Eljárás : 2016/2699(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0726/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0726/2016

Viták :

Szavazatok :

PV 08/06/2016 - 12.17
CRE 08/06/2016 - 12.17
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 300kWORD 114k
1.6.2016
PE596.892v01-00
 
B8-0726/2016

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a venezuelai helyzetről (2016/2699(RSP))


Javier Couso Permuy, Marina Albiol Guzmán, João Pimenta Lopes, Neoklis Sylikiotis, Miguel Viegas, João Ferreira, Eleonora Forenza, Paloma López Bermejo, Takis Hadjigeorgiou, Sofia Sakorafa a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a venezuelai helyzetről (2016/2699(RSP))  
B8-0726/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az ENSZ 1945-ös Alapokmánya I. fejezete 1. cikkének (2) bekezdésére, amelynek kifejezett célja, hogy „a nemzetek között a népeket megillető egyenjogúság és önrendelkezési jog elvének tiszteletben tartásán alapuló baráti kapcsolatokat fejlessze és az általános béke megerősítésére alkalmas egyéb intézkedéseket foganatosítson”,

–  tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 1. cikkére és a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 1. cikkére, melyek értelmében „minden népnek joga van az önrendelkezésre”, és „amely jog alapján szabadon meghatározhatják politikai rendszerüket és szabadon biztosíthatják gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésüket”,

–  tekintettel a Latin-amerikai és Karibi Államok Közössége (CELAC), valamint az EU-27 állam- és kormányfőinek 2013. januári csúcstalálkozóján adott nyilatkozatára, amelyben a részes felek ismételten megerősítették az ENSZ Alapokmányban foglalt valamennyi cél és alapelv, illetve amelletti elkötelezettségüket, hogy támogatnak minden, az államok szuverén egyenlőségének fenntartására irányuló erőfeszítést, és tiszteletben tartják ezen államok területi integritását és politikai függetlenségét,

–  tekintettel a latin-amerikai és karibi békeövezetről szóló kiáltványra, melyet a 2014-ben Havannában (Kuba), 2015-ben Belénben (Costa Rica) és 2016-ban Quitóban (Ecuador) tartott CELAC-csúcstalálkozókon fogadtak el,

–  tekintettel az EU–CELAC állam- és kormányfőinek 2015. június 10–11-i csúcstalálkozóján adott politikai nyilatkozatra és Brüsszeli Nyilatkozatra, amelyben a részes felek ismételten megerősítették az ENSZ Alapokmányban foglalt valamennyi cél és alapelv melletti elkötelezettségüket, továbbá ismételten megerősítették azon határozatukat, hogy támogatnak minden, az államok szuverén egyenlőségének fenntartására irányuló erőfeszítést, és tiszteletben tartják ezen államok területi integritását és politikai függetlenségét, támogatják a békés eszközökkel, valamint az igazságszolgáltatással és a nemzetközi joggal összhangban történő vitarendezést, továbbá megjegyezték, hogy a CELAC a latin-amerikai és karibi térséget békeövezetnek nyilvánította,

–  tekintettel a be nem avatkozásnak az ENSZ Alapokmányában rögzített alapelvére,

–  tekintettel az Emberi Jogok 1948. évi Egyetemes Nyilatkozatára,

–  tekintettel arra, hogy 2015 októberében a Venezuelai Bolivári Köztársaságot újra felvették tagként az ENSZ Emberi Jogi Tanácsába, valamint tekintettel az Emberi Jogi Tanács Venezueláról szóló legutóbbi rendszeres egyetemes helyzetértékelésére,

–  tekintettel a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961. évi bécsi egyezményre,

–  tekintettel a Dél-Amerikai Nemzetek Uniója (UNASUR) főtitkárának az UNASUR venezuelai látogatását követően kiadott 2016. május 23-i nyilatkozatára,

–  tekintettel Ban KiMun ENSZ-főtitkár 2016. május 21-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Venezuelai Legfelsőbb Bíróság határozatára, amelyet a szükségállapotra és a gazdasági szükségállapotra vonatkozó, a kormány által jóváhagyott 2323. számú rendelet alkotmányosságát illetően hozott,

–  tekintettel Nicolás Maduro elnök azon kezdeményezésére, hogy létrehozza és támogatja az erőszak áldozatainak igazságot és jóvátételt szolgáltató bizottságot a jogállamisággal és az alkotmányos keretek tiszteletben tartásával összhangban,

–  tekintettel a Mercosur, UNASUR és CELAC által a venezuelai helyzettel kapcsolatban tett korábbi nyilatkozatokra, és különösen e három szervezet nyilatkozataira arról, hogy elutasítják az Egyesült Államok egyoldalú kényszerintézkedéseit a Venezuelai Bolivári Köztársasággal szemben,

–  tekintettel a Nobel-békedíjas, argentin Adolfo Pérez Esquivel és Ferenc pápa Venezueláról szóló nyilatkozataira,

–  tekintettel a Bizottság alelnökének / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének Venezueláról szóló nyilatkozataira, és különösen szóvivője legutóbbi, 2015. február 24-i nyilatkozatára,

–  tekintettel a Venezueláról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2007. május 24-i(1), a 2008. október 23-i(2), a 2009. május 7-i(3), a 2010. február 11-i(4), a 2010. július 8-i(5), a 2012. május 24-i(6), a 2014. február 27-i(7), a 2014. december 18-i(8) és a 2015. március 9-i(9) állásfoglalására,

–  tekintettel az UNASUR főtitkárának 2016. május 28-i hivatalos közleményére és Leonel Fernándeznek, a Dominikai Köztársaság volt elnökének korábbi nyilatkozataira, amelyeket egy gazdasági szakértőkből álló venezuelai csoport látogatása alkalmával tett,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az utóbbi hónapokban áremelések, csempészáruk és árufelhalmozások révén néhány venezuelai ágazatban gazdasági hadviselés kezdődött, amely az utóbbi hónapok során csak fokozódott; mivel Venezuela békéje és szuverenitása mind belső, mind külső fenyegetésnek van kitéve, ugyanakkor rendkívüli társadalmi, gazdasági, politikai, természeti és környezetvédelmi problémákkal kell szembenéznie;

B.  mivel a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormánya több alkalommal is elítélte az ellenzék által az ország békéje és demokratikus stabilitása, valamint a venezuelai nép ellen gerjesztett destabilizációs fellépéseket, például a „Jerikó hadműveletet”, azaz a szélsőjobboldali ellenzék 2014. február 12-re tervezett puccskísérletét a demokratikusan megválasztott kormánnyal szemben, amelyet az Egyesült Államok kormánya támogatott és finanszírozott néhány nagyon magas rangú venezuelai katonatiszt támogatásával, vagy az utóbbi hónapok során a gazdasági hadviselés megerősödése, a civilek, a közintézmények, a hadsereg és a rendőrség ellen irányuló erőszakos cselekmények előmozdítása, illetve a közszolgáltatások szabotálása, amely eseményekben ellenzéki vezetők is részt vettek, például Caracas polgármestere, Antonio Ledezma vagy María Corina Machado és Leopoldo López, akik súlyos bűncselekményeket követtek el és most annak érdekében, hogy politikai foglyokként tekintsenek rájuk, megpróbálják manipulálni a nemzetközi közvéleményt;

C.  mivel Antonio Ledezmát az ügyészég által kiadott letartóztatási parancs alapján letartóztatták és összeesküvéssel és bűnszövetkezetben való részvétellel vádolták meg a puccsban való feltételezett szerepvállalása miatt; mivel a venezuelai büntető törvénykönyv és a szervezett bűnözés és a terrorizmus finanszírozása elleni törvény mindkét bűncselekményt, amellyel megvádolták, tartalmazza és bünteti;

D.  mivel a venezuelai szélsőjobb által irányított erőszak hozzájárul az Egyesült Venezuelai Szocialista Párt (PSUV) számos vezetőjének meggyilkolásához, mint 2013-ban Omar Arcadio Guararima és Jhonny Rodríguez; 2014-ben Juancho Montoya, Eliézer Otaiza, Efraín Enrique Larreal és Robert Serra; 2015-ben Dimas Gómez Chirinos, César Cristóbal Grisel Salazar, José Coraspe és Jean Carlos Añanguren; és 2016-ban Alfredis José Escandela Sánchez, Ricardo Durán, César Vera és Marco Tulio Carrillo. Nem beszélve a hadsereg nyugalmazott vezérőrnagyának és a Bolivári Nemzeti Milícia volt parancsnokának, Félix Velásqueznek 2016. május 28-i erőszakos meggyilkolásáról, aki belehalt golyó okozta sérüléseibe Caracasban; mivel a belügyekért, az igazságügyért és a békéért felelős miniszter, Gustavo González López bejelentette, hogy a gyilkosság gyanújával letartóztatottak közül ketten az ellenzéket támogató caracasi polgármesternek felelős Chacao körzet rendőrségének aktív tagjai;

E.  mivel 2014 decemberében az Egyesült Államok elnöke, Barack Obama bejelentette, hogy a Szenátus megszavazta a Venezuelával szemben egyoldalú és területen kívüli szankciókat kivető törvényt, amely 2019-ig meghosszabbítja az Egyesült Államok által a venezuelai néppel és Venezuela bolivári kormányával szemben alkalmazott egyoldalú és területen kívüli szankciókat; mivel mind a 33 latin-amerikai és karibi nemzet elítélte és elutasította az Egyesült Államok által Venezuelával szemben egyoldalúan alkalmazott szankciókat; mivel az EU–CELAC második csúcstalálkozóján elfogadott Brüsszeli Nyilatkozatban az EU állam- és kormányfői megjegyezték, hogy a CELAC elutasította az Egyesült Államok által a Venezuelai Bolivári Köztársasággal szemben alkalmazott szankciókat; mivel a venezuelai kormány erre válaszul bejelentett egy intézkedéscsomagot a diplomáciai kapcsolatokról szóló Bécsi Egyezménynek megfelelően;

F.  mivel 2016. május 10-én Strasbourgban a Bizottság alelnöke / az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, Federica Mogherini intervencionista és riasztó stílusban felszólította az Európai Parlamentet, hogy támogasson a venezuelai helyzet megoldására irányuló „minden hasznos megoldást”;

G.  mivel 2016. május 17-én a lisszaboni EuroLat-ülésen az Európai Parlament alelnöke, Antonio Tajani felszólította az EU-t, hogy hogy avatkozzon be a venezuelai helyzetbe;

H.  mivel Venezuela jelenlegi destabilizálásának egyik eleme a kormányellenes szervezetek és politikai pártok több mint 12 éve tartó több millió dolláros támogatása olyan egyesült államokbeli ügynökségek részéről, mint a USAID és a National Endowment for Democracy; mivel Obama elnök engedélyezte, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumán keresztül egy 5,5 millió dolláros különalapból finanszírozzanak venezuelai kormányellenes csoportokat;

I.  mivel 2014 februárjában egy jobboldali és szélsőjobboldali politikai pártok felhívására megszervezett, több hónapig tartó erőszakba torkolló diáktüntetéssel útjára indították a „La Salida” (a kiút) elnevezésű tervet, melynek egyértelmű célja a demokratikusan megválasztott venezuelai kormány destabilizálása; mivel 2014 februárja és júniusa között 43 személyt öltek meg és a 878-an sebesültek meg; mivel ez a stratégia nem volt új, mivel az események hasonlóak a 2002-es puccs során követett forgatókönyvhöz és azokhoz az erőszakos eseményekhez, amelyek Nicolás Maduro elnök 2013. áprilisi demokratikus megválasztását követték; mivel az ellenzék vezetői akkor nem ismerték el a választási eredményeket és ismételten fokozták az erőszak mértékét; mivel a választások éjszakáján 11 venezuelai polgár, köztük 2 gyermek veszítette életét a bolívári ünnepi rendezvények elleni támadások során;

J.  mivel a Comité de Víctimas de la Guarimba y el Golpe Continuado („az utcai összecsapások és a folyamatos államcsíny áldozatainak venezuelai bizottsága”), melyet az erőszak áldozatai és rokonaik hoztak létre, felszólította a nemzetközi közösséget, hogy tartózkodjon az emberi jogok politikai célból való felhasználásától és ne működjön együtt azokkal a venezuelai politikai szereplőkkel, akik megpróbálják elhallgatni vagy manipulálni a Venezuelát 2014 februárjától sújtó erőszakos és gyűlöletcselekményeket; mivel az áldozatok rokonai kérték, hogy a felelősöket állítsák bíróság elé, valamint vessenek véget az országban elkövetett emberi jogi jogsértésekkel kapcsolatos büntetlenség gyakorlatának;

K.  mivel 2016 májusában Maduro elnök kérésére és kezdeményezésére felállítottak egy UNASUR-bizottságot azzal a céllal, hogy fokozzák a venezuelai kormány és az ellenzék közötti, a nemzet számára alapvető fontosságú kérdések megoldásáról szóló párbeszéd előmozdítására irányuló erőfeszítéseket; mivel a párbeszéd menetrendjén dolgozó munkacsoportban részt vesz a volt spanyol miniszterelnök, José Luis Rodríguez Zapatero, Panama volt elnöke, Martín Torrijos és a Dominikai Köztársaság volt elnöke, Leonel Fernández; mivel ezzel kapcsolatosan Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár ösztönözte a volt állam- és kormányfők által indított kezdeményezéseket, amelyek az UNASUR égisze alatt a venezuelai kormány és az ellenzék között folytatott párbeszéd előmozdítására irányulnak;

L.  mivel a nemzeti és nemzetközi sajtó nagyobb része egyoldalúan tálalja a venezuelai helyzetet; mivel az információ manipulálása révén, különösen a közösségi hálózatokon keresztül rémhírek terjednek és félretájékoztatják az embereket Venezueláról – többek között állítólagos humanitárius válságról – azért, hogy igazolni lehessen egy Venezuela elleni beavatkozást;

M.  mivel a Nobel-békedíjas Adolfo Pérez Esquivel több alkalommal is felszólított a venezuelai demokrácia védelmére a kormány destabilizálását célzó kísérletekkel szemben, továbbá figyelmeztet, hogy az államcsínykísérletek elkövetői új módszereket alkalmaznak Latin-Amerikában, valamint elítéli az olyan multinacionális hírcsatornákat, mint a CNN és a Fox News, amelyek háborús propagandát terjesztenek a béke, és gyűlöletet a szabadság nevében;

N.  mivel Venezuelában az elmúlt 15 év folyamán 20 különböző választásra került sor; mivel a legutóbbi parlamenti választásokat az ellenzék nyerte meg, ami azt bizonyítja, hogy az érvelés, miszerint Venezuelában nincs demokrácia, teljes mértékben hamis; mivel minden demokratikus választás ellenére az ellenzék egy része mindig elutasítja a kormány legitimitásának elismerését; mivel a legutóbbi választások során az ellenzék megalkuvó módon elismerte az eredményt és felszólított a venezuelai alkotmány tiszteletben tartására, habár azt mindig ellenezte; mivel a Venezuelai Bolívári Köztársaság alkotmánya magában foglal a részvételi demokráciát szolgáló mechanizmusokat, így például rendelkezik az elnök mandátumát visszavonó népszavazásról;

O.  mivel a venezuelai szélsőjobb megpróbálja félrevezetni a közvéleményt azt állítva, hogy az Országos Választási Tanács akadályozza a a fent említett népszavazást; mivel az ellenzéknek megvolt a lehetősége arra, hogy 2016. január 10-én elindítsa az eljárást, azonban bizonyos okokból kifolyólag ezt nem tette meg, hanem az utolsó pillanatig várt a népszavazás iránti kérelem benyújtásával, pedig pontosan tudta a követendő lépéseket; mivel a szélsőjobb nem követte az eljárást és most következetesen az Országos Választási Tanácsot bírálja csak azért, mert a törvényt megalkuvó módon saját céljaihoz akarja igazítani;

P.  mivel a szélsőjobb olyan amnesztiatörvényt próbált jóváhagyni, amely – ha létezne – bizonyos európai országokban a gyilkosok és terroristák szabadlábra helyezésével lenne egyenlő; mivel ugyanakkor a szélsőjobb azt állítja, hogy az adott törvény a politikai foglyok szabadon bocsátását célozná; mivel a Venezuelában bebörtönzöttek a venezuelai nép és törvényes kormánya elleni bűncselekményekért, a „tiltakozások” (guarimbas) idején hétköznapi polgárok meggyilkolásáért és egyéb terrorcselekményekért felelősek;

Q.  mivel a Venezuelai Bolivári Köztársaságot széles támogatottsággal megválasztották az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa tagjának; mivel Venezuela az Emberi Jogi Tanács legutóbbi, 2011-es rendszeres egyetemes helyzetértékelésében foglalt ajánlások 97%-át elfogadta; mivel az ajánlások 80%-a közvetlenül alkalmazható volt, és a Venezuelai Állam elkötelezte magát a többi elfogadott ajánlás végrehajtása mellett; mivel Venezuelát 2014 októberében az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt soros tagja egyikének is megválasztották a 2015–2016-os időszakra, a 193 ENSZ-tagország közül 181-nek a szavazatával; mivel a Venezuelai Állam 2014. november 6–7-én megjelent az ENSZ Kínzás Elleni Bizottsága előtt, amely megvizsgálta, hogy az ország eleget tesz-e a kínzás és egyéb kegyetlen, embertelen, illetve megalázó bánásmód vagy büntetés elleni egyezménynek;

R.  mivel 2006 és 2013 között Venezuela az ENSZ humán fejlettségi mutatóján 13 helynyit ugrott előre, 187 ország közül a 71. helyre; mivel az elmúlt évtizedben Venezuela kormánya több mint 60,6%-kal növelte a szociális kiadásokat; mivel jelenleg a régió legalacsonyabb egyenlőtlenségi rátájával éppenséggel Venezuela rendelkezik;

S.  mivel az ENSZ Latin-amerikai Gazdasági Bizottsága (CEPAL) szerint Venezuela jelentősen csökkentette a szegénységi rátát és növelte a várható élettartamot; mivel a rendkívüli szegénység szintje 2015-ben 5,4%-os rekordmélységbe süllyedt az 1998-as 21%-hoz képest; mivel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) gratulált a venezuelai kormánynak az alultápláltságtól szenvedő emberek számának jelentős csökkenése, ezáltal pedig az ENSZ egyik millenniumi fejlesztési céljának elérése okán;

T.  mivel Venezuela az ötödik legnagyobb kőolajexportőr a világon és a világ legnagyobb feltárt kőolajkészletével rendelkezik; mivel a 2015-ös költségvetés tervezete szerint az állami kiadások 38%-át szociális beruházásokra fogják fordítani, beleértve az oktatást, a lakhatást, a városfejlesztést, az egészségügyet, a szociális biztonságot, a kultúrát, a kommunikációt, a tudományt és a technológiát is, ami a venezuelai GDP 8,2%-ának felel meg;

U.  mivel Venezuela jelenleg komoly – politikai, diplomáciai, pénzügyi, sajtó- és gazdasági – támadásnak van kitéve az USA és az EU részéről, ezzel egyidejűleg pedig az El Niño jelenség áldozata is, amely az elmúlt három évtizedben csapadékhiányhoz, ezáltal pedig a szárazság és magas hőmérséklet által sújtott területek számának szaporodásához vezetett; mivel ennek következtében a Guri víztározóban levő víz szintje lecsökkent, tovább fokozva az ország energiaválságát; mivel Venezuela gazdasági helyzetét az olajárak esése befolyásolja, és mivel az ország kormánya a jelenlegi szociális modell és az eddig elért társadalmi fejlődés fenntartásán munkálkodik;

V.  mivel a Venezuela által jelenleg megtapasztalt rendkívüli körülmények tükrében Maduro elnök a szükségállapotot és gazdasági vészhelyzetet kimondó 2323. sz. rendelet kibocsátása mellett döntött, ami már néhány pozitív eredményt hozott – a jelenlegi rendkívüli körülmények által sújtott egyéb csoportok között – a munkavállalók, az őshonos lakosság és a nyugdíjasok jogainak védelme tekintetében;

W.  mivel a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának képviselői és az ellenzék között párbeszéd indult be José Luis Rodríguez Zapatero, Leonel Fernández és Martín Torrijos közvetítésével;

1.  határozottan elítéli, hogy erőszakos cselekmények révén, a 2002-es államcsínykísérletekhez hasonló körülmények között, állandó kampány folyik a Venezuelai Bolivári Köztársaság destabilizálására; ismételten kijelenti, hogy a Venezuela szuverenitása elleni beavatkozó fellépések éppenséggel, hogy nem párbeszédet és békét teremtenek, hanem az ország intézményes és alkotmányos rendjén kívül eső szélsőséges álláspontokat bátorítják;

2.  elítéli a venezuelai humanitárius válsággal kapcsolatos állításokat, amelyek a beavatkozásnak kedvező nemzetközi kampányt szeretnék előmozdítani;

3.  mélységesen sajnálja, hogy a helyzet emberéleteket követelt, és együttérzésének ad hangot az ellenzéki részről felmerülő erőszak áldozatainak családjai felé; felszólít a szóban forgó bűncselekmények elkövetésében vagy az azokra való felbujtásban bűnös személyek felelősségre vonására; kifejezi a Venezuelai Bolivári Köztársaság igazságszolgáltatási rendszere iránti tiszteletét, és ezért elutasít minden, a nemzeti szintű bírósági eljárásba való beavatkozást;

4.  sajnálattal veszi tudomásul, hogy az ellenzék egyes tagjai, például Antonio Ledezma, María Corina Machado és Leopoldo López már korábban a demokratikus kereteket elhagyva kísérletet tettek a venezuelai alkotmányos rend megváltoztatására;

5.  megismétli, hogy szolidáris a venezuelai néppel és teljes mértékben támogatja a venezuelai népet, a bolivári folyamatot és Nicolas Maduro választott elnököt; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi joggal összhangban maradéktalanul tiszteletben tartja az államok belügyeibe való be nem avatkozás elvét; mélységesen sajnálja a harmadik országok belügyeibe való mindennemű beavatkozásokat akár az EU, akár más ország részéről, és ugyancsak sajnálja Federica Mogherini és Antonio Tajani legutóbbi nyilatkozatait is; ugyanezzel kapcsolatosan elítéli az Egyesült Államok Venezuela elleni szankciók bevezetéséről szóló határozatát is;

6.  kifogásolja, hogy az Európai Parlament – különösen Venezuela esetében – politikai célból, hiteltelen módon használja fel céljai érdekében az emberi jogokat; emlékeztet, hogy 2007 óta ez a Parlament tizedik állásfoglalása ezzel az országgal kapcsolatban, és a legtöbb korábbi állásfoglalást a választások előtti vagy alatti destabilizációs folyamatok kapcsán fogadták el; figyelmeztet arra, és határozott meggyőződése, hogy egyesek az Európai Parlamentet manipulációs színtérnek kívánják használni, ahol a venezuelai belügyeket a spanyol választási kampány javára kihasználnák az adott ország bizonyos politikai pártjai saját érdekeinek szolgálatában, amelyeknek az EU prioritásaihoz semmi köze, az EU-nak a saját polgárait és saját területét érintő fő társadalmi és politikai kérdések megoldására kellene összpontosítania erőfeszítéseit;

7.  elítéli a destabilizálási kampány antidemokratikus és felforgató céljait; hangsúlyozza az Egyesült Államok imperialista érdekeit, hogy biztosítsák a venezuelai kőolajforrásokhoz való hozzáférésüket, valamint kiemeli az USA politikai célját, az ALBA–TCP (Bolivarista Szövetség Amerikánk Népeiért – Népek Kereskedelmi Megállapodása) szövetséghez tartozó országok fejlődésének akadályozását;

8.  elfogadja a latin-amerikai és karibi békeövezetről szóló kiáltványban foglalt alapelveket és sürgeti a nemzetközi közösséget, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben e kiáltványt a CELAC-országokkal ápolt kapcsolataiban, beleértve azt a kötelezettségvállalást is, hogy nem avatkoznak be közvetetten vagy közvetlenül semelyik másik ország belügyeibe sem és tiszteletben tartják nemzeti szuverenitásukat, valamint a népek egyenlő jogait és önrendelkezéshez való jogukat;

9.  hangsúlyozza, hogy a harmadik országokkal folytatott párbeszéd semmiképpen sem vezethet a népek önrendelkezési jogával kapcsolatos korlátozások bevezetéséhez; sajnálatosnak tartja, hogy az Unió és tagállamai túl gyakran biztosítanak elsőbbséget diplomáciai, politikai vagy gazdasági megfontolásoknak az emberi jogokkal szemben, amely megközelítés ezenfelül az emberi jogok egyetemes szemléletével ellenkező, kettős mércék által jellemzett politikát eredményez; elutasít minden, az irakihoz, az afganisztánihoz, a szíriaihoz és a líbiaihoz hasonló forgatókönyvet, amelyben „a demokrácia és az emberi jogok megalapozása” címszó alatt egész régiók mennek tönkre, süppednek káoszba, háborúba és humanitárius válságba;

10.  sajnálattal állapítja meg, hogy a nemzetközi média többsége részt vesz a rémhírek terjesztésében és a félretájékoztatásban az erőszak és a bizonytalanság légkörének létrehozására, amely aláássa a venezuelai kormányt; emlékeztet, hogy az információ szabadsága alapvető emberi jog, és felhívja a nemzetközi médiát, hogy viselkedjék felelősségteljesen és tudósítson a tényekről méltányos, pontos és kiegyensúlyozott módon, mivel jelenleg nem így jár el;

11.  elítéli a venezuelai szélsőjobb által javasolt amnesztiatörvény tervezetét, amelynek fő célja a gyilkosok, terroristák és az ártatlanok haláláért felelős illetők szabadlábra helyezése;

12.  Venezuela és Latin-Amerika népével való őszinte szolidaritásának ad hangot az El Niño jelenség, és annak Venezuelára gyakorolt komoly hatásai miatt; határozott felhívást intéz a nemzetközi szolidaritás érdekében, az említett természeti jelenség által sújtott régiók megsegítése és támogatása érdekében;

13.  üdvözli a társadalmi befogadást célzó politikák végrehajtását Venezuelában, melyek a társadalmi felelősségvállalásra és igazságosságra, az egyenlőségre, a szolidaritásra és az emberi jogokra alapulnak, és amelyek hozzájárultak az egyenlőtlenség csökkentéséhez az országban, különös tekintettel a szociális fejlesztési intézkedésekre és a szegénység csökkentése vagy az oktatás terén elért jelentős haladásra – beleértve az írástudatlanág felszámolását 2005-ben – és a felsőoktatásban tanuló hallgatók számának megsokszorozódására;

14.  emlékeztet Venezuelának a latin-amerikai népek javát szolgáló együttműködési és integrációs folyamat létrehozásában és megerősítésében játszott szerepére; hangsúlyozza, hogy jelentős előrelépés történt a latin-amerikai embereknek kedvező regionális integráció és együttműködés terén; üdvözli az ALBA és a CELAC jelentős eredményeit az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a pénzügyi integráció területén;

15.  tudomásul veszi, hogy az ALBA–TCP tagországai tisztában vannak a venezuelai kormány által az emberi jogok, az igazság és béke védelme és előmozdítása érdekében tett komoly erőfeszítésekkel, valamint azokkal, amelyeket a Venezuela elleni nemzetközi beavatkozás (amely nemcsak testvérnemzetük, hanem az egész régió stabilitását fenyegeti) terveinek megakadályozására tesz;

16.  támogatja az EuroLat 2016. május 16–18-i lisszaboni csúcstalálkozóján kibocsátott nyilatkozatot, amely a biregionális társulás bizonyos tagországai előtt álló kihívásokra utalva „aggodalmának ad hangot a számos európai és latin-amerikai országot érintő gazdasági válság politikai, gazdasági és társadalmi következményei miatt”, továbbá „a venezuelai válságra való tekintettel” olyan közös nevező keresését javasolja, amellyel „a kormány képviselői, a közgyűlés és a politikai pártok együttműködhetnének, hogy a venezuelai alkotmány keretében találjanak megoldást”;

17.  üdvözli a Maduro elnök által, az UNASUR támogatásával népszerűsített kezdeményezést a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormánya, valamint az ellenzék képviselőinek párbeszéde érdekében, és támogatja az UNASUR által játszott szerepet – ez utóbbi a párbeszéd prioritásaiként száll síkra valamennyi polgár jóléte, a béke, az igazság és az igazságosság, a jó intézményi kapcsolatok, a gazdaság megerősítése, a jogállamiság és a demokrácia védelme, a nemzeti szuverenitás tiszteletben tartása mellett, az első ülésre pedig a Dominikai Köztársaságban kerül majd sor José Luis Rodríguez Zapatero (Spanyolország), Leonel Fernández (Dominikai Köztársaság), valamint Martín Torrijos (Panama) korábbi és jelenlegi elnökök jelenlétében;

18.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Venezuelai Bolivári Köztársaság kormányának, a Mercosur Parlamentnek, az Euro–Latin-amerikai Parlamenti Közgyűlésnek és a latin-amerikai regionális szervezeteknek, beleértve az UNASUR-t, az ALBA–TCP-t és a CELAC-ot.

 

(1)

HL C 120 E., 2008.4.24., 484. o.

(2)

HL C 15 E., 2010.1.21., 85. o.

(3)

HL C 212 E., 2010.8.5., 113. o.

(4)

HL C 341 E., 2010.12.16., 69. o.

(5)

HL C 351 E, 2011.12.2., 130. o.

(6)

HL C 264 E, 2013.9.13, 88. o.

(7)

Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0176.

(8)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2014)0106.

(9)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2015)0080.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat