ÁLLÁSFOGLALÁSI INDÍTVÁNY az önkéntességről és az Európai önkéntes szolgálatról
19.10.2016 - (2016/2872(RSP))
az eljárási szabályzat 128. cikkének (5) bekezdése alapján
Silvia Costa, Petra Kammerevert az S&D képviselőcsoport nevében
Lásd még közös határozatra irányuló javaslatot RC-B8-1126/2016
B8-1126/2016
Az Európai Parlament állásfoglalása az önkéntességről és az Európai önkéntes szolgálatról
Az Európai Parlament,
– tekintettel az aktív polgárságot előmozdító önkéntes tevékenységek európai évéről (2011) szóló 2009. november 27-i tanácsi határozatra[1],
– tekintettel „az önkéntesség szerepéről az EU szakpolitikáiban: határokon átnyúló tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban”című, 2011. szeptember 20-i bizottsági közleményre (COM(2011)0568),
– tekintettel az önkéntesség 2011-es európai éve szövetségének (EYV 2011 Alliance) az európai önkéntességre vonatkozó politikai menetrendjére,
– tekintettel a nem formális és az informális tanulás érvényesítéséről szóló, 2012. december 20-i tanácsi ajánlásra[2],
– tekintettel az „Önkéntesség és önkéntes tevékenység Európában” című, 2013. október 23-i állásfoglalására[3],
– tekintettel „A határokon átnyúló önkéntes tevékenységek elismerése és ösztönzése az EU-ban” című, 2012. június 12-i állásfoglalására[4],
– tekintettel az önkéntesek jogairól és feladatköreiről szóló európai chartára[5],
– tekintettel az önkéntességről és az európai önkéntes szolgálatról a Bizottsághoz intézett kérdésre (O-000107/2016 – B8-1803/2016),
– tekintettel eljárási szabályzata 128. cikkének (5) bekezdésére és 123. cikkének (2) bekezdésére,
A. mivel 2016-ban az európai önkéntes szolgálat 20. évfordulóját ünnepli, és 100 000 önkéntest támogatott ebben a 20 esztendőben;
B. mivel az önkéntesség európai éve (2011), amelyet az Európai Parlament határozottan támogatott, nagyszerű politikai lehetőséget kínált az európai önkéntesség hozzáadott értékének kiemelésére, és most, öt évvel később az Európai Parlamentnek reagálnia kell azokra a hatásokra, amelyeket az önkéntesség európai éve (2011) gyakorolt a szakpolitikák kialakítására és arra, hogy az önkéntesség miként épül be a kulcsfontosságú európai programokba, mint például az Erasmus+ programba és az Európai önkéntes szolgálatba;
C. mivel az önkéntesség európai éve (2011) lendületet adott és háttérrel szolgált az önkéntesség nemzeti és jogi kereteinek létrehozásához és/vagy felülvizsgálatához Európa-szerte; mivel különösen Közép- és Kelet-Európában volt ez így, ahol új jogszabályokat és stratégiákat alakítottak ki és vezettek be; mivel azonban Európában még mindig nincs az önkéntességre vonatkozó, összehangolt szakpolitika, egységes kapcsolattartó ponttal az uniós intézményekben;
D. mivel az önkéntességet az emberek saját szabad akaratukból, saját választásuk és motivációjuk eredményeként vállalják, pénzügyi haszonszerzés szándéka nélkül; mivel az önkéntességet a szolidaritáshoz vezető útként, illetve az emberi, társadalmi és környezetvédelmi szükségletek és problémák kezelési módjaként lehet meghatározni;
E. mivel az önkéntesség értéket képvisel és fontos mint a szolidaritás egyik leginkább látható kifejeződése, amely előmozdítja és elősegíti a társadalmi befogadást, társadalmi tőkét épít és hatást gyakorol a társadalom átalakítására, valamint mivel az önkéntesség hozzájárul mind a jól működő civil társadalom fejlődéséhez, amely kreatív és innovatív megoldásokat kínálhat a közös kihívásokra, mind a gazdasági növekedéshez, továbbá mivel az önkéntességet emiatt konkrét és célozott módon érdemes mérni, mind a gazdasági, mind a társadalmi tőke vonatkozásában;
F. mivel a támogató környezet döntő szerepet játszik annak biztosításában, hogy minél több európai polgár vegyen részt önkéntességben, így garantálva az önkéntességi infrastruktúra biztonságos és fenntartható támogatását, különös tekintettel az önkénteseket alkalmazó szervezetekre;
G. mivel az önkéntesség olyan támogatási mechanizmusok és/vagy megfelelő szervezeti struktúrák együttes alkalmazását követeli meg, amelyeket az önkéntesekre és az önkéntességre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket megállapító, fenntartható jogi keret révén kell tovább erősíteni;
H. mivel mindenki egyforma hozzáférésre jogosult az önkéntes lehetőségekhez, és mindenkit megillet a védelem a megkülönbözetés valamennyi formájával szemben, és mindenki számára biztosítani kell a jogot, hogy önkéntes tevékenységét össze tudja hangolni magánéletével és munkájával annak érdekében, hogy önkéntes tevékenysége során bizonyos rugalmasságra tehessen szert;
I. mivel az önkéntesség elismerése amiatt is döntő fontosságú, hogy valamennyi érdekelt fél esetében támogatni lehessen a megfelelő ösztönzőket, ezzel is növelve az önkéntesség mennyiségét, minőségét és hatását, valamint mivel ez az elismerés kultúrájának fejlesztését igényli, ami jól mutatja, hogy az önkéntesség az európai értékek gyakorlatba történő átültetésének egyik hajtóereje;
J. mivel a 2014–2020-as időszakra vonatkozó új, uniós többéves pénzügyi keret uniós forrásokat biztosít az önkéntességnek, többek között a jelenleg a DG HOME által kezelt és az önkéntességet prioritásként tekintő „Európa a polgárokért” program révén; mivel az új Erasmus+ program lehetőséget biztosít önkéntes projektek finanszírozására és támogatására, elsősorban az európai önkéntes szolgálat programja révén, és mivel a DG ECHO létrehozta az EU Segítségnyújtó Önkéntesek programját, amely humanitárius segítségnyújtási projektekben nyújt gyakorlati tanácsot; mivel azonban az önkéntes szervezetek továbbra is csak rendkívül korlátozott mértékben férnek hozzá a nagyobb uniós alapokhoz, így az európai strukturális és beruházási alapokhoz is;
K. mivel a jelenlegi menekültügyi válság megmutatta és egyben láthatóvá tette, mennyire fontos szerepet játszanak az önkéntesek, milyen módon testesítik meg az európai értékeket, hogyan járulnak hozzá az ellenálló képességhez, továbbá hogy rugalmas és pragmatikus megoldásokkal tudnak szolgálni a közös kihívásokra;
1. elismeri, hogy az önkéntesség a szolidaritás, a szabadság és a felelősség kifejeződése, amely hozzájárul az aktív polgári szerepvállaláshoz, és a társadalmi befogadás és a kohézió, valamint a képzés, az oktatás és a kultúrák közötti párbeszéd nélkülözhetetlen eszköze, ugyanakkor jelentősen hozzájárul az európai értékek terjesztéséhez; hangsúlyozza, hogy hasznát akkor is elismerik, amikor az önkéntes munkát a harmadik országokkal való kölcsönös megértés és a kultúrák közötti kapcsolatok előmozdítását célzó stratégiai eszközként használják;
2. rámutat egy olyan jogi keret biztosításának fontosságára, amely meghatározza az önkéntesség státuszát, valamint az önkéntesekre és az önkéntességre vonatkozó jogokat és kötelezettségeket, továbbá elősegíti a mobilitást és az elismerést; arra ösztönzi azokat a tagállamokat, amelyeknek még meg kell határozniuk az önkéntesekre vonatkozó jogi keretet, hogy folyamodjanak az önkéntesek jogairól és feladatköreiről szóló európai chartához;
3. felhívja a tagállamokat, hogy a 2012. évi tanácsi ajánlás keretében alkalmazzanak konkrét érvényesítési folyamatokat; kéri, hogy az egyéni készségekről szóló európai útlevéllel és az Europass-szal kapcsolatos jövőbeli kezdeményezések során helyezzenek nagyobb hangsúlyt a formális, informális és nem formális tapasztalatok révén szerzett tudásra, beleértve az önkéntességet is; emlékeztet, hogy az önkéntesség olyan készségekkel ruházza fel az embereket, amelyek megkönnyítik a munkaerőpiaci beilleszkedést;
4. javasolja, hogy támogassák és hajtsák végre az önkéntesként eltöltött idő beszámítását az uniós támogatások társfinanszírozásába, amint azt a Bizottság az új költségvetési rendeletre vonatkozó javaslatában ajánlotta;
5. felhívja a tagállamokat, hogy fogadják el a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által kidolgozott rendszert az önkéntesség gazdasági értékének mérésére; felhívja az Eurostatot, hogy támogassa ebben a tagállamokat, hogy összehasonlítható adatokat lehessen gyűjteni Európában, és hogy dolgozzon ki az önkéntesség gazdasági hatásának mérésére szolgáló mutatókat és módszertanokat;
6. felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre megfelelően finanszírozott nemzeti önkéntes szolgálati rendszereket, és javítsák az önkéntes lehetőségekkel kapcsolatos minőségi információkhoz való hozzáférést nemzeti és helyi szinten egyaránt, különös tekintettel a meglévő ifjúsági tájékoztatási hálózatokra és a társak közötti tájékoztatásnyújtásra; nemzeti társadalmi szolgálati központok létrehozására ösztönzi a tagállamokat, ami előmozdítaná a nemzetközi önkéntes lehetőségeket is;
7. kéri a Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a nemzeti önkéntes szolgálat, a társadalmi szolgálat és a szolidaritási hadtest rendszeréről, valamint a potenciális önkéntesek lehetőségeiről az egyes tagállamokban, hogy könnyebbé váljon a kölcsönös megértés és a bevált gyakorlatok terjesztése, valamint egy európai társadalmi szolgálat létrehozásának lehetőségéről – mindezt az európai polgárság erősítésének céljával;
8. támogatja a Bizottság arra irányuló elképzelését, hogy létrehoz egy új önkéntességi kezdeményezést, az EU Szolidaritási Hadtestét; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az önkéntes szervezeteket bevonják a kezdeményezés kidolgozásába, és hogy annak végrehajtása ne veszélyeztesse a más programokra már elkülönített forrásokat;
9. ragaszkodik ahhoz, hogy az európai önkéntes szolgálat az abban szerepet vállaló emberek és szervezetek, valamint az egész társadalom javát szolgálja, és hogy az európai önkéntes szolgálat javítsa az Erasmus+ program polgári szerepvállalási dimenzióját; hangsúlyozza, hogy az európai önkéntes szolgálatot reklámozni kell a fiatalok, különösen az önkéntesség és a mobilitás iránt még nem érdeklődő fiatalok körében, motiválva őket és megváltoztatva hozzáállásukat, az idősebb nemzedékeket sem kizárva, hiszen ők is fontos szerepet játszhatnak, például mentorként;
10. hangsúlyozza, hogy az európai önkéntes szolgálatnak minőségi önkéntes helyek kínálatán kell alapulnia, valamint be kell tartania az önkéntesekre vonatkozó chartát és a tanulói mobilitás minőségi chartájának elveit, továbbá hogy az európai önkéntes szolgálatnak olyan struktúrán kell alapulnia, amely ösztönzi, hogy az önkéntes szervezetek fogadószervezetekké váljanak, ezáltal biztosítva számukra megfelelő támogatást és képzést, ugyanakkor megerősítve azon koordináló szervezetek szerepét, amelyek nagyszámú fogadószervezetet támogatnak, például az adminisztrációt és a képzést illetően;
11. emlékeztet, hogy az Európai önkéntes szolgálatnak olyan struktúrára kell épülnie, amely lehetővé teszi azt, hogy a fiatalok gyorsan és könnyen hozzáférhessenek a programhoz, és ezért felszólít a jelenlegi jelentkezési rendszerek egyszerűsítésére;
12. hangsúlyozza, hogy a külföldi önkéntes tapasztalatszerzést követően posztorientációs és posztintegrációs képzés formájában meg kell erősíteni a nyomonkövetési és helyi szempontokat a helyi közösségeknek nyújtott támogatás révén, nemcsak az indulás előtt, de a visszatérés után is;
13. hangsúlyozza, hogy minőségi mentorálást kell biztosítani a teljes folyamat során felelős önkéntes irányítás révén és azáltal, hogy felhívják az önkéntesek figyelmét a szervezetekkel és a közösségekkel szembeni saját felelősségükre;
14. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
- [1] HL L 17., 2010.1.22., 43. o.
- [2] HL C 398., 2012.12.22., 1. o.
- [3] Elfogadott szövegek, P7_TA(2013)0549.
- [4] HL C 322 E., 2013.11.15., 14. o.
- [5] http://ec.europa.eu/citizenship/pdf/volunteering_charter_en.pdf