ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a líbiai helyzetről
1.2.2016 - (2016/2537(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Elmar Brok, Cristian Dan Preda, Andrej Plenković, Mariya Gabriel, David McAllister, Tunne Kelam, Michael Gahler, Barbara Matera, Daniel Caspary, Davor Ivo Stier, Roberta Metsola, Kinga Gál, Adam Szejnfeld, Therese Comodini Cachia, Traian Ungureanu, Lorenzo Cesa, Dariusz Rosati, Tokia Saïfi, Lara Comi, Milan Zver, Ramón Luis Valcárcel Siso az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0146/2016
Az Európai Parlament,
– tekintettel Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel a Tanács 2016. január 18-i következtetéseire,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a líbiai helyzetről szóló határozataira, ideértve a 2259(2015) sz. határozatot,
– tekintettel a 2015. december 17-én a marokkói Skhiratban aláírt líbiai politikai megállapodásra,
– tekintettel a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének 2016. január 19-i nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ líbiai támogató missziójának (UNSMIL) és az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjének megbízatására,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a diktátor Moammer Kadhafi ezredes 2011-es bukása óta Líbiát instabilitás, belső harcok és szektarianizmus sújtja;
B. mivel a 2014 júniusában tartott országos parlamenti választások ellenére a líbiai nép Kadhafi ezredes bukását követő törekvéseinek gátat vetett a politikai megosztottság és az erőszak; mivel Tripoliban és Tobrukban egymással rivalizáló kormányok és parlamentek működnek;
C. mivel a líbiai politikai megállapodás 2015. december 17-én az ország egyesítését és egy inkluzív, stabil, fenntartható kormány és politikai folyamat kialakítását célzó eljárás részeként került aláírásra;
D. mivel a tobruki líbiai parlament 2016. január 25-én elvetette az ENSZ által támogatott egységes kormányzatot, egyidejűleg jóváhagyva a líbiai politikai megállapodást, amely alapja a politikai átmenetnek az országban;
E. mivel az ISIS/Dáis és egyéb szélsőséges erők kihasználják a politikai vákuumot és a stabil kormányzat hiányát, veszélybe sodorva az egész régió békéjét és biztonságát;
F. mivel a legutóbbi csatározások jóvoltából az országban széles körűen elszaporodtak és meggyökeredztek a Dáishoz hasonló terrorista csoportok; mivel reagálás hiányában ez igen komoly fenyegetést jelenthet a régió és az EU biztonságára nézve; mivel a Dáis nagy erőbevetéssel támadja Líbia kulcsfontosságú olajlétesítményeit;
G. mivel az egész országban tovább romlik az emberi jogok helyzete, beleértve az újságírók, politikai személyiségek és emberi jogi jogvédők önkényes letartóztatásának és fogva tartásának eseteit, a bírósági eljárás nélküli kivégzéseket, a kínzás és az erőszak alkalmazását; mivel a Líbiában uralkodó kaotikus helyzetet kihasználva az embercsempészek visszaélnek az Európába igyekvő menekültek kiszolgáltatottságával;
1. támogatja a 2015. december 17-én aláírt líbiai politikai megállapodást, és üdvözli az Elnökségi Tanács megalakulását;
2. támogatja a nemzeti egységkormányt mint Líbia törvényes kormányát, és az egységkormány fennhatóságának elfogadására ösztönöz minden szereplőt és harmadik országot;
3. sajnálattal fogadja a tobruki parlament döntését, mely szerint elutasítja a nemzeti egységkormányt; véleménye szerint a nemzeti egységkormány elfogadása kulcsfontosságú eleme a líbiai politikai megállapodás végrehajtásának;
4. továbbra is aggasztja a súlyosbodó líbiai humanitárius válság; sürgeti valamennyi felet az erőszak beszüntetésére, a további megosztottság és polarizálódás ösztönzését szolgáló cselekményektől való tartózkodásra, valamint a politikai párbeszéd útján való megoldáskeresésre;
5. mélyen aggasztja a szélsőséges szervezetek és mozgalmak erősödő líbiai jelenléte; véleménye szerint e csoportok nagyon nagy veszélyt jelentenek az egész régió stabilitására és biztonságára, ahogy Európa biztonságára is;
6. aggódik amiatt, hogy a líbiai konfliktus biztonságot érintő következményei átterjednek Egyiptomra és különösen Tunéziára, valamint Algériára és az ottani olajmezőkre is; hangsúlyozza a líbiai konfliktus szerepét abban, hogy Tunéziában teret nyernek a szélsőséges erők; felszólítja az EU-t, hogy erősítse együttműködését Tunéziával a terrorizmus elleni harcban, és növelje a tunéziai társadalmi-gazdasági átmenethez nyújtott támogatást;
7. hangsúlyozza, hogy a líbiai konfliktus destabilizáló hatással van a Száhil-övezet más országaira; hangsúlyozza, hogy Líbia határainak bizonytalan volta és a központi politikai hatalom hiánya nagyban elősegítette a fegyverek elterjedését és kereskedelmét, valamint a fegyveres csoportok szabad mozgását; felhívja a szomszédos országokat és a többi regionális szereplőt, hogy támogassák az UNSMIL párbeszéd kialakítására irányuló erőfeszítéseit, továbbá tartózkodjanak az ezzel ellentétes fellépésektől;
8. bátorítja az EUNAVFOR MED Sophia műveletet, hogy hatékonyabb erőfeszítéseket tegyen a menekülthullám és a menekülteteket kihasználó emberkereskedők kérdésének kezelésére; megismétli, hogy a művelet sikere közvetlenül kapcsolódik a líbiai politikai párbeszéd fenntarthatóságához és a béke és stabilitás helyreállításához az országban; felhív egy olyan megállapodásra, amely az uniós misszió számára lehetővé tenné, hogy rövid időn belül műveletekbe kezdjen Líbia területi vizein;
9. felszólít további humanitárius, pénzügyi és politikai támogatásra az EU és a nemzetközi közösség részéről a líbiai humanitárius helyzet, valamint az országban lakóhelyük elhagyására kényszerülő emberek és a menekültek, illetve az alapszolgáltatásokhoz hozzá nem férő polgári személyek helyzetének kezelése céljából;
10. elítéli a Dáis Líbia olajlétesítményei ellen intézett támadásait; emlékeztet rá, hogy Líbia szénhidrogén-iparnak való túlságos kitettsége következtében az ország gazdasági sebezhetősége is növekszik; véleménye szerint a gazdaság helyreállítása fontos lépés Líbia demokratikus átalakulása szempontjából;
11. hangsúlyozza a politikai folyamatban való líbiai szerepvállalás és a folytonos inkluzivitás fontosságát, többek között a nők, a civil társadalom, valamint a politikai és a helyi szereplők bevonása révén;
12. üdvözli az UNSMIL és az ENSZ-főtitkár különleges képviselőjének, Martin Koblernek a tevékenységét;
13. felhívja a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy hangolják össze a tagállamok líbiai fellépéseit, támogatásukat elsősorban az állam és az intézmények kiépítésére irányítva, valamint a tagállamokkal, az ENSZ-szel, a NATO-val és a regionális partnerekkel együtt nyújtsanak támogatást a hatékony, nemzeti szinten irányított és ellenőrzött biztonsági (katonai és rendőrségi) erők létrehozásához, mely erők képesek a béke és a rend fenntartására az országban, illetve nyújtsanak támogatást a tűzszünet megteremtéséhez és az ennek ellenőrzésére szolgáló mechanizmus kialakításához; hangsúlyozza, hogy az EU-nak elsőbbségi kérdésként kellene kezelnie a líbiai igazságügyi rendszer, illetve más – a demokratikus kormányzás szempontjából kulcsfontosságú területek – reformját;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Európai Külügyi Szolgálatnak, a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak, a líbiai kormánynak és parlamentnek, az ENSZ-főtitkárnak, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.