ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az európai újraiparosítási politika szükségességéről a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében
28.9.2016 - (2016/2891(RSP))
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
Patrick Le Hyaric, Neoklis Sylikiotis, Paloma López Bermejo, Thomas Händel, Tania González Peñas, Lynn Boylan, Sofia Sakorafa, Eleonora Forenza, Marisa Matias, Josu Juaristi Abaunz, Jean-Luc Mélenchon, Xabier Benito Ziluaga, Younous Omarjee, Lola Sánchez Caldentey, Martina Anderson, Estefanía Torres Martínez, Matt Carthy, Miguel Urbán Crespo, Marie-Christine Vergiat, Liadh Ní Riada, Javier Couso Permuy, Gabriele Zimmer, Merja Kyllönen, Stelios Kouloglou, Ángela Vallina, Takis Hadjigeorgiou a GUE/NGL képviselőcsoport nevében
B8-1053/2016
Az Európai Parlament állásfoglalása az európai újraiparosítási politika szükségességéről a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében
Az Európai Parlament,
– tekintettel az európai unióbeli szociális dömpingről szóló 2016. szeptember 14-i állásfoglalására[1],
– tekintettel az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól szóló, 2014. november 25-i állásfoglalására[2],
– tekintettel a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról, a szerkezetátalakítás előrejelzéséről és kezeléséről szóló, a Bizottságnak címzett ajánlásokat tartalmazó 2013. január 15-i állásfoglalására[3],
– tekintettel az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, és különösen annak a gazdasági és szociális jogokról szóló 22., illetve a munkavállaláshoz való jogról szóló 23. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak a szolidaritásról szóló IV. fejezetére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak 6. és 147. cikkére,
– tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ), amely mind a tagállamok, mind az Európai Unió számára előírja az európai ipar versenyképességének biztosítását, valamint különösen az EUMSZ 173. cikkére,
– tekintettel az EUMSZ 174. cikkére, amely a gazdasági, társadalmi és területi kohézió erősítéséről szól, különösen az ipari átalakulás által érintett területeken,
– tekintettel a „Cselekvési terv a versenyképes és fenntartható európai acélipar érdekében” című, 2014. február 4-i állásfoglalására[4],
– tekintettel az acéliparról, valamint az Unióban tevékenykedő vállalatok szerkezetalakításáról, áttelepítéséről és bezárásáról szóló korábbi állásfoglalásaira,
– tekintettel az Európai Unió ipari területeinek regionális stratégiáiról szóló, 2013. május 21-i állásfoglalására[5],
– tekintettel az európai acélipar jövőjével foglalkozó magas szintű kerekasztal 2013. február 12-i ajánlásaira,
– tekintettel a Versenyképességi Tanács 2013. február 18–19-i ülésére, amelyen szorgalmazták, hogy a Bizottság nyújtson be cselekvési tervet,
– tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. tekintettel a Caterpillar által bejelentett belgiumi felszámolásokra, amivel több mint 2 000 ember munkahelye szűnik meg, továbbá a Caterpillar abbéli szándékára, hogy telephelyének tevékenységeit Franciaországba, és más, Európán kívüli üzemekbe helyezi át; mivel ez a bejelentés kapcsolódik a 2015 szeptemberében bejelentett globális szerkezetátalakítással és költségcsökkentési tervhez, amely a vállalat számos alvállalkozójára is kiterjedő járulékos veszteséggel járna, az összes megszűnő munkahelyek száma elérné az 5 000-et, világszerte pedig a vállalat akár 10 000 munkahelyet is megszüntethetne az elkövetkező években;
B. mivel a Caterpillar bejelentette, hogy az észak-írországi üzleti szerkezetátalakítás részeként fontolóra veszi az észak-írországi létesítménye bezárását is, ami további 250 munkahely megszűnését okozhatja;
C. mivel 2015-ös 47,011 milliárd dolláros árbevételével a Caterpillar az építőipari és bányászati berendezések, a dízel- és földgázüzemű motorok, az ipari gázturbinák és a dízel-elektromos mozdonyok vezető gyártója a világon; mivel az Egyesült Államok szenátusi vizsgálóbizottsága 2014-ben hivatalosan rámutatott, hogy a Caterpillar kikerülte az adózást azáltal, hogy 1999 óta svájci leányvállalatához csoportosította át a nyereségeket;
D. mivel a francia Alstom-csoport bejelentette, hogy 2018-ig le akarja állítani az vonatgyártást Belfort-ban, és ezeket a tevékenységeket át kívánja helyezni egy Reichshoffenben található másik telephelyre – amivel 500 ember munkahelye fog megszűnni –, mivel a Belfort-ban gyártott, tehervonatok és nagy sebességű vonatok számára készített mozdonyokra vonatkozó megrendelések jelenlegi szintje nem indokolja, hogy tovább működtessék a gyárat;
E. mivel az Alstom több mint 6 milliárd euró profitot termelt az elmúlt tíz évben, és jelenlegi nehézségei abból erednek, hogy privatizálása óta a felelőtlen részvényesek nem tesznek beruházásokat;
F. mivel az Alstomot gyengítette az, hogy energetikai üzletágát 2014-ben eladták a General Electric amerikai vállalatnak, és mivel az Alstom nagyrészt áldozatul esett annak, hogy az EU 10 éven keresztül képtelen volt megvédeni az ipart, már amikor épp nem közvetlenül rombolta a szabad verseny nevében, ahogyan a Bizottság tette, amikor az Alstomra irányuló több mentési tervet is meghiúsított;
G. mivel a vasúti építőipar stratégiai tényező a közlekedés ökológiai evolúciójában, amely szükséges Európában, és nem egyeztethető össze a Bizottság által négy egymást követő irányelvvel – amelyek megnyitották a piacot a vasúti ágazatban – ösztönzött vasúti liberalizációval;
H. mivel az európai ipari ágazat történelmileg jelentős szerepet töltött be az európai integrációs folyamatban;
I. mivel az acélipar alapvető fontosságú az európai növekedés és jólét szempontjából, és jelenleg hátrányosan érinti a kereslet jelentős csökkenése, ami a munkahelyek folyamatos megszűnéséhez és a versenyképesség csökkenéséhez vezet, és ami nem sok jóval kecsegtet az európai gazdaság olyannyira szükséges fellendülését illetően;
J. mivel az európai gazdaságon belüli kohézió biztosítása érdekében kerülni kell a magas hozzáadott értékkel rendelkező iparágak – többek között az ipari fémek ágazatának – néhány régióban való túlzott koncentrálódását;
K. mivel a kutatás, a fejlesztés és az innováció alapvető fontosságú az európai ipar számára; mivel az üzembezárások gyakran a technológia és a szakértelem visszafordíthatatlan elveszítésével járnak és az ipari munkaerő szaktudása is elvész;
L. mivel a megszorító intézkedések szociális nehézségeket okozott az érintett munkavállalóknak és régióknak; mivel az Európai Unióban tapasztalható magas munkanélküliségi arányok összefüggnek azzal, hogy csökken ipari és gyártási termelőbázisa;
M. mivel az Európai Unión belüli nem stratégiai áthelyezések negatív irányú társadalmi spirált eredményeznek, és összeegyeztethetetlenek az eredményes és következetes iparpolitikával, kohézióval és fejlesztéssel;
N. mivel a szerkezetátalakítás által érintett vállalatok felelősek azért, hogy a társadalmi párbeszédet a szerkezetátalakítási folyamatok középpontjába helyezzék, és ezeknek a vállalatoknak társadalmilag felelősséget vállalva kell eljárniuk, mivel a tapasztalat azt mutatta, hogy a társadalmi és gazdasági szempontból fenntartható szerkezetátalakítás sosem érhető el megfelelő társadalmi párbeszéd nélkül, amelynek során különös figyelmet kell fordítani a munkavállalók tájékoztatására és a velük folytatott konzultációra;
O. mivel a fizetésképtelenségre vonatkozó szabályok közti eltérések az uniós tagállamok között olyan joghézagokat eredményeznek, amelyeket a multinacionális vállalatok kihasználnak annak érdekében, hogy minimalizálják veszteségeiket, amikor szerkezetátalakítást hajtanak végre, miközben a legnagyobb mértékűre növelik áthelyezési döntéseik társadalmi költségeit azáltal, hogy eszközeiket áthelyezik az egyik országból a másikba;
P. mivel a vállalatok munkavállalók általi újbóli felépítése és önigazgatása bevett megoldás a fizetésképtelenségi eljárásokkal szemben, és fenntartja a tevékenységi szintet és a munkahelyeket, ami megmutatja, hogy a minőségi munkahelyek fenntartásának valós alternatívája az EU-ban;
1. mély együttérzését fejezi ki a munkavállalókkal, családjaikkal és mindazokkal, akik közvetlenül érintettek, és sürgeti intézkedések gyors elfogadását a munkavállalók és családjaik támogatása érdekében, segítve őket munkahelyük megtartásában vagy abban, hogy új munkahelyet találjanak, valamint a helyi régiók támogatása, valamint a régiók e nehéz gazdasági és szociális helyzetből való kilábalás során való segítése érdekében;
2. mélységesen elítéli ezeket az elfogadhatatlan felszámolásokat, az átszervezési terveket és a multinacionális vállalatok által hozott stratégiai gazdasági döntéseket, amelyek miatt munkavállalók ezrei veszítik el a munkahelyüket;
3. elítéli az európai iparra vonatkozó politikák leépítését, és kéri, hogy alakítsanak ki alternatív politikákat a munkavállalók képviselőivel együttműködésben, szem előtt tartva az újraiparosítás és az energetikai átállás európai célját;
4. szorgalmazza, hogy a tagállamok jogszabályok vagy kollektív szerződések révén biztosítsanak megfelelő szociális védelmet és munkakörülményeket, tisztességes béreket, továbbá hatékony védelmet a tisztességtelen elbocsátások ellen;
5. elítéli, hogy nincs olyan valódi uniós iparpolitika, amely megvédhetné az uniós munkavállalókat a multinacionális vállalatok spekulatív döntéseitől; kéri olyan uniós iparpolitika kialakítását – amilyen többek között a nemzeti szintűvé válás – a termelés és a munkahelyek fenntartása érdekében, amely lehetővé teszi az állami részvételt a stratégiai iparágakban;
6. hangsúlyozza az energetikai ágazatban és a vasúti iparágban dolgozó munkavállalók szakértelmének és képzettségének fontosságát; olyan aktív foglalkoztatási és iparpolitikák kidolgozását kéri, amelyek biztosítják, hogy e szaktudást az ipari fémek európai iparágának fontos tőkéjeként fejlesztik és ismerik el; kéri, hogy a termelés életképességének értékelésekor minden üzemben vegyék figyelembe az ipari know-how és a szakképzett munkaerő megőrzését;
7. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozza ki a fizetésképtelenségi eljárások európai keretét, amely nem csak a hitelezőket, hanem a munkavállalókat is a folyamat középpontjába helyezi, és minél több munkahely megőrzésére törekszik; felhív ezért az olyan eszközök támogatására, mint a munkavállalói kivásárlás és önigazgatás annak érdekében, hogy a gyárak a tulajdonosok fizetésképtelensége ellenére folytassák a termelést;
8. felhív a versenypolitikára és az állami támogatásokra vonatkozó szabályok felülvizsgálatára a társadalmi és a regionális kohézió fenntartását, a munkaügyi és a környezetvédelmi normák javítását, illetve a közegészségügyi problémák kezelését célzó állami beavatkozás megkönnyítése érdekében;
9. moratóriumra szólít fel a vasúti közlekedés liberalizációjának kérdésében, és a munkavállalók képviselőit és az ágazat felhasználóit bevonó független hatásvizsgálatot kér a liberalizáció korábbi szakaszai vonatkozásában;
10. elítéli a Caterpillar csoport nyereségeit, a részvényeseknek fizetett osztalékot, a bankoknak és hitelezőknek fizetett kamatokat, valamint az európai megszorító politikákat, amelyek a magán- és közszereplők számára csökkentik a keresletet;
11. helyteleníti, hogy a multinacionális vállalatok hatékony országonkénti jelentéstétel hiányában átcsoportosíthatják nyereségüket egy másik országba, miközben veszteséget, sőt, fizetésképtelenséget jelentenek be; felhív az országonkénti jelentéstételi kötelezettség kiterjesztésére minden közigazgatási szervre – nem kizárólag az uniós tagállamokra és a nem együttműködő joghatóságokra –, valamint megerősített tájékoztatási kötelezettség bevezetésére azon vállalatok számára, amelyek bármely tagállamban bezárnak gyárakat, illetve fizetésképtelenséget jelentenek be;
12. sürgeti a tagállamokat, hogy vonják vissza a vállalatok számára támogatások, adókedvezmények, a földterület kedvezőbb ára stb. formájában elkülönített forrásokat, amikor a vállalat egyoldalúan az üzemek áthelyezéséről vagy megszüntetéséről dönt;
13. emlékeztet arra, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap által nyújtott esetleges támogatás nem használható fel valamely telephely elhagyásának megkönnyítésére, és ragaszkodik ahhoz, hogy az az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot a munkavállalók támogatására kell felhasználni a gyáraik talpra állítása során a munkahelyek megőrzése érdekében;
14. felszólítja az EU-t és a tagállamokat annak biztosítására, hogy megfelelő pénzügyi alap álljon rendelkezésre a képzésre és a helyreállításra az európai ipar kritikus átmeneti időszakokban történő támogatásához;
15. felhív egy másik, nem szociális adón és pénzügyi dömpingen alapuló európai iparpolitika kialakítására, és sürgeti a Bizottságot a gyártás harmadik országokba való áthelyezése által okozott szociális dömping orvoslására, beleértve a versenyjogi jogszabályok felülvizsgálatát a delokalizáció gyakorlatának, valamint a válság hatásai súlyosbodásának elkerülése érdekében;
16. hangsúlyozza, hogy a kereslet szűkülése nem vezethet a munkahelyekért való tisztességtelen versenyhez a tagállamok között; felszólít ezért egy olyan megoldásra, amely az európai régiókban jó munkahelyeket és ipari hozzáadottérték-teremtést biztosít és hoz létre;
17. kéri az Európai Uniótól és tagállamaitól a következőket:
• találjanak módot a munkahelyek megőrzésére a termelés különböző üzemek közötti elosztása és a részvényesek osztalékának csökkentése révén;
• biztosítsák az átláthatóságot az európai leányvállalatoktól az egyesült államokbeli vagy adóparadicsomokban található anyavállalathoz utalt pénzek vonatkozásában;
• alkalmazzanak szankciókat a Caterpillar multinacionális vállalattal szemben, amennyiben folytatja szerkezetátalakítási tervét;
18. hangsúlyozza, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás uniós normáit nem lehet végrehajtani abban az esetben, ha egy vállalat áthelyezni a termelését máshová anélkül, hogy tekintetbe venné gazdasági döntéseinek társadalmi következményeit; kéri, hogy kötelező eszközök révén kényszerítsék a vállalatokat, hogy internalizálják áthelyezési döntéseik társadalmi költségeit;
19. nyomatékosan felhívja az EU-t és a tagállamait, hogy sürgessék a megállapodás létrejöttét az Egyesült Nemzetek Szervezete transznacionális társaságokról szóló kötelező erejű szerződéséről – amelyet jelenleg az ENSZ Emberi Jogi Tanácsában tárgyalnak – annak érdekében, hogy megfelelően kezelhessék a transznacionális vállalatok visszaéléseit; ezzel összefüggésben kéri, hogy a gazdasági, szociális és kulturális jogokat építsék be e megállapodás hatókörébe;
20. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] Elfogadott szövegek, P8_TA(2016)0346.
- [2] HL C 289., 2016.8.9., 19. o.
- [3] HL C 440., 2015.12.30., 23. o.
- [4] Elfogadott szövegek, P7_TA(2014)0069.
- [5] HL C 55., 2016.2.12., 6. o.