Eljárás : 2016/2662(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0493/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0493/2016

Viták :

PV 27/04/2016 - 18
CRE 27/04/2016 - 18

Szavazatok :

PV 28/04/2016 - 4.65
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0201

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 287kWORD 94k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-0488/2016
20.4.2016
PE582.505v01-00
 
B8-0493/2016

benyújtva a B8-0361/2016. számú szóbeli választ igénylő kérdéshez

az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján


a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))


Elena Valenciano, Linda McAvan, Enrique Guerrero Salom, Pier Antonio Panzeri, Norbert Neuser, Marlene Mizzi az S&D képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről (2016/2662(RSP))  
B8-0493/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ egyéb emberi jogi eszközére,

–  tekintettel a Genfi Egyezményre és a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos egyéb jogi eszközökre,

–  tekintettel a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumára,

–  tekintettel a humanitárius csúcstalálkozó előkészítő folyamatáról szóló, 2015. december 10–11-i tanácsi következtetésekre,

–  tekintettel a Külügyek Tanácsának a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló 2009. december 8-i következtetéseire,

–  tekintettel a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló, felülvizsgált uniós iránymutatásokra(1),

–  tekintettel az ENSZ főtitkára által az „Egy emberiség, közös felelősség” elnevezésű humanitárius csúcstalálkozó számára készített, 2016. február 2-i jelentésre,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2011. július 12-án elfogadott 1998 (2011). sz., valamint a 2014. március 7-én elfogadott, 2143 (2014). sz., a fegyveres konfliktusok által érintett gyermekek védelméről szóló határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének „Az oktatáshoz való jog vészhelyzetekben” című, 2010. július 9-i A/RES/64/290. sz. határozatára,

–  tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának 2003. augusztus 26-án elfogadott 1502 (2003). számú, a humanitárius dolgozók elleni erőszakról szóló, valamint a 2014. augusztus 29-én elfogadott, 2175 (2014). sz., a fegyveres konfliktusok által érintett polgári lakosság védelméről szóló határozatára,

–  tekintettel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi nyilatkozatra, valamint az ahhoz kapcsolódó, az iskolák és egyetemek fegyveres konfliktus során történő katonai célú felhasználása elleni védelemről szóló iránymutatásokra,

–  tekintettel a Vöröskereszt és a Vörös Félhold 32. nemzetközi konferenciájának a nemzetközi humanitárius jog fokozott tiszteletben tartásáról szóló, 2015. december 10-i határozatára,

–  tekintettel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának a veszélyeztetett vidékek egészségügyi projektjéről szóló jelentésére, valamint az egészségügyi létesítmények és személyzet elleni erőszakról szóló jelentésére,

–  tekintettel a jemeni humanitárius helyzetről szóló, 2016. február 25-i állásfoglalására(2),

–  tekintettel a szükséghelyzetekben és elhúzódó válságokban élő gyermekek oktatásáról szóló, 2015. november 26-i állásfoglalására(3),

–  tekintettel az Irakban és Szíriában, különösen az Iszlám Állammal (ISIS) összefüggésben kialakult humanitárius válságról szóló, 2015. február 12-i állásfoglalására(4),

–  tekintettel a humanitárius csúcstalálkozó előkészítéséről: a humanitárius segítségnyújtás kihívásai és lehetőségei tárgyú, 2015. december 16-i állásfoglalására(5),

–  tekintettel a Tanácshoz intézett, a kórházak és iskolák elleni támadásokról mint a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteiről szóló kérdésre (O-000063/2016 – B8-0361/2016),

–  tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a humanitárius dolgozók elleni támadások manapság hétköznapi eseménnyé váltak és riasztó méreteket öltöttek;

B.  mivel a nemzetközi közösség világszerte a fegyveres konfliktusos övezetekben a kórházak és iskolák elleni támadások szívszorító tendenciáját észleli, a humanitárius segítség és bejutás megtagadásának előzmény nélküli gyakoriságú eseteivel, illetve a polgári lakosság és a humanitárius személyzet kivégzésének, embertelen körülmények között történő fogva tartásának, valamint a polgári lakosok túszul ejtésének és rabszolgaságba kényszerítésének eseteivel együtt;

C.  mivel az ENSZ Biztonsági Tanácsának egyértelmű szerepet kell játszania a humanitárius dolgozók védelmére vonatkozó nemzetközi jog tiszteletben tartásának biztosításában,

D.  mivel az államoké az elsődleges felelősség a területükön található személyek támogatása és védelme terén, és erősebb, jobb koordináció felé kellene elmozdulni az államok között, az erőszakos fellépések megelőzése érdekében;

E.  mivel a humanitárius dolgozók védelmének megerősítése tekintetében a helyi és a nemzetközi személyzet között mesterséges megkülönböztetés tapasztalható; mivel ritkán fordul elő, hogy a helyi humanitárius dolgozók ugyanolyan biztonsági védelmet élvezzenek, mint nemzetközi társaik;

F.  mivel a Római Statútum a humanitárius dolgozók elleni támadást háborús bűncselekményként határozza meg;

G.  mivel 2016 márciusáig 126 ország részese a Nemzetközi Büntetőbíróság (NBB) Statútumának (a Római Statútumnak), de 31 ország csak aláírta, és még nem ratifikálta a Statútumot, míg 41 ENSZ-tagország se nem csatlakozott, se nem írta alá a Statútumot;

H.  mivel az aláíró országok közül hárman – Izrael, Szudán és az Egyesült Államok – tájékoztatták az ENSZ főtitkárát, hogy nem szándékoznak többé részesei lenni, és ekként nincs a Statútum korábbi képviselőik általi aláírásával összefüggő jogi kötelezettségük;

I.  mivel a humanitárius dolgozók elleni támadások elkövetőit felelősségre kell vonni;

J.  mivel az első humanitárius csúcstalálkozóra 2016. május 23–34-én, Isztambulban kerül sor; mivel a humanitárius csúcstalálkozóra készített, „Egy emberiség, közös felelősség” című jelentésében az ENSZ főtitkára felhívja a figyelmet „a nemzetközi emberi jogi normák és a humanitárius jog tiszteletben tartásának szégyenteljes és brutális romlására”, ami a korlátlan háború korszakába való visszalépéssel fenyeget; mivel a jelentés megállapítja, hogy e hanyatláshoz hozzájárul, hogy elmarad közös normáink tiszteletben tartásának megkövetelése és előmozdítása, illetve a meglévő végrehajtási, nyomonkövetési és elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása;

K.  mivel a fegyveres konfliktus törvényeként is ismert nemzetközi humanitárius jog célja a fegyveres konfliktus hatásainak enyhítése a konfliktusban (már) részt nem vevők védelme és a hadviselés eszközeinek és módszereinek szabályozása révén;

L.  mivel a nemzetközi humanitárius jog külön védi a kórházakat és az orvosi személyzetet, és mivel a polgári személyek és a polgári infrastruktúra elleni minden szándékos támadás a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértésének minősül;

M.  mivel a Római Statútum hangsúlyozza, hogy a vallási, oktatási, művészeti, tudományos vagy karitatív céloknak szentelt épületek elleni célzott, szándékos támadások háborús bűncselekmények;

N.  mivel az ENSZ létesítményeinek és vagyonának, köztük az iskoláknak és egészségügyi központoknak a sérthetetlenségét az ENSZ kiváltságairól és mentességeiről szóló 1946-os egyezmény védi;

O.  mivel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) is kijelentette, hogy a háborús bűncselekmények kivizsgálásának kötelessége a nemzetközi humanitárius szokásjog szerinti szabály, amely mind a nemzetközi, mind pedig a nem nemzetközi fegyveres konfliktusokra érvényes;

P.  mivel a biztonságos iskolákról szóló, 2015. májusi oslói konferencia után 2016. március 14-éig 52 állam – köztük számos, de nem minden uniós tagállam – csatlakozott a biztonságos iskolákról szóló nyilatkozathoz;

Q.  mivel a Külügyek Tanácsa a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások elfogadásakor hangsúlyozta annak fontosságát, hogy megfelelő elszámoltathatósági mechanizmusok támogatása révén hatékonyan kezeljék a súlyos jogsértések örökségét, kiemelte továbbá, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság fontos szerepet játszhat az olyan esetekben, amelyekben a szóban forgó állam vagy államok nem képesek vagy nem hajlandók gyakorolni joghatóságukat; mivel az uniós iránymutatások arra kötelezik „a Tanács megfelelő munkacsoportjait”, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre ((15) bekezdés a) pont);

R.  mivel 2012 és 2015 között a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága (ICRC) kiterjedt konzultációs folyamatot szervezett arról, hogy miként lehet megerősíteni a fegyveres konfliktusok áldozatainak jogi védelmét, és miként lehet javítani a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását célzó mechanizmusok hatékonyságát; mivel a veszélyeztetett vidékek egészségügyi ICRC-projektje „az egészségügyi létesítmények és személyzet elleni erőszak problémáját” szeretné megoldani, és „az egészségügyi ellátáshoz való biztonságos hozzáférést és e szolgáltatások nyújtását [kívánja garantálni] fegyveres konfliktus esetén és más súlyos helyzetekben”;

S.  mivel a Vöröskereszt és Vörös Félhold 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államoknak végül nem sikerült megállapodniuk az ICRC és a svájci kormány által a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának fokozása céljából javasolt új mechanizmusról; mivel a javasolt új mechanizmus magában foglalta volna a Genfi Egyezmény részes felei éves ülésének létrehozását; mivel a részt vevő államok megegyeztek abban, hogy egy új kormányközi folyamatot indítanak a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásának javítására irányuló megoldások megtalálása érdekében, azzal a céllal, hogy az eredményeket a következő, 2019. évi nemzetközi konferencián ismertessék;

1.  mélységesen sajnálja a nemzetközi humanitárius jog tekintélyvesztését, továbbá megdöbbenésének és súlyos aggodalmának ad hangot a kórházak és iskolák elleni, világszerte egyre riasztóbb mértékeket öltő halálos támadások miatt, amelyekben betegek, diákok, orvosi és oktató személyzet, humanitárius dolgozók és családtagjaik válnak célponttá és áldozattá, míg a támadások nemzetközi szintű elítélése ritkán eredményez független vizsgálatokat és valódi elszámoltathatóságot; felhívja a tagállamokat, az uniós intézményeket és az alelnököt/főképviselőt, hogy ismerjék el e vészhelyzet valós kiterjedését, és haladéktalanul dolgozzanak ki egy konkrét, időhöz kötött cselekvési tervet annak érdekében, hogy az Unió és a tagállamok teljes mértékben latba vessék befolyásukat e jogsértések és visszaélések megelőzésére szolgáló intézkedések céljából;

2.  elítéli a kórházak és iskolák elleni, a nemzetközi jog által tiltott támadásokat, elismervén, hogy e cselekmények az 1949. évi Genfi Egyezmény súlyos megsértésének, illetve a Római Statútum értelmében háborús bűncselekményeknek minősülhetnek; hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy a fegyveres konfliktushelyzetekben az egészségügyi és oktatási létesítmények semleges, védett területekként való megőrzése azon múlik, hogy átlátható, független és pártatlan vizsgálatok milyen eredménnyel vizsgálják ki az előforduló brutális támadásokat, illetve az elkövetett bűncselekmények tekintetében mennyiben járnak valódi elszámoltathatósággal;

3.  kéri, hogy az EU és tagállamai vetessék fel az ENSZ és az ENSZ Biztonsági Tanácsa napirendjére a humanitárius dolgozók védelmének megerősítése tekintetében a helyi és a nemzetközi személyzet közötti mesterséges különbségtétel eltörlését;

4.  arra ösztönzi az Uniót és tagállamait, hogy teljes mértékben támogassák az ENSZ-főtitkár valamennyi ENSZ-tagállamhoz intézett azon felhívását, hogy éljenek a humanitárius csúcsértekezlet adta lehetőséggel, és ismételten kötelezzék el magukat a polgári lakosság védelme és mindenkit megillető emberi jogok mellett azáltal, hogy tiszteletben tartják, a gyakorlatban érvényesítik és előmozdítják az általuk közösen elfogadott szabályokat; hangsúlyozza, hogy az ENSZ-főtitkár nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi nyomozási és igazságszolgáltatási rendszerek – többek között a Nemzetközi Büntetőbíróság – nemzeti keretek kiegészítését célzó megerősítésének annak érdekében, hogy véget vessen a nemzetközi humanitárius jog megsértésének eseteit érintő büntetlenségnek;

5.  felszólítja az Uniót, annak tagállamait, valamint a többi nemzetközi támogatót, hogy a humanitárius csúcstalálkozón teljes mértékben vállalják a „Napirend az Emberiességért” programban szereplő legfontosabb kötelezettségeket, amely program az ellenséges viselkedés humanitárius tevékenységekre gyakorolt hatását kívánja enyhíteni és a humanitárius fellépést kívánja megkönnyíteni;

6.  felszólítja az Uniót és tagállamait, valamint sürgeti az ENSZ Biztonsági Tanácsát, hogy vessenek be minden rendelkezésükre álló eszközt, úgy mint célzott intézkedéseket, tényfeltáró küldöttségek indítását, vizsgálóbizottságokat vagy igazságügyi mechanizmusokat – mint például a Nemzetközi Büntetőbíróság elé terjesztés –, hogy tartózkodjanak a Biztonsági Tanácsban a vétójog alkalmazásától a humanitárius fellépések ügyeivel kapcsolatos döntéshozatalkor, és hogy kényszerítsék ki a humanitárius dolgozók számára védelmet előíró nemzetközi jogi előírások tiszteletben tartását, valamint hogy gondoskodjanak arról, hogy az említett előírások megsértésének minősülő tetteket következetesen kivizsgálják, illetve, hogy az említett cselekmények elkövetésével gyanúsítható személyeknek az igazságszolgáltatás előtt kelljen felelniük tetteikért;

7.  felszólítja az Uniót és tagállamait, hogy kérjék fel az ENSZ Biztonsági Tanácsát arra, hogy figyelmeztesse a feleket a jogi kötelezettségeknek való megfelelésre, és ítélje el őket, amikor ennek nem tesznek eleget, célzott intézkedésekkel sújtva a többszörös jogsértőket, eközben pedig gondoskodjék arról, hogy a politikai, katonai és humanitárius célok határvonala ne mosódjék el a béketárgyalásokon és békefenntartó megbízások során;

8.  elismeri a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításáról szóló uniós iránymutatások jelentőségét és egyedülálló voltát, mivel hasonló dokumentumot egyetlen más állam vagy szervezet sem fogadott el; ugyanakkor hangot ad aggodalmának az uniós iránymutatások uniós intézmények és tagállamok általi végrehajtásának hatékonyságát illetően;

9.  felszólítja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt, hogy kérjék fel az európai uniós küldöttségek vezetőit, valamint az EU illetékes képviselőit (az EU polgári műveleteinek vezetőit, katonai műveleteinek parancsnokait és az EU különképviselőt), hogy állítsanak össze listát a nemzetközi humanitárius jog megsértésének súlyos eseteiről;

10.  felhívja a Külügyek Tanácsát és az alelnököt/főképviselőt annak biztosítására, hogy a nemzetközi humanitárius joggal kapcsolatos politikákat és fellépéseket következetes és hatékony módon dolgozzák ki, vizsgálják felül a hatáskörök jelenlegi elosztását, amelynek értelmében a nemzetközi humanitárius jog végrehajtása elsősorban a Tanács nemzetközi közjoggal foglalkozó, a Tanács elnöksége által elnökölt munkacsoportjának hatáskörébe tartozik; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az uniós iránymutatások „a Tanács megfelelő munkacsoportjait” kötelezik arra, hogy nyomon kövessék azokat a helyzeteket, amelyekben a nemzetközi humanitárius jog alkalmazandó lehet, és ilyen esetekben tegyenek ajánlásokat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdítását célzó intézkedésekre ((15) bekezdés a) pont); kéri az érintett tanácsi munkacsoportokat, hogy e megbízatást használják ki arra, hogy kezeljék a szabályok be nem tartásából eredő, jelenlegi súlyos válságot;

11.  felszólítja a Római Statútumot aláíró összes ENSZ-tagállamot, hogy írják alá és/vagy ratifikálják a Statútumot annak biztosítása érdekében, hogy a nemzetközi büntetőjog valóban globális és egyetemes joggá váljék;

12.  emlékeztet arra az uniós iránymutatásokban foglalt álláspontra, miszerint amennyiben célszerű, megfontolás tárgyává kell tenni az 1949. évi Genfi Egyezmény I. kiegészítő jegyzőkönyve által létrehozott nemzetközi humanitárius tényfeltáró bizottság (IHFFC) szolgálatainak igénybevételét, amely a tényfeltáró kapacitása és hivatali feladatai révén segítséget nyújthat a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásának előmozdításához; megállapítja, hogy az IHFFC szolgálataira még nem került sor, és nyomatékosan kéri a Tanácsot, a tagállamokat és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy támogassanak egy vizsgálatot a kórházak és iskolák elleni támadások kérdése mint a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartásával kapcsolatos sürgős válsághelyzet kezelése érdekében;

13.  bátorítja az EU-t és annak tagállamait, valamint a nemzetközi közösség más tagjait, hogy erősítsék az IHFFC hatáskörét azáltal, hogy mind nemzetközi, mind az adott országon belüli fegyveres konfliktusok tekintetében megkönnyítsék fellépését, kibővítve eseti joghatósági képességét; emlékeztet, hogy a kunduzi kórház elleni 2015. októberi támadás nyomán az IHFFC hivatalosan is ajánlotta szolgáltatásait Afganisztánnak és az Egyesült Államoknak;

14.  aggodalommal állapítja meg, hogy jelenleg csak korlátozott intézményes mozgástér áll a nemzetközi közösség rendelkezésére a nemzetközi humanitárius jog végrehajtásával kapcsolatos közös problémák kezelésére; ilyen értelemben fájlalja, hogy a Vöröskereszt és Vörös Félhold 2015. decemberi, 32. nemzetközi konferenciáján részt vevő államoknak nem sikerült megállapodniuk arról az új mechanizmusról, amely megerősítette volna a nemzetközi humanitárius jog irányítás rendszerét azáltal, hogy a párbeszéd fokozása érdekében létrehozta volna az államok éves ülését és a nemzetközi humanitárius jog egyes államok általi betartására vonatkozóan rendszeres jelentéstételt vezetett volna be; kéri az Uniót és tagállamait, hogy törekedjenek arra, hogy a jövőbeli kormányközi folyamat keretében jobb eredmények szülessenek;

15.  felszólítja az ENSZ főtitkárát, hogy mozdítson elő kampányokat annak biztosítására, hogy az érintettek, köztük a nem állami jellegű fegyveres csoportok is, tisztában legyenek azon kötelezettségükkel, hogy a humanitárius segítséget és a hatáskörük alá tartozó személyek védelmét lehetővé kell tenni, például azáltal, hogy iránymutatásokkal szolgálnak harcosaik számára, valamint a nemzetközi humanitárius jogból fakadó kötelezettségeiket tükröző magatartási kódexeket és állandó parancsokat adnak ki;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, az uniós tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ-közgyűlés elnökének, valamint az ENSZ-tagállamok kormányainak.

(1)

HL C 303., 2009.12.15., 12. o.

(2)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0066.

(3)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0418.

(4)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0040.

(5)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0459.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat