  mivel a 2011-es háborúban részt vevő uniós tagállamok és az Unió egésze különleges felelősséggel bír a líbiai népesség megsegítésében és az ország békéjének és stabilitásának elérésére irányuló erőfeszítések támogatásában;

O.  mivel egyes kiszivárogtatott információk szerint Bernardino León, az ENSZ korábbi képviselője, aki közvetítőként segített a hatalommegosztási megállapodás létrejöttében, megbízatása idején titkos tárgyalásokat folytatott a tobruki parlamentet támogató Egyesült Arab Emírségekkel egy későbbi jövedelmező tisztségről;

1.  üdvözli a líbiai politikai megállapodás 2015. decemberi aláírását, mivel az biztató első lépés a líbiai konfliktus politikai rendezése felé, ugyanakkor súlyos aggodalmának ad hangot azon, továbbra is fennálló akadályok miatt, amelyek késleltetik a nemzeti egységkormány megalakítását;

2.  felszólítja a rivalizáló feleket, hogy vezető szerepet vállalva állapodjanak meg a szóban forgó egységkormány megalakításáról, hogy kezelni lehessen az ország előtt álló, rémisztő nagyságrendű kormányzati, gazdasági, humanitárius és biztonsági kihívásokat; ezzel összefüggésben ismét hangsúlyozza, hogy teljes mértékben támogatja az ENSZ, és különösen Martin Kobler különleges képviselő által a folyamat elősegítése érdekében tett erőfeszítéseket; ragaszkodik ahhoz, hogy fordítsanak kellő figyelmet a nők és kisebbségek bevonására;

3.  felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy gyakoroljon nyomást azokra, akik akadályozzák a politikai béketárgyalásokat, és hatékonyan érvényesítsék az ENSZ Líbiára vonatkozóan életbe léptetett fegyverembargóját;

4.  komoly aggodalmának ad hangot az Iszlám Állam líbiai terjeszkedése miatt, amellyel szemben kiemelten kell fellépni; kitart azonban amellett, hogy az ISIS-hez kapcsolódó csoportok megfékezésére és megtörésére irányuló líbiai és nemzetközi erőfeszítéseket szigorúan a nemzetközi emberi jogi normákkal és humanitárius joggal összhangban kell végrehajtani;

5.  úgy véli, hogy a radikális iszlám líbiai katonai jelenlétére adott leghatékonyabb válasz végső soron olyan inkluzív belföldi intézmények létrehozása, amelyek képesek arra, hogy fenntartsák a jogállamiságot, gondoskodjanak a közszolgáltatásokról és a helyi biztonságról, és hatékonyan fellépjenek az ország és a tágabb régió stabilitását veszélyeztető csoportok ellen;

6.  felszólítja a főképviselőt/alelnököt, a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció (DDR), valamint a biztonsági ágazat reformja (SSR) területén sürgősen dolgozzanak ki egy átfogó programot, amelyet közvetlenül a békemegállapodás elfogadását követően végre kell hajtani; hangsúlyozza, hogy rendkívül fontos a korábbi uniós SSR-programok semmisnek nyilvánítása, ezeknek ugyanis a határigazgatás és a migráció ellenőrzése terén rendkívül szűk volt a hatásköre; meggyőződése, hogy kizárólag egy olyan, valóban nagyszabású program tud pozitív fejleményeket indukálni Líbiában, amely a határellenőrökre is kiterjed, lefedi az egész országot, és elegendő pénzügyi erőforrással van ellátva; komoly kétségeinek ad hangot az Egyesült Királyság és Olaszország közötti jelenlegi katonai célú segítségnyújtási csomaggal kapcsolatban, melynek keretében 1000 brit és 5000 olasz katona képezi ki az új kormány védelmével megbízott líbiai fegyveres erőket;

7.  aggodalmát fejezi ki egyrészt azon médiabeszámolók miatt, amelyek szerint az USA, az Egyesült Királyság, Olaszország és Franciaország fokozza a felderítő repülések számát és a hírszerzési tevékenységeket, másrészt amiatt, hogy az említett országok a líbiai hatóságok engedélye és az ENSZ Biztonsági Tanácsának kifejezett felhatalmazása hiányában is hajlandó katonai bevetést indítani Líbiában az ISIS harcosai ellen; óva int minden olyan egyoldalú vagy többoldalú katonai beavatkozástól, amely sem jogalappal, sem pedig a jövőbeli egységkormány politikai jóváhagyásával nem rendelkezik;

8.  ugyanilyen aggodalommal tölti el a Jean-Yves Le Drian francia védelmi miniszter által nemrégiben tett nyilatkozat, mely szerint az embercsempészek és emberkereskedők elleni hatékony küzdelem érdekében katonai műveletekre van szükség a líbiai partok mentén; felhívja a figyelmet a líbiai döntéshozók által az EUNAVFOR Sophia haderők líbiai felségterületű vizeken történő bevetésével kapcsolatosan tett számos negatív nyilatkozatra; emlékeztet arra, hogy a líbiai hatóságok jóváhagyása vagy az ENSZ Alapokmányának VII. fejezete szerinti ENSZ-megbízatás nélkül az ilyen katonai fellépés jogszerűtlennek és agressziónak minősül; aggodalmát fejezi ki a szomáliai EUNAVFOR Atalanta keretében a közelmúltban szerzett szárazföldi tapasztalatok fényében a megközelítés általános hatékonysága, az esetleges járulékos károk, valamint a part menti lakosságnak okozott szenvedés miatt, illetve annak kapcsán, hogy az ilyen, uniós tagállamok által végrehajtott nem helyénvaló és jogszerűtlen katonai fellépés az ISIS-hez hasonló erőszakos szélsőséges csoportok támogatottságának erősödéséhez vezethet;

9.  hangot ad a líbiai migránsok, menedékkérők és menekültek sorsa feletti súlyos aggodalmának, akiknek korábban is bizonytalan helyzete tovább romlik; felkéri az Uniót és a tagállamokat, hogy hatékonyan segítsék Olaszország igyekezetét, hogy kezelni próbálja az Észak-Afrikából, különösen Líbiából érkező, folyamatosan bővülő migrációs és menekülthullámokat; felszólítja az összes tagállamot, és különösen Olaszországot, hogy szigorúan tartsák be az uniós és a nemzetközi menekültügyi jogszabályokat, beleértve a visszaküldés tilalmának tiszteletben tartását és az egyes helyzetek egyéni elbírálását; felszólítja a líbiai hatóságokat és milíciákat, hogy biztosítsák a – különösen a migránsok számára fenntartott – fogva tartási intézményekbe való külső bejutást;

10.  komoly aggodalmának ad hangot a közelmúltban bizonyos térségekben, például Rász Lanúfban az ISIS által olajterminálok és a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúrák ellen indított támadások miatt, valamint amiatt, hogy ezek milyen hatással vannak a helyi lakosság egészségére és a környezetre nézve;

11.  elítéli az ENSZ korábbi különleges képviselője, Bernardino León tevékenységeit jellemző nyilvánvaló összeférhetetlenséget és gyenge morált, melyet jól illusztrál, hogy megszerezte magának az Egyesült Arab Emírségek Diplomáciai Akadémiájának jól jövedelmező vezetői pozícióját, miközben folytatta békeközvetítői megbízatását egy olyan konfliktusban, amelyben jövőbeli munkaadója közvetlenül érintett; emlékeztet arra, hogy Bernardino León a spanyol és uniós diplomáciai szolgálatoknál korábban számos magas rangú tisztséget betöltött; felszólítja az alelnököt/főképviselőt, hogy határozza meg, hogyan lehetne elkerülni az Unió különmegbízottjait vagy az uniós támogatást élvező nemzetközi megbízottakat érintő hasonló helyzeteket, többek között szigorú türelmi időszakok bevezetése révén; úgy határoz, hogy vizsgálatot folytat az ügyben;

12.  elítéli az egész országban jelenleg zajló erőszakos cselekményeket és a nemzetközi humanitárius jog háborús felek általi megsértését; továbbra is komolyan aggasztja az emberi jogi helyzet folytatódó romlása, többek között az újságírók, politikai aktivisták, emberijog-védők és kisebbségek, például Távurgá város lakóinak önkényes fogva tartása, elrablása, jogellenes kivégzése és megkínzása, valamint az ellenük irányuló erőszak;

13.  hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéseire vonatkozó elszámoltathatóságot; felhívja a figyelmet az UNSMIL nyilatkozatára, miszerint a Líbiában elkövetett erőszakos cselekmények és visszaélések az NBB igazságszolgáltatási hatáskörébe tartoznak, és felszólít arra, hogy ez utóbbinak biztosítsák az e bűncselekmények kivizsgálását lehetővé tevő politikai, logisztikai és pénzügyi forrásokat; úgy véli, hogy a nemzetközi elszámoltathatósági mechanizmusok megerősítése eltérítheti a milíciákat attól, hogy további visszaéléseket és erőszakos cselekedeteket kövessenek el, és felszólít egy, az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog megsértéseinek eseteit kivizsgáló ENSZ-vizsgálóbizottság vagy hasonló mechanizmus létrehozásának megfontolására;

14.  felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák Tunéziát a líbiai válság továbbgyűrűzésének destabilizáló hatásai elleni harcban, többek között az elszámoltatható biztonsági intézmények kiépítésére irányuló segítségnyújtás révén;

15.  hangsúlyozza, hogy meg kell őrizni az olyan fontosabb líbiai intézmények – nevezetesen a Központi Bank, a Nemzeti Olajtársaság és az állami befektetési alap – semlegességét, amelyek részére az ENSZ engedélyezte, hogy olajbevételeket kapjanak külföldről; felszólít ezzel kapcsolatban – a bérkifizetések költségei kivételével – e bevételek befagyasztása érdekében egy nemzetközi felügyeleti mechanizmus létrehozására, amíg meg nem alakul egy nemzeti egységkormány, ami ösztönözné a harcoló feleket egy politikai kompromisszum elérésére;

16.  felszólítja a líbiai hatóságokat, hogy a belföldi kitermelői ágazatban biztosítsák az átláthatóság magas szintjét, hogy a Líbia természeti erőforrásaiból nyert előnyöket az egész lakosság élvezze, és felszólítja őket különösen arra, hogy késedelem nélkül alkalmazzák a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatóságára irányuló kezdeményezés (EITI) követelményrendszerét; ismételten felszólítja a Líbiában működő európai vállalkozásokat, hogy fedjék fel az energiaszektorban folytatott pénzügyi tevékenységeiket;

17.  felszólítja az Uniót és tagállamait arra, hogy fokozzák humanitárius segítségnyújtásukat a líbiai lakosság helyzetének megoldása érdekében, különösen a leginkább érintett területeken, és készüljenek fel a helyzet további esetleges romlására; e tekintetben hangsúlyozza annak fontosságát, hogy konkrét támogatást kell nyújtani a helyi tűzszünetek számára; sürgeti az Uniót, hogy támogassa a civil társadalmi szervezetek, különösen a nők csoportjainak szerepvállalását azzal a céllal, hogy erőszakmentes megoldást találjanak az országban fennálló többféle válságra;

18.  kifejezi aggodalmát a líbiai igazságszolgáltatás kudarcáról és a tisztességes tárgyalásokra vonatkozó szabályok betartásának hiányosságairól szóló jelentések miatt; felszólítja a líbiai hatóságokat, hogy teljes mértékben működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal, és segítsék annak vizsgálatait, illetve hajtsák végre ítéleteit; kifejezi aggodalmát amiatt, hogy a líbiai hatóságok képtelenek biztosítani a Nemzetközi Büntetőbíróság által vád alá helyezett Abdullah asz-Szanúszi és Szejf al-Iszlám Kadhafi tisztességes eljáráshoz való alapvető jogát; emlékeztet arra, hogy tekintet nélkül az elkövetett bűncselekmény jellegére teljes mértékben és minden esetben ellenzi a halálbüntetést, és felszólítja Líbiát, hogy törölje el azt;

19.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Külügyi Szolgálatnak, az Európai Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a líbiai képviselőháznak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ Közgyűlésének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0010.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat