Eljárás : 2016/2537(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0178/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0178/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 04/02/2016 - 8.6
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0048

ÁLLÁSFOGLALÁSRA IRÁNYULÓ INDÍTVÁNY
PDF 290kWORD 97k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0146/2016
1.2.2016
PE576.539v01-00
 
B8-0178/2016

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a líbiai helyzetről (2016/2537(RSP))


Victor Boştinaru, Knut Fleckenstein, Ana Gomes, Richard Howitt, Pier Antonio Panzeri, Nikos Androulakis, Zigmantas Balčytis, Hugues Bayet, Brando Benifei, Goffredo Maria Bettini, José Blanco López, Vilija Blinkevičiūtė, Nicola Caputo, Andi Cristea, Miriam Dalli, Viorica Dăncilă, Nicola Danti, Isabella De Monte, Tanja Fajon, Eugen Freund, Doru-Claudian Frunzulică, Eider Gardiazabal Rubial, Enrico Gasbarra, Neena Gill, Theresa Griffin, Enrique Guerrero Salom, Sergio Gutiérrez Prieto, Cătălin Sorin Ivan, Liisa Jaakonsaari, Kashetu Kyenge, Miltiadis Kyrkos, Javi López, Juan Fernando López Aguilar, Andrejs Mamikins, Costas Mavrides, Marlene Mizzi, Luigi Morgano, Alessia Maria Mosca, Victor Negrescu, Momchil Nekov, Péter Niedermüller, Demetris Papadakis, Vincent Peillon, Pina Picierno, Tonino Picula, Kati Piri, Miroslav Poche, Soraya Post, Gabriele Preuß, Siôn Simon, Jutta Steinruck, Tibor Szanyi, Marc Tarabella, Elena Valenciano, Julie Ward, Josef Weidenholzer, Carlos Zorrinho az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a líbiai helyzetről (2016/2537(RSP))  
B8-0178/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. szeptember 15-i(1), 2012. november 22-i(2), 2014. szeptember 18-i(3) és 2015. január 15-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini Líbiáról szóló 2015. április 30-i, május 26-i és 27-i, június 30-i, július 12-i, augusztus 17-i, szeptember 13-i és 22-i, október 9-i, november 19-i és 26-i, valamint 2016. január 7-i nyilatkozataira,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő 2015. május 11-i, július 20-i, október 12-i, november 4-i, december 14-i és 17-i, valamint 2016. január 8-i észrevételeire,

–  tekintettel az alelnök/főképviselő által az Unió nevében a líbiai politikai megállapodás 2015. december 17-i aláírásáról közzétett nyilatkozatra,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának 2014. augusztus 20-i, október 20-i, november 17-i és 18-i, december 15-i, 2015. január 19-i, február 9-i, március 16-i, október 12-i és 2016. január 18-i következtetéseire,

–  tekintettel Franciaország, Németország, Olaszország, Spanyolország, az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok Líbiáról szóló, 2015. február 17-i közös nyilatkozatára és Algéria, Franciaország, Németország, Olaszország, Marokkó, Katar, Spanyolország, Tunézia, Törökország, az Egyesült Arab Emírségek, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és az alelnök/főképviselő 2015. október 19-i közös nyilatkozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1970(2011)., 1973(2011)., 2174(2014). és 2259(2015). sz. határozataira,

–  tekintettel az ENSZ-főtitkárnak az ENSZ líbiai támogató missziójáról (UNSMIL) szóló, 2015. február 26-i jelentésére,

–  tekintettel a 2015. december 17-én, a marokkói asz-Szahíratban aláírt, a nemzeti egységkormány létrehozásáról szóló líbiai politikai megállapodásra,

–  tekintettel az UNSMIL-nak a líbiai emberi jogi helyzetről szóló 2014. szeptember 4-i jelentésére és annak 2014. december 27-i, 2015. január 12-i és november 16-i frissítéseire,

–  tekintettel az 1949. évi Genfi Egyezményekre és azok 1977. évi kiegészítő jegyzőkönyveire és a fegyveres konfliktusban érintett felek azon kötelezettségére, hogy a nemzetközi humanitárius jogot minden körülmények között tiszteletben tartsák, és biztosítsák azok tiszteletben tartását,

–  tekintettel az Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójának (EUBAM Líbia) létrehozásáról szóló, 2013. május 22-i 2013/233/KKBP tanácsi határozatra(5),

–  tekintettel Martin Kobler az ENSZ-főtitkár Líbiáért felelős különleges képviselőjének való, 2015. november 4-i kinevezésére,

–  tekintettel „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2013. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. március 12-i állásfoglalására(6), „Az emberi jogok és a demokrácia helyzete a világban” című 2014. évi éves jelentésről és az Európai Unió ezzel kapcsolatos politikájáról szóló, 2015. december 17-i állásfoglalására(7) és a közel-keleti és észak-afrikai régió biztonsági kihívásairól és a politikai stabilitás kilátásairól szóló, 2015. július 9-i állásfoglalására(8),

–  tekintettel a nemzeti egységkormányt mint Líbia egyetlen legitim kormányát támogató, 2015. december 13-i római közleményre,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a líbiai politikai megállapodás egyedülálló lehetőséget jelent arra, hogy elkezdődjön Líbia fenntarthatatlan helyzetének kezelése és lakossága szenvedésének megszüntetése, valamint nemzeti konszenzus révén egy demokratikus, polgári állam kiépítése;

B.  mivel a líbiai párbeszéd politikai vonalában a líbiai demokratizálódási folyamat legfőbb szereplői, többek között a Képviselőház, a Nemzeti Kongresszus és az Átmeneti Nemzeti Tanács képviselői vettek részt; mivel más független érdekelt felek, például önkormányzatok, politikai pártok, törzsi vezetők és nőszervezetek is hozzájárultak a valódi megbékélés előmozdításához;

C.  mivel a líbiai politikai megállapodás célja a líbiai nép demokratikus jogainak biztosítása, konszenzusos kormány létrehozása a hatalmi ágak szétválasztása elvének megfelelően, valamint felhatalmazás nyújtása állami intézmények, többek között a nemzeti egységkormány számára a Líbia és a líbiai nép előtt álló kihívások kezelésére;

D.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának vonatkozó határozatai a Dáist, az Anszár as-Saríát és az al-Kaidát – amelyek Líbiában egyaránt jelen vannak – terrorista szervezeteknek minősítette;

E.  mivel a fokozódó erőszak közepette és az egyre bizonytalanabb politikai környezetben a kormányzási, az emberi jogi és a humanitárius helyzet folyamatosan romlott; mivel az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) 2016. januári becslése szerint Líbia-szerte mintegy 435 000 ember kényszerült elhagyni lakóhelyét; mivel Líbia emellett továbbra is több százezer, különböző állampolgárságú menekültet és menedékkérőt fogad be, akik közül sokan bizonytalan körülmények között élnek; mivel Líbia az emberkereskedelem tranzitországává vált, aminek következtében több ezren haltak meg, miközben Európa felé igyekezve megpróbáltak átkelni a Földközi-tengeren;

F.  mivel Líbiát továbbra is erőszak, több fegyveres konfliktus, alacsony intenzitású hadviselés és távháború sújtja, ami több régiót is érint, és hozzájárul a jog és a közrend általános hanyatlásához; mivel a nemzetközi emberi jogi normák és humanitárius jog megsértése, a széles körben elterjedt visszaélések, például a bírósági eljárás nélküli kivégzés és egyéb öldöklés, az önkényes fogva tartás, kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód továbbra is általános, és csak késleltetheti a megállapodás végrehajtását, és veszélyeztetheti a demokratikus átmenetet;

1.  üdvözli a líbiai politikai megállapodást a nemzeti egységkormánynak mint Líbia egyetlen legitim kormányának létrehozásáról, amely a Fajez asz-Szarradzs vezette Elnökségi Tanácsból és a kabinetből áll, és amelyet más állami intézmények, többek között a Képviselőház és az Állami Tanács is támogatnak;

2.  nyomatékosan felhívja a Képviselőházat és elnökségét, hogy mutasson kompromisszumkészséget, és folytassa a kabinet szóló lista megvitatását a líbiai politikai megállapodásban előirányzott nemzeti egységkormány jóváhagyása érdekében;

3.  hangsúlyozza, hogy a líbiai politikai megállapodás líbiai kezdeményezés; rámutat arra, hogy azt jóhiszeműen, tartós politikai akarattal és inkluzív módon kell végrehajtani; megjegyzi, hogy annak maradéktalan végrehajtása biztosítja majd a szükséges eszközöket az állami intézmények átalakítására és felállítására, a jogállamiság megszilárdítására, a terrorizmus elleni fellépésre, az emberi jogi helyzet javítására, a migráció jelenségének kezelésére, az emberkereskedők elleni küzdelemre és a gazdasági növekedés ösztönzésére vonatkozó sürgető kihívások kezeléséhez;

4.  teljes mértékben támogatja az ENSZ-főtitkár Líbiáért felelős különleges képviselője, Martin Kobler közvetítési erőfeszítéseit, amelyek célja egy líbiai irányítású politikai megoldás lehetővé tétele egy olyan, tárgyalásos megállapodás megtalálása révén, amely rendezi a válságot, valamint biztosítja az egységet, a kormányozhatóságot, a stabilitást és a békét; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a nemzeti megbékélési folyamat alapvetően fontos Líbia jövőbeli békés, demokratikus és inkluzív társadalma számára, és arra ösztönzi a nemzetközi közösséget, különösen az ENSZ-t, hogy az Unió hathatós támogatása mellett irányítsa e folyamatot; kéri az Uniót, hogy vessen ki célzott szankciókat, például utazási tilalmat és a vagyoni eszközök befagyasztását azon egyénekkel és szervezetekkel szemben, akik vagy amelyek bojkottálják a líbiai politikai megállapodást;

5.  szolidaritását fejezi ki a líbiai népnek, és határozottan elítél minden – többek között közelmúltbeli – erőszakot és terrorista támadást, valamint a harcokból és katonai műveletekből eredő emberi jogi visszaéléseket és jogsértéseket; mélységes aggodalmának ad hangot a líbiai polgári lakosság, valamint valamennyi migráns, külföldi és Líbiában rekedt menekült szenvedései miatt; megjegyzi, hogy a líbiai harcok miatt több száz polgári személy vesztette életét, tömegek váltak belső menekültekké, és sanyarú humanitárius körülmények alakultak ki; ismételten támogatásáról biztosítja a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) arra irányuló munkáját, hogy segítse az igazságszolgáltatási rendszer újjáépítését, és kifejezésre juttatja hajlandóságát a bírósággal való együttműködésre a legsúlyosabb bűncselekmények büntetlenségének megszüntetése érdekében; úgy véli, hogy valamennyi számottevő líbiai szereplő számára alapvetően fontos, hogy együttműködjön az NBB-vel;

6.  emlékeztet arra, hogy valamennyi líbiai félnek el kell köteleznie magát a polgári személyek mindenkori védelme mellett, és hogy a fogva tartottakkal a nemzetközi emberi jogi normáknak és humanitárius jognak megfelelően kell bánni; emlékeztet arra, hogy a humanitárius segítségnyújtásban vagy az ENSZ Alapokmánya szerinti, a fegyveres konfliktusokra vonatkozó nemzetközi jog értelmében a polgári lakosság vagy polgári objektumok védelmét célzó békefenntartó misszióban részt vevő személyzet elleni szándékos támadások az NBB Római Statútuma értelmében háborús bűncselekményeknek minősülnek;

7.  felhívja a szomszédos országokat és a régióbeli szereplőket, hogy tartózkodjanak az olyan fellépésektől, amelyek tovább mélyíthetik a jelenlegi megosztottságot, és alááshatják a líbiai demokratikus átmenetet, továbbá támogassák teljes körűen a nemzeti egységkormányt mint Líbia egyetlen legitim kormányát; emlékeztet arra, hogy mindazok, akik szántszándékkal akadályokat gördítenek a nemzeti egységkormány elé, ezzel megsértik az ENSZ Biztonsági Tanácsának Líbiáról szóló határozatait, és számolniuk kell tetteik következményeivel; úgy véli, hogy az Uniónak a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) keretében élnie kell diplomáciai és külpolitikai eszközeivel, valamint egyéb – például kereskedelmi és együttműködési – politikáival annak érdekében, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országokat a líbiai átmeneti folyamatban való pozitív szerepvállalásra ösztönözze; hasonlóképpen úgy véli, hogy az Unió és tagállamai nem hallgathatnak tovább azzal kapcsolatban, hogy egyes régióbeli szereplők támogatják Líbia hadban álló feleit és a líbiai területet távháború folytatására használó terrorista csoportokat; üdvözli, hogy Algéria, Tunézia és Marokkó facilitátori szerepet játszik, és emlékeztet arra, hogy a stabil Líbia az egész térség stabilitása és biztonsága szempontjából jelentőséggel bír;

8.  kéri valamennyi tagállamot az alelnök/főképviselő erőfeszítéseinek teljes körű támogatására és arra, hogy a líbiai hatóságokkal, az Unióval és az UNSMIL-lel együttműködve dolgozzanak ki összehangolt intézkedéscsomagot a nemzeti egységkormány támogatására, Líbia prioritásait és kéréseit tiszteletben tartva; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy tartózkodjanak azon nemzeti politikáik és tevékenységeik Líbián belüli végrehajtásától, amelyek bármilyen módon ellentétesek lehetnek az uniós és nemzetközi erőfeszítésekkel; úgy véli, hogy az Uniót komoly felelősség terheli Líbia rehabilitációja, újjáépítése és demokratikus átmenete tekintetében, és úgy véli, hogy az Unió kizárólag egy összehangolt, közös és körültekintően kialakított európai stratégia révén lehet képes következetes és pozitív módon hozzájárulni a líbiai békéhez és stabilitáshoz; ezzel összefüggésben megállapítja, hogy a biztonsági ágazat reformja kulcsfontosságú a demokratikus kormányzás biztosítása szempontjából, továbbá hogy a tagállamoknak készen kell állniuk arra a kötelezettségvállalásra, hogy a líbiai hatóságok kérésére ezen erőfeszítéseket teljes mértékben támogassák a helyszínen; megjegyzi, hogy ez teljes mértékben egybevág Európa biztonsági szükségleteivel és érdekeivel;

9.  üdvözli, hogy az Unió 100 millió eurós segélycsomag nyújtását jelentette be; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a humanitárius finanszírozást a kétszeresére kell növelni a líbiai konfliktus által súlyosan érintettek legsürgetőbb szükségleteinek kielégítése céljából; hangsúlyozza, hogy pénzeszközöket kell biztosítani annak elősegítése érdekében, hogy a humanitárius szervezetek jobban fel tudják mérni a helyzetet, és javítsák a helyszíni reagálási képességüket; rámutat, hogy amint a nemzeti egységkormány hatalomra kerül, felhatalmazással fog rendelkezni arra, hogy a Kadhafi-időszak óra külföldön tartott líbiai vagyont visszakövetelje;

10.  emlékeztet arra, hogy a válságra adott politikai megoldásban a parlamenti dimenzió központi szerepet játszik; hangsúlyozza, hogy a Európai Parlament szervei és képviselői készek megosztani intézményi tapasztalataikat a líbiai szereplőkkel annak érdekében, hogy támogassák őket az inkluzív politikai párbeszéd folytatásában;

11.  súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy terrorista csoportok egyre nagyobb fenyegetést jelentenek Líbia függetlenségére, nemzeti egységére és demokratikus átmenetére nézve; ismételten és határozottan elítéli a szélsőségesség, a terrorizmus és az erőszak minden formáját és megnyilvánulását, azok indítékától függetlenül; hangsúlyozza, hogy a nemzeti egységkormányt segíteni kell a Líbia biztonságát érintő fenyegetésekre való reagálásban, és támogatni kell az új kormányt a Dáis, az Anszar as-Saría, valamint az al-Kaidával kapcsolatban álló valamennyi Líbiában működő csoport elleni küzdelemben; üdvözli az Ideiglenes Biztonsági Bizottság létrehozására vonatkozó határozatot, amelynek célja a líbiai politikai megállapodásban meghatározott biztonsági mechanizmusok végrehajtásának megkönnyítése;

12.  továbbra is aggasztónak találja a fegyverek, lőszerek és robbanóanyagok terjedését és a fegyvercsempészetet, amelyek kockázatot jelentenek Líbia és a térség lakosságára és stabilitására nézve; mélységes aggodalommal veszi tudomásul a dél-líbiai terrorista gócpont megerősödését, és hogy az – azonnali intézkedések híján – a Dáis kiképzőbázisaként komoly kockázatot jelenthet; megjegyzi, hogy Európának biztonsági érdeke, hogy támogassa a líbiai hatóságokat a terroristáknak a területen való felszámolásában, a fegyverszállítmányok feltartóztatásában, a magáncsoportok kezében lévő összes fegyver leszerelésében, valamint a Líbiában vagy azon keresztül tevékenykedő valamennyi fegyveres csoport vagy bűnözői hálózat leszerelésében;

13.  hangsúlyozza, hogy haladéktalanul lépéseket kell tenni valamennyi fegyveres csoport leszerelése, a fegyverek országba való beáramlásának csökkentése és annak érdekében, hogy a konfliktushoz fegyverek biztosítása vagy más katonai támogatás formájában hozzájáruló regionális szereplőkkel szemben határozottabban fel lehessen lépni; határozott aggályainak ad hangot amiatt, hogy a Líbiába irányuló fegyverszállítmányok adott esetben nem a megfelelő kezekbe jutnak; ismételten megerősíti, hogy a nemzeti egységkormánynak kell lennie annak a kizárólagos szervnek, amely Líbia nemzetközi kötelezettségeinek, többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsa határozatainak megfelelően engedéllyel rendelkezik fegyverek és lőszerek behozatalára; hangsúlyozza, hogy egységes és stabil nemzeti hadseregre van szükség, amely a nemzeti egységkormány ellenőrzése alatt áll, és képes Líbia teljes területét és felségvizeit ellenőrizni, határait biztosítani és a belső és külső fenyegetésekkel szemben fellépni;

14.  emlékeztet arra, hogy az Unió határozottan elkötelezte magát Líbia szuverenitása, függetlensége, egysége és területi integritása mellett; emlékeztet az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2174(2014). sz. és 2213(2015). sz. határozatára, amelyek kiterjesztették a Líbiával szemben már elfogadott nemzetközi szankciókat, kimondva mindazok büntetőjogi felelősségét, akik „részt vesznek a Líbia békéjét, biztonságát és stabilitását veszélyeztető tevékenységekben, vagy támogatják azokat, illetve akadályozzák vagy veszélyeztetik a sikeres politikai átmenetet”;

15.  hangsúlyozza, hogy a nemzeti egységkormány felügyelete alatt biztosítani kell a pénzügyi és olajügyi intézmények – különösen a Líbiai Központi Bank, a Nemzeti Olajtársaság és a Líbiai Beruházási Hatóság – semlegességét és függetlenségét; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell ezen intézmények átlátható és elszámoltatható működését, többek között az ellopott állami vagyon valamennyi líbiai és a demokratikus kormány javára történő visszaszerzése érdekében;

16.  ismételten felkéri az alelnököt/főképviselőt, hogy vizsgálja felül a líbiai határellenőrzést segítő, jelenleg Tunéziában állomásozó európai uniós misszió (EUBAM) megbízatását az országon belüli helyzet változásának figyelembevétele és egy megfelelően összehangolt, a nemzeti egységkormánnyal, az ENSZ-szel és a regionális partnerekkel karöltve működő KBVP-misszió kidolgozása érdekében; úgy véli, hogy egy KBVP-missziónak a líbiai politikai megállapodás végrehajtásának támogatását kell céloznia, a biztonsági ágazat reformját, valamint a lefegyverzést, leszerelést és reintegrációt kell előtérbe helyeznie, illetve az inkluzív kormányzással kapcsolatos egyéb sürgős szükségletekre kell reagálnia;

17.  hangsúlyozza, hogy a Földközi-tenger számos déli országára jellemző instabilitásra és az európai szomszédságpolitika felülvizsgálatára való tekintettel a kiadási területeket körültekintően kell megválasztani; azon véleményének ad hangot, hogy a 2014–2020 közötti időszakra szóló Európai Szomszédsági Támogatási Eszköznek (ENI) kiemelten magában kellene foglalnia az átmenet társadalmi-gazdasági feltételeit elősegítő tevékenységeket, többek között a munkahelyteremtést és a szakképzést a fiatal líbiaiak és a nők számára, a kultúrák és a vallások közötti párbeszédet és a határok jobb ellenőrzését célzó technikai szakértelmet;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a líbiai egységkormánynak, az ENSZ-főtitkárnak, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.

 

(1)

HL C 51. E, 2013.2.22., 114. o.

(2)

HL C 419., 2015.12.16., 192. o.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0028.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0010.

(5)

HL L 138., 2013.5.24., 15. o.

(6)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0076.

(7)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0470.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0271.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat