Eljárás : 2016/2662(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0489/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0489/2016

Viták :

PV 27/04/2016 - 18
CRE 27/04/2016 - 18

Szavazatok :

PV 28/04/2016 - 4.65
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0201

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 279kWORD 92k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0488/2016
20.4.2016
PE579.918v01-00
 
B8-0489/2016

a B8-0361/2016. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))


Cristian Dan Preda, Andrzej Grzyb, Davor Ivo Stier, Anna Záborská a PPE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány a kórházak és iskolák elleni támadásokról, melyek a nemzetközi humanitárius jog megsértésének minősülnek (2016/2662(RSP))  
B8-0489/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi eszközeire,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jogról szóló genfi egyezményekre és más jogi eszközökre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsa 2009. december 8-i következtetéseire a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról,

–  tekintettel „Az Európai Unió iránymutatásai a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról” című dokumentum legújabb változatára(1),

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a humanitárius csúcstalálkozóra készített, „Egy emberiség, közös felelősség” című 2016. február 2-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1998. (2011) számú, 2011. július 12-i és 2143. (2014) számú, 2014. március 7-i határozatára, melyek a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelméről szólnak,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének A/RES/64/290 számú, 2010. július 9-i határozatára a szükséghelyzetbe került gyermekek oktatáshoz való jogáról,

–  tekintettel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi nyilatkozatra, amelyet a biztonságos iskolákról szóló, a norvég külügyminisztérium által összehívott 2015. májusi oslói konferencián nyitottak meg aláírásra, valamint az ahhoz kapcsolódó, az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásokra,

–  tekintettel az iskolák és kórházak elleni támadásokkal kapcsolatos iránymutató feljegyzésre, melyet a megfigyelésben, jelentéstételben és érdekképviseletben részt vevők munkájának támogatása céljából 2014. május 21-én tett közzé az ENSZ főtitkárának a gyermekek és a fegyveres konfliktusok kérdésével megbízott különleges képviselője,

–  tekintettel a Vöröskereszt és a Vörös Félhold 32. nemzetközi konferenciájának a nemzetközi humanitárius jog fokozott tiszteletben tartásáról szóló, 2015. december 10-i határozatára,

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel a „Felkészülés a humanitárius csúcstalálkozóra: a humanitárius segítségnyújtás előtt álló kihívások és lehetőségek” című, 2015. december 16-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló kérdésre (O-000063/2016 – B8-0361/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nemzetközi közösség az elmúlt 10 évben világszerte szemtanúja lehetett, hogy a fegyveres konfliktusokban egyre gyakrabban érnek támadások kórházakat és iskolákat, amit a 2015. április 2-án Kenyában, a 2009 és 2015 között Észak-Nigériában iskolák ezrei ellen, az afganisztáni Kunduzban 2015. október 3-án, a jemeni Razahban 2016. január 10-én és az észak-szíriai Idlib tartományban 2016. február 15-én végrehajtott támadások is példáznak; mivel a kunduzi támadásokat „nem szándékos emberi mulasztás közvetlen következményeként” értékelték, melyet „eljárási hibák és meghibásodott berendezések súlyosbítottak”, és az ügyben vizsgálat indult, melynek eredményeként a felelősöket felelősségre vonták;

B.  mivel a szükséget szenvedő emberek száma 2004 és 2015 között több mint kétszeresére, 100 millió fölé emelkedett; mivel a humanitárius válságok 250 millió embert érintenek; mivel a lakóhelyük elhagyására kényszerülő személyek száma elérte a II. világháború óta tapasztalt legmagasabb szintet, a közel 60 millió főt, és ezen belül csaknem 40 millióan saját országukon belül kényszerültek lakóhelyüket elhagyni; mivel a világban a menekültek több mint fele gyermek;

C.  mivel a humanitárius válsághelyzetekre elsőként a családok reagálnak, akik menedéket és élelmet nyújtanak, valamint biztosítják a szükséges ellátást és szolidaritást a bajba jutott családtagoknak; mivel a gyermekek és anyák jóléte valamennyi családban kiemelt elsőbbséget élvez, és méltó a legnagyobb áldozatvállalásra;

D.  mivel az elmúlt nyolc évben a szükségletek és kihívások bővülése, a be nem tartott kötelezettségvállalások és a humanitárius segítségnyújtás költségeinek növekedése hozzájárult ahhoz, hogy a jelenlegi humanitárius rendszer elérje teljesítőképességének határait, és mivel mindez arra kényszerít számos szervezetet, hogy ideiglenesen felfüggessze az élelmezési segélyeket, a menedéknyújtást és más életmentő humanitárius műveleteket;

E.  mivel az első humanitárius csúcstalálkozóra 2016. május 23–34-én Isztambulban kerül sor; mivel a humanitárius csúcstalálkozóra készített, „Egy emberiség, közös felelősség” című jelentésében az ENSZ-főtitkár felhívja a figyelmet a fegyveres konfliktushelyzetekben „a nemzetközi emberi jogi normák és a humanitárius jog tiszteletben tartásának szégyenteljes és brutális romlására”, ami a korlátlan háború korszakába való visszalépéssel fenyeget; mivel a jelentés megállapítja, hogy e hanyatláshoz hozzájárul, hogy elmarad közös normáink tiszteletben tartásának megkövetelése és előmozdítása, illetve a meglévő végrehajtási, nyomonkövetési és elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása;

F.  mivel a konfliktusokban érintett valamennyi fél – köztük az állami és nem állami fegyveres erők – köteles szabad bejutást biztosítani a humanitárius szereplők számára a konfliktus által sújtott, kiszolgáltatott polgári lakosság támogatása céljából;

G.  mivel a fegyveres konfliktus törvényeként is ismert nemzetközi humanitárius jog célja a fegyveres konfliktus hatásainak enyhítése a konfliktusban részt nem vevők védelme és a hadviselés eszközeinek és módszereinek szabályozása révén;

H.  mivel a nemzetközi humanitárius jog kifejezetten védi a kórházakat és az orvosi személyzetet, és mivel a polgári személyek és a polgári infrastruktúra elleni minden szándékos támadás a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősül;

I.  mivel egyes fegyveres csoportok ellenzik a világi oktatást és a lányok oktatásban részesítését, illetve azt, hogy női betegeket férfi orvosok lássanak el, ezért akadályozzák az e szolgáltatásokhoz való hozzáférést; mivel a fegyveres konfliktus eredményeképp kialakuló általános biztonsági fenyegetettség is akadályozza a gyermekeket, a tanárokat és az orvosi személyzetet abban, hogy iskolába menjenek vagy orvosi ellátást vegyenek igénybe;

J.  mivel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi oslói konferencia után 2016. március 14-éig 52 állam – köztük 13 uniós tagállam – csatlakozott a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozathoz;

K.  mivel a Külügyek Tanácsa a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások elfogadásakor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megfelelő elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása révén hatékonyan kezeljék a súlyos jogsértések örökségét, kiemelte továbbá, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszhat az olyan esetekben, amelyekben a szóban forgó állam vagy államok nem képesek vagy nem hajlandók gyakorolni joghatóságukat; mivel az uniós iránymutatások továbbá kötelezik „a Tanács megfelelő munkacsoportjait”, hogy nyomon kövessék nyomon azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre ((15) bekezdés a) pont);

L.  mivel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló felülvizsgált uniós iránymutatások utalnak az EU harmadik országokkal fenntartott kapcsolatai keretében rendelkezésre álló több, e célra felhasználható fellépési eszközre, például a politikai párbeszédre, az általános nyilvános nyilatkozatokra, a korlátozó intézkedésekre, az egyéb nemzetközi testületekkel való együttműködésre, a válságkezelési műveletekre, az egyéni felelősségre, a képzésre és a fegyverkivitel korlátozására ((16) bekezdés);

M.  mivel 2012 és 2015 között a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) kiterjedt konzultációs folyamatot szervezett arról, hogy miként lehet megerősíteni a fegyveres konfliktusok áldozatainak jogi védelmét, és miként lehet javítani a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását célzó mechanizmusok hatékonyságát;

N.  mivel a Vöröskereszt és a Vörös Félhold 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államok megegyeztek abban, hogy egy új kormányközi folyamatot indítanak a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásának javítására irányuló megoldások megtalálása érdekében, azzal a céllal, hogy az eredményeket a következő, 2019. évi nemzetközi konferencián ismertessék;

O.  mivel az uniós költségvetés humanitárius segítségnyújtási alcíme, melyben 2015-ben 909 millió EUR szerepelt, a teljes költségvetés kevesebb mint 1%-át teszi ki; mivel a rendkívüli humanitárius szükségletek és a rendelkezésre álló eszközök közötti jelenlegi eltérés csökkentésének egyik módját a segélyek és a hosszú távú segítségnyújtás jobb összekapcsolása jelenti;

1.  megdöbbenésének és súlyos aggodalmának ad hangot a kórházak és iskolák elleni, világszerte egyre riasztóbb mértéket öltő halálos támadások miatt, amelyekben betegek, diákok, orvosi és oktató személyzet, humanitárius dolgozók, gyermekek és családtagok válnak célponttá és áldozattá; úgy véli, a támadások nemzetközi szintű elítélését független vizsgálatoknak kell követniük, melyek valódi elszámoltathatóságot biztosítanak; felhívja az EU és az ENSZ tagállamait, az uniós intézményeket és az alelnököt/főképviselőt, hogy ismerjék el e vészhelyzet valós kiterjedését, és valamennyi rendelkezésükre álló eszközzel lépjenek föl ellene;

2.  elítéli a kórházak és iskolák elleni, a nemzetközi jog által tiltott támadásokat, elismervén, hogy e cselekmények az 1949. évi Genfi Egyezmény súlyos megsértésének, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma értelmében háborús bűncselekményeknek minősülhetnek; hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy a fegyveres konfliktushelyzetekben biztosítani kell az egészségügyi és oktatási létesítmények semleges, védett területekként való megőrzését, a bekövetkezett brutális támadások átlátható, független és pártatlan kivizsgálása, illetve a bűncselekmények elkövetőinek tényleges felelősségre vonása révén;

3.  hangsúlyozza, hogy az egészséghez való jog az emberi jogok egyike, és felszólítja a fegyveres konfliktusokban érintett valamennyi felet, hogy a fegyveres konfliktus idején garantálják az orvosi ellátást, az ahhoz való hozzáférést, valamint annak elfogadhatóságát és minőségét;

4.  elismeri a családok szerepét a legkiszolgáltatottabbak, különösen a gyermekek és a nők védelme és ellátása terén, és elismeri, hogy a humanitárius segítségnyújtás megfelelőségének és hatékonyságának maximalizálására irányuló erőfeszítések részeként partnerséget kell kiépíteni a családokkal;

5.  arra ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy támogassák az ENSZ-főtitkár valamennyi ENSZ-tagállamhoz intézett azon felhívását, hogy éljenek a humanitárius csúcstalálkozó adta lehetőséggel, és ismételten kötelezzék el magukat a polgári lakosság védelme és a mindenkit megillető emberi jogok mellett azáltal, hogy tiszteletben tartják az általuk közösen elfogadott szabályokat; hangsúlyozza, hogy az ENSZ-főtitkár nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi nyomozási és igazságszolgáltatási rendszerek – többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság – nemzeti keretek kiegészítését célzó megerősítésének annak érdekében, hogy véget vessen a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteit érintő büntetlenségnek;

6.  kéri, hogy a csúcstalálkozó egy következetes, eredményorientált és részvételen alapuló megközelítés mellett kötelezze el magát specifikus mutatók és munkamódszerek meghatározása révén, amelyeket az adományozóknak és a végrehajtó ügynökségeknek meg kell erősíteniük és meg kell osztaniuk, továbbá szorgalmazza, hogy törekedjenek az érintett lakosság felé való elszámoltathatósággal kapcsolatos ENSZ keretrendszer intézményesítésére, jobb nyomon követésére és értékelésére;

7.  hangsúlyozza, hogy az új és állandó katasztrófák és sebezhetőségi pontok kezeléséhez a párhuzamos rendszerek elkerülésére, a finanszírozási alap bővítésére és hosszú távú, kiszámítható beruházásokra van szükség, valamint hogy ehhez eleget kell tenni az új fenntartható fejlesztési menetrendnek, és ennek érdekében elsősorban elő kell mozdítani, hogy a humanitárius ügyekkel és a fejlesztéssel foglalkozó szereplők közös megközelítést alkalmazzanak a kockázat- és szükségletfelmérés, a tervezés és finanszírozás terén; hangsúlyozza, hogy a hatékonysági problémák és a humanitárius segélyek terén jelentkező finanszírozási hiányok kezelése érdekében a humanitárius és fejlesztési segélyeknek fokozottabban ki kell egészíteniük egymást, és ezzel egyidejűleg növelni kell a fejlesztési támogatásokat és a humanitárius finanszírozást; ezzel összefüggésben emlékeztet arra a régóta fennálló nemzetközi kötelezettségvállalásra, hogy e támogatások elérjék a GNI 0,7%-át;

8.  elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét és egyedülálló voltát, mivel hasonló dokumentumot egyetlen más állam vagy szervezet sem fogadott el; felszólítja a tagállamokat, hogy ténylegesen hajtsák végre az uniós iránymutatásokat;

9.  felhívja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos politikákat és fellépéseket következetes és hatékony módon dolgozzák ki, továbbá hogy a nemzetközi humanitárius jog előmozdításáról szóló uniós iránymutatások végrehajtása elsősorban a Tanács nemzetközi közjoggal foglalkozó, a Tanács elnöksége által elnökölt munkacsoportjának hatáskörébe tartozzon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós iránymutatások „a Tanács megfelelő munkacsoportjait” kötelezik arra, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre ((15) bekezdés a) pont);

10.  emlékeztet arra az uniós iránymutatásokban foglalt álláspontra, miszerint amennyiben célszerű, megfontolás tárgyává kell tenni az 1949. évi Genfi Egyezmény I. kiegészítő jegyzőkönyve által létrehozott nemzetközi humanitárius tényfeltáró bizottság (IHFFC) szolgálatainak igénybevételét, amely a tényfeltáró kapacitása és hivatali feladatai révén segítséget nyújthat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításához; megállapítja, hogy az IHFFC szolgálatait még nem vették igénybe, és felszólítja az érintett feleket, hogy vegyék fontolóra e bizottság aktiválását;

11.  szélesebb intézményes mozgástér kialakítását kéri a nemzetközi közösség részére a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásával kapcsolatos közös problémák kezelésére, továbbá a politikai párbeszéd megerősítését a konfliktusmegelőzés fokozása és a fegyveres konfliktusok világszerte történő mielőbbi lezárása végett; kéri az Uniót és tagállamait, hogy a jövőbeli kormányközi folyamat keretében törekedjenek jobb eredmények elérésére a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásának javítására irányuló megoldások megtalálása érdekében, a Vöröskereszt és a Vörös Félhold 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján született megállapodásnak megfelelően;

12.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1)

HL C 303., 2009.12.15., 12. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0459.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat