benyújtva a Tanács és a Bizottság nyilatkozatait követően
az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján
az európai újraiparosítási politika szükségességéről a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében (2016/2891(RSP))
Gérard Deprez, Marielle de Sarnez
az ALDE képviselőcsoport nevében
Az Európai Parlament állásfoglalására irányuló indítvány az európai újraiparosítási politika szükségességéről a közelmúltbeli Caterpillar- és Alstom-ügy fényében(2016/2891(RSP))
B8-1058/2016
Az Európai Parlament,
– tekintettel korábbi állásfoglalásaira, különösen az európai vasúti beszállító ipar versenyképességéről szóló, 2016. június 9-i állásfoglalására(1),
– tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap 2007 és 2014 közötti tevékenységéről, hatásáról és hozzáadott értékéről szóló, 2016. szeptember 15-i állásfoglalására(2),
– tekintettel a Bizottság „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményére (COM(2010)2020),
– tekintettel a Bizottság „Erősebb európai ipart a növekedés és a gazdasági fellendülés érdekében” című, 2012. október 10-i közleményére (COM(2012)0582),
– tekintettel a Bizottság „Az európai ipar »reneszánszáért«” című, 2014. január 22-i közleményére (COM(2014)0014),
– tekintettel a Bizottság „A mindenki számára előnyös kereskedelem: A felelősebb kereskedelem- és beruházáspolitika felé” című, 2015. október 14-i közleményére (COM(2015)0497),
– tekintettel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapról szóló 2006. december 20-i 1927/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre,
– tekintettel a Bizottság „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyvére (COM(2011)0144),
A. mivel a Caterpillar 2016. szeptember 2-án bejelentette, hogy 2017 áprilisában felszámolja a Vallon régióbeli Gosselies-ben található belga központját, ami 2000 munkavállaló elbocsátását jelenti; mivel ez a döntés hatással lesz az egész Vallon régióra, ahol a Caterpillar a legnagyobb munkaadó;
B. mivel a vállalat bejelentette, hogy az építőipari berendezések gosselies-i telephelyen történő gyártását esetleg áthelyezi grenoble-i létesítményébe és más, Európán kívüli telephelyeire; mivel az alkatrészgyártás kiszervezhető külső szállítókhoz és más Caterpillar-létesítményekhez, a támogató funkciókat pedig összevonhatják más telephelyekével;
C. mivel a Caterpillar által foglalkoztatott munkaerő 20%-kal csökkent, ami 2012 vége óta 30 000 munkahelyet érint, a vállalat pedig úgy nyilatkozott, hogy 2018 végéig 20 telepének bezárását vagy összevonását tervezi; mivel a 2016. június 30-án záruló negyedévre vonatkozóan a vállalat 550 millió USD nyereségről számolt be, amely az egy évvel korábbi 802 millió USD-hoz képest romló eredmény;
D. mivel 2016 áprilisában a Caterpillar csökkentette az értékesítésre és nyereségre vonatkozó terveit, mert az építési, kőolaj- és földgáz-, valamint vasúti üzletágakból származó jövedelem komoly esése miatt negyedéves nyeresége csökkent;
E. mivel az Alstom 2016. szeptember 7-én bejelentette, hogy a megrendelések csökkenése miatt Franciaországon belül Belfort-ból Reichshoffenbe helyezi át a vonatgyártást;
F. mivel a vállalat Belfort-ban továbbra is fenntartja a mozdonykarbantartási és -javítási tevékenységet, a jelenlegi 480 munkahelyből 80-at megtartva; mivel a többi 400 alkalmazottnak fel fogják ajánlani, hogy áthelyezik őket Reichshoffenbe vagy az Alstom 10 másik franciaországi telephelyének egyikére;
G. tekintettel a vasúti ágazat sajátosságaira, különösen az Alstom esetében, ahol a termékek élettartama akár 50 év is lehet, valamint nagy a tőkeigény és jelentős a közbeszerzésektől való függés;
H. mivel e két helyzet igen hasonló, ám sajnos nem elszigetelt eset Európában, és azért merül fel, mert az Európai Unióból és tagállamaiból hiányzik az európai ipar egészére vonatkozó elképzelés;
I. mivel most a legsürgősebben az alkalmazottak és a – jórészt kkv-ként működő – alvállalkozók munkahelyeinek megszűnésével kell foglalkozni, ez utóbbiak számára a régióban letelepült multinacionális vállalatok jelentik az egyetlen üzleti partnert;
J. mivel az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAA) azért hozták létre, hogy vészhelyzetben gyors reagálást és rövid távú segítségnyújtást biztosítson a munkaerőpiacon jelentkező, tömeges elbocsátásokkal járó, előre nem látható komoly nehézségek orvoslása érdekében; emlékeztet arra, hogy az EGAA az elbocsátott munkavállalók számára személyre szabott szolgáltatásokat is társfinanszíroz, köztük az orientációt és tanácsadást, a védett és támogatott foglalkoztatást, a rehabilitációs intézkedéseket, az oktatást és képzést, valamint az álláskeresési támogatást;
K. mivel az európai ipari termelés az 1990-es években a világ termelésének 36%-át tette ki, ma azonban csupán 24%-át, és ez a részesedési arány továbbra is csökken;
L. mivel a digitális gazdaság értékének 75%-a ugyan a hagyományos iparból ered, de a hagyományos ipar a digitális technológiákat csak korlátozott mértékben alkalmazza, ugyanis az uniós vállalkozásoknak csupán 1,7%-a használja ki teljes körűen a fejlett digitális technológiákat, a kkv-knak pedig csupán 14%-a használja az internetet értékesítési csatornaként; mivel Európának ki kell használnia az ikt-ágazatban rejlő komoly lehetőségeket az ipar digitalizálására és globális versenyképességének fenntartására;
M. mivel Európában magasabbak az árak, mint több más gazdaságban, főként az energiapiac elégtelen integrációja miatt, ami jelentősen korlátozza az európai ipar világpiaci versenyképességét;
N. tekintettel a Bizottság Caterpillar-ügyben mutatott reagálóképességére és arra, hogy az illetékes osztályok főigazgatóságait tömörítő munkacsoportot hoztak létre, hogy az közvetítőként elősegítse a megfelelő alapokból – pl. az EGAA-ból, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és az Európai Szociális Alapból (ESZA) – nyújtott segélyezés végrehajtását;
1. szolidaritását fejezi ki az elbocsátott alkalmazottakkal, valamint e társaságok alvállalkozóival és ez utóbbiak sok munkavállalójával;
2. emlékeztet az EBB uniós politikák célkitűzéseinek teljesítésére fordítható potenciáljára, különösen az ipar modernizációjával összefüggésben; meggyőződése, hogy az uniós támogatásokat az alkalmazott kutatásra kellene fordítani a korszerű gyártás területén, pl. termékfejlesztési tevékenységekre, köztük prototípusokra és kísérleti és demonstrációs programokra; örömmel veszi tudomásul az ESBA kiváló eredményeit, amely egy évvel az indulás után már 166 milliárdnyi beruházást tud felmutatni; támogatja a Bizottság kezdeményezését az érintett alapok növelésére és kiterjesztésére vonatkozóan; arra ösztönzi azonban a Bizottságot, hogy erősítse meg ezt az eszközt oly módon, hogy a beruházások a növekedést serkentő ágazatokba – pl. kutatás, fejlesztés és innováció – irányuljanak;
3. megjegyzi, hogy a jelentős európai gyártók ellátási láncai elsősorban a kkv-kra támaszkodnak, amelyek szervezettségi szintje gyakran nem teszi lehetővé, hogy megfelelően kezeljék az ilyen helyzeteket, ezért gyengébb pozícióban vannak; kéri, hogy komolyan kerüljön átgondolásra e vállalkozások helyzete és kiszolgáltatott volta az unió iparpolitikájában, valamint a nagy ipari csoportok által megvalósított kiszervezéstől való függőségük;
4. felkéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa meg az eljárást, és vegye figyelembe a kkv-k sajátosságait a tagállamok EGAA-támogatási kérelmeivel kapcsolatban; ismételten hangsúlyozza azonban, hogy az EGAA-nak nem célja, hogy helyettesítse a komoly megelőzési szakpolitikát vagy a szerkezetátalakításra való felkészülést;
5. kéri, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a kkv-k-ra, és erősítsék meg a már működő és a fiatal vállalkozások közti együttműködést, mivel ez hozzájárulhat egy fenntarthatóbb és versenyképesebb üzleti modell kialakításához és vezető vállalatok világszerte való megjelenéséhez;
6. emlékeztet arra, hogy az újraiparosítási politikáknak és a munkaerőpiaci politikáknak egymást kell kísérniük;
7. elismeri, hogy a munkaerőköltségek – több más tényező mellett – befolyásolják a versenyképességet; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy az adóterhet át kell csoportosítani a munka felől az adóbevételek más forrásai felé, amelyek kevésbé sújtják a foglalkoztatást és a növekedést, ugyanakkor emellett a megfelelő szociális védelmet is biztosítani kell;
8. hangsúlyozza a kölcsönös bizalmon és közös felelősségen alapuló erős társadalmi párbeszéd jelentőségét, ami a szerkezetátalakítási folyamatok előrejelzése, megelőzése és kezelése során a legjobb eszköz a konszenzusos megoldások és közös nézőpontok keresésére;
9. felhív a munkavállalók tájékoztatásáról és a velük folytatott konzultációról szóló irányelv reformjára a jelentősebb európai vállalatcsoportokon belüli társadalmi párbeszéd javítása érdekében, valamint az európai üzemi tanácsok kapacitásának fejlesztésére;
10. hangsúlyozza a jövőorientált iparpolitika fontosságát Európa-szerte, amelynek révén a Bizottság jobban felkészülhet a hasonló társadalmi-gazdasági helyzetekre, és biztosíthatja az ipari hálózat versenyképességét; sürgeti, hogy a 2016. szeptember 29-én összeülő Versenyképességi Tanács tegyen konkrét intézkedéseket az európai ipar egészének fellendítésére, fenntarthatóvá és inkluzívvá tételére;
11. ezzel összefüggésben üdvözli az ipar digitalizálását támogató stratégiát, amely 2021-ig 50 milliárd eurót fog mozgósítani, és alapvetően fontos az európai gazdaság versenyképessége érdekében, különösen a gépjárműiparban, repüléstechnikában, űrtechnológiában, gyógyszeriparban és a hajógyártásban; hangsúlyozza, hogy a megfelelő beruházási eszközök használata a K&F és az infrastruktúra területén alapvetően fontos valamennyi iparág – köztük a feldolgozóipar, az energiaágazat, a közlekedés és az elosztás – digitalizálásának támogatása érdekében;
12. hangsúlyozza, hogy a versenyövezetek és ezek jellemző szerveződése jó megoldás a megfelelő érdekelt felek összehozására; kéri a Bizottságot, hogy támogassa ezeket a versenyövezeteket és európai szintű együttműködésüket, biztosítva a kkv-k, kutatóközpontok, egyetemek társulását regionális és helyi szinten; felhívja a Bizottságot, hogy fejlessze az intelligens szakosodási platformokat az ágazatközi és interdiszciplináris kapcsolatok ösztönzése révén; hangsúlyozza, hogy szükség van a régióközi együttműködés megerősítésére a transznacionális lehetőségek fejlesztése érdekében;
13. kéri a Bizottságot, hogy összpontosítson az innovációra és az értékláncok megerősítésére a gazdaság összes szereplője számára; kéri, hogy hozzanak létre új eszközöket az európai ipari értékláncnak a globális verseny kontextusában való elemzéséhez;
14. emlékeztet a kutatással, nemzetközi kereskedelemmel, környezetvédelemmel és foglalkoztatással kapcsolatos szakpolitikák koherenciájának szükségességére; hangsúlyozza az energiaunió fontosságát az európai iparpolitika fejlesztésében; kéri a Tanácsot, hogy a lehető legrövidebb időn belül fogadjon el ambiciózus álláspontot a piacvédelmi eszközök megerősítéséről, amelyekkel az Unió hatékonyan reagálhat a harmadik országokból érkező dömpingre;
15. emlékeztet a műszaki készségek iskolai fejlesztésének szükségességére, amelynek elméleti oktatásra és üzemi szakmai képzésre épülő iparitanuló-rendszerben kell megvalósulnia;
16. kéri a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen dolgozzon ki következetes és átfogó iparpolitikára irányuló uniós stratégiát, melynek célja Európa újraiparosítása, és amely többek között a digitalizáláson (különösen az intelligens technológiák és a robotika ipari értékláncokba való beépítésén), a fenntarthatóságon, az energiahatékonyságon és a megfelelő forrásokon alapul; ennek érdekében felhív a tagállamok közötti konvergencia növelésére adóügyi, szociális és költségvetési téren a közös ipari projektek érvényesülésének elősegítése érdekében; meggyőződése, hogy az európai szabályozási keretnek lehetővé kellene tennie az iparágak számára, hogy alkalmazkodjanak a szóban forgó változásokhoz, és felkészüljenek rájuk, hozzájárulva a munkahelyteremtéshez, a növekedéshez és a regionális konvergenciához;
17. felhív a főbb európai gyártók szerkezetátalakítására annak érdekében, hogy a nemzetközi versenyben való helytálláshoz elegendő kritikus tömeggel rendelkező szereplők hosszú távon érvényesülhessenek; meggyőződése, hogy ez az előrelépés nem valósítható meg anélkül, hogy a Bizottság felül ne vizsgálná a versenypolitika alkalmazását, különösen az érintett piac meghatározásához használt kritériumokat;
18. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.