ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az eritreai helyzetről
2.3.2016 - (2016/2568(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Davor Ivo Stier, Lars Adaktusson, Lara Comi, Agustín Díaz de Mera García Consuegra, Michael Gahler, György Hölvényi, Roberta Metsola, Maurice Ponga, Cristian Dan Preda, Fernando Ruas, Antonio Tajani, Bogdan Brunon Wenta, Joachim Zeller a PPE képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0318/2016
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Eritreának nyújtott uniós fejlesztési támogatásról az emberi jogi jogsértések dokumentált eseteinek tükrében folytatott 2015. május 27-i vitájára,
– tekintettel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója, Sheila B. Keetharuth által az ENSZ Közgyűlésének 70. ülésszakán, 2015. október 28-án tett nyilatkozatára,
– tekintettel az ENSZ tényfeltáró bizottságának az emberi jogok eritreai helyzetéről szóló, 2015. június 4-i jelentésére,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1907(2009). számú határozatára, amely fegyverembargót vetett ki Eritreára, utazási tilalommal sújtotta az ország vezetőit, valamint befagyasztotta a egyes politikai és katonai vezetők vagyoni eszközeit, miután azzal vádolta meg az eritreai kormányt, hogy segítette a szomáliai al-Sabáb milíciát, és nem volt hajlandó visszavonni csapatait a Dzsibutival közös vitatott határszakaszáról;
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2023(2011). számú határozatára, amely szigorította az Eritrea elleni szankciókat,
– tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2244(2015). számú határozatára, amely kiterjesztette a Szomáliára és Eritreára vonatkozó fegyverembargót,
– tekintettel az Eritreával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, a 2010. július 26-i 2010/414/KKBP[1] és a 2012. október 15-i 2012/632/KKBP[2] tanácsi határozat módosított, 2010. március 1-jei 2010/127/KKBP tanácsi határozatra[3];
– tekintettel a Tanács 2010. július 26-i 667/2010/EU rendeletére az Eritreával szembeni egyes korlátozó intézkedésekről[4],
– tekintettel az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) szóvivőjének az eritreai politikai foglyokról szóló 2014. szeptember 18-i nyilatkozatára,
– tekintettel az Európai Tanács migrációról szóló, 2016. február 18-i következtetéseire,
– tekintettel a vallettai csúcstalálkozó 2015. november 12-i következtetéseire,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel az Európai Unió az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság világszerte történő előmozdítása és védelme melletti határozott elköteleződésen alapszik, és mivel ezeket az elveket szentesítik az EU alapító szerződései;
B. mivel az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke kimondja, hogy az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye; ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása;
C. mivel az ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó különleges előadója szerint három fontos területen van ok aggodalomra: a gazdasági, szociális és kulturális jogokhoz való hozzáférés terén, ideértve a megfelelő lakhatáshoz való jogot, a csempészet és az embercsempészet tekintetében, illetve annak kapcsán, hogy az országot havonta elhagyó 5000 személy között egyre több a kísérő nélküli kiskorú;
D. mivel a menekülés fő oka a sorkatonai szolgálat, amely valójában kényszermunkát jelent; mivel a sorkatonai szolgálat keretében aránytalanul súlyos büntetéseket szabnak ki jelentételen hibákért, és mivel sokan attól félnek, hogy életükből évtizedeket kell sorkatonaként elvesztegetniük; mivel a kormány ürügyként használja fel az állam területi integritásának védelmét és a nemzeti önellátás biztosítását;
E. mivel 2015 eleje óta az erőszakos kilakoltatások miatt Eritreában egyre nagyobb veszély fenyegeti a megfelelő lakhatáshoz való jogot; mivel Asmara városban és több környékbeli faluban, illetve más városokban is, például Adi Keyhben mintegy 800 lakóépületet romboltak le; mivel a kényszer-kilakoltatások és házrombolások következtében mintegy 3000 ember vált hajléktalanná;
F. mivel 2015. június 26-án több száz eritreai tüntetett az Afrikai Unió székháza előtt azt követelve, hogy a regionális szervezet szorgalmazzon demokratikus reformokat a hazájukban; mivel a tüntetők diktatúrával vádolták meg a hosszú ideje hatalmon lévő Isaias Afewerki eritreai elnököt, és sürgették, hogy az Afrikai Unió tegyen lépéseket;
G. mivel z ENSZ eritreai emberi jogi helyzettel foglalkozó vizsgálóbizottsága szerint Eritreában a kormány szisztematikus, széles körű és súlyos emberi jogi jogsértéseket követ el, és nem vonják felelősségre az elkövetőket; mivel a jogállamiság teljes hiánya közepette súlyosan korlátozzák a jogokat és a szabadságokat; mivel a bírósági eljárás nélküli kivégzések, a kínzás (ideértve a szexuális kínzást is), a sorkatonai szolgálat és a kényszermunka terén elkövetett emberi jogi jogsértések emberiesség elleni bűncselekménynek minősülhetnek;
H. mivel a Kormányközi Fejlesztési Hatóság biztonsági programja és a nairobi székhelyű SAHAN Alapítvány „Az Afrika szarva és a földközi-tengeri térség középső része közötti útvonalon folytatott embercsempészet és emberkereskedelem” című jelentése szerint eritreai diplomaták és Szudán Vörös-tenger tartományának prominens tisztviselői jelentős mértékben érintettek az Afrika szarva régióban folytatott embercsempészetben és emberkereskedelemben;
I. mivel a Riporterek Határok Nélkül szervezet szerint 2015-ben az egész világban Eritreában volt a legrosszabb a sajtószabadság helyzete, ebben a rangsorban még Észak-Korea is jobb pozícióban van;
J. mivel a Human Rights Watch szerint a vallásszabadság egyáltalán nem létezik Eritreában; mivel a kormány súlyosan zaklatja azokat az állampolgárokat, akik a négy államilag elismerttől eltérő vallást gyakorolnak; mivel a kormány még elismert vallások esetében is beavatkozik az emberek vallásgyakorlásába;
K. mivel az EU először 2010 márciusában vetett ki szankciókat Eritreára az ENSZ BT 1907(2009). számú határozatának végrehajtása céljából, és mivel e szankciók fegyverembargót, valamint a békét és a nemzeti megbékélést fenyegető személyekre nézve utazási korlátozásokat és eszközbefagyasztásokat is magukban foglaltak;
L. mivel 2016. január 28-án Asmarában Eritrea nemzeti fejlesztési minisztere és az EU küldöttségvezetője aláírta a 11. Európai Fejlesztési Alap szerinti nemzeti indikatív programot, amelynek értéke az elkövetkező öt évben 200 millió euró; mivel a fellépéseknek a megújuló energiára, a kormányzásra és az államháztartási gazdálkodásra kell összpontosítania, elsősorban az energiaágazatban;
M. mivel 2015. november 13-án az Európai Parlament Fejlesztési Bizottsága felkérte az EKSZ-t, hogy vegye figyelembe az EFA-bizottság számára Eritrea nemzeti indikatívprogram-tervezetéről küldött következtetéseket, amelyek utaltak az emberi jogok eritreai rezsim általi megsértéseinek kiterjedtségére és súlyosságára, valamint arra, hogy a fejlesztési együttműködés szempontjából a rezsim nem megbízható partner, mindent áthat a korrupció, az ország közpénzügyeit illetően szinte teljes az átláthatatlanság, és fennáll a kockázat, hogy visszaélnek az EFA migráció kezelésére szánt pénzeszközeivel; mivel a Fejlesztési Bizottság felkérte az EFA-bizottságot, hogy a helyzet további megvitatásáig ne fogadja el a nemzeti indikatív programot;
N. mivel 2015. november 19-én az EFA-bizottság egyhangúlag és a kezdeti bizottsági javaslathoz képest jelentős módosítások nélkül jóváhagyta Eritrea nemzeti indikatív programját;
O. mivel az európai kormányok egyre nehezebben küzdenek meg a Földközi-tengeren és más útvonalakon érkező menekültek, menedékkérők és migránsok növekvő száma jelentette kihívással; mivel az ENSZ becslései szerint Eritrea 4,5 milliós lakosságának 9%-a már elmenekült az országból; mivel 2015-ben a szírek, az irakiak és az afgánok után az eritreaiak alkották a negyedik legnépesebb csoportot az Európába érkező menedékkérők között;
1. felszólítja az eitreai hatóságokat, hogy bocsássák szabadon az összes politikai foglyot, reformálják meg és rövidítsék le a sorkatonai szolgálatot, állítsák le a kényszer-kilakoltatásokat és a házrombolásokat, valamint terjesszék ki a szociális lakhatási lehetőségeket; hangsúlyozza, hogy Eritreának tiszteletben kell tartania és érvényesítenie kell a fenyítések nélküli oktatáshoz való jogot, amelynek megsértése miatt sok fiatal eritreai menekül el az országból;
2. hangsúlyozza, hogy az igazságszolgáltatás hiányosságainak orvoslását, a demokratikus kormányzást és a jogállamiság visszaállítását megelőzően fel kell számolni a határozatlan idejű sorkatonai szolgálattól, az önkényes és teljes elkülönítéssel történő fogva tartástól, a kínzástól és más emberi jogi jogsértésektől való félelmen alapuló tekintélyelvű hatalomgyakorlást;
3. súlyos aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága nem létezik, és hogy továbbra is politikai okokból tartanak fogva embereket, a jogállamiság elvének megsértésével; kéri a bírósági ítélet nélkül 2001 szeptembere óta zord körülmények között fogva tartott Dawit Isaak svéd-eritreai újságíró azonnali szabadon bocsátását; a leghatározottabban ragaszkodik az ügy sürgős megoldásához;
4. emlékeztet arra, hogy a vallásszabadság alapvető jog, és határozottan elítéli a valláson alapuló erőszak vagy megkülönböztetés bármely formáját;
5. hangsúlyozza, hogy a tartós béke, fejlődés és jólét nem képzelhető el az emberi jogok tiszteletben tartása nélkül; sürgeti a tagállamokat, az EU-t és a nemzetközi adományozókat, hogy a fejlesztési együttműködés keretében megfelelően tartsák szem előtt az emberi jogok kérdését;
6. emlékeztet rá, hogy az emberi jogok tiszteletben tartása az EU külpolitikájának és az Afrika szarva esetében alkalmazott átfogó megközelítésének egyik központi értéke, ezért e kérdésnek rendszeresen napirendre kell kerülnie az Eritreával folytatott párbeszéd folyamán; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy a fejlesztési célú segélyek feltételekhez nem kötött folyósítása – amiről az EU és Eritrea a közelmúltban állapodott meg – felelős azért, hogy megkérdőjeleződtek a szóban forgó instabil afrikai régióval kapcsolatos uniós megközelítés központi értékei;
7. úgy véli, hogy az EFA-bizottságnak figyelembe kellett volna vennie a Fejlesztési Bizottság azon javaslatát, hogy ne fogadják el a nemzeti indikatív programot, hanem folytassanak további eszmecserét; úgy véli, hogy az eritreai nemzeti indikatív programnak a Parlament ellenzése dacára történő elfogadása demokratikus deficitről tanúskodik, és jelentős mértékben aláássa a Parlament szerepét az uniós fejlesztési célkitűzések tényleges végrehajtásának biztosítása tekintetében; kéri ezzel összefüggésben, hogy a Parlament kapjon formális ellenőrzési jogköröket az EFA-val kapcsolatban, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 295. cikke értelmében kötendő, kötelező jellegű intézményközi megállapodás révén; hangsúlyozza, hogy a Fejlesztési Bizottság programozási dokumentumtervezetekkel kapcsolatos következtetéseit a Bizottságnak automatikusan továbbítania kellene a tagállamok állandó képviseleteihez;
8. hangsúlyozza, hogy Eritrea demokratikus kormányzata és társadalmi-gazdasági fejlődése alapvető fontosságú a szegénység felszámolásához a termelékenység fokozása, a befektetések ösztönzése, valamint a foglalkoztatási és üzleti lehetőségek megteremtése révén; sürgeti az EU-t, hogy biztosítsa a közelmúltban jóváhagyott segélyek feltételhez kötött folyósítását, valamint garantálja azt, hogy a nemzeti indikatív program valóban támogassa Eritreát az energiapolitikai fordulat terén annak érdekében, hogy mindenki számára elérhető legyen az energia, még a jelenleg villamosenergia-ellátás nélküli vidéki területeken is; úgy véli továbbá, hogy a nemzeti indikatív program kormányzással kapcsolatos elemének elsősorban az ENSZ által készített időszakos egyetemes emberi jogi helyzetértékelésben megfogalmazott ajánlások végrehajtására kell összpontosítania;
9. kéri a menekültekre vonatkozó nemzetközi emberi jogi normák és standardok tiszteletben tartását, úgy véli, hogy a jövőben is nemzetközi védelmet kell biztosítani az emberi jogi jogsértések elől menekülő eritreai menekültek számára;
10. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, Eritrea elnökének és kormányának, az Afrikai Unió intézményeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Közgyűlésének, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek, valamint a Pánafrikai Parlamentnek (PAP).