Az Európai Parlament,

–  tekintettel a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyására, továbbá az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének (D044281-01) módosítására irányuló bizottsági végrehajtási rendelettervezetre,

–  tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre(1) és különösen annak 20. cikke (1) bekezdésére,

–  tekintettel a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról szóló, 2011. február 16-i 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 11. és 13. cikkére(2),

–  tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 7. cikkére(3),

–  tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság állásfoglalásra irányuló indítványára,

–  tekintettel eljárási szabályzata 106. cikkének (2) és (3) bekezdésre és (4) bekezdésének c) pontjára,

A.  mivel jelenleg az összes gyomirtó közül a szisztémás glifozát gyomirtó rendelkezik a legnagyobb globális termelési mennyiséggel; mivel globális használata drámaian – 260-szorosára – nőtt az elmúlt 40 évben (az 1974. évi 3200 tonnáról 2014-ben 825 000 tonnára)(4);

B.  mivel a glifozát egy nem szelektív gyomirtó, amely minden füvet elpusztít; mivel úgy fejti ki a hatását, hogy megzavarja az úgynevezett sikimisav-útvonalat, amely algákban, baktériumokban és gombákban szintén jelen van; mivel az Escherichia coli és a Salmonella enterica serovar Typhimurium esetében a glifozát kereskedelmi forgalomban kapható készítményeinek való szubletális kitettségnél az antibiotikumokra való megváltozott reakciót állapítottak meg;

C.  mivel a glifozátot a világon 76%-ban a mezőgazdaságban alkalmazzák; mivel széles körben használják az erdészetben, városi vagy kerti alkalmazásokhoz;

D.  mivel a glifozátot és/vagy annak maradványait kimutatták a vízben, a talajban, az élelmiszerekben és italokban és a nem ehető termékekben, valamint az emberi szervezetben (pl. a vizeletben és az anyatejben) is;

E.  mivel a lakosság elsősorban a permetezett területeken, otthoni használat és táplálkozás révén van kitéve; mivel a glifozátnak való kitettség az alkalmazott glifozát teljes mennyiségének drámai növekedése miatt emelkedik; mivel a glifozát emberi egészségre gyakorolt hatását nem szabad alábecsülni;

F.  mivel az 1107/2009/EK rendelet szerint egy hatóanyagot csak akkor lehet jóváhagyni, amennyiben az 1272/2008/EK rendelet rendelkezései szerint nem sorolják be vagy nem kell besorolni 1A. vagy 1B. kategóriájú karcinogén anyagként, kivéve, ha a szóban forgó hatóanyagnak való emberi kitettség elhanyagolható vagy olyan súlyos növény-egészségügyi kockázat áll fenn, amelyet nem lehet más elérhető módon kezelni;

G.  mivel a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) 2015 márciusában a glifozátot az „emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló” anyagként (2A. csoport) sorolta be a következők alapján: „korlátozott bizonyíték” rák kialakulására emberekben (a való életben ténylegesen előfordult kitettség esetei alapján), „elegendő bizonyíték” rák kialakulására laboratóriumi állatokban (a „tiszta” glifozátra vonatkozó tanulmányok alapján), és „meggyőző bizonyíték” a karcinogenitással kapcsolatos mechanisztikus információkkal kapcsolatban (genotoxicitás és oxidációs stressz esetén) a „tiszta” glifozát és a glifozát-készítmények vonatkozásában;

H.  mivel az IARC által a 2A. csoportra alkalmazott kritériumok hasonlók az 1272/2008/EK rendelet 1B. kategóriára alkalmazott kritériumaihoz;

I.  mivel mindazonáltal az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) 2015 novemberében véglegesített egy, a glifozátra vonatkozó társintézményi értékelést, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy „a glifozát valószínűleg nem jelent karcinogén veszélyt az emberekre nézve, és a bizonyítékok nem támasztják alá karcinogén potenciálja tekintetében az 1272/2008/EK rendelet szerinti besorolását”;

J.  mivel a glifozát hatóanyagnak a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti jóváhagyása meghosszabbítására, továbbá az 540/2011/EU végrehajtási rendelet mellékletének módosítására irányuló XXX-i .../.../EU bizottsági végrehajtási rendelet (a továbbiakban: végrehajtási rendelettervezet) a glifozát 2031. június 30-ig – vagyis a leghosszabb lehetséges időszakra – történő jóváhagyását javasolja bármely használatra, korlátozás nélkül (kivéve a több mint 500 társkészítmény közül egyet), a használatára vonatkozó bármely jogilag kötelező erejű feltétel nélkül, kizárólag az endokrin rendszert károsító tulajdonságokkal kapcsolatos megerősítő információra vonatkozó kötelezettséggel;

K.  mivel az 1107/2009/EK rendelet kifejezett célja, hogy biztosítsa mind az emberek és állatok egészségének, mind a környezetnek a magas szintű védelmét, és hogy javítsa a belső piac működését a növényvédő szerek forgalomba hozatalára vonatkozó szabályok harmonizálásával, és ezzel egyidejűleg a mezőgazdasági termelés fokozásával;

L.  mivel az 1107/2009/EK rendelet szövege kimondja, hogy a rendeletben foglaltak „az elővigyázatosság elvén alapulnak annak biztosítása érdekében, hogy a forgalomba hozott hatóanyagok és termékek ne gyakoroljanak káros hatást az emberi vagy állati egészségre vagy a környezetre”; mivel a szöveg továbbá kimondja, hogy „a tagállamok nem akadályozhatók meg különösen az elővigyázatosság elvének alkalmazásában, amennyiben bizonytalan a területeiken engedélyezendő növényvédő szerek által hordozott, az emberi és állati egészségre vagy a környezetre leselkedő kockázatok tudományos megítélése”;

M.  mivel az 1107/2009/EK rendelet 13. cikkének (2) bekezdése szerint egy adott hatóanyag jóváhagyására/elutasítására/feltételes jóváhagyására vonatkozó bármely döntést a Bizottság felülvizsgálati jelentése és „a vizsgálat tárgyát képező kérdés tekintetében jogosan felmerülő egyéb tényezők és – a 178/2002/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdésében megállapított feltételek fennállása esetén – az elővigyázatossági elv” alapján kell meghozni;

N.  mivel a 178/2002/EK rendelet 7. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „azokban az esetekben, ahol a rendelkezésre álló információk értékelését követően bebizonyosodik az egészségkárosító hatások lehetősége, de a helyzet tudományos megítélése még bizonytalan, egy átfogóbb kockázatértékeléshez szükséges további tudományos információk összegyűjtéséig a Közösség területén előírt magas szintű egészségvédelem megvalósítása érdekében ideiglenes kockázatkezelési intézkedéseket lehet bevezetni”,

O.  mivel a 178/2002/EK rendeletben meghatározott elővigyázatossági elv alkalmazásának feltételei a glifozát karcinogén tulajdonságait övező folyamatos vita fényében egyértelműen teljesülnek;

P.  mivel a 1107/2009/EK rendelet 14. cikkének (2) bekezdése szerint a hatóanyagok jóváhagyása legfeljebb 15 évre újítható meg; mivel a biztonság érdekében a jóváhagyás időtartamának arányban kell állnia az adott hatóanyag használatával járó lehetséges kockázatokkal, míg a jóváhagyások megújításának elbírálásakor figyelembe kell venni a szóban forgó hatóanyagokat tartalmazó növényvédő szerek tényleges használata során szerzett tapasztalatokat, valamint a tudományos és technológiai fejlődés eredményeit;

Q.  mivel az európai ombudsman az Európai Bizottság növényvédő szerek (peszticidek) engedélyezésével és forgalomba hozatalával kapcsolatos gyakorlatairól szóló 12/2013/MDC ügyben hozott határozatában felszólította a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a kockázatcsökkentő intézkedések (feltételek és korlátozások) meghatározásával és végrehajtásával kapcsolatos megközelítését, hogy további olyan előírásokat emeljen be, amelyek annak biztosítását célozzák, hogy a Bizottság ne bújjon ki az emberi és állati egészség, illetve a környezet hatékony védelmének biztosításával összefüggő felelőssége alól azáltal, hogy szinte teljes mérlegelési jogkört biztosít a tagállamoknak a potenciálisan nem biztonságos anyagokkal kapcsolatos kockázatcsökkentő intézkedések tekintetében, miután a szabványos megfogalmazások nagyon tágak, és kétségbe vonható, hogy jogi szempontból kockázatcsökkentő intézkedést előíró megfogalmazásnak tekinthetők-e;

R.  mivel a végrehajtási rendelet tervezete ugyanakkor a glifozát szinte valamennyi alkalmazása tekintetében a nem célzott szárazföldi gerincesek esetében megállapított hosszú távú kockázatok ellenére semmilyen jogilag kötelező kockázatcsökkentő intézkedést nem tartalmaz; mivel a nem szelektív glifozát gyomirtó nem csak a nem kívánt gyomnövényeket, de valamennyi növényt – továbbá az algákat, a baktériumokat és a gombákat is – kiirtja, ezáltal elfogadhatatlan hatást gyakorol a biológiai sokféleségre és az ökoszisztémára; mivel ebből kifolyólag a glifozát nem felel meg az 1107/2009/EK rendelet 4. cikke (3) bekezdése e) pontja iii. alpontjának;

S.  mivel már számos tagállam elővigyázatossági intézkedéseket hozott a közegészség és a környezet védelme érdekében; mivel annak elérése érdekében, hogy a védelem szintje valamennyi tagállamban azonos legyen, a hatóanyagok jóváhagyása esetén használatukra vonatkozóan világos és jogilag kötelező feltételeket kell meghatározni uniós szinten;

T.  mivel az EFSA a Bizottság kérésére értékelésében figyelembe vette a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC) jelentését, amely a glifozátot az „emberre valószínűleg rákkeltő hatást gyakorló” anyagként sorolta be; mivel az EFSA értékelése bizonyítékok széles körén alapult – köztük olyanokon, amelyeket az IARC nem értékelt –, és az EFSA szerint ez az egyik oka annak, hogy eltérő következtetésre jutott;

U.  mivel az EFSA növényvédőszer-csoportjának az értékelésért felelős vezetője egyes, az IARC által nem értékelt tanulmányokat „kulcsfontosságúnak” és „döntő fontosságúnak” nevezett; mivel az EFSA mindezidáig elutasította e tanulmányok nyilvánosan elérhetővé tételét, mivel a kérelmezők állítása szerint nyilvánosságra hozataluk sértené kereskedelmi érdekeiket; mivel a tanulmányok nyilvánosságra hozatalának elmaradása lehetetlenné teszi a független tudományos vizsgálatot; mivel az EFSA nem szolgáltatott az 1107/2009/EK irányelv 63. cikke szerinti kötelezettségének megfelelő ellenőrizhető bizonyítékot arra, hogy a nyilvánosságra hozatal sértené az iparág érdekeit;

V.  mivel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság dokumentumaihoz való nyilvános hozzáférésről szóló 2001. május 30-i 1049/2001/EK rendelet(5) 4. cikkének (2) bekezdése szerint az intézmények megtagadják a dokumentumokhoz való hozzáférést, ha a közzététel kereskedelmi érdekeket sértene, kivéve, ha a közzétételhez nyomós közérdek fűződik; mivel az IARC és az EFSA között zajló, a nyilvánosság számára lényeges kérdésről, a rákról folyó vita, valamint a glifozát újbóli/feltételes jóváhagyásáról, illetve jóváhagyásának elutasításáról szóló döntés globális jelentősége fényében egyértelmű, hogy nyomos közérdek fűződik e tanulmányok közzétételéhez;

W.  mivel a glifozát rákkeltő voltával kapcsolatos komoly aggályok mellett kétségek merültek fel a hormonháztartást zavaró tulajdonságaival összefüggő lehetséges hatásmechanizmusa tekintetében is; mivel a glifozátalapú készítményekről megállapították, hogy hormonháztartást zavaró hatást fejtenek ki emberi sejtvonalakban, és megfelelő horizontális tudományos kritériumok hiányában az endokrin rendszer által katalizált hatásmechanizmusokat sem lehet kizárni;

X.  mivel 2015 júliusában a referens tagállam jelezte szándékát, hogy az 1272/2008/EK rendelet szerint dossziét nyújt be a glifozát harmonizált osztályozásával kapcsolatban az Európai Vegyianyag-ügynökségnek, a vegyi anyagok harmonizált osztályozása tekintetében illetékes tudományos hatóságnak; mivel a kérelmet várhatóan 2016 márciusában nyújtják be; mivel a döntéshozatali folyamat várhatóan 18 hónapot vesz igénybe;

Y.  mivel 2016 márciusában a növényvédő szerekkel foglalkozó állandó bizottság elhalasztotta a szavazást a glifozát hatóanyag jóváhagyásának megújításáról szóló végrehajtási rendelet tervezetéről;

Z.  mivel az Egyesült Államok Kormányzati Ellenőrzési Hivatala (GAO) a közelmúltban ajánlást intézett az Egyesült Államok Élelmiszer-biztonsági és Gyógyszerészeti Hivatalához, amelyben javasolta a glifozátmaradványok közegészségügyet érintő kockázatainak értékelését és az erre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalát;

1.  úgy véli, hogy a Bizottság végrehajtási rendelettervezete nem biztosítja az emberi és állati egészség, valamint a környezet magas szintű védelmét, nem alkalmazza az elővigyázatosság elvét, és túllépi az 1107/2009/EK rendeletben foglalt végrehajtási hatásköröket;

2.  felkéri a Bizottságot, hogy vonja vissza végrehajtási rendelete tervezetét és nyújtson be új tervezetet a bizottságnak;

3.  felhívja a Bizottságot, hogy ne újítsa meg a glifozát jóváhagyását, és határozzon meg világos határidőt a növényvédő szerekben nem engedélyezett segédanyagok jegyzékének összeállítására;

4.  kéri a Bizottságot, hogy mielőbb gondoskodjon a glifozát besorolásának független felülvizsgálatáról a glifozát rákkeltő hatására, továbbá a hormonháztartást zavaró anyagokkal kapcsolatos várható horizontális tudományos kritériumok szerinti esetleges hormonháztartást zavaró tulajdonságaira vonatkozó valamennyi rendelkezésre álló tudományos bizonyíték alapján;

5.  felhívja a Bizottságot és az EFSA-t, hogy tekintettel a nyilvánosságra hozatallal kapcsolatos nyomós közérdekre haladéktalanul hozzák nyilvánosságra a glifozát pozitív besorolásának és javasolt újbóli jóváhagyásának alapjául szolgáló valamennyi tudományos bizonyítékot;

6.  felhívja a Bizottságot, hogy bízza meg Élelmiszerügyi és Állategészségügyi Hivatalát az Unióban előállított, valamint az importált élelmiszerekben és italokban található glifozátmaradványok vizsgálatával és nyomon követésével;

7.  véleménye szerint ezen állásfoglalás megfelelő következményei és így egy teljesen átdolgozott új tervezett Bizottság általi benyújtása döntő fontosságú az Európai Unió intézményei iránti és közötti bizalom szempontjából;

8.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

(1) HL L 309., 2009.11.24., 1. o. (2) HL L 55., 2011.2.28., 13. o. (3) HL L 031., 2002.2.1., 1. o. (4) http://enveurope.springeropen.com/articles/10.1186/s12302-016-0070-0 (5) HL L 145., 2001.5.31., 43. o.