Eljárás : 2016/2936(RSP)
A dokumentum állapota a plenáris ülésen
Válasszon egy dokumentumot : B8-1125/2016

Előterjesztett szövegek :

B8-1125/2016

Viták :

PV 26/10/2016 - 17
CRE 26/10/2016 - 17

Szavazatok :

A szavazatok indokolása

Elfogadott szövegek :

P8_TA(2016)0424

ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY
PDF 206kWORD 105k
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1122/2016
19.10.2016
PE589.722v01-00
 
B8-1125/2016

benyújtva a Bizottság alelnöke/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője nyilatkozatát követően

az eljárási szabályzat 123. cikkének (2) bekezdése alapján


a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról  (2016/2936(RSP))


Klaus Buchner, Bodil Valero, Ulrike Lunacek, Molly Scott Cato, Sven Giegold, Barbara Lochbihler, Bart Staes a Verts/ALE képviselőcsoport nevében

Az Európai Parlament állásfoglalása a nukleáris biztonságról és az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról  (2016/2936(RSP))  
B8-1125/2016

Az Európai Parlament,

–  tekintettel az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciájának a tömegpusztító fegyverektől mentes Közel-Kelet megteremtésére vonatkozó ajánlásairól szóló 2013. január 17-i állásfoglalására(1),

–  tekintettel 2010. március 10-i, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződésről szóló állásfoglalására(2),

–  tekintettel az atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a leszerelésről szóló uniós szemináriumokra, valamint az EU Nonproliferációs Konzorciumának rendszeres üléseire,

–  tekintettel az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott, a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni uniós stratégiára,

–  tekintettel arra, hogy az atomsorompó-szerződés felülvizsgálatát célzó 2015. évi konferencián nem sikerült záró dokumentumra vonatkozó megállapodást elérni,

–  tekintettel a Tanács 8079/15. számú, a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés részes feleinek kilencedik felülvizsgálati konferenciájáról szóló következtetéseire,

–  tekintettel a nukleáris biztonsággal foglalkozó washingtoni csúcstalálkozó alkalmával 2016 tavaszán elfogadott dokumentumokra,

–  tekintettel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsának az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) 20. évfordulója alkalmából tett 2310 (2016). számú határozatára,

–  tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet parlamenti közgyűlése által konszenzussal elfogadott 1977-es tbiliszi nyilatkozatra,

–  tekintettel az ENSZ Közgyűlésének egy nukleáris fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozásáról szóló 2011. december 13-i határozatára (A/RES/66/61),

–  tekintettel a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet létrehozásához vezető folyamat támogatásáról szóló 2012. július 23-i 2012/422/KKBP tanácsi határozatra(3),

–  tekintettel a nyitott munkacsoport (OEWG) és az ENSZ közgyűlésének a többoldalú nukleáris leszerelést 2016 során Genfben előmozdító nyitott munkacsoport létrehozásáról szóló határozataira (A/RES/70/33., A/71/371.), valamint a nyitott munkacsoportnak az ENSZ Közgyűléséhez intézett, 2016. augusztus 19-én elfogadott jelentésére,

–  tekintettel eljárási szabályzata 123. cikkének (2) bekezdésére,

A.  mivel az EU biztonsági környezete jelentősen leromlott, képlékenyebbé, veszélyesebbé és kevésbé kiszámíthatóvá vált; mivel a fenyegetések mind hagyományos, mind hibrid jellegűek, melyeket állami és nem állami szereplők váltanak ki;

B.  mivel a nemzetközi béke, biztonság és stabilitás elé komoly kihívásokat állítanak különböző fejlemények, többek között az olyan, nukleáris fegyverekkel rendelkező államok közötti kapcsolatok romlása, mint például az Orosz Föderáció és az Egyesült Államok, illetve India és Pakisztán, továbbá Észak-Korea nukleáris képességeinek továbbfejlesztése;

C.  mivel a tömegpusztító fegyverek biológiai és vegyi formáinak elterjedését az 1972-es biológiai- és toxinfegyver-tilalmi egyezmény (BTWC) és a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény (CWC) által tartalmazott tilalmak és kötelezettségek hatékony nemzetközi alkalmazása révén minimalizálják és fokozatosan megszüntetik, de a nukleáris tömegpusztító fegyverek és hordozóeszközeik elterjedése az egyik legkomolyabb fenyegetést jelenti a nemzetközi békére és biztonságra; mivel a legsürgetőbb biztonsági prioritás annak megakadályozása, hogy terroristák vagy újabb államok jussanak nukleáris fegyverekhez vagy ilyen fegyvereket felhasználjanak, valamint valamennyi nukleáris arzenál csökkentése és felszámolása, és a nukleáris fegyverektől mentes világ felé való elmozdulás;

D.  mivel a nukleáris biztonsági csúcstalálkozók során – amelyeket egy, az atomsorompó-szerződés hatályán kívül eső kiegészítő eljáráson keresztül tartottak és amely hozzájárult az atomsorompó-szerződés megerősítéséhez azáltal, hogy növelte a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló elemének hitelességét – hivatalos előrelépés történt a civil felhasználású hasadóanyagok biztosítása terén, de az Egyesült Államok és Oroszország közötti kapcsolatok romlása veszélyezteti a hasadóanyagok biztosítására és csökkentésére irányuló további erőfeszítéseket;

E.   mivel nem történt előrelépés az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciáján elfogadott nukleáris leszerelésre irányuló konkrét lépések terén;

F.  mivel tovább kell erősíteni az atomsorompó-szerződés mindhárom pillérének az atomfegyverek elterjedésének megakadályozására és a leszerelésre vonatkozó központi célkitűzéseit, nevezetesen a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozását, a leszerelést és az atomenergia civil felhasználásával kapcsolatos együttműködést;

G.  mivel az atomsorompó-szerződést aláíró, nukleáris fegyverekkel rendelkező államok korszerűsítik és növelik nukleárisfegyver-arzenáljukat és vonakodnak attól, hogy csökkentsék vagy felszámolják nukleáris arzenáljukat és csökkentsék a nukleáris elrettentés katonai doktrínájához való ragaszkodásukat;

H.  mivel az atomsorompó-szerződés 2010. évi felülvizsgálati konferenciája újból hangsúlyt helyezett a nukleáris fegyverek humanitárius hatásaira, amelyekre Norvégia, Mexikó és Ausztria kormánya a nukleáris fegyverek humanitárius hatásairól szóló további konferenciákon és a megfelelő jelentésekben is felhívta a figyelmet, az Ausztria által kezdeményezett Humanitárius Szándéknyilatkozathoz hasonlóan, amelyet az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciáján adtak ki és 127 ENSZ-tagállam támogatott;

I.  mivel a nukleáris fegyverek veszélyei, kockázatai és humanitárius hatásai ismét előtérbe kerültek, és ez emlékeztet bennünket arra, hogy a fegyverrendszereket mindig az emberekre és a környezetre gyakorolt hatásaik alapján kell megítélni, illetve arra, hogy a nemzetközi humanitárius joggal összhangban a konfliktusok idején tiszteletben tartandó minimális követelmény az, hogy a fegyverek csak akkor megengedhetők, ha használatuk tiszteletben tartja az arányosságot a megcélzott katonai eredményekhez képest, illetve a katonai eredmények közötti megkülönböztetést, valamint az elővigyázatosság elvét; mivel a nukleáris fegyverek használata továbbá az egyetemesen elismert emberi jogok súlyos megsértését és az emberi méltóság kifejezett megsértését jelentené;

J.  mivel a nukleáris fegyverek kísérleti robbantásai és/vagy bármely egyéb nukleáris robbantás fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra, valamint a környezetre és a közegészségre nézve, és akadályozza a globális nukleáris leszerelést és az atomsorompó-rendszert; mivel az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa Átfogó Atomcsend Szerződése a leghatékonyabb módja a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleti robbantások és egyéb nukleáris robbantások betiltásának;

K.  mivel 2016-ban volt az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa Átfogó Atomcsend Szerződésének (CTBT) aláírásra való 1996. szeptember 24-i megnyitásának 20. évfordulója;

L.  mivel az Orosz Föderációban és az Egyesült Államokban továbbra is folyamatban van az új START-szerződés végrehajtása, amely 2021-ban hatályát veszti, hacsak a két fél azt meg nem hosszabbítja; mivel Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke 2013-as berlini beszédében jelentős javaslatot tett a nukleáris robbanófejek csökkentésére, amit 2016-ban Washingtonban megismételt; mivel az új START-szerződést követő egyezményről szóló tárgyalások megkezdésére irányuló kezdeményezéseket az Orosz Föderáció nem viszonozta, és még nem tárgyaltak az új START-szerződést követő megállapodásról, amely foglalkozna a nem stratégiai és stratégiai nukleáris fegyvereknek a megszüntetésükhöz vezető csökkentésével;

M.  mivel a világ más részein, nevezetesen Latin-Amerikában és a karibi térségben, a Csendes-óceán déli részén, Délkelet-Ázsiában, Afrikában és Közép-Ázsiában már léteznek nukleáris fegyverektől mentes övezetekre vonatkozó szerződések;

N.  mivel a nukleáris fegyverektől, valamint minden más tömegpusztító fegyvertől mentes közel-keleti övezet 2012 decemberéig, az atomsorompó-szerződés részes feleinek a 2010. évi felülvizsgálati konferencián kötött konszenzus megállapodásával összhangban történő létrehozásáról szóló konferenciára az összehívására irányuló erőfeszítések ellenére nem került sor;

O.  mivel a NATO 2010-es stratégiai koncepciója és a 2012-es elrettentési és védelmi helyzetkép elkötelezi a NATO-t arra, hogy megteremtse a nukleáris fegyverektől mentes világ létrehozásához szükséges feltételeket; mivel a NATO nukleáris fegyverek megosztására vonatkozó, illetve kétoldalú megállapodások alapján kb. 150–200 amerikai tulajdonú, rövid hatótávolságú, szubstratégiai vagy taktikai fegyver besorolású gravitációs nukleáris bombát továbbra is rendszerben tart a NATO nukleáris fegyverekkel nem rendelkező öt tagállamában (Belgium, Németország, Olaszország, Hollandia és Törökország) annak ellenére, hogy ezen országok – többek között egyes országok parlamentjei – aggodalmakat fogalmaztak meg az ilyen típusú fegyverek által a telepítés területén jelentkező kockázatok és veszélyek, valamint a biztonság szintjének csökkenése miatt, tekintettel a NATO jelenlegi politikájára, amelynek elemei a nukleáris fegyverek első félként való alkalmazási jogának fenntartása, a megerősítés vagy cáfolat megtagadása a nukleáris fegyverek mennyiségét vagy jelenlétét illetően a NATO-államok területén, illetve az atomsorompó-szerződésnek a nukleáris fegyverek háborús cselekmény esetén történő alkalmazásakor történő átadására vonatkozó tilalmától való elállás;

P.  mivel az Egyesült Államok Törökországba telepített atomfegyvereinek biztonságát az İncirlik légitámaszponttól nem messze dúló szíriai fegyveres konfliktus következtében, valamint a 2016. július 15-i sikertelen puccskísérlet során és azt követően a légitámaszponton és környékén lezajlott események miatt fokozottan ellenőrzik;

Q.  mivel 2015. december 5-én volt a budapesti megállapodás aláírásának 20. évfordulója; mivel Ukrajna tiszteletben tartotta a megállapodás valamennyi rendelkezését és előremutató álláspontot képviselt a nukleáris leszereléssel és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatban, szemben az Orosz Föderációval, amely Ukrajna területe egy részének (a Krím félsziget) elfoglalása és a Kelet-Ukrajnában indított fegyveres agresszió által megszegte kötelezettségvállalásait; mivel ez veszélyes precedenst teremtett, hiszen egy olyan állam, amely garantálta Ukrajna biztonságát – Ukrajna azon döntésére válaszul, hogy nukleáris fegyverekkel nem rendelkező államként csatlakozik az atomsorompó-szerződéshez –, megsértette szuverenitását és területi integritását, továbbá jelentősen megsértette a nukleáris fegyverekkel rendelkező államok által nyújtott negatív biztonsági garanciák eszközét, az atomsorompó-szerződést, illetve a globális nukleáris leszerelésnek és az atomfegyverek elterjedése megakadályozásának a nemzetközi jogon és többoldalú szerződéseken alapuló előmozdítása elképzelését;

R.  mivel média-beszámolók szerint az Orosz Föderáció nukleáris fegyverek hordozására képes, rövid hatósugarú Iskander-rakétákat telepít vagy kíván telepíteni Kalinyingrádba, gyakorlatokat és átrepüléseket végez nukleáris fegyverek hordozására képes rendszerekkel, és az orosz vezetés a nukleáris elrettentés fontosságáról tesz nyilatkozatokat; mivel az Orosz Föderáció arra vonatkozó döntése, hogy felfüggeszti az Egyesült Államokkal 2000-ben kötött, a plutónium megsemmisítéséről és kezeléséről szóló megállapodást, növelte az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy Oroszország fokozottan támaszkodik a nukleáris fegyverekre;

S.  mivel az EU fontos szerepet játszik az Iránnal megállapodott átfogó közös cselekvési terv részes feleként, és többek között teljes jogú tagja a megállapodás végrehajtását felügyelő vegyes bizottságnak;

T.  mivel 2016. szeptember 9-én a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság (KNDK) az 5. nukleáris kísérletét végezte el mindössze nyolc hónappal a 2016. január 6-i kísérlet után, elvégezve ezzel a KNDK által „sikeres hidrogénbomba kísérletnek” nevezett kísérletet, amely a KNDK-nak az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozataiban foglalt kötelezettségei, illetve a két Korea közötti nukleáris leszerelésről szóló 1992. évi nyilatkozat egyértelmű megsértése, amely kimondja, hogy a két Korea nem fejleszt ki vagy birtokol nukleáris fegyvereket; mivel bármely tömegpusztító fegyver – de különösen a nukleáris fegyverek és hordozóeszközeik – elterjedése fenyegetést jelent a nemzetközi békére és biztonságra nézve; mivel a KNDK 2003-ban bejelentette, hogy kilép az atomsorompó-szerződésből, 2006 óta nukleáris kísérleteket hajt végre és 2009-ben pedig hivatalosan bejelentette, hogy elrettentés céljából nukleáris fegyvert fejlesztett ki, ami azt jelenti, hogy jelentősen megnőtt a fenyegetése az Északkelet-Ázsiában lévő szomszédaira, valamint a nemzetközi békére és biztonságra nézve;

U.  mivel a 2003-as európai biztonsági stratégia szerint a tömegpusztító fegyverek elterjedése a biztonságunk elleni egyik lehető legsúlyosabb fenyegetés, növeli a tömegpusztító fegyverekkel folytatott fegyverkezési verseny lehetőségét, továbbá kimondja, hogy az EU elkötelezett a többoldalú szerződéses rendszerek egyetemes betartásának elérése és a szerződések, valamint ellenőrzésre vonatkozó rendelkezéseik megerősítése mellett; mivel a 2016. évi uniós globális stratégia egyáltalán nem említi a tömegpusztító fegyvereket, az atomfegyverek elterjedését és a fegyverzetellenőrzést;

V.  mivel az EU kötelezettséget vállalt arra, hogy minden rendelkezésre álló eszközt felhasznál a globális szinten aggodalmat keltő nukleáris programok megakadályozása, elhárítása, megállítása, és amennyiben lehetséges, felszámolása érdekében, ahogy a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni, az Európai Tanács által 2003. december 12-én elfogadott uniós stratégia egyértelműen kijelenti, és mivel biztosította a nonproliferációval foglalkozó európai független szellemi műhelyek szorosabb együttműködését az európai uniós Nonproliferációs Konzorcium keretében;

W.  mivel szükség van arra, hogy az EU fokozza a proliferációs mozgások és a proliferáció finanszírozásának megakadályozására tett erőfeszítéseit, hogy szankcionálja a fegyverek terjesztését, továbbá hogy intézkedéseket dolgozzon ki a tudás és a technológiai szakértelem követhetetlen átadásának megakadályozására minden rendelkezésre álló eszközzel, többek között többoldalú szerződésekkel, az olyan testületek révén, mint a Nukleáris Szállítók Csoportja, az ellenőrzési mechanizmusokkal, a kivitel nemzeti és nemzetközi szinten összehangolt ellenőrzésével, a fenyegetések csökkentésére irányuló együttműködési programokkal, valamint politikai és gazdasági ösztönzőkkel;

X.  mivel az Unió az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciáját megelőző időszakban sajnálatos módon nem tudott közös álláspontot kialakítani a nukleáris leszerelést illetően, első alkalommal ismerve el, hogy „eltérő álláspontok” fogalmazódtak meg az atomfegyverek által okozott következményekkel kapcsolatban; mivel az atomsorompó-szerződés 2015. évi felülvizsgálati konferenciáján nem sikerült záró dokumentumot elfogadni a tömegpusztító fegyverektől mentes közel-keleti övezet létrehozására irányuló regionális erőfeszítések folytatásával kapcsolatos véleménykülönbségek miatt;

Y.  mivel az erősen dúsított uránnal működő kutatóreaktorok kiégett fűtőelemei felhasználásával lehetséges „egyszerűbb” atombombák előállítása;

1.  mély aggodalmát fejezi ki a regionális és nemzetközi biztonság romlása, az atomfegyverek szerepének ezzel összefüggésben történő ismételt felbukkanása, valamint a leszerelésre és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására irányuló tényleges lépések végrehajtásának elmaradása miatt;

2.  felszólítja az összes atomfegyverrel rendelkező államot, hogy hozzanak konkrét ideiglenes intézkedéseket az atomrobbanás kockázatának csökkentésére, többek között az atomfegyverek készenléti állapotának csökkentésével és az atomfegyverek hadrendből való kivonásával és raktárakban való elhelyezésével, az atomfegyverek szerepének katonai doktrínájukban való visszaszorításával, valamint az atomfegyverek minden típusa számának gyors csökkentésével;

3.  mély aggodalmát fejezi ki az Oroszországi Föderáció és a NATO közti kapcsolat romlása miatt megnövekedett nukleáris fenyegetés okán, ideértve a közepes hatótávolságú nukleáris erőkről szóló szerződés esetleges megsértéseit, illetve az atomfegyverek használatának fokozott hajlandóságára, valamint az atomfegyverek további európai területekre történő esetleges telepítésének mérlegelésére vonatkozó nyilatkozatokat; emlékeztet arra, hogy mind a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága, mind a Nemzetközi Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy nem látnak lehetőséget atomfegyverek olyan használatára, amely ne sértené a nemzetközi humanitárius jogot;

4.  támogatja a 2016-os nukleáris biztonsági csúcstalálkozót, elismerve, hogy a nukleáris anyagok engedély nélküli kereskedelme és használata közvetlen és súlyos fenyegetést jelent a világ biztonságára, és várakozással tekint valamennyi fegyverminőségű anyag teljes körű nyomon követésének és fizikai biztosításának elérése elé;

5.  üdvözli az ENSZ nyitott munkacsoportja (OEWG) munkájának befejezését, amely az ENSZ Közgyűlés A/RES/70/33. számú határozatának megfelelően előmozdította a többoldalú nukleáris leszerelés ügyét;

6.  üdvözli az OEWG-nek az ENSZ Közgyűlés A/RES/70/33. számú határozata nyomán elvégzett munkáját és az ENSZ Közgyűlésnek szóló ajánlását – amely az OEWG (A/71/371) végleges jelentésében szerepel és amelyet 2016. augusztus 19-én széles körű támogatással fogadtak el –, hogy hívjon össze egy valamennyi állam előtt nyitva álló konferenciát egy, a nukleáris fegyverek betiltását célzó, jogilag kötelező érvényű eszköz megvitatása érdekében, melynek végső célja a nukleáris fegyverek teljes körű megsemmisítése lenne; elismeri, hogy ez meg fogja erősíteni a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására és leszerelésére irányuló célkitűzéseket és kötelezettségeket, amelyeket az atomsorompó-szerződés tartalmaz, valamint segíti létrehozni a globális biztonság és a nukleáris fegyverektől mentes világ létrehozásához szükséges feltételeket;

7.  felkéri az uniós tagállamokat, hogy támogassák a konferencia összehívását 2017-ben és konstruktív módon vegyenek részt annak folyamatában, és felhívja Federica Mogherini alelnököt/főképviselőt és az Európai Külügyi Szolgálatot, hogy konstruktív módon járuljanak hozzá a 2017. évi tárgyalási konferencia folyamatához;

8.  emlékeztet az Átfogó Atomcsend Szerződés (CTBT) 1996. szeptember 23-i aláírásra való megnyitásának 20. évfordulójára, és hangsúlyozza, hogy az egyetemes és nemzetközileg és hatékonyan ellenőrizhető atomcsend szerződés a leghatékonyabb módja a nukleáris fegyverekkel végzett kísérleti robbantások és egyéb nukleáris robbantások betiltásának;

9.  sürgeti az Átfogó Atomcsend Szerződés II. mellékletében felsorolt fennmaradó államokat, amelyek ratifikálására szükség van a CTBT hatálybalépéséhez, hogy a megújult sürgősséget tekintetbe véve minél hamarabb írják alá és ratifikálják a szerződést, hogy ez az alapvető nemzetközi eszköz további késlekedés nélkül teljes joghatással bírjon; ebben a tekintetben üdvözli az ENSZ Biztonsági Tanácsa 2310 (2016) sz. határozatának elfogadását;

10.  nagyra értékeli a CTBT Előkészítő Bizottsága által annak hatékony nemzetközi nyomon követési rendszerének befejezése és működtetése terén elért jelentős előrelépést, amely bizalomerősítő intézkedésként még a szerződés hatályba lépése nélkül is hozzájárul a regionális stabilitáshoz, erősíti a nukleáris nonproliferációs és leszerelési rendszert, és további tudományos és polgári előnyökkel jár az államok számára; kifejezi azon meggyőződését, hogy a nyomon követési rendszer folyamatos működtetéséhez a CTBTO Előkészítő Bizottsága továbbra is az államok finanszírozási hozzájárulásaira fog támaszkodni;

11.  kéri a párbeszéd elmélyítését az Egyesült Államok kormányzatával és valamennyi atomfegyverrel rendelkező állammal egy olyan közös menetrend végrehajtása érdekében, amely a nukleáris robbanófejek készleteinek fokozatos csökkentését célozza; különösen támogatja az USA és az Oroszországi Föderáció lépéseit telepített atomfegyvereik számának új START-szerződés szerinti csökkentésére;

12.  sajnálja e tekintetben, hogy az új START 2011-es hatálybalépése óta nincsenek további tárgyalások a telepített és nem telepített nukleáris robbanófejek, többek között a szubstratégiai nukleáris fegyverek sürgősen szükséges csökkentéséről, beleértve az Egyesült Államok és az Oroszországi Föderáció által korábban elfogadott intézkedéseket a nem stratégiai és szubstratégiai besorolású rövid hatótávolságú és taktikai fegyverek számának csökkentéséről;

13.  az atommentes világ felé vezető pozitív lépésként atommentes övezetek felállítására szólít fel; e tekintetben úgy véli, hogy egy atommentes övezet felállítása a Közel-Keleten a tartós és átfogó béke elérésének alapvető fontosságú eleme a régióban; ebben az összefüggésben súlyos csalódottságának ad hangot amiatt, hogy nem került megrendezésre az atomsorompó-szerződés által kijelölt 2012. évi konferencia egy közel-keleti atommentes övezet felállításáról;

14.  elismeri, hogy az összes rövid hatótávolságú, taktikai nukleáris fegyver és a szubstratégiai megjelölésű nukleáris robbanófej eltávolítása Európa területéről pozitív módon járulhatna hozzá a további atomfegyvermentes övezetek feltételeinek megteremtéséhez, elősegítve ezzel az atomsorompó-szerződésben foglalt, a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására és leszerelésére vonatkozó kötelezettségek teljesítését, illetve rövidebb távon precedenst teremtene a további nukleáris leszereléshez;

15.  támogatja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (NAÜ) mandátumának megerősítésére irányuló további erőfeszítéseket, beleértve a NAÜ biztosítéki megállapodásaihoz csatolt kiegészítő jegyzőkönyvek általános érvényűvé tételét, valamint a bizalomépítő intézkedések kidolgozását célzó egyéb lépéseket; támogatja annak biztosítását, hogy elégséges erőforrások álljanak a NAÜ rendelkezésére ahhoz, hogy elláthassa fontos feladatát a nukleáris tevékenységek biztonságossá tétele terén; előrelépést sürget az atomsorompó-szerződés felülvizsgálati konferenciáját előkészítő bizottság 2017. évi ülése, illetve a nukleáris leszerelésről szóló 2018. évi magas szintű konferencia során;

16.  meggyőződése, hogy az átfogó közös cselekvési terv (JCPOA) – közismert nevén: az iráni nukleáris megállapodás – a multilaterális diplomácia és különösen az európai diplomácia jelentős eredménye, amelynek nemcsak az EU-iráni kapcsolatok számottevő javulását kell lehetővé tennie, hanem a stabilitás előmozdítását is az egész régióban; véleménye szerint az összes fél felelős annak szigorú és maradéktalan végrehajtásáért; üdvözli a Közös Bizottság létrejöttét, amelyben Irán és az E3/EU+3 képviselői vesznek részt; teljes mértékben támogatja a főképviselőt/alelnököt a JCPOA égisze alatt létrehozott Közös Bizottság koordinátori szerepében, és meggyőződése, hogy a JCPOA szigorú és teljes végrehajtása továbbra is rendkívül fontos;

17.  elítéli a KNDK által végrehajtott legutóbbi nukleáris kísérleteket, valamint azt, hogy az ország elutasítja az ENSZ Biztonsági Tanácsa különböző határozatait, köztük a legutóbbi, 2016. március 2-i (2070. sz.) határozatot; sürgeti a KNDK-t, hogy tartózkodjon a további provokatív fellépéstől, teljes, ellenőrizhető és visszafordíthatatlan módon állítsa le nukleáris és ballisztikusrakéta-programját, hagyjon fel minden kapcsolódó tevékenységgel, és azonnal teljesítse nemzetközi kötelezettségeit, ideértve az ENSZ Biztonsági Tanácsának és a NAÜ kormányzótanácsának határozatait, valamint a leszereléssel és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásával kapcsolatos egyéb nemzetközi előírásokat, és térjen vissza a tárgyalóasztalhoz; felszólítja a KNDK-t, hogy haladéktalanul írja alá és erősítse meg az Átfogó Atomcsend Szerződést;

18.  megerősíti, hogy diplomáciai és politikai jellegű megoldást szeretne találni a KNDK-val kapcsolatos nukleáris kérdésre; megismétli, hogy támogatja a hatoldalú megbeszéléseket, és felszólít azok újrakezdésére; felszólítja a KNDK-t, hogy újra működjön együtt konstruktívan a nemzetközi közösséggel – ezen belül is különösen a hatoldalú megbeszélések résztvevőivel –, annak érdekében, hogy sikerüljön tartós békét és biztonságot teremteni a nukleáris fegyverektől mentes Koreai-félszigeten, és mivel ez jelentené a KNDK virágzóbb és stabilabb jövője szavatolásának legmegfelelőbb eszközét; sürgeti Kínát, hogy gyakoroljon nagyobb nyomást a KNDK-ra;

19.  üdvözli, hogy a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló záradékokat iktattak be a harmadik országokkal kötött EU-egyezményekbe és cselekvési tervekbe; hangsúlyozza, hogy ezen intézkedéseket az EU valamennyi partnerországának kivétel nélkül végre kell hajtania;

20.   üdvözli az EU globális stratégiájának benyújtását, és sürgeti az EKSZ-t, hogy ennek nyomán tegye naprakésszé és bővítse ki a tömegpusztító fegyverek elterjedése elleni 2003-as uniós stratégiát és a fellépés új irányairól szóló 2009-es dokumentumot, figyelembe véve a fent ismertetett kérdéseket és problémákat annak érdekében, hogy az EU a többoldalú nukleáris leszerelési és nonproliferációs megállapodások megerősítésének és előmozdításának hajtóerejévé váljon;

21.  üdvözli az e témákkal kapcsolatos rendszeres együttműködést az EU Nonproliferációs Konzorciuma és más civil társadalmi szervezetek és agytrösztök keretein belül, és felkéri az EU Nonproliferációs Konzorciumát, hogy bővítse ki napirendjét, és egyenrangú szempontként vegye fel arra a leszerelési megfontolásokat is;

22.  sürgeti a NAÜ-t és az Európai Bizottságot, hogy biztonsági okokból szüntessék be a magasan dúsított urán (HEU) használatát a kutatóreaktorokban;

23.  utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, tagállamoknak, a Bizottság alelnökének/az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ leszerelési ügyekkel foglalkozó főképviselőjének, az Átfogó Atomcsend-szerződés Szervezete elnökének és az IAEA főigazgatójának.

 

 

 

(1)

HL C 440., 2015.12.30., 97. o.

(2)

HL C 349 E., 2010.12.22., 77. o.

(3)

HL L 196., 2012.7.24., 67. o.

Jogi nyilatkozat - Adatvédelmi szabályzat