Eljárás : 2016/2773(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-0894/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-0894/2016

Viták :

PV 06/07/2016 - 5
CRE 06/07/2016 - 5

Szavazatok :

PV 06/07/2016 - 6.12
CRE 06/07/2016 - 6.12
A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :


ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 303kWORD 139k
4.7.2016
PE585.335v01-00
 
B8-0894/2016

benyújtva a Bizottság nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 37. cikkének (3) bekezdése és az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás alapján,


a Bizottság 2017. évi munkaprogramjára vonatkozó stratégiai prioritásokról (2016/2773(RSP))


Bas Eickhout a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a Bizottság 2017. évi munkaprogramjára vonatkozó stratégiai prioritásokról (2016/2773(RSP))  
B8-0894/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az Európai Bizottságnak szóló, Jean-Claude Juncker által 2014. július 15-én ismertetett, „Új kezdet Európa számára: a munkahelyteremtés, a növekedés, a méltányosság és a demokratikus változás programja” című politikai iránymutatásokra,

–  tekintettel „A Bizottság 2016. évi munkaprogramja – Lejárt a szokványos megoldások ideje” című bizottsági közleményre (COM(2015)0610) és annak 1–6. mellékletére,

–  tekintettel a Bizottsági Elnökök Értekezletének összefoglaló jelentésére, amely kiegészítő információkat nyújt ezen állásfoglaláshoz a parlamenti bizottságok szempontjából, és amelyet a Bizottságnak kellőképpen figyelembe kell vennie 2017. évi munkaprogramjának kidolgozásakor és elfogadásakor,

–  tekintettel az Európai Parlament 2016. június 28-i állásfoglalására az egyesült királysági népszavazás eredményeképpen létrejött, az Unióból való kilépésről szóló döntésről(1),

–  tekintettel az Európai Tanács 2016. június 28–29-i következtetéseire,

–  tekintettel a Régiók Bizottságának a Bizottság 2017. évi munkaprogramjára vonatkozó megállapításaira,

–  tekintettel eljárási szabályzata 37. cikkének (3) bekezdésére,

 

Bevezetés

A.  mivel az európai integrációs folyamat békét eredményezett, és évtizedek óta hozzájárul Európában a biztonsághoz és a jóléthez; mivel a legutóbbi évtizedben lezajlott demokratikus konzultációk eredményeit úgy kell tekinteni, mint lehetőség a közös európai projektről, annak tényleges előnyeiről, jelenlegi hiányosságairól és megújított céljáról való elmélkedésre;

B.  mivel a globalizáció következményei növekvő aggodalmakat és euroszkepticizmust okoznak az uniós polgárok között; mivel az EU-nak biztonságérzetet és e következmények elleni védelmet kell nyújtania;

C.  mivel immár nem lehetséges, hogy az európai integráció pusztán gazdasági projektté váljon, és sürgős lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy az európai projekt visszanyerje az európai polgárok támogatását az uniós szakpolitikák jelentős mértékű irányváltása mellett;

D.  mivel hiányosságai ellenére a Parlament különleges felelősséggel tartozik közös európai érdekeink meghatározásában és hozzá kell járulnia a Tanácsban jelenleg tapasztalható megosztottság felszámolásához, amelynek munkáját túl gyakran lelassítják a kicsinyes nemzeti huzakodások és a „zéró összegű játszmán” alapuló mentalitás;

E.  mivel az európai polgárok általános érdekének mindig elsőbbséget kell élveznie a nemzeti vagy vállalati érdekek védelmével szemben;

F.  mivel mi, európaiak közös értékeken és célkitűzéseken nyugvó valódi közösségként közös jövőt választottunk; mivel a helyi, regionális és nemzeti identitások nem zárják ki kölcsönösen egymást, és hozzájárulnak a szélesebb értelemben vett európai identitásunkhoz;

G.  mivel a jelenlegi akkumulálódott válságok valódi európai megoldásokat igényelnek; mivel azt akarjuk, hogy Európa betöltse szerepét és vállalja felelősségét a nemzetközi színtéren, elköteleződve a szolidaritás, a multilateralizmus és külső partnerségeink iránt, és előmozdítva a magasabb színvonalú normák felé történő globális konvergenciáját; mivel biztosítani szeretnénk a közös békén, jóléten és demokrácián alapuló közös projektünket, annak érdekében, hogy vonzó jövőt teremtsünk az összes elkövetkező nemzedék számára;

Az európai polgárok munka- és életkörülményeinek javítása

1.  emlékeztet arra, hogy Európa jelenlegi gazdasági fellendülése szerény mértékű és kiegyensúlyozatlan, az Unió számos régiójában továbbra is elfogadhatatlan szintű a munkanélküliség, a szegénység, az egyenlőtlenség és a súlyos kilátások hiánya a fiatalabb generációk számára; ezért ragaszkodik ahhoz, hogy az EU kulcsfontosságú gazdasági és szociális menetrendje magában foglaljon olyan intézkedéseket, amelyek célja a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése, a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a mindenki számára elérhető minőségi munkahelyek létrehozása, miközben fokozza az oktatási rendszer terén végrehajtott beruházásokat;

2.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási javaslatokat a szociális jogok pilléréről szóló kezdeményezésének alátámasztására, és felhívja a Bizottságot, hogy ebben az összefüggésben munkálkodjon a szociális védelmi minimum elérésén annak biztosítása érdekében, hogy az európai polgárok megfelelő minimális szintű szociális védelem és általános érdekű szolgáltatásokat – többek között közszolgáltatásokat – élvezhessenek, ezáltal az emberek méltóságteljes életet élhessenek és egész életük során aktívan részt vehessenek a társadalom életében (ez magában foglalja a megfizethető lakhatáshoz való hozzáférést, a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, a gyermekgondozáshoz való jogot, a jövedelembiztonságra vonatkozó minimális normákat, beleértve a nyugdíjakat, vagy az azzal egyenértékű minimális szociális védelmet);

3.  felszólít egy olyan „szociális vétójog”, vagy bármely más olyan mechanizmus bevezetésére, amely képes elhárítani az uniós jogszabályok hatálybalépését, ha azok hatása valószínűleg károkat okoz a társadalom legszegényebb rétegeinek, növeli a szociális és a nemek közötti egyenlőtlenségeket vagy csorbítaná a szociális jogokat;

4.  felhívja a Bizottságot, hogy mutasson fel kézzelfogható eredményeket a „szociális Európa” létrehozására tett többszöri ígéreteit illetően, elsősorban a GMU reformja révén és további kezdeményezésekkel:

–  a megfelelő szociális védelembe, a hozzáférhető, megfizethető, megfelelő elhelyezkedésű és magas színvonalú oktatásba, illetve a szociális, egészségügyi és gondozási szolgáltatásokba történő szociális beruházások kidolgozása és előmozdítása céljából, a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése és a szegénység elleni küzdelem, és különösen a gyermekszegénység csökkentése érdekében;

–  a készséghiány áthidalására és a minőségi oktatáshoz, képzéshez és egész életen át tartó tanuláshoz való hozzáférés biztosítására mindenki számára;

–  a minőségi munkahelyek támogatására mindenki számára, különös figyelmet fordítva a fiatalokra és a tartósan munkanélküliekre;

–  a munkahelyi egészségvédelem és biztonság előmozdítására a vonatkozó irányelvek folyamatos felülvizsgálata révén;

–  a megkülönböztetésmentesség elvének tiszteletben tartására valamennyi munkavállaló számára, beleértve az utazó és kiküldött munkavállalókat, és amelyek gondoskodnak arról, hogy a megfelelő fizetésben részesülnek ahhoz, hogy méltó életet élhessenek tartózkodási helyükön;

–  a nemek közötti bérszakadék és a nyugdíjak közötti eltérések, illetve a munka és a magánélet közötti egyensúllyal kapcsolatos kihívások kezelésére, beleértve ambiciózus javaslatok elfogadása révén a szülési szabadságról szóló irányelvről és a gondozói szabadságról szóló irányelvről, és az egész napos koragyermekkori nevelés és gondozás biztosítása révén, különösen annak biztosítása érdekében, hogy a nők és a férfiak egyenlő gondozók és egyenlő keresők, valamint a nők munkaerő-piaci részvételének fokozása érdekében;

5.  felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, ösztönözze és támogassa a tagállamok hatékony és eredményes pénzeszköz-felhasználását a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén, valamint a fiatalok foglalkoztatásának fellendítése és a minőségi munkahelyek létrehozása terén, különösen azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség szintje, az ifjúsági foglalkoztatási kezdeményezés (YEI), az európai strukturális és beruházási alapok (esb), valamint az Európai Stratégiai Beruházási Alap (ESBA) és az Európai Beruházási Bank (EBB) által finanszírozott programokon keresztül;

A gazdasági fellendülés és a hosszú távú versenyképesség megerősítése a munkahelyteremtés, az életszínvonal emelése és a jólét fokozása céljából

6.  úgy véli, hogy a kizárólag a GDP-növekedésen, a természeti erőforrások folyamatosan túlzott kiaknázásán és a financializáción alapuló gazdasági modellek elérték korlátaikat; úgy véli, hogy az EU-nak ezentúl a fenntarthatóságot kell minden szilárd, jövőorientált és válságmegoldó gazdaságpolitika középpontjába állítania; úgy véli, hogy a kialakult piaci pozíciók védelme potenciális akadály az új gazdasági modell felé vezető úton;

7.  felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó stratégiát a fenntartható fejlődésre a 2030-ig tartó időszakra és egy konkrét végrehajtási tervet; úgy véli, hogy az EU-nak biztosítania kell, hogy ez nem a legkönnyebb vagy kedvelt célok „kimazsolázása”, és a legambiciózusabb célok érdekében túl kell mutatnia a szokásos politikán, garantálva, hogy senki ne maradjon le, valamint hogy bolygónk tűrőképességének határait teljes mértékben tiszteletben tartják; úgy véli, hogy ennek érdekében meg kell előzni a további károsodást és a biológiai sokféleség csökkenését, valamint meg kell valósítani a károsodott ökoszisztémák helyreállítását;

8.  kéri a Bizottságot, hogy a körforgásos gazdaságról szóló csomag mellett dolgozzon ki egy új, nagyratörő, átfogó és társadalmilag és környezetileg fenntartható ipari stratégiát; úgy véli, hogy még több köz- és magánberuházásra van szükség, amelyek az energetikai átállásra, az ökoinnovatív kkv-kra, a kutatásra és az oktatásra összpontosítanak;

9.  hangsúlyozza, hogy az erőforrások iránti veszélyes globális versenyben az európai gazdaságnak fenntarthatónak és digitálissá kell válnia ahhoz, hogy versenyképes maradjon; felszólít arra, hogy az Európa 2020 stratégia kerüljön az uniós gazdasági döntések középpontjába;

10.  kéri a Bizottságot, hogy kövesse nyomon, segítse elő és támogassa a tagállamok azon fellépéseit, amelyek biztosítják, hogy a verseny tisztességes marad, és hogy a polgárok, a fogyasztók és a munkavállalók javát szolgálják;

11.  felszólít arra, hogy a fenntarthatóság, a közegészségügy, a fogyasztóvédelem és a munkavállalók jóléte álljon a további gazdasági reformok középpontjában, különös tekintettel a közös agrárpolitikára, amelynek az élelmiszer és a fenntartható vidéki környezet átfogó politikájává kell válnia;

12.  felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot további intézkedésekre a kutatás és fejlesztés, az innováció, a kulturális sokszínűség és a kreativitás fokozására, hogy e területek a munkahelyteremtés központi motorjai lehessenek, és annak a figyelembevételére, hogy a vállalatok – és különösen a kkv-k – tőkéhez való hozzáférése alapvető eszköz a fejlesztés és az új termékek és szolgáltatások előállításának ösztönzésére mind a hagyományos, mind a feltörekvő ágazatokban;

13.  emlékezteti a Bizottságot, hogy az olyan alapvető gazdasági és technológiai megoldásoknak, mint a genetikai módosítás, a nanotechnológia és az atomenergia, az elővigyázatosság elvét kell követniük, és azokat teljes körű demokratikus és átlátható ellenőrzés és folyamat alá kell vonni, ahogy arra időről időre ígéretet tett a Bizottság elnöke a GMO-k kérdése kapcsán és a polgárok elvárásainak megfelelően;

Válasz az éghajlatváltozásra és az energiabiztonság biztosítása

14.  emlékeztet arra, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az energiaunió megvalósítása érdekében, amely garantálni fogja az energiabiztonságot, valamint a megfizethető és fenntartható energiát valamennyi polgár és vállalkozás számára;

15.  megjegyzi az Európát és a világ többi részét sújtó éghajlati katasztrófák emberi és gazdasági következményeit; hangsúlyozza, hogy továbbra is kezelni kell az éghajlatváltozás alapvető okait – különösen a közlekedési szektorban, biztosítva ugyanakkor iparunk versenyképességét – egy, az energiahatékonyságot is magában foglaló ambiciózus éghajlat-változási stratégia révén;

16.  felszólít ambiciózusabb célkitűzések uniós szinten történő meghatározására az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, a megújuló energiák és az energiahatékonyság vonatkozásában a 2020 utáni időszakra, a párizsi éghajlat-változási konferencián (COP 21) elért megállapodással összhangban;

17.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös stratégiát az energia- és éghajlatügyi diplomácia terén, amely foglalkozik ezekkel a globális kérdésekkel, és kéri az EU-t, hogy játsszon aktívabb szerepet a megújuló energia használatának – mint az éghajlatváltozással szembeni fellépés kulcsfontosságú eszközének – világszintű előmozdításában;

18.  sürgeti a Bizottságot, hogy szüntesse meg a fosszilis tüzelőanyagok uniós alapokból történő támogatását, és koordinálja a tagállamok erőfeszítéseit a fosszilis tüzelőanyagok nemzeti támogatásának gyors megszüntetését; kéri továbbá a Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy nem használnak fel nemzeti vagy uniós támogatásokat új atomreaktorok finanszírozására, és sürgesse a tagállamokat, hogy hagyjanak fel az atomerőművek élettartamának meghosszabbítását célzó tervekkel;

A menekültek növekvő beáramlására adandó következetes válasz biztosítása

19.  azon a véleményen van, hogy az EU-nak konkrét megoldásokat kell kidolgoznia a menekültek érkezésének kezelése érdekében, különösen a kiváltó okok kezelésére irányuló átfogó politikai válaszokkal, amelyek magukban foglalják fejlesztési szempontú szakpolitikai koherenciát, a kereskedelmet, az éghajlat- és befektetési politikákat, ezzel egy időben biztonságos és rendszeres hozzáférést biztosítva a nemzetközi védelmet kérők számára;

20.  csalódottságának ad hangot a menekültek megnövekedett beáramlására adott reakciók során tapasztalt, a tagállamok közötti szolidaritás hiánya miatt; felszólít a 160 000 menekült Olaszországból és Görögországból más tagállamokba történő áthelyezésére, illetve az európai kutatási és mentési program létrehozására irányuló határozat mihamarabbi végrehajtására; komoly aggodalmának ad hangot a harmadik országokkal kötött olyan, nem hivatalos nemzetközi megállapodások jogszerűségét, helyénvalóságát és az emberi jogokkal való összeegyeztethetőségét illetően, melyek a fejlesztési együttműködés feltételévé teszik az olyan védelmi és határellenőrzési politikákat, melyek a menekültek és migránsok megbélyegzését eredményezik;

21.  úgy véli, hogy a menekültek lakóhelyelhagyásának egyik tartós megoldásaként, valamint a belső szolidaritás feltétel nélküli eszközeként fenn kell tartani az áttelepítést; szorgalmazza további áttelepítési lehetőségek kialakítását a származási és tranzitországokból érkező évi legalább 500 000 menekült áttelepítésének lehetővé tétele érdekében, amely mennyiség megfelelő elosztás esetén teljességgel kezelhető számokat jelentene az EU számára;

22.  felszólít a jelenlegi dublini menekültügyi rendszer megreformálására és egy olyan új rendszer bevezetésére, amely a menedékkérők tagállamok közötti méltányos elosztásán és objektív kritériumokon alapul, valamint figyelembe veszi a menedékkérők egy adott tagállammal már meglévő kapcsolatát és egy adott tagállam iránti preferenciáit; úgy véli, hogy egy ilyen rendszernek valamennyi tagállamra nézve kötelező érvényűnek kell lennie, és a kényszerítő intézkedésekkel szemben ösztönzőkre kell épülnie;

23.  szorgalmazza a legális migrációs csatornák létrehozását, ideértve – az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének javaslataival összhangban – a klímamenekültekre és emberi jogi aktivistákra is kiterjedő humanitárius befogadás, az ideiglenes védelem, a családegyesítés, a különböző készségszintekre, többek között az alacsony bérezésű ágazatokra és a munkakeresőkre is kiterjedő gazdasági befogadás, a hallgatói mobilitás és az egészségügyi evakuálás esetét;

24.  felszólít arra, hogy a menedékkérők fogadására hozzanak létre olyan körülményeket az EU-n belül, amelyek biztosítják a menedékkérők biztonságát, valamint a humánus és méltóságteljes bánásmódot, különös figyelmet fordítva nők, a lányok, az LMBTI-személyek és egyéb kiszolgáltatott helyzetben lévő csoportok igényeinek kielégítésére; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy elegendő forrást kell biztosítani a menekültek oktatására és munkaerő-piaci integrációjára, valamint mind a menekültek, mind pedig a migránsok társadalmi befogadására;

25.  felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre vízumrendszert a harmadik országokban veszélynek kitett emberijog-védők számára;

A polgárok biztonsági aggályainak kezelése

26.  megismétli, hogy a polgári szabadságjogokat, az alapvető jogokat és a szabad mozgás alapelvét veszélyeztető, javarészt szimbolikus, elnyomásra, tömeges megfigyelésre és határellenőrzésre irányuló intézkedések nem adnak megfelelő választ;

27.  óva int a terrorizmus elleni küzdelemre vonatkozó törvények érzelmi alapon történő gyors elfogadásától, ami kedvezőtlenül hathat a gyanúsítottak és ártatlan polgárok szabadságjogaira és alapvető jogaira; felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen részletes hatásvizsgálatot minden egyes olyan intézkedésre vonatkozóan, amely esetleg sértheti az uniós polgárok és lakosok jogait;

28.  hangsúlyozza, hogy a belső és külső biztonság egyre szorosabban kapcsolódik egymáshoz; emlékeztet arra, hogy ez nem vezethet a külpolitikai eszközök belső biztonsággal kapcsolatos felhasználásához; megismétli, hogy a belső biztonság, valamint a terrorizmus elleni küzdelem és a terrorizmussal gyanúsított személyek büntetőeljárás alá vonása a rendőri és igazságügyi hatóságok kizárólagos feladata és felelőssége, továbbá szigorú eljárási biztosítékok és büntetőjogi rendelkezések teljes körű tiszteletben tartása mellett valósítható meg;

29.  ismételten kiemeli a szabad mozgás schengeni térségének fontosságát; hangsúlyozza a külső határok emberi jogokon és a nemzetközi és uniós jog teljes körű tiszteletben tartásán alapuló hatékony igazgatásának szükségességét;

30.  felszólítja a Bizottságot, hogy a terrorizmus és az erőszakos szélsőségesség fenyegetéseire válaszul kövesse szorosan nyomon az EU büntetőjogi normáinak és terrorizmus elleni intézkedéseinek – többek között az oktatás, a megelőzés, a rendőrségi és igazságügyi együttműködés, a nemzetközi hatóságok közötti, valamint az Europolon és az Eurojuston keresztüli információk időben történő megosztása, a terrorizmus finanszírozására irányuló új trendek visszaszorítására irányuló intézkedések – hatékony átültetését és végrehajtását; ismételten hangsúlyozza, hogy jobb felszereléssel és erőforrással kell ellátni az Europol és az Eurojust keretén belül működő közös nyomozócsoportokat;

31.  felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő az európai belső biztonság koncepciójáról szóló fehér könyvet, amely jogi alapot biztosítana a jövőbeli biztonsági intézkedésekre vonatkozóan, figyelembe véve a szabad mozgást és a belső határellenőrzés hiányát, és elkülönül a „nemzetbiztonság” fogalmától, amelyre a tagállamok hivatkoznak a bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatban; szorgalmazza egy olyan egységes definíció kialakítását, amely meghatározza, hogy mit jelent a „nemzetbiztonság” és mi nem tartozik annak hatókörébe; elutasítja, hogy a nemzetbiztonságot és az „államtitkot” ürügyként használják az alapvető jogok – például az ügyvédi titok védelmének – aláásásához;

32.  kéri a Bizottságot, hogy mobilizálja a szakértelmet, valamint a technikai és pénzügyi erőforrásokat annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a bevált gyakorlatok uniós szintű koordinációját és megosztását az erőszakos szélsőségesség, a terrorista propaganda, valamint a radikális hálózatok és a terrorista szervezetek általi toborzás elleni küzdelem területén; hangsúlyozza, hogy az elnyomó intézkedések csak akkor lehetnek hatékonyak, ha a hosszú távú megelőzésre, a beilleszkedésre és újrabeilleszkedésre, valamint a megkülönböztetésmentességre irányuló stratégiákkal párosulnak;

33.  sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy teljes körűen vizsgálják felül az összes már elfogadott biztonsági jogszabályt, és annak alapján gondoskodjanak azok visszavonásáról vagy végrehajtásáról; megismétli felhívását az EU terrorizmus elleni stratégiájának mélyreható elemzésére, amelynek során értékelni kell az elfogadott intézkedések alkalmazását, költségeit és hatékonyságát; elvárja, hogy a Bizottság – tekintettel a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelem terén a tagállamok közötti együttműködés hiányára – szükség szerint frissítse a biztonsági stratégiát;

34.  felhívja a Bizottságot, hogy terjessze elő bejelentett javaslatait az Europolon belül működő, a Terrorizmus Elleni Küzdelem Európai Központja megfelelő jogi alapjára, a meglévő információs rendszerek átjárhatóság, hatékonyság és arányosság tekintetében történő javítására és fejlesztésére, az információs hiányosságok kezelésére, az átjárhatóság előmozdítására, valamint az e téren felmerülő gyanúkra és kockázatokra vonatkozó információk tagállamok közötti kötelező uniós szintű megosztására, amelyet szigorú és következetes adatvédelmi biztosítékok kísérnek valamennyi rendőrségi és igazságszolgáltatási keretrendszerben;

35.  felszólítja Bizottságot, hogy terjesszen elő jogalkotási indítványt a nők elleni és a nemi alapú erőszak minden formája elleni küzdelemre vonatkozóan; felszólítja a Bizottságot, hogy mihamarabb zárja le az EU csatlakozását a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és leküzdéséről szóló Európa tanácsi egyezményhez (Isztambuli Egyezmény), ahogyan azt a Parlament többször szorgalmazta;

A szomszédságpolitikával és a globális rendszerrel kapcsolatos külső fellépések ambiciózus menetrendjének kidolgozása

36.  szorgalmazza az Unió új, átfogó kül- és biztonságpolitikai stratégiájának ambiciózus végrehajtását, melynek során az EU központi értékeinek, alapelveinek és normáinak hatékony szószólójaként lépne fel rohamosan változó világunkban, és elvárja a Bizottságtól és az Európai Külügyi Szolgálattól, hogy koherens módon mozgósítsák az EU valamennyi külső fellépési eszközét egy szabályokon alapuló jobb globális irányítás elérése, a hatékonyabb szabályozással kapcsolatos széles körű konvergencia, a tartós béke és az emberi jogoknak, a demokráciának, a jogállamiságnak és az alapvető szabadságoknak az egész világon történő fokozottabb tiszteletben tartása céljából; hangsúlyozza ezért, hogy ennek érdekében az alábbi kulcsfontosságú elemeket az EU külügyi napirendjének prioritásai közé kell sorolni:

–  annak követelése, hogy az Unió és a tagállamok fordítsák vissza azt a jelenlegi trendet, mely szerint a rövid távú üzleti, biztonsági és energiaellátási érdekek háttérbe szorítják az emberi jogi normákat;

–  a stabilitás és a jólét előmozdítása az EU szomszédos országaiban olyan kezdeményezések révén, amelyek ösztönzik a fejlődést, a demokráciát, a kulturális együttműködést, a jó kormányzást és a jogállamiságot, a polgári konfliktusmegelőzést a megbékélést célzó intézkedések, az átláthatóság, az elszámoltathatóság, a parlamenti felügyelet és a biztonsági ágazat demokratikus ellenőrzésének megerősítésén keresztül, valamint a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője és a tagállamok közös biztonság- és védelempolitika keretén belül a békefenntartásra és béketeremtésre irányuló törekvéseinek támogatása révén;

–  az alelnök/főképviselő és a tagállamok támogatása annak érdekében, hogy a közös biztonság- és védelempolitika hatékonyabb politikává váljon, amely koherens és összeegyeztethető olyan egyéb uniós külpolitikákkal, mint a fejlesztési támogatás és a polgári konfliktusmegelőzés a stabilitás és a béke elősegítését szolgáló eszköz keretén belül, továbbá amely biztosítja a biztonság, béke, stabilitás, demokrácia és az emberi jogok érvényesülését, valamint elősegíti az ENSZ Alapokmányában rögzített alapelvek betartását; annak biztosítása, hogy a struktúrák, mechanizmusok vagy a már létező eszközök működő realitássá váljanak;

–  a Bizottság és az alelnök/főképviselő felszólítása, hogy jobban figyeljenek oda arra, hogy a tagállamok betartsák az EU fegyverkivitelre vonatkozó közös álláspontját, és gondoskodjanak róla, hogy a kettős felhasználású technológiák kivitelét szabályozó jogszabályok ne tegyék lehetővé a tömeges megfigyelésre és nyomon követésre alkalmas technológiák nem demokratikus országoknak történő átadását;

–  a Bizottság sürgetése arra, hogy nyújtson be jelentést a védelmi kutatásra és az Európai Védelmi Ügynökséggel ezzel kapcsolatban folytatott együttműködés hatékonyságára vonatkozóan; a Bizottság felhívása arra, hogy vonja vissza azokat a terveket, melyek szerint nyomon követő intézkedésként 80 millió euró értékű előkészítő intézkedést kezdeményezne védelmi kutatásra, tekintettel arra, hogy az Európai Védelmi Ügynökség legfrissebb adatai szintén megerősítették, hogy a tagállamok nem hajlandók és képtelenek együttműködni a védelmi kutatás és fejlesztés terén; minden arra irányuló kísérlet elutasítása, hogy az EU költségvetési forrásait katonai kutatásra és fejlesztésre használják;

–  gyorsabb előrehaladás a csatlakozási tárgyalási folyamatban megerősítve a szociális, politikai és gazdasági stabilitást, a környezeti fenntarthatóságot és demokráciát a tagjelölt országokban anélkül, hogy az alapvető csatlakozási kritériumok tekintetében engedmények történnének;

–  a fejlesztési együttműködési politika hatékonyabbá, koordináltabbá és az EU egyéb külső fellépési eszközeivel koherensebbé tétele; koherencia és következetesség biztosítása a fejlesztéspolitika és a biztonságpolitika között, mivel mindkettő egymással összekapcsolódik, egymástól függenek és egymást kölcsönösen erősítik;

–  a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlesztési menetrend és a politikák fejlesztési célú koherenciájának integrálása az EU külső és belső politikáiba;

–  határozottabb, hatékonyabb, meggyőző és koherens kezdeményezések elindítása az Unió szomszédságában zajló konfliktusok megoldására vonatkozóan, és az összes elérhető eszköz rendelkezésre bocsátása az EU számára;

–  az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA), a szolgáltatáskereskedelmi megállapodás (TiSA) és a transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség (TTIP) elutasítása, és annak megjegyzése, hogy mind az európai polgárok, mind a Parlament egyre inkább kritikusan áll a szabadkereskedelmi megállapodások tényleges hatásaihoz, mivel azok nem kívánt hatással lehetnek a foglalkoztatásra, a versenyképességre, valamint az Unió emberi jogi és fenntartható fejlődésre vonatkozó normáira; követeli az Unió piacvédelmi eszközeinek korszerűsítését és a kereskedelempolitikák uniós fejlesztési célokkal, éghajlatvédelmi célokkal, környezetvédelmi prioritásokkal, valamint szociális és emberi jogi normákkal összhangban történő megtervezését;

Méltányos adópolitikák a megfelelő források beszedése érdekében

37.  hangsúlyozza, hogy soha nem volt még nagyobb szükség arra, hogy fokozzák az adócsalás és az adókikerülés elleni küzdelmet, ami a nemzeti költségvetések számára akár 1 billió euró összegű potenciális bevételt jelent; úgy véli, hogy e forrásokat a jövőt szolgáló beruházásokra, a foglalkoztatás fellendítésére és az egyenlőtlenségek csökkentésére lehetne fordítani;

38.  sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul lépjen fel annak biztosítása érdekében, hogy a nyereséget azokban az országokban adóztassák, amelyekben a tényleges gazdasági tevékenység és értékteremtés folyik Európában; úgy véli, hogy az Uniónak arra kell törekednie, hogy elmozduljon a kötelező közös konszolidált társaságiadó-alap felé, fokozza az adózással összefüggő állami támogatás megsértéseinek kivizsgálására irányuló erőfeszítéseket, alkalmazzon a feltételes adómegállapítások használatára és átláthatóságára vonatkozó közös szabályokat, továbbá alkalmazzon pontosan meghatározott közös megközelítést az adóparadicsomok megszüntetése érdekében;

39.  sürgeti a Bizottságot, hogy az adókijátszás és az adókikerülés ellen folytatott küzdelmébe foglaljon bele a nemekkel kapcsolatos szempontokat és a külső dimenziót, tekintettel többek között az Unióból adózatlanul kivitt nyereségre;

40.  szorgalmazza a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó bevezetését, amely rákényszeríti a pénzügyi szektort arra, hogy anyagilag tisztességesen hozzájáruljon az általa okozott válság kezeléséhez, gátat szab a terméketlen rövid távú spekulációnak és további bevételeket biztosít a jelenlegi társadalmi, környezeti és gazdasági kihívások kezeléséhez; sajnálatosnak tartja a Bizottság eredeti javaslatának felpuhítását és úgy véli, hogy a Parlament javaslatának megfelelően azt inkább ki kellene terjeszteni a devizaügyletekre is és legkésőbb 2017 közepéig meg kellene valósítani;

Az uniós költségvetés megerősítése és a pénzügyi eszközök

41.  azon a véleményen van, hogy ahhoz, hogy az Unió képes legyen hatékonyan fellépni, új pénzügyi és költségvetési stratégiára van szüksége; úgy véli, hogy a Bizottságnak ezért a következő elvekre és elemekre épülő intézkedéseket kell javasolnia:

–  a megfelelő források gyors rendelkezésre bocsátása, tekintettel arra, hogy elkerülhetetlen az Unió finanszírozási rendszerének megreformálása a valódi saját források megerősítése vagy új források bevezetése révén az uniós költségvetés stabilabbá, fenntarthatóbbá és kiszámíthatóbbá tétele érdekében; ugyanakkor fontos a globális fedezet elvének tiszteletben tartása és az átláthatóság javítása;

–  a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő költségvetés-tervezés elveinek prioritásként történő megvalósítása;

–  a lehető legjobb eredmények elérése érdekében az uniós költségvetési eszközöket a teljesítményre és a költséghatékonyságra fokozott figyelemmel kell kezelni, biztosítva egyúttal a megfelelést és az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét;

–  az Uniónak lépéseket kell tennie, hogy forrásokat biztosítson a magas ifjúsági és tartós munkanélküliség, valamint a menekültügyi vészhelyzet belső és külső dimenziói jelentette kihívásokra adandó válaszlépésekre;

–  mindössze két évnyi végrehajtási időszak után a többéves pénzügyi keret elérte korlátait; ezen túlmenően, a többéves pénzügyi keret félidős átfogó felülvizsgálata nélkül az Unió költségvetése nem lesz képes sem arra, hogy kezelje a további pénzügyi szükségleteket és új politikai prioritásokat, sem pedig arra, hogy elkerülje egy újabb kifizetési válság kialakulását; úgy véli, hogy végre el kell végezni a többéves pénzügyi keret választások utáni teljes körű felülvizsgálatát és nem csupán technikai felülvizsgálatát az uniós költségvetés mobilizálására és ezáltal az európai gazdaság fellendülésének elősegítésére, az Európa 2020 stratégia sikerének biztosítása, az EU 2015-öt követő nemzetközi kötelezettségvállalásainak támogatása és a növekvő fizetési probléma strukturált kezelése érdekében;

–  annak érdekében, hogy valamennyi tagállam képes legyen magasabb szintű stratégiai befektetések megvalósítására, hogy jobban meg lehessen célozni azon térségeket, ahol a legégetőbb szükség van a beruházásokra, és annak biztosítására, hogy a beruházásokra fordított állami finanszírozás hozzájáruljon a fenntartható gazdaságra történő áttéréshez az ESBA reformjára van szükség; meg kell vizsgálni a további finanszírozás lehetőségeit a meglévő uniós források, például a Horizont 2020 vagy az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz (CEF) más alapokba vagy befektetési eszközökbe történő átcsoportosítása helyett;

–  a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó kohéziós politika hatékony végrehajtásának együtt kell járnia a 2020 utáni időszakra való felkészüléssel, tiszteletben tartva a Szerződésekben meghatározott valódi jellegét és fontosságát mint az összes uniós régiót érintő beruházási eszköz és az európai szolidaritás megnyilvánulása; a kohéziós politika forrásait a szénszegény gazdaság felé történő elmozdulás érdekében is fel kellene használni a COP21 párizsi megállapodáshoz történő hozzájárulás és a menekültek és bevándorlók fogadására irányuló erőfeszítések támogatása érdekében, beleértve azok integrációját, továbbá el kell kerülni a kohéziós politika költségvetésének bármilyen mértékű csökkentését;

A gazdasági és monetáris unió kiteljesítése

42.  ragaszkodik az európai gazdasági kormányzás keretében hozott határozatok tekintetében az uniós jogban foglalt demokratikus elszámoltathatóságra vonatkozó előírások tiszteletben tartásához;

43.  kitart amellett, hogy az Uniónak törekednie kell a felfelé irányuló konvergenciára a gazdasági, társadalmi és erőforrásokra vonatkozó mutatók tekintetében; úgy véli, hogy a gazdasági kormányzási keretet e célból meg kell reformálni;

44.  úgy véli, hogy az EU-nak javítania kell a jelenlegi gazdasági kormányzási keret hitelességét, következetességét, nemzeti felelősségvállalását, demokratikus legitimációját, fenntarthatóságát, valamint a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó és társadalmi vonatkozásait egyszerűbb, anticiklikus és átlátható szabályok bevezetésével, az erkölcsi kockázat elkerülésével, a makrogazdasági egyensúlyhiányok szimmetrikus kiigazításával és az állami beruházások ösztönzésével;

45.  szorgalmazza a szorosabb gazdaságpolitikai koordinációt az euróövezet beruházási hiányosságainak kezelése és a reform-erőfeszítések megerősítése érdekében a termelékenység és az általános erőforrás-hatékonyság növelése és a kereslet fenntartása céljából;

46.  úgy véli, hogy a bankuniót ki kell teljesíteni úgy, hogy a kockázatcsökkentő intézkedések szorosan együtt járjanak a kockázatmegosztással;

47.  emlékeztet arra, hogy sürgősen ki kell építeni a GMU költségvetési kapacitását annak érdekében, hogy a GMU ellenállóvá váljon a szimmetrikus és aszimmetrikus megrázkódtatásokkal szemben és kezelni lehessen a munkanélküliség elfogadhatatlan szintjét a GMU számos régiójában;

48.  felkéri a Bizottságot, hogy sürgősen vizsgálja meg közös pénzügyi eszközök igénybevételének lehetőségét a migrációs válság kezelése érdekében;

Az alapvető jogok és a demokrácia erősítése

49.  aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a halmozott válság nemcsak az európai társadalmak kohézióját kezdte ki, hanem megrendítette az európai polgárok demokratikus intézményeikbe vetett bizalmát uniós, és egyes esetekben nemzeti szinten; ezért úgy véli, hogy Európa legfontosabb feladata az Unió demokratikus legitimitásának növelése és a polgárok érdekeinek szolgálatára vonatkozó képességébe vetett bizalom helyreállítása;

50.  emlékeztet arra, hogy számos mai kihívás – mint az éghajlatváltozás vagy a menekültügy és a migráció, a pénzügyi piacok vagy a multinacionális vállalatok, valamint a terrorista hálózatok és a „lator” államok – transznacionális és határok nélküli kihívások, és ilyen szintű fellépéseket és válaszlépéseket tesznek szükségessé; úgy véli, hogy a Bizottságnak e célból egy új vitát kellene ösztönöznie a társadalom egészében arról, hogy az emberek milyen kihívások esetében tartanak szükségesnek európai szintű fellépést, és hogy az Uniónak hol kellene „európai szuverenitást” alkalmaznia;

51.  emlékezteti a Bizottságot, hogy a Szerződések őreként elő kell mozdítania az Unió általános érdekeit (az EUSZ 17. cikke), vagyis a békét, az általa vallott értékeket és népei jólétét (az EUSZ 3. cikke); sürgeti a Bizottságot, hogy fogadjon el egy nyílt, hatékony és független európai igazgatásról szóló rendeletre irányuló javaslatot; megjegyzi, hogy a Parlamentnek e tekintetben külön politikai felelőssége van és maradéktalanul és önelégültség nélkül kell gyakorolnia intézményi szerepét; úgy véli, hogy a vizsgálóbizottságok közelmúltbeli létrehozása biztató jel arra nézve, hogy a Parlament komolyabban veszi a fékek és ellensúlyokra vonatkozó politikai feladatkörét;

52.  úgy véli, hogy az Európai Tanács azon gyakorlata, hogy az elmúlt években kormányközi eszközökhöz folyamodott, veszélybe sodorja a „közösségi módszert” és sérti a Szerződéseket; emlékeztet arra, hogy bár a Lisszaboni Szerződés értelmében az Európai Tanács tagjai egyénileg saját nemzeti parlamentjüknek, kollektíven viszont csak önmaguk felé elszámoltathatóak, a nemzeti parlamenteknek tisztában kell lenniük azon konkrét politikai felelősségükkel, hogy teljes körű demokratikus ellenőrzést gyakoroljanak az Európai Tanácsban helyet foglaló képviselőik felett;

53.  kéri, hogy mivel a nem átlátható, egyoldalú lobbitevékenységek komoly veszélyt jelentenek a politikai döntéshozatalra és a közérdekre, valamennyi uniós intézménynek a lehető legmagasabb fokú átláthatósági, elszámoltathatósági és feddhetetlenségi normákra kell törekednie, és fáradhatatlanul küzdenie kell az összeférhetetlenségek feltárásának elmulasztása ellen, ami káros hatással van a döntéshozatali folyamat hatékonyságára, tisztességességére és megbízhatóságára; támogatja emellett a magán- és állami szektorban a visszaéléseket bejelentő személyek európai szintű védelméről szóló jogalkotási tervezetet, és emlékezteti a Bizottságot a Parlament többszöri ilyen irányú felhívására;

54.  kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki átfogó európai válaszlépéseket a széles körben elterjedt gyűlölet-bűncselekményekből, a gyűlöletbeszédből, a szexizmusból, homofóbiából, a transzfóbiából és a hátrányos megkülönböztetés egyéb formáiból származó alapvető jogi problémákra, beleértve fokozottabb erőfeszítéseket annak biztosítására, hogy a Tanács ne blokkolja a szociális és alapvető jogokat előmozdító jogalkotási javaslatok, különös tekintettel a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre irányuló 2008-as javaslatra;

55.  felkéri a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket az uniós polgárok számára rendelkezésre álló azon eszközök megszilárdítására, megerősítésére és fejlesztésére, amelyek lehetővé teszik, hogy a választási ciklusokon túl is beavatkozhassanak a politikai folyamatba; rámutat arra, hogy ez egyrészt fokozottabb átláthatóságot és a dokumentumokhoz való nyilvános hozzáférést, másrészt az uniós ombudsmannak és az állampolgári petícióknak nyújtott nagyobb támogatást és pénzügyi forrásokat és az európai polgári kezdeményezésről szóló rendelet reformját feltételezi;

56.  úgy véli, hogy a Bizottságnak javaslatokat kellene előterjesztenie a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok egész Unióban történő védelmével kapcsolatos mechanizmusra, a jogállamisági keret hatékonyabb eszközzel történő helyettesítésével; úgy véli, hogy a Bizottságnak továbbra is törekednie kellene arra, hogy az Unió csatlakozzon az emberi jogok európai egyezményéhez (EJEE), figyelembe véve a Bíróság e kérdésről szóló véleményét és választ adva a fennmaradó jogi kihívásokra;

57.  eltökélt szándéka, hogy minden eszközt és forrást hajtóerőként használ az Európai Unió reformja felé vezető megújított demokratikus folyamat során;

58.  szorgalmazza, hogy erősítsék meg, hogy a Bizottság az 50. cikk szerinti, Egyesült Királysággal folytatott eljárás főtárgyalója;

59.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak.

 

(1)

Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0294.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat