Eljárás : 2016/2770(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0805/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0805/2016

Viták :

CRE 22/06/2016 - 16

Szavazatok :

PV 23/06/2016 - 8.11
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 366kWORD 101k
17.6.2016
PE585.235v01-00
 
B8-0805/2016

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a kelet-kongói mészárlásokról (2016/2770(RSP))


Maria Lidia Senra Rodríguez, Marie-Christine Vergiat, Malin Björk, Paloma López Bermejo, Jiří Maštálka, Ángela Vallina, Helmut Scholz, Barbara Spinelli, Javier Couso Permuy, Xabier Benito Ziluaga, Tania González Peñas, Estefanía Torres Martínez, Miguel Urbán Crespo, Lola Sánchez Caldentey a GUE/NGL képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a kelet-kongói mészárlásokról (2016/2770(RSP))  
B8-0805/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az emberi jogok védelme és a jog érvényesülése terén a Kongói Demokratikus Köztársaságban fennálló hiányosságokról szóló, 2016. március 10-i és 2010. október 7-i állásfoglalására, valamint az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés állásfoglalásaira,

–  tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára (1948) és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (1966),

–  tekintettel a Kongói Demokratikus Köztársaság alkotmányára, különösen annak 56. cikkére, amely kimondja, hogy: „Minden olyan egyezmény, megállapodás, megegyezés, vagy bármely más tényező, amelynek következtében a nemzetet, a természetes vagy jogi személyeket részben vagy egészben megfosztják az erőforrásaik és természeti kincseik által biztosított saját megélhetésüktől – a gazdasági bűncselekményekre vonatkozó nemzetközi rendelkezések sérelme nélkül – fosztogatásnak és bűncselekménynek minősül.

–  tekintettel az emberi jogok és a népek jogainak afrikai chartájára,

–  tekintettel a demokráciáról, a választásokról és a kormányzásról szóló afrikai chartára,

–  tekintettel az 1949. évi Genfi Egyezmény 3. cikkére és II. jegyzőkönyvére, amelyek tiltják a törvénytelen kivégzést, a nemi erőszakot, az erőszakos besorozást és egyéb erőszakcselekményeket,

–  tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-án kelt egyezményre,

–   tekintettel az 1949. évi Genfi Egyezmény 3. cikkére és II. jegyzőkönyvére, amelyek tiltják a törvénytelen kivégzést, a nemi erőszakot, az erőszakos besorozást és az egyéb erőszakcselekményeket,

–  tekintettel a Biztonsági Tanács 2015. márciusi, 2211. számú határozatára, amely 2016. március 31-ig meghosszabbította az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziójának (MONUSCO) megbízatását,

–  tekintettel arra, hogy a 2014. évi Szaharov-díjat a kongói nők jogainak védelméért folytatott küzdelme miatt Dr. Denis Mukwege, kongói nőgyógyásznak ítélték,

–  tekintettel az Európai Parlament konfliktusövezetből és nagy kockázatot jelentő térségekből származó egyes ásványok és fémek importőreinek tanúsításáról szóló, 2015. május 20-i állásfoglalására,

–  tekintettel az UNEP 2015. április 15-i, a természeti erőforrásoknak a szervezett bűnözői csoportok javára történő illegális kitermeléséről és kereskedelméről szóló jelentésére,

–  tekintettel a Cotonoui Megállapodásra,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel a fegyveres csoportok elszaporodása, a fejetlenség, a stabil állam hiánya, az, hogy az ENSZ nem tud koherens választ kínálni a népirtásra és annak következményeire, valamint a régióban érdekeltségekkel rendelkező országok, mint például az Egyesült Államok és Franciaország, bűnrészessége drámai helyzetet idézett elő, amely 1996 óta több százezer, sőt több millió ember – elsősorban polgári személyek – halálát okozta, akik az 1996. és 1998. évi háborúk folytán az alultápláltság, betegségek és a szegénység áldozatai lettek; mivel ennek hatásai jelenleg is érezhetők az országban;

B.  mivel az Egyesült Nemzetek Gyermekalapja (UNICEF) szerint a perinatális halálozás 30%-kal csökkent 2007 és 2014 között: 2007-ben 1000 születésre 148, míg 2014-ben 104 haláleset jutott; mivel a fiatal anyák halálozási aránya 35%-kal csökkent: 2007-ben 100 000 szülésre 1 289, míg 2014-ben csak 846 haláleset jutott;

C.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaságot 2012 óta a harcokhoz és az erőszakcselekményekhez kapcsolódó instabilitás jellemzi, amely több ezer áldozatot követelt és elsősorban az ország keleti részén lévő Észak- és Dél-Kivu tartományokat érinti; mivel a Humanitárius Ügyeket Koordináló Hivatal (OCHA) szerint 2015. július 31-ig közel 1,5 millió ember, azaz a teljes lakosság 7%-a kényszerült lakóhelyét elhagyni; mivel több mint 400 000 kongói menekült él még mindig száműzetésben; mivel a szomszédos Közép-afrikai Köztársaságot sújtó súlyos humanitárius válság elől menekülők a Kongói Demokratikus Köztársaságba mennek;

D.  mivel a harcban álló felek között megtalálhatók a Demokratikus Erők Ruanda Felszabadításáért (hutu milíciák), a Nemzeti Tömörülés a Kongói Demokráciáért – Goma (RCD-G), amelyet Ruanda a Kongói Demokratikus Köztársaság kormányával szemben támogat, az egyik ugandai lázadásból született Úr Ellenállási Hadserege (LRA), a katangai Mai-Mai csoport és az Önvédelmi Népmozgalom; mivel a bizonytalanság továbbra is fennáll annak ellenére, hogy 2010-től egyes csoportokat leszereltek, és néhány esetben részlegesen a kongói hadseregbe (FARDC) integráltak; mivel az „etnikai kérdést” a régióban eszköznek tekintik, ami a konfliktusok kiéleződéséhez vezetett és továbbra is megosztja a területeket;

E.  mivel az erőszak 2016 kezdete óta is fokozódott; mivel június 13-án, hétfőn, a kongói hadsereg bejelentette, hogy a Szövetséges Demokratikus Erők (ADF) hat ugandai lázadója és egy kongói katona a kelet-kongói Beni térségben egy összetűzés során életét vesztette; mivel egy viszonylag nyugodtabb időszak után az erőszak 2016. május eleje óta folytatódik; mivel a jelentések szerint a május 3-ról 4-re virradó éjjel 17 embert öltek meg vágó- és szúrófegyverrel a Benitől északkeleti irányban 60 kilométerre és a MONUSCO két táborától 200 méterre fekvő Eringeti faluban; mivel a Beni térségben elkövetett mészárlások során mintegy százan haltak meg 2016. február és május között;

F.  mivel a kongói kormány és a MONUSCO szerint az ADF követte el a mészárlásokat, de számos szakértő és nem kormányzati szervezet „óvatosságra” int, ugyanis szerintük a „hivatalos erők is érintettek lehetnek”; mivel az ENSZ Szankcióbizottságának 2016. május közepén megjelent bizalmas jelentésében a szakértői csoport rámutatott, hogy az atrocitásokat a kongói hadsereg és egy Kabilához közel álló tábornok szervezte meg és hajtotta végre; mivel a civil társadalmi és ellenzéki aktivisták rámutatnak a MONUSCO és a kongói kormánynak az ilyen támadásokkal szembeni reakciójának hiányára és az ezekben való bűnrészességükre; mivel a mészárlások óta az igazságszolgáltatást követelő számos eseményre került sor, melyek közül néhányat erőszakkal oszlattak fel; mivel folytatódik az ellenzék tagjainak elnyomása;

G.  mivel 2016. június 1-jén és 2-án az (ellenzéki) Polgári Front 2016 tagjai Hágába mentek, ahol kérelmezték a Nemzetközi Büntetőbíróságnál (NBB), hogy vizsgálja ki a mészárlásokat és a hivatalos hadsereg katonáinak ebben való részvételét; mivel a Büntetőbíróságtól azt is kérik, hogy vizsgálja ki a választási folyamat keretében az ellenzéki tüntetőkkel szemben hozott elnyomó intézkedéseket;

H.  tekintettel a nagyszámú háborús bűncselekményre és emberiesség elleni bűncselekményre, az emberi jogok súlyos megsértéseire, az ellenzék fokozódó elnyomására, a nőket és leányokat érő tömeges nemi erőszakra és a lakosság tömeges elvándorlására; mivel hivatalos adatok szerint a Kongói Demokratikus Köztársaságban a nemi erőszak 1996 óta legalább 200 000 áldozatot követelt, de bizonyosan sokkal többet, mivel számos esetet nem jelentenek; mivel a nemi erőszakot háborús fegyverként alkalmazzák a harcban álló felek, többek között a hivatalos katonai erők is; mivel a kényszersorozás, különösen a gyermekeké, mindennapossá vált a Kongói Demokratikus Köztársaságban, hogy aztán harcosokká képezzék ki őket;

I.  mivel a kongói hadsereget (FARDC) rendszeresen erőszakcselekmények vádja éri; mivel a kormány 2012. októberben elfogadott egy cselekvési tervet, hogy véget vessen a fegyveres és a biztonsági erők azon gyakorlatának, hogy gyermekeket toboroznak, szexuális erőszakot követnek el és a gyermekek jogait súlyosan megsértik; mivel a problémák azóta is fennállnak és folytatódik a büntetlenség;

J.  mivel az 1999-ben létrehozott MONUSCO (az ENSZ kongói demokratikus köztársasági stabilizációs missziója) teljes kudarcot vallott, mivel nem javult a háború által súlyosan érintett polgári lakosság élete, és a kongói nemzeti hadseregnek (FARDC) nyújtott támogatása csak fokozta a hadsereg által elkövetett bűncselekmények számát; mivel a MONUSCO és a FARDC közötti katonai együttműködés 2015. februári felfüggesztése után az ENSZ 2016. március 2-án úgy határozott, hogy újra katonai támogatást nyújt a kormányzati erőknek;

K.  mivel a Kongói Demokratikus Köztársaság természeti erőforrásokban (arany, kassziterit, koltán, metángáz stb.) gazdag, és mivel az ezen erőforrások tartós illegális kiaknázása – különösen a KDK keleti részén – gyakran még mindig a fegyveres félkatonai csoportok ellenőrzése alatt áll, elősegítve a konfliktus finanszírozását és támogatását, ami továbbra is a régió egészében uralkodó bizonytalanság forrása;

L.  mivel a fegyveres konfliktust a multinacionális vállalatok finanszírozzák annak érdekében, hogy tovább folytathassák Kongóban a felszín alatti természeti kincsek kiaknázását; mivel e jelenséggel szemben már többször is felléptek az ENSZ által közzétett jelentésekben; mivel Ibrahim Thiaw, az ENSZ Környezetvédelmi Programjának ügyvezető igazgatóhelyettese 2015 áprilisában azt nyilatkozta, hogy éves szinten több mint 1 milliárd dollár értékben zsákmányolják ki a természeti erőforrásokat, és hogy a profit nagy részéből – a nyereség 98%-ának erejéig – a multinacionális vállalatok részesülnek, míg a fennmaradó 2%-ot a kongói fegyveres csoportok finanszírozására fordítják;

M.  mivel a nemzetközi pénzügyi intézmények strukturális kiigazítási terveik révén még inkább kiszolgáltatottá tették az országot, jogi és adóparadicsommá téve azt a multinacionális vállalatok számára, különösen a bányászati ágazatban; mivel a kongói gazdaság pilléreinek leépítése és a nemzetközi intézményekhez, elsősorban a Világbankhoz kötődő munkavállalók ezreinek leépítése a lakosság megélhetéstől való megfosztásával és életkörülményeinek romlásával járt, a főként nyugati nagy ipari csoportok viszont megszerezték az erőforrásokat és a gazdaság feletti ellenőrzést;

N.  mivel a konfliktus kezdete óta az élelmiszer ára jelentősen megnőtt, ami a helyi népesség körében tovább mélyítette a szegénységet és súlyosbította az élelmiszer-ellátás bizonytalanságát, illetve a régió instabilitását; mivel a helyzet már egyébként is súlyos a multinacionális vállalatok általi földfelvásárlások gyakorlata miatt, ami felett szemet huny a kormány;

O.  mivel a növekvő munkanélküliség, a szociális helyzet romlása és a lakosság elszegényedése mind meghatározó tényezők a régiót sújtó instabilitás tekintetében;

1.  elítél minden erőszakos cselekményt, az emberi jogok megsértéseit és minden szexuális erőszakot; szolidaritását fejezi ki az évek óta tartó konfliktus által sújtott lakossággal; ismételten elítéli az „etnikai kérdés” ürügyként való felhasználását, amely több millió áldozattal járt a régióban és csak a lakosságág megosztására szolgál;

2.  különös aggodalmának ad hangot az ország keleti részében fellángolt erőszak miatt, és kéri, hogy folytassanak nemzetközi és független vizsgálatot a mészárlások felelőseinek (beleértve a Monusco-t és a hivatalos hadsereget is) felderítése érdekében; felszólítja a nemzetközi közösséget, hogy tegyen meg minden szükséges gyakorlati intézkedést azért, hogy véget vessenek a népirtásnak és az erőforrások kizsákmányolásának, és hogy kártérítést szerezzenek a konfliktus áldozatainak;

3.  a választások közeledtével aggódik továbbá az erőszak állandósulása miatt; kéri, hogy azonnal és feltételek nélkül bocsássák szabadon az összes önkényesen fogva tartott személyt, valamint hogy azonnal hagyjanak fel az ellenzék tagjainak rendőrségi és bírósági zaklatásával;

4.  úgy véli, hogy legyen szó akár az emberi jogok megsértéséről, akár gazdasági és pénzügyi bűncselekményekről, a béke helyreállításának egyik előfeltétele a Kongói Demokratikus Köztársaságban a büntetlenség elleni küzdelem;

5.  különösen aggódik a nők helyzete és az ellenük elkövetett bűncselekmények és hátrányos megkülönböztetésük miatt az országban; elengedhetetlennek tartja, hogy a hatóságok és a nemzetközi közösség fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy véget vessenek a tömeges nemi erőszak háborús technikaként való alkalmazásának, hogy ingyenes hozzáférést biztosítsanak az állami egészségügyi ellátáshoz, különösen a reproduktív egészségügyi ellátáshoz, a fogamzásgátlókhoz és a terhesség-megszakításhoz, és előmozdítsák a nemek közötti valódi egyenlőséget;

6.  úgy véli emellett, hogy a hatóságoknak és a nemzetközi közösségnek prioritásként kell kezelnie a gyermekkatonaság jelenségének megszüntetését;

7.  elítéli, hogy a kongói lakosság alapvető szükségleteit szisztematikusan feláldozzák a multinacionális vállalatok és idegen hatalmak gazdasági és geopolitikai érdekeinek javára;

8.  úgy véli tehát, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság keleti részén kialakult drámai helyzetet csak abban az esetben lehet fenntarthatóan megoldani, ha elérik, hogy a lakosság is részesüljön a természeti erőforrásokból származó haszonból; kiemeli, hogy ennek érdekében az országnak vissza kell szereznie a természeti erőforrásai feletti fennhatóságát, biztosítva a külföldi multinacionális vállalatok tevékenységei feletti ellenőrzést és kialakítva a nyersanyagaik kiaknázását, feldolgozását és értékesítését előmozdító nemzeti infrastruktúráikat, ami a kongói alkotmány 56. cikke értelmében valamennyi bányászati és erdészeti szerződés felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését jelenti annak biztosítása érdekében, hogy ebből a gazdagságból a lehető legtöbben részesüljenek, ne csak egy kisebbség;

9.  újra megerősíti, hogy biztosítani kell a Kongói Demokratikus Köztársaság élelmiszer-önrendelkezéshez való jogát – amely magában foglalja a mezőgazdasági termelők azon jogát, hogy a nép számára élelmiszert állítsanak elő –, és hogy véget kell vetni a földfelvásárlások gyakorlatának, illetve biztosítani kell a mezőgazdasági termelők termőföldhöz, vetőmagokhoz és vízhez való jutását;

10.  felszólítja a nemzetközi közösséget, és különösen a Kongói Köztársaság „hitelező” országait (és különösen Belgiumot), hogy számolják fel a Kongói Demokratikus Köztársaság fejlődése, azaz a béke útjában álló akadályokat, töröljék el az adósságokat és az adósságok kamatait, melyeket az ország továbbra is fizet, és hogy a szabadkereskedelmi megállapodások és a strukturális kiigazítási tervek helyett vezessenek be valódi nemzetközi együttműködést, amely tiszteletben tartja az alapvető emberi jogokat és a kongói állam szuverenitását; felhívja a KDK hatóságait, hogy írják elő adósságaik ellenőrzését és töröljenek el minden jogtalan adósságot a külföldi hitelezőkkel szemben az adósság teljes felszámolása érdekében, és hogy jobban tudjanak reagálni a lakosság alapvető emberi szükségleteire;

11.  felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy fokozzák a pénzügyi támogatást és a humanitárius segélyt a lakosság sürgős szükségleteinek kielégítése érdekében; kéri, hogy az Unió és a tagállamok által nyújtott segélyek folyósítására adomány, és ne kölcsön formájában kerüljön sor annak érdekében, hogy ne súlyosbítsák az adósság jelentette terhet; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Unió számos tagállama nem érte el azt a célkitűzést, hogy bruttó nemzeti termékének 0,7%-át fejlesztési segélyezésre fordítsa, és hogy egyes államok csökkentették az e célra szánt keretüket; sajnálatát fejezi ki a tagállamok élelmiszersegély-programokban való részvételének csökkenése miatt; határozottan kéri, hogy a fejlesztési segélyeket ne használják eszközül a határok korlátozása, ellenőrzése vagy a migránsok visszafogadása érdekében; kéri, hogy az Unió és a tagállamok által a Kongói Demokratikus Köztársaságban nyújtott támogatás elsősorban a mélységes egyenlőtlenségek, a szegénység, a krónikus alultápláltság, az egészségügyi ellátáshoz és a közszolgáltatásokhoz való hozzáférés, különösen a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés, valamint a fenntartható fejlesztési célok elérésére törekedjen; hasonlóképpen felszólít arra, hogy növeljék az élelmiszersegélyt, és azt elsősorban a helyi mezőgazdasági termelők élelmiszereinek megvásárlására fordítsák;

12.  újból megerősíti, hogy a harmadik országokban működő uniós vállalkozások tevékenységeinek maradéktalanul meg kell felelniük a nemzetközi emberi jogi normáknak; ezért felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti joguk hatálya alá tartozó vállalkozások székhelyük harmadik országokba való áthelyezéskor, illetve tevékenységük ottani végzésekor ne hagyják figyelmen kívül az alkalmazandó emberi jogok, szociális, egészségügyi és környezetvédelmi normák tiszteletben tartását; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket azon európai vállalatokkal szemben, amelyek nem felelnek meg e normáknak, vagy nem kárpótolják megfelelően a közvetlenül vagy közvetetten a felelősségük alá tartozó emberi jogi jogsértések áldozatait;

13.  kéri a Tanácsot, hogy haladéktalanul jusson kompromisszumra a Parlamenttel a konfliktusövezetből származó ásványokra vonatkozó kötelező erejű szabályozásról folytatott háromoldalú megbeszélések során, továbbá írja elő az európai kohók, finomítók és ásványimportőrök, köztük a gépjárműveket és okostelefonokat előállító végtermékeket gyártó vállalatok számára, hogy alkalmazzanak szigorú szabályokat ellátási láncaikban annak érdekében, hogy véget vessenek a fegyveres csoportok finanszírozásának és a konfliktus sújtotta térségekben az erőszaknak;

14.  kéri ezért, hogy a Kongói Demokratikus Köztársaság vonatkozásában állítsanak fel független vizsgálóbizottságot, amely – különösen a természeti erőforrások ágazatában – a szociális és környezetvédelmi normák európai vállalatok általi tiszteletben tartásával, valamint e vállaltoknak a fegyveres csoportok finanszírozásában való esetleges részvételével foglalkozna; kéri továbbá egy nemzetközi vizsgálat lefolytatását annak érdekében, hogy kivizsgálják a strukturális kiigazítási tervek, a nemzetközi pénzintézetek pénzügyi támogatása és az országban elkövetett bűncselekmények közötti kapcsolatokra vonatkozó állításokat;

15.  ellenzi az EU migrációs politikáinak harmadik országokba történő kiszervezésére irányuló kísérleteket; kifogásolja, hogy a rabati folyamat, melynek a Kongói Demokratikus Köztársaság részes fele, nem teszi lehetővé a migráció kiváltó okainak kezelését, hanem egyszerűen a visszatérési és visszafogadási politikákat mozdítja elő; úgy véli, hogy ezek a politikák ellentétesek a szabad mozgáshoz való joggal és a menedékjoggal; ezzel kapcsolatban azt kéri, hogy haladéktalanul vessenek véget a rabati folyamat keretében a KDK-val folytatott tárgyalásoknak;

16.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az Afrikai Uniónak, a Nagy tavak-régió országai kormányainak, a Kongói Demokratikus Köztársaság elnökének, miniszterelnökének és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának és az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlésnek.

 

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat