Eljárás : 2016/2662(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0488/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0488/2016

Viták :

PV 27/04/2016 - 18
CRE 27/04/2016 - 18

Szavazatok :

PV 28/04/2016 - 4.65
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0201

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 271kWORD 83k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0488/2016
20.4.2016
PE579.917v01-00
 
B8-0488/2016

a B8-0361/2016. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))


Charles Goerens, Petras Auštrevičius, Marietje Schaake, Paavo Väyrynen, Louis Michel, Beatriz Becerra Basterrechea, Renate Weber az ALDE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))  
B8-0488/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi eszközére,

–  tekintettel a Genfi Egyezményre és a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos egyéb jogi eszközökre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, felülvizsgált uniós iránymutatásokra(1),

–  tekintettel az ENSZ-főtitkár által a humanitárius csúcstalálkozó számára készített, „Egy emberiség, közös felelősség” című, 2016. február 2-i jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. július 12-án elfogadott 1998 (2011). sz., valamint a 2014. március 7-én elfogadott, 2143 (2014). sz., a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelméről szóló határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Az oktatáshoz való jog vészhelyzetekben” című, 2010. július 9-i A/RES/64/290. sz. határozatára,

–  tekintettel a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozatra, amelyet a biztonságos iskolákról szóló, a norvég külügyminisztérium által összehívott oslói konferencián aláírás céljából megnyílt, valamint az ahhoz kapcsolódó, az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásokra,

–  tekintettel a Vöröskereszt és a Vörös Félhold 32. nemzetközi konferenciájának a nemzetközi humanitárius jog fokozott tiszteletben tartásáról szóló, 2015. december 10-i határozatára,

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal (ISIS) összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a „Felkészülés a humanitárius csúcstalálkozóra: a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek” című, 2015. december 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló kérdésre (O-000063/2016 – B8-0361/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nemzetközi közösség világszerte szemtanúja a fegyveres konfliktusokban a kórházakra és iskolákra irányuló támadások megdöbbentő tendenciájának, amit a közelmúltban az Orvosok Határok Nélkül (MSF) szervezet egészségügyi központjai elleni, az afganisztáni Kunduzban 2015. október 3-án, a jemeni Razahban 2016. január 10-én és a lázadók ellenőrzése alatt álló szíriai városokban 2016. február 15-én végrehajtott támadások is példáznak;

B.  mivel az első humanitárius csúcstalálkozóra 2016. május 23–34-én Isztambulban kerül sor; mivel az „Egy emberiség, közös felelősség” című humanitárius csúcstalálkozóra készített jelentésében az ENSZ-főtitkár felhívja a figyelmet a fegyveres konfliktushelyzetekben „a nemzetközi emberi jogi normák és a humanitárius jog tiszteletben tartásának szégyenteljes és brutális romlására”, ami a korlátlan háború korszakába való visszalépéssel fenyeget; mivel a jelentés megállapítja, hogy e hanyatláshoz hozzájárul az, hogy elmarad közös normáink tiszteletben tartásának megkövetelése és előmozdítása, illetve a meglévő végrehajtási, nyomonkövetési és elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása;

C.  mivel a fegyveres konfliktus törvényeként is ismert nemzetközi humanitárius jog célja a fegyveres konfliktus hatásainak enyhítése a konfliktusban részt nem vevők védelme és a hadviselés eszközeinek és módszereinek szabályozása révén;

D.  mivel a nemzetközi humanitárius jog kifejezetten védi a kórházakat és az orvosi személyzetet, és mivel a nemzetközi humanitárius jog értelmében a polgári személyek és a polgári infrastruktúra elleni bármely szándékos támadás tilos és súlyos jogsértésnek minősül;

E.  mivel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi oslói konferencia után 2016. március 14-éig 52 állam – köztük számos, de nem minden uniós tagállam – csatlakozott a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozathoz;

F.  mivel a Külügyek Tanácsa a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások elfogadásakor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megfelelő elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása révén hatékonyan kezeljék a súlyos jogsértések örökségét, kiemelte továbbá, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszhat az olyan esetekben, amelyekben a szóban forgó állam vagy államok nem képesek vagy nem hajlandók gyakorolni joghatóságukat; mivel az uniós iránymutatások arra kötelezik „a Tanács megfelelő munkacsoportjait”, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre ((15) bekezdés a) pont);

G.  mivel 2012 és 2015 között a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) kiterjedt konzultációs folyamatot szervezett arról, hogy miként lehet megerősíteni a fegyveres konfliktusok áldozatainak jogi védelmét, és miként lehet javítani a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását célzó mechanizmusok hatékonyságát;

H.  mivel a Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államoknak végül nem sikerült megállapodniuk az ICRC és a svájci kormány által a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának fokozása céljából javasolt új mechanizmusról; mivel a javasolt új mechanizmus magában foglalta volna a Genfi Egyezmény részes felei éves ülésének létrehozását; mivel a részt vevő államok megegyeztek abban, hogy egy új kormányközi folyamatot indítanak a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásának javítására irányuló megoldások megtalálása érdekében, azzal a céllal, hogy az eredményeket a következő, 2019. évi nemzetközi konferencián ismertessék;

1.  megdöbbenésének és súlyos aggodalmának ad hangot a kórházak és iskolák elleni, világszerte egyre riasztóbb mértékeket öltő halálos támadások miatt, amelyekben betegek, diákok, orvosi és oktató személyzet, humanitárius dolgozók és családtagjaik válnak célponttá és áldozattá, míg a támadások nemzetközi szintű elítélése ritkán eredményez független vizsgálatokat és valódi elszámoltathatóságot; felhívja a tagállamokat, az uniós intézményeket és az alelnököt/főképviselőt, hogy ismerjék el e vészhelyzet valós kiterjedését, és haladéktalanul dolgozzanak ki egy konkrét, időhöz kötött cselekvési tervet annak érdekében, hogy az Unió és a tagállamok teljes mértékben latba vessék befolyásukat e jogsértések és visszaélések visszaszorítása céljából;

2.  elítéli a kórházak és iskolák elleni, a nemzetközi jog által tiltott támadásokat, elismervén, hogy e cselekmények az 1949. évi Genfi Egyezmény súlyos megsértésének, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma értelmében háborús bűncselekményeknek minősülhetnek; hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy a fegyveres konfliktushelyzetekben az egészségügyi és oktatási létesítmények semleges, védett területekként való megőrzése azon múlik, hogy átlátható, független és pártatlan vizsgálatok milyen eredménnyel vizsgálják ki az előforduló brutális támadásokat, illetve az elkövetett bűncselekmények tekintetében mennyiben járnak valódi elszámoltathatósággal;

3.  felszólítja a konfliktusokban részt vevő feleket, hogy tartsák tiszteletben a nemzetközi humanitárius jog alapelveit, és tartózkodjanak a polgári infrastruktúra szándékos támadásától; hangsúlyozza, hogy a támadásokra adandó reakció hatékonyabbá tétele érdekében javítani kell a humanitárius dolgozók biztonságát;

4.  arra ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy teljes mértékben támogassák az ENSZ-főtitkár valamennyi ENSZ-tagállamhoz intézett azon felhívását, hogy éljenek a humanitárius csúcsértekezlet adta lehetőséggel, és ismételten kötelezzék el magukat a polgári lakosság védelme és mindenkit megillető emberi jogok mellett azáltal, hogy tiszteletben tartják az általuk közösen elfogadott szabályokat; hangsúlyozza, hogy az ENSZ-főtitkár nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi nyomozási és igazságszolgáltatási rendszerek – többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság – nemzeti keretek kiegészítését célzó megerősítésének annak érdekében, hogy véget vessen a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteit érintő büntetlenségnek;

5.  elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét és egyedülálló voltát, mivel hasonló dokumentumot egyetlen más állam vagy szervezet sem fogadott el; felhívja az uniós intézményeket és a tagállamokat, hogy hatékonyan hajtsák végre az uniós iránymutatásokat;

6.  felhívja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos politikákat és fellépéseket következetes és hatékony módon dolgozzák ki, vizsgálják felül a hatáskörök jelenlegi elosztását, amelynek értelmében a nemzetközi humanitárius jog végrehajtása elsősorban a Tanács nemzetközi közjoggal foglalkozó, a Tanács elnöksége által elnökölt munkacsoportjának hatáskörébe tartozik; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós iránymutatások „a Tanács megfelelő munkacsoportjait” kötelezik arra, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre ((15) bekezdés a) pont); kéri az érintett tanácsi munkacsoportokat, hogy e megbízatást használják ki arra, hogy kezeljék a szabályok be nem tartásából eredő, jelenlegi súlyos válságot;

7.  emlékeztet arra az uniós iránymutatásokban foglalt álláspontra, miszerint amennyiben célszerű, megfontolás tárgyává kell tenni az 1949. évi Genfi Egyezmény I. kiegészítő jegyzőkönyve által létrehozott nemzetközi humanitárius tényfeltáró bizottság (IHFFC) szolgálatainak igénybevételét, amely a tényfeltáró kapacitása és hivatali feladatai révén segítséget nyújthat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításához; megállapítja, hogy az IHFFC szolgálatait még nem vették igénybe, és nyomatékosan kéri a Tanácsot, a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy vegye komolyan fontolóra e bizottság megalapítása óta első alkalommal való aktiválását a kórházak és iskolák elleni támadások kérdése mint a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásával kapcsolatos sürgős válsághelyzet kezelése érdekében;

8.  aggodalommal állapítja meg, hogy jelenleg csak korlátozott intézményes mozgástér áll a nemzetközi közösség rendelkezésére a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásával kapcsolatos közös problémák kezelésére; ezzel összefüggésben fájlalja, hogy a Vöröskereszt és Vörös Félhold 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államoknak nem sikerült megállapodniuk arról az új mechanizmusról, amely megerősítette volna a nemzetközi humanitárius jog irányítás rendszerét azáltal, hogy a párbeszéd fokozása érdekében létrehozta volna az államok éves ülését és a nemzetközi humanitárius jog egyes államok általi betartására vonatkozóan rendszeres jelentéstételt vezetett volna be; kéri az Uniót és tagállamait, hogy törekedjenek arra, hogy a jövőbeli kormányközi folyamat keretében jobb eredmények szülessenek;

9.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ-főtitkárnak, az ENSZ Közgyűlése elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.

 

(1)

HL C 303., 2009.12.15., 12. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0459.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat