ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a líbiai helyzetről
1.2.2016 - (2016/2537(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Fabio Massimo Castaldo, Ignazio Corrao, Rolandas Paksas az EFDD képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament,
– tekintettel a Líbiáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2011. szeptember 15‑i[1], 2012. november 22-i[2], 2014. szeptember 18-i[3] és 2015. január 15-i állásfoglalására[4],
– tekintettel Federica Mogherininek, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Líbiáról szóló közelmúltbeli nyilatkozataira, többek között 2016. január 7-i és 19-i nyilatkozatára,
– tekintettel az alelnök/főképviselő által az Unió nevében a líbiai politikai megállapodásról tett nyilatkozatra,
– tekintettel a Külügyek Tanácsa 2014. december 15-i, 2015. február 9-i, március 16-i és október 12-i, valamint 2016. január 18-i ülésének következtetéseire,
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete Biztonsági Tanácsának 1970 (2011), 1973 (2011), 2174 (2014), 2238 (2015), 2240 (2015) és 2259 (2015) számú határozatára,
– tekintettel a Tanács Európai Unió líbiai integrált határigazgatást segítő missziójának (EUBAM Líbia) létrehozásáról szóló, 2013. május 22-i 2013/233/KKBP határozatára[5],
– tekintettel a Tanács az Európai Uniónak a Földközi-tenger déli-középső részén folytatott katonai műveletéről (EUNAVFOR MED) szóló 2015. május 18-i 2015/778/KKBP határozatára[6] és a művelet második, embercsempészek elleni szakaszának (Sophia művelet) 2015. október 7-i elindítására,
– tekintettel a Líbiáról szóló római miniszteri találkozót követően 2015. december 13-án kiadott közös közleményre,
– tekintettel az ENSZ-főtitkár Líbiáért felelős új különleges képviselőjének 2015. november 4-i kinevezésére,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2015. december 17-én az ENSZ égisze alatt folytatott politikai párbeszéd keretében a líbiai küldöttek a marokkói asz-Szahíratban aláírták a líbiai politikai megállapodást;
B. mivel 2016. január 19-én a líbiai elnöki tanács új nemzeti egységkormány alakítását jelentette be, melynek célja az ország egymással harcban álló erőinek egyesítése a líbiai politikai megállapodás értelmében; mivel a tanács kilenc tagjából csupán hét írta alá a dokumentumot, amelyben összesen 32 minisztert, köztük egy nőt neveztek meg;
C. mivel a jogalkotó kétharmadának 10 napon belül kellett jóváhagynia az új kormányt annak érdekében, hogy az megkezdhesse munkáját, de 2016. január 25-én a képviselőház fenntartását fejezte ki az egyezmény 8. cikkével kapcsolatban, és elutasította az elnöki tanács által javasolt kabinetet, 10 napos határidőt tűzve ki új javaslat tételére;
D. mivel a 2015 decemberében Rómában rendezett, Líbiával foglalkozó miniszteri találkozón a különböző szereplők – többek között az Arab Liga, az Egyesült Nemzetek Szervezete, az Afrikai Unió és az Európai Unió – ígéretet tettek arra, hogy támogatják a nemzeti egységkormányt mint Líbia egyetlen legitim kormányát, és kijelentették, hogy megszakítják a hivatalos kapcsolatot azokkal az egyénekkel és intézményekkel, amelyeket a líbiai politikai megállapodás nem hagyott jóvá, és elutasítanak a líbiai folyamatba való bármiféle külföldi beavatkozást;
E. mivel az ISIS/Dáis által elkövetett számos közelmúltbeli terrortámadás, például a 2016. január 7-i, zliteni képzési központ elleni és más, kőolajipari infrastruktúrák és raktározási létesítmények elleni támadások arról tanúskodnak, hogy a terrorista csoport tevékenysége egyre aktívabb az országban; mivel a jelentések szerint az ISIS-nek/Dáisnak mintegy 3000 harcosa van Szirt városában, és a terrorista csoport bővíti befolyását a Földközi-tenger partvidékén; mivel megugrott a terrorszervezetekhez való csatlakozás céljából Líbiába utazó külföldi harcosok száma;
F. mivel Líbiában a jogállamiság hiánya és a erőszak magas szintje, valamint a fegyverek elterjedése és a hatalmi vákuum lehetővé tette, hogy az erőszakos szélsőséges csoportok, mint például az Iszlám Állam, az al-Kaida és az Anszár as-Saría megerősödjenek; mivel ezek a terrorista szervezetek biztos menedéknek használják Líbiát, hogy onnan indítsanak műveleteket a szomszédos országok ellen, és mivel Líbia a külföldi dzsihádista harcosok új úti céljává vált;
G. mivel a líbiai biztonsági helyzet továbbra is rendkívül bizonytalan, nem csupán a terrorista szervezetek jelenléte miatt, hanem a csempészútvonalak és főbb erőforrásgócpontok ellenőrzéséért harcoló milíciák jelenléte miatt is; mivel Líbia határai továbbra is rendkívül átjárhatóak, és nem akadályozzák a fegyver- és emberkereskedelmet;
H. mivel a jelenlegi líbiai helyzet a 2011. évi katonai beavatkozástól kezdődően elkövetett számos jelentős tévedés eredményeként alakult ki; mivel számos nemzetközi szereplő egyértelműen kinyilvánította azt a szándékát, hogy új katonai hadjáratot indítson az ISIS/Dáis ellen Líbiában, amint az új kormány hivatalba lép, és a jelentések szerint az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Olaszország meg is kezdte e beavatkozás előkészületeit; mivel ugyanakkor különböző líbiai szereplők világossá tették, hogy ellenzik a külföldi beavatkozást, és segítséget csak logisztikai és technikai támogatás formájában fogadnának szívesen;
I. mivel 2014 júliusa óta a rivális milíciák közötti összecsapások miatt Líbiában szünet nélkül folytatódnak a polgári zavargások, melyek eredményeképpen becslések szerint 440 000 ember kényszerült lakóhelye elhagyására; mivel a biztonsági helyzet továbbra is rendkívül ingatag, és állandósult azoknak a migránsoknak az áramlása, akik megpróbálnak átjutni a szomszédos országokba és a Földközi-tenger másik partjára; mivel 2015 volt messze a legtöbb Földközi-tengeren átkelő migráns életét követelő év, és a legtöbben azon a Földközi-tenger középső részén húzódó veszélyes útvonalon haltak meg, amelyet a Líbiában működő csempészek használnak; mivel 2015-ben több mint 144 000 migráns próbált meg átkelni a tengeren, és nagy többségük Líbiából indult;
J. mivel az Európai Unió készen áll arra, hogy Líbiának 100 millió eurós segélyt nyújtson, amint az egységkormány megkezdi működését az országban; mivel ezt az összeget a nemzeti egységkormánnyal előzetesen megvitatandó projektekre fordítják majd;
K. mivel kiszivárogtatott e-mailek egész sora alapján valószínűsíthető, hogy az ENSZ Líbiával foglalkozó különleges képviselője, Bernardino León megbízatása idejének legnagyobb részében az Egyesült Arab Emírségekkel – a Líbiában érintett felek egyikével – összehangoltan végezte munkáját, megalapozva egyúttal jövedelmező munkahelyét az Emírségek Diplomáciai Akadémiáján;
L. mivel az ország biztonsági helyzete súlyosbította a Líbia keleti és nyugati része között eleve létező széthúzást, és a nemzeti egységkormány megalakításához vezető folyamat hiánya miatt Líbia területi integritása foroghat kockán;
M. mivel Líbia az elmúlt három évben a kőolajkikötőkben és -mezőkön bekövetkező zavarok következtében termelése és exportja terén 60 milliárd dollárt veszített, és az Iszlám Állam harcosainak támadásai óriási károkat okoztak a kőolajiparnak; mivel 2011 előtt Líbia mintegy napi 1,6 millió hordó kőolajat termelt, de ma 362 000 hordós napi termeléssel a Kőolaj-exportáló Országok Nemzetközi Szervezetének legkisebb termelője;
1. örömmel veszi tudomásul a líbiai politikai megállapodás 2015. december 17-i aláírását, és támogatja a megállapodást, azonban tudatában van annak, hogy ez a lépés csak egy hosszú és nehéz folyamat kezdetét jelenti; ösztönzi az ENSZ különleges képviselője, Martin Kobler és az ENSZ líbiai támogató missziója (UNSMIL) munkáját, és támogatja a különböző felek közötti párbeszéd elősegítésére irányuló folyamatos erőfeszítéseiket;
2. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az elnöki tanács által először javasolt kabinetet a képviselőház elutasította, ugyanakkor üdvözli a politikai megállapodás elvi jóváhagyását; határozottan elítéli Mohamed al-Ráid képviselőházi tag elrablását, és felszólít minden befolyásos szereplőt, hogy tegyen meg mindent azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátásának érdekében; ellenez a szereplők bármelyike által létrehozott minden olyan stratégiát, amely aláássa vagy lassítja az új nemzeti egységkormány megalakításához vezető politikai folyamatot;
3. felszólítja valamennyi felet, hogy tanúsítson felelősséget, és támogassa az ország érdekét különösen azáltal, hogy támogatja az új kormány létrehozását, amelynek kiemelt feladata lesz majd megállapodásra jutni az ország valamennyi nem dzsihádista erejével és együttműködni az összes féllel, beleértve a különböző törzseket, a különböző etnikai csoportokat, önkormányzatokat és helyi szereplőket, biztosítandó a nemzeti megbékélést és a konszenzus megteremtését a fennmaradó kihívások kezelése érdekében, ideértve a humanitárius helyzetet, a biztonsági kihívásokat és az összeomlóban lévő gazdaságot;
4. hangsúlyozza, hogy a megállapodás teljes körű végrehajtásának nyílt és inkluzív folyamatnak kell lennie, amelyet a líbiaiaknak kell kézben tartaniuk; hangsúlyozza a civil társadalom, a nők, a helyi szereplők, etnikai csoportok, és a törzsek – köztük a gyakran elfelejtett fezzani tubu és tuareg törzsek – képviselői folyamatos részvételének fontosságát; úgy véli, hogy a politikai párbeszéd érdekében létrehozandó, állandó líbiai súra – amelynek a lehető legtöbb szereplőt kellene magába foglalnia – elősegítené a politikai konszenzus kialakítását, és megerősítené a megállapodást legitimitását;
5. felszólítja a Líbiával szomszédos országokat, valamint a regionális és nemzetközi szereplőket, hogy kerüljenek minden olyan fellépést, amely alááshatja a líbiai folyamatot, és maradéktalanul tartsák tiszteletben az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2259 (2015) határozatát, így szüntessék be a politikai megállapodáson kívüli felek támogatását és a velük való kapcsolattartást; úgy véli, hogy az ezt be nem tartó szereplőket, és azokat, akik közvetlenül vagy közvetve helyi csoportot vagy terrorista csoportot támogatva továbbra is táplálják a líbiai távháborút, azonosítani kell, és el kell őket számoltatni;
6. határozottan elítéli az ISIS/Dáis legutóbbi terrorista támadásait, és mély együttérzését és részvétét fejezi ki az áldozatok családjainak; megismétli, hogy az ISIS/Dáis és más terrorista szervezetek a káoszból és zavarból gyarapodnak, és meg van győződve arról, hogy mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy aláássák a nemzeti kormány megalakulását; úgy véli, hogy a jogállamiságot támogató és az állampolgárok igényeit kielégítő inkluzív kormány a legjobb módja annak, hogy a radikális érzelmek terjedését megállítsák, és végső soron a legjobb módja a terrorizmus elleni küzdelemnek is;
7. üdvözli a 100 millió eurós uniós segélyt, amely első lépésként segítené az új kormányt a megállapodás végrehajtásában; felszólítja a tagállamokat, hogy ne önállóan lépjenek fel, hanem támogassák az alelnököt/főképviselőt egy átfogó, az UNSMIL-lel és a líbiai hatóságokkal összehangolt stratégia kialakításában az átmenet és az új líbiai kormány támogatása érdekében; úgy véli, hogy a biztonsági ágazat reformja és a lefegyverzés, leszerelés és reintegráció (DDR) folyamatához kapcsolódó programok prioritást jelentenek az ország számára, és felhívja a Bizottságot, az alelnököt/főképviselőt és a tagállamokat, hogy álljanak készen a szükséges segítségnyújtásra ezeken a területeken, ha az új kormány kéri;
8. úgy véli, hogy szükséges a líbiai intézmények, különösen a központi bank és a nemzeti olajtársaság semlegességének megőrzése, átláthatóságuk és elszámoltathatóságuk biztosítása mellett annak biztosítása érdekében, hogy a kőolajból származó bevételek a líbiai lakosság javát szolgálják, és ne a konfliktust táplálják továbbra is;
9. komoly aggodalmát fejezi annak lehetősége miatt, hogy néhány tagállam líbiai katonai beavatkozást fontolgat az ENSZ BT megbízatása és/vagy a líbiai kormány egyértelmű kérése nélkül; elutasítja ezt a lehetőséget, amely súlyosan veszélyeztetné az új kormány tekintélyét, és katasztrofális következményekhez vezethet; emlékeztet arra, hogy a jelenlegi kritikus helyzetnek elsősorban a 2011. évi felelőtlen líbiai beavatkozás az oka, és hogy az érintett uniós tagállamokra különösen nagy felelősség hárul; kéri, hogy tartsák tiszteletben Líbia akaratát a területét érintő lehetséges beavatkozások tekintetében; felszólítja a tagállamokat és az Uniót, hogy ehelyett dolgozzanak ki egyértelmű és összehangolt stratégiát a politikai átmenet támogatására, emellett emlékeztet arra, hogy a 2011. évi folyamat kudarca jórészt az egységes felfogás hiányának tulajdonítható;
10. felszólítja a nemzeti egységkormányt, hogy vonja felelősségre a nemzetközi humanitárius jog megsértéséért és az emberi jogok megsértéséért felelős személyeket, ideértve a civilek ellen végrehajtott támadásokban vagy szexuális erőszakban résztvevőket, és maradéktalanul működjön együtt a Nemzetközi Büntetőbírósággal és főügyészével, valamint adjon meg neki minden szükséges támogatást az ENSZ BT 1970 (2011) határozatában foglaltak szerint, amelyet az ENSZ BT 2238 (2015) határozata is megerősített;
11. mélységes aggodalommal tölti el a Líbiában tapasztalható instabilitás szomszédos országokra továbbgyűrűző lehetséges hatása, különös tekintettel azon országokra, pl. Tunéziára, amelyek szintén átmeneti időszakban vannak, valamint a régió egészére; felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsanak különös figyelmet a régió helyzetére, és az érintett országokkal együttműködve vizsgálják meg a lehetséges ellenintézkedéseket;
12. kéri, hogy a határellenőrzést segítő európai uniós misszió (EUBAM) kapjon határozottabb szerepet Líbiában; úgy véli, hogy az UNSMIL-lel, az új nemzeti egységkormánnyal és a Líbiával szomszédos országokkal partnerségben közös határellenőrzési stratégiát kell meghatározni a fegyver- és emberkereskedelem, valamint a külföldi harcosok beáramlása megállítása érdekében;
13. elítéli az ENSZ volt különleges képviselője, Bernardino León nyilvánvaló összeférhetetlenségét, és a munkája végzése során tanúsítandó feddhetetlenség hiányát; emlékeztet arra, hogy az ENSZ különleges képviselőjévé való kinevezése előtt Bernardino León az Unió dél-mediterrán térségért felelős különleges képviselője volt; úgy véli, hogy tevékenységével aláásta az ENSZ és az EU, valamint a nemzetközi közösség egészének hitelességét; felszólítja a Bizottságot és az alelnököt/főképviselőt, hogy határozzanak meg olyan eszközöket, amelyek segítségével a jövőben elkerülhetők a hasonló helyzetek, többek között szigorú visszavonulási időszak bevezetésével; úgy határoz, hogy vizsgálatot végez az ügyben;
14. ismételten hangsúlyozza az Unió elkötelezettségét Líbia szuverenitása, függetlensége és területi integritása mellett; úgy véli, hogy a leendő kormánynak meg kell vizsgálnia olyan intézményi keretek elfogadását, amelyek bizonyos fokú önállóságot biztosítanának a regionális és helyi identitások számára, amilyen például a szövetségi típusú kormányzás;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a líbiai nemzeti egységkormánynak, az ENSZ főtitkárának, az Arab Ligának, valamint az Afrikai Uniónak.
- [1] HL C 51. E, 2013.2.22, 114. o.
- [2] HL C 419., 2015.12.16., 192. o
- [3] Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0028.
- [4] Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0010.
- [5] HL L 138., 2013.5.24., 15. o.
- [6] HL L 122., 2015.5.19., 31. o.