ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY a legutóbbi lengyelországi fejleményekről és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokra gyakorolt hatásukról
7.9.2016 - (2016/2774(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Ryszard Antoni Legutko, Anna Elżbieta Fotyga, Tomasz Piotr Poręba az ECR képviselőcsoport nevében
B8-0978/2016
Az Európai Parlament állásfoglalása a legutóbbi lengyelországi fejleményekről és az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített alapvető jogokra gyakorolt hatásukról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2., 3., 4., 5. és 6. cikkére, amely meghatározza az Unió hatásköreinek típusait és területeit,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkére és a szubszidiaritás elvére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának Lengyelországra és az Egyesült Királyságra történő alkalmazásáról szóló (30.) jegyzőkönyvre,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződéshez csatolt, az Európai Unió Alapjogi Chartájáról szóló 1. nyilatkozatra,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződéshez csatolt, a Lengyel Köztársaság által tett, az Európai Unió Alapjogi Chartájáról szóló 61. nyilatkozatra,
– tekintettel a lengyel alkotmánybíróságról szóló, 2016. július 22-i törvényre,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel a jelenlegi lengyel kormány a lengyel alkotmányon alapuló, átlátható és demokratikus módon jött létre;
B. mivel a lengyel alkotmány értelmében Lengyelország minden intézményét törvény szabályozza;
C. mivel a lengyel alkotmány értelmében az alkotmánybíróság szervezetét és eljárásait a lengyel parlament által elfogadott törvény szabályozza;
D. mivel az EUMSZ 2–6. cikkének megfelelően a közerkölcs és a családjog nem tartozik az Unió hatáskörébe, és a döntéshozatal ezek terén továbbra is a tagállamok kizárólagos hatáskörébe tartozik;
E. mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája az Unió intézkedései és az uniós jog tagállamok általi végrehajtása során alkalmazandó;
F. mivel az Európai Unió Alapjogi Chartája Lengyelországra korlátozottan alkalmazandó, amint azt a (30.) jegyzőkönyv rögzíti; mivel továbbá a Lengyel Köztársaság által tett, az Európai Unió Alapjogi Chartájáról szóló 61. nyilatkozat hangsúlyozza, hogy „a Charta semmilyen módon nem érinti a tagállamoknak azt a jogát, hogy jogszabályokat alkossanak a közerkölcs, a családjog, valamint az emberi méltóság védelme és az ember fizikai és szellemi épségének tiszteletben tartása területén”;
G. mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájáról szóló 1. nyilatkozat kimondja, hogy „a Charta nem terjeszti ki az uniós jog alkalmazási körét az Unió hatáskörein túl, továbbá nem hoz létre új hatásköröket vagy feladatokat az Unió számára, és nem módosítja a Szerződésben meghatározott hatásköröket és feladatokat”;
H. mivel Lengyelországban – ahogy más uniós országokban is, például Máltán, Németországban, Franciaországban és Írországban – léteznek civil mozgalmak, amelyek szeretnék bevezetni az abortusz tilalmát, és amelyeknek egy demokratikus társadalomban teljes mértékben joguk van ehhez; mivel nem kormányzati szervezetek egy csoportja polgári mozgalom részeként majdnem 500 000 aláírást gyűjtött az abortuszra vonatkozó jogszabályok szigorításának indítványozása érdekében; mivel a lengyel kormány eddig nem nyújtott be semmilyen jogalkotási javaslatot erre vonatkozóan;
I. mivel Timmermans biztos hangsúlyozta, hogy „a lengyel kormányt teljes mértékben megilleti a jog, hogy végrehajtsa a szavazóknak megígért programokat”, és javasolta, hogy lengyelországi látogatásai továbbra is a jelenlegi módon folytatódjanak;
J. mivel a jogállamisági keret jogi alapjával kapcsolatban továbbra is maradnak fenn kérdések;
K. mivel 2016. augusztus 16-án a lengyel kormány közzétett 21 alkotmánybírósági ítéletet;
L. mivel a Białowieża erdőbeli fakitermelés növelésére vonatkozó terveivel a lengyel kormány az erdő szúbogarakkal való fertőződése ellen akar fellépni, ugyanis e betegség miatt sok fa elpusztult, és változások történtek a helyi környezetben, többek között megnőtt a vízszint, ami veszélyezteti a helyi biológiai sokféleséget;
1. hangsúlyozza, hogy a (30.) jegyzőkönyv értelmében Lengyelországra nem bírnak jogilag kötelező erővel az Európai Unió Alapjogi Chartájában lefektetett elvek, kivéve, ha ezeket az elveket Lengyelország jogszabályaiban vagy gyakorlataiban elismerik;
2. hangsúlyozza, hogy az EUSZ szubszidiaritás elvét meghatározó 5. cikke kimondja, hogy „azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amennyiben a tervezett intézkedés céljait [...] a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani”;
3. hangsúlyozza, hogy olyan területek, mint a szabadság és a jog érvényesülése vagy a környezetvédelem az EUMSZ 4. cikke szerinti megosztott hatáskörök közé tartoznak, a kultúra az egyik olyan terület, amelyen az Unió csupán támogathatja vagy összehangolhatja a tagállami fellépéseket, ám a közerkölcs és a családjog területére az Unió hatásköre egyáltalán nem terjed ki;
4. hangsúlyozza ezért, hogy az új lengyelországi jogszabályokba, például a terrorizmus elleni törvénybe, a büntetőeljárási törvény módosításaiba, az ügyészségi törvénybe vagy a közszolgálati műsorszolgáltatásról szóló törvénybe az uniós intézmények nem avatkozhatnak bele, mivel a szubszidiaritás elve alapján ezek céljait a lengyel hatóságok tudják a legjobban megvalósítani;
5. ismételten emlékeztet arra, hogy a lengyel parlament elé nem terjesztettek új abortusztörvényt, és határozottan elutasít minden, a közerkölcs és a családjog területét érintő, uniós intézmények általi beavatkozást, mert ezekkel kizárólag tagállami szinten lehet foglalkozni;
6. rámutat, hogy az alkotmánybíróságot a lengyel parlament által elfogadott törvény szabályozza; hangsúlyozza, hogy az alkotmánybíróság azon ítélete, melyben a törvényt alkotmányellenesnek nyilvánította, sérti a fékek és ellensúlyok rendszerét, mert lehetetlenné teszi, hogy a parlament gyakorolja az alkotmánybíróság szervezetének és eljárásainak meghatározására vonatkozó alkotmányos jogát; hangsúlyozza, hogy ez az alkotmánybíróságot minden más alkotmányos intézmény, és maga az alkotmány fölé helyezi;
7. emlékeztet arra, hogy az alkotmányos válság az előző parlamenti ciklus alatt kezdődött, amikor olyan törvényt fogadtak el, amely lehetővé tette, hogy a parlament a választást követő időszakra válasszon meg alkotmánybírákat, amit később az alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított; emlékeztet arra is, hogy az alkotmánybíróság néhány bírája, köztük az elnöke is, tevékenyen részt vett a szóban forgó törvényt megalkotó bizottsági eljárásban, ám akkor nem kifogásolta ezeket a rendelkezéseket;
8. hangsúlyozza, hogy a kormány tanúbizonyságot tett jó szándékáról, és reagált az Európai Bizottság és a Velencei Bizottság kéréseire azzal, hogy új törvényt készített elő az alkotmánybíróságról, és közzétette az alkotmánybíróság 21 ítéletét; megállapítja, hogy e közzététel megszüntet minden jogi bizonytalanságot;
9. megjegyzi, hogy a Bizottság és Lengyelország közötti konzultáció jelenleg folyamatban van; hangsúlyozza, hogy a Lengyel Köztársaság Szejmjének (alsóházának) elnöke szakértői csoportot nevezett ki, amely nyitva állt valamennyi parlamenti párt képviselői előtt, és amelynek feladata volt, hogy ajánlásokat dolgozzon ki a jövőbeli parlamenti munkára vonatkozóan, valamint hogy a lehető legszélesebb körben alkalmazza a terület egészén a Velencei Bizottság ajánlásait; hangsúlyozza, hogy ez a csoport befejezte munkáját, az eredményeket pedig hivatalosan közzétették és eljuttatták a Bizottságnak;
10. hangsúlyozza, hogy a kormány Białowieża erdőbeli fellépése szükséges volt az erdő megmentése és az uniós jog (az élőhelyvédelmi irányelv) betartása érdekében, mivel a cselekvés elmaradása a biológiai sokféleség csökkenését eredményezte volna;
11. nyomatékosan javasolja az uniós intézmények és a tagállamok vezetőinek, hogy a 2016. június 23-i, egyesült királysági népszavazás eredményét tekintsék fontos jelzésnek, mely a széles körű elégedetlenséget fejezi ki; felhívja az említett vezetőket, hogy mérlegeljék, miként kellene az Uniót megreformálni annak érdekében, hogy a döntéshozatali eljárás közelebb kerüljön az állampolgárokhoz, és még jobban biztosítva legyen a szubszidiaritás elvének való megfelelés;
12. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Európa Tanácsnak és a Jog a Demokráciáért Európai Bizottságnak.