Eljárás : 2016/2662(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0492/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0492/2016

Viták :

PV 27/04/2016 - 18
CRE 27/04/2016 - 18

Szavazatok :

PV 28/04/2016 - 4.65
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0201

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 285kWORD 96k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0488/2016
20.4.2016
PE582.504v01-00
 
B8-0492/2016

a B8-0361/2016. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))


Stelios Kouloglou, Kateřina Konečná, Lola Sánchez Caldentey, Paloma López Bermejo, Patrick Le Hyaric, Tania González Peñas, Miguel Urbán Crespo, Estefanía Torres Martínez, Xabier Benito Ziluaga, Kostas Chrysogonos, Dimitrios Papadimoulis, Jiří Maštálka, Marina Albiol Guzmán, Merja Kyllönen, Stefan Eck, Kostadinka Kuneva, Neoklis Sylikiotis, Takis Hadjigeorgiou, Marie-Christine Vergiat, Ángela Vallina, Lidia Senra Rodríguez, Javier Couso Permuy, Barbara Spinelli, Marisa Matias a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))  
B8-0492/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi eszközeire,

–  tekintettel a Genfi Egyezményre és a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos egyéb jogi eszközökre,

–  tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208., a politikák fejlesztési célú koherenciájának elvét meghatározó cikkére,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, felülvizsgált uniós iránymutatásokra(1),

–  tekintettel (a Globális Humanitárius Platform által támogatott) 2007. július 12-i partnerségi elvekre,

–  tekintettel az ENSZ főtitkárának a Humanitárius Világtalálkozóra készített, „Egy emberiség, közös felelősség” című 2016. február 2-i jelentésére,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. július 12-én elfogadott 1998 (2011). számú, valamint a 2014. március 7-én elfogadott, 2143 (2014). számú, a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelméről szóló határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Az oktatáshoz való jog vészhelyzetekben” című, 2010. július 9-i A/RES/64/290. számú határozatára,

–  tekintettel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi nyilatkozatra, amelyet a biztonságos iskolákról szóló, a norvég külügyminisztérium által összehívott 2015. májusi oslói konferencián nyitottak meg aláírásra, valamint az ahhoz kapcsolódó, az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásokra,

–  tekintettel a Vöröskereszt és a Vörös Félhold 32. nemzetközi konferenciájának a nemzetközi humanitárius jog fokozott tiszteletben tartásáról szóló, 2015. december 10-i határozatára,

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel 2015. december 16-i állásfoglalására a humanitárius csúcstalálkozó előkészítéséről: a humanitárius segítségnyújtás kihívásai és lehetőségei(4),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló kérdésre (O-000063/2016 – B8-0361/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a nemzetközi közösség világszerte a fegyveres konfliktusos övezetekben a kórházak és iskolák elleni támadások szívszorító tendenciáját észleli;

B.  mivel a nemzetközi humanitárius jogot nemcsak az afganisztáni, jemeni és szíriai konfliktusok során sértik meg, hanem a Nyugat-Szaharában és Palesztinában régóta fennálló konfliktusok során is; mivel 2014 augusztusában Izrael bombatámadást hajtott végre egy ENSZ-iskola ellen, amely több mint 3000 lakóhelyét elhagyni kényszerült személynek nyújtott menedéket a gázai Rafah városában, amit Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár bűncselekménynek nevezett és elítélt;

C.  mivel az első humanitárius csúcstalálkozóra 2016. május 23–34-én Isztambulban kerül sor; mivel a Humanitárius Világtalálkozóra készített, „Egy emberiség, közös felelősség” című jelentésében az ENSZ főtitkára felhívja a figyelmet „a nemzetközi emberi jogi normák és a humanitárius jog tiszteletben tartásának szégyenteljes és brutális romlására”, ami a korlátlan háború korszakába való visszalépéssel fenyeget; mivel a jelentés megállapítja, hogy e hanyatláshoz hozzájárul, hogy elmarad e jogok és törvények tiszteletben tartásának megkövetelése és előmozdítása, valamint a meglévő végrehajtási, nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása;

D.  mivel valamennyi humanitárius fellépést az emberségesség, a semlegesség, a pártatlanság és a függetlenség humanitárius elveinek és a nemzetközi humanitárius jog és az emberi jogok genfi egyezményekben és azok kiegészítő jegyzőkönyveiben foglalt alapvető szabályainak kell vezérelniük; mivel a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek védelmét feltételek nélkül biztosítani kell, és mivel érvényesülnie kell a segélyek függetlenségének, azaz a segélyeket politikai, gazdasági vagy biztonsági megfontolásoktól és mindennemű megkülönböztetéstől mentesen kell nyújtani;

E.  mivel a fegyveres konfliktus törvényeként is ismert nemzetközi humanitárius jog célja a fegyveres konfliktus hatásainak enyhítése a konfliktusban részt nem vevők védelme és a hadviselés eszközeinek és módszereinek szabályozása révén;

F.  mivel a nemzetközi humanitárius jog külön védi a kórházakat és az orvosi személyzetet, és mivel a polgári személyek és a polgári infrastruktúra ellen minden szándékos támadás a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősül;

G.  mivel a nők és a gyermekek a lakóhelyük elhagyása és a hagyományos védelmi és támogatási rendszerek összeomlása miatt fokozott veszélynek vannak kitéve; mivel a nemzetközi humanitárius jog értelmében a háborúban nemi erőszak áldozatává vált lányok és nők számára megkülönböztetés nélkül minden szükséges egészségügyi ellátást biztosítani kell; mivel a nem biztonságos terhességmegszakítás a gyermekágyi halálozás Egészségügyi Világszervezet által megállapított három fő okának egyike; mivel a menekülttáborokban jelentős kihívást jelent az anyák egészsége, a megerőszakolt nők pszichológiai gondozása, valamint a lakóhelyüket elhagyni kényszerült gyermekek oktatása és iskoláztatása;

H.  mivel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi oslói konferencia után 2016. március 14-éig 52 állam – köztük számos, de nem minden uniós tagállam – csatlakozott a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozathoz;

I.  mivel a Külügyek Tanácsa a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások elfogadásakor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megfelelő elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása révén hatékonyan kezeljék a súlyos jogsértések örökségét, kiemelte továbbá, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság kulcsfontosságú szerepet játszhat az olyan esetekben, amelyekben a szóban forgó állam vagy államok nem képesek vagy nem hajlandók gyakorolni joghatóságukat; mivel az uniós iránymutatások arra kötelezik „a Tanács megfelelő munkacsoportjait”, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre ((15) bekezdés a) pont);

J.  mivel 2012 és 2015 között a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) kiterjedt konzultációs folyamatot szervezett arról, hogy miként lehet megerősíteni a fegyveres konfliktusok áldozatainak jogi védelmét, és miként lehet javítani a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását célzó mechanizmusok hatékonyságát;

K.  mivel a Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államoknak végül nem sikerült megállapodniuk az ICRC és a svájci kormány által a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának fokozása céljából javasolt új mechanizmusról; mivel a javasolt új mechanizmus magában foglalta volna a Genfi Egyezmény részes felei éves ülésének létrehozását; mivel a részt vevő államok megegyeztek abban, hogy egy új kormányközi folyamatot indítanak a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásának javítására irányuló megoldások megtalálása érdekében, azzal a céllal, hogy az eredményeket a következő, 2019. évi nemzetközi konferencián ismertessék;

1.  megdöbbenésének és súlyos aggodalmának ad hangot a kórházak és iskolák elleni, világszerte egyre riasztóbb mértékeket öltő halálos támadások miatt, amelyekben betegek, diákok, orvosi és oktató személyzet, humanitárius dolgozók és családtagjaik válnak célponttá és áldozattá, míg a támadások nemzetközi szintű elítélése ritkán eredményez független vizsgálatokat és valódi elszámoltathatóságot; felhívja a tagállamokat, az uniós intézményeket és az alelnököt/főképviselőt, hogy ismerjék el e vészhelyzet valós kiterjedését, és haladéktalanul dolgozzanak ki egy konkrét, időhöz kötött cselekvési tervet annak érdekében, hogy az Unió és a tagállamok teljes mértékben latba vessék befolyásukat e jogsértések és visszaélések visszaszorítása céljából;

2.  elítéli a kórházak és iskolák elleni, a nemzetközi jog által tiltott támadásokat, elismervén, hogy e cselekmények az 1949. évi Genfi Egyezmény súlyos megsértésének, illetve a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútuma értelmében háborús bűncselekményeknek minősülhetnek; hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy a fegyveres konfliktushelyzetekben az egészségügyi és oktatási létesítmények semleges, védett területekként való megőrzése azon múlik, hogy átlátható, független és pártatlan vizsgálatok milyen eredménnyel vizsgálják ki az előforduló brutális támadásokat, illetve az elkövetett bűncselekmények tekintetében mennyiben járnak valódi elszámoltathatósággal;

3.  emlékeztet arra, hogy a nemzetközi humanitárius jog megsértésének minden esete – például a kórházak elleni támadás – háborús bűnnek számít, és ezért azt alaposan és független módon ki kell vizsgálni;

4.  arra ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy teljes mértékben támogassák az ENSZ-főtitkár valamennyi ENSZ-tagállamhoz intézett azon felhívását, hogy éljenek a humanitárius csúcsértekezlet adta lehetőséggel, és ismételten kötelezzék el magukat a polgári lakosság védelme és a mindenkit megillető emberi jogok mellett azáltal, hogy tiszteletben tartják az általuk közösen elfogadott szabályokat; hangsúlyozza, hogy az ENSZ-főtitkár nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi nyomozási és igazságszolgáltatási rendszerek – többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság – nemzeti keretek kiegészítését célzó megerősítésének annak érdekében, hogy véget vessen a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteit érintő büntetlenségnek;

5.  mélységes aggodalmának ad hangot a Gázában és a megszállt Nyugat-Szaharában fennálló humanitárius helyzet miatt; hangsúlyozza, hogy az igazságosság és a jogállamiság tiszteletben tartása a béke elengedhetetlen alapját képezi, és hogy a nemzetközi jog megsértésének hosszú ideje tartó, rendszeres büntetlenségének meg kell szűnnie;

6.  elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét és egyedülálló voltát, mivel hasonló dokumentumot egyetlen más állam vagy szervezet sem fogadott el; ugyanakkor hangot ad aggodalmának az uniós iránymutatások uniós intézmények és tagállamok általi végrehajtásának hatékonyságát illetően;

7.  felszólítja az Uniót, hogy támogassa az olyan, a humanitárius fellépésre vonatkozó globális konszenzust, amely megerősíti a humanitárius segítségnyújtás elveit és a nemzetközi humanitárius jog által előírt kötelezettségeket és jogokat, ugyanakkor biztosítja az emberközpontú és az emberi jogokon alapuló védelmi válaszokat, továbbá a kormányokat a lakosság védelmére vonatkozó szerepük és felelősségük tekintetében elszámoltathatóvá teszi; felhívja a figyelmet a humanitárius segítségnyújtás átpolitizálódásának negatív hatásaira, és emlékeztet arra, hogy az alapvető humanitárius elvek megőrzése és az azok iránti folyamatos elkötelezettség döntő fontosságú a konfliktus sújtotta területeken való humanitárius tér biztosítása szempontjából;

8.  felhívja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos politikákat és fellépéseket következetes és hatékony módon dolgozzák ki, vizsgálják felül a hatáskörök jelenlegi elosztását, amelynek értelmében a nemzetközi humanitárius jog végrehajtása elsősorban a Tanács nemzetközi közjoggal foglalkozó, a Tanács elnöksége által elnökölt munkacsoportjának hatáskörébe tartozik; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós iránymutatások „a Tanács megfelelő munkacsoportjait” kötelezik arra, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre ((15a) bekezdés); kéri az érintett tanácsi munkacsoportokat, hogy e megbízatást használják ki arra, hogy kezeljék a szabályok be nem tartásából eredő, jelenlegi súlyos válságot;

9.  emlékeztet arra az uniós iránymutatásokban foglalt álláspontra, miszerint amennyiben célszerű, megfontolás tárgyává kell tenni az 1949. évi Genfi Egyezmény I. kiegészítő jegyzőkönyve által létrehozott nemzetközi humanitárius tényfeltáró bizottság (IHFFC) szolgálatainak igénybevételét, amely a tényfeltáró kapacitása és hivatali feladatai révén segítséget nyújthat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításához; megállapítja, hogy az IHFFC szolgálatait még nem vették igénybe, és nyomatékosan kéri a Tanácsot, a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy vegye komolyan fontolóra e bizottság megalapítása óta első alkalommal való aktiválását a kórházak és iskolák elleni támadások kérdése mint a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásával kapcsolatos sürgős válsághelyzet kezelése érdekében;

10.  aggodalommal állapítja meg, hogy jelenleg csak korlátozott intézményes mozgástér áll a nemzetközi közösség rendelkezésére a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásával kapcsolatos közös problémák kezelésére; ezzel összefüggésben fájlalja, hogy a Vöröskereszt és Vörös Félhold 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államoknak nem sikerült megállapodniuk arról az új mechanizmusról, amely megerősítette volna a nemzetközi humanitárius jog irányítás rendszerét azáltal, hogy a párbeszéd fokozása érdekében létrehozta volna az államok éves ülését és a nemzetközi humanitárius jog egyes államok általi betartására vonatkozóan rendszeres jelentéstételt vezetett volna be; kéri az Uniót és tagállamait, hogy törekedjenek arra, hogy a jövőbeli kormányközi folyamat keretében jobb eredmények szülessenek;

11.  globális kötelezettségvállalást szorgalmaz annak biztosítása érdekében, hogy az embertelen bánásmód állandósítása helyett a nők és a lányok már a vészhelyzetek vagy válsághelyzetek kezdetétől fogva biztonságban legyenek a szexuális és nemi alapú erőszak kockázatának kezelése, a tudatosságnövelés, az elkövetők büntetőeljárás alá vonására irányuló lépések megtétele és humanitárius válság esetén a lányok és nők számára a szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások teljes köréhez – köztük a biztonságos abortuszhoz – való hozzáférés biztosítása révén, a nemzetközi humanitárius jog előírásainak megfelelően és a genfi egyezményekben és azok kiegészítő jegyzőkönyveiben előirányzottak szerint;

12.  emlékeztet arra, hogy a kormányok, valamint az Európai Parlament egyes konkrét politikái, többek között a kereskedelmi politikák vezettek Afganisztán, Jemen, Irak és az egész közel-keleti és észak-afrikai régió jelenlegi instabilitásához; emlékeztet arra, hogy a fundamentalizmus és az erőszak az egyenlőtlenség és a szegénység eredménye;

13.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy teljesítsék a fejlesztési politikák terén vállalt kötelezettségeiket, és tartsák tiszteletben az EUMSZ 208. cikkét, amely kimondja, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”;

14.  elutasítja a civilek és a hadsereg közötti együttműködés koncepcióját, mivel az annak kiszámíthatatlan kockázatával jár, hogy a civileket és a segélyszervezetek alkalmazottait katonai célokra használják fel, veszélyezteti a civil, fejlesztési és humanitárius szervezetek semlegességét, függetlenségét és pártatlanságát, melyek a hatékony segítségnyújtás előfeltételei, valamint a nem kormányzati szervezetek és a segélyszervezetek elleni támadásokhoz vezethet; felszólít ezért a civil és katonai műveletek szigorú elhatárolására valamennyi területen, és emlékeztet arra, hogy a (humanitárius) segélyszervezetek túlnyomó többsége ragaszkodik függetlenségéhez és pártatlanságához, ahogyan azt a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Mozgalom, valamint a nem kormányzati szervezetek katasztrófahelyzetekre való reagálás esetére elfogadott magatartási kódexe is rögzíti;

15.  mélységes aggodalommal állapítja meg, hogy megszaporodtak a katonai beavatkozások és elterjedt a konfliktuskezelés katonai megközelítése, és határozottan bírálja az utóbbi években végrehajtott különböző nyugati beavatkozások szerepét a térségben zajló konfliktusok fokozódásának elősegítésében; hangsúlyozza, hogy a térség konfliktusait katonai úton nem lehet megoldani; tisztán polgári jellegű és békés uniós külpolitikát szorgalmaz;

16.  elutasítja a „védelmi felelősség” elvének alkalmazását az erő egyoldalú használatának indoklására;

17.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1)

HL C 303., 2009.12.15., 12. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0459.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat